Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-01 / 27. szám

Vasárnap, 1959. február 1. 4 SOMOGYI NÉPLAP Tanácskozik az SZKP XXI. kongresszusa üz SZKP kongresszusának szombat délelőtti illése Hz SZKP XXI. kongresszusának szombat délutáni ülése Moszkva (TASZSZ). Az SZKP XXI. kongresszusának szombat délelőtti ülésén elnök­lő Leonyid Jefremov (Gorkij város) elsőnek J. D. Musztafa- jevnek, Azerbajdzsán Kommu­nista Pártja Központi Bizott­sága első titkárának adta meg a szót. Musztafajev elmondot­ta, hogy Azerbajdzsán felké­szült a népgazdaságfejlesztési terv ellenőrző számaiban kife­jezésre juttatott feladatok meg­lékkal növekszik. 1965-ben Azerbajdzsán 22 millió tonna kőolajat ad majd a népgazda­ságnak. Musztafajev hangsúlyozta, hogy az azerbajdzsán nép ba­rátságban akar élni a szom­szédos Iránnal és Törökor­szággal. A nyugati hatalmak agresszív imperialista körei igyekeznek megzavarni ezt a barátságot. Ez azonban nem sikerült nekik. Szomszédaink oldására. A hétéves terv vé- biztosak lehetnek benne, hogy gére a köztársaság teljes ter- a legjobb szándékkal viselte- melése hozzávetőleg 93 száza- I lünk irántuk. KIRICSENKO: A kommunizmus az emberiség tavasza A második felszólaló Alek- szej Kiricsenko, az SZKP Köz­ponti Bizottságának titkára, a Központi Bizottság elnökségé­nek tagja volt. A XXI. kongresszus — mon­dotta — az a határmezsgye, amely jelzi, hogy országunk egy új, magasabb fejlődési fokra lép, s megkezdődik az átmenet a kommunista társa­dalom általánosan kibontakozó építésében. Az utóbbi öt esz­tendőben és különösen az SZKP XX. kongresszusa óta a Szovjetunió olyan ma­gaslatra jutott, ahonnan feltárulnak a hétéves or­szágfejlesztési terv széles és nagyszerű távlatai. ' Kiricsenko elítélte Malen­kov, Kaganovics, Molotov. Bul- ganyin és Sepilov pártellenes csoportját, amely nyomban Sztálin halála után mindent támadott a Központi Bizottság elnökségének ülésein, ami új, ami a lenini tanításból, az or­szág életének követelményei­ből fakad. Közismert — mondotta Ki­ricsenko —, hogy a pártelle­nes csoport tagjai a konzerva­tivizmus mocsarába süpped­ninizmus klasszikusaiból vett idézetekkel operáltak, s el­szakadtak az élettől és a nép­től. Elmondhatjuk — hangsú­lyozta Kiricsenko —, hogy a pártellenes csoport szétzúzása pártunk nagy , győzelme a lenini vonal érvényesítéséért vívott harcban, Kiricsenko aláhúzta azoknak az intézkedéseknek a fontos­ságát, jelentőségét, amelyeket a Szovjetunióban a Központi Bizottság kezdeményezésére az ipar és az építőipar igazgatá­sának átszervezésére hajt vég­re, valamint azoknak a köz­ponti bizottsági határozatok­nak jelentőségét, amelyek a szovjet mezőgazdaság rohamos fejlesztését tűzték ki célul. A XX. pártkongresszus — mondotta Kiricsenko — új szakaszt nyitott meg az ország pártszervezetei­nek életében. Megélénkült a munka a párt alap­szervezeteiben, erősödött a párt tömegkapcsolata. Kiricsenko megállapította, hogy most a XX. kongresz- szust megelőző időszakhoz ké­vé telüket a kommunista párt­ba. Kiváló munkások, kolhoz­parasztok és értelmiségiek je­lentkeznek felvételre. Kiricsenko foglalkozott a káderek kiválasztásának, elhe­lyezésének és növelésének kér­déseivel. Hangoztatta, hogy nemcsak Moszkvában, Lenin- grádban és az ország más köz­ponti kerületében kell vezető kádereket képezni, hanem a vidéken is. A kommunizmus eszméi igazságukkal ejtik hatalmuk­ba a népeket — jelentette ki Kiricsenko, s utalt a kapitaliz­Moszkva (TASZSZ). A Szov­jetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusának szom­bat délutáni ülésén Nuritgyin Uhitgyinov elnökölt. Elsőnek Pjotr Poszpelov, az SZKP Központi Bizottságának tit­kára, a Központi Bizottság El­nökségének póttagja emelke­dett szólásra. Paszpelov felszólalása Felszólalásában hangoztatta, hogy az SZKP XX. kongresz- szusa óta eltelt három év úgy kerül be a kommunizmus tör­ténetébe, mint annak egyik legdicsőségesebb fejezete. Ma­lenkov, Kaganovics, Molotov, Bulganyin és Sepilov párttól, ka­néptömegektől elszakadt párt- mus ideológusaira, akik jobb pjlenes csoportja megkísérel- ügyhöz méltó buzgalommal te revízió alá venni a lenini próbálják leplezni a kapitaliz- , fő irányvonalat, igyekezett bi­zalmatlanságot támasztani XX. kongresszus határozatai­nak nagy jelentőségű politikai és gazdasági intézkedéseivel szemben. Pártunk a pártelle­nes csoport elsöprése után újabb dicső győzelmeket ara­tott. A hétéves terv — folytat­ta Poszpelov — nyíltan, egyenesen és bátran békés A. I. MIKOJAN: tek, csupán a marxizmus—le- i pest sokkal többen kérik fel­mus fekélyeit, valamiféle jóté- j konysági intézménynek tünte­tik fel a kapitalizmust, sőt a kapitalizmus »evolúciójáról«, a »kapitalizmus szocializmus­ba való átnövéséről« szóló el­méleteket gyártanak. Bármilyen elméleteket agyainak is ki a kapitaliz­mus ideológusai, nem menthetik meg a kapita­lizmust, amely már ide­jét múlta. Kiricsenko rámutatott, hogy világszerte gyorsan erősödik a kommunista és munkásmozga­lom, növekszenek a testvéri kommunista és munkáspártok, s a tőkés országokban soka­sodnak a forradalmi ifjúság sorai. Kiricsenko azt mondotta, hogy a kommunizmus az em­beriség tavasza, s a kommu­nizmus eszméi a tavaszi vi­zekhez hasonlóan szerteárad­nak minden országban. A következő felszólaló Di- lem.z*k — mondotta Mikojan. mitrij Baraskin, a minszki mai^ kijelentette, hogy a XX. autógyár olvasztára volt, I kongresszus óta jelentős bel- majd Vlagyimir Ilarscsikov, '■ külpolitikai sikerek szület- az SZKP Központi Bizottsá-itek- A szovjet demokrácia na- gáhan az Oroszországi Föde- Py°t lépett előre — mondotta ráció mezőgazdasági ügyeivel ; Mikojan. A Szovjetunióban foglalkozó osztály vezetője az politikai okok miatt már nem OSZSZSZK mezőgazdaságé» j «Uralmiaznak; megtorlp in tóiké­nak fejlesztésével foglalko­zott. versenyre hívja ki pitalista rendszert, minde­nekelőtt a kapitalista vi­lág vezető országát — az Egyesült Államokat. Nem kő ánhat háborút olyan ország, amely 15 millió új la­kás építését és a lakosság megadóztatásának teljes meg­szüntetését tervezi. A háború­ra készülő német fasizmus ezt a jelszót hangoztatta: »Agyú­kat vaj helyett!« A Szovjet­unió viszont a hús, a vaj és a tej termelésében igyekszik utolérni az Egyesült Államo­kat. Az imperialisták mindennél jobban félnek a válságot és hanyatlást nem ismerő szov­jet gazdaság fejlesztésének gyors ütemétől — állapította meg Poszpelov. A hétéves terv — a Szov­jetunióban a kommuniz­mus általánosan kibonta­kozó építésének terve — a legjobb agitáció a mar­xizmus, a szocializmus mellett. Poszpelov, miután megem­lékezett a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom erőinek növekvő egységéről, hangsúlyozta, hogy a jugoszláv revizionisták, a marxizmus e renegátjai megkísérelték prog- I ramjukat szembeállítani az ‘ 1957. novemberi moszkvai ta­nácskozás nyilatkozatával. Úgy gondolták, hogy ebből politi­kai tőkét kovácsolnak, és ér­demeket szereznek óceántúli gazdáiknál. De a marxista— leninista pártok megsemmisí­tőén visszavágtak. A továbbiakban Poszpelov aláhúzta, mennyire veszélyes N y u ga t - N érne t ország atomfel­fegyverzése. A délutáni ülés második fel­szólalója Nyikolaj Onyiscsen- kov, a »Krasznoje Szormovo« (Gorkij) nagy szovjet gyár olvasztára volt. Készek vagyunk kereskedelmi egyezményeket kötni az Egyesült Államokkal A délutáni ülésen felszólalt Anasztasz Milcojan, az SZKP Központi Bizottsága Elnöksé­gének tagja. — A Hruscsov kongresszusi beszámolójában felsorolt szá­mok és tények a következő hétéves időszak kommunista építésének nagyszerűségét jel A kubai küldött felszólalása A kongresszus küldöttei meleg fogadtatásban részesítet­ték Sivere Aguirrét, a Kubai Népi Szocialista Párt Országos Bizottságának képviselőjét. A kubai nép — mondotta — mélységes rokcmszenwel és őszinte érdeklődéssel figyeli a Szovjetunió hatalmas sikereit. AVERKIJ ARISZTOV: nek az imperialista elnyomók fölött aratott győzelmével. Kuba képviselője köszönetét fejezte ki a világ valamennyi kommunista és munkáspártjá­nak a kubai nép ügye iránti szolidaritásukért. A szovjet népnek nagyszerű hétéves ter­ve sikeres teljesítését kíván- zá — egybeesett a kubai nép- j juk — mondotta végezetül. A kubai hazafiaknak az átélt sötét napokban nagy örömet hozott a 3 szovjet szputnyik. Az űrrakéta felbocsátása újabb győ­zelem a kapitalista tö­megbutítás erői fölött. Ez a győzelem — tette hoz­Feltétlenül megelőzzük Amerikát Következőnek Averkij Arisz- toy, az SZKP Központi Bizott­sága Elnökségének tagja szó­lalt fel. A hétéves terv élet­ereje és realitása abból fa­kad, hogy kidolgozásában részt vett az egész szovjet nép, és hogy benne testet öltenek pár­tunk gazdag tapasztalatai. Hétéves tervünk megkezdé­sekor — mondotta Arisztov — a szovjet ipari termelés nö­vekedésének üteme kilenc és félszeresen meghaladta az amerikaiak ütemét. A hétéves terv előirányzatai azt mutat­ják, hogy az 1913-tól 1965-ig terjedő időszakot alapul véve fejlődésünk üteme hozzávető­leg 13-szor olyan gyors lesz, mint az Egyesült Államok­ban. Ebbe aztán belefájdulhat az amerikai monopolisták feje. Ezek az adatok azt mutat- ] ják — folytatta Arisztov hogy a szocialista tábor bármelyik országénál. A i Befejezésül hangsúlyozta, Szovjetunió a 16 legfontosabb ho§y a hétéves terv túlteljesí- ásványi kincs közül 13-ban az ' tésének sorsa az üzemekben, első helyet foglalja el a vilá- ' gyárakban, bányákban dől el. gon. j Oda összpontosítsák tehát Józanul számot vetünk az- Pártszervezeteink erőfeszítéseí­í két. A hogy a Szovjetunió ma az atomenergia békés felhaszná­lásában, a repülőgépgyártás­ban, a rakétatechnikában és más területeken az élen ha­lad. Az elsőséget olyan fontos gazdasági ágban is meg kell szereznünk, mint a gépgyártás Ezek után fabatkát sem ér- j mondotta, nek azok a legendák, amelyek I Ezután Arisztov arról be- szerint a Szovjetunióban ias- ^,éu> hogy a tudományokat és sül a fejlődés üteme! rendszer ereje évről évre szaka­datlanul növekszik, s hogy a szocialista rend­szernek milyen nagy a fö­lénye a kapitalista rend­szer fölött. zal — folytatta —, hogy az Egyesült Államok nagy ered­ményeket ért el a tudomány­ban, a technikában és a gaz­daság néhány területén. De feltétlenül megelőzzük Ame­rikát, s akkor majd a kapitalista országok dol­gozóiban az utolsó kéte­lyek is elosztanak afelől, melyik rendszer a tökéle­tesebb: a szocialista vagy a kapitalista. továbbiakban rámutatott, Ásványi kincsekben — mu­tatott rá Arisztov — gazda­a tudományos kutató intéze­teket közelebb kell vinni a ftabbak vagyunk a kapitalista termeléshez. Ezután Szubir Kamalov, Üz­begisztán Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára beszélt. Szovjet Üzbegisztán sikerei — mondotta — közismerteik. A múlt évben a világ 75 országá­ból 629 küldöttség látogatott a köztársaságba. A Szovjetunió ellenséged kisebbíteni szeret­nék ezeket az eredményeket, de bármit mondjanak is, az üzbég nép a boldogság, a kommunizmus útján halad. Üzbegisztán kommunistái­nak és minden dolgozójának eltökélt szándéka, teljesíti a hétéves tervet — fejezte be felszólalását Kamalov. A délelőtti ülés végén 500 úttörő vonult be a kongresz- szus üléstermébe. Virágcsok­rokat adtak át a kongresszusi elnökség tagjainak és a kül­földi vendégeknek, majd vö­rös úttörő-nyakkendőt kötöt­tek nyakukba. A gyermekek üdvözlő sza­vaira a kongresszus küldőt*'-' viharom :apssal válaszoltak. désekét az állampolgárokkal szemben. Az új szocialista rendszer fejlődésének egész menete bebizonyította, hogy a proletárdiktatúrában a leg­fontosabb: a proletárdiktatúra szer­vező funkciója, az egész nép erejének a szocializ­mus és a kommunizmus építésére való összpontosí­tása. Erőszakra csupán a fejlődés bizonyos szakaszaiban van szükség. A hétéves terv — folytatta Mi ke ja n — fokozza a Szov­jetunió vonzóerejét, s közvet­ve abban is érezteti majd ha­tását, hogy jobb lesz a tőkés országok dolgozóinak élete rs. E terv végrehajtása nyomán a tőkés országéit dolgozói még keményebben harcolnak majd jogaikért, s a töltések kény­telenek lesznek engedményeket tenni a munkásosztálynak. Hruscsov beszámolójának azok a tételei, amelyekben az SZKP és a testvérpártok kap­csolatairól van szó, tőből el­metszik az állítólagos szovjet beavatkozásról, »Moszkva ke­zéről« stb. szóló rágalmakat ! Ez a rágalom arra kell a tölté­seknek, hogy gyengítsék a nemzetközi kommunista és munkásmozgalmat. Mikojan felhívta a küldöt­tek figyelmét, hogy ma, amikor még inkább a szocializmus ja­vára tolódtak el az erőviszo­nyok, nemcsak létjogosultságot nyert a XX. pártkongresszus ama tétele, hogy a háború nem végzetszerűen elkerülhe­tetlen, hanem e tételt mind­azok az erők elfogadták, ame­lyek síkraszállnak az új há­ború ellen. A szocializmus felbecsül­hetetlen hozzájárulása az emberiség történelméhez Hruscsov elvtárs beszámo­lójának az a következteté­se — folytatta Mikojan —, hogy) még a szocializmus teljes győzelme előtt, ami­kor a világ egy részén még fennmarad a kapita­lizmus, megteremtődik az a reális lehetőség, hogy a világháborút kiküszöböl­jük a társadalom életéből. A párt által elítélt pártelle­nes csoportról szólva Mikojan rámutatott, hogy ez a csoport leleplezése óta egyetlen em­berrel sem gyarapodott. Ezen a kongresszuson csupán azért beszélünk róla, hogy bebizo­nyítsuk a csoporthoz tartozó személyek álláspontjának tel­jes helytelenségét, s pártunk lenini Központi Bizottsága po­litikájának helyességét. Az Egyesült Államokban tett látogatásom idején — folytatta Mikojan — azt kérdezték tő­lem, milyenek a kapcsolatok a Szovjetunió és a Kínai Nép- köztársaság között. Ezt a kér­dést nyilvánvalóan nem jó- akaratú célzattal vetették fel Megnyilatkozott benne az a kívánság, hogy kifürkésszék, nincs-e valami repedés orszá iáink kapcsolataiban, és ezt a Jugoszláviában folytatott kí- naellenes propaganda alapján tették. Megmondottam nekik, hogy ez csupán álom. A Kínai Kommunista Párt­nak Mao Ce-lung eivtárs által aláírt, a koneresszu- sunkhoz intézett üzenete, valamint Csou En-laj elv­társnak kongresszusi be­széde úiabb bizonyítéka a mcgrendíthetetlen szovjet —kínai barátságnak. Mikojan hangsúlyozta: véle­ménye szeriijt az .Egyesült Ál­lamokban sok mindent eltor­zítva látnak a Szovjetunió éle­téből, de hozzáfűzte: találkozá­saink után levonhattuk azt a következtetést, hogy az amerikai nép és az üz­leti körök képviselői tor­kig vannak a »hideghábo­rúval«. Az amerikaiak belátják, mi­lyen szörnyű lehet az a há­ború. amelyet korszerű fegy­verekkel vívnak. E háborúban nemcsak a »business« lesz le­hetetlen, hanem végérvényesen elveszíthetnek mindent, mert a korszerű háború mérhetetlen veszteséget okozna az amerikai népnek. Nem akarunk az Egyesült Államoktól fegyvert vásá­rolni, fegyverünk nekünk is van bőven, s ezek minő­sége kitűnő. Mi a békés fo­gyasztás céljaira szolgáld árukról beszélünk — hangsúlyozta Mikojan. Mikojan képtelenségnek ne­vezte Dillon amerikai keres­kedelmi miniszternek azt az állítását, hogy »nem megbíz­ható« a Szovjetunióval folyta­tott kereskedelem. Ez az állí­tás már csak azért is képte­lenség, mert a Szovjetunió Angliával, Franciaországgal és más országokkal is kereskedik. A Szovjetuniónak a tőkés or­szágokkal lebonyolított ke­reskedelmi forgalma 1950-tól 1953-ig háromszorosára növe­kedett. Készek vagyunk há­rom-, öt-, sót hétéves keres­kedelmi egyezményt is kötni az Egyesült Államokkal, ha az amerikai kormány is így akar­ja — mondotta Mikojan. Egyes nyugati személyiségek — folytatta — azt állítják, hogy a Szovjetunió, amely sa­ját gazdasági életét fejleszti, semmit sem fog külföldről vá­sárolni. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy minél fejlettebb egy or­szág, annál jobban fokoz­hatja külkereskedelmét. A hétéves terv azzal a lehető­séggel számol — hangsúlyoz­ta —, hogy kétszeresére növel­hetjük a Szovjetunió külke­reskedelmét. Azzal is ijesztegetnek — folytatta Mikojan —, hogy ha a Szovjetunió gazdasága igen fejletté válik, mi majd nagyon olcsón dobjuk az árut a világ­piacra. Mi sohasem foglalkoz­tunk dömpinggel és ezt a jö­vőben sem tesszük — hangsú­lyozta Mikojan. Mi az iparilag gyengén fej­lett országokkal fogjuk fej­leszteni a kereskedelmet — mondotta a továbbiakban Mi­kojan —, és úgy véljük, hogy ez semmiképpen sem veszé­lyezteti a kapitalista országo­kat. Igaz, ez arra kényszeríti majd a kapitalista államokat, hogy ugyanolyan igazságos feltételek mellett kereskedje­nek a gyengén fejlett orszá­gokkal, mint a Szovjetunió. Alekszandr Tvardooszkij, az ismert költő az irodalomnak a társadalmi életben betöltött szerepéről és rendeltetéséről beszélt. Társadalmunk fő ereje és szervezője — a kommunista párt — felhívja az írókat, hogy alkotásaikban ábrázolják az eleven életet, az élet jelensé­geinek minden igazságát és törvényszerűségét. Tvardovszkij hangsúlyozta, nagyobb igényeket kell támasz­tani az irodalmi alkotások esz­mei és művészeti színvonalá­val szemben, majd befejezésül hangoztatta azt a meggyőző­dését, hogy a nagyszerű betel­jesedések most következő évei meghozzák a szovjet irodalom új fellendülését. A délutáni ülésen a testvéri kommunista pártok képviselői közül üdvözlő beszédet mon­dott: Maa; Re imáim, a Német Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Jo­hann Koplenig, az Osztrák Kommunista Párt elnöke, Harry Polliit, Nagy-Britannia Kommunista Pártja Végrehaj­tó Bizottságának elnöke, Knut Jespersen, a Dán Kommunista Párt elnöke, Emil Löviéin, a Norvég Kommunista Párt el­nöke és Kendzi Mijamoto, a Japán Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának főtitkára. Az SZKP XXI. kongresszu­sa február 2-án, hétfőn foly­tatja munkáját

Next

/
Thumbnails
Contents