Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-08 / 33. szám

SOMOGYI NÉPLAP 7 Vasárnap, 1959. február 8. Tímár Máté MAJOROS ÁDÁM KRÓNIKÁJA* V annak könyvek, ame­lyekről azt mondják, hogy csak egyszer kell kézbe venni őket, s az ember addig le sem tudja tenni, míg az utolsó betűig el nem olvasta. Az ilyen könyvek közé tartozik Tímár Máté: Majoros Adám krónikája című könyve is. Krónika a javából, de talán több is annál Történet, egy éléte derekán kettétört és meg- újhodott ember életének törté­nete. Majoros Ádám élettörténete nem egyedülálló. Megrajzolá­sával Tímár Máté egy volt tár­sadalmi réteg sorsát teregeti az olvasó elé emlékezetül. S ez a sors nemcsak a viharsaroki zsellérek sorsa, hanem ebben a sorsban éppúgy osztozott a du­nántúli, a somogyi, mint az alföldi vagy a felvidéki nincs­telenek óriási tömege. Tartal­mát tekintve azonban bár­mennyire is terpeszkedő ez a mű, Timár Máté eggyel, a fő­hős megrajzolásával mégis egyedülállóvá alkotta. Majoros Ádám sorsa egy lá­zadó ember sorsa, aki magá­ban hordja a győzelmet, de az elbukást is. Az olvasó mégis azonosul vele, nem tud tőle elszakadni. Majoros Adám egy a három­millió koldus közül, aki bátran nekimegy a világnak, mert szabad és független ember akar lenni. Nem hajlik meg, bárhogy dúl is az élet vihara, s ha százszor elgáncsolják, hát százszor talpra ugrik. Csak azért is a világ szemébe fújja a füstöt, jóllehet maga köhög tőle legjobban. S ami legin­kább megragadja az olvasót, az a főhős minden helyzetben magát feltaláló leleményessé­ge. Egyszer csellel, máskor erő­szakkal vagy éppen a kemény igazság kimondásával, de min­dig kivágja magát a zsákutcá­ból. Nem felejti el a vele tör­tént igazságtalanságokat, és mindent visszatromfol. Meste­re a kópéságoknak Ez a tulaj­donsága már egészen kiskorá­ban megmutatkozik. Még csak emberpalánta, mikor egy fi­gyelmetlen atyafit felpofoz- tat a vásári majommal. • Gondolat Könyvkiadó 1959. A főhős életrevalóságán kí­vül a könyv sok más szerep­lője és epizódalakja is dicséri az író tollát. Mellékalakjai is eleven figurák, és így mindig mozgalmassá teszik a főhős környezetét Ilyen édesapja, Majoros András is, aki egy kurta mondattal szűri le a ta­nulságot, és mond ítéletet kora társadalmáról: »Az egyik nem győzi bejárni a földjét, a má­sik azt sem tudja, kiére po­tyog a könnye meg a verejté­ke« — mondja egy alkalom­mal. Drámai erővel hat Kor­mosnak, a félbolond nagygaz­dának az alakja, mikor egy vi­haros délután villámok fé­nyében magát az istent hívja párbajra elpusztult malacai miatt. Tragikus a sorsa a két pozi­tív hősnek, Kenessey kapitány­nak és a szocialista Molnár Lajosnak. Kenessey józan gondolkodású ember, aki már haladó eszméket vall, de a néphez még nem jutott el. Molnár Lajos életét áldozza a népért. Az előbbi a harctéren esik el, az utóbbit az ellene felbujtott sorstársai verik agyon. M ajoros Ádám most is él. Az endrődi Aranyka­lász Termelőszövetkezei 73 éves éjjeliőre. Endrődi, akár maga az író, akinek ez az első re­génye. Jó maga adminisztrátor egy írógépes vállalatnál, mi­közben regénye második köte­tét írja. S ahogy ő mondja: »Regényemmel oly közel akarom hozni a múltat, hogy megérthessük vele a jelent, s az összehasonlítás serkentő hittel és teremtő reménnyel töltsön el a jövendő iránt.« Én ehhez csak annyit tudok tenni, hogy ajánlom mindenki­nek ezt a könyvet. Aki ismeri a múltat, annak azért, hogy ne feledje, aki meg nem isme­ri, annak azért, hogy megis­merjen egy darabkát belőle, s az íróval együtt »mindazok­nak, akik a tegnap tanulságai­val a míves mában építik a kimondhatatlan sok szenvedés­sel megszolgált békés jöven­dőt«. Marek János Gerő Kázmér: Nehéz feladat (olaj). LUX ÁGNES: Te vagy a csend A hangversenyteremben forrón vibrál a csend. "Egy perc, s a búgó cselló Schub'ert dalába kezd. Mint mélyvizű tó tükrén hullám hullámra kel, A szív remegve halkan visszhangot énekel. Leheletárnyak sejteleml Színes ködök a szerelemről. Szférák zenéje régi üzenet, mely összeköt az űrön at Veled. Szeretlek, érzed? Ezt mondja a csend. Minek a szó, otromba és merev és otromba és hamis sokszor, ha igaz is. Schubert varázsa bénít, mégis szárny d----------Feléd. ö rvénylik zengve lágyan száz kép, hang, szín, emlék. Könnyes mosoly, szelíd fény a csellóhúrokon. Te vagy a csend, barátom, örök lelki rokon. A fájó dallam szárnyán versek zsongnak körül, s mire a /elcsattanó taps is lecsendesül, új emléket fogamzott. Még lüktető és nyers, de mámoros örömmel megszületik a vers. Forgatás cipők gén. De ugyanakkor Katit lát­ta, a szőke Katit... Tele lett képével a szoba, sőt egész Ró­ma talán... Előbb Katit kell el­felejteni... Andreina megérzett valamit, mert visszahúzta a karját. — Jó, hát járjunk egyet! — mondotta ekkor a fiú. És már indult is kifelé. A konyhában Bormioliné harisnyát stoppolt a tűzhely mellett, és közben a mártást kavargatta. Két fia kint ját­szott a lépcsőházban, oda za­varta őket, hogy az apjuk ad­hasson. Zengett is az egész bejárat a fickók lármájától. — Pietro, leesel... — mondta Andreina a korláton csúszkáló nagyabbiknak, mikor elmentek mellette. De az csak vigyorgott — Nem látsz te olyat, hogy én leessek! — és csúszkált to­vább. Lent az utcán mégis meg­könnyebbültek. Csak néhány lépés, és kiértek a Trastevere főutcájára. A villamos hangos robajjal futott el mellettük. A komor házak közé egy kis pálfnakert ékelődött. Az egyik pádon hadirokkant koldult Miklós ismerte. Régebben le­ült mellé és beszélgettek. A hadirokkant valahogy sorstárs­nak érezte, mert egyszer fur­csa dolgot vágott a fejéhez. —• Rokkant vagy menekült, az majdnem egyremegy... Mindkettőnek hiányzik vala­mije, amit nem lehet pótolni... Miklós akkor megdöbbenve nézett reá, azután többé nem ült le mellé. Kicsit a magyarokat is ke­rülte. Nem sok volt belőlük, igaz. Aki már régen ideszár­mazott, az gyanakodva ismer­kedett meg ővele, akik pedig ötvenhatban jöttek, azok visz- szamentek... Hogy ő miért ma­radt?... Maga sem tudta. Ta­lán csak dacból, az apja és a bátyja miatt. Pedig az anyja hfvta... Az anyja írt mindig Kakiról is... csak ö volt osto­ba!,., Kati!.., Talán ki is mond­ta a nevét, mert Andreina megrezzent. •— Tessék?... — Nem szóltam semmit... — mormolta Miklós a fogai kö­zött. Gyalog mentek a folyóig. Már mögöttük maradtak a Trastevere macskaköves siká­torai, s a széles aszfalton sza­kadatlan sorban robogtak az autók. Az Angyalvár ormán lebegő kerub merészen fúrta pallósat a felhőkbe, a szemközti parton fénylett a sok kupola, jobbra pedig a császári paloták és cirkuszok szürke romjai mere- deztek. Csodálatosan szép kép lett volna mjndez együtt a vil­logó kis Andreinával, ha nem lett volna valami, ami egy­szerre mindent elhomályosí­tott... A lány máskor belekarolt, de ma nem tette. Megsejtett valamit, s úgy gondolta, ma jobb lesz így. Az első híd sarkánál megáll­tak Miklós rákönyökölt a kor­látra, és nézett lefelé, a mé­lyen alattuk hömpölygő sárgá­sán piszkos vízre. — Tudod, a Tiberisben is csalódtam... A mi Dunánk sok­kal szebb... nagyobb, széle­sebb... Igaz, sokan ölték bele magukat, de a folyók jó te­metők.. Andreina riadtan hallgatott. Az ő szívében Róma volt a ha­za, s a Tiberis a folyók kirá­lya. Máskor talán kirobbanik, és megvédte volna városát, a San Pietrót és a Kolosszeumot, a Palazzókat és obeliszkeket, de most szinte bénultan állóit ennek a messziről jött fiúnak a keserűségével szemben. — Van képed a Dunáról? — kérdezte megadással. — Majd írok anyámnak, hogy küldjön! Még mindig a híd végénél álltak, mikor Miklós az órájá­ra nézett. — Ne haragudj, de nekem búcsúznom kell... Még el kell intéznem valamit... — Jó. csak rr"rj... — törő­dött bele Andreina, — Féltettél?... utánam? Azért A LAKJ AT, FORMÁJÁT, készítésének. csínját- binját szétharapta már az él­ményfaló, eseménydús történe­lem. Csak egy csepp képzet- mézga tartja emlékezetemben is. Borka. Sándor bátyámtól hallottam először a nevét, ami­kor meghozta a suszterájból 1925 telén. Én inkább bőrtu- tyinak neveztem volna el fa­lum nyelvén, de hát sokban hasonlított a felnőttek ünnepi lábbelijéhez: bőrből Hészült, patkót is vertek a sarkára, meg fűzni is lehetett. De hadd em­lékezzem: Családunk hat tagból állt akkor. A két gyermeknek nem jutott cipő. Én negyedikes ele­mista voltam. December else­jén nagyon megfagyott a föld. Kemény volt, mint az üveg, és hideg, mint a kuruzslók sze­relme. Fehér szakállú zuzma- rafürtök szigonyoztak lefelé a szilvás dermedt ágairól.. Kö­nyörtelenné vált az idő. De hát cipőt nem adott azért senki nekem, mert az apám elesett a világháborúban. Anyám meg nem tudott adni, mert télen nem bírt napszámba menni. A tavasz pedig még messze volt. így hát mezítláb dagasztottam a Felső utca lábközépig érő sarát szeptember elejétől no­vember végéig. De nem. egye­dül, Dóri Lajossal és Biiggős Horváth Miskával együtt da­gasztottunk. ök is hadiárvák voltak, s az ő anyjuk sem ka­pott télen munkát sem az ura­sáénál, sem az esperes úrnál. Úgy november második felé­ben a legtöbb iskolás lábára mégis került már valamilyen lábbeliféle. Báli Miska Már­ton bátyjának negyvenötös ba­kancsaiban bandukolt az isko­lába. a proletár sorról. Szabó Emil meg az édesapja csiz­máiban a Gatyaszár utcából, s úgy festett, mint a csizmás Itandúr a meséskönyvekben. De az én lábamra még decem­ber elején se jutott semmi a család holmijából. Én azonban mit sem törődtem ezzel, azt hittem, hogy ennek így kell lennie, s hogy csak szegények vannak a világon. Vászon ta­risznyámat a nyakamba akasz­tottam, és az üveges fagyon elszaladtam az iskolába. Soha­sem felejtettem el ezt! Az is­kolában aztán felmelegítettem ♦ kérges talpamat a fütött kály- lestél tha oldalán. t Az egyik fagyos reggel Miklós ekkor észrevette az öreg banánárust néhány lé- , pésnyire a hídtól. Bódéján Andreina egy kibuggyanó | anyum az ágyam szélén sír- nagy fürtökben lógtak a sár- könnycseppel válaszolt. i”*^**’ szidta a háborút. ga gyümölcsök. ..... , , , 1 Meg a grófokat, akik jól él­— Gyere! — mondta a A hídon jottek-mentek az.ne,fc, nekünk meg falat is alig lánynak, és már ki is válasz- emberek, ^ csiUngelve futot_»a ,^nfcbc ilyen rettenetes tett két gömbölyű banánt. Csak olcsó csemege... tegette magát. men­tale a villamosak. Most volt a % télvíz idején. öreganyám be­váltás. A nappal belemerült ; ment az első szohiba. és koto- már az alkonyi homályba, es í rászotl a sublót alsó fiókjában. — Nem baj, én nagyon sze- m,üüó fényével, színes reklám-; Aztán egy pár cipőt hozott be retem! - viaszolta Andreina, kígyóival csillogni kezdett az j onnan egy kötőtűalakú alkot­ás máris bontani kezdte a 0511 nagyvaros. Felgyulladlak * mánnyal együtt. Agyam mellé gyümölcsöt — A cipődért 37 autók szemei, s a eorsok ki- táltt, es azt mondta nekem.: ..eve rakataiban most kezdtek iga- i — m van nz éh cir)Am_ pz. majd holnap eljövök... És ugye, ma este vigyázni fogsz? Sig­nor Marcóval nem lehet tré­fálni!... — mondotta még bú­--------------- t van az eh cipőm., ez­z án sziporkázni a kristályok es? után ebben jársz iskolába. Ne brilliánsok. j tárjon az én unokám mezítláb Varga Miklós lassan oesú- ♦ '^V-n ítéletidőben. Majd én csúzásul, és elindult egy villa- dott. Végre megindult Andrei-í!nfStanitalak, hogyan kell fel­mos felé. Miklós újból fellépett a híd­ra. Lassan húzta magát, köz­nával visszafelé. Eszébe ju- { huzni a labadra. tolt Signor Marco kocsmája. Nyolcra ott kell lennie, még /f CIPŐT ELŐSZÖR FEL­HÚZTA csupasz lá­bén kifejtette, és enni kezdte hozzá mosolyogva... Mert hátlbamra> , -ó ^ £ Meaté- ő í« = Kanárit Q Niccolo, a zenész... ♦ ő is a banánt. Mit is akart tulajdonkén pen? . lelt, a lábam igazán kényel­em _• . . „ , ......__ Andreina hangtalanul buk-j mesen belefért. Kissé felper­r adnf11 Ktoúi^Ta S S dácsolt mellette’ nem’ ™™ldUlt “ 3 tömpék lvóiáWl ^ valahol szabad- libegett 6 56111 olyan könnye-\ papucsának, de hát segítsen nak lenni... Megáít és lenézett dén’ mint dé,után- ^ a folvóra Fár<*a Diszkes víz Már ott jártak a trastevere! ♦ z~r az úristen nem segít. ’ Nem bér házak között, mikor vala-1 N*H>Vanyam ismét az első szó Mégis, mi lenne, merte végiggondolni... Megbor­zongott, mert valami húzta a mélység felé... Egyik kezével a korlátba kapaszkodott, úgy hogy csupa szánalomból egy- J haoa -ment, és visszatért egy másba karoltak. Árnyékuk ősz-1 rojtos vászonnadrággal. szefonódott, de Miklós idege- S 2Í 02 ulePenél ketté i w.tot- nül nézte azt a fekete kísér-: 2 e9V’klabamra rétekért Xlrmerev^totolé. Vaj^n tetet, amely lassan kúszott^^edküónyit, arra húzta ' ■ mellettük a bérházok falain...:“ CLpot­érdemes-e...? Ebben a pillanatban éles si­koltást hallott. — Niccolo! Niccolo! , , - . — ffl!/ ni! Nem fazik most Meg nem keso... meg el le-}„ 7ít-j T. , , B , ... . ys, , , ia taoaa, meglásd. Jo kis cipők hét menekulm És akkor ajezek. Akkor vette az p. Tibens. heiyett újra a Duna :amií;or mulasszony Arra nézett. Andreina futott 1ataa- 5s Rama tornyai helyeit, Annak pedig már harminc feléje a hídon. Sárga ruhája a füstös pesti hazakat... Nem ♦ esztendeje. Látod, milyen ta- úgy lebegett a szélben, mintha baj, ha nincs már Kati... Nem ♦ karpkos voltam, még most is egy vergődő, színes madár vol- Katl jelent mindent... | szép ez a cipő. Csak nagy Un­na... S míg lehajtott fejjel tűnő- ♦ nepeken hordtam, karácsony­— Niccolo! — kiáltotta még dött, Andreina volt, aki he- ♦ kor meg húsvétkor. Akkor egyszer, mikor hozzáért, és lyette is megszólalt. Szinte az t mégsem illik mezítláb menni a megragadta a karját. A fiú kábultan bámult reá. ő gondolataival. — Hát ha sehogy sem bírod • rék°s lépV- Viseld gondját en­templomba. Te is ilyen taka­Azután észrevette, hogy ke- itt ki, akkor menj haza... De: ♦ nek o zében még ott van a banánhéj, azért most add oda talpalni a ♦ tJó? szép. gyönyörű cipőnek. amelyből kiette a gyümölcsöt, cipődet... Felmegyek érte, jó? — Csak ezt akartam bele­hajtani a vízbe! — mondotta Miklós egészen halkan. Megígértem, — No, most begomboljuk T zönöm... mondta í mondta öreganyám, és elővet­keserűen. Egy mozdulat, s a banánhéj nagy ívben röpült is már lefelé, egyenesen bele a Tiberisbe. A lány még mindig lihegve nézett reá. ♦ te a kötőtüszerü gombolótűt: Azután együtt fordultak beiéit kanyarítás, és már be is a bárház. kapuján, s a ház. fe-l9ovlbolódott a jobb cipőm, a kete torka elnyelte a két im- ♦ bokám mellett. Egy má- bolygó árnyékot. J sik kanyargással a bal cipő is J hegombolődott. Szabó Ibolya — Most már mehetsz is az iskolába — mondta nagyma* mám, és a hátamra ütött ked­vesen, nevetősen és öregesen. Útközben de sokszor lenéztem a cipőmre, hogy nem piszkí- tottam-e be. örültem neki, mint kisgyermek a huszáresá- kónak. JZ ÚJÉV UTÁNI NA- ^ PÓKBAN Gyuri bá­tyám lakodalmára készültünk. Én is ott voltam előző estén a lakodalmas háznál, mert az anyám gazdasszony volt. Ott sündörögtem a sütés-főzés kö­rül, amikor Sándor bátyám, a suszter segéd lihegve szaladt be a szobába. — Meghoztam, öcsém, a ci­pődet. Anyád rendelte, ügye, te nem is tudtad? Szép for­gatás cipő, ilyen csak az öreg kanonoknak van, akit már nem csábítanak el a lányok, meg aztán már nem is igen lát, s nem fontos neki, hogy melyüc cipő melyik lábra ke­rül. — És szívből és őszintén kacagott; én ekkor még a ka­cagás mögött az enyhe gúnyo­lódást nem éreztem meg. Amikor meglátta arcomon a tétovázást, készségesen magya­rázni kezdett: — A forgatás cipő olyan ci­pő, amelyik mindkét lábra va­ló. A jobb lábas a bal lábra is jó, meg fordítva is. Érted? Olyan kanonokcipö ez. Bólogattam, és pirultam örömömben, de én akkor még nem láttam kanonokot sem, csak gondoltam, hogy igen nagy úr lehet. Anyám is meg- hatottan hallgatta a magyará­zatot. Mindkettőnk arca ragyo­gott a boldogságtól, hogy ne­kem is van már cipőm bőr­ből, igazi bőrből, nem kell töb­bé nagyanyám gombos cipőjé­ben járnom. — Látod, milyen fényes pat­kó van rajta? — magyarázza vidáman —, igazi fényes vas- patkók. Ilyen aztán igazán nincs egyetlen kanonoknak sem — és isimét kuncogott. Anyám is bejött, és akkor elmagyarázta mindkettőnknek a további teendőket: — Amikor este lehúzzátok a cipőt, akkor cseréljétek fel őket, hogy másnap az a cipő kerüljön a bal lábm, amelyik előző napon a jobbon volt. Ez azért jó, hogy a sarok mindkét oldalon arányosan kopjék. így kevesebbet kell csináltatni. Értitek? Értettük. Anyám bólogatott, én meg csak a kanonokra gon­doltam, s azt hittem, hogy ne­kem van a legszebb, a leg­drágább cipőm a világon. A lakodalom reggelén anyám ki­fényesítette mindkettőt, és szakszerűen felhúzta lábamra. Úgy jártam a lakodalom nap­ján pajtásaim között, mint te­kintélyes kanonok a hívei kö­zött. Pajtásaim a cipőn ) néz­ték, meg is irigyelték, •mert bőrből volt, igazi disznóbőrből. Elmúlt a lakodalom, és jöti'tt^ lefekvés. Anyám a cipőmet ki- \ cserélte pontosan úgy, ahogy Sándor bátyám■ meghagyta. A jobb lábas cipőt bal felől tet­te. Nem is a jobb lábasat, mert ilyen nem lehetett — hanem ári, amelyik azon a na non a jobb lábamon volt. Hétfőn így húzta lábamra. A bal lábam azonban nagyon fájt a jobb cipőben. Az iskolában fel is cseréltem őket, hogy ne fájjon a lábam, meg aztán azért is, mert így valahogy csinosabb voltam. Este megint felcserél­te cipőmet anyám, és én az is­kola,ban ismét visszacseréltem. Igen ám, de Posza Gyuszi ott­hon elárult. Mi lesz most? Kaptam két pofont anyámtól, és egy alapos erkölcsi prédi­kációt: — Hát mit gondolsz? Tudok én minden hónapban sarkal­taim neked cipőt? Mi? Ha csak egyik cipő van mindig a te csámpás bal lábadon, akkor egy hónap múlva ismét sir1,-al­tatnom kell — te anyaszomo- rító, te! Meg ne tudiam, hogy még egyszer felcseréled a ci­pőket! Értetted? Megértettem,, és többé nem mertem megtenni, de minden hétfőn, szerdán és pénteken sántikáPam az iskolába. I-JT ÖOLVADÁSIG VISEL­TEM cipőmet. Sarkai szinte hibátlanok voltak még február végén is. Akkor anyám szépen kitisztította, bezsírozta, és eltette, hogy a jövő évi hó- hulláskor ismét forgathassam őket lábamon... Szolga

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents