Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-08 / 33. szám
A SOMOQYI NÉPLAP KULTURÁLIS K/ELLÉKLETE A nagy hársfa lombján nevetése. — Vagy nincs ** szitálva tört át a méz- stexed?... Lásd, ki vagyok, szín napsugár. A fiúk odahú- neked ingyen is megteszem... zódtak az árnyékba, mert úgy — De most már elég legyen, tűzött a nap, mintha újra nyár mert... akarna lenni, és a lányok ki- — Jó, jó, csak ne murizz, parancsolták őket a nagyte- apafej! — húzódott vissza a herémből. Mit téb-láboljanak meny hangra Tóni, és szinte ott, ha már sincs! A rriennyezet alatt kifeszített drótokról tömött szőlő- fürtök csüngtek levelestül, s a huzat színes papírpántlikákat hintáztatott a mustszagú levegőben. A lányok úgy seperték össze a nagy készülődés hulladékát, mint akiknek három napra való tánc bizsergeti a talpukat. A kitárt ablakon át messze hangzott a nótájuk: Ősszel érik, babám, a fekete szqlő ... A fiúk odafüleltek. Nagy Józsi bele is dúdolt a nótába, aztán harmadszor kérdezte: — Te, Pista, aztán biztosan megjönnek a zenészek? — Ne félj, megjönnek azok időben — nyugtatta meg Lakatos Pista KlSZ-titkár a legénykét —, kitáncolhatod magadat. Hanem a dobot elkérted-e? — Még ki is fényesítettem! r— vágta rá Józsi büszkén, mivel a délutáni felvonuláson ő lesz majd a kisbíró. — Elhozta már tegnap, aztán alighanem próbálgatta is, mert egész délután tutultak a kutyák — kötekedett vele Fehér Kálmán. Jóízűt nevettek a többiek. Józsi jól hátba vágta Kálmánt, s a fiatal vér lobbanásával AJ ég az esti mulatságon sem tért egészen magához. A nagytermet majd szétvetette a jókedv, a fiatalság pattogva járta a muzsika szavára, itt-ott még az idősebbek is próbálgatták, tudnának-e úgy, mint régen. Csak ö sodródott ide-oda kelletlenül. Nem akaródzott neki táncolni szanyomta a székbe: A fiúk figyelték a vitát, se. Julika felé ugyan elindult — Hagyjad! Majd mi elíti- zj- na valahogy el- egyszer, de a végén mégiscsak valahol a fal mellett kötött ki. Hátha nem is jönne vele szívesen a délelőttiek után! Azósemmi dolguk panaszosan körülnézett, csillagos égbolt egyszerre a Mintha mindenki fellélegzett háta mögé szaladt. volna, újra megindult a beszélni könyvtárszobában tért gelés. Ki-kihallatszott egy-két magához, két lány sá- hangosabb szó: »Ügy kellett padtan pólyálta a fejét, s élőt- neki...« »Megérdemelte te állt hamuszín arccal verej- «.Már régen kellett volna.. .« tékezve Tóni néhány fiú fényé- »A gazember... téglával...« getö gyűrűjében. Neki akart Körülvették Kálmánt is, kér- ugrani, de Lakatos Pista visz- dezgették, a férfiak dicsérték, az asszonyok sajnálgatták, azde most néztek a feje felett. Fehér Kálmánnak még a színe is elment. Egyszerre sarkon fordult, és szinte futva indult az utca felé. A többiek kicsit csodálkozva néztek utána, aztán ők is szedelőzködtek. Borotválkozni kell, öltözködni, mert mindjárt itt a dél, és mire megeszik az ebédet, lehet készülődni a felvonulásra. Hanem mire a kapuig értek, Kálmán már a másik utcában szedte a lábát. Szaladni nem akart, nem való az utcán, vasárnap délelőtt, ha az ember elmúlt tizenhét éves, de sietni nagyon sietett. Nem tudta kirázni a füléből Tóni rekedt nevetését... Nem! Julika nem jöhet el ma este! Pedig jó vele támeolm... Kicsit félre szokta hajtani a fejét és mosolyog. De csak a szeme ... Érdekes, ta is töprengett rajta, de maga sem tudta eldönteni, jól tette-e, hogy szólt. Egyet azonban biztosan tudott: amíg Német Tóni itt lesz, ő sem megy haza. Tóni most Julikával táncolt. Ugyancsak ki akart tenni magáért. Figurázott, ringatta a hátulját, mint a kacsa, ha megijesztik, csak nem olyan gyorsan; kapkodta a topogókat szaporán, hogy még négy lábnak is díszére vált volna, amit művelt velük, nem kettőnek. Julika kényszeredetten lépegetett a zene ütemére, s érezte, hogy Tóni zsíros képe egészen a füléhez hajol. Kálmán égő szemmel figyelmeghempergették egymást a eddig nem is igen gondolt arra, *e őket, de ezt már nem tud- met! tézzük! Fáj a fejed? — Nem nagyon ... Csak nehéz ... — Téglával ütött meg ez a bitang! Felrepedt a bőröd, de ne félj, nem lesz semmi baj! Tudsz járni? — Hogyne ... Tudok ... — állt fel egy kicsit ingadozva, de aztán kiegyenesedett. — Gyerünk! — mondta Lakatos. A fiúk közrefogták Tónit, és az oldalajtón keresztül betuszkolták a nagyterembe. Lakatos Pista leintette a zenét. Ekkor már mindenki odafigyelt. Julika is csak most tudta meg a történteket a többiekkel együtt. Szeméből szinte világított a rémület, ahogy Kálmán közelébe húzódott.- Lakatos fellépett a zenészek dobogójára: — Tisztelt vendégsereg! Ne haragudjanak, hogy egy percre megállítom a mulatságot. Megmondom azt is, hogy Német Antal az oka. Kint az udvaron verekedést kezdett, Fehér Kálmánt téglával leütötte. Eddig is sok panasz volt már rá, ezért úgy határoztunk, hogy amíg meg nem javul, nem jöhet be a mulatságba ... Német Antal hagyd el a tértin felhangzott újra a muzsika, és lassanként elszéledtek. fsak Julika lépett még közelebb Kálmánhoz. — Kálmán! Hallod?... Keringő ... — Táncoljunk? Nem is felelt, csak rátette kezét a fiú vállára. — Fáj? — kérdezte a kislány tánc közben, és Kálmán érezte a kötésen át könnyű keze simítását. — Már nem.,. Csak kicsit ... De olyan szép ma este... — Hogy mondhatsz ilyent, hiszen a fejedet is beütötték! — ellenkezett Julika. Kálmán hátrahajtotta egy kicsit a fejét, belefészkelte a lány tenyerébe, úgy szólt vissza: — Akkor is szép, ha fáj... S a terem lágyan keringett tovább körülöttük... Varga Sz. Sándor gyepen. Az apróbja kurjongatva biztatta őket, mások csak nézték a birkózást mosolyogva. — Elég legyen már! — szólt rájuk valamelyik. Kipirosodva hogy milyen szeme van. táncoltak is ... Most meg egyszerre úgy előtte van a haja, arca, alakja, az egész Julika, mintha csak élne... És Tóni azt mondta, hogy ... Nem, az keltek fel, veregették egymás nPm leket, mert... hátáról a faleveleket. Józsi »*- éppen az utca felé fordulva mutatta a hátát, amikor m,eg- zörrent a kiskapu. — Na, ez is jókor jön! — vágott arra a fejével. daf or dúltak. Lomha lép- teivel Német Tóni sétált be. Pár nap óta megint itthon lézengett, azt mondta, szabadságon van. Beszélik Megnyújtotta a lépést, és szinte úgy bukott be a konyhaajtón: — András bátyám! Hol van Julika? Az apa elvette az arcától a borotvát, odafordult és megnézte a legényt: — Jó napot, öcsém! Kálmán égő arccal vette észre magát és köszönt: — Jó napot kívánok, Andugyan, hogy nem is szabadság fás bátyám! Szeretnék Juliká- ez, hanem vagy otthagyta a val beszélni! ta nézni, kiszédelgett az udvarra, és nekivetette hátát a hársfának. így persze azt sem láthatta, hogy Tóni nem sokáig pusmoghatott Julika fűiébe, mert a kislány egyszerre leseperte magáról a kezét, és szó nélkül faképnél hagyta. Ott maradt szégyenszemre a terem közepén. Hökkenten állt egy pillanatig, bámult maga elé, aztán elfutotta^a vér a haja tövéig, s a fogát vicsorítva törtetett kifelé Kálmán után. — Köptél a tyúknak, piszok? — csikorgóit a hangja a homályban. Kálmán szembe akart vele fordulni, de bele- sajdult valami a fejébe, s a Tóni behúzott nyakkal nézett körül. Halk moraj támadt, s a közelében állók elléptek mellőle. A többiek szinte önkéntelenül utánozták őket, s utat adtak az ajtóig. Sípolva jött ki torkán a hang: — De én megfizettem a belépőjegyet! — Az igaz — vágott vissza Lakatos —, és azt gondoltad ugye, hogy öt forinton mindent megvettél! Visszakapod a pénztárnál!... Kísérjétek ki! A két markos legény mellé lépett, hanem anélkül is elindult. Sompolygott először az emberek sorfala között, de az ajtónál már szinte szaladt. Űj könyvek A Gondolat Kiadó adta közre Struik tudományos könyvét, A matematika rövid történetét. Magyar mitológiai tanulmányokat tartalmaz Berze Nagy János kötete, az Égigérő fa. A bukaresti Állami Irodalmi Kiadónál jelent meg Csokonai Vitéz Mihály válogatott műveinek gyűjteménye. Bajor Gizi művészetének emel maradandó emléket Escher Károly és Vajda Miklós képes albuma. Füst Milán kisregényeit két kötetben adta ki a Ma-gvető. Uj kiadásban látott napvilágot Szabolcsi Bence: A zene története. BERTÖK LÁSZLÓ; BÖKÖDÓ Célt, célt az életedbe, úgy lesz napodnak kedve, úgy lesz kedvednek tornya, ha nem élsz barom módra. Kiszolgáltatott sorsú, vert inú, tölcsér orrú, bárgyúszemű baromként csak nem botologsz önként? Hisz ember volt anyád is, örökül hagyta rád is, okos szemével ékes fejét ügyes kezéhez. Hát lásd meg mi a részed, úgy formáld az egészet, ne bámulj, mint a bamba repülő sültgalambra. Legyél ember egészen, ki nem mereng meséken, de biztos, drága célt lát, úgy rak téglára téglát. KERÉK IMRE? így ünnepelget Szögre akasztja mind a gondjS* A szorgalmas, derék paraszt. Hbzott az év jó bort, szalonnát* Az áldás távol nem maradt. Mert izzadott, munkálva bölcsen* Lehelt rögökbe életet. S nem fizetett rosszul a föld sem* Kevésre várt és tévedett. Most ünnepel, pihen, nipázgat» Már új vetése föld alatt. j S jövő tavasszal kicsirázhaá A szunnyadó kis drága mag. Reménye is csírázzon égig, Hogy lesz kenyér, és lesz no Hogy aki küzdve, bízva épít, Annak meleg lesz otthona! Most csendes magával borozg&t* Vagy cimborákkal összeül; Anekdotáznak óra hosszat* A vérük új bortól hévül. Jó apjuk arcát simogatják Picinyke, szőke angyalok, S ahogy nézik a karácsonyfát* Az édes arcuk úgy ragyog! S míg a rádió zengve, lágyan Zsongltó muzsikára nyit; Odaát a meleg szobában* Fia szép nőkkel álmodik. helyét, vagy elküldték újra. A városban sem lett helyállóbb ember, mint. amilyen itthon volt. — Szia, srácok! — állt meg előttük zsebre dugott kézzel. — Szervusz!! — nézték végig a fiúk. — Odabent van, fiam —I enyhült meg az öreg —, öl- { tözködik. Ülj le! — Köszönöm, nem fáradtami el — nézett szék után a le-1 gény, de már nyílott is a szó-{ baajtó. t- Kálmán! — kiáltott fel a\ NICCOLO VARGA Varga Miklós erőtlenül kö- lehetett szimatolni a terjengő Volt rajta mit nézni. Sárga- kislány kedves meglepődéssel. | nyökölt az asztalra, és egyik illatból, mely sűrű felhőként rl m.t>ntií*Aoi+ v-Ah. hAi.í.. Srthncom i pivarptt.át. a másik után szív- lepte be az albérleti szobát is. val megtűzdelt kék halász- Sohasem járt még náluk a le- * cigarettát a másik után szív nadrág készült kirepedni raj- gény. {ta. Ki tudja, hányat szippanVarga Miklós végre feltáElöntötte a harag. — Hát minek fogadott engem Signor Marco nak vagy zenésznek? gény... ha tudná, hogy Kati az oka mindennek! KatL_ a szőke, szeplős Kati._ Azután kissé megjuhászkodva tette hozzá. — A cipőmet később adom majd oda. Másra költöttem a talpalás árát™ Tudod, bohóc- küldtem haza egy csomagot^ Szóval Nehogy otthon azt higgyék, ta, s a két oldalán akkora gyöngyházgombok szikráztat- ták a napvilágot, mint egy- egy apró pogácsa. Az egyik legényke meg is bökte menten a szomszédját: —Odanézz' Éppen olyan elöl, mint az öregapám haskötője!! A másik a markába kapta a száját, hogy el ne vakkantsa magát. Szerencse, hogy Tóni nem vette észre, mert a keze könnyen járt, kivált, ha kisebbekkel állt szemben. De most mással volt elfoglalva. A lányok befejezték a takarítási. Odaintegettek, köszönhettek a fiúknak, és sorjáztak a kapun kifelé, őket mustrálgatta Tóni szétvetett lábán ringatózva. — Apafej'. — lökte meg villával a titkárt. — Ki az a kis ürge? — Miféle ürge? — No hát az a lány ott a Vilma után! — helyesbített. — Bognár Julika — válaszolt a titkár kelletlenül. — Micsoda klassz szipkái vannak! Ha én azt egyszer... — Hagyd el, nem olyan lány az! — vágott közbe a másik. — Ugyan, kisapám, ne légy veréb! Mind olyan az, ha a srác kasa! — düllesztette ki a mellét Tóni. — Mondtam már, hogy Julika nem olyan! — Nem? — melegedett bele akarok veled | ben a hazai levelet morzsol — Jaj, el kell szaladnom t gáttá. Zsófi vénemhez elkérni a ken-1 Néha felnézett, és az abla- döjét délutánra — sajváiko-1 kon át Rómát kereste. Azt a zott szaporán J-.iJ.ika. — De ki- } szépséges, csodálatos Rómát, egy sérj el, jó? JP leinte szótlanul lépe- A"/ gettek. Kálmán nem tudta, hogyan kezdje a beszé[amely egyszer annyira vonzot- • ta. De most csak komor házte- > tőket látott belőle. No meg I Signor Bormioli száradó inaz ablak felé indult, hogy fris- arcot sebb levegőhöz jusson. mint Ekkor zörgettek az ajtaján, majd veszek magamnak és vá'aszt sem várva betop- vigyorgó papírálarcot! pant Andreina. — De Niccolo... így szokott máskor is érkéz- — Már unom ezt a nevet is! ni. Váratlanul és otthonosan. Én Varga Miklós vagyok! — Meg kell hagyni, csinos leány mondotta szinte kiáltva. — volt. Fekete haja a vállára Hülyeség, ahogyan ti hívtok! millió Ha a Niccolot hallom, valóban egy bohóc jut eszembe... NicT_„„ „ , . ,. __ igeit, amelyek az utca fölött hullott, és szemében d et Lopva akislanyra tektn-1 ,ebegtek egyik Wrhäz ablaká_ láng lobogott. • ' 4 ** ‘ | ból a másik ház ablakáig feszi- — Róma két legszebb csilla- colo! Niccolo!... Csak egy piaz arcuk 9 * { tett kötélen. ga... — mondotta egyszer a ros pötty hiányzik az orrom* Még szerencse, hogy a két szeméről Bormioliné, aki nagy- ról és egy bojtos sipka a fe— Mit akarsz mondani. KAI- ♦ mán? — Julika!... Ne gyere el t ma este a bálba! — Miért? — rökönyödött meg a leány. — Csak... ne gyere el! — No de mondd meg hát, hogy miért ? j munkáskaszárnyát csak egy nénje volt a lánynak. »sikátor választotta el, Bormi- De Varga Miklósból ma kijemröi... Nem folytathatta. Bormioliné nyitott be ijedten. —: Signore, ne kiabáljon! A férjem alszik, éjszakás lesz... Neked is több eszed lehetne! — szólt még oda a lánynak, azután választ sem várva kihúédesapám! Jövök este csörögni. Elhiszed, hogy megkapom?... Nem?... Egy liter Kaszinó! Tartod ? De a titkár félretolta az eléje vágott kezet: — Szervusz Julika! Beszélni; tott el így, láncszerűen, miköz- pászkodott, és tétova léptekkel azért a néhány líráért még jó hogy rosszul megy a sorom._i is vágjak? Nevessek, Elküldtem azt a fényképet is_* egy pojáca?... Na jó, veled meg az autóval™ Andreina elmosolyodott. — Sandro egészen jóképű autót választott háttérnek.^ Aki a képet látja, azt hiheti, hogy éppen a saját kocsinkból szálltunk ki, úgye? — Igen, Sandro ügyes fényképész™ — mondta Miklós; Azután a levelet begyűrte a zsebébe, és a nyitott ablaktáblát tükörnek használva, elővette a fésűjét. Andreina alázatosan figyelte minden mozdulatát. A sajnálat és a szerelem egyszerre csordult ki belőle. — Nem baj, ha a pénzt elköltötted, a cipőt azért elviszem, majd akkor fizeted ki, amikor tudod... A fiú azonban ráförmedt. — Csak nem fogok apádnak tartozni? Andreina elhúzta a száját. — Hiszen nem vagyunk idegenek... — De én igenis idegen vagyok! — Ne kiabálj! A bácsi felébred... Különben is aki így beszél olaszul, az nem idegén... Már nem is lehet észrevenni, hogy nem vagy római... De tudod mit? Sétáljunk egyet!... Miklós unottan nézett ki az ablakon. — Eleget sétáltunk mostanában... — Hát akkor csak a Tibe- risig... — Egészen közel ment a fiúhoz, karját a válla köré fonta. — És ha akarod, nem hívlak többé Niccolonak, hanem megtanulom a magyar nevedet... Hogy is mondtad óiménak nem is kellett na- esett minden rajongás. A levél gyón kihajolnia az ablakból, még ott feküdt az asztalon. Az ha teregetni akart. A szemköz- anyja levele... és benne, hogy ti lakók ugyanilyen csalá- Kati férjhez ment... Persze, diasan néztek át hozzájuk. A hát miért ne ment volna férj............. {reggeli köszönésen kívül a hez! És Jóskához... hiszen JósK álmán kínos zavarban ke- {naP minden bosszúságát és il- ka kitartott mellette!... Ő volt zódott az ajtón. resgélte a szavakat: {lat át megosztották egymással, az, aki elment, otthagyta, aki A két fiatal zavartan nézett- A Tóni... a Német Tónit, Ez volt, a trasteverei mun- unta K< azt mondta... hogy ma éj- í hasnegyed. Lent, a szűk utcák- penyben, jel... azt tesz veled, amit Iban Piszkos gyerekek vereked- leigazolt barna félcipőjében... fekvő levél után nyúlt. akar... Jtek, fent pedig a szagok és Kati nem is volt talán szép... — Rossz hírt kaptál? — kér* gőzök csaptak egymásnak. És mégis, hogy fájt most ez a dezte végre Andreina. 0,i(jn»Igaz, hogy az ablakból látni Kati!... Csak írnia kellett vol- — Úgy is lehet mondani... pillanatok alatt lángvörös lelt! >fe,tett , néhá?y tempiomtor- na, hogy hazamegy, hogy vár- Furcsa .nyugtalan csend szanr arra Manáilt és szem hr !or- ínyot ^ de ezek 083,11 kls temp- jón... De nem irt............És Kati kadt közéjük. A lány az aszu nta Katit a kék munkakö- egymásra. a gépszagú kezével, Miklós ekkor az asztalon Julika csak nézett értetlenül l néhány másodpercig, az arca. Megállt, és szembefor dúlt a fiúval: — Kálmán! Mit ♦ lomok voltak. Az igazán na- , ♦ gyök másfelé épültek, hatal. gondolsz j mas terek ölelték körül őket, s te enrolam? - s a szaja meg- . arrafelé rernek autók vonaglott. — Azt hiszed, hogy ■ — Nem, Julika ... sunaní tak. ; Trastevere — vagyis a Ti- Igazán» berisen túl... Ez volt az első a kék nadrágos. — Ide kómálj nef}>^sak mégis ... gondoltain, ; szavak egyike, amelyet Miklós énekelve — mondanom kell végre is nem várhatott örök- talterítővel babrált, mintha a ké... foltjait akarná megszámolni. Andreina észrevette a leve- — Tudod, miért jöttem let az asztalon, de elnézett fö- még?... A fekete cipődért! lőtte. Mindig félt kicsit ezek- Apám ráérne megtalpalni... — tői a magyar levelektől. kezdte újra. — Niccolo... — kezdte lágyan, — Nem kell! szolok, hogy... |Rómában megtanult. valamit... Ha este muzsikálsz, — Elmegyek... Azért is cl- ♦ Bormioliné igazán rendes légy vidámabb! Tudod, Signor megyek... Majd meglátod! | asszony volt, nemcsak a la- Marco szólt apámnak, hogy Szinte kiáltott. Megfordult, ♦ kast adta elég olcsón, hanem nem szereti, ha a zenészei saszaladt néhány házat, és be-1 beszélni is tanítgatta. Pedig vanyú képet vágnak... Vigyázz, csapta maga mögött Zsófi né-{hát neki is megvolt a maga nehogy kitegyen! — Becsületes ember ilyenre ni kiskapuját. Kálmán csak {gondja és napi roskadása. Miklós riadtan nézett a nem fogad — s elfordult. nézte, amíg el nem tűnt a ház ♦ Most is éppen articsókát főzött lányra. Hogy őt kitennék? Még rázta meg magát Miklós. — Dehogynem, hiszen kilóg a lábad belőle... — Mondom, hogy nem kell! — Mi van veled? — súgta Andreina, és szeme megtelt szomorúsággal. — Talán beteg otthon az édesanyád? — Ne érdekeljen! — vála- - . . . - --- - - ----------„— ----- csak... Mik... Miklós... úgye? — Ma]rézol, apusluim ? — sarkánál, aztán szomorúan el- j vacsorára, és olajos mártást innen, a trasteverei kocsmából szólta a fiú. De azért kicsit N A fit! kinyúitetta a kezét és Zsccsent fel Tóni diadalmas ténfergett hazafelé.' ‘kotyvasztott hozzá. Mindezt ki is? megsajnálta a leányt. Sze- végigsimítGÜ a gőtét Kait*™.».
