Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-06 / 4. szám

Kedd, 1959. január 6. 6 SOMOGYI NÉPLAP A Vörös Csillag filmszínház műsorából MEGMENTETTEM AZ ÉLETEM — Francia filmvígjáték — (Január 7-ig, szer­dáig.) Cousin, a csúnya és ismeretlen zeneszerző egy napon elhatároz­za, hogy öngyilkos lesz, mert szívének királynője, Vanda mást tüntet ki ke­gyeivel. A nagy el­határozás után azon­ban rádöbben, hogy meghalni nem köny- nyű. Az autók nem akarják elgázolni, a virágcserepek az orra előtt esnek a földre, ahelyett, hogy a \fejére esnének. Kiderül, hogy még a bérgyilkosok sem hajlandók végezni ve­le. Végül mégis si­kerül találnia egy fiatalembert, Ama- dée-t, aki 43 000 frankért hajlandó megölni ügyfelét még akkor is, ha az más­nap reggelre meg­gondolja magát. Igen ám, de közben a fo­lyó zsilipjénél egy fiatal leány ugyan­csak öngyilkossági szándékkal vízbe ugrik. Cousin utána­veti magát és ki­menti. Mire észre­veszik magukat, az érdeklődés közép­pontjába kerülnek; Caroline, a tegnapi állástalan színésznő és Cousin, az is­meretlen zeneszerző híres emberek lesz­nek. Cousin boldogan sütkérezik a hírnév fényében, ám árnyat vet életére az Ama- dée-től, a jámbor bankpénztárostól va­ló félelem, aki ló­verseny szenvedélye miatt sikkasztott, és az ügyfelétől felvett pénzösszeget arra for­dította, hogy rendez­ze a pénztári hiányt. Esze ágában sincs megölni Cousint. El­lenkezőleg, vissza sze­retné adni a felvett pénzösszeget. Mulatságot ren­deznek a Szép Elet mulatóban Caroline és Cousin tiszteletére. Megjelenik a rend­őrfőnök, hogy az életmentésért járó kitüntetést Cousin mellére tűzze. De megjelenik Amadéé is és még két férfi, akiket Cousin ko­rábban akart felbé­relni, hogy öljék meg. Cousin egyik­ről sem tudja, hogy nem akarnak vesz­tére törni. Óriási ve­rekedés tör ki a mu­latóban. Másnap a kórházi ágyon talál­kozunk hősünkkel. Boldog és igen büsz­ke: híres emberré lett, Caroline is vele marad, és a rendőr­főnöknek is sikerült végre az életmenté­sért járó kitüntetést | a zeneszerző mellére ? tűznie. Gyermekvédelem a Szovjetunióban Maurice Pate, az UNICEF (ENSZ Gyermekvédelmi Alap) ügyvezető igazgatója tíz napot töltött a Szovjetunió­ban. Látogatásáról a következőket mondotta: — Mély benyomást keltett bennem az a körültekintő gondoskodás, amellyel a Szovjetunióban a gyermekekkel foglalkoznak. Úgy gondolom, hogy a hétéves terv, amely célul tűzi ki a szovjet népgazdaság további fellendítését és a nép jólétének emelését, még inkább hozzájárul a felnövekvő nemzedék életkörülményeinek megjavításához. Pate ezek után ismertette az UNICEF működését, és ki­emelte az értékes segítséget, amelyet a Szovjetunió az Alap­nak nyújt. »-Mi a Szovjetunióval a legszorosabb kapcsolato­kat tartjuk« — tette hozzá az ügyvezető igazgató. — A Szovjetunió 12 éve tagja az UNICEF Végrehajtó Bi­zottságának. E nemzetközi szervezethez 30 állam tartozik. A szovjet kormány évente 2 500 000 rubellel járul hozzá az Alaphoz. Angol orvos a szovjet sziámi ikrekről Dr. J. Tizard, az angol or­vosi kutató tanács lélekgyó­gyász szakorvosa látogatást tett a Szovjetunióban, és ta­nulmányozta az ottani egész­ségügyi viszonyokat. Elsősor­ban a fejletlen vagy torz gyer­mekek orvosi ellátása iránt ér­deklődött. Ennek kapcsán megismerkedett Anohin pro­fesszorral, aki a moszkvai Szecsenov-intézetben a szovjet sziámi ikrekkel kapcsolatban végez kutatásokat. Az angol orvos elmondotta, hogy mély benyomást tett rá az a kiváló orvosi és emberi gondoskodás, amiben Szása és Dása, a de­réktól lefelé összenőtt sziámi ikrek részesülnek. Az ikrek normális oktatást kapnak, és abnormális testalkatuk ellené­re majdnem normális életm.6- d.ot folytatnak. A legnagyobb gondoskodással és szeretettel veszik körül őket, minden ha­mis érzelgősség vagy sértő sajnálkozás nélkül. Dr. J. Tizard a Lancet című angol orvosi szaklapban meg­jelent cikkében a legnagyobb elismeréssel nyilatkozik a Szovjetunióban folyó orvosi kutatásokról. Az amerikai vagy az angol gyermekek egészségesebbek ? Néhány évre tervezett nagyszabású vizsgálatok kezdőd­tek angol és amerikai városokban annak megállapítására, hogy a 10—17 éves fiúk és lányok hol egészségesebbek és életrevalóbbak: Angliában vagy az Egyesült Államokban. A vizsgálatokat mindkét országban több mint 15 000 fiú és lány körülményeinek és teljesítményeinek tanulmányozásával folytatják le. Meghatározott gyakorlatokat végeztetnek a gye­rekekkel, és megállapítják, hogy korosztályok szerint meny­nyi kar-, láb- és hátizmaiknak az átlagos erőssége. Versenye­ken vesznek részt, amelyekben futás, távolugrás és úszás sze­repel. Angol részről az exeteri Szent Lukács kollégium test- nevelési vezetője hangolja össze a vizsgálatokat. A kutatások során igyekeznek azt is megállapítani, hogy az angol serdülő ifjúság hány éves korban éri el a maximális fizikai erőnlé­tet. Az eddigi adatok arra mutatnak, hogy a legtöbb esetben ez az állapot 15 éves korban következik be. IJj szer a nátha ellen Dr. Simeon Sredovic, a belg­rádi Politika című napilapban beszámolt egy felfedezéséről, amellyel állítólag le tudja küz­deni az emberiség egyik leg­elterjedtebb betegségét, a kö­zönséges náthát. Sredovic az ötletet tavaly Lyonban sze­rezte; ahol állatorvosi kísérle­teket végzett a száj- és kö­römfájás leküzdésével kapcso­latosan. Állítása szerint ennek a betegségnek a vírusa erősen hásonlít ahhoz, amely a kö­zönséges náthát okozza. Kuta­tásai kapcsán hasonló szerrel kísérletezett, mint amit a száj- és körömfájás ellen alkalmaz­nak. Az új szer neve Riniíin, és az orrlyukakba kell becsöp- penteni. Sredovic állításai sze­rint 49 eset közül 43-ban 24 óra alatt teljesen megszüntet­te a nátha minden tünetét. A három fennmaradó esetben csak időszakos javulás állott be. Kijelentette, hogy ha a gyógyszert a nátha kezdeti szakaszában alkalmazzák, a gyógyulás majdnem száz szá­zalékos biztonsággal bekövet­kezik. R dióirányítású daru Egyes szovjet gyárakban és építkezéseken már alkalmaz­zák a vezetéknélküli, radic-te- lemechanikus irányítású elekt­romos híddarukat. A daruke­zelő nem a magasban, hanem földszinti fülkéjében ül, előtte hordozható irányító asztal, mö­götte rádióállomás helyezkedik el. A kezelő a teher szállítására vonatkozó »parancsot« az irá­nyító asztalon levő gomb meg­nyomásával adja ki. Ekkor az adóállomás megfelelő rádióim­pulzusokat bocsát ki, amelye­ket a daru vevőkészüléke fel­fog. Itt működésbe lép a relé és a mágneses berendezések megfogják, illetőleg eleresztik a terhet. A csókolózás igénybe veszi a májat Köztudomású, hogy nehéz meghatározni a szerelem lényegét. Miután évezredek óta minden költő és író megpróbálkozott a bonyolult Probléma megfejtésével, most egy amerikai tudós, Fredericks professzor, a Dickinson-egyetem előadója tudományo­san látott hozzá a kérdés lényegének tngffmagyarázásához. Szerinte a szerelem jelenségénél elsősor­ban vitamin-, fosz­for- és keményítő­anyagcseréről van szó. Ez a kissé meg­lepően hangzó meg­állapítás abból kö­vetkezik, hogy a sze­relmesek légzése és pulzusa gyorsabb, és ezért fokozottabb mértékben kerül szer­vezetükben elhasz­nálásra a foszfor és a különféle vitaminok. Fredericks profesz- szor a csókolózás ve­gyi hátterével is be­hatóan foglalkozott. Állítása szerint csó­kolózás közben a májban gligokén hal­mozódik fel a fo­kozott energiaszol­gáltatás biztosítására, közben a szervezet indi'lint választ ki és kellő B—1 vitaminról és fosztfortartalékok­ról gondoskodik a felhalmozott cukor­mennyiségek elégeté­sére. Fredericks meg­állapította, hogy kü­lönlegesen bonyolult folyamatok játszód­nak le az emberi szervezetben akkor, ha csókolózás közben gondolkozunk is. Ez azonban — mint mondotta — csak a legritkább esetben fordul elő. Építkezzünk-e A válasz természetesein igen. Hiszen a szö­vetkezés nemcsak a mezőgazdaságiban, ha­nem az élet valamennyi területén, tehát a la­kásépítkezésben is gyorsan eredményre ve­zet Márpedig eredmények kellenek! A meg­indult nagyarányú állami építkezés enyhíti a lakásproblémákat, de ezek mielőbbi meg­oldásához az összes más lehetőségeket is fel kell használni. A somogyi helyzetet értékelve számottevő és törvényes értelemben vett szövetkezeti la­kásépítkezés még nem indult Nem is indul­hatott, hiszen csak most válik szélesetoibkörü mozgalommá. De biztos, hogy a szövetkezeti lakásépítkezés gondolata megyéinkben is erő­södött a pártnak a munkásosztállyal kapcso­latos határozata óta. Megvan a szándék, hogy a szövetkezeti lakásépítkezést itt is kiszéle­sítsék. Az eddigi várakozás indokolt. A város ugyanis — és ez helyes — megvárja a közel­jövőben kibocsátásra kerülő építési tör­vényt, amely megszabja a szövetkezeti la­kásépítkezések keretét és feltételeit. Mielőtt a tettekre sor kerülne, biztosan kell tud­nunk, vajon kap-e, és ha igen, milyen pénz­összeget kap megyénk az államtól a szövet­kezeti lakásépítkezés megindításához. A vá­rosi pártbizottságnak az az álláispontja, hogy megalapozott munkát csak ezután kezdhe­tünk, és eredményt csak úgy várhatunk, ha szövetkezéssel ? ebben a kérdésben is a törvény adta lehető­ségek alapján járunk el. De addig is, míg ez megszületik, felhasz­náljuk az időt a lakáshiány más úton törté­nő enyhítésére. A városi pártbizottság és a tanács a meglévő pénzösszegét kiegészíti a nyereségrészesedésből lakásépítésre fordított összegekkel. A vállalatok dolgozód munká­val segítenek. A tavaszig minden vállalat szervez egy-egy rendezvényt, amelynek be­vételét erre a célra adják. Hogy a szükséges egymillió forint együtt legyen, tárgynyere­mény sorsjátékot rendeznek a megyében. Az ezen a pénzen épített lakások kétségtelenül számottevően csökkentik a lakásgondot. Ezzel egyidőben a Kaposvári Cukorgyár­ban folyik egy miás típusú lakásépítkezés. A város a munkásoknak kedvezményes áron ad telket. Az építkezést salakkal, asztalos- munkával támogatja a gyár. De segítenek egymásnak a dolgozók is. A Vaskombinát az ősszel kapott egy félig megépített épület­tömböd;, amelyet társadalmi munkával fejez­nek be. Itt is öt-hat család találhat otthonra. Nem lehet tagadni, hogy az említett há­rom akció, még ha nem is merítik ki telje­sen a törvényben meghatározott szövetkeze­ti lakásépítkezés fogalmát, közös összefogás; egy célért történő társadalmi szövetkezés eredménye lesz, amely mindenki részéről megérdemli a feltétel nélküli támogatást. Sz. N. Ceruzavázlatok A precíz Fiatal leány sétál a Béke­szálló mellett. Papírban cso­koládét, cukorkát vagy vala­milyen hasonló édességet emelget szájához, s néha hát- ra-hátranéz. 25—30 méter után megfordul, s ugyanúgy hátranézegetve visszasétál. Nem nehéz kitalálni: ran­devúra vár. (Csak azt nem ér­tem, hogy nem jöttek még rá a randevúzók arra, hogy hát­ranézegetni teljesen fölösleges, hiszen néhány tíz méter után úgyis mindegyikük megfor­dul, s minden nyaktekerészeti fáradalmak nélkül — egyene­sen előre nézve — végigláthat­ják azt az útszakaszt, ame­lyet addig olyan fáradságosan kémleltek.) A cukorka vagy csokoládé elfogyhatott, mert a leány ha­nyagul a földre ejti a papírt. Aztán eszébe juthatott, hogy szemetelni nem illő az utcán, meg:- «-rajtam is múlik, hogy milyen tiszta és milyen csi­nos, vagy nem tiszta és nem csinos a város», kecses moz­dulattal lehajol, és finoman bedobja a papírszeletet a jár­da melletti lucsokba. derékkal, magasra tartott fej­jel tapossa a pedált, és szá­guld el mellettem a férfi. Bár elkerült, még mindig teljes erejéből nyomkodja a kerékpár rozsdás, kopott kor­mányára szerelt duda piros gumitömlőjét. A hálás Morc és barátságos, ideges és nyugodt, szóval annyiféle házmestert láttam, ahány féle emberi tulajdonságot ismerek. (Noha nekik is külön termé­szetük és természetrajzuk van, mint a kerékpárosoknak.) Azt azonban még náluk sem tapasztaltam, hogy — úgy mondjam — ok nélkül legyenek hálásak, köszönetét mondjanak — méghozzá előre — azért, amit még meg sem tettem nekik. A tény a következő: a Kos­suth Lajos utca nagy bérházá- nak kapuján olvasható: »Kö­szönjük, hogy betette az aj­tót». — Ez csak természetes, igazán szóra sem érdemes — akartam mondani, amikor eszembe futott, hogy.., Ho­gyan is ban ez? Igen, hát persze, tulajdonképpen nem is tettem be. Sőt, még ki sem nyitottam... De még csak be sem akartam menni ebbe a házba, semmi dolgom sincs a ház lakói közül senkivel. Tőlem telhetőén szívesen segítek, akin csak tudok, de nem azért, hogy köszönetét kapjak, hanem mert megte­hettem. A köszönő szavak mindig nekem kényelmetle­nek, mindig zavarba hoznak: nem tehettem wlna-e többet is. Most itt van ez a felirat. Még kényelmetlenebb, még zavarba ejtőbb ez a köszönet, hiszen semmit sem tettem, hogy megillessen. Jó ötletem támadt. Csend­ben, vigyázva kinyitottam a kaput, s ahogy csak bírtam, jó erősen becsaptam. Hadd hallja meg, aki előre megköszönte, hogy nem va­gyok méltatlan a köszönetére: betettem az ajtót. (Virányi) A gagös Tiltakozás a háborús játékok ellen vett felesé-1 i dekát, s f aind a tész- f Valamelyik utca nagy csa­ládi házának ablakában ol­vastam a következő szövegű hirdetést: »Dióbél van». önkéntelenül eszembe ju­tott, hogy tegnap gém nekünk is 25 nem is tette rá mind „ ­___ t ára. Tehát nekünk is van A de még csak álm.omban sem gondoltam arra, hogy henceg­jek ezzel, vagy még inkább, hogy kiírjam nagy betűkkel az ablakba. Persze, nekünk egészen kevés, nekik valószí­nűleg sokkal több van. — Akkor sem szén dolog ez maguktól — mondom hango­san az ablak felé, melynek függönye mögött bizonyosan leskelődik egy bizonyosan kö­vér bácsi dióbelet ropogtatva, s várja, vajon kicsordul-e a nyálam az ő sok-sok dióbelük­re gondolva. Bajorországban a német Ifjú Demokraták Szövetsége határozatot hozott, amelyben tiltakozik a háborús játékok árusítása ellen. Az ifjú de­mokraták erőteljesen felemel­ték szavukat az ellen is, hogy a Kelét-Németországból érke­ző szeretetcsomagokat Nyu-> gat-Németországban elkoboz­zák. KICSIT FURCSA ESET“ A nagyképfl [ Középkorú férfi ül egye-1 nesen, kihúzotü derékkal ' az i egyik utcasarkon beforduló ( kerékpár nyergén. Ismerem: jóravaló, rendes, { becsületes emberi Heti mun­kája után vasárnap egyszer ( moziba megy. Megfontolt és( szerény mindaddig, amíg ke- < rékpárra nem ül. (Reá vonat-< koztatva lásd: »A kerékpáro- < sok természetra jza» című ( népszerű tanulmány 1083. ol-< dalát.) En is megsértődnék, ha < nem ismerném, s nem olvas- ( tam volna az idézett érteke- f baiék előszobáján címmel cikk jelent meg a So­mogyi Néplap december 11-i számában, amely vállalatun­kat — úgy érezzük — nem egészen jogosan marasztalta el a Noszlopy Gáspár utca 6. szám alatti ház lakóinak pa­naszáért. A ház 1952. március 1-én került állami tulajdon­ba és vállalatunk kezelésébe. Az ingatlan lakásaiban an­nak idején a két háztulajdo­nos és családtagjai laktak. Kiköltöfíésiük után a bérle­mények megosztás folytán társbérletté alakultak. A jog­szabály szerint a társbérlők a kiutaló határozatban ’ foglalt közös helyiségeiket közös jog­gal, de egyetemleges felelős­séggel használhatják. A la­kók ezt nem tartották be, így keletkezett közöttük a vita. Mi a szocialista törvényesség szellemében és nem protek­cióból jártunk el, amikor a földszinti udvarrészen lakó, a cikkben is említett Rábai-há­zaspárnak a volt. raktárból át­alakított szobájába az egész­ségtelen betonpadló helyett négyéves sürgetés után par­kettát rakattunk. Az ő bérle­ményükhöz tartozik a vita­tott vécé is. Ezt csak Rá- keresztül zést, amint köszönésemre le­ereszkedő fejbiccentéssel vála­szol. Így azonban el is fe­lejtve kerékpárt, kerékpárost és biccentést, nyugodtan indu­lok át az utca másik oldalára. Az út közepéig sem érek, ami­kor harsány dudaszó hangzik, s ijedten félreugrom. Kihúzott lehetett megközelíteni, s ha elmentek hazulról, lakásukat nyitva kellett hagyniuk. A megyei tanács igazgatási osz­tálya ennek az áldatlan ál­lapotnak megszüntetésére ja­vasolta, hogy Martoméknak építsünk újat, mivel viszo­nyuk Rábaiékkal megromlott, s ez a megoldás látszott a legmegfelelőbbnek. Ez a -vécé is vízöblítéses, és semmivel sem rosszabb, mint Rábaiéké. Tehát ezért és nem másért teljesítettük Rábaiék kérését. Á többi panaszt illetően: Nagy Lászlónéval közöltük, hogy leválasztást a bérlő sa­ját költségén jogosult végez­tetni, s ha vízlefolyót szerel­tet be — sajnos, mi nem tu­dunk szerezni —, annak az árát is kifizetjük. A cserép- kályha átrakását Nagy Lász- lóné nem kérte, csupán emlí­tette egy alkalommal a veze­tőnek. Ugyanez vonatkozik a bérleményben 4 hónap óda lakó és 3 hónapi lakbérrel tartozó Kocka Jánosékra. A lépcsőházi világítással kap­csolatban vállalatunk eleget tett bérbeadói kötelességének. Jogos kérelemnek látszik a folyosói ajtók kijavítása. Re­méljük, hogy mint a lakások ajtóinak felújítására, erőnk­ből tellően erre is sor kerül. Az utcai erkély leszakadással nem fenyeget. Ezt Nagyván János városi főmérnök is megállapította. Az esőzések miatti vakolathullást ideigle­nesen a laza vakolat leveré­sével kívánjuk megakadá­lyozni. Nyugodt lelkiismeret- tel írhatom — s ezt a bérlők többsége is tudja —, hogy vállalatunk nem tesz különb­séget bérlő és bérlő között. Benczeleitner Józsefné, az Ingatlankezelő Vállalat igazgatója.

Next

/
Thumbnails
Contents