Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-04 / 3. szám
SOMOGYI NÉPLAP 7 Vasárnap, 1959. január !• A város szélén önkéntesekből verbuvált munkásosztagok ásták a lövészárkokat, építették a sáncokat. Bent a városban légiriadó szirénája hasított bele a csendbe. Az emberek rohantak az óvóhelyekre, s remegve gondoltak arra, hogy mire feljönnek, tátongó, sötét űr mered feléjük lakásuk helyén. Kint a lövészárkoknál szorosan a földhöz lapulva várták a légiriadó végét. Az egyik földhányás mellett negyven év körüli, vállas, zömök ember feküdt. Családjára gondolt, mely már hosszú idő óta messze a front mögött élt. O sürgette, küldte feleségét a háború kezdetén, hogy ötéves kislányukkal utazzon minél tovább az éhségre, bombázásra ítélt városból. — Vajon meglátom-e még egyszer őket? — gondolt kis családjára. Egy idő múlva a front más irányt vett fel, messze elkanyarodott a várostól. Most az apa útrakelt, hogy megkeresse családját. A vonat zsúfolva volt menekültekkel, sebesültekkel, szabadságra utazó frontkatonák- kal. Lassan haladtak előre. Néha órákig, sőt napokig állt egy-egy helyen a vonat. Már fogytán volt az élelem, a jegyre váltott kény er, kon- zervek és minden, amit magukkal hoztak. Az állomásokon egyre ritkábban kaptak élelmet; vagy nem volt, vagy pedig meg sem állt a vonat. Az apa már napok óta alig evett valamit. Ürességet, fájó nyomást érzett a gyomrában, szédült, az éhség gyötörte. Behúzódott a sarokba, s egyetlen útipoggyászára, a zöldesszürke hátizsákjára bámult. Abban volt még valami ennivaló: egy üveg baracklekvár. Még a városban vette, hogy elvigye ajándékba kislányának, aki éppúgy szerette az édes, sárga, zamatos lekvárt, mint ő maga... Gyakran elővette, nézegette, cirógatta az üveget, csalogatta, csábította az üde, sárga massza. De visszatet- te, mélyen a hátizsák aljába. Tantalusi kínok voltak ezek. Félreakasztotta á hátizsákot, .nem is nézett -xá. De képzeletben is egyre látta, nevetett rá, vonzotta az élelem... Nem nyúlt hozzá. Többször eszébe jutott az a jelenet, amikor otthon kislányával lekvárfőzés idején nyalogatták a lábost, felesége olyankor csak nevetett a »■két torkos gyereken«. Ettől a békés, meleg otthont idéző képtől felderült. — Majd ha haEgy üveg lekvár zaérek, hogy fog örülni a csöppség! * * * A család egy kis faluban lakott. Az asszony a helyi iskolában tanított. Vasútállomása nem volt a falunak. Három kilométerre a szomszédos falu állomása volt az utolsó leszálló hely. Az apa késő este ért ide. Átfázva, éhesen, fáradtan a testet-lel- ket elgyötrő úttól. Az állomás mellett egy családi ház állott. Bekopogtatott. Pénzért forró teát, s kis fel- melegedésnyi félórát kért, aztán indulna tovább. Jó szívvel látták. — Maradjon nálunk éjszakára, úgy látszik, vihar készül. Majd holnap átmegy a faluba — marasztalta a háziasszony. — De várnak ám engem, mennem kell. Három kilométer az egész... — Hátizsákját felvette, s nekivágott a sötétségnek. Nemsokára nagy pelyhekben hullani kezdett a hó, egyre közeledni hallotta a vihart sejtető szél zúgását. Élesen csapott arcába a hó. Metsző hideg és sötétség mindenütt. Visszanézett, semmit sem látott, csak a hó söpört, kavargóit mindenfelé. Egyre nehezebben bírt haladni előre. A szél sodorta, rántotta. Már nem érezte lába alatt a kemény, megfagyott talajt. Valami mélyedésbe süppedt, feltápászkodott, a havas, nedves hátizsák egész súlya húzta, húzta vissza. Kabátja átázott. A szél bele-bele- kapott a hátizsákba, s rettentő erővel taszította ide- oda. — Levenni, úgy köny- nyebben boldogulok — s már rándította is a vállát. — A lekváros üveg — villant az agyába —, s vissz aigazította vállára terhét, s vitte, cipelte tovább az átázott, nedves, ólomsúlyú hátizsákot. Kimerültén, alig vonszolva magát végre odaért a faluba. Megkereste a házat, ahol a családja lakott. Késő volt már, a ház sötét, csendes. Bezörgeteét. — Ki az? — felesége hangja volt. — Én — mondotta ki nehezen. Világosság gyúlt odabent. Az asszony az ajtóhoz rohant mezítláb, hálóingben, ahogy kibújt az ágyból. Boldogan sírva, nevetve csókolta a férjét. A kislány is felébredt. Almos, idegen szemmel nézett maga körül, nem ismerte meg apját. A férfi levette hátizsákját, kabátját és a kislány elé | lépett: — Apu, apukám! — kiál- ; tóttá a gyerek, így már a i régi apa volt. Kis forró ka- rocskája átölelte a rettenetes küzdelemben elgyötört apa nyakát, fejét. Előkerült a hátizsák. A gyerek tágranyílt szemmel nézte, mit vesz ki belőle apja. — Ezt hoztam neked, kislányom, tudom, szereted — tette a kislány ölébe a lekvárt. A kislány nézte, nézegette a nagy sárga barackokat ábrázoló címkét, megtapogatta az üveget. Az apa felnyitotta, és a kis ujjak máris benne voltak az édes, illatos lekvárban. Ette, nyalogatta, s egy lekváros csókot cuppan- tott az apa kiderült arcára. Somogyi Erzsébet ♦ Hippi-Rónai József: Polgártárs (olaj). $ZÜLE1 ÉSNAPI ^^j£ND£K — Mama, éhes vagyok. Ad- tudja, hogy gyermekeinek ap- ébredt hosszú álmából, s lejál valamit. ja, minden'támasza és élettár- dobva fehér takaróját, víg csa— De hiszen ettél már, kis- sa nem tér vissza többé!? Hogy csogással, játszadozva futott a lányom. — De nem ettem még. mama. \ — Nincs már semmi ennivaló, kislányom. | — En akkor is éhes vagyoií! — Na, jó — gondolja meg magát a mama —, kérsz egy kis ... egy kis ... zsíroskenyeret paprikával? — kérdezi, és nagyot nyel ő is. j — Kérek. ! — Éli kérsz finom tejfölös, habart bablevest, meg finom málépogácsát, édesem? — lendül bele az evésbe a mama. ' , — Kérek. > — Na, jó — mondja Klárika, mondja el, hogy miért van háború, amikor maga sem érti? Kinek keil ez, kinek van abból haszna, hogy országokat, emberek millióit pusztítják el, hogy az emberből kiölik az embert s az életből az életet? fák és mohos kövek között, amikor nagy napra készülődtek a doktor néniéknél: születésnapra. Klárika már napokkal előbb készülődött erre, anyukától megtanult egy kis versikét, és ’ és odarak a baba elé darabka jobb is, ha nem tudja meg, mi Ezért hát inkább ten turkál a kislány hajában, Kunffy Lajos: Dús almatermés (olaj). A legény merengve nézett a szérű felé, és halkan mondta: — Tudom! Emberhez méltó életet élni! — Huh! — ugrott fel az apja a pádról, és félő volt, hogy a fia fejéhez vágja a tá.1 má- csikot. Az asszony kínjában kendője csücskét, gyűrte szájába, és szepegni kezdett. Riadt csönd környékezte őket, majd a legény beszélni kezdett. — Édesapám neheztel rám, de ha jó édesapa, nem lehet önző, és nem akarhat mást, mint fia boldogságát. Én szeretem a földet, dolgozni is szeretek, de mért robotoljak any- nyit, mint édesapám egész éleiében. Kora hajnaltól késő estig dolgozni, mint a gép; se pihenő, se ünnep, csak azért, hogy valaki legyen a faluban. Nem a holdak mérik az embert, az embernek kell hozzámérnie az életét. — Ezt megint hol olvastad? A könyv mérgezett meg téged, a könyvnek hiszel? Az csak írott malaszt! Látnod kellett volna tavalyelőtt a csoport kukoricáját. Olyan gazos volt, hogy ha egy nyúl beleszaladt, nem talált ki belőle, olyan csövek voltak a száron, mint az öklöm, és te ezeknek hiszel? Persze, akkor katona voltál, és nem láthattad! — olvasott rá az apja kárörvendően. — Azt a kukoricát, igaz, nem láthattam, de hallottam felőle — válaszolt a legény. — Gazos és silány lehetett, mert a csoportban jó néhányan csak lopták a napot, azoknak ki is adták az utat. Tavaly ősszel azonban láttam olyan kukori- tát, amelynek csövén nem sokáig mo.tozott az egér. Egyéni gazdáé volt. Apja rásandított, és kénytelen volt elismerni, hogy nyi papíron egy játétokockát. — Egvél, kislányom — mondja, ; és a kaucsukbaba kezével tes- í sékelő mozdulatot tesz a rongy. I baba felé. { A kaucsuikbaba nagy becs• ben van nála: a szomszéd dcik- és amikor egy könnycsepp, hull í tor nénitől kapta születésnapi Klárika fejére, onnan fentifői, | ajándékul. Ö mindig a mama. jyíOS£ js szembe ültetve őket I beszél mindkettőjük helyett, összekulcsolt kezekkel kérte. I és a babáknak mindig az evé- — István, egyél! ! sen jár az eszük, ami elég szoAz ember megállt, ránézett | morú és kellemetlen, mert akUnwr, ♦ Vflll* TCIn.T'ílU-Q Í-C Ki az vagy kik azok, akik ezt csak azon törte a fejét, mit vigyen ajándékul. Anyuka azt mondta, virágot, ö ki is ment a rétre, és hosszú-hosszú csa- tangolás után összeszedett egy kis . virágcsokrot, amelyben, úgy érezte az egész szíve és szeret ele ... benne van. Este -megmosakodott,'-anyuka kimosta ruháját, kézbe vette a virágcsokrot, és elindult a szomszédba Szíve hevesen dongott, amikor megnyomta a csengő teitr gombját és várt. Bentről vidám kacagás és beszélgetés hallatszott, az ajtó csinálják, ^kiknek ez jó? Ű ilyeneket nem ismer. Itt mindenki retteg, nyomorog, panaszkodik, .gyászol, . . Hát- hoRv lehet ezt elmagyarázni?, És van-e értelme? Nincs ... Egyszer majd . vége lesz, és akkor majd • boldogan, új életet fognak élni, Klárikának már más lesz és talán a háború, hallgat. Klárika valami szörnyűt érez anyuka hallgatásából és abból, hogy keze kétségbeeset- tejüvegén érdekes árnyékok megérzi, hogy ányuika apura gondol — és nem kérdez semmit, csak némán átöleli anyu lábát, és belefúrja fejét a régi, porszagú szoknyába. Aztán gyorsan felszabadul, az asszony hamuszín arcára, | kor Klárika is érzi, hogy éhes. elfelejti, hogy miről van szó, tott szemmel jár a fia, csak majd könyörgő kezére, és rajtat Alig várja, hogy hazajöjjön és átmegy játszani a doktor elvette eszét a Gyurkóék Iá- pihentette tekintetét. Az erői- J anyuka, talán hoz, valami kis néniék kislányával. Mindentetett munkában elformátlano-f krumplit meg kenyeret a nap át szökött menni, úgy érzi, dott, kibogosodott ujjait nézte,] nagyságos asszonytól, akihez hogy ott is szeretik őt annyira, egyszer csak mellére csuklóit í takarítani jár. Neki is iskola- mint otthon, de anyu tudja, a feje. Zavartan mordult rá. | őa kellene járni, de most mári cius van még, odakinn lassan, Menj előlem! j latyakosan olvadozik a hó, és Felesége félre állt. A gye-} az ajtó alatt meg a szűk kis vek mindezt figyelte, és ami- ] ablak beragasztott táblájánál kor édesanyja az asztalhoz erí, t beszokik a hideg, a nedves le- megcsókolta kezét. Anyja- ha- vegő. Ilyenkor nya, azok pedig a csoportban vannak. Elmegy velük ez a gyerek is, érezte, nem tudja visszatartani. Az a lány... az a lány! Jobban kellett volna a gyerekre vigyázni, de ki tud a szívnek parancsolni? Tehetetlenségében még egyet akart a fián rúgni. — Azzal a lánnyal boldogtalan leszel egész életedben. Mondtak már arról ilyet is, olyat is! — Tériké becsületes, dolgos lány! — mondta László meggyőződéssel. — Az a... szurkálta apja a szavakat. — És szép, nagyon szép! — áradozott a legény. — Szép a szép ökör! — dör- mögte Halász, Az asszony összerezzent, tekintete a fiára siklott, és szemük melegen összevillant. Ez az apja. Többre becsüli a jószágot az embernél, és holdakban gondolkodik. Édesanyja is azt hitte, szépségéért, jóságáért vette feleségül, de csakhamar ráébredt, hogy a vagyona kellett. Sokszor elpanaszolta a drága lélek, szegénynek hallgass volt a neve. Apja arcáról lerítt, hogy konok gondolat foglalkoztatja. Ki is bökte hamarosan. — Ha azt a lányt feleségül veszed, és belépsz a csoportba, egy szál barázda nem sok, annyit sem fogsz jussolni tőlem! Aztán elindult az istállóba. Az asszony elébe lépett, és nem lehet ; rongypapucsban iskolába jár- ni. Inkább anyuka tanítgatja • őt az ábécére, amikor van rá egy kis ideje. Meg aztán még . fiatal is Klárika, hat és fél * éves, ráér majd jövőre iskoláhogy Klárit csak megtűrik, mert a doktorék kislánya, Évi nagyon szereti Klárit, és a szülei nem akarnak ellentmondani neki. A doktor némi napközben szép, fehér, suhogó köpenyben látni néha otthon, finom illatot hagy maga után, és úgy megy mindig egyenesen, feltűzött dús aranyhajá- val, mint egy mesebeli királynő. Este pedig hosszú, bokáig érő pongyolában járkál, és ba menni, addigra talán majd néha fehér mutatóujjával, lesz ci,p>ő meg ruha meg minden, ami a kislánynak kell. Mert anyu mindig bizakodik. — Meglásd, Klárika, vége lesz a háborúnak, apu hazajön, és hoz haza sok-sok pénzt, és akikor nagyon jó lesz... Bizony ... tártalan gyöngédséggel, végtelen szeretettel simogatta meg fiát, majd a mácsikból púposra rakta tányérját. A legény mosolyogva enni kezdett. Apját meg a rázúduló gondolatok ették-marták. A kőrakásnál megállt, szeme megakadt a napraforgón. Hogy a fenébe tudóit az a kövek kö-} zül kinőni? — pusmogott ma-4 gában — és hogy került oda a mag? Bizonyosan elszórta valami cinke, bontás közben kipattant a csőréből és a kö- í — Anyuka, mi az, hogy há- vek közé hullott. Növésében * ború? — kérdezi Klárika. követte a kövek kiszögelléseit, * Anyuka lehorgasztja fejét, amikor pedig fényre ért, szára . és elgondolkozik. Hogyan ma- egyenesen, gazdagon fejlődött, ; gyarázza meg ennek a csöpp a végén a tenyérnyi tányér i életnek, hogy mi az öldöklés, szélén a sárga virággal itta a | a rombolás, a vér, a halál, a napfényt. Hm ... ez a mi- i tébolyult félelem? Az ő faluhaszna növény, hogy kell neki | jukba még nem jutották el az nem látja, hogy utána a napfény, hát az embernek { idegtépő bombafobbanáscik, a megv a fürdőszobába hogyne kéne ... | véres gyűlölet lángja, a háboHunyorogva, pillogatón fel- i ru mindent szétromboló, ör* jöngő vihara ... Hogyan értesse meg: mit jelent szülő számára, ha szeme láttára tépi szét a robbanás gyermeke zsenge testét; mit jelent a sze- _ relem számára, ha elveszti | párját, élete minden reményét: Pongrác Vilmos mit jelent feleség számára, ha nézett a napra. Szeme előtt vörös karikák ugráltak, s ahogy tovább akart lépni, imbolyog- va vitte elnyűtt, agyoncsigázott életét. amelynek kölni- és enyhe oi- garettaszaga van, óvatosan felemeli magához Klárika arcát, és rosszallóan mondja: — Ejnye, de maszatos megint a kis arcod. Ilyehkor jön Julis, a szobalány, és megmossa Klárika szurtos, hideg kezét és arcát, megfésüli a haját, és ő nagyon jól érzi magát. Néha uzsonnát is kap. Évikével együtt esznek egy pici asztalnál. Amikor pedig elindul haza, a doktor néni megengedi, hogy megcsókolja a kezét, de ő azt már be- kezet mosni. Ö viszont úgv szereti ezért a doktor nénit, bogy szavakkal ki sem tudja fejezni, csak ragyogó kék szemében látszik, amikor a doktor néni- re néz. valami meghökkentő tágranyílt csillogás. Már envhe tavaszi idő volt, i réten ktovfOak az el«5 virágok, és a kis erdei patak felmozogtak. . Végre kinyílt 32 ajtó, és a doktor néni egyik barátnője — akit Klárika már egyszer látott náluk — kivágott, suhogó, rózsaszín ruhában megkérdezte tőle: — Hát te mit akarsz itt, kislány? Klárika megszeppenve dadogta: — A doktor néninek hoztam .. . születésnapjára ... — és mutatta a virágokat: — Na jó, hát add ide — mondta a néni, és hátrafordult egy sötétruhás férfihez, aki az előszobában beszélgetett valakivel. — Darling, van nálad egypár fillér aprópénz? ■ Klárika zavartságán át is eljutott értelméig ez a szó: pénz. Hát fizetni akarnak neki, és még csak be sem engedik, hogy kezet csókolhasson a doktor néninek, és elszaval- hassa neki a versét? S amíg a sötétnuhás férfi a zsebében keresgélt — megfordult és elszaladt. Zokogva rohant hazáig, és anyukához szorítva arcát hüp- pögte: — A ... dok-tonnéni... nem engedett be ... Anyu szótlanul simogatta a haját, azután csendesen mondta: . — Nem baj, kislányom, ne sírjál — a hangja elcsuklott, és újra elhallgatott. Klárika szipogva ment a sarokba a babáikhoz, kezébe vette a doktor néni babáját, és szemrehányóan nézte egy darabig, aztán kék szeme felvillant, és csöpp ajkát lebigy- gyesztve a babát odavágta a. sarokba. — Rossz vagy... — suttogta megvetően a baba után, és többé soha nem ment át a doktor néniékhez. Szabó ibolya
