Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-01 / 27. szám

tOMOGTI NÉPLAP 3 Vasárnap, 1959. február 1. üirmányhalámzat a temeüszivetkezetek gazdasági megirfisítésérfil Is a termelőszövetkezeti nBzgaisn fejieszlésérő! (3044/1/1959. számú határozat) A párt és a kormány az elmúlt években jelentős intéz­kedéseket hozott a termelőszövetkezetek gazdasági szilár­dításának, erősítésének, valamint a mozgalom tovább­fejlesztésének segítésére. E célok megvalósítására adta ki a 3004/1958. számú kormányhatározatot is. E határozat vég­rehajtásánál szerzett tapasztalatok, a bevált és helyesnek bizonyult módszerek fenntartása mellett indokolttá vált néhány intézkedésnek a gyakorlati élet követelményeinek megfelelő kiegészítése és továbbfejlesztése annak érde­kében, hogy a termelőszövetkezetek elsősorban saját erő­forrásaikra támaszkodva szorgalmas munkával, a közös vagyon állandó növelésével példamutató, sok árut termelő nagyüzemi gazdaságokká váljanak, s ezzel is hozzájárul­janak a termelőszövetkezeti mozgalom számszerű fejlő­déséhez. Ennek érdekében a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány az alábbiakat határozza: Szervezeti megerősítés és fejlesztés A kormány fontosnak tart­ja a termelőszövetkezetek meg­erősítését politikailag szilárd, a vezetésben jártas, a politikai és szervező munkában nagy gyakorlattal rendelkező és a szocializmushoz hű, jól kép­zett szakemberekkel. Ezért azok a termelőszövetkezetek, amelyek a vezetést saját ere­jükkel nem tudják kielégítően megoldani, valamint az újon­nan alakuló vagy gyenge ter­melőszövetkezetek az elnöki feladatok ellátására kérjenek fel és válasszanak elnökké olyan dolgozót, aki képzettsé­génél, rátermettségénél, gya­korlati ismereteinél fogva a szövetkezeti nagyüzemi ' gaz­dálkodás megszervezésére és irányítására alkalmas. A ter­melőszövetkezetekben a sza­bályszerű számvitel, a pénz­es hitelgazdálkodás megerősí­tése érdekében alkalmazzanak állandó jelleggel képzett könyvelőket. A mezőgazdászt vagy a könyvelőt a termelő- szövetkezet lehetőleg vegye fel tagjai sorába. A községeikben és a mező­gazdasági jellegű városokban a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének segítése érde­kében készítsenek fejlesztési terveket, s a községi tanács végrehajtó bizottságának irá­nyítása mellett, a községi nép­front-bizottságok bevonásával alakítsanak állandó jellegű fejlesztési bizottságot. Az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatait felhasználva új alapokra kell helyezni a falu szocialista átalakítását támo­gató patronázs-mozgalmat. Kí­vánatos, hogy ipari üzemek, állami, kísérleti-, tan- és cél­gazdaságok, a mezőgazdasági tudományos, kutató és oktatási intézetek, az erdészeti, vala­mint a vízügyi szervek a me­zőgazdasági termelésre ala­kult szövetkezeteket a hely­színen részesítsék támogatás­ban. Az új termelőszövetkezetek — különösen abban az eset­ben, ha egy község dolgozó pa­rasztságának hetven—nyolc­van százaléka egyszerre lép a szocialista gazda'kodás út­jára, s így szocialista községgé válik —, valamint a területi­leg fejlődő termelőszövetkeze­tek a kedvezményesen meg­állapított gépállomási díj­ból az első évben további ötven százalékos, a második évben huszonöt százalékos díjkedvezményt kapnak. H növénytermesztés fejlesztése A termelőszövetkezetek bel­terjes gazdálkodásának segí­tésére, a termésátlagok növe­lésére és a termelési költségek csökkentésére a határozat elő­írja többek között, hogy a zöldtrágyázott területekre a termelőszövetkezetek vetőmag- szükségletét állami vetőmag- akcióval kell biztosítani. Zöld- trágyázás céljára az új és a területileg fejlődő termelőszö­vetkezeteknek további ötven százalékos kedvezményt kell adni. Azok a termelőszövetkezeti csoportok, amelyek a haszná­latukban lévő területen a nö­vénytermelés valamennyi mun­káját közösen végzik, s az egy hold szántóra számítva — a gabonacséplés kivételével — két normálhold elvégzésére március 10-ig szerződést köt­nek a gépállomásokkal, amun- kaöíjakból a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket megil­lető kedvezmények hetven szá­zalékát kapják. A kedvezmé­nyek további feltétele, hogy a termelőszövetkezeti csoportok alapszabály szerint működje­nek. a jövedelem ötven száza­lékát munkaegység alapján fi­zessék ki, továbbá a jövedelem tíz százalékát beruházásokra fordítsák. Ezek a termelőszö­vetkezeti csoportok a műtrágya vételárából is ugyanilyen mér­tékű kedvezményben részesül­nek. El kell érni, hogy az új és a területileg fejlődő termelő­szövetkezetek az első évben te­rületük tíz százalékán, a má­sodik évben pedig tizenöt szá­zalékán évelő pillangós virágú takarmánynövényeket termel­jenek, és már az első évben megkezdjék a silókukorica ter­mesztését. A pillangós virágú évelő takarmánynövények ter­meléséhez szükséges vetőmagot az állam kedvezményes hitel- feltételek mellett biztosítja. Az ország legfontosabb zöld­ségtermelő tájain a nagyváro­sok, ipari központok és üdülő­helyek környékén egy-egy, már jól működő termelőszövetkezet zöldségtermesztését példamu­tató nagyüzemmé kell fejlesz­teni. A nagyüzemi gyümölcs- és szőlőtermesztés további fej­lesztésére a jelenlegi hitelked­vezményeken túl további en­gedményekben kell részesíteni azokat a termelőszövetkezete­ket, amelyek a rendszertelenül telepített, sűrű gyümölcsösöket felújítják, vagy új üzemi gyü­mölcsöst telepítenek. 1959-ben ötezer hold új ön­tözőtelep létesítését kell segí­teni. A termelőszövetkezeti gaz­daságok talajjavítási és talaj­erőgazdálkodási tevékenységé­nek javítására az igényekhez képest 1959-ben mintegy 35 090 hold savanyú és szikes talaj javításához kell támogatást adni. Az állattenyésztés fejlesztése folyamatosan biztosítani kell 1959-ben 25 009 hízónak való növendék és felnőtt szarvas- marha felvásárlását. A szarvasmarha-állomány és vágómarha hústermelés növe­lésére 1959-től kezdve akciót kell indítani az eladásra fel­kínált borjak továbbnevelésére a termelőszövetkezetekben. Az akcióban az állatforgalmi vál­lalatok 1959-ben az igényeknek megfelelően mintegy hétezer borjút vásároljanak fel, és két-három hónapos korban olyan termelőszövetkezetekbe helyezzék el, amelyekben meg­vannak a borjúneveléshez szükséges feltételek. A szarvasmarha-tenyésztés minőségi javítására 1959-ben további, legalább ötven terme­lőszövetkezetben szarvasmarha törzstenyészetet kell kialakíta­ni. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezeteket is megilleti az állami gazdaságoknak fizetett export-felár, ha az állami gaz­daságok részére megszabott feltételek mellett exportra al­kalmas hízómarhát adnak át. A közös sertésállomány sza­porulatán és a saját vásárláso­kon kívül 1959-ben 13 000 te- nyészkoca-süldőt és 400 te­nyészkant kell felvásárolni és átadni a tsz-eknek. Az állatni, kísérleti és tan­gazdaságok 6000 kocasüldőt ad­janak át a termelőszövetkeze­teknek. A termelőszövetkezeti törzstenycszetek számát 1959- ben mintegy 8 százalékkal, az ellenőrzött törzskocák számát pedig mintegy 400 darabbal kell növelni. A juhtenyésztés fejlesztésére az érvényben lévő természet­beli juhtörlesztési akcióban a termelőszövetkezeteknek 1959- ben 40 000 anyajuhot kell át­adni. Az állami, kísérleti, cél- és tangazdaságok 5000, legalább 5 kiló gyapjúhozamú jerke toklyót kötelesek átadni a ter­melőszövetkezeteknek. Kétszáz nagy tenyészértékű, import utód tenyészkos beszerzéséhez kosonként ezer forint állami támogatást kell juttatni. A minőségi baromfi törzsál­lomány kialakítása, illetőleg utánpótlása céljából a terme­lőszövetkezeteknek 1959-ben 500 000 naposcsibe, 50 000 na­pospulyka, 30 000 naposkacsa, 15 000 naposliba és 15 000 gyöngytyúk-naposcsibe árked­vezménnyel történő felvásárlá­sát kell lehetővé tenni. Az olyan termelőszövetkezetek ré­szére, amelyek még nem ren­delkeznek a tenyésztéshez szükséges feltételekkel, 1959- ben hathetes korig előnevelt, legalább 0,40 kilogramm súlyú és fajtiszta. 150 009 jérce ár­kedvezménnyel történő felvá­sárlását kell lehetővé tenni. A természetbeni törlesztésre és a hitelből felvásárolt álla­tokat elsősorban azoknak az új és a területileg fejlődő terme­lőszövetkezeteknek kell juttat­ni. amelyek az állattenyésztés fejlesztéséhez szükséges felté­telekkel rendelkeznek. Árutermelés és közös értékesítés A közös szarvasmarhaállo­mány szaporulatán és a saját erőből történő vásárlásokon kí­vül ebben az évben húszezer tenyészszarvasmarhát — te­henet, vemhes és tenyészüszőt — kell a termelőszövetkezetek részére felvásárolni. Erre a célra a termelőszövetkezetek árkedvezményt kapnak. A termelőszövetkezetek hiz- laiási igényeinek kielégítéséi v A termelőszövetkezetek össz­termelésének és árutermelésé­nek növelése, valamint a mun­kaegység-részesedés pénzbeli arányának emelése útján je­lentősen fokozni kell a közös értékesítést elsősorban a köz­ponti árualapok számára. En­nek érdekeljen termelési szer­ződést elsősorban a termelő- szövetkezet skkel kell kötni. Már az 1958—195Ő-es gazda­sági évben meg kell határozni azokat a növényeket és vető- magvakat, amelyeket szerző­dés alapján kizárólag az álla­mi gazdaságok és a termelő­szövetkezetek termelhetnek. Az 1959—1980-as gazdasági évtől kezdődően a mezőgazda- sági termelőszövetkezetekkel kötött termelési és terményér­tékesítési szerződések alapján járó pénzbeli előlegeket a szer­ződtető vállalatok helyett a Mazyar Nemzeti Bank folyó­sítja. Arra a többlettermésre, ame­lyet a termet őszövetkezet a zöldségfélékből, szerződéssel lekötött mennyiségen felül, a felvásárlás megkezdése előtt legalább két héttel felajánl, a felvásárló vállalat köteles pót­szerződést kötni, és a több­termést a szerződés feltételei szerint átvenni. Az ipari központok zöldség­es gyümölcsellátásának bizto­sítása, illetőleg javítása érde­kében szélesebb körben lehe­tővé kell tenni a termelőszö­vetkezetek számára a zöldség és a gyümölcs árusítását és azt. hogy a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek közvetlenül kössenek áruértékesítési szer­ződést a kiskereskedelmi vál­lalatokkal. a földművesszövet­kezetekkel, valamint a fel­használó állami vállalatokkal és intézményekkel. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek abban az eset­ben, ha áruértékesítésben el­érik vagy túlhaladják a meg­határozott egységnyi területre megállapított szintet, kedvez­ményben részesülnek. A termelőszövetkezetek a közös értékesítést fokozzák a feldolgozó üzemi tevékenység körének szélesítésével is. En­nek érdekében segíteni kell, bogy a termelőszövetkezetek végezzék saját termelésű ter­ményeik és termékeik elsődle­ges feldolgozását. Gépi munkák A termelőszövetkezeteket a gépállomási díjkedvezmény szempontjából három csoport­ba kell sorolni. Az első cso­portba a megszilárdult terme­lőszövetkezetek, a másodikba az 1958. január 1. előtt ala­kult, de még gyenge termelő- szövetkezetek, a harmadikba az 1958. január 1. után alakult új termelőszövetkezetek és a fejlődő termelőszövetkezetek tartoznak. A termelőszövetke­zeteket az érvényben lévő leg­nagyobb gépállomási díjked­vezmény abban az esetben il­leti meg. ha a gépállomással március tizedikéig szerződést kötnek — egy hold szántóra számítva — az első csoportba tartozó termelőszövetkezetek­nél 4,5, a második csoportban 3,5, a harmadik csoportban 2 normálhold gépi munka el­végzésére. Azok a jól működő mező- gazdasági termelőszövetkeze­tek, amelyek ezer holdon vagy ennél nagyobb területen gaz­dálkodnak, árutermésüket az állami vagy szövetkezeti fel­vásárló szervek útján érté­kesíthetik, és az egy holdra eső állóeszközeik értéke leg­alább négyezer forint, kom­bájn és cséplőgép kivételével minden mezőgazdasági gépet vásárolhatnak. A termelőszö­vetkezeti csoportok egytenge­lyes traktorokat és legfeljebb 15 lóerős motorokat, valamint az azokhoz szükséges munka­gépeket vásárolhatnak. A szakszövetkezetek és a ter­melői szakcsoportok részére lehetővé kell tenni saját erő­forrásaikból kis traktorok, kü­lönleges mezőgazdasági gépek vásárlását. Beruházás Az 1959. évben a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek és és termelőszövetkezeti csopor­tok saját erőből végzendő 165 miliió forint értékű beruházá­sait az állam hossszúlejáratú hitellel jelentős mértékben ki­egészíti. A termelőszövetkeze­tek építkezéseihez, felújítási és tatarozási munkáihoz mintegy negyvenhárommillió téglát, 19 500 tonna cementet, 5700 tonna meszet, 189 000 folyó­méter vasbetongerendát, 364 000 négyzetméter palát, 3,1 miliió darab cserepet, 9700 köbméter épüietíát és 6000 köbméter egyéb, az építkezésekhez fel­használható fát, valamint te­hergépkocsira való 5400 gu­miabroncsot és személygépko­csihoz való 1675 gumiabron­csot, 2200 tonna eternit nyo­mócsövet, valamint szivattyú­kat, szórófejeket kell bizto­sítani. A termelőszövetkezetek haltenyésztésének előmozdítá­sára az Országos Vízügyi Fő­igazgatóság 500 hold tógazda­sági területen végezze el a tervezési és építési mun­kákat. A műszakilag igényesebb ter­melőszövetkezeti magasépítke- zések kivitelezéséhez 1959- ben az Építésügyi Miniszté­rium 77 millió, a tanácsi épí­tőipari vállalatok 32 millió, az OKISZ 81 millió forint válla­lati kapacitást biztos:'son. Az 1959. évben 505 kilométer hosz- szúságú távvezetéket és 270 transzformátort kell megépíte­ni, illetőleg a termelőszövetke­zetek rendelkezésére bocsátani, a termelőszövetkezetek) ré­szére 1959-ben száz kilométer bekötőutat keil építeni. A határozat a továbbiakban vegyes rendelkezéseket tartal­maz, Elmondja többek között, hogy a megyei tanácsok vég­rehajtó bizottságai az állami beruházások kommunális léte­sítményeit (bekötő út, kórház, villamosítás, művelődési ott­hon stb.) elsősorban azoknak a községeknek biztosítsák, ame­lyekben a dolgozó parasztság többségei a szövetkezeti gaz­dálkodás útjára tért. Az ilyen községeket vagy járásokat na­gyobb mértékben kell ellátni nemcsak gépekkel, hanem te­nyészállatokkal, műtrágyával, építőanyaggal is annak érde­kében, hogy ezzel megalapoz­zák a fejlettebb nagyüzemi gazdálkodást. Kimondja a határozat, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága csökkentheti vagy megvonhatja a kedvezménye­ket az olyan termelőszövetke­zettől, amely az alapszabályt, vagy a termelőszövetkezetek működésére vonatkozó jog­szabályokat megsérti. A Külüpryminisztérium sajtóosztályának közleménye A Magyar Külügyminiszté- tokát gátló körülmények kikü- rium sajtóosztálya felhatalma- szöböláse érdekében. A buda­zást kapott a következők köz­lésére: Mint ismeretes, a Magyar Népköztársaság Külügyminisz­tériuma kormánya nevében 1959. január 27-én jegyzéket adott át az Amerikai Egyesült Államok budapesti követsége ügyvivőjének. Ebben a jegy­zékben a Magyar Népköztár­saság kormánya ismételten rá­mutatott a budapesti amerikai követségnek és az illegális amerikai szerveknek a Magyar Népköztársaság állami és tár­sadalmi rendje ellen folytatott tevékenysége és aknamunkája következtében előállott helyzet tarthatatlan voltára, s annak orvoslása céljából felajánlotta diplomáciai tárgyalások meg­kezdését a normális kapcsola­pesti amerikai követség ja­nuár 31-én a jegyzéket vissza juttatta a Magyar Külügymi­nisztériumhoz azzal az indok­kal, hogy a jegyzék »fenyege­tő« jellegű. Ebből a Magyar Népköztársaság kormánya megállapítja, hogy az Ameri­kai Egyesült Államok kormá­nya nem hajlandó a felmerült problémákat a szokásos dip­lomáciai úton rendezni, s ez­zel arra kényszeríti a Magyar Népköztársaság kormányát — annak ismételt kifejezése mel­lett, hogy készsége a kapcso­latok normalizálására válto­zatlanul fennáll —, megtegye a szükséges intézkedéseket a népközt ácsasé g állami és tár­sadalmi rendjét veszélyeztető tevékenységek korlátozására. Hajószerencsétlenség Grönland közelében Koppenhága (MTI). Nyugati hírügynökségek jelentése sze­rint pénteken a Hedtoft nevű dán motoroshajó Grönlandtól 48 kilométerre jéghegybe üt­között. A veszélybe került utasszállító hajó azonnal rá­séget kért. Fedélzetén hivata­los közlés szerint 55 utas és 40 főnyi személyzet tartózko­dott. A legutolsó jelentések arról számolnak be, hogy a segítsé­gükre siető két német hajó diójeleket adott le. Közölte,' elvesztette a kapcsolatot a hogy a víz már a gépházba is j Hedtofttal, időközben az egyik behatolt, s a hajó lassan süly-j mentőhajó feladta a küzdel- lyed. A Hedtoft sürgős segít­Közlemény a szovjet (szeres erők csskbeaiéseröl Moszkva (TASZSZ). A Szov­jetunió Legfelső Tanácsa 1957. december 21-i határozatának megfelelően a szovjet kormány —a béke és a nemzetközi fe­szültség enyhítésének érdekei­től vezérelve — olyan határo­zatot hozott, hogy az 1955— 1956-ban végrehajtott létszám- csökkentésen felül — amikor 1 840 000 fővel csökkentették a fegyveres erők létszámát — egyoldalúan további 300 000 fővel csökkenti fegyveres erői­nek állományát. A fegyveres erők állományá­nak csökkentését elsősorban úgy oldották meg, hogy a Szovjetunió területén lévő ka­tonai egységeket, intézménye­ket oszlattak fel. Visszahívták a Szovjetunió területére és le­szereltek sok katonai egysé­get: a Német Demokratikus Köztársaságból 41 000, a Ma­gyar Népköztársaságból 17 000 katonát vontak ki és szereltek le. A Szovjetunió vezető körei­ben annak a reménynek ad­nak kifejezést, hogy a Szovjet­unió fegyveres erőinek egy­oldalú csökkentése például szolgál majd a többi hatal­maiénak, főképp a NATO-ha- talmaknak, hogy konkrét gya­korlati lépéseket tegyenek a veszélyes fegyverkezési ver­seny megszüntetésére és a nemzetközi feszültség enyhító- j sere.

Next

/
Thumbnails
Contents