Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-22 / 45. szám
Vasárnap, 1959. február 22. 4 SOMOGYI NÉPLAP Kádár János elutazóit Prágából Prága (MTI). Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és felesége négynapos csehszlovákiai baráti látogatás után február 21-én, szombaton délelőtt elutazott Prágából, Búcsúztatására a prágai fő- pályaudvaron megjelent Antonín Novotny, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a köztársaság elnöke és felesége, V. Siroky miniszterelnök, V. Kopeczky miniszterel- nökhelyettes, R. Barak, J. Hendrych, O. Simunek, a Politikai Bizottság tagjai, O. Cer- nik és V. Krutina, a Központi Bizottság titkárai. Közlemény Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának csehszlovákiai látogatásáról A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására Kádár János elv- társ, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és felesége 1959. február 18-án elvtársi látogatásra Csehszlovákiába érkezett. Kádár elvtársat elkísérte útján L-ajti Tibor eivtáns, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának helyettes vezetője. Kádár János csehszlovákiai tartózkodása alatt megbeszéléseket folytatott a Csehszlovák Kommunista Párt képviselőivel. Az igen szívélyes és baráti légkörben folyt tárgyalásokon részt vettek: A. Novotny, R. Bórák, J. Hendrych, V. Kopecki, C. Simunek, V. Siroky, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Irodájának tagjai. Továbbá V. David külügyminiszter és Soucek, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága nemzetközi osztályának vezetője. A két testvérpárt képviselői megtárgyalták a Magyar Nép- köztársaságnak és a Csehszlovák Köztársaságnak a szocializmus építésében szerzett tapasztalatait és eszmecserét folytattak a jelenlegi politikai helyzet és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom egyes kérdéseiről. A két párt képviselői egyöntetűen igen nagy jelentőségűnek értékelték a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a nemzetközi kommunista mozgalom élcsapatának és tapasztalatokban leggazdagabb pártjának XXI. rendkívüli kongresszusát, amely a kommunizmus építésének programját állította a szovjet nép elé. A történelmi jelentőségű XXI. kongresszus eredményei nagymértékben hozzájárulnak a két baráti ország és az egész szocialista világrendszer mindén oldalú, hatalmas fejlődéséhez gazdasági, politikai és kulturális téren egyaránt. A kongresszus eredményei egyben új távlatokat tárnak fel a nemzetközi munkásmozgalom előtt, megvilágítják a világ békés és haladó erőinek lovábbi győzelmek felé vezető útját. A megbeszéléseken megelégedéssel állapították meg, hogy a két testvérpárt közötti elvtársi kapcsolatok és a két ország népeinek baráti együttműködése sikeresen fejlődik a proletár nemzetköziség és a marxizmus—leninizmus nagy eszméinek közös megvalósítása szellemében. Mindkét párt céltudatosan és kérlelhetetlenül folytatja harcét a nemzetközi imperialista reakciónak a békét veszélyeztető és a világ haladását gátló minden mesterkedése dien és ugyanígy harcol a burasoá nacionalizmus minden megnyilvánulása és a jelenkori revizionisták bomlasztó törekvései ellen. Valamennyi megvitatott kérdésben a nézetek teljes egyöntetűsége nyilvánult meg. Csehszlovákiai tartózkodása során Kádár János meglátogatta a prágai kerületben lévő jinonicei Moto-Motorlet üzemet és a jesenicei mezőgazdasági termelőszövetkezetet. Az üzem dolgozóival és a termelőszövetkezet tagjaival elbeszélgetett munkájukról, valamint azokról az eredményekről, amelyeket a csehszlovák nép kommunista pártjának vezetésével a Csehszlovák Kommunista Párt XI. kongresszusa történelmi jelentőségű határozatainak megvalósításában, a szocializmus építésében elért. Kádár János csehszlovákiai tartózkodása alatt tapasztalta Moszkva (MTI). Harold Macmillan, Nagy-Britannda miniszterelnöke Selwyn Lloyd külügyminiszter, továbbá a kíséretükben levő nagyszámú szakértő szombaton délután repülőgéppel Moszkvába érkezett. 2 óra 55 perckor jelent meg a repülőtér fedett a miniszterelnököt és kíséretét szállító különrepülőgép. Ugyanakkor érkeztek a repülőtérre a Szovjetunió Minisztertanácsának vezetői: N. Sz. Hruscsov, a Minisztertanács elnöke, F. R. Kozlov és A. I. Mvkojan, a Minisztertanács első elnökhelyettesei, A. N. Koszigin, a Minisztertanács elnökhelyettese, A. A. Cromiko, a Szovjetunió külügyminisztere. N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke köszöntötte az angol vendégeket. — Most, hogy Moszkvában üdvözlöm önöket, visszaemlékezem 1956 tavaszán Angliában tett látogatásunkra. Az akkor folytatott hasznos és őszinte tárgyalások az angol államférfiakkal — köztük önökkel is — hozzájárultak azoknak a problémáknak a tisztázásához, amelyek a szovjet és angol népet egyaránt érdekelték. Hruscsov kifejezte azt a reményét, hogy Macmillan látogatása előmozdítja a jobb megértést a két ország között, és hozzájárul a jobb kapcsolatok kialakításához. Hangsúlyozta: éz a látogatás jó lehetőséget jelent a vélemény- cserére az időszerű nemzetközi kérdésekről. Hruscsov rámutatott: ami a szovjet felét illeti, mindig kész arra, hogy határozottan megjavítsa kapcsolatait Nagy- Bribanniával és arra is, hogy jobb kapcsolatokat teremtsen minden olyan országgal, amelyet hasonló szándékok vezérelnek. A Szovjetunió politikájának alapja — mondotta Hruscsov — a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttéléséinek politikája, a béke és a nemzetközi biztonság megvédése és megszilárdítása. Ez a politikai irányvonal nem változik meg. Hruscsov beszéde végén hangoztatta: a szovjet kormányférfiak készek megbeszéléseket folytatni ezekről a kérdésekről Macmillannal. A szovjet kormány és a szovjet nép a csehszlovák dolgozóknak, a szocializmus építésében jelentős sikereket elért magyar nép •ran ti őszinte, baráti érzéseit. Kádár János látogatása megerősítette a baráti kapcsolatokat a két ország népei között, amelyek marxista—leninista pártjaik vezetésével, megbonthatatlan egységben a többi szocialista országgal, a Szovjetunióval az élen, eredményesen építik a szocialista társadalmat. egyaránt vendégszeretettel, ba- rátian fogadja hazájában Macmillan miniszterelnököt — mondotta befejezésül a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Macmillan válaszában köszönetét mondott a fogadásért, majd hangsúlyozta: eddig csak egy angol miniszter- elnök, Sir Winston Churchill tett látogatást a Szovjetunióban. — A magam részéről folytatni kívánom azt, amit az egyik legnagyobb élő angol kezdett meg — jelentette ki Macmillan. — Churchill szovjetunióbeli látogatása idején a két országot szövetségi kapcsolatok fűzték össze. Mindkét ország népe el volt szánva, hogy az utolsó csepp véréig küzd a zsarnokság győzelme ellen — mondotta az angol miniszter- elnök. Macmillan ezután látogatásának célját a következőkben jelölte meg: — Először is szeretném viszonozni N. Sz. Hruscsov 1956-os angliai látogatását. — Mint mondotta, a látogatást követő események megakadályozták abban, hogy korábban tegyen eleget a szovjet kormány meghívásának. A látogatás második céljának Macmillan azt mondotta, hogy szeretné megismerni közelebbről a Szovjetunió népét, iparát, mezőgazdaságát. Macmillan köszönetét mondott azért a gondosságért, amellyel programját a szovjet vendéglátók összeállították és lehetővé tették, hogy megismerkedjék a hős várossal, Le- ningráddal, valamint Kijev újjáépítésében elért eredményekkel. Macmillan látogatása har-, madik célját a következőképpen fogalmazta meg: szeretné, ha látogatása hozzájárulna ahhoz, hogy a szovjet nép közelebbről megismerje az angol életformát, továbbá a legfontosabb nemzetközi kérdéseket illető angol álláspontot. Hangsúlyozta: moszkvai látogatása során nem óhajt pro- tokoláris tárgyalásokat folytatni, előre meghatározott kérdésekről, de reméli, hogy a szovjet kormány vezetőivel folytatott beszélgetései hozzájárulnak az álláspontok tisztázásához. A nagy tapssal fogadott beszédek után Macmillan N. Sz. Hruscsov kiséretében gépkocsiba szállt és szálláshelyére hajtatott. Macmillan Moszkvába érkezett Nemzetközi Szemle Megförik-e a jég? Február végén vágj unk, közeledik jégtörő Mátyás napja. Az idén azonban nemcsak azok beszélnek »a jég megtöréséről«, akik — tavaszt kívánván — az időjárásról vitatkoznak. Az angol parlament csütörtöki ülésén például Macmillan angol miniszterelnök és Gaitskell, a brit ellenzék vezére is használta ezt a kifejezést. Mindketten arról beszéltek, hogy Macmillan február végi moszkvai látogatása »megtörheti a jeget«. Ez a képletes kifejezés pedig ugyanazt jelenti, amit a Pravda cikke a minap úgy fejezett ki: ha az angolokban megvan a jóakarat, akkor Macmillan szovjetunióbeli látogatása hozzájárulhat a hidegháború megszüntetéséhez. Ha megvan a jóakarat, a megegyezésre való készség . . . Mert éppen erről van szó, éppen ez a kétséges, bár — amint láttuk — mostanában olyannyira emlegetik a »jégtörés« kifejezést, hogy az embernek egyenesen az a gyanúja támad, már-már a naptárbeli jégtörő Mátyás kenyerére törnek. Sőt: éppen ezzel a frázissal leplezik, hogy ők (mármint a nyugatiak) bizony nem várnak túlságosan sokat Macmillan látogatásától. Az angol miniszterelnök utazását például jó előre »nem hivatalosnak« nyilvánították, s Macmillan unos-untalan arról nyilatkozik, hogy ö csupán »felderítő útra« megy a Szovjetunióba, ki akarja puhatolni, mi a Szovjetunió valódi szándéka a berlini kérdést, a német békeszerződést, a nukleáris fegyverkísérletek eltiltását, a leszerelést és más fontos nemzetközi kérdéseket illetően. Nos, ha Macmillan valóban csak ezt akarja, ezért fölösleges ezer meg ezer kilométert utaznia. A Szovjetunió ugyanis születése pillanatától fogva ellensége minden titkos diplomáciának, ami tehát a Szovjetunió álláspontját, szándékát illeti, az egy londoni íróasztal mögött is világosan látható, ha valaki előveszi Hruscsov elvtárs kongresszusi beszámolóját és legutóbbi tulai beszédét. Ezt nyilván Macmillan is nagyon jól tudja. Felvetődik tehát a kérdés: valójában miért is megy Moszkvába? Ennek kétségtelenül az az egyik oka, hogy az idén választások lesznek Angliában, s mivel a legutóbbi pótválasztások azt mutatták, hogy az uralmon lévő konzervatív párt tekintélyét, erejét az ellenzéki munkáspárt igen-igen megtépázta, Macmillan pártja választási sikerét akarja biztosítani utazásával, hiszen moszkvai utjának bejelentését az angol közvélemény egyöntetű helyesléssel fogadta. De nemcsak erről van szó. Említésre méltó, hogy Mac-1 millan Londonban nemrég ta- j lálkozott Dulles amerikai kül- ' ügyminiszterrel, továbbá, hogy i moszkvai útja végeztével azon- j nal Washingtonba, Bonnba és j Párizsba akar látogatni. Mind- I ez nagyon is valószínűvé teszi, hogy Macmillan mégis magával viszi moszkvai útipoggyászában a nyugatiak javaslatait, tehát: ha útja »nem hivatalos« jellegű is, Moszkvában fontos tárgyalásokra kerül majd sor. Annyi bizonyos, hogy Macmillan szovjetunióbeli látogatásának sikere nem a vendéglátókon, hanem a vendégeken múlik. Mindenesetre ez a látogatás csakis akkor »törheti meg a jeget«, akkor járulhat hozzá a hidegháborús feszültség enyhüléséhez, ha Macmillan mint a nyugati nagyhatalmak követe ugyanolyan jóakaratot tanúsít majd a megbeszéléseken, mint a Szovjetunió képviselői. Három török, hét görög hány ember? Önkéntelenül is a régi tréfás szólásmondás jut az ember eszébe, amikor arról értesül, hogy milyen feltételekkel állapodott meg Ciprus jövőjében Görögország, Törökország és Angiid. Bizony, ember legyen a talpán, aki kiigazodik a sok megkötés és feltétel között, hogy tudniillik a jövőben állítólag független ciprusi köztársaságban görög legyen-e a köztársasági elnök vagy török; hány főnyi görög és török csapat állomásozhat a szigeten; görög vagy török nemzetiségű legyen-e a főparancsnok stb-stb. Annyi azonban bizonyos, hogy a megállapodás elsősor ban a görögök — Görögország és ciprusi görögök — részére kedvezőtlen; s elsősorban nem is Törökország, hanem Anglia számára kedvező. Ismeretes ugyanis, hogy Ciprus szigete — amely a Földközi-tenger keleti medencéjében a török partok közelében van, s amelynek a lakossága 80 százalékban görög és 20 százalékban török — eddig a brit birodalomhoz tartozott. A sziget legfőbb ura az angol főkormányzó volt. Nos, ha Anglia rákényszerült is, hogy a szigetnek most látszat-függetlenséget adjon, mégis győztesként állhatott fel a tárgyalóasztal mellől. A megállapodás ugyanis úgy szól, hogy Anglia Ciprus szigetén tovább is tarthat katonaságot, megőrizheti támaszpontjait, sót ezek a támaszpontok angol szuverenitás alatt maradnak. Érthető, hogy a , megállapodásnak nem Athénben és nem Ankarában örülnek a légjobban, hanem Londonban és —• jellemző módon — Washingtonban. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője, a megállapodást kommentálva, csaknem "hogy azt mondotta, hogy odavan a gyönyörűségtől, hord Harding, Ciprus véreskezű volt főkormányzója az angol főrendiházban pedig kijelentette, hogy a megegyezés biztosítja Anglia és szövetségesei katonai érdekeinek védelmét. örülhetnek és örülnek a törökök is, mert a ciprusi török kisebbség számarányával jóval nagyobb százalékban (3:7) arányban részesül majd a miniszteri tárcákban, a képviselői mandátumokban, s Törökország kivívta legfőbb követelésének teljesítését is: a jövőben török csapatok is állomásozhatnak majd a szigeten. Görögországban viszont a felháborodás hulláma csapott végig, s a ciprusi görögök is megdöbbenve fogadták a megállapodás hírét. Az ugyanis a valosag, hogy Görögország voltaképpen lemondott Ciprushoz való teljesen igazságos és méltányos jogairól. A reakciós görög kormány, amely napról napra fokozza az országban a terrort, úgy akar külső segítséget kapni népellenes politikája támogatására, hogy a ciprusi kérdésben jószolgálatot tett a nyugati nagyhatalmaknak, az Egyesült Államoknak és Angliának. Olyannyira, hogy elsősorban a görög küldöttség vezetője: Karamanlisz miniszterelnök gyakorolt nyomást Makarioszra, a ciprusi görögök képviselőjére, hogy jóképet vágva írja alá a megállapodást. Az ókori görög hitrege szerint Ciprus szigetének partjainál a tenger habjai között született meg a szépség istennője. A sziget valóban csodálatosan szép és gazdag. Nem kell túlságosan nagy jóstehetség ahhoz a kijelentéshez, hogy a Londonban most megkötött megállapodás nem zárta le véglegesen a ciprusi kérdést; hogy ezen a szép és gazdag szigeten még további nyugtalanság várható. Üj hidegháborús propagandaszervezet alakult Nyugat-Németországban Moszkvá (TASZSZ). Nyugat-Németországban »Mentsétek meg a szabadságot« néven űj hidegháborús - propagandaszervezet alakult. Az új propagandaszervezet célja, hogy igazolja az agresz- szív észak-atlanti tömb résztvevőinek háborús készülődését, elsősorban a nyugatnémet hadsereg atomfelfegyverzését. Evégett a szervezet nagy garral hirdeti, hogy meg kell védeni a szabadságot az állítólagos »kommunista veszélytől«. Ilyen »veszélyt« lát a szervezet a német békeszerződés megkötésére és a berlini kérdés rendezésére tett szovjet javaslatokban is. A nyugat-németországi közvélemény tiltakozik az új szervezet megalakítása ellen, Ruházati holtjaink favaszi bevásárlásai alkalmával igen gazdag árukészlettel o áriák önt KAPOSVÁRI KISKERESKEDELMI VÁLLALAT
