Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-22 / 45. szám

SWHOGYI NÉPLAP 3 Vasárnap, 1959. február 22. Első nap a bogiári „edzőtáborban“ nap Február 23. hétfő, reggel 8 óra. Egy »begyulladt« férfi lép a vizsgáztató asztala elé. — Húzzon egy tételt — hang­zik a hivatalos felszólítás. — Igenás — rebegi az áldo­zat, s izzadva, reszkető kézzel kotorászni kezd a cédulák kö­zött Hirtelen elszántsággal megállapodik az egyiknél, s kihúzza. A kérdés elolvasása után megkönnyebbülten feUé- legzáik. »Ezt a tételt tudom a legjobban«. Tizenkét izguló »öreg diáik« gondolatában így él a vizsga napja. A Tanácsakadémia el­sőéves hallgatói: tanácselnö­kök és tanácstitkárok elvonul­tak a balatonboglári MTH- üdülőbe, ahol. hat napon át gyúrják a politikai gazdaság­tant, az egészségügyi, szociál­politikai és művelődésügyi igazgatást, a társadalombizto­sítást, egyszóval a vizsgatár­gyakat. Egyik szobáiban az egyénileg tanulók, a másikban a közösen, vitázva felkészülök lapozgat­ják épp jegyzeteiket. K o m- lós Miklós, a somogyudvar- helyi, Cipót Antal, az in­kei. Molnár Ferenc, a mesztegmyői tanács elnöke a tanulás módszerén vitatkozik. Cipót elvtárs úgy tudja leg­jobban megjegyezni az anya­got, ha a lényeget aláhúzza a . . jegyzetben s először ezt ‘tanul-, tegyek mar azon a vizsgán, ja meg. Molnár Ferenc vál-l — Egyformán nem tudom tig azt hajtogatja, a legjobb, ’ tantárgyat sem. De re­ha egy füzetbe írja a lényeget mélem, nem bukók meg. Nem az ember, mert ott könnyeb- vagyok megelégedve azzal, ben áttekintheti. A végén per- amit tudok kesereg Sidru elvtárs. pedig erre nincs oka, mert Sallai Lajos szerint ő szerepelt legjobban a mai vi­tadélutánon is. A vizsgákról az előkészítő tanfolyamra terelődik a szó. — A megyei tanácstól min­den segítséget megkaptunk ed­dig is: tanulmányi szabadságot, tanulmányi segélyt, hogy be­csülettel felkészülhessünk a vizsgákra — mondja Komlós elvtárs. a törvényeket és a rendelete­ket. — Én is a politikai gazda­ságtanból érzem magiam a legerősebbnek, s a másik tan­tárgytól én is félek. Persze, ha kétszer kell tétéit húznom, ak­ikor is leteszem a vizsgát — erőisködiik Cipót Antal. — No és Molnár elvtárs? — fordulunk a mesztegnyői ta­nácselnökhöz, aki egy percre sem hagyja abba a .jegyzetelést, szorgalmasan rója a sorokat füzetébe. — Egyik tantárgyból sem érzem erősnek magam. Ha sze­rencsém lesz, könnyű tételt húzok, és akikor jól vizsgázom — mondja elgondolkozva. Uj hallgatók érkeznek: Sal­lai Lajos topánért tanács- titkár és Sidru Antal ka- rádi v. b.-elnök. Az ő vélemé­nyüket is megkérdezzük. — Eleinte a politikai gazda­ságtantól féltem a legjobban — magyarázza Sallai elvtárs —, s most, amikor már hamarosan a vizsgáztatók elé kell állnom, jövök rá. ezt tudom a legjob­ban. Amiről pedig úgy véltem, még álmomból felverve is elfú­jom. azzal vesződöm legtöbbet. Hiába, sok a definíció az egész­ségügyi igazgatásban, sok az új törvény és rendelet. Ezeket tudni kell, nem lehet mellébe- szélni. Hej, csak egyszer túl először is a hallgatók ki tud­nak kapcsolódni az otthoni munkából, másodszor szakelő­adók veszik át velük az anya­got. A Tanácsakadémia is se­gítséget nyújtott a somogyi hallgatóknak, előbbre hozta a vizsgákat Vasárnap este fe­jezzük be a felkészítést, hét­főn már vizsgáznak is a hall­gatók. Megyénkből 18-an jár­nak a Tanácsakadémia első év­folyamára. Itt jelenleg 12-en vannak. Az elvtársak komo­lyan veszik a tanulást, senki­ből sem hiányzik az akarat és az ambíció, aminek biztos nem marad el az eredménye. Mit kívánhatnánk egyebet búcsúzóul a vizsgára készülő tanácselnököknek, titkároknak, mint azt: Jó tételt, jó vizsgát, elvtársak! Lajos Géza 120 ktsz vesz részt a tsz-ek építkezésein A kisipari szövetkezetek is nagy részt vállaltak a mező- gazcasági termelőszövetkezetek idei építkezési terveinek meg­valósításában. Az ország kü­lönböző részében 120 ktsz, nem csupán az építőipariak, hanem a vegyesipari szövetkezetek építőrészlegei is bekapcsolód­nak ebbe a munkába. Az OKISZ eredetileg erre az évre 29 millió forint ér­tékű építkezést tervezett, de az új mezőgazdasági termelő- szövetkezetek alakulása láttán a tervet 81 millió forintra emelték. A mezőgazdasági szö­vetkezetek ezenkívül sokféle helyi építőanyaggal is rendel­keznek, amelyeknek kiterme­lésében szintén számos helyen segédkeznek a ktsz-ek, beépí­tésüknél pedig további 50 mil­lió forint értékű munka el­végzését, vállalják. KÖSZÖNTJÜK A SZABADSÁG ÉS BÉKE HADSEREGÉT MÁTÉ GÉZA alezredes Irta. 4 0 EVE TÖRTEM T... t Soha többé földesúri erőszak! Kis eldugott hír a Sornogyvármegye február 22-i számá­ban. Nem gyűlésekről szervezkedésekről számol be, mégis olyan sokat mond az akkori hangulatról, az emberekben élő vágyról: sose vitethesse el csendőrrel a földesur a cselédet, múljon el végre az a világ, amikor azt tehették a védtelen cseléddel, ami épp eszükbe jutott. A hír így szól: sze oda lyukadnak iki: mind­egy, (ki hogyan készül fel, a fontos az, hogy jól tudja az anyagot — KI hogyan gondol a vizs­gára? Ki mit remél február 23-tól? — tesszük fel a kér­dést Amikor a komoly, meglett emberek megszólalnak, azon­nal vizsgadrukk, kisdiákos iz­galom önt el mindent Most _____ m ég mindenki félelmesnek ésj _ Rendkívüli áldozatot ho- könyörtelennek képzeli 3 pro-' a m6gyei tanács — veszi fesszorokat, a tételeket pedig ^t a szót Sallai elvtárs — an- iszonyúan nehezeknek. A vizs-, na^. érdekében, hogy felkészü- ga előtti feszült hangulatnak lésünk alapos legyen. Amikor M A—»J mm! n : — • /vl /I f'/Xe . . , . , .1 némi alapja is van: először vizsgáznak egyetemi szinten a Tanácsakadémiára járó első­éves hallgatók. — A politikai gazdaságtan otthon tengernyi a munka, el­hoztak ide bennünket »nyaral­ni« Azt hiszem, a többi megye hallgatói nem dicsekedhetnek azzal, hogy »edzőtáborban« vizsgájától egy cseppet sem \ készülnek fel a félévi vizsgák- tartok. otthon jól átvettem az i ra. Ezt a gondoskodást csak jó anyagot — teszi le a garast el- vizsgaeredményekkel hálálhat­sönek Komlós Miklós eivtárs —, de az egészségügyi és szo­ciálpolitikai igazgatástól na­juk meg. Kocsis Károly elvtárs a me* gyei tanács személyzeti osztá­gyon félek, közepesnél jobbra' lyától, a tanfolyam irányítója nem is számítok. Elhoztam! elmondotta, hogy a hallgatók magammal a Tanácsok Közlő- i javaslata alapján szervezték nye minden számát, hogy még j meg az előkészítő tanfolyamat. \ toponári esetről, egyszer áttanulmányozhassam ‘ — Jó ez a felkészítés, mert" »EGY KIS REGI REND­SZER. A toponári gróf ura­dalmában a gazdasági cselé­dek drágasági pótlékot mertek kérni. A gróf azt hitte, hogy úgy van, mint régen, hát fog­ta magát, beszaladt a kor­mánybiztoshoz, és katonai segitséget kért a cselédek el­len, és a nemzetőrség pa­rancsnoka, Győri százados a kormánybiztos rendeletére 18 embert ki is küldött. A Mun­kástanács vezetősége erről ér­tesülve azonnal intézkedett Széchenyi Aladár kormány- biztosnál, aki a karhatalmat vissza is rendelte. Érthetet­lennek találjuk, hogy a nem­zetőrséget, mely tulajdonkép­pen arra van hivatva, hogy a forradalom vívmányait védje, egy jogos mozgalom letörésére akarják felhasználni. Egyesek nem akarják ma sem megér­teni, hogy amit a régi rendszer megengedett és támogatott, azt az új rendszer soha sem fogja szó nélkül tűrni, és küz­deni fog minden ilyen törek­vés ellen.« A világos, egyértelmű beszéd sok ember lelkére hatott. Az emberek felháborodottan be- i széliek falun és városban a testület nevében dr. Vincze József helyreigazítást tett a február 22-i lapban. Azok az idősebbek, akik át­élték azt, ami a Szovjetunió­ban 1917—18-ban történt, még emlékeznek arra, hogy ezek­ben a napokban mint nőtt a lavina, a harcra keltek hada! Hogy gyülekeztek a fegyveres emberek a gyárakból, a föl­dekről! Oroszok, ukránok, ko­zákok, magyarok, tíz- és tíz­féle nemzet fiai fogtak fegy­vert a forradalom, a haza megvédésének hősi pátoszától fűtve elszánt akarattal. Az történt, hogy 41 eszten­dővel ezelőtt, 1918. február 23-án — amikor az orosz föl­dön már elbukott a régi világ — az imperialista német kor­mány megszakítva a szovjet állammal kötött fegyverszü­netet, támadásba ment át a szocialista forradalom vívmá­nyainak megsemmisítésére. Súlyos veszélybe került a fiatal szovjet állam. E veszély­ben a nagy Lenin vezette párt és kormány kiadta a jelszót: »Veszélyben a szocialista ha­za!« E jelszó igazát milliók értették meg és tekintették szívügyüknek. A munkások és parasztok milliós tömegei jelentkeztek a Vörös Hadse­regbe. A harkovi munkások 18 évestől 50 éves Kórig szinte valamennyien a frontra men­tek. Ahogy nőtt a német táma- [ dás veszélye, úgy fokozódott (a munkások és a parasztok ■Nem a bérmozgalom letö- 4 harci szelleme. A reguláris résére ment ki a nemzetőrség, »hadsereg szervezése még be A bizalmi hanem az esetleges rongáld- £ sok megakadályozására. A nemzetőrséget nem a kor­mánybiztos rendelte vissza, hanem maguktól jöttek vissza a földbirtokos sértő magatar­tása miatt«. A Somogyvárme- gye szerkesztősége az egész mentegetőzést alapjában tor- pedózta meg azzal a lényegre rámutató mondattal: »A topo­nári gróf úr a cselédmunkások bérmozgalmától , megijedve kért karhatalmat.« A Sornogyvármegye nem ütött meg sose olyan forradal­mi hangot, ■ mint a Somogyi Hírlap. Ez a minden tűz nél­küli hírecske is bizonyítja azonban, még ők sem akarják a grófok és bárók önkényét tovább tűrni. S hogy mit szólt, hogyan vélekedhetett erről a csatasorban rendeződő mun­kásság? Erről nem beszélnek az újság megsárgult lapjai, mégis tudható a véleményük, hisz már kovácsolták az óriás- pörölyt, amelynek sújtó csa­pása darabokra töri március 21-én a földesúri rendet. 29, Elérkezett tizenötödike. A Szonja lakását figyelő detek­tívek nem sokat tudtak mon­dani. Az elmúlt négy nap alatt senki sem jelentkezett a pisztolyért. Tizenötödikén reggel kilenc óraikor Szevercev szembesítet­te Bászovcrt Bagrowal. Ott ültek előtte, és mindkettő hall­gatott. Egyetlen kérdésre sem válaszoltak. At hihette volna az ember, hogy Szevercev két sűketnémát próbál szóra bír­ni. — Rendben van — mondta az ezredes, látva, hogy semmi sem használ. — Nekem nincs sürgős dolgom. Majd hármas­ban fogunk hallgatni. Elővette a tokból a szem­üvegét, rálehelt, és gondosan áttörölte zsebkendőjével. Az­tán kinyitott egy könyvet, és olvasásba mélyedt. Egyszer csak halk kopo­gásra lett figyelmes. Bagrov, mintha csak unalmában tenné, ujjaival a szék lábán dobolt közömbös, kifejezéstelen arc­cal, és olyan halkan, mintha restellne Szevercevet az olvasásban. Szevercev már majdnem rá­szólt, hagy hagyja abba, de idejében észbekapott, és úgy téve, mintha nem vette vc'na észre, figyelni kezdte a kopogást. A szomszéd szobában gé- Szevercev kinyitotta a pán- peltek, és ez zavarta, de még- célszekrényt, és az egyik vas- is mintha... Tá-ti-tá... »Ha kos dossziéból elővett egy má- kiadjuk Farikast, megöl« — be- sík leveled. A dátum egyezett: tűzte. »... megöl«... Bagrov a pisztoly ugyanaznap tűnt háromszor is lekopogta ezt szót. Úgy látszik, nem na­gyon bízott Bászov Morse-tu- dományában. A dobolás félbemaradt. Is­mét teljes csend uralkodott, csak a párnázott ajtó mögül hallatszott be tompán az író­gép kopogása. ... Tehát újabb szereplő tűnt fel a láthatáron: a »Far­kas«. Vajon nem ő a csorda vezére? Az egész nyomozás so­rán most találkozott első íz­ben ezzel a névvel. Ki lehet ez, aki még sehol sem hagyott semmilyen nyomot? Vagy ta­lán hagyott, csak ők nem vet­ték észre? Délben eggy vászonba varrt, lepecsételt csomagot hoztak. Szevercev óvatosan lefejtette a vászonzsákot, letördelte a pecsétet, aztán a világosság fe el, amikor Urganov me szö­kött a táborból. De hiszem, ür- ganov útközben megfagyott, és csontjai több mint fél éve nyugszanak a temetőben! Hogy került hát a pisztoly Moszkvá­ba, Urganov bandájának tag­jaihoz. .. ? De megálljunk csak! Honnan vettük ezt az egész »Urganov bandáját«? Milyen kapcsolatban lehet egy halott olyan banditákkal, akiket alig egy hete csíptek el? Kérdés kérdést követett, de válasz sehol... Válasz csak tettek alapján remélhető. S mivel az egyetlen ismert, de eddig még nem eléggé kiismert objektum Szonja lakása volt, Szevercev kiadta az utasítást, hogy szüntessék meg a Szonja lakásával szemben felállított leshelyet, tekintve, hogy úgy te­— da­lé tartva a borítékot, óvatosan s^m lettek tőle okosabbak, az­f elvágta. A boríték a TT-0802-es pisz- zavarni tolyra vonatkozó adatokat tar­talmazta: a pisztoly a Bel­ügyminisztérium N-i javítótá­bora őrségének fegyverraktá­rába. tartozott, és a tábor pa­rancsnokának jelentése sze­rint 195.... fsbru&r .. .-én ellopták. tán maga mellé wtt két tektívet, és odament... de­15. Az ajtó mögött semmi nesz. Szevercev erősebben kopogott. Pár pillanat múlva gyors, könnyű lépteket hallott, s egy riadt hang kérdezte: — Ki az? — Rendőrség. Nyissa ki! — Azonnal. Egy pillanat. Végre megjelent a küszöbön Szonja. Ki volt festve és be volt púderozva, de még a friss festék sem tudta elfedni sá­padtságát. — Miért nem nyitott előbb ajtót? — kérdezte szigorúan Szevercev. — Furcsa kérdés. Nem nyit­hattam ajtót meztelenül! — a lány mosolyogni próbált, de csak keserves fintort sikerült az arcára erőltetnie. Szevercev körüljártatta kintetét a szobában. — Egyedül lakik itt? — Igen, vagyis nem. Hogy is mondjam, vartan elhallgatott. — Igen, vagy nem? — Tulajdonképpen a bá­tyámmal, de ő rendszerint a műteremben tölti az éjszakát. — Miféle műteremben? — csodálkozott Szevercev. — A bátyám szobrász. — Aha... És maga mivel foglallcozik? — A bátyám nyakán élek — vont vállat a lány, fázósan összehúzva nyakán a pongyo­lát. — Beszélhetnék a bátyjával? — Hogyne. Mindjárt lehí­vom — válaszolta szaporán, nyugtalanul. — Vagy ha akar­ja, felmehetünk hozzá. Itt van, ugyanebben a házban. Az ingatag belső lépcsőn felmentek az emeletre. A szoba közepén, alacsony fatalapzaton másfélméteres szobor állt: egy asszonyalak, kislánnyal a karján. — Folytatjuk — ___ s em fejeződött, amikor a csa­patok már harcba bocsátkoz­tak az ellenséggel. A fiatal Vörös Hadsereg 1918. február 23-án Pszkov és Narva alatt nagyszerű küzdelemben meg­állította, majd szétverte az ellenséget, hatalmas vesztesé­get okozva neki. A fiatal Vö­rös Hadseregnek ez a hősi küzdelme, dicső fegyverténye arany betűkkel van beírva a szovjet nép történetébe. Ez a győzelem avatta február 23-át a szovjet hadsereg nap­jává, amelyet azóta a Szovjet­unió és a szocialista tábor né­pei úgy tartanak számon, mint ünnepnapot. A történelemben ekkor jött létre először munkás-paraszt forradalmi hadsereg. Akárcsak a 48-as magyar honvéd had­sereg katonái a pákozdi ütkö­zetben, a szovjet Vörös Had­sereg katonái is súlyos tűz- próba által avatták nagykorú­vá forradalmi seregüket. Et­től a naptól számít a Szovjet­unió hadseregének küzdel­mekben és diadalmakban gazdag negyvenegy éves tör­ténete. A szovjet hadseregnek az a dicsőséges útja, mely 1918. február 23-mal kezdődött el, a tizennégy intervenciós állam elleni élet-halál harccal foly­tatódott. E csodálatos küzdel­mekben legendás hősiességgel egymásután verték vissza az intervenciósok hadjáratait, és a több mint négyéves kemény harcok után a Csendes-óceán­nál véget érő csatákban le- győzhetetlenné vált. Ezekben az években ott har­coltak a Vörös Hadsereg so­raiban a magyar nép fiai is, mintegy százezren. Ott volt Kun Béla, Zalka Máté, Mün- nich Ferenc és még sokan pártunk régi harcosai közül. Ezután a békés építés idő­szaka következett. Ahogy erő­södött a szovjet haza, vele együtt nőtt és erősödött a szovjet hadsereg is. Ez a had­sereg tartotta féken két évti­zeden át a japán, német és más imperialista országok ro­hamosztagait, megsemisítve és visszaverve provokációs kí­sérleteiket. Ez a hadsereg vív­ta ki a győzelmet a Nagy Hon­védő Háborúban, és szabadí­totta meg az emberiséget a hitleri fasizmus halálos vesze­delmétől azzal, hogy szétzúzta a 170 hadosztállyal támadó hitleri hadigévezetet. Vala­mennyien emlékszünk még a moszkvai, sztálingrádi, a kurszki csatákra, majd pedig a pompásan kitervezett és elő­készített tíz csapásra, amely mind egy-egy nagyszerű fegy­verténye a dicső szovjet had­seregnek. De a győzelemsorozat ezzel még nem fejeződött be. Hátra volt az imperialista Japán, amelynek fő haderejét, a Kvantung-hadsereget meg­semmisítve fejeződött be a második világháború. A szovjet hadsereg nemcsak hazája szabadságáért, függet­lenségéért vérzett, hanem fel­szabadító feladatot is teljesí­tett. Győzelme nyesaaáa szaba­dult fel és nyerte el függet­lenségét egy sor európai és ázsiai ország — köztük ha­zánk is —, és vált lehetővé ezekben az országokban a de­mokratikus átalakulás. Miért volt képes minderre a szovjet hadsereg? Miért tudott győzedelmeskedni? — vetődik fel önkéntelenül is a kérdés. Azért, mert ez a hadsereg a forradalomban született, s mert megalapítója, vezetője és nevelője a kommunista párt. Ez erejének fő forrása. Továb­bá azért, mert ez a hadsereg — ellentétben a burzsoá had­seregekkel — a felszabadult munkások és parasztok hadse­rege, amelyet áthat a nép .szeretete, a nép hatalmának megvédése. És végül, mert a szovjet hadsereg a proletár internacionalizmus hadserege, ami azt jelenti, hogy tettei kettős célt szolgálnak: a szov­jet haza és a világ proletariá­tusának érdekét. így válik ért­hetővé a szovjet hadseregnek az a tette, amelyet népünk so­hasem felejt el, és örökre szí­vébe zárja: hazánk kétszeri felszabadítása. A szovjet hadsereg katonái­nak történelmi diadalát, hős­tetteit a haladó emberiség so­hasem fogja elfelejteni. Külö­nösen nem felejtik el azok a népek, amelyek tizennégy évvel ezelőtt vagy azóta tőlük nyerték el szabadságukat A háborúra spekuláló impe­rialista körök azonban még mindig kitartanak a régi, úgy­nevezett erőpolitika mellett. Folytatják a fegyverkezési haj­szát, tákolgatják agresszív ka­tonai tömbjeiket; légi és ten­geri erejükkel, atombombáik­kal fenyegetőznek. A szovjet nép válasza erre az, hogy ezek már aránylag el­avult háborús eszközök. Et­től már félelmetesebb és kor­szerűbb is van: az interkonti­nentális ballisztikus rakéta, amely semmiféle eszközzel nem állítható meg útjában, és továbbítható a földkerekség bármely pontjára. Ezzel az im­perialisták nem rendelkeznek. Továbbá az sem kétséges, hogy a hétéves terv sikeres megva­lósítása tovább növeli és szi­lárdítja a Szovjetunió védelmi erejét, ellátja a hadsereget a legkorszerűbb fegyverzettel és felszereléssel. Mindezekről Ma- linovszkij marsall a XXI. kongresszuson azt mondotta: »A Szovjetunió fegyveres ere­je, mint a múltban is, a szov­jet nép és barátaink békés munkájának megbízható őre, a szovjet állam békés politiká­jának biztos támasza, s min­dig is az lesz«. Az sem kétséges, hogy ezek a szavak elgondolkoztatják és megfontolásra késztetik a há­borúra spekuláló imperialistá­kat. A 41 éves szovjet hadsereg­ben születésnapján a haladó világ a béke rendíthetetlen őrét ünnepli. Február 23-án öt világrész haladó és békeszere­tő emberei nyújtják kezüket baráti szorításra a szovjet ka­tonáknak. Mi is ezt tesszük: köszöntjük őket, akik immár másodszor áldozták fel hős társaik és testvéreik életét ér­tünk. Dicsőség a n eves» ascv;: hadseregnek!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents