Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-13 / 37. szám

Péntek. 1959. február 13. SOM* NÉPLAP Nagyobb péksütemény választékot! Ezt szeretné az ipar, a kereskedelem, a fogyasztó A reggeli kávé, kakaó mellé nemcsak a kifli jó, sokan sze­retik a brióst, kalácsot is. Az átutazónak a pályaudvaron nemcsak a kifli jó, szívesen el­fogyasztaná a búrkiflit, a tú­rós táskát, vagy a sör kortyol- gatása közben a sósrudat is. Este a vacsorához sem kell mindig a kenyér, szegedi is megtenné, vagy császárzsem­le. ha éppen nem főztek ott­hon meleg ételt. E felsorolás után nem írói fogás többé a következtetés le­vonása: kevés a péksütemény választéka Kaposvárott, s ami van, abból is kevés van. Mint annyi mindenben, ebben is eggyel előbbre léptünk igény dolgában. Tegnapelőtt még ke­nyér kellett volna, tegnap ke­nyérrel is beértük, ma pedig már a zsemle is, a kifli is ke­vés. öröm erről beszélni. Olyan öröm látni Budapes­ten, de másutt, vidéken is, Pé­csett, Szegeden vagy éppen Szombathelyen, hogy mennyi ízlésesnél ízlésesebb, jobbnál jobb péksütemény között vá­logathatnak az emberek. Hi­szen a pult polcairól szinte le- kívánkozik valahány: tessék, vigyél. Tessék, vigyél? — kérdezi a kaposvári. Mit ? A Sütőipari Vállalat kö­rülbelül 40 000 süteményt készít naponta, s ennek kilencven százaléka kifli és zsemle. Papíron ugyan 16—18-féle a választék, dehát mennyiségileg csak­nem egyenlő a semmivel. Keressük az okokat. A sütőipar anyagnormája ötvenkétféle süteményt enge­délyez. Ha nem is valahányat, de legalább harmincat képes lenne gyártani a kaposvári üzem is. Mégsem gyárt, mert nem kap megrendelést a ke­reskedelemtől. Megrendelés nélkül pedig félkarú óriás az ipar! Nézzük meg: e hónap 11-re, tehát szerdára a következő rendeléseket adták le számot­tevő boltjaik részére. A 201-es Ady Endre utcai nagy boltnak például mindössze 60 zsúrke- nyérre és 10 briósra volt szük­sége a zsemle és kifli mellett. A 285-ös Május 1' utcai ke­nyérbolt e két fő cikken kívül 200 vajaskiflit, 300 perecet, 400 zsúrkenyeret, 150 vajaspogá­csát, 100 brióst, 200 mákost, 30 szegedit, 200 kalácsot, 40 bu­cit és 60Ö sóskiflit rendelt. Az igazán extra süteményekből mindössze nyolcvanat, 50 fran­ciát és 30 császárt. Nem kü­lönb a helyzet a 286-os ke­nyérboltban sem. A 288-as közelmúltban megnyílt Ady Endre utcai tejbolt kevesek (mert nem többek) között 10 perecet és 30 brióst rendelt. Nagyon kevés ez, még a laikus számára is feltűnően kevés, ha ráadásul arra gondol, hogy egy újonnan bevezetett üzletről van szó. A legkönnyebb arra hivat­kozni, hogy míg másutt van kereslet a többféle péksüte­ményre, addig Kaposvárott nincs. A kereslet felkutatására ugyanis eddig még nem fordítottak érdemleges gondot. Alkalom lett volna például a tavalyi árubemutató után vagy az ünnepek alkalmával, de el­mulasztották mindkettő ki­használását. Árupropaganda nélkül alig-alig lehet keresked­ni. A vevőinek látni kell az árucikkeket, különben sokszor eszébe se jut a vásárlás. Sok vita van mostanság — úgy hírlik, országosan — a péküzemek éjszakai műszakjá­nak eltörlése miatt. A keres­kedelem nehezményezi ezt az intézkedést, mert szerinte az­óta visszaesett a sütemények mennyisége. Az ipar szerint viszont nemhogy visszaesett, még növekedett is. A Kapos­vári Sütőipari Vállalat három üzeme felváltva jelenleg is dolgozik éjszaka, s addigra le­gyártja a kiflik, zsemlék nagy részét, mi)-e a másik kettő haj­nalban bekapcsolódik a ter­melésbe. A napi 40 ezer süte­ményből reggelre a fele elké­szül, bár ez a mennyiség csak megközelíti a reggeli keresle­tet, de egyelőre nem elégíti ki azt. A finomabb péksütemé­nyektől is azért húzódozik a kereskedelem, mert a délelőtti órákban kapja meg, amikor már nem me­ri vállalni a kockázatot, fél, hogy a nyakán ma­rad az áru. Ez helytelen álláspont. A pék­sütemények legtöbbje nem kí­vánja meg, hogy forrón, gő­zölögve kerüljön a fogyasztó­hoz. A kereskedelemnek bíz­vást lehetne arra törekednie, hogy minden napszakban le­gyen fogyasztója a péksütemé­nyeknek. Nemcsak a reggeli órák — mielőtt a dolgozók munkába mennek —, hanem a késő délutániak — munkaidő után — is alkalmasak nagyobb mennyiségű sütemény eladásá­ra. A napi kenyér mellett sok háziasszony szívesen vásárolna finomabb készítményeket. A foszlós kalács, kakaós kalács, túrós táska, sósrúd, búrkifli, mindszenti és még egy egész sor sütemény megtalálná fo­gyasztóját, ha megkeresnék az eladás idejének és helyének legalkalmasabb módját. Az ipar és kereskedelem ér­dekei végső soron azonosak. A Kaposvári Sütőipari Vállalat többféle süte­ményt szeretne gyártani, az Élelmiszerkiskereske­delmi Vállalat többfélét szeretne eladni. Elvben tehát semmi akadálya, hogy mihamarabb megje­lenjék a bő választék. Csak éppen a közös erőfeszí­tések hiányoztak eddig, a kö­zösen átgondolt kísérletezések. Ennek pedig a lakosság látta kárát. Nagyobb péksütemény-vá­lasztékot — ezt akarja az ipar, a kereskedelem, a fogyasztók. Az életszínvonal emelkedésé­nek egyik legjellemzőbb ada­ta a kenyérfogyasztás csökke­nésének mértéke. Csakhogy ez nem azt jelenti, hogy többé nincs szükség pékre, hanem inkább az ellenkezőjét: na­gyobb szükség van rájuk a különböző ízletes sütemények előállítására. Kaposvár sem maradhat le az ország többi városa, megyei székhelye mö­gött amiatt, hogy a kereske­delem nem tud lépést tartani a növekvő igényekkel. Fehér Kálmán Amire egy „elveszett“ százforintos figyelmeztet Furcsa fogadtatásban része- vontuk — elfelejtettük félre­tenni. Ebből száz forint té­vedésből valamelyik boríték­ba került. Ezért gondoltam, hogy hétfőn reggel ellenőrzést tartok; megkérem a dolgozó­sültek hétfőn reggel a Kapos­vári Fehérnemű- és Felsőruha- készítő Kisipari Szövetkezet dolgozói. Főkönyvelőjük, Pócs János mindegyikük kezébe egy papírdarabot nyomott, mondva, írják rá nevüket, s azt, hogy mennyi fizetést kap­tak az elmúlt hét péntekén. Magyarázatképpen — Csorba Lászlóné, Katona Ferencné, Papp Istvánná és mások ál­lítása szerint — hozzátette: »Erre azért van szükség, mert szigorú ellenőrzést tartunk... Próbaképpen betettünk az egyik borítékba száz forintot; tudjuk ugyan, hogy kinél van, de kiváncsiak vagyunk, visz- szaadja-e az illető...« Mi volt a valóság? Ezt Pócs János főkönyvelő így mondja el: — A pénzt ké­sőn — 10—11 óra között — kaptuk meg a bankból. Szokás szerint délben fizetünk, ezért igyekezni kellett. A pénz bo­rítékolása közben többször megzavartak bennünket, s ezért hibát követtünk el... Ugyanis 58 darab kétforintos sportbélyeget osztottunk el a dolgozók között, s ennek ősz- szegét — bár mindenkitől le­Kaposvárott is megjelenik a félkész konfekció Leplezetlen január 18-i ugyanezen a címen - hogy február 1-vel a 1. utca 21. szám alatti örömmel írtunk zonmintákat lekérje. Azt az számunkban — ígéretet kapta, hogy posta- arról, fordultával küldik ezeket. Két Május heti késéssel, akkor is csak kon- sürgetésre, postázták a mintá­fekciós boltban félkész kon- j kát a pesti «EKlSZ«-nél. így fekciókat is lehet vásárolni, azután eltolódott a megrende- Örömünk érthető, hiszen ez az ; lés, a szerződés is. Végül ügyes árucikk eleve talál- azonban csak megszületett a kozik a dolgozók tetszésével, s; szerződés 162 öltönyről és 24 természetesen a szocialista zakóról. kereskedelem újabb szép vo- Ha a történtek után még felfedezni ben- merhetnénk azt írni, hogy a ,, , , . , , jövő héttől kezdve már meg­Napokban érdeklődtünk az t jeienik a félkész konfekció Kaposvárott — megírnánk. De ked­nását véltük ne. új üzlet felől. A válasz nem. valami biztatóan hangzott: — Ugyan, az csak az új­ságban nyílt meg. Valóban, a konfekciós bolt­ba még egyetlen félkész áru sem érkezett. Az üzletvezető rém volt benn a dolgozók megállapodás szerint kétheten- semmifele felmlagositassal UÁr.t fnluamatosan nőtől a bátorságtól elvették a vünk. Maradjunk abban, hogy ha az »EKISZ« most már megtartja ígéretét, és való­ban leküldi ezen a héten az első szállítmányt, amelyet a nem tudtak szolgálni, csak vállalat központja. Mi lehet az oka, hogy az előkészületek ellenére sem nyílt meg a bolt új részlege? íme: Az »EKISZ-« nevezetű Ve­gyesruházati Kisipari Termelő Szövetkezetnél — mely ezeket a félkész árukat készíti — még kellő időben járt el a Kaposvári Kiskereskedelmi Vállalat, hogy a szín- és fa­A LAKÓCSAI NÉPMŰVÉSZ Ügyesek a lakócsai asszo- egy háziipari csoportba tömő- szebbnél szebb délszláv kézi­nyok. Ez a jelző különösen rülve tevékenykedik. Kezük- munkák: párnák, fal védők, íu­azt a 18 asszonyt illeti, aki bői százával kerülnek ki a tokák és méteráruk. A csoport 1948 óta működik. Először a helyi szövetkezet, majd a Ka­posvári Háziipari Szövetkezet, most pedig a Pécsi Háziipari Szövetkezet révén szállítják Pestre készítményeiket. Munkáik nemcsak az ország­ban, hanem külföldön is is­mertek. Az elmúlt évben pél­dául 600 darab díszpárna ké­szült Németország számára, ezenkívül futókát és méterárut szállítottak oda. Küldték ter­mékeikből Lengyelországba, Angliába és Kanadába is. Anyagot a háziipari szövetke­zet ad az asszonyoknak. Borbás Mihályné la­kócsai népművész irányítja a csoportot. Falvédője a buda­pesti ipari vásáron második díjat nyert. Mikor befejezi há­zi munkáját, előveszi kézi­munkáit, átmegy d r. Bozso- ki Gézánéhoz, az orvos feleségéhez. Bozsokiné nagy kedvelője a délszláv kézimun­káknak, egyik szobáját ilye­nekkel rendezte be. Van itt nemcsak díszpáma, futóka, hanem népviseleti ruhába öltöztetett baba, gyönggyel ki­rakott menyecske fejdísz és más gyönyörű délszláv kézi­munka is. Szívesen üldögél ebben a szobában Borbásné, s tanítja az orvos feleségét a díszpár­np'-. fpivő^ők és e'Tvéb dél­szláv közmunkák készítésére. ként folyamatosan pótol akkor talán a jövő héten már nemhiába nézünk be a Május 1. utca 21. szám alá. A örömbe néha üröm is ve­gyül, s az ember nagyon tud bosszankodni miatta. A fél­kész konfekció elmaradásán éppúgy, mint az exkluzív szö­vetek késésén. Pedig mind­kettőről írt az újság.. i Rakéta Máté Zoltán, a Szőlős- györöki Általános Iskola fi­zika tanára az alábbi kísér­letet végezte az udvaron: két fa között — körülbelül 20 méter távolságra — dró­tot feszített ki. Egy szénsav­patront — mellyel házilag állítanak elő szódavizet — dróthálóba csavart, majd a kifeszített drótra akasztot­ta két karika segítségével. Amikor tűvel kiszúrta az elzáró lemezt, a patron vil­lámsebesen végigszaladt a drótpályán. A tanulók azon­nal elnevezték a házi raké­tát szputnyiknak. A tanár még egyszer be akarta mu­tatni a kísérletet, a második patron azonban elakadt, nem szaladt végig a drótpályán. Erre az egyik tanuló meg­jegyezte: — Úgy látszik, ez az ame­rikai rakéta volt. biztosítékát a szövetkezeti va­gyon védelmének. A bizalom hiánya A szövetkezet doilgozói el­mondták, hogy üzemükből ko­kat, írják fel egy papírra, ki rábban eltűnt két darab ing­mennyi pénzt kapott. Akinél ujj. A szövetkezet vezetői helyesen — úgy határoztak, hogy az ingujjak ellenértékét arányosan elosztva levonják a dolgozók fizetéséből. A fő­könyvelő azonban — önkénye­sen — minden dolgozó bér­jegyzékére ezt vezette rá: »Levonva lopás miatt«. A fi­zetést — természetesen — emiatt senki sem vette fel, csak miután a ktsz elnökének utasítására törölték e bejegy­zést a bérjegyzékről. Az egyik leltározás alapján tízezer fo­rint hiány mutatkozott Ezt Pócs János a vezetőség meg­kérdezése nélkül mint tisz­tázatlan hiányt leírta. S csak később — mivel megvonták prémiumát — rendezte. Pócs János korábban a Ka­posvári Asztalosipari Ktsz-ben azt látom, hogy többet kapott, mint kellett volna, visszaké­rem. .. A szövetkezet dolgozói — jogosan — sérelmesnek talál­ták ezt az eljárást, hiszen va- lamennyiüket azzal gyanúsítot­ták, hogy a véletlenül boríték­ba tett pénzt eltulajdonították. Ez az eljárás azért is sérel­mes volt, mert korábban is történt már elfizetés. S akkor Katonáné és Kovácsné a több­letként kapott pénzt becsülete­sen visszaadta, A 100 forint „megkerül“ Kedden reggel Czebei Jó- zsefné — idős, idegbeteg asz­szony —, miután megszámolta dolgozott főkönyvelőként. Ellő­pénzét, úgy látta, hogy az száz fordult, amikor szabadságra forinttal több. A pénzt bevit-1 ment, nem adta át munkáját, te az irodába és visszafizette. | s ha szükség volt a statisztikai Később jött rá, elfeledkezett kimutatásra, be kellett hívni szabadságáról. Ezért is helyezték át, mi­után figyelmeztették, változzék arról, hogy a fizetés napján 100 forintot kölcsönkért egyik munkatársától, abból bevásá­rolt, s a visszamaradt pénzzel 1 meg. mutatkozott többlete. Ezt kő-1 Miért történhetett meg zölte a főkönyvelővel, ő azon- [ mindez akkor, s miért vannak ban már nem adta vissza a jelenleg is ilyen hibák? Miért pénzt. Azt mondta, hogy fordulhatott elő, hogy a fő- »rnajd visszajön a ktsz elnöke, könyvelő a vezetőség tudta s az igazságot tesz«. _ | nélkül írta le a már említett A szövetkezet dolgozói azt! tízezer forint leltárhiányt, s mondják: «Ha hibát követünk , miért sértette meg a dolgozó­éi, meg kell fizetnünk a kárt. Ha hibáztak a vezetők, fizes­sék meg ők is«. Ezért helye­seljük a KISZÖV eljárását, mellyel utasította a főkönyve­lőt, hogy a 100 forintot hala­déktalanul adja vissza Czebei- nének. kát a 100 forint keresésével? Azért, mert nem bízik mun­katársaiban, csak saját ma­gában. Azt állítja: a szövetke­zetben egyetlen támasza van: a felesége. A múlt esztendőben még szabadságára sem ment el, mert szerinte oly fontos munkája volt, hogy nem bízhatta másra (!?) Családi könyvelőség A ktsz évi termelési értéke Mas is ertsen belőle... tízmillió forint. Sok feladat | a KISZÖV megyei elnök- hárul tehát a főkönyvelőre, s | ségére vár a feladat, hogy vé- mellé segítség kell. Azonban j get vessen a családi köny- megengedhetetlen, hogy a j velőségnek. Nem kenyérkér- kontírozó könyvelő munkáját désről van szó, mert ha Pócs éppen a főkönyvelő felesége János becsülettel végzi mun­kássá el. Márpedig ez a ktsz- Icáját, maradhat továbbra is ben így van. a helyén. Feleségét azonban Még tavaly történt, hogy minél előbb váltsák le mun- Pócs János javasolta: vegyék . kahelyéről, s helyezzék át fel fe’eségét könyvelőnek, más szövetkezetbe, más num­mert más erre a munkára nem kaikörbe. alkalmas. Pedig Pócs János-1 A ktsz vezetősége, ellenőrző nénak e munkakör ellátására bizottsága és a tagok a jövő- nincs is megfelelő képzettsége. J ben ne tűrjék, hogy bárki az Járt ugyan közgazdasagi tech- i ö tudtuk, megkérdezésük nél- nikumba, de tanulását abba- ' kül döntsön fontos kérdé- hagyta. Most tanul ismét, de sekben. Cikkünk nem csupán tanulmányait csak év végére Pócs Jánosnak íródott, hanem fejezi be. Nem kételkedünk Pocsék be­csületességében. De kételke­dünk abban, hogy Kaposvárott vagy a megyében nem talál­ni olyan embert, aki alkalmas mindazoknak, akik nem értik meg, hogy bizalom nélkül nem lehet sehol sem dolgozni, elő­rehaladni. Bármennyit vállal is magára Pócs János, dolgoz­zék akár éjjel vagy nappal, lenne egy kontírozó könyvelői j csak úgy végezhet ejjedmé- állás betöltésére. Arról nem nyes munkát a ktsz, ha vala- is beszélve, hogy így — mint- mennyi dolgozója közös erő- hogy a feleség ellenőrzi a vei tevékenykedik, férjét - nem látjuk kellő Szalai László NŐK A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN címmel rendezett nagyaktívát szerdán délután a megyei ta­nács nagytermében a Közal­kalmazottak szakszervezete és a KPVDSZ megyei bizottsága. Szíjártó Júlia, a szak- szervezet titkárának megnyitó­ja után Gárdos Mária, a Somogybán született írónő, a munkásmozgalom régi harcosa mondta el előadását a nagy­termet megtöltő asszony- és lányhallgatóknak. — A nők mindig dolgoztak, mindig kivették részüket a ter­melő munkából — mondta. Beszélt a társadalmi korok fej­Koszorúcska Pogányszentpéteren uurbás Mihályné kézimunka-ik dr. Rozsoki »délszláv szobájában«. Gézáné Az elmúlt hét szombatján a pogányszentpéteriek figyelmét egyszerű kis plakát ragadta meg, mely estére koszorúcskát hirdetett. C órakor kezdődött a bemutató. A Vékási-zenekar húzta, s a négy fiú és négy lány (sajnos, csak ennyien vol­tak) a dob és a harmonika hangjaira mutatta be frissen szerzett tánctudományát. Ez­után a vendégek is táncolni kezdtek az lij művelődési ott­hon parkettján. Tíz óra körül keringő versenyt rendezett Papp Sándor tánctartár. Az el­ső helyezettek. Végh Jenő és felesége egy tábla csokoládét kaptak. Szépen táncolt még a Cigóth—Kovács-pár és Szabó Sándor KlSZ-titkár a felesé­gével. Majd szépségverseny kö­vetkezett, Molnár Zsuzsi tánc- iskolás nyerte el a »falu szé­pe« címet. A »Szív küldi« mű­sorában ki-ki szeretettel küld­te kiválasztottjának a dalt a bál befejezéséig. Novak Ferenc levelező. lődésében a nők helyzetéről és kizsákmányolásáról, s részle­tesen a kapitalista rend em­bertelen politikájáról; a női egyenjogúságért folytatott har­cokról; a nők áldozatvállalásá­ról a munkásmozgalomban; személyes élményeiről; a Fe­renc József-kor első harcairól; a Tanácsköztársaság 133 nap­járól. S következett ismét a reakció előretörése, Horthy rémuralma. Börtön és kivég­zések; sokak emigrációba kényszerültek, köztük Gárdos Mária is. Idehaza szervezke­dik, dolgozik az illegális kom­munista párt. Fürst és Sallay elvtársak kivégzésekor haza­jön, noha tudja, hogy a rend­őrség keresni és üldözni fogja. A 15 éves korától kommunis­ta asszonyt ez sem rettenti vissza. — Nem vagyok hős, de nem vagyok gyáva. A munkásmoz­galomban nem hoztam áldo­zatot, nem adtam semmit a mozgalomnak. Kaptam. Sok­sok szépet és jót, emberséget — így emlékezik most a vak 74 eves asszony. ... Úttörő kislányok nagy viragos kosárral kö-zönték meg az írónőnek az előadási.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents