Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-01 / 1. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Csütörtök, 1959. január 1. Látogatás Búváriban Feleletet váró nagy kérdés A kerélcagyig érő sárban ■S*- lassan cupog a hintó a Kaposvári Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat búvári üzem­egysége felé. Az iroda előtt megállunk. Deák János üzemegység-vezető fogad ben­nünket. Tőle tudjuk meg, hogy a vállalat 1951-ben létesült. Valamikor gróf Széchenyi László birtoka volt a puszta. Körültekintünk a gazdaság portáján. A télire elkészített, trágyával körülrakott ólakban 123 fehér hússertésük, 165 szo­pós malacuk, 850 árusüldőjük van, ezeket a 40 kg-os súly el­érése után elszállítják Sántos- ra, és hizlalásra fogják be őket. Van továbbá 83 tenyész- süldőjük, mely a tenyész után­pótlást hivatott biztosítani. — Ezenkívül 350 birkát is tartunk. Csodálkozva nézünk a ve­zetőre. — Igen, igen — világosít fel bennünket —, ez nagyon kifi­zetődik mint kisegítő üzemág. Kitartásuk az ezer holdas te­rületükön jóformán semmibe sem kerül. — Növénytermeléssel is fog­lalkoznak? — Igen — válaszolja. — Fő­leg takarmányt: lucernát, ló­herét, árpát, burgonyát, répát termelünk, de a homokos ré­szeken rozsot is, természete­sen eladásra. Van ugyan 27 lovuk, de eze­ket a rossz útviszonyok miatt — csak takarmány, trágya és egyéb szállítására használják. A mezőgazdasági munkákat a négy G—35-ös traktor végzi. De van vontatójuk, Zetorjuk, vető-, arató- és cséplőgépük is. 7/ észül a puszta a télre. Csak a kocsik sustorog- nak a sárban: hordják az ólak körül naponta felgyülemlő trá­gyát. S egy-két sertésgondozó áll ki időnként az ól ajtajába, míg elszív egy cigarettát, mert bent nem szabad dohá­nyozni. Szabó Géza elletőssel beszélgetünk. 52 óta itt dolgo­zik. Nem unja a pusztát, bár élt már városban is. — Ott sem kerestem többet 1250 forintnál, s még ráadásul, ha kiléptem a kapun, egjj tí­zes mindjárt elment, ha meg niég körül is néztem, feltét­lenül odasírt egy húszas. Itt meg, ha jól sikerül az elletés, mép prémium malacot is ka­pok. Megunta a vándorutat a vá­rosi születésű Szabó Géza, és itt, a mindentől távol eső pusztán települt le. Terveikről beszélve elmond­ja az üzemegységvezető, hogy rendkívüli felújítási hitelből most van átalakítás alatt egy 500 férőhelyes, önetetősre be­rendezett régi istálló. E rend­szer lényegesen megkönnyíti a gondozók munkáját, mert ke­vesebbet kell az ólakban tar­tózkodniuk. A továbbiakban 50 ökröt állítanak be hizlalás­ra, mivel a téli időszakban nem tudják igázni őket. Eze­ket a megfelelő súly elérése után külföldre szállítják. rr érvük még, hogy az x Angliából hozatott nyolc nagy fehér importkan ivadékaiból mind a 14 társ­üzemegységnek juttatnak a sertésállomány minőségi meg­javítása céljából. (Szentai) Január 1-től tilos nyálra vadászni A földművelésügyi minisz­ter 5 1958. számú rendelet« in­tézkedik a vadállomány gyara­pításáról. Az apróvadas va­dászterületeken három éven belül el kell érni a többi kö­zött. hogy minden négy kát. holdra jusson egy nyúl. Ennek az az előfeltétele, hogy a va­D jobb munka anyagi megbecsülése Az 1956—57-es gazdasági évet veszteséggel zárta a Közép- Somogyi Állami Erdőgazdaság. A következő esztendőben át­billent a mérleg. A végleges adatok szerint 1 millió 23 ezer forintot írhattak a nyereség-rovatba. Szívós, kitartó munka eredményeként vált egyik évről a másikra veszteségesből jö­vedelmezővé a gazdaság. A munkások erőfeszítéseit nem­csak erkölcsiekben, hanem anyagiakban is jutalmazta álla­munk. Egy év alatt 1416 forinttal nőtt egy dolgozó 12 havi át­lagbére. 336 ezer forintot prémium, 156 ezer forintot külön­féle segély, 149 ezer forintot jutalom címén kaptak kézhez a munkások. Végül pedig 660 dolgozó között 368 ezer forintot osztottak szét nyereségrészesedésként. Mindent egybevetve fizetésükön felül 1 millió 9 ezer forint bevételhez jutottak az 1957—58-as gazdasági évben azok az emberek, akiknek te­vékenysége nyomán nyereségessé vált az erdőgazdaság. A kapott pénzösszeg meggyőzően bizonyítja, érdemes volt fára­dozni. Ennek tudata nagy ösztönzést ad az új gazdasági év megnövekedett feladatainak megoldásához. dászok gondoskodjanak a te- nyészállományról, vagyis hagyjanak kellő számú élő nyalat. Megyénk vadásztársa­ságainak elnökei nagy egyet­értéssel fogadták ezt a rendel­kezést. Ismerve a meglevő vadállomány mennyiségét, úgy határoztak, hogy 1959. január 1-től kezdve nyúlra nem va­dásznak. Ezt a döntésüket megerősítette az FM: eszerint az említett időpontban érvény­be lép a nyúlvadészati tila­lom Somogy megye egész te­rületén. A tilalom betartása nemcsak nemzetgazdasági érdek, hanem érdeke minden vadásznak is. A vadászat beszüntetése a nyúlállomány növekedésének lehetőségét teremti meg, s a több nyúlból többet lehet majd puskacsöre fogni. Ezáltal a na­gyobb vadászöröm mellett je­lentősebb bevételhez is jutnak . a vadászok. Aki e jól felfogott érdeke ellenére sem akasztaná szögre nyúllövő fegyveréi, az ráfizet. Tilalmi időben nyalat l lepuí fan tani ugyanis oryvadá- * szat bűntettének minősül. • Az új év első napjára virradtunk. Megint elszállt felettünk egy esztendő. De tanulságait nálunk hagyta. Jó azokra is figyelnünk, ami­kor ismét elindulunk 365 napos útunkra, — hozzálátunk az 1959-es év munkáihoz. Itt is, ott is a számvetés készül ilyenkor, esztendők fordulóján. Egyik helyen azt mondják a múlt évre visszatekintve: sikerült — másutt kény­telenek megállapítani: nem vált be a számí­tás. A somogyi termelőszövetkezetek — noha sa­nyargatta veteményeiket a mostoha időjárás — tavaly is több gabonát takarítottak be, mint a magángazdák. Búzából százhetvenöt, árpá­ból százharminc kilóval adott nagyobb ter­mést a szövetkezeti földek egy-egy holdja, mint az egyéni parasztoké. Nem faggatjuk to­vább a számokat. Az idézett adatok is tanú­sítják: a természet erői a kisgazdaságokra mé­rik a nagyobb csapásokat. Jobblétet hozott falvainkra is a néphata­lom. Ugyanakkor élteskorú parasztemberek elmondják szerte a megyében, hogy nem te­rem lényegesen többet a föld, mint a felsza­badulás előtt. Üj otthonok egész sora a haj­léktalanok feje fölé, szebb ruha a felnőttek, gyermekek testére, bőségesebb táplálék az asztalokra — ezt tette a múlt helyére a jelen. Módosabb élet, nem nagyobb termés — kiáltó ellentét. Feloldásához egyetlen járható út ve­zet: a hozamok növelése. A mainál is elége­dettebb életet akarunk — ez kétszeresen sür­get bennünket a jólét anyagi alapjainak meg­teremtésében. Miért nem ugrik felfelé a paraszti termelés színvonala? Tán elhatározták a gazdák, hogy ők pedig nem akarnak több búzát, kukoricát a maguk és az ország magtáraiba juttatni? Nem, erre nem tettek fogadalmat sem együt­tesen, sem családjuk körében. Azt viszont tíz­szer, százszor is »tervbe vette« külön-külön minden gazda, hogy jövőre gazdagabb aratása lesz. Egyiküknek sikerült elérni a céit, a má­siknak nem. Ezért mutathatja az átlagszámí­tás, hogy az egyéni gazdaságok nem mozdul­nak előbbre. Példa áll előttük. Régi is, új is. Az uradalmak nagytáblái és majorjai ontot­ták az egyöntetű mezőgazdasági terméket, nagy tömegben. Most meg szövetkezeteink válnak árutermelő gazdaságokká. A felsömo- csoládi Petőfi, Tsz-től tavaly 448 ezer forint értékű árut kért a népgazdaság. A szövetke­zet megadta a kért mennyiséget kenyérgabo­nából is, húsból is. tejből is. Ráadásként pe­dig 215 545 forint ára terméket küldött a vá­rosnak. A hazai igények kielégítése nem jelenti a falu kötelezettségének teljesítését. Külföldre is kell adnunk a mezőgazdaság termékeiből iparcikk, vagy más fontos áru ellenében. De hogyan menjünk a világpiacra, ha Kis Péter mangalica hízója január derekán kés alá érett, ám Tóth János 'fehérhús sertése csak február végén nyomja meg a kellő súlyt. Azo­nos minőségű, egy időben meghízott állato­kat keres a nemzetközi piac — az egymástól elkülönülten gazdálkodó egyéni parasztok nem tudják ezt a kérdést megoldani. Vegyük újra a szántóföldi növénytermelést. A szövetkezetek határában traktor húzza az ekét, a gép hinti a magot, a műtrágyát, mező­gazdász adja szaktanácsait a vetésforgó ki­alakításához, marokszedő nélkül arat a Kno- tek vagy a kombájn. Ez a munkarend, a gépi segítség gondolkodóba ejt mind több egyéni parasztfiatalt. A messzebbre látónak már nem kell az az emberi izmot próbára tevő istállói vagy mezei munka, amit az apja még termé­szetesnek tart. Ö a világért sem akar húsz ki­lométert ballagni a lovak után a barázdában, míg egy holdat felszánt az eke. Mit tesz te­hát? Búcsút mond a földnek. Vagy — a nagy­atádiak példája nyomán — falusi ifjúsági szö­vetkezetét alakít Somogyiadon, Háromfán és egyebütt. Az akarat nem hiányzik a szorgalmas egyé­ni gazdákból a többtermeléshez. Ha valaki er­re buzdítja őket, kérdéssel válaszolnak: »Nem, lehetne-e egyéni módon? Hiszen azt olyan na­gyon megszoktuk már«. Nem lehet. Próbál­ták, de nem ment. Ha tovább próbálgatják, akkor sem fog menni. Egyikük-másikuk időn­ként feljebb juthat ugyan, de a parasztok összessége csakis az összefogás révén léphet tartósan és mindig előbbre. A tudomány, a technika nem íér be a fél holdak cövekjei közé — tág teret követel magának, hogy jobb életei adjon cserébe annak, akinek a szolgá­latára hivatott: a föld munkásainak, egész népünknek. A jelenben éló ember a jövőnek szegezi te­kintetét. Ha tágra nyitja szemét, meglátja, mit csinálnak mások az oiszág határain kí­vül. Ott van például a nagy Kína, melynek népmilliói pusztultak éhen minden esztendő­ben az urak jóvoltából. És ma? Ma hallatlan termelési sikerekkel ejti bámulatba a világot ez a felszabadult ország. Ök — a kínai pa­rasztok — sem egyénenként, hanem közösen érték el eredményeiket. Igen. a technikai vi­lágforradalom egyesíti a földművelőket is. Az ember, aki felfedezte az atom titkát, újabb és újabb eszközöket készít a mezőgazdálko­dás munkájának megkönnyítésére, eredmé­nyesebbé tételére. Ez a rohamléptű fejlődés felteszi a kérdést a somogyi parasztembernek is: akarják-e a jobb, gazdagabb életet. Aki híve a haladásnak — holnap vagy holnap- utóm, de egyértelműen válaszol. A döntés elő­segítéséhez egyre számosabb beszédes példát ad a való elet. Kutas József £ % világ helyén Disznó­vágáskor Estére kelve mindennel végeztek, ami a disznóvágas első napjára elő vagyon írva. A zsírsütés ugyanis a más­napi teendők közé tartozik. Amikor betoppantunk hoz­zájuk, a házigazda éppen a hurkatöltésnél tartott. Ké­sőbb hozzáfogott a tűs sózá­sához. A nagyteknó körül ti­pegett négyéves kislánya, Gyöngyike is, es keszsegesen fogta a sóstálat — legalább­is addig, amíg elkattant n fényképezőgép. Reggel megszökött az egyik hízó. özük az ól kerí­tése — kiugrott a lesben álló emberek között Nem sza­ladt messzire, hiszen nehe­zen cipelte másfél mázsás súlyát. Csakhamar utolérték üldözőt Au g u s z t József pusz­taszemest iskolaigazgató jól megtanult bánni a böllérkés­sel. Ügyesen leszúrta mind­két disznót. Persze egyedül nem bírt volna velük. Sze­rencsére akadt segítsége. A disznóvágás ugyanis olyan jelentős esemény, hogy ösz- szehozza a rokonságot. Erre az alkalomra összejöttek a famíliába tartozók még Bő- szénfáról is. Itt volt az igaz­gató öccse, Feri feleségestül, aztán az após, Fürstein András. Az ilyenkor adó­dó asszonymunkát Pető J á n o s n é irányította nagy hozzáértéssel. vadspuszta! Két utcasor. Az északról benyargaló szil dró- tokat himbál a házak felelt. A félig hajlott antennapóz­náikban egy pillanatra meg­kapaszkodik, majd tovább szalad. Az iskolából kalapácsolás zaja hallatszik. Négy-öt pely­hes állá fiú színpadot ácsol. Orbán József és Orbán József né pedagógusok egykori, vagy mostani tanít­ványaik valamennyien. A ta­ntió 1950-ben »,szegődött« a pusztára, ö a rendező. Úgy­szólván Vadé minden fiatal­ja kapott szerepet. Gárdonyi Géza: A bor című színművé­ben. Hiába, kevesen vannak. Az iskolával szemben hat­van év körüli bácsi támaszt­ja a kisajtót. Kisvártatva, mint aki teljesen felesleges­nek tartja a szemlélődést, be­fordul a lejtős udvarra. Bizo­nyára a konyha, körül mata­tott, mert baltával és jó nagy darab hússal a kezében bukkan fel újra. __ ... 3 — összevagdosom, mert azt mondja az asszony, így nem fér bele a fazékba. De tessék csak beljebb ... Idős Mráv Györgyök nak ebben a házban. A szabadulás után épült ez is $ meg a fiáé is. Hogyan éltek azelőtt? tosabb: az ember szabadja lett. Ennek vitathatatlan bi­zonysága az, hogy a fényié való kilépés 13—14. esztende- jében már itt tartunk. Az egykori pusztákat jelző fehér faltak helyén tervező, maguk előtt célt látó emberek élnek. Abban az időben itt, a mi megyénkben is sokan és igen rosszul éltek a puszi áko". Szentgyörgy- naptól Szzr.t- györgy-napig vagy éppen bá­tyus vándorként uradalmak­tól uradalmakig tapogatták az utat. S az ünnepi ebédre valót nem azé: t vág'ék sok. darabra, mert nem féri b”ln a fazékba, hanem hogy jus­son belőle mindenkinek. S na. ha valahol au heti­jük. olvassuk, hogy összeha- sonliUialatlanvl más az é’ei, mint negyvenöt előtt — ez nem kérkedés, és nem arra int, hogy ne törekedjünk, még többre és jobbra, hanem hogy ne legyünk türelmetlenek, s hogy mértékkel osszuk- széf az országban mindazt, arnii közösen előteremtettünk. A mi történelmünk, melye' felszabadultan írunk, már a negyvenöt Utáni első évek­ben is több jót rögzíthet, mint a. múlt. És annak igazan erek örülhetünk, hogy Vadé- pusztán van iskola, bolt, áru­felvásárló hely, s az is ered­mény, ha sok-sok ‘ pusztánk valamelyikén bekötik a vil­lanyt és egy pedagógus he­lyet kettő oktatja a gyereke­ket. A múltban parasztnak, cse­lédnek, munkásnak, zsellér­nek, értelmiséginek egyaránt rossz volt. Ma nálunk nem jó az úrnak és a grófnak, de ez nem baj. S az sem, hogy kiöregszik, vagy utolsót só­hajt az egykori báró, mert nem győzi megvárni az általa annyira óhajtott »fordulatot«. Villany, könyvtár, iskoln- avatás — mind-mind ünnep a pusztákon is. Ünnep a munkában megfáradt, az in- <éző öblös hangjára még em­lékező ember nevenapja, ün­nep volt a karácsony és ün­nep az újév is. Ma a pusz­ták más értelmű üzenetedet küldenek egymásnak, s na­gyobb a látóhatár is, mint régen.. Gőbölös Sándor lax- j fel-x 1 Egy kis összehasonlítás — Már mint a demokráciát A szamok iah? — kérdez vissza. I szólni. csak érteni kell a A számok is tudnak be előtt? — Hát ahogy a papok pa-1 nyelvükön. Elmondják póidá- rancso-lták, mert itt a mer- fül, hogy kinek a fáradozását nyei piaristák dirigáltak. —| fizette meg jobban a föld: az S ezzel mintha mindenre I egyéni parasztét vagy a szö- megválaszolt volna, az éppen | vetkezeti tagét. Néhány köz­betoppanó legkisebb unokáját ségben végeztek ilyen össze- felé fordul, ♦ hasonlítást. A bőséges anyag­imé, két pillanat egy pusz-fból közreadunk néhányat, ta jelenéből. A múlt képeit {hadd okuljanak belőle paraszti a ma is élő egykori cselédek j olvasóink. őrzik emlékezetükben. Hogyl Hambrus János (lakik Ba- milyenek voltak ezek a ké-t bocsa, Kossuth u. 119. sz. alatt) pék? Itt-ott még van nyom,löt és fél holdas gazdának mely egészen a máig is elve- ♦ 32 550 forint volt az évi bévé- nyes kiadás. Istvánfi József zet. ■ Találunk Somogybán is Stele. Kiadása pedig 26 228 fo- egyedüli dolgozott a tsz-ben: egy-két konyhás, hosszú cse-1 rint.ra rúgott. A különbözet hat havi munkája 10 252 fo- ledhazakat, de csak ilyen me-l— 6322 forint — két ember rint tiszta jövedelmet hozott. mentők vannak. És rövidesen * munkájának a jövedelme a Lauf er Imrének és feleségének elfogynak ezek is, mint|kisgazdaságból. Semofcsán Jó- együttesen havonta átlag 2094 ahogy végeszakadt a kom-tzsef (Babóesa. Kossuth u. 37. forint tiszta haszna származott menciós világnak. A legfon- * sz.) nyolc holdat művel má- a közösből. sodmagával. Saját bevallása szerint 39 900 forintot vett be, és 28 559 forintot adott ki 1958- ban. Jövedelme: 11 341 forint. Hárman dolgoztak Káplár Jó­zsef (Babóesa, Béke u. 42. sz.) tizenhat és fél holdas birto­kán. Tiszta hasznuk 10 751 fo­rintra tehető. A babócsai Uj Világ Tsz-ben Raczkó József másodmagával háromnegyed év alatt 23 465 forint értékű részesedéshez ju­tott. Ebből 684 forint a törvé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents