Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-04 / 3. szám

A SOMOQYI NÉPLAP KULTURÁLIS MELLÉKLETE SOMOGYI PÁL: Álmodik a FA Kertünk közepén Hódunyha alatt, Mint fáradt gyermek anyja kebelén, Gyökérkarjával ölelve a földet, Édesen, mélyen álmodik a fa. Felette szél dudorászik Altatódalt. Ki tudja, miről álmodik? Tán kikeletről, kéklő égről, Harmatcsókos ébredésről, A madarak énekéről, Uj ruháról, zöld levélről, Boldogságos virágzásról, Méhek zsongó zenéjéről, Ö^ömáldott rügyezésről, Mézzel csurgó napsugárról, Gyümölcsterhes forró nyárról, Gyümölcséhes emberkézről, Adakozó jóérzésről, Délutánról és estéről, Lombhullató vetkőzésről, őszi dalról, pihenésről, Cirógató hópillékről. .. ? Kertünk közepén, Anyja kebelén, Édesen, mélyen Álmodik a fa. 'BELLYEILÁSZLÓ: A Jelenkor első számáról A Jelenkor megjelenésé­vel irodalmi életünk színes, új folyóirattal gazda­godott. Mi, somogyiak is öröm­mel üdvözöljük tájunk kétha- vonként megjelenő irodalmi­művészeti folyóiratát, amely­ben a dunántúli írók méltó fó­rumra találhatnak. Nehéz egy folyóiratról az első száma alapján véleményt mondani, hisz csak a kezdetét jelenti valaminek, csak kósto­lót ad mindenből, s ha ebből az ízlelgetésből próbálnánk végső következtetéseket le­vonni, könnyen tévedhetnénk. Mégis megkíséreljük segítő jó­szándékunkkal benyomásain­kat összegezni. A szerkesztőség szép és ne­mes célt tűzött maga elé, zász­lajára »A munkásosztály olda­lán« szavakat hímezte. »A ma, a szocializmusba tartó jelen megértése, a kialakuló új tár­sadalom lényeges jelenségei­nek reális ábrázolása, a társa­dalom sokrétű, bonyolult moz­gásában a haladó irány fellelé­se és igenlése enélkül elkép­zelhetetlen« — vallja a szer­Balatoni vitorlás Mint lepke rétek zöldje felett, Sirályok röpte surran a légbe, Fehér vitorla úgy lebegett, Alatta tajték, mintha csak égne: Szellő se rebben, csend feszül végsőkig Üszkös fejű nap sebzetten vergődik. Ha érző ember lenne a tó, S egyszer tébolyban bomlana széjjel, S tévesztené, mi rossz, mi a jó, Riasztaná agyát ama vészjel: Bömbölt a parton végig csapzott hajjal Szélvész, vihar, halált hozó jaj-kardal. Mint lepke zápor súlya alatt, Hullám alá süllyedt a vitorlás ... Ha áttörné a vízi falat!? De nincs menekvés, -ácsap a romlás: Árboca rokkan, szél sivít sikoltva, Volt — nincs a csónak és fehér vitorla.. üj Színt fest majd a hajnal-ecset, Csendet, világost húz a sötétre. Bátor szívű jutalma lehet, Ki nem hátrál célt összecserélve: Hogy harc az élet, kik könnyen felejtik, Vitorla-szárnyuk tépett véges végig. »VIRÁNYI PÁL: Apám míg élt Apám míg élt, papok cselédje volt, s meghalt. A sírban senkit sem okolt, csak karja sajdul és fáj néha még, arcán barázdál egy fáradt vidék. Anyám arcát a gond redőzte, haját a bánat festette őszre, kezét a munka tépte-marta — »így akarta az Isten« — és dolgozott tovább. Anyám, az Isten nem gondolt velünk, és más sem annyi könnyes éven át. Hogy vérünk szívják: volt duzzadt erünk, s volt abroszunk: legyen, mi éhet ád. Apám, a papföld új búzát terem, te is ragyogsz, ugye, az új kalászban? A véredből szítt sok-sok gyötrelem, karod hiába-fáradásai, s mind társaidnak halál-vonszolása azon a régenvolt, fagymarta, zord télén, mikor a puskacsőben meghalt az értelem — mind mégse volt hiába. Anyám, az este olyan szegények voltunk. ... Anyám, a kín ... Anyám, a háború ... Meghaltak ők ... S ha este értük bánatos imát mond a szád, mielőtt elaludnál, mosolyogj azokért, akik élnek. kesztőbizottság bevezetőjében. Mondjuk meg kereken, hogy a beköszöntő első számban vajmi kevés valósult meg e célkitűzésekből. Főleg az el­beszélések és novellák világa áll távol attól, hogy a mun­kásosztályról a munkásosztály­nak szóljanak. Feltétlenül ér­tékelendő, hogy két novella és két elbeszélés a felszabadulás utáni jelenünkből meríti tár­gyát, de nem dicséretes a meg­oldás. Thiery Árpád Vera című elbeszélésében az ellenforra­dalmat követő forró időszak­ba viszi az olvasót, de édes­keveset mond történelmünk e viharos korszakáról. A témát hiába körítetté az író disszi­dálással, razziával, ellenforra­dalom utáni hangulatokkal, nem több egy szerelmi ^rom­szög megoldásánál. Mészáros Ferenc: A becsületes megtaláló című novellája megdöbbentő. Grau Béla nyugdíjas csak úgy tudja magát hasznos ember­ként foglalkoztatni, hogy pénz­tárcákat lop. Egyetlen öröme a boldog tulajdonosok hálál- kodása a »becsületes megtalá­lónak«. Az élet ilyen ferde ’esetlegességeit csak fejcsóvál­va, hitetlenkedve tudjuk ol­vasni. Borsos József A kutya­sétáltató című novellája még annyit sem ad, mint az előbb említett prózai művek. Je­lentéktelen téma, elnagyolt ki­dolgozás, alig tarthat számot érdeklődésre. A legproblema­tikusabb Bertha Bulcsu Esz- mélés című elbeszélése, amely egy zűrzavarban tengődő ál­lami gazdaságban játszódik le. Korrupt vezető, mindenkinek felajánlkozó nők, megveszte­gethető ellenőrök, elégedetlen­kedő traktoros, se hideg, se meleg párttagok ennyire sű­rítve még a legrosszabb álla­mi gazdaságban is aligha for­dulhatnak elő. Mégis, ha az író azért nyúlt volna ilyen té­mához, hogy megmutassa, mit kellett birkózniuk a becsüle­tes dolgozóknak, hogy rendet | teremtsenek, jó elbeszélés ke- ' rekedhetett volna az Eszmélés- ! bői. Az elbeszélésből nem tud- j juk meg, hogy van-e kiút a jól megrajzolt kátyúból, vagy j van-e remény a gazdaságban ! élők megváltozására. Sőt, az ! író csaknem glóriát sző meg­alkuvó hőse fejére. Balázs Péter, Bállá Tamás, Grau Bé­la távolról sem a mi életünk figurái. A való élet levegője hiányzik ezekből az írásokból. A riportokban kapjuk meg azt, ami az elbe- • szélesekből hiányzik. Gyznis • József: Támcsis nevéhez híven • c. riportja (a Népszabadság. 'irodalmi pályázatán II. díjat! kozik; várhajtó, hogy (széles) vitát fog kiváltani. Nincs elegendő terünk ahÁ hoz, hogy minden írásra rész-? letesen kitérjünk, mégis vi­táznunk kell Bíró Attila Hu-3 bay Jenőről szóló megemléke-? zésével. Csak hamis képe t i festhet Hubayról, aki hallgat) arról, hogy a Horthy-rendszer? kultúrpolitikájának hűséges ki-? szolgálója és támogatója volt.) S ha "elismerjük instruktivJ jellegű etűdjét, átiratai, ujj-? renddel ellátott kiadványai] hasznosságát, akkor azt sej hallgassuk el műveit felsorol­va, hogy kompozícióinak meg-É becsülését, sikerét nem azok I zenei értéke, hanem inkább? a szerző társadalmi rangja | szerezte meg. A Jelenkor első számát} néhány igazán színvo-> nalas tanulmány és recenzió? gazdagítja, bár Kolta Ferenci Szendréi József könyvéről irts bírálatával, helyenként eröl-i te tett hibakeresésével nemi értünk egyet. Kitűnő munkai Csorba Győző Faust és Csá- nyi László cigányvers fordí-< tása. A lap színvonalát emeli: Martyn Ferenc és Simon Bé-t la néhány művészi rajza. összegezve: az első számban? a Jelenkor még csak közelít-J getá a maga által meghatáro-| zott helyes célokat, mégis a) dunántúli írók és költők, mű-'t vészek alkotásainak értékes< seregszemléje. Érdeklődéssel i várjuk a következő számokat. 1 ScS<acgaKSQgcK80icéc8e§0K§cSc^0&<S<^Cfecv<^C)gaE^cgaK8c§cí |balOG GYULA: ÚJ „FÓTI “ Megsimogatják ujjaim a tollat, Halkan suhannak meghatott szavak. Remegve omlik papírra a mondat, Mert van még szép és új a Nap alatt. De hogyha szívem mégiscsak kiárad, Es lángbetűs vihar ragadna el: írnék hatalmas, új szimfóniákat És ódát, mely az égre csapna fel! Egy éve már, hogy szétfutott a dróton, Az éteren s lapok hasábjain: lm, készen áll a Gyermekváros Foton, Hogy Ábel legyen sok-sok kis Kain, Es börtön helyett nagy szívekbe zárva Otthonra leljen sok kicsiny gyerek, Hogy ne legyen itt árva, aki árva, Mert fáj nagyon, ha senki sem szeret. A csúcsra tartó utak meredélyén Magányosan haladni, jaj, de rossz, A mélység vonz, s mi vár a szikla szélén? örvényt kínáló lelki Tajgetosz. De felrepül s valóság lett az Eszme, Hogy kézen fogjunk minden védtelent, Es átadjuk, mit tán sosem keresne: Biztos jövőt s melengető jelent. A gyermek néha Foton is Jellázad, Ki máma rossz, holnap már ő a jobb. A tanár hangja itt egy kicsit lágyább, S a szíve is egy kicsit tán nagyobb, tyert nagy a tét, és komoly itt a játék, Egy társadalom nagy játéka ez, Amit aranynál értékesebb szándék: Az emberszív s a szeretet fedez. Ó, van erkölcsi győzelem e földön, Mely megmutatja, hogy mit és hogyan. Borban a gyöngy is fölfelé kell törjön, S a »Fóti dal«-t m a így zengik sokan. Es áll a város! Áll időben, térben, A társtalant már otthon várja itt, Hol szép a nappal, s tudja, hogy az éjben V Egy nép vigyázza boldog álmait. ü Nemzetközi művészváros Párizsban Párizsban a közelmúltban bemutatták a Szajna partján felépítendő »Nemzetközi mű­vészváros« modelljét. Ez a város ugyanaz lesz a képző­művészetek számára, mint a Cité Universitaire az irodalom és a tudományok dolgozóinak. Célja, hogy minden művész megfelelő műtermet kapjon kiállítási termek, könyvtárak, hangversenytermek, éttermek stb. közelében. A felépítendő 250 műteremlakás lehetővé te­szi a festők, szobrászok, gra­fikusok, zenészek és iparmű­vészek számára, hogy a Szent Lajos-szigettel szemben, gyö­nyörű paloták és középületek közelében alkothassanak. A »művészváros« a legkülönbö­zőbb nemzetiségű művészeket fogadja be. Az építkezés költ­ségeit kétmilliárd frankra be­csülik, de eddig még csak 300 milliós hitelkeret áll rendelke­zésre. A tavasszal lesz a mű­vészváros alapkőletétele. Napraforgó i ’ nyert) méltó emleket állít a: . , , , , ♦ a nyariKonyna ménéit a ko­’ maisi tsz-parasztoknak, akik} > megvédtek a közöst a/ ellen-J ra,cas kozul naPraf°T9° ahlt°- megvetitek a Közöst az ellen j . u konyha rforradalmároktól Lemle Gézái “ 1 y { . " w , (Besence c. riportjában mű-felott kuvasz ^zengett, majd vészien írja meg az elmara­dott ormánsági falu jelenét, lassú lépteit a félemelkedés 'útján. 'A líra sem ad sokkal többet | a jelen gondjaiból, örömeiből, bánatából, küzdelméből, mint ,a próza. Pákolitz István , Janus Pannoniusa, ha a mult­iról szól is, mondanivalójában j mégis közelebb áll a mához, l mint az egyébként játékos, (dallamos Ne kérdezz, szél... JHallama Erzsébet verse) vagy ia Játék (Marssal László köl­teménye). A verseket nehéz (rangsorolni, mégis Bárdosy i Németh János Őrzők hűsége, i Küldi János A villamoson és j Arató Károly Hajnal c. köl­teménye közelíti meg legin- i kább a szerkesztőbizottság > megjelölte irányelveket. i A somogyi irodalmat Tá­ji káts Gyula Levél a felvi- idult városiból, László Ibolya I Falusi vasárnap 1958 c. verse • és Bellyei László Irodalmunk • nemzetközi rangjáról című tanulmánya képviseli. Takáts 1 Gyula lelkendező pátosszal 1 megírt költeménye meghök- t kentő. A költői képzelet ez ^alkalommal is túlzásokra ra- é gadja, távolról, a való vi- é Tágtól. László Ibolya egy f képzeletben létező falunak, de f nem a ma falujának hangula­ti tát foglalja versbe. Bellyei ^László tanulmánya a népi írók problémakörével fogLal­ledobta magát az árnyékba, és mozdulatlan hevert, mintha döglött lett volna. Néha lom­hán kaffantott az orrán szem- telenkedó bogarak után, ennyi mozgás árulta el benne az éle­tet. A nap betűzött a nyárikony­hába, bent pattogó tűz fokoz­ta a hőséget. A tűzhelyen sus- torgott a forró víz, az asszony mácsik tésztát gyúrt az aszta­lon. Burgonyával rakott kosá­ron ült a gazda, és deresedő fejét simogatta. Nemrég jött haza a kapálásból, dőlt belőle a fáradtság. A toronyban delet haran­goztak. Halász István felkelt a bur­gonyás kosárról, a nyárfa me- lencébe vizet öntött, és kezét mosva kérdezte. — A gyerek merre van? — Lucernát kaszál! — só­hajtott az asszony gyámoltala­nul. — Meg lesi azt a lányt! — mondta fojtott hangon, és olyan dühödten mosta a kezét, hogy fröcskölt körülötte a víz. Felesége félbehagyta a tész­ta gyúrását, megbotránkozva nézett férjére, de egy szól sem szólt. — Nézhetsz! — röffent rá — majd körülnézheted magad öregségedre. — Már megint kezdi! — szólt hozzá a asszony szelíden. — Csak folytatom! — dobta oda félvállról — te is tudod, a gyereknek mi a szándéka, nem lehet azt tétlenül nézni. Azért dolgoztunk, küzdöttünk, hogy öregségünkre itthagyjon, és azzal a lánnyal belépjen a cso­portba? — Ki mondta ezt? — kér­dezte az asszony csodálkozva. — Ki mondta? — nézett rá gúnyosan férje — mindenki azt beszéli! — Hm! — riadt meg az asz- szony és elhallgatott. Az ajtó előtt felugrott a ku­vasz, és rohant a kapu felé. Jött a legény, akit az apja csak gyereknek nevezett. Megvere­gette a kuvasz hátát, egyszer- kétszer megsimogatta a fejét, aztán a kaszát felakasztotta a diófára, és leült az alatta levő padra. — Itt a híres! — dohogott Halász a nyárikonyhában. — Csöndesebben! — csitítot­ta az asszony szorongva. — Amiért kiszolgálta a ka­tonaságot, azt hiszi, hogy neki mindent szabad? Az asszony a forró vízbe szórta a mácsik tésztát, és lop­va kitekintett fiára. László mindent hallott, de nem akarta az öregeket za­varni. Apja kicammogott az asztal­hoz, és úgy ült a fia mellé, mintha egyedül volna. Az asz- szony feltálalta a levest. Előbb az apa merített, aztán a fia is hozzálátott. Apja azonban nem nyúlt a kanálhoz, csak nézett maga elé mereven, mintha a levest akarta volna elvarázsol­Picasso új otthona Pablo Picasso 77 éves korá­ban 400 000 angol fontért meg­vásárolt egy ősi kastélyt a dél­franciaországi Aix-en-Proven- ce-ban. A birtokhoz tartozik az a hegyoldal is, amelyről Cé­zanne négy csodálatos tájké­pet festett. Picasso állítólag el is dicsekedett egy párizsi mű­kereskedőnek azzal, hogy meg­vásárolta »Cézanne hegyolda­lát«. A műkereskedőnek arra a kérdésére, hogy melyik ver­ziót vásárolta Picasso, a mű­vész így válaszolt: »Természe­tesen az eredetit«. ni, majd hirtelen akkorát ütött az asztalra, hogy a tányérok­ból kilqttyent a leves. — Azt a betyár mindenségit ennek a bitang világnak! — ri­koltott harsány hangon. Az asszony kilépett a nyári­konyhából, és szinte gyökeret vert a lába. Ijedtében csak ennyit nyöszörgött: — István, légy türelemmel! ­— Meddig? — rikoltott még nagyobbat Halász. A legény felkelt a pádról. — Köszönöm az ebédet! —■ mondta édesanyjának, aztán elindult a szérű felé. Nyomá­ban a Darázs viháncolt. — Itt maradsz! — ordított az apja, és akkorát ütött öklével az asztalra, hogy a tányérok a levegőbe ugrottak, s a leve- ses tál felborult. A legény visszanézett. — Itt én parancsolok! — füstölgött az apja. — Csöndesebben is tehetné! — kérlelte felesége. — A te neved hallgass! — mordult rá az ember. — Téged nem érdekel, hogy mit mond a falu? — fordult aztán a fiához. — Nem! — Az sem, amit én mon­dok? — Az sem — válaszolta a legény nyugodtan. Az asszony megérezve a kö­zelgő vihart, kihozta a párolgó túrós mácsikot, asztalra tette, és helyet foglalt a pádon. — Kár volt születned! — csattant fel az apja. Kár volt a küzdelemért, amellyel ba­rázdát barázda mellé raktam, hogy ember légy benne, vala­ki a faluban. Mit akarsz te tu­lajdonképpen? Tudod, mir• vállalkoztál?

Next

/
Thumbnails
Contents