Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-21 / 68. szám
/ £\ * t V ítr riLAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ___ -r ^ PQSM'^ Somogyi Néplap MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. évfolyam, 68. szám. Ara 60 FILLÉR Szombat. 1959. március 21. Mai számunk tartalmából Díszünnepség a Csíky Gergely Színházban Józsi Jiácsi, az üzemegységvezető Dicső napokra emlékezünk VÖRÖS MÁRCIUS Ma 40 éve, 1919. március 21-én a magyar munkásosztály kezébe vette a hatalmat. A győzelmet követő 133 nap, a Tanácsköztársaság — a magyar történelem legdicsösége- sebb fejezete: a szakadatlan harc, a proletár áldozatkészség és hősiesség ragyogó korszaka. A proletárdiktatúra a legnagyobb feladatok vállalását jelentette a legnehezebb körülmények között. A polgári pártok és a szociáldemokraták, a magyar októberi forradalom pártjai csődbe jutottak. Országunk a háború örökségeként a gazdasági és politikai felbomlás képét mutatta. Körös-körül farkasként törtek ránk az imperialisták csatlósai. A dicsőséges Nagy Októberi Szocialista Forradalom lelkesítette magyar munkásság a kommunista párt vezetésével szembenézett a belső pusztulással, az árulással és a ránkzúduló fegyveres áradattal; nekilátott a nép és a nemzet megmentésének. 1919 március 21-én a magyar munkásosztály győzelemre vitte a népfelszabadítás és a nemzeti függetlenség zászlaját, amelyet a nemzetközi reakció túlereje 1849-ben kiütött a magyar nép kezéből. A népfelszabadítás ekkor már sokkal többet jelentett, mint 48-ban. 1919-ben nemcsak a feudális maradványok eltakarítása, a polgári átalakulás befejezése volt napirenden. Az 1848 és 1867 óta eltelt időszak fejlődésének eredményeként a munkásosztálynak a kapitalizmus elleni harca vált a magyar társadalom főkérdésévé. A proletárdiktatúra bátran vágott neki az új feladatok megoldásának. Az önvédelmi, függetlenségi háború tüzében is óriási alkotómunkát végzett. Társadalmi tulajdonba vette a nagyüzemi termelőeszközöket, rendszabályokat foganatosított a dolgozók anyagi és kulturális életszínvonalának emelése érdekében. A magyar munkás- osztály megmutatta, van ereje és tehetsége az ország vezetésére, az államügyek intézésére, a termelés irányítására. Bebizonyította, hogy csak a munkásosztály képes maga köré tömöríteni és győzelemre vezetni az elnyomottakat, ki- zsákmányoltákat, a dolgozó nép csak a munkásosztály vezetésével harcolhatja ki a szabadságot, építheti fel a kizsákmányolástól mentes új rendet, a szocializmust, kommunizmust. A Tanácsköztársaság megvalósította azt. ami 1848—49-nek is el nem halványodó dicsősége, amit 1867-ben a kiegyezéskor elalkudtak, amit az októberi polgári forradalom Magyarországon jelszóként hirdetett, de nem tett meg: megvívta a nemzeti szabadságharcot. A magyar októberi forradalom kormányai az antantra támaszkodtak, így akarták biztosítani függetlenségüket, de a nyugati hatalmak Rákóczi és Kossuth idejéhez hasonlóan szembefordultak a magyar nép szabadságtörekvéseivel, s elszigetelődtünk, országunk területének jelentős része ellenséges megszállás alatt állott. A Tanácsköztársaság érdeme, hogy kiemelte hazánkat ebből az elszigeteltségből, s megmutatta a helyes nemzeti külpolitikát, a szovjetlbarátság külpolitikáját. Az a szövetség, amelyet akkor kötöttünk Szovjet- Oroszorszá<rgal, segítséget jelentett a magyar nemzeti ügy, a függetlenségi harc számára, és új utat nyitott meg történelmi fejlődésünk előtt, azt az utat, amelyen ma országunk halad. A békés napokat hamar fegyverdörgés zavarta meg. A Tanácsköztársaság elleni fegyveres harc kezdeményezői és Irányítói a francia, angol, amerikai tőkések voltak. A Nagy Októberi Forradalom után másfél évvel százszoros gyűlölettel töj-tek proletárforradalmunk ellen. Amikor a nyugati tőkések kiadták a támadásra indító parancsot, a Tanácsköztársaság fegyverbe szólította a nemzetet. »Vissza kell verni a betolakodókat!« A munkásosztály, a szegényparasztság, — amely pár hónappal ezelőtt még békét követelt és forradalmi megmozdulásaival segítette kiragadni az országot a tőkés háborúból, s nem volt hajlandó egy puskagolyót kilőni, egy lépést előre tenni az urak érdekében — lelkesen sietett a tanácshatalom védelmére. Két nap alatt 90 000 munkás és paraszt lépett a Vörös Hadseregbe, életét ajánlotta a szocialista hazáért, a dolgozók hatalmáért, a nép függetlenségéért, hogy Rákóczi kurucai, a 48-as szabadságharc vörössipkásai harcát folytatva, négy évszázad után végleges függetlenséget szerezzen a magyar népnek. Egyszerű munkásokból, kérges kezű parasztokból kovácsolódoit rövid idő alatt a Vörös Hadsereg. Dicsőséges szakasza volt 1919 tavasza és nyár eleje a magyar munkásmozgalomnak. A túlerő és az árulás azonban kiütötték a fegyvert a Tanácsköztársaság kezéből, de csak a fegyvert! Mert semmiféle üldözés, kínzás nem tudta kiölni azt a reményt, hogy ami egyszer megtörtént, újra valóra válhat. Hiába rágalmazták, gyalázták a Tanácsköztársaságot, emléké élt, él és hat ma is. Fiatal úttörők, kiszesek ismerkednek a dicső napok nagy eseményeivel, azok megvalósítóival, a veterán harcosokkal. A hősi napok 'emléke erőforrást jelent mai küzdelmünkhöz is. E napokban hálával emlékezünk 40 év távlatából a Tanácsköztársaság hőseire, akik munkájuk, és Képességeik javát, ha kellett, szívük vérét adták a népért, a szocialista hazáért és ezzel előkészítői lettek a nép és hazánk mai szabadságának. A Szovjetunió által felszabadított magyar nép kedvezőbb körülmények között indult el a szocializmus útján, mint 1919- ben. Azóta megváltoztak az erőviszonyok a szocializmus és az imperializmus között, a szocializmus javára. A Szovjetunió ma nem ezer sebből vérző, létéért küzdelmet vívó ország, mint 40 esztendővel ezelőtt volt. Országunk sem sziget már a tőkés ellenforradalom óceánjában. Szomszédaink, Csehszlovákia és Románia ma velünk egy utat járó testvéreink. A szocializmusért vívott harcban minden lépésünknél velünk vannak, érezzük testvéri segítségüket. Négy évtized alatt sokat beszéltünk a Tanácsköztársaságról, tanultunk eredményeiből és hibáiból, 1919. és az 1956-os ellenforradalom is megtanított bennünket arra, hogy nem szilárdulhat meg a dolgozó nép hatalma egységes, erős marxista—leninista párt vezetése nélkül. Megtanultuk, hogy erősíteni kell a proletárdiktatúra alapját, a munkás—paraszt szövetséget: hogy a győzelem útja a szocializmushoz és a kommunizmushoz vezető út, a Szovjetunió, a szocialista tábor útja. 1919 vörös márciusa, az első magyar proletárdiktatúra dicsőséges emléke lelkesít bennünket az 1956-os ellenforradalom után megszilárdult és legyőzhetetlen proletárhatalom. a Magyar Népköztársaság további erősítésében és soha nem feledjük el, hogy mai eredményeinkben, sikereinkben, úi győzelmeink kivívásában része van a Tanácsköztársaság harcának és munkájának is. Az országgyűlés ünnepi ülésén törvénybe iktatta a Magyar Tanácsköztársaság dicső emlékét Az országgyűlés a Magyar Tanácsköztársaság 40. évfor- . val. 1848 óta sokat fejlődött a dulója alkalmából pénteken délután ünnepi ülésre ült össze. [ világ, s jelentős változások Előtte az országgyűlés jogi cs igazságügyi bizottsága ülé- . mentek végbe a magyar társadalomban is. 1848-ban a kapitalizmus fejlődése előtt álló akadályok, elhárítása jelentette a haladást, 1919-ben már maga a kapitalizmus vált a társadalmi fejlődés akadályozójává. A Magyar Tanácsköztársaság 1848 félbemaradt művét nem fejezhette be anélkül, hogy jelentősen tovább ne ment volna 1848 programjánál. A burzsoázia a világháború évei alatt, s az 1918 októberi polgári demokratikus forradalom után bebizonyította, hogy képtelen a nép érdekeinek megfelelő választ adni a legégetőbb társadalmi kérdésekre. sezett Pongrácz Kálmán elnökletével. A bizottság a Magyar Tanácsköztársaság emlékének törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadta és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta. Előadóul dr. Münnich Ferencet, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökét kérte fel. Három óra előtt néhány perccel megteltek a fényárban úszó ülésterem képviselői padsorai. A földszinti páholyban a Tanácsköztársaság évfordulójának ünnepségeire hazánkba érkezett külföldi párt- és kormány küldöttségek tagjai foglaltak helyet. Részt vett az ülésen a Tanácsköztársaság harcainak számos magyar veteránja, s ott voltak az ünnep alkalmából hazánkba érkezett külföldi veterán küldöttségek tagjai is. A karzatokon az üzemek, hivatalok, intézmények küldöttei foglaltak helyet. Három óra után néhány perccel nagy taps közben léptek az ülésterembe a párt és a kormány vezetői. Részt vett az ülésen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Komócsin Zoltán és Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, valamint a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg, s köszöntötte a jubileumi ülésen résztvevő baráti népek párt- és kormányküldöttségeit, akik velük együtt emlékeznek meg a dicső Tanácsköztársaságról. Rónai Sándor elnök ezután bejelentette, hogy az ünnepi ülés napirendjén a Magyar Tanácsköztársaság emlékének törvénybe iktatásáról szóló javaslat szerepel, amelyet a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke nyújtott be. Ezután átadta a szói dr. Münnich Ferencnek, a Minisztertanács elnökének. B proletárforradalom nemzetközi útja győzelmes út Tisztelt Országgyűlés! Negyven év előtti dicsőséges harcok emlékét, a Magyar Tanácsköztársaság megalakításának évfordulóját ünnepeljük — kezdte beszédét a Minisztertanács elnöke. — A szocializmus az elmúlt negyven év harcaiban világformáló erővé nőtt. Bebizonyította fölényét a kapitalizmussal szemben, s napjainkban már mint győzelmes világrendszer a föld területének egyharmadán valósul meg. A kapitalizmus és a szocializmus közötti gazdasági verseny döntő szakaszába lépett. A szocialista tábor legfejlettebb országa, a Szovjetunió történelmileg rövid idő alatt utoléri és túlszárnyalja az egy főre eső termelésben is a v'ilág legfejlettebb tőkés országát, az Egyesült Államokat, hétéves tervének megvalósításával szilárdan lép a kommunizmus talajára. A szocializmus előretörésének vagyunk tanúi hazánkban is. Népünk, támaszkodva a proletariátus nemzetközi szolidaritására, úrrá tudott lenni az ellenforradalom okozta nehézségeken, s a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével határozottan, ingadozásoktól mentesen építi a szocializmust. Szocialista építőmunkánk meggyorsulása mindennél ékesebben bizonyítja, hogy a magyar nép hű maradt a szocialista eszmékhez, amelyekért már negyven évvel ezelőtt is küzdött. A magyar munkásosztály jogos örököse és méltó folytatója a magyar nép évszázados forradalmi és szabadságharcos hagyományainak. Ez mindenekelőtt az 1848— 1849-es forradalom és szabadságharc bukása után fennmaradt problémák megoldását jelentette, a feudális marad- i ványok megsemmisítését, az ország függetlenségének kivívását és védelmét. 1918 októberében a magyar nép, a munkásosztály vezetésével véget vetett az imperialista háborúnak, megdöntötte a Habsburgok uralmát hazánkban, s megteremtette a köztársaságot. A munkásosztály azonban nem elégedett meg 1848 követeléseinek megismétlésével, a polgári demokrácia kivívásáA Kommunisták Magyar- országi Pártja célul tűzte ki a Tanácsköztársaság kikiáltását, mely felszámolja a tőkések és földbirtokosok hatalmát, végrehajtja a társadalom szocialista átszervezését, szövetséget köt a forradalmi mozgalom élén álló Szov- jet-Oroszországgal, s a szocialista haza védelmében függetlenségi harcot hirdet az antant-imperializmus ellen. A Kommunisták Magyar- országi Pártjának programja rövid idő alatt olyan hatalmas tömegeket nyert meg, hogy 1919. március 21-ének előestéjén maga a burzsoázia is kénytelen volt. beismerni, hogy Magyarországon más hatalom nem lehetséges, mint a munkásosztály hatalma. Munkásosztályunk, dolgozó népünk, nemzetünk nagy büszkesége, hogy az .orosz- országi Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a világon másodikként emelte állami és társadalmi renddé a szocializmust. A tanácshatalom társadalmi változásokat hozott Történelmünkben először negyven évvel ezelőtt vette birtokába a magyar nép a fő termelési eszközeiket, s hajtotta végre a kisajátítást. A súlyos gazdasági helyzet ellenére, a Tanácsköztársaság fennállásának rövid ioeje alatt sokat tett a dolgozó tömegek helyzetének megjavításáért. Bevezették az iparban a nyolc órás munkaidőt, alkalmazták az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét, gondoskodtak a betegekről, az öregekről, a gyermekekről és az anyákról. Hasonló forradalmi változásokat hajtott végre a tanács- hatalom a művelődésben. Az iskolákat államosította és ingyenessé tette az oktatást, az általános iskolázást tíz évről 14 éves korig emelte fel, s megnyitotta a magasabb tanulás lehetőségét a dolgozók és a dolgozók gyermekei számára is. Hadat üzent az írástudatlanságnak, tanfolyamok százai nyíltak, megindult a munkásegyetem. A kulturális intézményeket a nép szolgálatába állították. Szétválasztották az egyházat és az államot, s először biztosították a teljes vallásszabadságot, beleértve a tudományos felvilágosítás szabadságát is. A dolgozó tömegek és nemzetünk felemelkedésének minden igaz híve lelkesedéssel és segítőkészséggel üdvözölte a kibontakozó nagyszerű korszakot. A dolgozó tömegek 1919 áprilisában, történelmünk első, valóban szabad, általános választásán elsöprő többséggel tettek hitet a néphatalom mellett. Míg az 1910-es választásokon csak mintegy hétszázezer ember rendelkezett választójoggal, addig a Tanácsköztársaság csaknem az egész felnőtt dolgozó lakosságnak, több mint négy és félmillió embernek adta meg a szavazati jogot. A Tanácsköztársaság létrejötte buzdította a világ népeit A Magyar Tanácsköztársaság nemcsak. népünk történelmének legszebb hagyományait folytatta és fejlesztette tovább, hanem része volt a csaknem az egész világot átfogó nagy forradalmi fellendülésnek is, mely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével vette kezdetét. A világ öntudatos munkásai és dolgozói örömmel és bizakodással fogadták a Magyar Tanácsköztársaság megszületését. »Az egész világon a munkásosztály minden becsületes tagja a ti pártotokon áll« —■ írta ekkor Lenin a magyar munkásoknak. A magyar forradalomnak különösen nagy hatásia voilt a szomszéd országokra. A Magyar Tanács- köztársaságot hamarosan követte a Bajor Tanácsköztársaság, majd a Szlovák Tanács- köztársaság megalakulása. Á csehszlovák, román, délszláv és osztrák munkások közül mind többen követelték vezetőiktől az orosz és a magyar példa követését. Többen közülük fegyverrel is harcoltak a Magyar Tanácsköztársaságért. Az élet-halál harcot vívó Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének küzdelmeit nem kis mértékben segítette a szomszéd országokban élő dolgozók rokonszenve, akik nem akartak a magyar munkásfiatalom ellen harcolni és rontották az antant intervenciós csapatainak harci szellemét.. A Magyar Tanácsköztársaság ügyére kedvezőtlenül hatott, hogy az akkori történelmi körülmények miatt még nem alakulhatott ki közvetlen fegyveres .összeköttetés a 14 imperialista állam intervenciójával harcban álló Szovjet- Oroszországgal. A Magyar Tanácsköztársaság szakított a magyar uralkodó osztályok sovinizmusával és ■imperialista törekvéseivel. A nem magyar nemzetiségű állampolgárok a Magyar Tanácsköztársaságban minden tekintetben egyenlő jogokat nyertek és a tanácshatalom kinyilatkoztatta, hogy nem kíván más népeket elnyomni, bármely nemzetiséget akarata ellenére a Magyar Tanácsköztársasághoz csatolni. A hazai és nemzetközi reakció féktelen gyűlölettel vetetté miagát a magyarországi szocialista forradalomra. A magyar munkások, parasztok, igazi hazafiakként a négy évig tartó, súlyos szenvedéseket okozó világháború után hősies küzdelmet vívtak szocialista vívmányaink, hazánk szabadsága és függetlensége védelmében. Az imperialisták támadásait visszaverték és jelentős győzelmeiket arattak az északi, keleti, déli fronton egyaránt. Az antant-hatalmak kénytelenek voltak még nagyobb erőket összpontosítani a Duma-völgyében magasra csapó forradalmi láng elfojtására. Segítségükre volt ebben nemcsak a bukott uralkodó osztályok ellenforradalmi és hazaáruló tevékenysége, hanem a kezükre játszó, megalkuvó revizionisták, reformisták proletárdiktatúrát bomlasztó osztályárulása is. A Tanácsköztársaság leverése még súlyosabb nyomorúságba taszította a nemzetet, mint amilyenben azelőtt élt. Az országot ismét a földesurak és tőkések vadászterületévé, a hárommillió koldus országává változtatta, vad. fasiszta politikai rendszert teremtett. A Tanácsköztársaság külső erővel történt leverése ellenére történelmi fordulatot hozott. A Tanácsköztársaság óta más lett a munkásosztály és más lett a burzsoázia is. A munkásosztály saját tapasztalataiból tanulta meg, hogy tudja az országot vezetni és kormányozni a burzsoázia nélkül, hogy (Folytatás a 2. aidalouj
