Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-01 / 51. szám

Vasárnap, 1959, március 1. 2 SOMOGYI NÉPLAP II falu jobb áruellátásáért a Szövetkezetek Somogy me-i gyei Központja, a Déldunántú­alatt kiállítások, divatbemuta­tók lesznek szerte a megyében, li Textilnagykereskedelmi Vál-1 melyhez megfelelő mennyiségű lalat, a Déldupántúli RÖVI-j és minőségű árut szállítanak a KÖT és a Déldunántúli Cipő- földművesszövetkezetek részé­nagykereskedelmi Vállalat ka-j re. Az AKÖV vállalta, hogy a posvári lerakatának dolgozói; szövetkezeti hetekre -megren­1959. március 2-től 13-ig szö­vetkezeti heteket tartanak. Ez idő alatt a fenti vállalatok dol­gozói különleges áruellátással biztosítják a falusi lakosság áru­ellátását a földművesszövetike- zsteken keresztül. Mind a négy villáját dolgo­zói ígéretet tettek, hogy a föld­művesszövetkezetek árurende­lését a szövetkezeti hetek alatt 48 órán belül összeállítják és kiszállítják. A keresett árufé­le: -gekkel az állami kereske­delmet megelőzve — elsősor­ban a földműves szövetkezeti boltokat látják él. A szövetkezeti hetek ideje delt árukat a legközelebbi tú­ra-járattal leszállítja. Ugyancsak a falu jobb áru­ellátása céljából március 4, 5 és 6-án árubemutatót tartanak a szakszervezetek szákházában (Kaposvár, Dózsa György u. 1.). Ruházati-, vas-, bőráru és já­tékok kerülnek bemutatásra. Az árubemutatóval is növelik a válsztékot. Ugyanis a bemu­tatót árukat a földművesszö­vetkezetek a helyszínen meg­rendelhetik. A fölöszöv. áru- vállalat a legkisebb tételű meg­rendeléseket is a legrövidebb időn belül elkészítteti és leszál­lítja. Termelési tanácskozási- tartottak a Kaposvári Kiskereskedelmi Vállalati • dolgozói Kezdődik a termelés Pénteken este tartották meg a Kaposvári Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói negyedéven­ként sorra kerülő termelési ta­nácskozásukat. Az üzemi bi­zottság elnökének néhány sza­vas megnyitója után Rajta Mi­hály elvtárs, a vállalat igaz­gatója tartotta meg részletes beszámolóját az 1958-as év eredményeiről, különösképpen az utolsó negyedévben végzett munkákról. Amint mondotta, ha az 1958-as év áruforgalmát az előbbi évvel állítjuk szembe, akkor jelentős fejlődést ért el a vállalat. A fő árucsoportos megosztást véve alapul, ruhá­zatból 100,6 százalékos, ve­gyes iparcikkből 113,6 százalé­kos teljesítést ért el. Tehát SZOKATLAN KOCSMAI PORTRÉ E' 1 Inézem, amint ül az asz­tal mellett. Nem ősz, csak őszbevegyült a haja, nem vén az arca, csak megszépítő ráncok barázdálják. Vékony, apró emberke, komoly, gondol­kozó arccal ül, bár látszik, hogy egyáltalán nem gondok marcangolják. Csupán talán a korhoz jobban ülik már a megfontoltság, komolyság. Előtte egy nagyfröccsös po­hár, abból húz egy keveset időnként. Azután a sarok felé néz ahol vagy hatan fékevesz­tett hangon nótáznak. Rosszal­lóvá válik a tekintete. Nem tudom miért, valami belső érzés azt parancsolja, hogy menjek oda hozzá. A bemutatkozás után nyom­ban beszélni kezd. — Nem értem ezeket az üvöltözőket. Hogy mire jó ez? Hiszen semmi köze ennek a mulatozáshoz, de még az ének­hez sem. Azt várom szinte, hogy így folytatja: bezzeg az én időm­ben, S nem sokat tévedek. — Én nagyon szeretek éne­kelni, éveken keresztül tagja voltam Pesten a Járműjavító dalárdájának. Hát az a nóta, meg ez, amit itt énekelnek, össze sem hasonlítható. Annak volt lelke. Pedig, tudja, mu­latni is szoktunk mi. Volt egy kocsma a Kerepesi temető be­járatánál, amely belőlünk élt. Ha meghalt valaki az üzem­ben — hatalmas üzem az! —, akkor mi mentünk ki a teme­tőbe búcsúztatásra. Utána pe­dig be a kocsmába, hogy leöb­lítsük torkunkat a kapott kis pénzecskéből. Nem volt ott du­hajkodás, lárma — szépen éne­keltünk. — De akkor hogyan élt ma­gukból a kocsmáros, ha nem költöttek sokat? — merészke­Ez — mutat rá a cigarettás­dobozra —, és ez — megfogja a fröccsös poharat. — Persze mindkettőt csak mértékkel ér­demes élvezni. A fiaim? Szá­jukba nem vennének egy ciga­rettát, s csak sátoros ünnepe­ken hajtanak le egy pohár bort. A motor, a motor min­denük. Azzal szoktak nyaran­ként is lelátogatni hozzánk. Zolinak, a nagyobbiknak, van egy oldalkocsis Pannóniája, de persze, már autót szeretne. Abba, nem mondom, én is be­leülnék, de a motorbicikli nem kenyerem. Nyaktörő szerszám az. — Mi a mestersége, Józsi bá­tyám, ha meg nem sértem? — Lakatos a szakmám. Ko­csilakatosként dolgoztam a Járműjavítóban is. — Mégsem szívleli a jármű­veket? — Dehogynem. Nincs olyan év, hogy kihasználatlanul hagynám a kedvezményes iga­zolványt. Két héttel ezelőtt voltam Pesten a gyerekeknél, vittem nekik egy kis kóstolót a disznóvágásból. Jutott. — Nem kicsi a nyugdíj? — A pénzből sosem elég, de azért nem 1 panaszkodhatom. Szépen megélünk belőle. így kettecskén, öregesen. — Ha­nem én már megyek, ne hara­gudjon — néz az órájárq, — fél kilenc van, nem szoktam ilyen sokáig egyedül hagyni a feleségemet. Lehúzza a vacsora utáni fröccsöt, kezetráz a pincérrel és velem is, így lép ki az aj­tón. Én még maradok egy kicsi­két. Sajnálom, hogy elment Jó­zsi bácsi és gondolkozom. Azon gondolkozom, hogy vajon ilyen csendességes, szép öreg kora lenne, ha másként fordult vol­na a történelem kereke? Azon gondolkozom, hogy egy ilyen józanéletű, megfontolt nyug­díjas munkásember nevelhet­ne más világban két mérnök fiút? &zép estém van, a mások boldogsága felderített. Úgy látszik, a hangos, borgő­zös kocsmában nemcsak a du- hajkodókról lehet portrét fes­teni, másokról is: őszbevegyült hajú. ráncos arcú öreg embe­rekről. Fehér Kálmán termelünk ki. Nagyon sok hely­re szállítjuk Gyékényesről a kavicsot, többek között Pécsre, Zalaegerszegre és Komlóra is. Munkánk megkönnyítésére kaptunk egy svájci gyártmá­nyú egy köbméteres kapacitá­sú hernyóitalpas exkavátort, melynek értéke mintegy 800 000 ezer forint. A téli idő­szakban csak hetven embert foglalkoztattunk, de ahogy megindul a termelés 130-ra — mondotta Bogáti Lajos mű­vezető. Zsin Ferenc kotrómester a svájci gyártmányú hcrnyótalpas exkavátor szerelését végzi. Oklevélkiosztó ünneoség az Agrártudományi Egyetemen Az Agrártudományi Egyete­men szombaton osztották ki az 1959-ben végzett 264 me­zőgazdasági mérnök oklevelét. Az ünnepségen Keresztes Mihály földművelésügyi mi­niszterhelyettes mondott be­szédet. Ezután Kiss Albert rektor­helyettes, majd Benedek Já­nos, az egyetemi pártbizott­ság, és Fekete József a KISZ­bizottság nevében üdvözölte a végzett hallgatókat. Utána Ke­resztes Mihály földművelés- ügyi miniszterhelyettes a ki­tüntetéssel végzett 11 hallga­tónak átadta a vörös diplo­mát. Végül az új mezőgazda­sági mérnökök nevében Bene­dek József búcsúzott el az Al­ma Matertől és átadta az egyetem zászlaját a negyed­éves hallgatóknak. A Gyékényesi Kavicsbányá­♦ ban a téli időszakban nem lehe­♦ tett kaviccsal megrakott vonat- 1957-hez viszonyítva 105,1 szá- í szerelvényeket, gépkocsikat, és zalékos forgalom emelkedésé-; dömpereket látni. — Átéli hő­ről beszélhetünk. A negyedik » napokban nem folyt kavicster- negyedévi forgalmat tekintve, ♦ melés — tájékoztatott bennün- 107,3 százalékos a tervteljesí-í két Bogáti Lajos művezető, tés. A Kaposvári Kiskereske- ♦ Rendbeihoztuk a gépeket, kija- delmi Vállalat az 1958. máso- ♦ vftottuk a vágány hálózatot, el- dik félévének összesített ered-1 végeztük a szükséges földelési ményei alapján teljesítette a;munkálatokat. Mindennel idő- kiváló vállalat cím eléréséhez » ben végeztünk, s ezért március szükséges összes feltételeket. 1-én akadálytalanul kezdődhet ^jük dolgozóink létszámát, Ezt követően az egyes boltok!3 ^ ^ 1 - — ........................ t ervteljesítéséről számolt be ^úendobe.n 289 000, idén pe- az igazgató, kiemelte, avagy Idl* 400 000 köbméter kavicsot bírálta az üzletek munkáját, ♦ és értékelte a nagykereskedel- J mi vállalatokkal való kapcso-f latokat. Foglalkozott a vállalat } készletgazdálkodásával, ered-} ménytervének teljesítésével, a ♦ munkaügyi helyzettel, a bér- j alap gazdálkodással, a szakok- } tatás és a munkafegyelem ♦ helyzetével, a társadalmi tu-1 lajdon védelmével, a munka-} verseny állásával, valamint az ♦ újító mozgalommal is. ♦ : Rajta elvtárs rámutatott ar- } ra, hogy a kereskedelmi dolga-1 zók nem nézhetik karbatetti kézzel a mezőgazdaság átszer-} vezésével kapcsolatos kérdése-f két. A dolgozóknak a pultok} mögött kell elősegíteniük a } szervezés sikerét, azáltal, hogy* a vevőkkel való foglalkozás» közben bolti agitációt fejtenek t ki. Befejezésül a beszámoló azj 1959. évi feladatokat határoz-j ta meg. Eszerint a dolgozók-} nak minden segítséget meg} kell adniuk a mezőgazdaság j szocialista átszervezéséhez, to-} vább kell növelniük az új ke- • reskedelmi formák szerinti ♦ árusítást. A vállalat ebben az} évben takarékos gazdálkodás} révén 70 százalékos megtakari-j tást kíván elérni. j Az egy órás előadást arány- j lag kevés hozzászólás követte.» A bútorbolt vezetője kérte, | hogy biztosítsák az áru be-1 csomagolásának lehetőségét, ♦ hogy ezzel is a vásárlók szol- j gálatára tudjanak állni. Hajdú í István elvtárs, a megyei ta- ♦ nács kereskedelmi osztályának } vezetője elismerését fejezte ki ♦ a vállalat jó munkájával kap-1 csolatban és több javaslatott tett új módszerek bevezetésé- ♦ re. | ♦ A termelési tanácskozásról j — bár nem jellemezte a dolgo- } zók aktivitása — elmondhat- * juk, hogy hűen tükrözte a Ka- ♦ posvári Kiskereskedelmi Vál-} lalat elmúlt évi munkáját, ♦ mely egészében jól végezte a; «jyörgy kezeli a hatalmas német gyártmányú kotrógépei, csúcsforgami időszakokban is j melynek kanala egy köbméteres. Ezzel a kotrógéppel két mű­városunk dolgozóinak ellátását. | szakban egy nap alatt 750—800 köbméter földet termelnek ki, ♦ melyet dömperekkel és motoros csillékkel szállítanak eL dek beleszólni az idős ember visszaemlékezésé be. — A hallgatóság pénzéből élt meg, akik besereglettek, amikor bennünket énekeim hallottak. Persze, most már nem énekelek — vág át hirte­len más hangnembe —, csen­desen telnék napjaim. — Nyugdíjas? — Igen. Még 45-ben letelt a negyven évi szolgálatom. Azó­ta itt vagyok megint Kaposvá­rott, ahol születtem, ahol gye- rekeskedtem. — Mit gondol, hány éves vagyok? Ötvenöt—hatvannak nézem. — Hatvanhat. Erre büszke vagyok, mert még mindenben — az egész beszélgetés alatt ekkor vált csak huncutkássá arckifejezése — fiatalnak ér­zem magam. Nem habzsoltam az életet soha — teszi hozzá. — Erre neveltem a gyerekei­met is. — Hány gyereke van? . — Két fiam. Mind a kettő építészmérnök, Zoli és Laci is. Levelező tagozaton végezték el az egyetemet. Most már van három unoka is. — Szereti őket? — Azt meghiszem! Ha haza­jönnek néha az ünnepekre, azok a napok a legszebbek. Alig várjuk már feleségemmel, hogy jöjjenek. Tudja, mi ket­ten, öregek, egy kicsit egyedül vagyunk, a gyerekek, unokák hoznak színt az életünkbe. — így van ez rendjén. — így, igaz. Pedig de má­sok a mai fiatalok, mint mi voltunk! — Mások? — bökkenek meg. — Mások. Nekem egész éle­temben két szenvedélyem volt, A durvaságról, amely semmit sem segít Van emberi viszonylataink­ban még egy dolog, amivel sür­gősen végezni kell. Mindenki, alti közösségben dolgozott, vagy dolgozik, isme­ri. A vezető — akinek nem kell okvetlenül az igazgatónak lenni — toporzékol, káromko­dik, s a munkás vagy alkalma­zott fejethajtva hallgat. így volt ez a legtöbb helyen a kapitalizmusban, így van ez egy-két helyen még ma is. De aminek ezelőtt törvényszerűen kellett jelentkeznie, annak ma törvényszerűen el kellene múl­ni. Miért van mégis itt, miért jelentkezik egyes vezetőknél még mindig a durvaság? A dolog egyik oldala A dolognak ez az oldala: a dolgozók és a vezetők viszonya. Ne tagadjuk, hogy a dolgozók között vannak még, akik fe­gyelmezetlenségükkel, rossz- indulatukkal tápot adnak egyes vezetők ilyen magatartásának. Sajnos, még elég távol va­gyunk attól, hogy maguk a munkások neveljék meg rend­bontó munkatársaikat. Pedig ezt is kellene már gyakorolni. Mart így a vezető egyedül ma­rad munkája szervezésiében. S ezt sokáig szintén nem lehet így hagyni. Mert együttműkö­dés nélkül semmi sem halad kellőképpen. Igaz, a durvaság­gal sem. Másrészt igaz az, hogy egy vezetőnők, ha a rábízott nép- vagyonnal és a felelősséggel élni akar, határozottnak, kell lennie, nyíltan kell fellépnie a rendbontókkal szemben, mert a rossz példa ragadós, s a gyen­ge kezű. határozatlan vezetőt nincs miért tisztelni. A vezető­nek tehát okosan, megkülön­böztető módon, bírálva és di­csérve, gondos atya és gazda módjára kell működnie, öröm­mel mondhatni, a vezetők zö­me ilyen, egyre kevesebb a helytelen módszer alkalmazá­sa. Akik még nem találták meg a helyes magatartást, azok különböző okokból állnak rossz állásponton. A dolog másik oldala A durvaság gondolkodásbeli állapot. Sokféleképpen jelent­kezik magatartásukban, de alapjában véve alig néhány meggondolásukból le lehet ve­zetni. Az égjük típusbeliek le­nézik a munkást, a dolgozót. Úgy vélik, »ezekkel nem lehet másként bánni«. Csak ezzel a módszerrel lehet közöttük fe­gyelmet tartani. Ez a típus nem hisz az emberekben, bi­zalmatlan, ugyanakkor nyegle Is. Az ilyen emberek a köznek ártanak, mindentől eltávolod­nak, ami valóságos, érző élet. A másik típusbeliek termé­szetüknél fogva azok, amik., Ehhez szoktak, ehhez akarnak szoktatni másokat is. így ész­re sem veszik, milyen légkört teremtenek. Nem tudnak kü­lönbséget tenni, nincsenek te­kintettel semmire és senkire. Nem biztos, hogy közérdekből durvák, lehet, hogy egyéni ér­dekből, karriert vagy éppen prémiumot hajszolnak. A harmadik típus: tehetet­lenségüket akarják leplezni. Mivel tudják, hogy szavaik üresen csengenek, idegesked­nek. Nincs egyensúlyérzetük, mindig a lebukástól félnek. Ha minden kötél szakadni látszik, semmiféle eszköztől sem riad­nak vissza. Ügyeskednek, ki­utálnak, elüldöznek mindenkit maguk mellől, akit útjukban állónak hisznek. Tulajdonképpen egyik ilyen fajtájú vezető sem maradhat­na a helyén. A határozottsá­got összetévesztik a goromba­sággal, nem tudnak különbsé­get tenni az emberek között. A rájuk bízott dolgozókat nem­csak nem nevelik, de el is ide­genítik maguktól, az üzem és ezzel együtt a nép céljaitól, holott az állam és a nép meg- bízottaiként éppen ezen kelle­ne fáradozniuk. Mégis miért vannak ott? A helyzet oka Az okokat elsősorban ma­gukban az illetőkben, nem utolsósorban azonban az ille­tékes gazdasági és politikai szervek elnézésében kell ke­resni. El kell ismerni, egyes igazgatók esetleg megelégsze­nek négyszemközti dorgálással, vagy iejcsóválással csupán. A pártszervezetek és külö­nösen a szakszervezetek ilyen dolgokról nem szívesen beszél­nek, nem mernek föllépni, ma­guk is kenyérkérdést csinál­nak belőle. Másik nagy problé­ma: hogy nevelésükkel, sze­mély szerinti beszélgetésekkel sokkal többet foglalkozhatná­nak. Megjavíthatnák helyte­len szemléletüket. Igaz, a dol­gozók a szocializmusban ma már maguk is többet tehetné­nek önmagukért, az ilyen hely­zetek megszüntetéséért, fordul­hatnának ezekhez a helyi vagy felsőbb szervekhez. A tévedések A következmény ezután az, hogy sokan tévednek. A go­romba vezető tekintélye nem­csak nem erősödik, hanem csökken. Igazi fegyelmet soha nem tud teremteni. A prémiu­mot és az áhított karriert nem tudja elérni, mert a dolgozó csak annyiban érdekelt itt a munkában, amennyit önmaga életnívója megkíván, közé és az üzem, az állam érdeke kö­zé áll a rossz vezető, aki min­den kedvét elveszi a lelkese­déstől. Az ügyeskedő hiába ug­rándozik, senki se nyújtja a kezét, hogy segítsen rajta szak­mai tudásának elsajátításában, a problémák megoldásában. De téved az igazgató is. Az ilyen vezető személyek visel­kedése rá is rossz fényt vet, a dolgozók neki nem bocsátják meg, hogy azt a vezetőt »nya­kukon hagyja«. Az igazgatónak és minden vezető állásúnak jól kell tudni, hogy a dolgozod hangulata a termelésben, a munkakedvében, az eredmé­nyekben mennyire jelentkezik. A mozgalmi szervek önma­guk előtt viselik a felelőssé- | get. Csakhamar belátják, hogy I gyengeségük, habozásuk csök- | kenti befolyásukat, személy szerinti tekintélyüket — s ami a legrosszabb, rontja a dolgo- | zók szemléletét rajtuk keresz­tül a legfelsőbb szerveik iránt. Következtetések Már a szocializmus is a kö­zösség harmonikus együttmű­ködésének korszaka. Annak kell lennie, mert ez visz to­vább mind magasabb emberi fokokra bennünket. Az út nem könnyű, mert ez időben nemcsak építenünk kell, hanem elhagyogatni rossz tulajdonságainkat is. Kinek mi van. Egyes veze­tőknek a durvaságot, mások- I nak az elnézést. A gyár ma a népé. Éppen ezért a munkáso- j kát senki sem sajátíthatja ki, 1 senki sem uralkodhat rajtuk. , Csak vezetheti, s rábízott kincsként őrizheti őket. Sem- ; miképpen sem rossz módsze­rekkel és magatartással, ha­nem határozottsággal, megér­téssel, meleg, szocialista gon- ' dolkodással és szívvel. Csákv&ri

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents