Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-10 / 34. szám

SOMOGYI NtfPLAP 3 Kedd, ■ 1959. február 10. Kielégítő-e a gyakorlati oktatás? Mit mond az iparitanuló iskola igazgatója ? A szakmunkás-utánpótlás jó­részt az iparitanuló-képzéstői függ. Csak akkor várható ered­mény, ha megfelelő színvonalú az elméleti és a gyakorlati ok­tatás a tanulás éveiben. A ta­nulók elméleti oktatásiért minden lehetőt megtesz az ipa- ritanuló iskola vezetősége és tanári kara. Megkértük Pin­tér Kálmánt, az iskola igazga­tóját, mondja el véleményét az ipari tanulóknak az üzemek­ben. illetőleg a kisiparos mes­tereknél folyó gyakorlati okta­tásáról. — Kirívó rendellenességről nem beszélhetek — mondja az igazgató —, ilyent sem ellen­őrzésünk alatt nem láttunk, sem a tanulók nem jeleztek. az üzemi gyakorlati oktatás fő hibájaként a túlzott egyol­dalúságot említhetem. ■— Tudna erre példát mon­dani? — A Vaskombinát ipari ta­nuló: többször szóvá (ették, hogy csupán egyes anyagok, gyártmányok befestésévei bíz­zák meg őket. Ez pedig tudva­levőleg nem kíván elmélyül­tebb munkát, és nem is növeli a szakképzettséget. S ez nem­csak az átszervezéskor fordult elő, hanem máskor is. Ennek oka — nézetem szerint — a tanulók gazdátlansága. — De hát akkor mire va­lók a tanuló felelősök? — Igaz, hogy minden üzem­ben jelöltek ki tanulófelelőső- ket, de sokszor másik műszak­ban dolgoznak, így nem tudják figyelemmel kisérni a tanulók munkáját. Persze az is b‘aj, hogy a tanulófelelösök nem fordítanak kellő gondot saját ismereteik gyarapítására. S ha nem vigyáznak, könnyen lema­radhatnak, hiszen a tanulók­nak az iskola sok elméleti tu­dást ad. Sajnos nem követelik meg azt sem, hogy a tanulók osztályvizsgákra elkészítsék a vizsgadarabokat. — Tud-e valamilyen meg­oldást? — Minden attól függ, hogy az üzemekben lelkiismereti kérdésnek tekintik-e a szak­munkás-utánpótlás nevelését. Iskolánk adott elméleti segítsé­get a tanulófelelősóknek a leg­utóbbi megtartott értekezleten is. De vajon használják-e a kapott útmutatókat, vagy csak év végén veszik elő, amikor vissza kell adniuk? Külön re­ceptet nemigen tudnánk aján­lani, legfeljebb azt, hogy a ta­nulófelelősök helyett oktatókat bízzanak meg a tanulók neve­lésevei. Az Építőipari Vállalat­nál oktató irányítja a villany­szerelő-tanulókat, s vezetésé­vel olyan szépen fejlődnek, hogy negyedévenként 200 ezer forint termelési értéket »hoz­nak« a vállalatnak. Az oktató fiatalember legyen, jó szak­munkás, s tartson lépést a fej­lődéssel. — Megkapják-e az ipari tanulók bérüket és egyé'o juttatásaikat? — Ezen a téren nincs pa­nasz. A főkönyvelők gyakran fordulnak hozzánk, tájékozód­nak a tanulókra vonatkozó rendeletekről. Úgy tudom, egyedül a Vaskombinátban nem adtak a tanulóknak mun­karuhát a Jegutóbbi átszerve­zés miatt. — Javíthatók-e az iskolai oktatómunka körülmé­nyei? — Hosszú évek óta tante­remhiánnyal küszködik az is­kola. Egyszerre csak 150 tanu­lót tudunk tanítani öt terem­ben. Az Illyés Gyula Kultúrott. honban, a szemben levő MAV- kultúrotthonban és az MHS- ben levő előadóterem bérelt helyiségünk. Nemcsak az a baj, hogy sokat fizetünk ér­tük, hanem a nevelők időt is veszítenek az órák közti szü­netekben. Az áldatlan állapot megszüntetésében a miniszté­rium segít. Kiss Árpád, az Or­szágos Tervhivatal elnöke már aláírta négy tanterem építésé­re szóló hitel engedélyezését. A tervek márciusra elkészül­nek, és itt, a tőszomszédságban megkezdődik egy négytanter­mes emeletes iskolaszárny épí­tése. A tanítás zökkenőmentes­sé válik, mert 270 tanulót ta­níthatunk egyszerre. De udva­runk még kisebb lesz, ezért szeretnénk, ha a városi tanács úgy tervezné itt a környéket, hogy egy nagyobb udvart léte­sítsen az iskola számára. — Elöfordul-e, hogy vala­melyik vállalat nem alkal­mazza szakvizsgát tett ta­nulóját ? — Előfordul egyrészt vagy azért, mert a tanuló nem töre­kedett az ismeretek alapos el­sajátítására, vagy mert a vál­lalat nem foglalkozott veié kel­lően, és ezért szakmailag gyenge. Másrészt, mert akad­nak vállalatok, amelyek több ipari tanulót vettek fel, mint amennyit szakmunkásként fog­lalkoztathatnának. A megye iparának fejlődéséhez mérten kicsit sok az ipari tanulók szá­ma. A jövő szakmunkás-gárdájá­nak nevelése tehát a kezünk­ben van. A fiatalokból jó szakembereket, lelkiismeretes munkásokat kell nevelnünk. De ez sok körültekintést, el­lenőrzést, fokozott gondosko­dást kíván minden üzem és' vállalat részéről. Nézzen körül portáján tehát valamennyi vál­lalat, és sürgősen hozza helyre a hibákat. A termelés fokozá­sa mellett fontos az ember ne­velése is. Szegedi Nándor 40 IVE TÖRTÉNT „A szervezett munkásság nagy, hatalmas, és ha kell, kíméletlen44 Kétszer annyi kőműves ipari tanulót vesznek fel mint tavaly Jelentkezés: március 20-ig A tömeges lakásépítéshez — nagyfokú gépesítés ellenére is — mind több kőműves szak­munkásra van szükség. Az idén mintegy három és féi— négyezer fiatalt vesznek fel kőműves ipari tanulónak, kétszer annyit, mint tavaly. A felvételre nyolc általános is­kolát végzett, 15—17 éves fia­talok jelentkezhetnek, akik két év alatt sajátítják el a szakmát. A tanulók a tanulmányi eredményüktől függően havi 120—340 forint ösztöndíjat kapnak, továbbá munkaruhát, bakancsot, hidegben vattaru­hát. A fiatalok több mint 90 százalékát otthonban helyezik el, ahol teljes ellátásban, — naponta háromszori étkezés, mosás stb. — részesülnek. A felszabaduló fiatalok, minthogy az építőiparban a darabbér (az akkordbér) a legelterjed­tebb bérezési forma, teljesít­ményük után kapják fizetésű­ket. 1958-ban a kőművesek át­lagos keresete csaknem 1700 forint volt. A Munkaügyi Mi­nisztérium illetékes osztályán közölték, hogy március 20-ig lehet még jelentkezni kőműves szakmára, s az oktatás április 2-án kezdődik. A felvételhez iskolai és orvosi bizonyítvány, továbbá szülői beleegyezés szükséges. Az iratokat postán is elküldhetik a jelentkezők. * * * Kőműves szakmára a Munka­ügyi Minisztérium alábbi intéze­teiben jelentkezhetnek a fiatalok: Budapesten: 34. sz. vili. Üllői út 76.; 36. sz. XIII. Huba utca 21.; 307. sz. XIII. Angyalföldi út 2.; 36. sz. XIV. Várna utca B. ép.; vi­déken: Ózd, Debrecen, Kazinc­barcika, Diósgyőr, Tatabánya, Szé­kesfehérvár, Szombathely, Pécs, Szolnok, Békéscsaba, Nyíregyháza, Várpalota. Február 10-e dicső emléke marad mind­örökre a forradalom felé rohanó Somogy­nak. Ez a nap a munkásosztály egységének, erejének hatalmas seregszemléje. » Megmoz­dult Kaposvár szervezett munkássága; hatal­mas, fönséges, de nyugodt s méltóságteljes volt az, s lenyűgözött, lebilincselt mindenkit, akik eddig kételkedtek a munkásság hatal­mas erejében-« — írja a Somogy vármegye 1919. február 11-i száma. Igen, a munkásság tiltakozott. Felháborította a Székesfehérvá­rott kirobbant királypárti ellenforradalom. A munkásságot nem nyugtatta meg az el­fojtás híre, szerte az országban népgyűlése­ken tiltakoztak az ellenforradalmi megmoz­dulás ellen. Somogybán február 10-én zú­gott fel a több ezres tömeg: »Nem vissza, hanem még előbbre!« »Minden munkás tudta, érezte a napnak rendkívüli fontosságát, és ott volt minden­ki, aki csak járni és mozogni tudott« — ír­ja a Somogy vármegye. De nézzük tovább, mint számol be a tudósító erről a napról: »Kaposvár városának most volt először al­kalma látni, hogy mily hatalmas erőt kép­visel ma a szervezett munkásság... Reggel háromnegyed 9 óra volt, amidőn a hatalmas menet megindult a Munkás-Otthonból... Pont 10 óra volt, amikor a tengerész külö­nítmény éle elérte a Kossuth teret, és há­romnegyed. óráig tartott, míg az egyes szak- szervezetek befejezték felvonulásukat és el­helyezkedhettek a téren; nyolc-tízezer em­berre becsülhető az a tömeg, mely a tünte­tő felvonulásban részt vett. Hatalmas éljenzés fogadta az Erzsébet- szálló erkélyén megjelent Tóth Lajost, a So­mogy megyei szociáldemokrata párt elnökét, az első szónokot, kinek szavaira csend lett. Örömének adott kifejezést, hogy ily hatal­mas táborban találja együtt Kaposvár dol­gozó munkásait, köztük azokat a katonákat, kik megszabadították magukat a régi, durva katonai fegyelemtől, munkás fegyelemmel csatlakoztak oda, és azok közé jöttek, akik mindig az imperializmus gyalázata ellen küzdöttek, örömmel látja, hogy ezek a ka­tonák a forradalom katonái, akik egyúttal védői is a forradalmi Magyarországnak, és akik tudatában vannak annak, hogy az el­lenforradalom ismét csak a régi átkos rend­szert akarja visszahozni. Tudja, hogy az el­lenforradalom híveinek fáj, hogy megújho- dott Magyarország, és ezért mindent elkö­vet, hogy a hatalmat ismét visszanyerje, de a szervezett munkásság résen lesz mindig, és nem engedi, hogy az ellenforradalom erő­re kapjon. iMtinka Sándor, a Somogy megyei föld­munkások csoportjának titkára volt a kö­vetkező szónok. Éles szavakkal kelt ki a nagybirtok túltengése 'ellen: Megszűnt az az idő, amikor a nagybirtok és a tőke ráült az ország nyakára, és kíméletlen kegyetlenség-' gél uzsorázta, szipolyozta ki a munkások százezreit; ez a régi rendszer többé feléled­ni nem fog, az öntudatra ébredt munkástá­bor résen lesz. A grófi uralom kényszerítet­te a magyarságot a kivándorlásra. Ezeknek a megszűnte, a grófi uralmak letűnése fáj a régi társadalomnak, mely, hogy lélegzet­hez jutott, próbálkozni akar, az annyiszor kipróbált hazafias jelszavakkal akarnak tá­bort szerezni maguknak, de nem számolnak azzal, hogy a szervezett munkásság nagy, hatalmas, és ha kell, kíméletlen. Ha eddig a türelem álláspontjára helyezkedett, nem sok kell ahhoz, hogy szétüssön azok között, akik piszkos aknamunkájukkal dolgoznak a népköztársaság ellen. Schneller Béla volt a következő szónok, aki a következőket mondotta: A szöciálde- mokrata párt egy forradalmi népgyűlésen fogadalmat tett arra, hogy a forradalmat mindennel szemben és minden áron meg fogja védeni. Az ellenforradalom szárnypró­bálgatásai indították arra a pártot, hogy a mai hatalmas népgyűlést egybehívja, me­lyen 70 ezer somogymegyei szervezett mun­kás nevében nyolcezer szervezett munkás tüntet a forradalom igazsága mellett. A magyarországi . szociáldemokrata párt ma tartja Budapesten rendkívüli pártgyülését, és ezért a következő határozati javaslatot terjeszti be: mondja ki a kaposvári szerve­zett munkásság, hogy üdvözli a pártgyűlést, s követeli a reakciósok elkergetését a köz- igazgatás éléről, követeli, hogy tiszta szo­cialista miniszterekből álló kormány vegye át az ország vezetését. A népgyűlés a hatá­rozati javaslatot magáévá tette... Szalma István intézett még pár lelkes szót a népgyűléshez, majd Tóth Lajos berekesz­tette a népgyfllést. A szervezett munkások ezután zárt sorokban a legnagyobb rendben vonultak vissza a Munkás-Otthonba.« Február 10-én megmozdult a kaposvári munkásság. Erejét és szervezettségét dac­cal mutatta oda a régi rendszert vissza vá­róknak. Akiknek félnivalójuk volt, ezen a napon megremeghettek a munkások kemé­nyen dübörgő lépteire. »Nem sok kell, hogy ö munkássás szétüssön ...« — mondta La­tinba Sándor ezen a napon. Szavai betelje­sedtek: március 3-án a nép átveszi a MIR- nValmot. 10-én megalakul / a Direktórium. Igen, február 10-e után senki sem állíthat­ta meg Somogybán az eseményeket. Fel­kelt a nép, kiben ezer év elnyomottsága iz- •zoít. a nép, mely »nem kér, de vesz, s ra­gad .. .« Ünnep volt ez a rendezvény A múlt héten jól sikerült termelési tanácskozást tartott a mezőcsokonyai fmsz Hetesen. A szövetkezet féléves munká­ját Neubauer József igazgató- sági elnök értékelte. Tóth Nándor hetesi italboltvezető, Bogdán János bodrogi boltve­zető és Kismarton Vendel me­zőcsokonyai felvásárló az el­múlt félévben végzett jó mun­kájuk jutalmául megkapták a kiváló földművesszövetkezeti dolgozó oklevelet és a vele já­ró pénzjutalmat. Unnep volt ez a rendezvény azért is, mert Neubauer József igazgatósági elnök ez alkalom­mal ünnepelte 25 éves szövet­kezeti munkásságát. Az érte­kezletet közös vacsora és tánc- mulatság követte. Kg*!7 akaratai..# Szürke függönyt húzott a té- elvtárs, a pártszervezet titkára li alkonyat az ablakokra. Meg- j az SZKP XXI. kongresszusá- szólal a munkaidő végét jelző j ról, a szovjet nép hétéves ter- esengetés. Ajtócsapkodás, j véről beszél. — A szovjet nép kulcsnyikorgás, és hangos cse- j sikerei és tervei örömet szerez- vegés visszhangzik a tágas | nek nekünk is, és lelkesedést, épületben. Aztán csend... [ erőt adnak a munkához — Néhány' perc múlva azonban ' mondja. ismét eleven az épület. A Köz úti Igazgatóság és az üzemi vállalat dolgozói közül jó né- hányan még a hivatalban ma­radtak munkaidő után. A vál­lalat kommunistái ők, akik a mindennapi munkán kívül egyéb kötelességet is teljesíte­nek. Együtt ül a párttagság. Zóka Majd arról tanácskoznak a pártszervezet kommunistái, miként tudnák segíteni a falu népét, hogy mielőbb rátaláljon a szocializmus útjára. Pintér József elvtárs hetek óta falusi pártmunkát végez. Czellár László elvtárs a minap késő éjszakáig beszélgetett a bala- tonkiliti dolgozó parasztokkal, 9. A századost ez a válasz tel­jes mértékben kielégítette. — Ide figyeljen — mondta. A »Romen« cigányszínház egy fiatalember kíséretében. — A jegyzőkönyvet én most nyári szünete már egy hónap- Grinjuk kimért, lassú lép- itt, a maga szeme láttára meg- ja tartott, s az egyetlen hely tekkel kiment az előcsarnok­semmisítem. — És ezzel eltép- Moszkvában, ahol cigányok ba, és a telefonfülkéből feltár­té a papírlapot. — De elő ne léptek fel, a Volga Étterem csázta a rendőrséget. A vonal volt a folyóparton, a kikötő másik végén Szevercev jetent- mellett. Grinjuk hadnagy te- kezett. hát ettől a naptól kezdve min­den este betért a (»Volgá«-ba Ludmilla Aialicseva rendőr­századossal. Brajcev a Ta- ganszk kerületi rendőrkapi­köztük azzal a húsz paraszttal is, akik azon az estén jegyez­ték el magukat a szövetkezet­tel — egy életre. Ö friss ta­pasztalataival erősíti meg, amit a beszámoló is hangoztatott, hogy a parasztok ugyan rokon­szenveznek a szövetkezés gon­dolatával, de a munkásoknak, s elsősorban a kommunisták­nak őszinte szóval segíteni kell őket, hogy mielőbb ezt a gaz­dálkodási formát válasszák. Nem szabad elhallgatni, hogy a munkások nem jó néven ve­szik.'ha a parasztság — amely­nek jussáért, a föld megvédé­séért ők minden időben bátran kiálltak — akaratoskodik, lé­............................................................. kézi a faju szocialista átalakí­! tását. — Most botrányt fogok esi- Ha akarod, kimehetünk, ott ♦ a munkásság barátilag nalni sziszegte a foga közt folytathatjuk a beszélgetést. ♦ igyekszik a parasztságot a he— Grinjuk. — Szóljon a rendőr- Grinjuk azonban válasz he-tiygg útra vezetni. Ebből akar- nek, hogy vegyen mindkettőn- lyett nagyot fújt és fenyege-* j^k kivenni részüket még na- ket őrizetbe. tőén közeledett felé. Az egyik | gyobb mértékben az igazgató­Aralicseva alig észrevehe- asztalnál egy nő felsikoltott, t ság és a vállalat kommunis­toen bólintott, es kisietett az es kiejtette kézéből a poha— % u, ;c a pÁrHáhfl előcsarnokba. rat. A cigánylány ijedten ab-1 jelentkezett Tóth György elv­Grinjuk foga közé szorított bahagyta a dalt. A sebhelyesifárs, a pártvezetőség tagja, cigarettával, minduntalan neki- ellökte. Grinjukot, az meg es-»példáját nyolcán követték ütközve az asztaloknak, egye- tében feldöntött egy asztalt, f ' ■ nesen Mariáék asztala felé tar- Mindenünnen pincérek fu-i Megkezdődött a taggyűlésen • i . ** ■ r-__*_ tott. Közvetlenül az asszony tottak elő. A verekedőket ta kultúrcsoport szervezése is. v egre megjelent Maria Gontar, mellett megállt, megingott és szempillantás alatt szoros í Ebbe is a kommunisták jelent­íölébe hajolt. gyűrű vette körül, alig tudta f Nézték elsőnek. Céljuk, hogy — De kérem! — méltatlan- magát áttörni rajta a rendőr. 1 * x1~ kodott Maria, és odább hú- Akkor már hermán is tar 19. forduljon még egyszer ilyesmi! Megértette? Dehogy értette! Éppúgy meg volt lepve, mint előtte való nap a kórházban. Biztos volt benne, hogy ezúttal nem ússza meg szárazon, és ez a furcsa százados még csak kihágásért sem büntette meg. zódott. — Zojenka, hát nem ismersz meg? — kérdezte panaszosan a férfi, és még közelebb hajó — Hogy néz ki az az em- szinte rádőlt meztelen karjára, bér? — kérdezte az ezredes. — Eltévesztette a házszámot, — Zömök, középtermetű, polgártárs — szólalt meg a há- szőke, a bal arcán forradás... ta mögött a sebhelyes, és — Forradás? — kérdezte Grinjuk érezte, hogy két acél- tányságon megszerezte Maria Szevercev. — Egészen jól lát- kemény kéz ragadja meg, és öontar fényképét, megnagyít- ta? Ide figyeljen! Ezt az em- könnyedén odébb teszi. bármi tatta, és néhány másolatot ké- bért ott kell tartani, Mikor Maria Gontar mögött szíttetett róla. áron is. Megértette? becsukódott az ajtó, a »furcsa« Grinjuk és Ludmilla Arali- Grinjuk bizonytalan, ingatag Braicev százados nun mb an fel- eseva rendszerint kilenc óra léptekkel tért vissza az étle­Brajcev százados nyomban jel fájt jelentek meg a rembe. Aralicseva ugyanott vette a telefont, tárcsázott, es szinpa<i közvetlen közelében, ült, ahol az előbb, és az egyik jelentette Szevercev ezredes- és egész záróráig el nem moz- pincérrel beszélgetett. A seb Hát te meg kicsoda vagy? — kiáltotta jó hango­tották Grinjukot. Az egyik megpróbálta hátracsavarni a ka rját. — Kérem kövessenek — mondta a rendőr. — Hagyja — intette le a seb­helyes férfi egészen nyugodt hangon. — Nem történt sem­mi. Hajlandó vagyok akár bo­csánatot kérni ettől a polgár­társtól, bár nem én kezdtem. — Nem úgy van az — el­lenkezett a rendőr. — hz az ember tettleg bántalmazni nek, hogy a hadművelet sike- wült. A következő lépés: a ctgá- tyok. „ / dúltak a helyükről. Bárki fia­tal, kedves szerelmespárnak nézte volna őket. így ment ez szerdán, helyes arcú fiú Gontar a haját tükrében. Egy cigánylány állt. Mar’ igazgatta érzel törtökön, pénteken. Szombaton dalba kezdett a színpadon. . ,, . , , ,, . , akarta önt. Ez nem maradhat A szomszéd asztaloknál fel- ennyiben. Kérem, kövessenek igyeltek, es kíváncsian var- mindketten az őrszobára !k, mi történik. A sebhelyes még akart va_ — Ide figyelj apuskám, ez lamit mondani, de a háta mö- ?m megfelelő hely az ilyes- gött, mintha csak a földből be. — A sebhelyes fiú olyan nőttek volna ki, még két rend- . __ _______ ’ kan beszélt, hogy Grinjuk őr jelent meg. Semmi értelme | homályában hazatartó kommu- ébb csak a szája mozgá- sem volt az ellenkezésnek. | nisták szavaiból is. ,uói értette meg szavait. *= — Folytatjuk — • 8 p szórakoztassák a parasztságot, : és megszerettessék vele a szö- : vetkezetet. Máris több faluból : kaptak meghívást. A taggyűlésen új harcosok­kal gyarapodtak a kommunis­ták sorai. Többen kérték fel­vételüket a pártszervezetbe. Gyarmati Mihály elvtárs. az üb. elnöke rendes taggá való fel­vételét, Boncz Imre segédmun­kás, Vigh Sándor mérnök, Lé- nárt Ferenc raktáros pedig tagjelölt-felvételét kérte... Alapos mérlegelés után a párttagság maga közé fogadta a jelentkezőket. A taggyűlés hangulata arra vall, hogy a párttagság felelős­ség- és osztálytudattal áll csa­tasorba a falu és a város közös ügyéért. Ez csendült ki az est

Next

/
Thumbnails
Contents