Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-01 / 27. szám
Vasárnap, 1959 február 1. 2 SOMOGYI NÉPLAP SZIRMAI ELVTÁRS BESZÁMOLÓJA (Folytatás az 1. oldalról.) hogy Somogy megyében az 1958-as évben főként szegény- pa, asztok, nincstelenek léptek a szövetkezetekbe, aikik jóformán semmilyen jószágot sem vittek a közös állomány gyarapítására. A szövetkezetek termésátlagai az aszály ellenére is magasabbak voltak az er inileg dolgozó parasztokénál Búzából holdanként 8,6 mázsát takarítottak be az egyéniek 7,2 mázsás átlagával szemben. Rozsból 130 kilóval, őszi árpából 90 kilóval, cukorrépából 11 mázsával termeltek holdanként többét, mint az egyéni gazdálkodók. Ez az év volt az első, amikor a szövetkezetek a kukorica átlagtermésében, sőt a burgonyáéban is megelőzték az egyénieket. ... És amivel nem lehetünk elégedettek A mérleg azonban nemcsak eredményeket mutat Melyek voltak a legnagyobb hibák a megye termelőszövetkezeteiben? Az egyik lényeges hiba az volt, hogy egyes szövetkezeteink nem tudták felhasználni azokat a lehetőségeket, amelyeket a forradalmi munkásparaszt kormány intézkedései nyújtottak. Igen lassan növekedett az állóalap, keveset költöttek saját erőből erre a célra. Amit elértek, azt lényegében állami pénzből költötték. Sok tsz kevés árut értékesített Fékezte az előrehaladást egyes szövetkezetekben a vezetési probléma is. A termelőszövetkezet vezetők többsége becsületes, rendes ember, akik igyekeztek tehetségükhöz mérten mindent megtenni, hogy jobb eredményeket érjenek el, azonban több helyütt — Komlósdon, Somodoron, Szőlősgyörökön — a gyenge vezetés lassította a szövetkezet előrehaladását; másutt viszont, mint Gyugyon, egyesek a községi vezetők és a járási pártbizottság szeme előtt lopták a tsz-t. Igen sok helytelen nézet van még megyénkben. Akadnak, akik helytelenítik és hibás nézetnek tulajdonítják, hogy termelőszövetkezeteket akarunk szervezni. Mások úgy vélekednek — bár becsületes, rendes tagjai voltak ötvenhat előtt a szövetkezetnek —, hogy »mi már egyszer megégettük a kezünket, miért szerezzünk még egyszer kellemetlenséget magunknak«. Vüágosan látnunk kell, hogy a fő veszélyt nálunk nem a »baloldaliság«, hanem a jobboldaliság jelenti. Nem teszünk kényszerintézkedést, nem fenyegetünk senkit, nagyon határozottan megtartjuk a párt útmutatásait. Mégis sokak részéről nemtörődömség mutatkozik a szövetkezeti mozgalom fejlesztését illetően. A megyei pártbizottság a leghatározottabban ellenez mindenféle túlkapást. Politikai és gazdasági eszközzel segítjük az egyénileg dolgozó parasztokat, hogy majd helyesen találják meg az utat a szocialista nagyüzemi gazdálkodáshoz. Nem szabad eltúlozni a paraszti jövedelem kérdését. Helytelen az a nézet, hogy Kőröshegyen és Göllében minden paraszt magas jövedelemre tesz szert. Ez túlzás. De viszont a parasztokat is meg kell győzni arról, hogy nem helyes, és igazságtalan, hogy egypá- ran nagyon jól élnek, mások meg rosszul. Mindenki munkája, tehetsége legjavát adja az átszervezéshez Sokat beszéltünk a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséről: — ami fontos is —, azonban mindeddig keveset cselekedtünk. Sokkal többet tehetnének a községi tanácséi-* nökök, a járási pártbizottságok és a különböző vállalatok. Fontos ezt hangsúlyozni, mert akadnak, akik nem segítik, ellenkezőleg: ha nem is szándékosan, de akadályozzák az előrejutást. Gondolok itt az ügyészség állásfoglalásaira. Még egyetlenegy példát sem hallottunk, amikor az ügyészség megakadályozta volna, hogy a termelőszövetkezet kezelésében levő épületet a volt kuláktulajdonos visszakapja. Ellenkezőleg, számtalan esetben a kulák msszakapta. a házat, a termelőszövetkezetnek pedig költöznie kellett belőle. A tabi járási tanács törvény- ellenes határozattal az egyik községben állami tulajdont képező és a termelőszövetkezet használatában levő házat visz- szaadott a volt tulajdonosnak. Nem kérünk törvényellenes intézkedéseket, de azt elvárjuk, hogy termelőszövetkezeteink törvényadta jogait senki se merje korlátozni. Ne fordulhasson elő olyan eset, mint Som községben, ahol a kuláknak az államosított házba való önkényes visszaköltö- zését a járási tanács szentesítette, s tulajdonjogilag is visz- szaadta neki a házat, noha tudták, hogy itt van a szövetkezet gatterja, és szüksége lenne az épületre is. Sorolhatnánk tovább a hasonló példákat. A megyei tanács felelősségét enyhíti, de nem menti, hogy nem ismeri a helyi problémákat, és jóváhagyja az effajta helytelen határozatokat. Akadályozza az előbbreju- tást egyes szövetkezeteink elzárkózása is. Úgy gondolják, hogy csak maguknak építik a szocializmust, s nem törődnek a kívülállókkal. Nem értik meg, hogy amit elértek, azt annak köszönhetik, hogy a munkásosztály bőkezűen támogatta őket. Még mindig nem tudtuk megvalósítani, hogy a termelőszövetkezeti vezetőség mellett a tagság is harcoljon a szövetkezeti mozgalom fejlesztéséért. Gyorsítani as iramot9 előkészíteni as ugrásszerű fejlődést Mindezek ellenére is megállapítható, hogy az elmúlt évre nem a hiányosságok, hanem az eredmények a jellemzők. Mik a feladataink? Meggyorsítani a tsz-mozgalom fejlesztését, és előkészíteni az ugrásszerű fejlődés feltételeit A reális lehetőségeket használjuk fel az előrejutáshoz. Kétségtelen, kedvezőtlen feltétel, hogy az ellenforradalom alatt sok tsz-ün-k feloszlott, viszont kedvező feltételnek könyvelhető el, hogy rég nem volt olyan bizalom a párt iránt a parasztságban, mint most. Ez a bizalom legyen alapja a gyorsabb fejlődésnek. Termelőszövetkezeteink többsége jól gazdálkodik. Közülük százba nyugodtan küldhetünk bárkit a gazdálkodás megtekintésére. Ez is kedvező feltétel. Mit tűzzünk ki célul? — Azt, hogy a lehetőségekhez képest minden járásban alakuljanak termelőszövetkezeti községek. A fő súlyt a meglevő szövetkezetek fejlesztésére1 kell helyezni, s el keű érni, hogy kis szövetkezeteink 550 holdasra fejlődjenek. Arra kell törekedni, A kormány tárgyalta az új 3004-es határozatot, melynek . lényege, hogy nagyobb segítséget kapjanak a szövetkezetek. A 3004-es olyan segítség lesz, amely még inkább érdekeltté teszi a termelő- szövetkezeteket a fejlesztésben, a parasztokat, hogy új szövetkezeteket alakítsanak, s az új szövetkezeteket, hogy két év alatt jó jövedelmet érjenek el. Nem elvtelen segítség ez, hanem az árutermelés növeléhogy a jövőben 200 holdon alul új szövetkezeteket ne hozzunk létre. Fontos kérdés — talán a legfontosabb —, hogy úgy jussunk előre, hogy közben a parasztság bizalma ne csökkenjen, hanem tovább növekedjék a párt- és tömegszervezetek iránt. Nagyon vigyáznunk kell arra, hogy ne sértsük meg az embereket önérzetükben. Értsük meg őket, s azt, hogy milyen nehéz választani az egyéni és szövetkezeti gazdálkodás között. Őszintén nyíltan beszéljünk, és legyünk türelmesek irántuk, ez növeli a bizalmat bennük, mi is könnyebben megyünk előre, s a parasztság választása is könnyebb lesz. Célunk, hogy mielőbb megértessük a parasztság többségével: a szocializmusban van a helye, ezért a nagyüzemi gazdálkodást kell választania. Ezt kívánja meg saját maga, községe, az egész nép érdeke. Nincs fontosabb a szövetkezeti mozgalom fejlesztésében, mint a bizalom erősítése, mert ez az alfája és ómegája a gyorsabb előrejutásnak. sére irányul, arra, hogy biztos alapot teremtsünk a szövetkezeti tagságnak a jóléthez, biztosítva egyúttal népünk ellátását, a népgazdaság szükségleteinek kielégítését is. Ezért — noha a termelőszövetkezetet tartjuk a fő eszköznek a mezőgazdaság átszervezésében — ahol mezőgazdasági tsz-t a feltételek hiánya miatt nem tudunk alakítani, ott lehetővé kell tenni, hogy a parasztok alacsonyabb típusú szövetkezést hozzanak létre. Nem szabad elfelejteni, hogy jcsak akkor juthatunk előre, ha javítjuk a párt munkáját, irányító és vezetési módszereit. Ezért mind városi, mind községi szinten igen nagy gondot kell fordítani a város- és községfejlesztési tervek végrehajtására. Kommunistáink bátran kezdeményezzenek, s az apró ügyekkel is sokat törődjenek. Viseljék szívükön az emberek ügyes-bajos dolgait, problémáit, segítsenek jobbá tenni társaik életkörülményeit. Terveinkben, politikánkban kulcshelyet foglal el a falusi vezető szervek munkájának megjavítása. Helyesnek tartjuk, hogy a felsőbb szervektől kádereket küldjünk egy-egy faluba, egy-egy területre. Nem ráültetni akarjuk a község vezetőire ezeket az elvtársakat, hanem az a célunk, hogy a kiküldött pártmunkás szervezője, lelkesítője legyen a községnek, minden vonatkozásban segítse a falusi kommunisták munkáját. Nagyon fontos a falusi kommunisták példamutatása is. Hogyan agitálhat a termelő- szövetkezet mellett az a párttitkár, aki még maga is egyénileg gazdálkodik? A jobb munka érdekében a falusi pártszervezetek építsenek ki széles aktívahálózatot maguk köré. Tanuljanak a választások tapasztalataiból. Minden faluban a párt, a tanács és a népfront hozza létre azt a 20 —40 főből álló fejlesztési bizottságot, melynek első dolga legyen kidolgozni a község távlati tervét, hol, mit akarnak tenni. Számítsák ki, mit jelent ez a községnek, utána álljanak bátran az emberek elé, vitatkozzanak velük, és számításaikkal is bizonyítsák be, menynyivel előnyösebb a nagyüzemi gazdálkodás. Javítsuk a párt vezetési módszereit, az irányítást Arra kérjük a tsz-tagokat, gondolkodjanak el azon, érez- nek-e felelősséget a szocialista fejlődés iránt. Azt gondolom, ha magukba néznek, akkor megértik, mily nagy felelősség hárul rájuk. S ha átérezték felelősségüket, akkor azt kérjük tőlük, teljes szívvel és lelkesedéssel harcoljanak szövetkezetük fejlesztéséért, új termelőszövetkezetek létrehozásáért. Szilárdítsák és javítsák tovább kapcsolatukat az egyénileg dolgozó parasztokkal. Ha kell, géppel, vagy jó szóval segítsék őket; gondoljanak arra, hogy ők a holnap tsz-tagjai. Ezzel megkönnyítik részükre a választást. Vonzóvá kell tenni a termehanem oda adjuk, ahol leginkább szükséges. Az állatállomány fejlesztéséért és a termésátlagok emeléséért is további lépéseket kell tenni. Nagy gondot kell fordítani a kukoricatermesztésre, el kell érni, hogy ebben az évben S0 százalékkal emelkedjék a termésátlag. Ezzel megoldjuk a takarmányproblémát, s elősegítjük az állattenyésztés fejlesztését is. Nagyon fontos, hogy rend lelőszövetkezeteket, beruházást kell biztosítani számukra, segíteni kell nekik a vezetésben. Az a helyes, ha a tsz-elnök elsősorban a községből, az értelmes szegény- vagy középparasztok közül kerül ki. Az ilyen embert ismerik a faluban, szeretik, hallgatnák rá. Ha nincs neki megfelelő szakértelme, de van tekintélye, adjunk mellé olyan szakembert, aki segít neki a vezetésben, s kitten jól el tudják irányítani a szövetkezetei. Törekedni kell arra, hogy mined több tsz-ben legyen agronómus és könyvelő; meg kell szüntetni a zsebből való gazdálkodást. A tsz-ek gazdálkodásának megjavítása céljából gyen a szövetkezetekben. Sokakat az tart vissza a szövetkezettől, hogy ott veszekedés, torzsalkodás folyik, s különböző személyi problémák vannak. Határozottan fel kell lépni mindenfajta torzsalkodás ellen, és azoknak, akik ismételt figyelmeztetés és nevelőmunka ellenére sem tudnak rendesen dolgozni, mondjuk meg, hogy szívesebben vesszük, ha megválnak a szövetkezettől. Nem mindegy, hogy milyen pártpolitikai munka folyik a termelőszövetkezetekben. Ez pedig nemcsak a tsz-elnökök, hanem elsősorban a tsz-párt- szervezetek dolga is. Hiszen" a szövetkezetbe való belépéssel az emberek egyszerre nem változnak meg. Formálni, nevelni kell őket, hogy szocialista ember váljék belőlük. Pártszervezeteket, pártcsoportokat kell alakítani minden szövetkezetben; ezt rendkívüli tagfelvétellel is elő lehet segíteni. A szövetkezeti pártszervezetek és kommunisták feladata, hogy segítsék a tsz vezetőségét a szövetkezet fejlesztésében, hadakozzanak a torzsalkodás ellen, mutassanak példát a szövetkezet többi tagjának. A tsz-mozgalomban úgy tudunk előre jutni, ha társadalmi üggyé tesszük. Mindenki saját területén tevékenykedjék ennek érdekében. A munkásosztályé a legnagyobb felelősség. Az üzemekben győzzék meg a faluról bejárókat, ők pedig saját családtagjaikat, továbbá patronálás alkalmával nyújtsanak segítséget a mező- gazdaság szocialista átszervezéséhez. Sokat segíthetnek ebben a munkában az állami gazdaságok vezetői és dolgozói. ne aprózzuk el a beruházásokat, A tsx-fejiesztés ütem/tői függ a megye iparosítása Ha valamely szerv érdekelt j a tsz-fejlesztésben, akkor az a gépállomás. Sajnos, mindaddig ! nem tudnak megfelelő törzsgárdát kialakítani, amíg nincs elegendő munkaterületük. Még a gépállomások igazgatói sem dolgoznak úgy, ahogy kellene. Még Vittmann elvtárs sem, a Segesdi Gépállomás igazgatója sem, aki pedig régi tszszervező. Ugyancsak fontos, hogy ne kendőzzék el a hibákat, hanem jelezzék őket felfelé. senkinek sem használnak, ha takargatják őket. Sok függ attól is, hogyan javítják ki a gépeket, s azok megállják-e helyüket a mezőkön. Igen nagy ennek az aktívának a felelőssége. Ebben a teremben olyan elvtársak ülnek, akik már sokat tettek a népi demokrácia megszilárdításáért, a tsz-mozgalom fejlesztéséért. Itt ül a tisztikar. Sok függ a pártaktíva résztvevőitől, a többi között az is, hogy kapunk-e ipart vagy nem. Mert ahogy a párthatározat kimondja, oda kell az ipart telepíteni, ahol Ez a legnagyobb vállalat a mi megyénkben. Három és félezer alkalmazottuk van. Ha csak negyedrészüket győzzük meg, hogy saját maguk, esetleg feleségük lépjen be a termelőszövetkezetbe, már akkor is nagyot léptünk előre. Sokat tehetnek a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséért a földművesszövetkezetek. Segítsék a kezdő termelőszövetkezete! gyorsan fejlődik a tsz-mozga- I lom. Ez érthető, mert ott sza- ; badul fel több munkaerő. Tehát hogy ipari megye legyünk, attól is függ, hogy az elvtársak hogyan gondolkodnak és dolgoznak. Lehetséges-e gyorsabb előrehaladás? Igen, lehetséges. Pártunk Központi Bizottságának jó a határozata. Nagy segítséget jelent az e határozat nyomán hozott 3004-es rendelet is. Szakembereink eddig is sokat tettek a szövetkezeti mozgalomért. Csak örömmel mondhatjuk, hogy a régiek lelkesedésben megelőznek nem egy új szakembert. Gajdi vagy Molnár elvtárs, a megyei tanács főállattenyésztője, illetve főagronómusa, Osváth elvtárs és Cseh elvtárs a répási és csurgói tsz agronómusa, illetve elnöke példája ezt bizonyítja. Sok erő lakozik falusi pártszervezeteinkben és tanácsainkban is. Szólni kell két, segítsék az alacsonyabb fokúakat. Ott szervezzenek ilyet, ahol nincs meg a feltétele a fejlettebb típusú szövetkezet létrehozásának. De sokat tehetnek saját területükön a tsz-fejlesztésért az Állatforgalmi Vállalat, a bankok dolgozói, az orvosok, a pedagógusok, ügyészek. Ne felejtsük, a döntő szó a felvilágosító munkáé! Ahogy előrejutunk, számolni kell az ellenség tevékenységével. Már most is vannak ilyen jelenségek. Nagyon következetesen és keményen harcoljunk ellene. Ahol fellép, a szövetkezeti mozgalom ellen agitál, megvan a mód és lehetőség, hogy úgy bánjunk el vele, mint az osztályellcm- séggel szokásos. Ez rendőri és ügyészi szerveink feladata. Vigyáznunk kell, hogy mesterségesen ne élezzük a harcot. Ezt a harcot főleg politikai síkon kell megvívni. A szegény- és középparasztot győzzük meg, s szigeteljük el azokat, akik a szövetkezeti mozgalom ellen hadakoznak. Ahogy megyünk előre a szövetkezeti mozgalomban, tapasztalhatjuk, hogy egyesek újt ól előveszik a régit, újból »kommunista agyrémről« fecsegnek. Legyünk tisztában azzal, hogy bennünket a helyzet, az élet kényszerít arra, hogy nagyüzemi útra vigyük a mezőgazdaságot. A technika, a tudomány olyan gyorsan fejlődik, hogy ha nem lépünk együtt vele, lemaradunk. Ha nem alkalmazzuk az agrotechnikát, a gépeket, a biológiai, kémiai védekezést, akkor túl drágán termelünk, mint most is, s a világpiacon nem leszünk versenyképesek. Akármilyen jó viszonyban is élünk a paraszttal, de saját zsírunkban fogunk megsülni, mert termékeink olyan drágák lesznek, hogy nem veszi meg őket senki a világpiacon. a földművesszövetkezsfek szerepéről. BscsiiletbelL kommunista ügyünk a szocialista társadalmi rend felépítése. Azt akarjuk, hogy jobban éljen a nép. Jobban élni azonban csak nagyüzemi gazdálkodás útján lehet. Mit ad a szövetkezet a parasztoknak? Jó módot, biztos öregkort. Nem törvényszerű, hogy paraszt- asszonyaink idő előtt tönkremenjenek. Biztos jövőt akarunk teremteni a fiataloknak és öregeknek egyaránt. így vesszük elejét a munkanélküliségnek. A kommunistáknak becsületbeli ügyük, hogy megvívják ezt a harcot. Azonban nem kell idegeskedni, kapkodni. Nyugodtan, határozottan kell dolgozni. Ha így cselekszünk, megoldjuk feladatainkat. Ha helyesen gazdálkodunk népünk irántunk megnyilvánuló sze- retetével, lelkesedésével, akkor nem kétséges, hogy előre jutunk. Ha okos szóval, őszinte beszéddel, becsületes eszközökkel, az ösz- szes erők összefogásával, az üzemi igazgatók fáradhatatlanságával, az üzemi pártszervezetek jobb hozzállásával dolgozunk, akkor eredményt érünk el. Ne kapkodva, de a reális körülményekből kiindulva, megfeszített munkával, becsülettel teljesítsük azt a feladatot, amelyet egész népünk joggal elvár a Somogy megyei kommunistáktól — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét a megyei pártbizottság első titkára. * * * Szirmai elvtárs beszámolóját vita követte. A vitában részt vett: Darabos Iván, a Központi Bizottság tagja, a Zala megyei pártbizottság első titkára, Szigeti István, a Marcali járási Pártbizottság titkára, Horváth János, a MÉSZÖV elnöke, Simon Lajos, a kaposvári járási tanács elnökhelyettese, Bála József, a babócsai Üj Világ Tsz elnöke, Hegyi Károly, az Állatforgalmi Vállalat igazgatója, Nagy József, a Magyar Nemzeti Bank pécsi területi irodájának vezetője, Tóth Vendelné, a Nagyatádi járási Pártbizottság titkára, Walter Imre, a ráksi Üj Élet Tsz elnöke, Puskás József, a pusztakovácsi Dimitrov Tsz elnöke, Torma István, a Tabi járási Pártbizottság osztályvezetője. Nagy Árpád, a Gépállomások Megyei Igazgatóságának vezetője. A felszólalók valameny- nyien kifejezték a párthatározat feletti örömüket, és a somogyi kommunisták, termelőszövetkezeti tagok támogatásáról biztosították a párt vezetőit. A hozzászólásokat Szirmai elvtárs foglalta össze, majd Illés Dezső elvtárs zárta be a megyei pártaktíva-értekezletet.
