Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-20 / 43. szám

SOMOGYI NÉPLAP Péntek. 1959. február 29. A z országgyűlés ülése 1 (Folytatás az 1. oldalról.) zalékkal — haladják meg az 1958. évi teljesítést. A népgazdaság: fejlesztésé­re és pénzellátására 28,9 milliárd forint, az összes kiadások 55,5 százaléka; szociális és kulturális cé­lokra 16,3 milliárd forint, a kiadások 31,3 százaléka; a fegyveres testületek fenntartására, valamint a rend- és jogbiztonsági fel­adatokra 4,9 milliárd fo­rint, a kiadások 9,4 száza­léka; végül az igazgatási feladatokra 2 milliárd fo­rint, a kiadások 3,8 szá­zaléka jut. A költségvetés beruházási előirányzata 1,9 milliárd fo­rinttal magasabb az 1958. évi teljesítésnél. Az előirányzott beruházások 76 százaléka esik a termelő beruházásokra, 24 százalék a nem termelő beru­házásokra. Az utóbbinál első­sorban a lakásépítés és az általános iskolai tanteremépí­tés köt le nagy összegeket. A termelő beruházások ösz- ezegéből 39 százalék esik építésre a múlt évi 40 száza­lékkal szemben, ugyanakkor a gépi beruházások aránya a múlt évi 29 százalékról 35 százalék fölé emelkedik. 1959-ben a nehézipar be­ruházásai közül kiemelkednek a villamosenergiatermelés és a szénbányászat beruházásai. A gépipari beruházások közül a dieselmozdony- és motor- gyártásra, az erősáramú elektromosipari, a híradástech­nikai és műszeripari gyárak fejlesztésére előirányzott fel­adatok emelkednek ki. A könnyűipari beruházá­sok közül a papír-, vala­mint a bőr- és cipőgyárak bővítésére, az élelmiszer- iparban a konzervipar, a tejipar és a mélyhűtőipar fejlesztésére előirányzott beruházások a legfonto­sabbak. Fejlődik a köz­lekedés, a hírközlés és az úthálózat. Az iparnál is, a kereskedelemnél is bő­vül a raktártér. Jelentős összegek szolgálják a szál­lodák építésének befejezé­sét. Az elmúlt évinél nagyobb összeget fordítunk az állami gazdaságok, a kísérleti gaz­daságok, a hibridkukorica ve­tőmagelőkészítő üzemek, a mesterséges megtermékenyítő állomások, valamint a gépállo­mások beruházásaira. most az ellátás minőségének fejlesztésén van. Kulturális intézményekre 420 millió forinttal fordítunk töb­bet, mint 1958-ban. Ez évben 4 000 új óvodai férőhely léte­sül, 1 200 új általános iskolai tanulócsoport és 200 új közép­iskolai tanulócsoport többlet- költségeire nyújt a költségve­tés fedezetet. A felsőfokú ok­tatásban részt vevő hallgatók száma 1 200 fővel több lesz, mint az elmúlt évben volt. Az ediginél 20 százalékkal nagyobb összeg áll rendelke­zésre az országos és közműve­lődési könyvtárak könyvállo­mányának gyarapítására. A színházi előadások száma 1 000­rel több lesz, mint az elmúlt évben. A költségvetés növekvő előirányzatokat tartalmaz a művészeti intézmények és a különböző művelődési felada­tok támogatására. A tudományos kutatásra a költségvetés 18 százalékkal nagyobb összeget biztosít, mint az elmúlt évben. Emelkedik a költségvetési szervek és intézmények létszá­ma is. A létszámtöbblet döntő részét a kulturális szervek öt­ezer fős — ezen belülü három­ezer fős — ezen belül három­egészségügyi szervek 2800 fős — emelkedése teszi ki. 1959-ben is jelentős mértékben emelkedik a tárnicsok költségvetése. A tavalyinál jóval nagyobb összeg termelőszövetkezetek beruhasasaiho* Az 1959. évi költségvetés az elmúlt évinél lényegesen ma­gasabb összegben: 1025 millió forintban irányozza elő a ter­melőszövetkezetek nagyüzemi beruházásaihoz (épület, gép, tenyészállatok) biztosítandó állami eszközöket. A termelő­szövetkezeti tagok akkor jár­nak el helyesen, ha évről évre saját erőből is messzemenően törekednek az álló- és forgó­eszközök gyarapítására. Különösen fontos, hogy az újonnan alakuló termelő- szövetkezetek jól alapozzák meg a közös gazdálkodást. Vigyék be a jószágot is, a szükséges takarmányt is a szövetkezetbe, gyara­pítsák már az indulásnál a közös vagyont. Az ilyen szövetkezetek számára az állam hitelt, anyagot és építőkapacitást biztosít. A költségvetésben 13 000 lakás állami eszközből történő fel­építéséhez biztosította a szük­séges összeget. Ezenfelül a költségvetés 620 millió fo­rint kislakásépítési hitel és 245 millió forint öröklakásépí­tésre nyújtott hitel fedezetét foglalja magában. A kormány a saját lakás megszerzésének most egy újabb formáját hozza létre a lakásszövetkezetekről szóló határozatában. Öt évvel ezelőtt a tanácsok ha­táskörében volt intézmények és feladatok pénzügyi kerete még nem érte el az ötmilliárd forintot, ma már megközelíti a tízmilliárd forintot. Kiadá­saikat korábban nagyrészt ál­lami hozzájárulásból fedezték. I Ebben az évben — eltekintve a beruházásoktól — az átenge­dett állami bevételek a kiadá­sok 88 százalékára nyújtanak fedezetet 'és csak a ikülönbözet- re biztosítunk állami hozzájá­rulást. 1955-ben még csak 300 mil­lió forint volt a községfej­lesztési alap összes bevé­tele, 1959-ben ez az ösz- szeg már az egy milliárd forintot is meghaladja. Ismeretes, hogy 1959. január elsejével új termelői árak lép­tek életbe. A költségvetés még a régi árakon készült. Ezért a költ­ségvetési törvényjavaslatban a kormány felhatalmazást kér arra, hogy a költségvetés irányzatainak az új termelői árrendszer alapján szükséges módosítását saját hatásköré­ben végrehajtsa. E munka so­rán a pénzügyi szerveknek, de valamennyi irányító hatóság­nak az a feladata és köteles­sége, hogy az átszámítás so­rán szigorú pénzügyi fegyelmet érvényesítsenek, és így bizto­sítsák, hogy az átárazott költ­ségvetési okmányok pontosan megfeleljenek az országgyűlés által jóváhagyott előirányza­toknak. Antos István ezután arról beszélt, hogy széles dolgozó rétegekben vetődik fel a szo­cialista építés meggyorsítása: megvan az akarat, a* alkotó lendület a merészebb célkitűzések valóraváltasára. A lakásszövetkezeti akció feltételeit a kormány úgy kí­vánja megállapítani, hogy az átlagos keresetűek, elsősorban a munkások megfelelő taka­rékoskodás esetén saját lakás­hoz juthassanak. A lakásokat az állam ked­vezményes szövetkezeti áron bocsátja a szövetkezet tagjainak személyi tulaj­donába. A kedvezményes szövetkeze­ti ár már igen jelentős állami támogatást tartalmaz. Ezenfe­lül további kedvezmény, hogy az árnak mindössze 15 száza­lékát kell készpénzben előre lefizetni, és a fennmaradó részt 30 év alatt, kamatmentesen le­het törleszteni. Az előrefize­tésnél a szociális szempontok érvényesítésére további ked­vezményt jelent, hogy az el­tartott családtagok után csa­ládtagonként 2000 forint en­gedmény számolható el. iVő a munkások és alkalmazottak reálbére Ez évben a terv előirány­zatai szedni a — nyere­ségrészesedést nem szá­mítva — kereken 3 szá­zalékkal nő a munkások és az alkalmazottak reál­bére. Ezt figyelembe véve, valamint a dolgozók létszámának mint­egy 80 000 fővel való növekedé­se következtében 1959-ben 3 milliárd forinttal emelkedik a béralap. 1959. január 1-ével nagyará­nyú nyugdíjreformot hajtot­tunk végre, amire 640 millió forintot irányoztunk elő, és ez­zel 430 000 nyugdíjas helyzetén javítottunk. 1851-ben a nyugdíjakra elő­irányzott összeg még csak 1.1 milliárd forintot tett ki. 1959- ben pedig ez már három és fél­szer ennyi, 3.9 milliárd forint. Ez év első felében sor ke­rül a családi pótlékok rész­leges felemelésére is. Emelkedik a három és ennél több gyermekes családok, to­vábbá a 1 és 2 gyermekes egyedül álló nők részére járó családi pótlék. Az emelés 220 000 családot érint. A ren­dezés után a családi pótlék évi költségkihatása az eddigi 800 millió forintról 1.3 milliárd fo­rintra emelkedik Az 1959. évi költségvetés 350 millió forintot biztosit az egészségügyi dolgozók és a pedagógusok béréinek rendezésére. 52 000 szakképzett egészség- ügyi dolgozó: orvos és gyógy­szerész. továbbá 85 000 peda­gógus részesül béremelésben. A bérrendezés következtében a fizetések emelkedése az orvo­soknál átlagosan 21.3 /százalé­kos, a gyógyszereknél 12.8 százalékos, az egészségügyi kö­zépkádereknél 10.3 százalékos, a pedagógusoknál pedig átlago­san 13.6 százalékos. Ezzel összefüggésben megál­lapította: a szocialista építés I meggyorsításáért a terv olyan I túlteljesítésére kell törekedni, hogy az összhatásában kedve- i ző népgazdasági eredményt , biztosítson. Ösztönözni minden olyan termelési tervtúljesítést, amely az exporttermelés fokozását, a belföldi hiánycikkek körének csök­kentését, valamint a be­ruházási célkitűzések gyorsabb megvalósítását szolgálja. Ugyanakkor nem szabad meg­engedni anyagfelhasználást a népgazdaság számára nem szükséges termékek előállítá­sára. Vállalatainknak törekedniük kell arra, hogy a kapacitásokat egyszerű, szerény eszközökkel al­kalmassá tegyék a vál­tozó igények kielégítésére. Az eddiginél gyorsabban, ru­galmasabban kell élni a nem­zetközi munkamegosztás szé­lesedő lehetőségeivel. Nagy lépésekkel kell előre­haladni a műszaki fejlesztés területén, a gyártmányok kor­szerűsítésénél, a gazdaságos gyártástechnológiai módszerek alkalmazásában. Különösen ! Az egészségügyig szociális és kulturális kiadások — a költségvetési összkiadások lövekedásét jóval meghaladó mértékben — 17.5 százalékkal emelkednek. A kórházi ágyak száma el­éri a 69 000-et, ami kétszer annyi beteg kórházi keze­lésére nyújt lehetőséget, nt a felszabadulás előtt. A szakorvosi rendelőintézeti és gondozóintézeti napi rendelési órák száma 525-tól emelkedik és összesen 24 500 lesz. Tovább bővítjük a nevelőotthonok és a szociális otthonok befogadóké­pességét. Az egészségügyi és szociális intézményeknél a hangsúly fontos, hogy hiánytalanul vég­rehajtsuk a hároméves terv olyan kiemelt technikai fej­lesztési programjait, mint a dieselesítés, az erősáramú, hír­adástechnikai és műszeripari fejlesztési tervek, a vegyipar fejlesztése, a mezőgazdaság­ban a hibridkukorica vetőmag széleskörű elterjesztése stb. A műszaki fejlesztési alap­ból kutatásokra, új gyártmá­nyok kifejlesztésére az eddigi­vel szemben mintegy 30—40 százalékkal nagyobb pénzügyi lehetőség áll a vállalatok, ku­tató intézetek és minisztériu­mok rendelkezésére. A magyar népgazdaságban a gyors ütemű bővített újrater­melés rendkívül fontos felté­tele a külkereskedelem és de­vizagazdálkodás szilárd egyen­súlya. Ezért az exportterme­lésre, a termékek minőségére, a gyártmányok korszerűsítésé­re, világpiaci versenyképessé­gük javítására minden terüle­ten továbbra is messzemenő figyelmet kell fordítani. A kormány rámutat arra a ! hatalmas erőforrásra, amit j számunkra a Szovjetunió ön- I zetlen testvéri 'r '‘rége és a szocialista táb országainak egyre szorosabb, .áló össze­centrálásával, az építőipari te­vékenység helyes megszerve­zésével biztosítani kell, hogy a beruházások a műszakilag szükséges idő alatt befejeződ­jenek. Csökkenteni kell az építési költségeket, ezért az anyagtakarékosságra, az építő­ipari gépek jobb kihasználásá­ra, a munka jó megszervezé­sére az eddiginél sokkal na­gyobb figyelmet kell fordíta­ni. Biztosítani kell, hogy a tervek a legkorszerűbbek, a gazdaságos kivitelezést és üze­meltetést biztosítók legyenek. 1958-ban a népgazdaság készletei emelkedtek. Jelenleg ipari üzemeinkben megvannak a normális, egyenletes ütemű termeléshez szükséges anyag- készletek. Egyes üzemek azonban in­dokolatlanul terven fe­lüli készletek gyűjtésére törekednek. Határozottan kell fellépni a szükséglete­ken felüli készletgyűjtés­sel szemben, mert az ha­szontalan célra köti le a népgazdaság anyagi erőit. Végezetül fejlődésünk szem­pontjából valamennyi állami szervnek, vállalatnak, intéz­ménynek figyelmét fel kell 'hívni arra, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése össztársadalmi ügy, fogása biztosít. A szocialista táboron belül kialakuló nem­zetközi munkamegosztás, a termelés szakosítása és koope­rációja lehetővé teszi, hogy azokban a termékekben, ame­lyeket a baráti országok szük­ségleteire is gyártunk, a nagy szériákban való termelés leg­modernebb technológiáját al­kalmazzuk és a termék elő­állításához szükséges munka­órák számát radikálisan csök­kentsük. A tervtúljesítés további igen fontos területe az önköltség, a termelékeny­ség, a takarékosság. Itt kell elsősorban terven fe­lüli eredményeket elérni, ez a szocialista akkumulá­ció legfontosabb forrása, A kormány takarékossági felhívása azonban nemcsak 1958-ra szól. Itt az ideje, hogy az 1959. évi intézkedési ter­vek minden vállalatnál elké­szüljenek, és ezek a terven fe­lüli önköltségcsökkentésre, a terven felüli termelékenység emelésére irányuljanak, és ezáltal járuljanak hozzá a népgazdaság réndelkezésére ál­ló erőforrások terven felüli bővítéséhez. Az új termelői árrendszer el­sősorban anyagtakarékosságra ösztönöz. Minél inkább csök­kentik a vállalatok a fajlagos anyagfelhasználást a hasznos anyagkihozatal, a gondosabb anyagelőkészítés, a korszerűbb és könnyebb gyártmánykonst­rukciók szerkesztése révén és más módon, annál szélesebb körben nyílik lehetőség, hogy a rendelkezésre álló anyag- mennyiségből több terméket állítsunk elő, és ilyen módon megalapozzuk a hasznos irá­nyú tervtúlteljesítést. Minthogy gazdasági fejlődé­sünk jelenlegi időszakában a szocialista építés meggyorsítá­sa, a termelőerők fejlesztése a központi kérdés, nagy figyel­met kell fordítani a beruházá­si tevékenységre. 1958-ban elő­ször — a befejezetlen beruhá­zások állománya jelentősen csökkent. A beruházási tevé­kenység javításánál 1959-ben további előrehaladást kell el­érni. A felemelt beruházási kereteket tervszerűen és kon­centráltan kell felhasználni. Csak olyan új beruházásokat szabad megkezdeni, ahol a ter­vek készen vannak, a techno­lógiai feltételek teljes mérték­ben tisztázódtak. Meg kell rö­vidíteni az építkezések kivite­lezésének időtartamát, és az anyag és munkaerő jobb kon­és a mozgalom fellendítésé­ben mindenkinek megvan a maga feladata. Ahhoz, hogy a termelőszövetkezetek nagyüze­mi gazdálkodásának kialakí­tására irányuló törekvések eredményesek legyenek, hogy országosan előrelendüljön a termelőszövetkezeti mozgalom, az állami gazdaságok jó vető­magvakkal, tenyészállatokkal, a gépállomások kiváló gépi munkával, a felvásárló szer­vek a termelőszövetkezeteket segítő szerződéskötésekkel és azok jó lebonyolításával, az ipar jó gépekkel, műtrágyával és vegyi anyagokkal, az építő­ipar a beruházások időben és jó minőségben való elvégzésé­vel járuljon hozzá. A kormány az 1959. évi népgazdasági terv és költ­ségvetés összeállításánál számolt a termelőszövetke­zeti mozgalom jelentős fel­lendülésével: ezért a nép- gazdasági tervben és a költségvetésben megfelelő tartalékot biztosított a te­rületileg fejlődő és az újonnan alakult szövetke­zetek megszilárdításának, a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges beruházások anyagi alátámasztásának céljaira. Ezenkívül a kormány számit arra is, hogy az építőanyag­ipar és az építőipar dolgozói — mint azt a múlt évben is tették — a terv túlteljesítésé­vel növelik az építőipar ter­melését, és ezzel segítséget nyújtanak a mezőgazdaság szocialista átszervezésének si­keres végrehajtásához. Antos István pénzügyminisz­ter befejezésül a forradalmi munkás-paraszt kormány ne­vében kérte az országgyűlést, hogy az 1959. évi költségvetés­ről sááló törvényjavaslatot fo­gadja el. Dabronaki Gyula az ország- gyűlés terv és költségvetési ál­landó bizottsága nevében szólt a pénzügyminiszter előterjesz­téséhez. Az ez évi költségve­tés megtárgyalását is a leg­szélesebbkörű vita előzte meg, mint általában a f dolgozókat, a választópolgárok millióit ér­deklő nagyíontosságú kérdése­ket. Ez a széleskörű vita is egyik bizonyítéka állami éle­tünk, parlamenti munkánk egyre fejlődő demokratizmu­sának. Csak szocialista ország- gyűlés dolgozik így, csak szo­cialista ország parlamentjében juthat ilyen nagy mér­tékben kifejezésre a képvise­lői megbízatással járó, a dol­gozó nép iránt érzett felelős­ség! — hangsúlyozta a szónok. A terv és költségvetési bi­zottság megvizsgálta elsősor­ban azt, hogy pénzügyileg biz­tosított-e az 1959. évi terv vég­rehajtása. Különös gonddal vizsgálta meg a bizottság, hogy biztosítja-e a költségve­tés a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezéséhez szükséges állami támogatást — elsősor­ban a szocialista községek megalakulásával jelentkező, a nagyüzemi szocialista terme­léshez szükséges közös épüle­tek, istállók létrehozására a kellő alapot. Általában meg­vizsgálta a bizottság, hogy a termelő munka összhangban van-e az életszínvonal terve­zett emelésével. Az országgyűlés bizottsá­gai megállapították, hogy a költségvetés biztosítja az 1959. évi terv végrehajtá­sát és szilárd egyensúly­ban van. Tervezett bevé­teleink nagyobbak, mint l95£-ban voltak, ami le­hetővé teszi idei felemelt népgazdasági kiadásaink fedezését. Az előadó a terv és költség- vetési bizottság nevében ja­vasolta rz országgyűlésnek, hogy a költségvetést általános­ságban és részleteiben fogad­ja el. Javasolta továbbá, hogy az országgyűlés a költségvetés általános és részletes vitáját együttesen folytassa le. A vitában elsőnek Foek Je­nő, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szólt hozzá a költségvetéshez. Bevezetőben megemlítette, hogy dolgozóink helyeslik a párt és a kormány gazdasági politikáját és szorgalmasan dolgoznak a kitűzött feladatok végrehajtásáért. Az eredmé­nyek kedvezően hatottak az életszínvonal emelkedésére. Előbbre haladtunk például a műszaki színvonal fejlesztésé­ben. A fejlődés üteme mégsem kielégítő. A lehetőségeket legjobban a szocialista szektor dolgozói használták ki. Tavaly mind az állami gazdaságok, mind a termelőszövetkezetek az összes főbb növények terméseredmé­nyeivel felülmúlták az egyé­nileg gazdálkodókat, örvende­tes, hogy küjönösen az utóbbi másfél hónapban az egyéni gazdák tízezrével léptek a szö­vetkezetekbe, ahol szinte kor­látlan lehetőségei vannak a terméseredmények növelésé­nek. Külön üdvözöljük az or­szággyűlés üléséről — a párt nevében is — azokat a dolgozó parasztokat, akik a klsparcellák szűk mesgyéiről elindulva, most m kiértek a szövetkezeti gaz­dálkodás egyenes, széles országútjára — mondotta nagy taps köz­ben. — Meggyőződésünk, hogyha nem is egyszerre, de lépésről lépésre egész paraszt­ságunk megérti a fejlődés szükségszerűségét és saját el­határozásából a termelőszö­vetkezeti gazdálkodást választ­ja. Nem akarunk és nem is fo­gunk senkit sem kényszeríte­ni arra, hogy meggyőződése ellenére a termelőszövetkezet­be lépjen — hangsúlyozta. — A mezőgazdaság szocialista átszervezése azonban egész dolgozó népünk ügye. A mun­kásosztálynak történelmi fel­adata, hogy szövetségesét, a dolgozó parasztságot a nagy­üzemi gazdálkodás útjára ve­zesse. A továbbiakban Fock Jenő a külkereskedelem feladatai­val foglalkozott. Ezután rámutatott, hogy az SZKP XXI. kongresszusán el­fogadott hétéves terv minden bizonnyal nagy hatással lesz ipari termelésünkre és külke­reskedelmi forgalmunkra. En- | nek jelei máris mutatkoznak. A bővülő forgalomhoz nö­vekvő termelésre van szükség. Máris fel kell készítenünk iparunkat a fokozódó igények kielé­gítésére. A szovjet nép kommunizmust építő programja ily módon is hozzájárul népgazdaságunk fejlesztéséhez, szocialista fej­lődésünk meggyorsításához. Tervünk és költségvetésünk előírásainak teljesítésében és túlteljesítésében — mint az eddigiekben — most is számí­tunk dolgozóink lelkes mun­kájára. Már eddig is számos figyelemre méltó javaslatot tettek a dolgozók a termelési tervek túlteljesítésére, a ter­melékenység terven felüli emelésére és az önköltség na­gyobb csökkentésére. Munkás- osztályunk tisztában van az­zal, hogy az ő kezébe van le­téve, elsősorban tőle függ elő­rehaladásunk meggyorsítása. Az előterjesztett költségve­tést a párt és a maga nevében elfogadta. Ezután Veres József hozzA- szólása következeit. /

Next

/
Thumbnails
Contents