Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-06 / 4. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Kedd, 1959. január 6. Jövőbe mutató beszélgetések : Egy játékkészítő tanfolyamon láttuk Szigeti István elvtárssal, a Marcali járási Pártbizottság első titkárával arról beszél­gettünk, hogyan tevékenyke­dik járásában a Hazafias Népfront, miként lehetne munkáját még jobbá, ered­ményesebbé tenni. — Munkánkban mindenkor támaszkodhatunk a Hazafias Népfrontra — mondja a párt- bizottság első titkára. — Ha alaposabban meg akarjuk is­merni a népfront tevékenysé­gét, ákkor vissza kell tekin­tenünk a választás előtti hó­napokra. Ebben az időszakban nemcsak munkája javult, ha­nem a tekintélye is megnőtt a népfrontnak. A párttagok és pártónkívüliek ma már egyaránt tisztában vannak a népfront szerepével, fontos­ságával. Világossá vált, hogy a Hazafias Népfrontra szük­ség van, s ha rendszeresen feladattal bízzuk meg, akkor nagy segítséget nyújt. Főleg a községet, a lakosságot érin­tő kérdésekben lehet rá tá­maszkodni. Somogysámscnban épült fel a járás legmodernebb bölcsődéje. Abban, hogy a sámsoniak 18 százalékos köz­ségfejlesztési hozzájárulást szavazták meg, nagy része van a népfrontnak. Ered­ményes munka folyik Böhö- nyén és Szegerdőn is. Szőke- dencsen Hollóst József is­kolaigazgató, népiről telnök- nek köszönhető, hogy a nép­front szoros kapcsolatban dolgozik a tanáccsal és a pártszervezettel. Kébhely, Sá­voly, Nemesdéd, Vése köz­ségekben is jó munkát végez a népfront-bizottság. — Néhány helyen azonban nem használják fel kellően a népfrontban rejlő erőt, így volt ez Marcaliban is. Most már tapasztalható némi kez­deményezés, s talán megválto­zik a helyzet. Kossuth-kört alakítottak, s a gazdáknak különböző előadásokat tarta­nak. Akadna munka So- mogyfajszon is, ahol mind­össze 3 százalék községfejlesz­tési hozzájárulást szavaztak meg, és Somogyzsitfán, ahol csak igen nehezen szavazták meg a községfejlesztési járu­lékot. — A népfront tagjai most is tevékenykednek — folytat­ja Szigeti elvtárs. — Előadá­sokat tartanak a népfront fel­adatairól. Az újonnan meg­választott és a régi tanács­tagok részére indított elő­adásokat is ők szervezik. — Még jobbá tehetnénk a munkát, ha nagyobb gondot fordítanánk a társadalmi munkások megbecsülésére. Nem csupán kormánykitünte­tésekre gondolok. Az ered­ményesen dolgozó aktivisták­nak arany, ezüst vagy bronz érmet lehetne adományozni, és munkásságukat szabadsá­guk kiszámításakor is figye­lembe kellene venni. — A Hazafias Népfront mi­nél több embert vonjon be munkájába. Erre jó alkalmak a községi és járási népfront­bizottsági ülések. Hívják meg ezekre a kívül állókat is, hogy lássák, mivel foglalko­zók, mát határoz a népfront. Ahogy a üiácseliek látja (aJLufál Miközben a másfél ezer lakosú falu dolgait beszélgetjük Szili László elvtárssal, a somogysámsoni tanács immár másodízben megválasztott elnökével, szemünk önkéntelenül is a falra téved, a villanykapcsolót keressük, hogy világos­ságot teremtsünk a szemet gyötrő sötétség helyébe. Hiú óhaj: Sámson lakói még petróleumlámpánál vakoskodnak. — De már nem sokáig — mondja büszkén Szili elvtárs ha minden úgy sikerül, ahogy a tanácsülésen terveztük, egy esztendő sem telik el, s este nemcsak a házak lesznek fényesek, hanem az utcán sem kell botorkálni. Bizonyára tud már róla — az állam is, meg a község népe is úgy akarta —, Sámsonban idén villany fog világítani. — No, persze, nem ment ez olyan könnyen, mint gon­dolják — fűzi tovább a beszéd fonalát a tanácselnök. Ára lesz annak. Községünk nagy kiterjedésű. Hétezer méternyi vezetéket kell építeni, hogy Sámson minden részébe el­jusson a villamosenergia. Egymillió forintnál is többet emészt fel ennek a költsége, nem bírtuk volna saját erőnk­ből összeadni, de szerencsére az állam sem szűkmarkú: a villamosítási költségek nagy részét, kb. 700 ezer forintot magára vállalt. A község lakói ehhez háromszázezer forint­nál valamivel többet adnak. Nem zúgolódik senki a teher miatt, inkább azt hajtogatják, bárcsak már égne a villany. Ha az elképzelések valóra válnak — és miért ne való­sulhatnának meg, ahol annyi lelkesedés és áldozatkészség van —, nem kétséges, hogy tovább növekszik a tanács te­kintélye. Annyi bizonyos, a villamosítás megvalósulásáig még sokat kell fáradozniuk a tanácstagoknak és vezetőknek. Ám korántsem csupán ennyiből áll a tanács munkája. Gyakran kell foglalkozniuk úgynevezett kényes ügyekkel is. — Lakik a faluban egy fiatal lány, aki alig járta ki a? iskolát, máris gondot okozott a hatóságoknak. De még milyent! Szülei megrögzött alkoholisták, s azzá lett a kislány is. Még elgondolni is fájdalmas — mondja az elnök —, hogy ez a rosszul nevelt lány tizenöt éves létére a szesz rabja és prostituált. Hatvan-hetven éves öregemberekkel is kikezdett. A napokban bejön hozzám az irodára egy öreg néni, s kö­nyörög, tegyünk már valamit, mert mióta az a lány kijár az urához a hegyre — csaknem hetven éves az öreg —, való­sággal megveszekedett, botrányt csinált közöttük. És jöttek mások is, hogy ne engedjük a falut szégyení- teni. Behívattuk a lányt, igyekeztünk a lelkére beszélni. Sírva fakadt, szidta a szüleit, akik tönkretették. Majd a szí­vem szakadt meg: tizenöt éves lány, és sír, és azt hajtogatja, öngyilkos lesz, mert szeretne megváltozni, de nem tud a sa­ját erejéből, képtelen erre. Nagy erő a felelősségérzet. Te­lefonáltunk az e.. ,-i nevelőotthonba, sikerült felvétetni oda. Talán — ha ő is így akarja — az otthon vezetőitől, pedagó­gusaitól megkapja azt, amit a szülői háztól nem kaphatott meg. Ez és más körülmények adták a tennivalót: sokkal többet kell törődnünk az emberek nevelésével. — A régi világ erkölcsi maradványaival kell leszámol­nunk. Sokan mértéktelenül fogyasztják a bort, a pálinkát. Ha sokkal ritkábban is, mint cégen, de még mindig elő­fordul, hogy a fiatalok csupán azért házasodnak össze, hogy a vagyon együttmaradjon vagy így gyarapodjék. — Erős gyökerei vannak még az önzésnek, sokan még ma is úgy gondolkodnak: csak én éljek jól, másokkal nem törődöm. Igaz, jól él a község. Nincs kenyérben szűkölködő ember. Hízó, bor, kenyér úgyszólván sehonnan sem hiány­zik. Gazdag községnek számítunk. Minden két paraszti por­tára jut három fejőstehén. Még a legszegényebbeknél is van valamilyen jószág. De több szellemi táplálékra van szük­ség. S főleg több egymás iránti szeretetve, megbecsülésre. Ezt azonban csak a közösség tudná beplántálni az emberek­be, a közösségben. Erre is nagy figyelmet fordítunk « jövő­ben. Még az idén szeretnénk termelőszövetkezetet alakítani, amely alapja lenne a szocializmus fmegvalósításának Sám­sonban. Hát ilyenek a mi gondjaink. Nehezek, de megold­hatók. Varga József Szervezni kell továbbra is a társadalmi munkát. Ezenkí­vül figyelemmel kell kísér­niük, hogy a községi, járási, megyei tanácstagok és az ál­dandó bizottságok hogyan lát­ják el feladataikat. Ha hibá­kat tapasztatnak, azonnal figyelmeztessék az illetékes szerveket. A fő feladat — hangsúlyozta Szigeti elvtárs — őrködni azon, hogy a ta­nácstagok és választóik között a kapcsolat állandó és a lehe­tő legszorosabb legyen. * * * Bojtár Ferenc elvitársat, a' Hazafias Népfront járási bi- J zottságának titkárát meg- j kérdeztük, milyen terveket,] feladatokat írtak elő a nép-4 front-bizottságok számára. — Legfontosabb feladatunk- j nak tartjuk — mondja Boj-_ tor elvtárs — fokozni, illetve^ fenntartani a választások alatt 4 és után megnyilvánult akti- 4 vitást. A járásban különböző 4 tanfolyamok vannak. Kéthe- 4 lyen ezüstkalászos gazdatanfo-4 lyam, két községben népkö- 4 zépiskola, Marcaliban pedig 4 népfőiskola működik. Az 4 ezüstkalászos gazdaíanfolya- 4 makan a hallgatók kívánságá- f ra Kína mezőgazdaságáról is ( tartunk előadásokat. Terveink- ( ben szerepel: segíteni a köz-4 ségek fejlődését. Társadalmi 4 munkát, szervezünk a peda-4 góguslakásak építkezésének 4 meggyorsítására.’ Támogatjuk 4 a legelek megjavítását és fá- 4 sítását. A más célra alkal-4 mattan területeket fásítjuk, 4 nyárfacsemetékkel ültetjük be. 4 Január 1-e és 15-e között aj béke-aláírásgyűjtésektoen, feb- 4 ruárban és márciusban a l magyar—szovjet barátsági hó- i nap és a Tanácsköztársaság ( kikiáltásának 40. évfordulójá- < ra rendezendő ünnepségek le- í bonyolításában nyújtunk se­gítséget. ► — El akarjuk érni, hogy a népfront valamennyi aktívája I érezze: nemcsak a választások ) idején, hanem m«t és a jö- 4 vőben is mindenkor számítunk (munkájukra — fejezte be tá- (jékoztatóját a Hazafias Nép- I front marcali járási titkára. * * * ► E tervek végrehajtása min­iden bizonnyal megnöveli a ► Hazafias Népfront tekintélyét. ► Helyes lenne, ha a vezetők az ► aktivisták figyelmét ráirányí­tanák a járási pártbizottság ► megjelölte feladatokra is. Ha ► ezt megteszik, akkor a be­szélgetések valójában a jövőt ► mutatták, azt az utat, ame­lyen a Hazafias Népfront a (marcali járásban haladni fog. Szalai László A fotoriporter elkésett, mert íme, a tanfolyam részt­vevőinek egy csoportja már az itt készített babák öltöz­tetésénél tart. Mosoly ra­gyog az arcokon, mert iga­zán szépek az ajándéknak szánt buksi fejű mackók és a habkönnyű ruhákba búj­tatott babák. Sifter Andor - né, dr. Varga Tiborné és a tanfolyamvezető, Sólymos Neszta az elkészült játékok társaságában. Ki mondaná meg, hogy nem boltban vásárolta ezt a csinos babácskát a bala- tonberényi mamák egyike? Bizony seriki, mert vala­hány itt készült játék olyan szép, mint ez az egy. EMELKEDNEK A BERUHÁZÁSOK A SZOVJET KOLHOZOKBAN írta: N. Anyiszimov, a Mezőgazdasági Gazdálkodás c. lap főszerkesztője Eredménye* szarva ttmor ka keresztesének 1955-ben Horn Artúrnak, az r Agrártudományi Egyetem profesz- > szorának irányításával érdekes kí- 1 sérlet kezdődött a nágy tehené- k szettel rendelkező Pécsi Állami Gazdaságban. A jól tejelő és hazai , viszonylatban leginkább beválfl magyartarka szarvasmarhát an- 1 goi jersey-fa.jtával keresztezték. A I jersey-tehenek előnye, hogy tes­tük kicsiny, kevés takarmányt fo- \ gyasztanak, és magas zsírtartalmú tejet adnak. Jelenleg 17 kereszte­zett szarvasmarha nevelkedik a I gazdaságban. Formájuk őzre em- t lékeztet, testük lényegesen kisebb ( a magyartarkánál, és igen élénkek. A betegségeknek is jobban ellen­állnak, mint a hazai fajták. A ke- I resztezett tehenek egy év alatt há- | romezer liter 4,5 százalék zsírtar­talmú tejet adnak, míg a magyar- • tarka tehenek tejének zsírszázalé­ka csak 3,5* Kél japán lány tanúságtétele A genfi konferencián két fiatal japán lány, a hirosimai a atombombatámadást túlélő ál- f dozatai elmondották, hogy f 1958-ban Japánban legalább húsz ember halt meg a 13 évvel ezelőtt szerzett sugár­betegség következtében. A két japán fiatal lány sajtókonfe­rencián kijelentette, hogy azért jöttek Európába a nuk­leáris kísérletek betiltását tárgyaló konferenciára, hogy elősegítsék az) atom- és hid­rogénbomba robbantások be­szüntetését. Mindkét leány súlyos égési sebeket visel a hirosimai támadás óta. A japán lányokat az angol, ame­rikai és szór*iet delegáció kép- Q viselői fogadták. A szovjet kolhozok gépesí­tett nagyüzemek. Átlagban minden kolhoz több mint 4000 hektár mezőgazdasági föld- haszoniterülettel, 374 szarvas- marhával, 255 sertéssel, és 923 juhval vagy kecskével ren­delkezik. Ezek az adatok a szovjet gazdaságok összessé­gére vonatkoznak. Egyes kerü­letekben azonban olyan kol­hozokat is találhatunk, ame­lyekben a mezőigazdasági föld- haszonterület eléri, sőt meg­haladja az 5—10 ezer hektárt. A kolhozokban mód nyílik a tudomány és a technika leg­újabb vívmányainak alkalma­zására, az ossz- és az áruter­melés gyorsütemű fejlesztésé­re. Ily módon növekszik a pénzbeli jövedelem is, amely ugyanakkor lehetővé teszi a közös gazdaság szakadatlan kibővítéséhez szükséges eszkö­zök felhalmozását. Ismeretes, hogy a kis, egyéni parasztgaz­daságok erre a felhalmozásra képtelenek. tehát a bővített újra termei és helyett mindig csak az egyszerű újratermelést valósíthatják meg. Mit tartalmaz a fel nem osztható alap? A kolhozok közös gazdasá­gának bővítése úgy történik, hogy a pénzbeli jövedelem egy részét minden évben az úgynevezett fel nem osztható alap kiegészítésére használják fel. Ez az alap a kolhoztulaj­don állandó növekedésének legfontosabb forrását képezi. A fel nem osztható alap tulajdonképpen a kolhozok felhalmozását alkotja, amely a kollektív munka és a közös jövedelem útján, az állam se­gítségével jön létre. Az alap magában foglalja: a traktoro­kat és más mezőgazdasági gé­peiket; a gazdasági épülete­ket, a gépkocsikat és a szállí­tó eszközöket; a kolhozerőmű­veket, a segédműhelyeket; az igás- és haszonállatállományt: az öntözőműveket, s a közö~ gazdaság beruházásait szolgá­| ló anyagi- és pénzbeli eszközö­ket. Ide tartoznak még a kul- I turális-jóléti létesítmények | (klubok, olvasótermek, böleső- | dék, mozik stb.) js. Természet- , szerűleg az alaphoz sorolhat- | juk a termelési és a nem ter­melési alapokat, valamint; a közös gazdaság szükségleteit kielégítő forgóeszközöket. Az alaphoz számítják még a kö­zös állatállomány növekedésé­nek és szaporulatának, vala­mint a vetőmag-, a takarmány- és az évelő ültetvény-állo­mány növekedésének értékét. Az alapszabályzat szerint a fel nem osztható alap eszközeit csak beruházás jellegű mun- kálaitokra vehetik igényibe. Az elmúlt években a kolho­zok évi pénzbeli jövedelmük 15—20 százalékát adták a fel nem osztható alapba. A kol­hozok jövedelmének növeke­désével kapcsolatban, s azál­tal, hogy a gépek kolhoztu- lajdonba kerültek, ez a szám 30—40 százalékra emelkedett. Ezt az összeget traktorok, kombájnok és más gépi be­rendezések vásárlására, javí­tóműhelyek, valamint kultu­rális-jóléti intézmények építé­sére használják fel. Míg 1932- ben a kolhozok fel nem oszt­ható alapja 4,7 milliárd rubelt tett ki, 1958 elején ez a szám már 102 milliárd rubelre emelkedett. Egy kolhozra át­számítva ez annyit jelent, hogy a fel nem osztható alap az 1932. évi 22 000 rubelről 1957-ben 1 333 000 rubelre nőtt. Ez több mint 50-szeres emelkedés! A kolhozok évről évre na­gyobb összegeiket ruháznak be a közös .gazdaságba. 1956-ban az évi pénzbeli jövedelemnek a fel nem osztható alapba ke­rülő része 16,7 milliárd rubel volt. 1958-ban pedig már 25 milliárd rubel. Mire fordítják a fel­halmozott összeget? Előzetes számítások szerint 1 szovjet, kolhozok a hétéves terv időszaka alatt 250 mil- j liárd rubelt fordíthatnak épít­kezésre, és 95 milliárd rubelért vásárolhatnak gépeket. Ezen­kívül az állam mezőgazda- sági beruházása mintegy 150 milliárd rubel lesz. Ily módon az 1959—1965. években az ál­lam és a kolhozok mezőgazda­sági beruházása körülbelül 500 milliárd rubel lesz, és csaknem kétszeresen szárnyal­ja túl az 1952—1958. évi tény­leges beruházások színvonalát. Az említett, általános szá­mok bizonyításaképpen hoz­zunk egy gyakorlati példát; a Kirov területi »-Kraszmj Ok- tyabrj« kolhoz a hétéves terv végére 148 millió rubelre kí­vánja növelni évi pénzbeli jö­vedelmét. Ha figyelembe vesz- szűk, hogy a szövetkezet alap­szabálya értelmében a fenti összeg 25 százaléka a fel nem osztható alapba kerül, akkor elképzelhetjük, milyen fejlő­désnek indul ez a közös gazda­ság. A tervek szerint hót év alatt 160 különféle termelési épületet és kulturális-jóléti lé­tesítményt építenék — 86 mil­lió ru,beiért. Ezenkívül 43 mil­lió rubelt fordítanak új gépek vásárlására. 1965 végén a kol­hoz fel nem osztható alapjá­ban 180 millió rubel lesz. E nagyszerű eredményeket a munka termelékenységének növelésével, valamint a tech­nika és a tudomány vívmá­nyainak felhasználásával, vagyis a termelés emelésével érik el. A szemesterményeik terméshozama 1985-ig előrelát­hatólag hektáronként 22 má­zsára emelkedik. Ugyancsak 1965-ben szem estemm árnyékből 270 000 mázsát takarítanak majd be. Új csehszlovák film Csehszlovákiában filmet ké­szítettek Gabriela Zapolska lengyel írónő nálunk is siker­rel játszott vígjátékából, a »Duiszka asszony erkölcséi­ből. A film rendezője Krejcik, címszereplője Zdenka Baldova.

Next

/
Thumbnails
Contents