Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-01 / 27. szám
Vasárnap, 1959. február 1. e SOMOGYI NÉPLAP Szom jas az c4iamjMkafaz c/huaijjúeán...; Jüiíft lliÓJUfxLk? r Riportcsokor borvirágos emberekről — é | FÉSZEK BOROZÓ A Vöröshadsereg útja 34. szám^ alatt szerénykedik ez a külvárosi ( kocsma. Két egymásba nyüó he- f lyiségben mintegy húszán igye- f kezaek elűzni az est unalmát. A > belső szobában panaszkodnak a \ kártyázok a hőmérsékletre. A csa- 9 pos nem szenet visz be, hanem ja- f vasalja: »►Igyatok többet, főleg ne ) fröccsöt, hanem bort, tisztán. az * majd felmelegít benneteket-«. * A söntés helyiségében két asz- 4 taltársaság üli végig az estet. Az é egyik csoport snapszerezik — egy- ^ egy korsó sör a tét. A kibírnék itt nem kuss. A másik asztalra gyakran kerül újabb rund: három korsó sör és egy nagyfröccs. Többnyire a söröző fiatalabbak (30—40 év közöttiek) fizetnek, hadd szívjon be a jóbeszédes fröccsöző öreg, a nyugdíjas Pista bácsi. Az újságíró megtudja asztaltársától a munka nélküli és egész este sörözgető (leginkább potyázó) fiatalembertől, hogy Sz. Sándornak hívják, és 24 éves (-itt a véradó igazolványom, benn vannak a személyi adataim-« — mondja); a kampány idején a cukorgyárban dolgozott, s csak a tavasszal néz komolyabb munka után. Arról is beszél, hogy a kocsmáros kutyája, a hétéves Trefi — amely be-besur- ran minduntalan — jobban tud futni, mint a sánta nyúl. »►Futó vendégek« is akadnak. A nagymalom ifjúmunkása éjszakai műszakra megy, belép hát egy pö- hár sörre (kettő lett belőle). Mindenki szolidan viselkedik. Sörből fogy a legtöbb, borivók kevesebben vagyunk. A féldecis mércéi pedig — megfigyelésem szerint — egész este csak egyszer veszi kezébe a csapos. Annál többször ragadja meg a seprű nyelét, mert a cigaretták földi maradványa nem a nagykapacitású üveg hamutartókba, hanem a padlóra kerül. Szerkesztőségünk munkatársai kocsmázásra adták fejüket egyik este, bár nem az ital sze- retete vezette útjukat, csupán az érdeklődés, mi tagadás, a kíváncsiság: megtudni, milyen az élet Kaposvár italboltjaiban, kisvendéglőiben hétköznap este, úgy találomra, minden előzetes bejelentés, különösebb esemény nélkül. Az inkognito kellemes hatással van viselőjére: az, hogy nem ismernek az újságíróra, megkettőzte figyelmét, érdeklődését. Az eredmény nem nagy, nem kicsi, se elkeserítő, se szívet gyönyörködtető: pontosan olyan, mint a megtalált valóság, melynek keresése volt a cél. Most átnyújtjuk az olvasónak ezt a furcsa csokrot, töviseivel, borvirágaival egyetemben. ARANYBIKA BERZSENYI UTCA 49. szigetvasi utcai VENDÉGLŐ öt munkás kártyázik, kettő sakkozik színjózanul. Egyetlen notórius pityókás kibicel nekik megjuhászodva. Sakk-elméletről vitázok vele, meg arról kérdem, mikor jön ide a kocsmába a női nem. Ide nem jönnek. Ha érdekelnek — ajánlkozik készségesen —, akkor segítségemre lesz: főbérleti lakása van itt az utcában. Nem kér érte semmit. Tíz perccel később azonban megkérdi, hogy mennyit tudok ma este »áldozni-«. Rém esetlen szegény, és azt hiszem, ha a beszélgetést komolyan gondoltam volna is, felsülnék vele, és hoppon maradnék. Ez volt hát a »bulikról« és kalandokról hírhedt Szigetvári utcai vendéglő este fél 8-kor? No, talán majd később — gondolom —, amikor háromnegyed nyolckor felszólítanak bennünket, hagyjuk el a helyiséget, mert záróra van. A munkások még egy pohár sört kortyolnak, aztán nagy jó éjszakát mondanak, és csendes lesz minden. Az egyetlen pityókással az utcát rovom. Míg lépteim lassan kop- pannak, megtudom, hogyan jutott az egykori bányászkó- műves odáig, hogy se felesége, se barátja, se gyereke nincs. Egy maradt: a borospohár. ERDEI BOROZÓ LÖVÖLDE U. 2. \z italbolt előtti téren kocsikba fogott, gőzölgő testű lovak álldogálnak. Úgy látszik, már megszokták ezt, mert oly jámborul, békésen állnak, mintha tudnák, hogy gazdájuk odabenn mivel van elfoglalva. Jókedvű emberek üldögélnek a fehér terítős asztalok mellett. Majdnem valahányan fuvarosok. A boltvezetőtől megtudjuk, hogy nagyjából ők alkotják ilyenkor a törzsgárdát. Itt laknak a környéken, és itt isszák meg a maguk két decijét, literjét. Sör, fröccs, forralt bor —■ ilyenkor már nem nagyon válogatnak. Mindannyian ismerik egymást. Legalábbis erre lehet következtetni a tegeződésfik- ből. És szolidárisak is egymás iránt (no, nem a verekedésben, állítólag nem is tudják, mikor fordult elő ilyesmi, olyan régen volt) az ivásban és a cigarettázásban, A Mátyásnak szólított — látásra talán 24 éves ■— fekete képű legény a leggálánsabb. Nem keveset ihatott, mert elég jól forog a nyelve, de arra vigyázott, hogy le ne részesedjék. Cigarettát kér tőle a fal melletti asztalnál ülő idősebb társa. Előbb ellentmond, aztán egy egész dobozzal ajándékoz neki. Úgy látszik, kifogyhatott a pénze, mert újból Mátyást kérleli: fizessen neki egy hosszúlépést. Mátyás előbb ismét csak tétovázik — persze nyomdafestéket nemigen tűrő szavakkal —, de aztán pillanatok alatt megesett a szíve, s a boltvezető máris tölti a poharat. Haném újból csak elromolhatott a szíve, mert fizetés nélkül távozik. A borostás arcú, aki eddig szótlanul ült a sarokban, vállára veti az üres zsákot, jó éjszakát köszön, mondva, hívja a kötelesség, a család. Fél óra múlva azonban a Városi vendéglőben találkozunk vele. Mentségére legyen mondva, málnaszörpöt iszogatott. Lehet, hogy csak ezért a pohár édességért jött fele &z Erdei borozóból? »-LIGET* SÉTATÉR UTCA 2. A rossz emlékű donneri *-Kövecses«-ben új kép fogad. Fehér terítős asztalok, vezetékes rádió. A döntésbe tilos belépni. (Papíron.) Az egyik asztalnál négy fiatalember sört iszik. Húszévesek. Zavarja őket a nyilvánosság. Suttognak. — Elmegyünk oda, legalább nem bámulnak ránk. Távoznak. A sarokban nyugdíjasfélék iszogatják a fröccsöt Amott pörköltet vacsorázik valaki. Jó erős. Az ajtón középkorú vasutas támolyog be. Fiatalember vezeti, ott állította talpra a lépcsős híd aljában. Arcára bukott ... Fizetésnap van. Nem akarja magára hagyni a részeget. Csábítja haza. — Két korsó sört! — rendelkezik Lajos bácsi. Törzsvendég, így szólítják. A kiszolgáló nem ad. — Elég volt mára, Lajos bácsi, majd holnap. Háborog. — Én fizetek, kötelességük kiszolgálni. Tudják ezek, hogy ki vagyok én? Milyen munkás vagyok én? Kérdezzék meg a fűtőházban. Az én vonatom még sosem késett... Rágyújt. — Máskor adnak ám ezek, a Jancsi is meg a Sándor is. Csak most félnek. Hagyjuk. Mert nyakkendősök ülnek az asztalnál. Hagyjuk. Csibészek. Ezektől nem mernek adni ... Pedig felőlem jöhetnek. Nem félek. Nem vagyok én reakciós. Nem loptam, nem csaltam. Olyan gyereket neveltem én, hogy 19 közül csak ő került az EMAG-ba. Esztergályos. 2200-at keres. Mit akarnak velem.*. Képzelődik. — Kérjen maga. Magának adnak — szól a fiatalemberhez. Amaz rendel, de odakacsint a kiszolgálónak... Másik két vasutas jön. Ittak, de józanabbak. Mocskolja őket is. Azért elindul. A Zrínyi utca 19-ben szóládit mérnek. Olcsóbb. Még kétszer három deci vöröset... Tíz óra van. Az asszony odahaza türelmetlenül várja férjét ... És a fizetést..» ARANYFÄCÄN KISFALUDY UTCA 1 A szűk helyiség zsúfolásig télé. A közönség: néhány postás, vasutas, katonatiszt, munkások, kocsisok és közelben lakó kisiparosok. Egy felfordítotí szódás ládán tizenhat év körüli ipari tanuló ül. Apja a téglagyárban dolgozik. Vele tér be egy-két pohár sörre Lassú Ferenc, a Transzvill kaposvári telepének első éves lakatos tanulója. A kifüggesztett rendelet értelmében 18 éven aluliakat nem szabad kiszolgálni, Feri azonban kivétel, hisz az apja törzsvendég! Az Aranyfácán nem a legjobb nevelést nyújtja Ferinek! Részeg ember tántorog az italbolt közepén. Kék svájcisapkát, mikádó kabátot, csizmát visel, sállá gyűrötten lóg nyakába, alig mozgó nyelvvel énekli a »»Kék ibolyákat«, s áhítatesan csókolgatja jó komáinak, ivó cimboráinak, Sz»ta bácsinak és Rónai Ferenc ko- rrisnak az arcát. Ma hiába várja Kaposfőn az asszony, a négy gyerek Sárdi Jánost, a Nagymalom zsákoió.iát, ő most mulat. Az italbolt vezetője, bár látja, hogy »»naCsendes este. Nem a szó valódi < értelmében, hiszen a terem végen egy hattagú társaság teli torokkal^ nótázik. Az építőipari vállalat varosai ma kaptak fizetést. »-Úgy9 várja-várja, ügy várja-várja az 4 urát« — éneklik, s azután: »»Be-i térnek egy szamba bárba, ott rum- > báznak egy nagyot«. Ujmódi ma-f gyár nóta? Egy másik sarokban az ipar- 4 vendéglő egyik zenésze vitázik motor-műszaki bolt eladójával, akij törzsvendég. ( — Az eső nem kopog, hanem < esik — állítja a zenész. — Már miért ne kopogna? veti ellen a másik. Ebben a vitában telt el másfél ( óra. Végre egy kis élénkség: — Takarodjatok haza, cafatok, J ha még tíz percig itt vagytok — veri ököllel az asztalt Jancsi, j Egyelőre még nem tudni kicsoda, de a két lány társaságában lévő \ fiatalember meg se mukkan. A jelenet már harmadszorra i métlődik. Annyi a különbség, hogy , kap néhány hátbavágást a lovag is.' — Maid én megfésülle7*! — lihe- t gi dühösen Jancsi. • A megijedt társaság fizet, pakol. J A pincér rászól a rendetlenkedőre. J — Magának ehhefc semmi köze — ^ felel Jancsi —, ez családi ügy. 4 Valóban, a két lány, a két >»ca- i fát« — unokahúga volt. J Csendes este, semmi feltűnő je*] lenség. Csak az érdemel még fi-4 gyeimet, hogy Pista bácsi, a pin- j cér, nem fogad el meg nem érdé- ] melt pénzt. 4 — De én fizetni akarok — erős- ( ködik az illuminált sísapkás. — Már fizetett — tolja el Pista ] bácsi a bankókat. Jön a rendőr, záróra. Az Arany- ( bikában nem történt semmi emlí- 1 tésre méltó esemény. IPAR-VENDÉGLŐ LENIN UTCA 8. Zenés kisvendéglő, de inkább zajosnak nevezhetnénk. Messzire hallatszik az ordítás, a részeg emberek mulatozása. Egyenruhás férfi a szószólója az egyik asztal társaságának. Ő irányítja a hangulatot, rendeli és fizeti az italt. Sör, pálinka, rum, likőr. Felváltva, de van úgy, hogy egyszerre. Néha feláll, kitántorog a mellékhelyiségbe, s »megkönnyebbülten« visszajön ... — Prímás ...! Coki, idegye- gyobb a nyomás egy atmoszféra- re... A zenekar vezetője ódánál« a tántorgó munkás fejében, ... . . hidegvérrel méri az újabb körö- , slet• — Azt hUZZüd, hogy ... két. Még bárom pohár, még há- j — s máris felhangik kellemesrom pohár, és Sárdi János vég- | nefc cseppet sem mondható Szegény a város reklámban. Szürkék az egyébként szép rendezésű utcák, és terek, hiányosak a portálok. Alig használják ki az amúgy is kevés hirdetőoszlopot. Sokszor igen gyengén sikerült mozi-, agyonzsúfolt, öt- lettelen műsorplakátokon ki« vül más alig-alig látható rajtuk. Az is bántja a szemet, hogy a plakátok nem mindig rendben kerülnek a hirdetőoszlopokra, i\gy pláne a — helytelenül hirdetőtérként használt — lakóépületek falára. Ízléstelen, ha az új plakát alól kilátszik a régi. Sokszor zavarják, »ütik egymást«. Ennek a reklámszegénységnek oka van. A vállalatok ugyanis hozzászoktak ahhoz, hogy bármit bárhogyan termelnek is, a kereskedelem átvette és értékesítette. Úgy gondolták tehát, semmi szükség sincs arra, hogy valakinek is ajánlják, hiszen minden magától ment, mint a karikacsapás. Pedig a vásárlóközönség elvárja, hogy a gyártó vállalat tájékoztassa őt az áruról. Különösen megnőtt a reklám szerepe, jelentősége, amióta önállóbbak lettek a vállalatok, és jóval leleményesebben, célszerűbben kell gazdálkodniuk. A kereskedelem egy-két év óta nagyon is megválogatja, milyen árukra köt szerződést, mit értékesít. Ez teszi szükségessé a nagyobb vállalati árupropagandát. Fontos, hogy a vásárlókhoz is szóljon ez a propaganda, hiszen a terméket gyártó üzemnek nem lehet közömbös, hogy mennyire érdeklődik termelvényei iránt a vevő. Már csak azért sem, mert a kereskedelmet is a közönség érdeklődése ösztönzi bizonyos termékek értékesítésére. Erről a kettős propagandáról van tehát szó. Minden vállalatnak akad fedezete, hogy termelvényeit propagálhassa. Szívesen olvasnák a járókelők a hirdetöoszlo- pon vagy másutt, hogy milyen ruhát, cipőt kaphatnak olcsón a rendeltszabóságnál, illetve a cipőkészítőknél. És ha már a szolgáltatóknál tartunk, említsük meg, hogy ezekre a vállalatokra különösen vonatkoznak a rek- ló,mról elmondottak, hiszen a lakossággal közvetlen kapcsolatban állnak. És éppen náluk a leggyengébb a propaganda. Miért nem használja ki a reklám lehetőségeit termékei népszerűsítésére a Tejipari Vállalat? Célszerű lenne, ha a húsüzem is nagyobb nyilvánosság előtt újságolná el a kereskedelemnek és a vásárlóknak, hogy milyen új húskészítményekkel jelenik meg az üzletekben. Az is hasznos lenne, ha pl. a vaskombinát elfekvő készleteinek értékesítésére többször nyúlna az ötletes propaganda eszközeihez. íme, néhány csak a sok javaslat közül. Nincs mód arra, hogy elsoroljuk, melyik vállalat mit ajánlhatna a kereskedelemnek és a vásárlóknak. A vállalatok vezetői sokkal jobban tudják ezt. Akkor pedig nyúljanak a célszerűbb reklám eszközeihez. Az eddigi szokások nem lehetnek mérvadók. Mások e téren is a követelmények, mint évekkel ezelőtt. És hogy a megye iparvállalatai és kereskedelme el ne maradjon reklám dolgában más városoktól, lássanak mun’cá- hoz. Itt is megvan minden feltétele annak, hogy célszerű árupropagandát teremtsenek — minél hamarább. és Sárdi János képp elázik. Már aprópénze sincs talán a fizetése is elment, sebaj, előkerül a zsebből munkatársának, Bödő Istvánnak a fizetése, melyet ő vett fel, s már váltatja is Jenő bácsival az egyik százast, méreti az újabb korsó söröket, nagyfröccsöt. S Jenő bácsi adja, hisz régi törzsvendégei, a borissza kocsisok felelősséget vállaltak cimborájukért, így hát kicsit szemet lehet hunyni a rendeletek fölött. Az italboltban már mindenki a részeget figyeli, aki hol a földön térdepel, hol végig akarja csókolni a vendeteket, majd a rábízott fizetést a földre szórja, eltéoi munkatársa fizetési szalagját. Most már »meg^zánía« az italbolt vezetője is, s többszöri kérésére se ad neki italt. Kár, hogy kicsit későn lett ilyen szilárd. A berúgott embert végül hárman cipelik el. »SZOMJAS« KANIZSAI U. 29. ' Csendes a vendéglő, a környéken, úgy látszik, nem szomjasak az emberek. Mindössze néhány asztalnál ülnek. A vezető kasszát készít. Dezső bácsi, a vak cigány és egy másik zenész évődik egymással. Az ajtó jobb oldalán lévő asztalnál néhány alaposan bepi- tyókázott ember beszélget. — Láttatok volna engem a múltban, cimborák — így egy kopottas, idősebb ember —, Pestről hozattam magamnak a cipőt. — Aztán másról beszél. — Ráérek akár reggel 6-ig itt ülni. Nem parancsol nekem senki, se az asszony, se más. — Néhány perc múlva mást gondol, kitántorog a vendéglőből. Otthagyja majd színültig telt poharát. A pult előtt levő egyik asztalnál középkorú házaspár ül. Nyílik az ajtó, s idősebb szemüveges nő lép be. Hozzájuk tart. — Szervusztok — köszönti őket... Jó üzletet hozok, de adtok legalább kétezret... — Brassó utcában életjáradékra elad valaki egy szép házat, előszobával, pincével. Nem hirdették. az újságban, ismerőseimtől tudom. Majd reggel megnézzük. — Tanakodnak, hogy vigyázni kell az ilyesmivel, alaposan meg kell nézni, hány éves az illető, nehogy úgy járjanak, mint valamelyik ismerősük, aki ugyancsak életjáradékra vett egy házat, s már hosszú évek óta azt nyögi. Isznak a várható üzlet sikerére, majd hazamennek. Bezár a vendéglős ... hangja: »Ma önről álmodtam megint, bocsánat, asszonyom ...« Nem hinnénk, hogy ez az asszony pont róla álmodott volna, legalábbis arról nem, hogy ilyen állapotban lássa öt. Sört hozat a prímásnak, az beleiszik. Befejezi a számot, menne vissza, s vinné a poharat is. A vendég azonban nem hagyja. — A pohár az ittmarad ... — A prímás vállat vonva elmegy, egyenruhás vendégünk pedig hangosan nevetve kiissza a prímás sörét. Aztán újra kitántorog. Társaságából az egyik fiatal nő emigy szólal meg: — Jaj, úgy szégyellem, amikor így viselkedik... (Mi is.) S a pincér rendületlenül hozza az italokat, nem figyelmezteti a vendéget, hogy már sokat ivott, menjen haza. »Jó« a hangulat, s ebben segít a zenekar is, amely egy kandisznóról szóló ízléstelen, kétértelmű nótával »szórakoztatja« a most már gyér számú vendeget ... FMSZ-VENDÉGLÖ Az állomással szemben lévő földművesszövetkezeti vendéglőben mozgalmas az élet. A félemelet ülővendégei egy hegedű és harmonika hangjaira nagy füstben és szeszgőzös állapotban mulatoznak. »Sofőr legény a legelső a világon« — harsog a nóta, de ez sem zavarja az egyik asztal társaságánál ülő férfit és nőt, hogy egymásra borulva valamit sugdossanak. Nevetés, füst »én pedig ezt vem mondom«, »gyere már, barátom«, pohárcsapkodás — csendes és kevésbé csendes zajok, szavak összevisszasága. A pincér pedig hozza a korsó söröket. — Gyertek segíteni, összeverik a Jancsit. — Az előbb a sarokban ülő fiatal nő rohan vissza, s invitálja az ismerősöket. Azok ugranak nyomban, a többiek is. — Hát miért engeditek, vagytok elegen, fogjátok közre őket — szítja tovább a lángot, de a fiúk csak hallgatnak, esetleg magyarázkodnak, majd szétválasztják a verekedőket. Jancsi az utcán véres, csapzott arccal dühöng, a »hős« pedig bent veri a pénztárasztalt: — Itt én parancsolok, és ha mondom, akkor kint marad. Hogy a rendőrnek mit mondott ő is és Jancsi is, azt •cm tudjuk. Aki kiváncsi lenne, kérje meg a rendőrséget, talán megengedik, hogy elolvassa a felvett jegyzőkönyvet. Három javallat a vasúttal kapcsolatban Igen jó (lenne) nyáron hűtött vasúti kocsikban utazni, télen azonban annál kellemetlenebb és egészségtelenebb. Pedig ez történik a Siófok felől reggel Kaposvárra érkező 5427. számú vonaton. Ugyanis három személykocsit délután Memyén hagynak, s reggel kapcsolják őket a visszafelé jövő szerelvény végére. Ezekbe nem száll senki, mert a hosszú szerelvény miatt fűtésük egyáltalán nem megfelelő. Felsőmocsoládtól már rendszeresen zsúfoltak a kocsik, a vá- góhídnál kiszálló dolgozók a tejeskannáit tetején, a tejesasszonyoktól jól összepréselve érnek csak földet. A másik hiba az, hogy a Toponár után következő lejtős pályán akarják sok esetben a mozdonyvezetők behozni eddigi késésüket. Előfordul, hogy fékezés nélkül rohan a vonat lefelé, a kocsik herdrugói teljesen kinyúlnak, úgy érzi az ember, mintha egy elhanyagolt maka- dámúton szekéren utazna. Ez nemcsak kényelmetlen, hanem veszélyes is. Egy hordrugó-tö- rés súlyos balesettel járhat. A dolgozók kényelmesebb utazását, a jobb közlekedést elősegíteni az alábbi három javaslatom van: t> 1. A Memyén éjszaka állóf kocsikat ne a szerelvény vé- J zünk, legtöbbször reggel és este is állva tesszük meg az utat, pedig a napi fáradságos munka előtt illetve után jólesnék leülni. De ez lehetetlen, különösen este, amikor fél ötkor beállítják a szerelvényt az indulási vágányra, s mi munkahelyünkről odaérve már csak »állóhelyet« kaphatunk (néha azt is nehezen). 3. Harmadik kérésünk a nyári menetrend összeállításával kapcsolatos. Siófok felé a legkésőbbi vonat 17 óra 10 perckor indul. Apróbb munkáinkat, ügyes-bajos dolgainkat elintézhetnénk a városban, ha ezen a vonalon is — mint más vonalakon mindenütt — lenne egy későbbi, körülbelül fél 10—10 óra körül induló vonat. Délután van az SZTK- ban is a különféle szakrendelés, ide sem kellene betegség esetén munkaidő alatt elmenni) nk. Meg néha egy-egy mozielőadást is megnézhetnénk. De így semmit sem tudunk elintézni, mert akkor egész éjszaka Kaposvárott kellene maradnunk. Varga GyiHa, Mernye. Intézkedett géhez, hanem elejéhez csatol-1 ^ j • , «k. ez néhány percnél több * a nasyataai tanacs _____ _ __.■ cDJ 1 i dőt nem verme igeny’oe, ami. a/, itteni állásból ki is futná. \ Ezzel meg lehetne szüntetni a ? (Tudósítónktól.) , ,,,7 SZV,n „n* a$ A Somogyi Néplap 1958. október tOpbl KOCSI zsúfoltságát. E ko-A15. száma foglalkozott azzal, hogy CSÍkat Siófoktól Úgyis fűtötték ia nagyatádi gyógyfürdő nyitvatarm^efe,^k-kenteü , "if?' »iÄfÄZÄ megjelelő hőmérsékletük lenne i községi tanács — figyelembe véve Kaposvárig. Az előre kapcsolt \ a Jogos és megvalósítható kérdéséhárom hideg kocsi D°dié né-iket — úgy határozott, hogy feb- . . " i ÍVŰ pen lg ne J rKár elsejétől módosítja a fürdő nany perc alatt bemelegedne, jt nyitvatartásinak időpontját, és 2. Nagvon helves ha a a megváltoztatja a közös medence . t ' , íÍT; a’a f használatának időbeosztását is. koknak es gyermekes anvak- # nak külön kocsi, illetve sza-) „/ebruírxjSSlétö1 negy . . , , \nap: csütörtökön, penteken, szomKasz van. biztosítva. A munka- f baton és vasárnap reggel 8-tól es- sok részére is kellene egy éte 7 óráig tart nyitva a fürdő, a vaev két knrcit fenntartani ^ i közös medencében 8—10 óráig férI, uvj , fenntartani, sfflak> 10_től déIután 4_(k n6k é% 4_, ezekbe csak rnunkasjeggyel v óráig újbél férfiak fürödhetnek, szánhatnának fel az utazók. " Határozatot hoztak arra is, hogy Mi, dolgozók, okik könnyebb ^.í'^az,a!ul! gyajmsk®k 'a közös . . , medencében nem fürödhetnek meg vagy nehezebb munkát vég- ' szülői feiü&yeieuej
