Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-21 / 68. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Szombat, 1959. március 21. m AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜNNEPI f (Folytatás a 2. oldalról.) elv társak és sokan mások. A Szovjetunió, a szocialista tábor valamennyi országa internacionalista kötelességüknek tartották, hogy testvéri segítséget nyújtsanak, minden támogatást megadjanak a magyar népnek. A magyar nép szétzúzta az ellenforradalmi erőket, gyorsan felszámolta a lázadás következményeit, bebizonyította hűségét a szocializmus iránt. A szocializmus sikeres építése és a múlt év őszén megtartott országgyűlési es tanácsválasztások meggyőzően bizonyltotHEESE ták, hogy a népi demokratikus rendszer szilárd és megingathatatlan. A Magyar Szocialista Munkáspárt ma biztosan vezeti a magyar népet új győzelmek felé. A magyar dolgozók őszintén támogatják a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának politikáját. A párt és a nép egysége szilárd biztosíték a szocializmus további sikereinek. A. B. Arisztov a továbbiakban a Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. rendkívüli kongresszusának jelentőségéről és a Szovjetunió hétéves tervének ragyogó távlatairól beszélt, majd kiemelte: A hétévé» terv nagyban hassárul a nepek békéjének es bi»ion*(«gon« k m*>g**ilarduasa hős Óriási elméleti és gyakorlati jelentőségű az a tétel, amelyet Hruscsov elvtársnak az SZKP XXI. kongresszusán tartott beszámolója és a kongresszusi határozat tartalmaz: a szocializmus országai, a szocialista rendszer lehetőségeinek sikeres felhasználásával. többé-kevésbé egy- időben jutnak el a kommunista társadalom felsőbb szakaszába. Nincs messze az az idő, amikor valamennyi szocialista ország a Szovjetunióhoz hasonlóan a kommunizmust fogja építeni. E hőn óhajtott célt annál előbb érjük el, minél erősebb a szocialista országok egysége és összefogása, minél hathatósabb közöttük a kölcsönös testvéri segítség és együttműködés. A Szovjetunió hétéves népgazdaságfejlesztési tervének és a többi szocialista ország gazdasági terveinek teljesítése nagy mértékben hozzájárul a népek békéjének és biztonságának megszilárdításához. Következetesen folytattuk és a jövőben is folytatni fogjuk a békés egymás- mellett élés lenini politikáját. A Szovjetunió valamennyi szocialista országgal együtt mindent megtesz azért, hogy megakadályozza egy új. pusztító háború kirobbantását. A szovjet küldöttség vezetője ezzel kapcsolatban utalt a szovjet kormány javaslataira, amelyeket nemrég tett a német békeszerződés megkötésére és Nyugat-Berlin demilitarizált szabad várossá nyilvánítására. A szovjet javaslatok eddig még sajnos nem találtak támogatásra a nyugati hatalmaknál. Ezeknek az országoknak az uralkodó körei továbbra is ragaszkodnak a hírhedt »erő- politikához«. Országainknak minden eszközük megvan arra, hogy szembeszálljanak ezzel a politikával, s ne féljenek semmiféle fenyegetéstől. A szovjet küldöttség vezetője befejezésül éltette a Magyar Népköztársaságot, a Magyar Szocialista Munkáspártot és a világ békéjét, majd felolvasta annak az ü'. özletnek a szövegét, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa intézett a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságához, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsához és a magyar forradalmi munkásparaszt kormányhoz. Ctida&zlei az íaf-urdulé uLkalmábáL Kádár János elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, Dobi István elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, Münnich Ferenc elvtársnak, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének. Kedves elv társak! A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége, a Szovjetunió Minisztertanácsa, és az egész szovjet nép forrón üdvözli önöket és az egész magyar népet a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulója alkalmából. A magyar dolgozók 1919 márciusában Oroszország munkásosztályát és dolgozó parasztságát követve, megdöntötték hazájukban a burzsoázia és a földesurak hatalmát. Ez a történelmi jelentőségű győzelem ragyogó megnyilvánulása annak a hatalmas forradalmi fellendülésnek, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal kezdődött és egy új korszaknak, a kapitalizmus összeomlása és a kommunizmusba való fokozatos átmenet korszakának I kezdetét jelentette. A magyar proletárdiktatúra megteremtése újból szemléltetően megmutatta a dicső marxista—leninista eszmék mindent legyőző erejét, a munkásosztály forradalmi hősiességét, a dolgozók jobb életéért vívott önfeláldozó harcát. A nagy Lenin forrón üdvözölte a Magyar Tanácsköztársaság megszületését. A nemzetközi imperializmus erőitől támogatott magyar kapitalistáknak és földesuraknak sikerült megfojtaniuk a munkások és parasztok államát, de nem tudták kiirtani a magyar nép szabadságszerete- tét,, a ragyogó jövő, a korrnnu- nizmus iránti törekvését. A szocialista forradalom eszméi akkor diadalmaskodtak Magyarországon, amikor a Szovjetuniónak a német fasiszta megszállók felett aratott világtörténelmi jelentőségű győzelmei következtében a magyar dolgozók lerázták magukról a horthysta zsarnokság jármát, s az új, szocialista Magyarország építésének útjára léptek. A magyar dolgozók most a szocialista országok egyenjogú népeinek hatalmas családjában a Magyar Szocialista I Munkáspárt vezetésével eredményesen építik hazájukban az új életet. A szabadság szerető magyar nép, amely saját történelmi tapasztalatából ismeri a burzsoá reakció gonoszságát és terrorját, éberen őrzi szocialista vívmányait, és senkinek sem engedi meg, hogy boldogságára és szabadságára törjön. A Magyar Népköztársaság dolgozói a 200 milliós szovjet népben ■ hűséges barátra és szövetségesre találtak. Kedves elvtársak! További sikereket kívánunk a szocializmus építésében, új győzelmeket a béke és a népek közötti barátság erősítéséért vívott harcban. — Éljen a munkaszerető és lehetséges magyar nép! — Éljen a hatalmas szocialista tábor minden országának megbonthatatlan és szoros ösz- szefogása! — Erősödjék és fejlődjék Magyarország és a Szovjetunió népeinek örök testvéri barátsága és együttműködése! N. HRUSCSOV, az SZKP Központi Bizottsága első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöke, K. VOROSILOV. a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke. A kínai n*>p nagyra becsüli a magyar nép forradalmi hagyományait Ezután a Kínai Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének vezetője, Csu Te, a Kínai Kommunista ,Párt Központi Bizottságának alelnöke, a Kínai Népköztársaság alelnöke az országgyűlés tagjainak lelkes üdvözlése közben lépett az előadói emelvényre. Meleg szavakkal emlékezett meg a Magyar Tanácsköztársaság történelmi jelentőségéről. A munkásosztály a kommunista párt vezette magyar proletariátus, a dolgozó tömegek felszabadításáért és a társadalmi haladásért vívott hősi harcával, fényes lapot nyitott a magyar forradalmak és a nemzetközi kommunista mozgalom történetében. Lenin, a forradalom nagy tanítója lelkesen méltatta és üdvözölte a magyar proletariátus forradalmát, mondván, hogy ez a forradalom »még a vakot is látóvá teszi«. A magyar nép büszke lehet a dicső forradalmi harci hagyományaira és ezeket a Kínai Kommunista Párt és a kínai nép is nagyra becsüli — mondotta többek között. Az ellenség túlerőben volt, a mi erőink nem voltak olyan számosak. A Magyar Tanács- köztársaságot így súlyos harcban megdöntötték. Ezt a Hor- thy-fasizmus 25 éves sötét , uralma követte. De többé sem- 1 miféle reakció sem tudta kioltani a magyar forradalom lángját, amely egyszer már kigyulladt. A történelem mindig j előrehalad. A magyar kommunisták és a dolgozó nép folytatta a harcot és végül a szovjet hadsereg segítségével 1945-ben felszabadult az ország. Az imperialisták és a legyőzött reakciós erők mindig fogcsikorgató gyűlölettel tekintenek a munkásosztály sikereire, j Nem nyugszanak bele a ku- ; darcba, hanem újra meg újra megkísérlik eltiporni a munkásosztály szocialista ügyét. 1956 októberében Magyarországon az imperialisták és ellenforradalmárok lázadást robbantottak ki, s újra megkísérelték eltiporni a magyar nép hatalmát. De 1956-ban nem is- '<srré‘1A''í,íw°tt w ’co a magyar nép — élén a Magyar Szocialista Munkáspárttal, melyet Kádár eivtárs vezet — és a forradalmi munkás-paraszt kormánnyal, a szovjet hadsereg segítségével hamarosan szétverte az ellenforradalmi lázadást. A magyar nép nemcsak megvédte szocialista vívmányait, hanem súlyos csapást mért az imperialista reakció mesterkedéseire is, mely rést akart ütni a szocialista táboron, hogy bomlassza azt. A magyar nép ezzel újra értékes szolgálatot tett a nemzetközi kommunista mozgalom és a világbéke ügyének. Az ellenforradalmi lázadásban a jugoszláv modern revizionisták az imperializmust követték: a provokáció és intervenció szerepét vállalták. »Forradalom«-nak nevezték és támogatták az ellenforradalmi lázadást. A lázadás leverése után folytatták durva beavatkozásukat a magyar belügyek- be és minden igyekezetükkel megkísérelték Magyarországot megákadályo » ' abban, hogy a szociális (Folytatás a 4. oldalon.) Díszünnepség a Csíky Gergely Színházban Tegnap este a Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulója előestjén díszünnepség volt Kaposvárott a Csíky Gergely Színházban. A díszelnökségben dr. László István, a megyei tanács v. b.-elnöke, Hevesi János, a megyei pártbizottság másodtitkára, Takács István, Nagy Lajos, Bogó László, Oravecz Ferenc a megyei párt-v. b. tagjai, Körtés Gábor, az SZMT elnöke, dr. Csiszár János, a megyei ügyészség vezetője, Horváth Sándorné, a nőtanács megyei titkára, Szikszai László, a Kaposvári Járási Pártbizottság titkára, Suri Sándor, a Kaposvári Járási Tanács V. B. elnöke és a meghívott veteránok foglaltak helyet. A Himnusz elhangzása "után dr. László István, a megyei tanács v. b. elnöke nyitotta meg a díszünnepséget, majd Csákvári János, a Kaposvári Varasa Pártbizottság titkára emelkedett szólásra. Beszédéiben méltatta a Tanácsköztársaság jelentőségét, a dicső 133 nap ma is ható példáját, mai harcunk szoros összefüggését az 1919-es napok munkájával. — Ma ünnepelnünk kell — mondotta —, de emlékezni is. A szocializmus három élő generációjának végig kell gondolni a munkásmozgalom történetének utóbbi három szakaszát, a Tanácsköztársaságot, a Horthy-korszakct, annak minden bűnével együtt, és számot kell vetnie az ajándékba kapott szabadsággal való sáfár- kcdással is a felszabadulást követő tizennégy év alatt. A három generáció közül az elsőből már kevesen vannak közöttünk, sokakat elragadott a kor, sokan elégtek a hiábavalónak tűnő küzdelemben. Akik itt vannak, csontjaikban, velőjükben érzik, emlékezetükben hordják a 133 nap emlékét, a dicső múltat, az elnyomatás éveit a most megért idővel együtt. A második generáció halad a mai küzdelem élvonalában tapasztaltságánál, koránál, helyzeténél fogva, hiszen tanúja volt az úri Magyarország minden napjának. Sokakat közülük, a legjobbakat elvitte a harc a fasizmus és a háború ellen, s a többiek ezen tanulva a legkövetkezetesebb, legenergikusabb küzdőtársai az ügynek. És itt van a harmadik generáció is, amely nem ismeri eléggé, vagy csak hallomásból, talán elferdítve is a régi helyzetet, mégis ösztönösen érzi, tartozik a múlt harcainak, a múlt áldozatainak, a ma céljainak azzal, hogy átveszi és magasra tartja a zászlót, amelyért annyian ontották vérüket, annyian áldozták egész életüket. Csákvári elvtárs a továbbiakban az első világháború után kialakult történelmi helyzetről, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról, annak megtermékenyítő hatásáról a magyar munkásmozgalomra, a Kommunisták Magyarországi Pártjának az új Magyarország kialakításáért vívott harcáról beszélt. — Amikor a dicső időszakról beszélünk, mi, Somogy megyei dolgozók és a munkás- mozgalom veterán harcosai különösen büszkén emelj ük fel fejünket. Megyénk munkás- és parasztmozgalmainak, forradalmi harcainak egyik legdicsőbbike zajlott le az országos eseményekkel együtt, sok tekintetben azonban előtte járva és példát is mutatva. Ez a forradalmiság teljesen érthető, ha a vidék akkori helyzetét szemügyre vesszük. Kétségbeejtő volt a nagybirtok fojtogatása. A földterület kétharmada 203 család birtokát tette ki. míg majd százezer nincstelen vagy törpebirtokos éppen, hogy megélt vagy a városba kényszerült — mondotta Csákvári elvtárs, majd így folytatta: — 1918 őszétől ezért találkozhatott itt a földmunkások, a nincstelenek és a munkások célja. Latinka Sándor, a földmunkások szervezőjeként ide érkezett forradalmár így foghatott kezet Tóth Lajossal, Szalma Istvánnal, a szociáldemokrata munkásvezetőkkel, akik szembeszegültek felső vezetésük megalkuvásával és kétszínűség nélkül igenlették a proletárhatalmat, mindvégig ki is tartottak mellette. Ekkor már itthon voltak a frontról hazaérkezett katonák, az Oroszországban a Vörös Hadseregben harcoló veteránok, Györffi Antal. Somogyi Pál és a többiek, akik magukkal hozták, itt is képviselték a Kommunisták Magyarországi Pártja politikáját és céljait. A földosztás vágya rendkívüli volt. Ezen nem segíthetett a polgári kormányzat óvatos ígérgetése, egyes nagybirtokosok halogató taktikája azzal, hogy részes bérletet adott földjeiből. Itt többre volt szükség: a nagybirtok felszámolására, a burzsoá tőke megszüntetésére. Csákvári elvtárs ezaatán a somogyi proletariátus mozgalmairól beszélt. A 13-3 napról szólva a következőiket mondotta: — Láttáik, érezték a mi e'lvtársaiink, hogy a proletárforradalom tudatos célkitűzése romiba1 ni a múltat, s szebb, jobb világot alkotni, amelynek alapja a munka. Meg is tettek mindent, amit lehetett, a nehézségek, a nyersanyaglhiáíny, a reakció aknamunkája ellenére... Rendelkeztek az ifjúmunkások segítéséről, a gyerekek számára igíénybe vették a Balaton-parti nyaralóhelyeket, ólelmiszersegélyeket küldtek Budapestnek, ammkáslaká- soikat, iskolákat építettek, 35 ezer kötetes megyei könyvtárat. munkás zeneiskolát létesítettek. Az ünnepség szónoka ezt követően arról beszélt, hogyan üldözték a Tanácsköztársaság bukása utón a kommunistákat. Elemezte, mát hozott a népnek az uraik unalma. Kitért a kommunisták harcára, amit a Hortíhy«reakció ellen folytattak. A felszabadulásról és az azóta eltelt esztendőkről szólva hangsúlyozta: — Munkánkban mindig lelkesítő hatással voit ránk az első magyar proletárdiktatúra emléke. — A Tanácsköztársaság elbukott. De itt vagyunk mi, az örökösök: új nép, másfajta raj, ahogyan a méltatlanul elpusztult József Attilánk mondta rólunk. Itt vagyunk és egyre sokasodunk, mint kükéit pipacsok szerte a réteken. Itt vagyunk, és érezzük, nemcsak ösztöneinkben és szívünkben kell hordanunk mindazt, ami múlt, hanem agyunkban is. Úgy kell élnünk, hogy behúnyt szemmel is lássuk az értünk meghaltak feihérlő csonthal- mait, halljuk az összeszorított fogú küzdelmet, a fájdalomkiáltásokat, a hozzátartozók néma panaszát, érezzük kezeinken a bilincs csapódását, és értsük: mindez miértünk, a szocialista jövőért volt ügy kell dolgoznunk nekünk is a jelenen, a jövőn, mint elődeink tették. Ezt megígérjük, ezt meg is tesszük. Mert azt is tudjuk, csak ezáltal sáfárkodhatunk jól a szabadsággal, csak ezzel állíthatunk méltó emléket azoknak, aikák hazánk szocialista előtörténetét oly ragyogó betűkkel megírták. Éljen a Tanácsiköztársaság 40. évfordulója! Éljenek soká nagyszerű veteránjaink! Éljen a ma élő, alkotó, szocializmust építő népünk! Az ünnepi beszéd elhangzása után a honvédzemekar eljátszotta az Intennacdonálét, majd műsor következett: a Közalkalmazottak Szakszervezetének Szimfonikus Zenekara, a szövetkezetek Liszt Ferenc kórusa, a Szocialista kultúráért érdeméremmel kitüntetett Somogy Megyei Népi Együttes, a honvédzenekar, a Somogy Megyei Pedagógus Férfi Kórus és a Csíky Gergely Színház művészei léptek fel. A díszünmepség után a megyei tanács nagytermében fo- godás volt a 19-es veteránok tiszteletére. sziiuinkhtn él,.. Koszorúzás! ünnepség a Nádasdi erdőben Kaposvártól nem messze, a dasdi erdő egyik dombkat- íában festői kép tárul a :m elé. Meredeken felszökol- dombok szegélyezik két ol- lról a völgyet s a karcsú, ég- nyúlo fák megsokszorozzák tását. Akik tavaly ilyenkor jártak, azt mesélik, hogy kán felül érő havat kellett mosniuk, tegnap azonban ta- szi fények ragyogták be a rnyéket. A katlan közepén rő tisztásra fekete márvány eliszket emelt a hálás utó- r. Rajta a következő fel- s: »E helyen szenvedtek írtírhalált 1919. szeptember -án a proletárdiktatúra So- >gy megyei vezetői, Latinka ndor, Szalma István, Farkas nos, Levőin Samu, Tóth La- i. Örök dicsőség a Tanács- ztársaság vértanúinak, akik tűket áldozták a magyar p szabadságáért«. lokan jöttek el tegnap dél- itt 10 órára, hogy részesei vagy tanúi legyenek a megemlékezésnek. A Tanácsköztársaság régi harcosai, a párt, az állami szervek, a közületek, vállalatok vezetői és dolgozói sereglettek az emlékmű köré, ahol feszes vigyázzban álltak díszőrséget munkásőrségünk tagjai. Gimesi Aurél, 19-es kommunista mondott néhány perces megemlékezést, melyben rámutatott arra, hogy azok, akiket a fehérterror bestiálisán meggyilkolt, akik életüket adták népükért, azok eszméit a mi korunk, a szocializmust építő gyermekek és unokák váltják valóra. A honvédzenekar indulót játszott, s kezdetét vette a koszorúzás. Az emlékmű talapzatát és az azt körül ölelő rácsot csakhamar elborította a koszorúk tömege. De az emlékezés látható jelei közé tartozott a kortársak szemében itt-ott előbuggyanó könnycsepp is. A koszorúzási ünnepség végül az Internacioná- lé hangjaival ért véget. Míg a dolgozók különböző járműveken igyekeztek vissza a városba, az idős kommunisták még néhány percig együtt maradtak és szétnéztek a környéken, igyekeztek emlékezetükben felidézni, hogy pontosan hol is történhetett a bestiális gyilkosság. Egy babócsai veterán alig fél évvel ezután járt ezen a helyen, de a közben eltelt negyven esztendő annyira megváltoztatta a környezetet, hogy már nem ismerte fel a jeleket. Abban azonban mindannyian megállapodtak, hogy a kiadott műsortól eltérően ma reggel 8 óraikor elmennek az izraelita temetőbe, hogy emlékezésük jeleként koszorúkat helyezzenek el Szántó Imre sírján. Ö az egyetlen a somogyi mártírok között, akiről ismerete^ j uogy hol nyugszik.
