Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-04 / 3. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Vasámap, 1959. január 4. A párthatározat szellemében a munkások művelődéséértI Cimbalek elvtárs! A munkásosztállyal kapcsolatos párthatározat megjelenése óta országszerte fellendült a harc a munkások politikai, anyagi és műveltségi színvonalának emeléséért. Somogybán is azóta alakult meg a sikerrel működő munkás-stúdió, verbuválódik a munkáskórus. Hogy szervezettebbé tegyék az üzemek kulturális életét, külön művelődésügyi előadót kapott a városi tanács. A megyei pártbizottság napirendi pontként tárgyalta meg, hogyan lehetne a legeredményesebben emelni munkásaink kulturális színvonalát. A művelődésügyi osztály és az SZMT által a kultúrfelelősök számára januárban induló háromhónapos tanfolyamnak az lesz a célja, hogy közelebb vigye a kultúr- felelősöket a gyakorlati munkához. Az SZMT január 10-i ülése ugyancsak ezzel foglalkozik. A hangsúly természetesen a »hogyan«-on van, amelynek középpontjában az érdeklődés felkeltése áll. A »hogyan« dolgában a művelődésügy és a szakszervezet vezetői között még nincs kikristályosodott álláspont. Nem is lehet, hiszen az élet mutatja meg majd, ki találta meg a helyes munkastílust. Annál több kísérletnek szánt elképzelés, terv akad a tarsolyokban. Ezek közül a »ki az életbe a kultúrával« jelszót vallók számíthatnak eredményre. Mindenképpen helyes tehát, ha a TIT a jövőben nem várja, hogy a munkások jöjjenek be az előadásokra, hanem az előadók mennek az üzemekbe. A munkások tömegei csak úgy kedvelhetik meg a színházat is, ha a színészbrigádok nem riadnak vissza az üzemi színpadoktól. A kultúra »házhozszállítása«, az előadók és a közönség közvetlen kapcsolata már fél siker legalábbis abban, hogy a munkások többsége részt vegyen a rendezvényeken. Ez pedig csakúgy alappillére a kultúra megked- veltetésének, mint a sokat vitatott érdeklődés felkeltése. Egyetértünk azokkal a kul- túrmunkásokkal, akik az érdeklődés felkeltésére sokat adnak. Értelmiségiek se igen hallgatják meg az olyan ismeretterjesztő előadásokat, amelyek elvontak, nem a hallgatók többségét érdeklő problémákkal foglalkoznak. Helyes a törekvés, hogy pl. egy vasas üzemben tartandó ismeretterjesztő előadás ne csupán a vasas szakmával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozzék, hanem terjedjen ki — mondjuk — a méhészetre éppen úgy, mint a háztartásra, állattartásra, földrészek, népek megismertetésére vagy a legújabb divatra stb. is. Persze, előbb ki kell puhatolni’ a hallgatók érdeklődési körét, és eszerint elébük állni. De nívós művekkel, előadásokkal! — ebből semmit sem engedhetünk. Az a cél, hogy a legműveltebb munkások színvonalára emeljük a többit, még akkor is, ha eleinte itt-ott ez kudarccal jár is. Még a »nehezebb« előadások esetén is felkelthető az érdeklődés, ha az előadó figyelembe veszi, milyen helyet foglal el témája a köztudatban. Nem lehet például az ifjúsági házban vagy üzemekben tartandó zenei ismeretterjesztéskor a régi zeneszerzők műveivel úgy odaállni a különböző műveltségű munkások elé, hogy a2; előadást a legműveltebbekhez mérjék, vagy hogy feltételezzék: a hallgatóság többsége tudja már, milyen korról, emberekről van szó. A többség éppen ezzel nincs tisztában. Ilyenkor a történelmi ismeretek hiányát áthidaló ügyes és világos összekötő szöveg is közérthetővé, sőt izgalmassá teheti az előadásokat azok számára, akik sohasem hallottak Haydnról vagy Sme- tanaról. Az érdeklődés felkeltésének ezernyi kulcsa van. Nehéz munka kétségtelenül, mint ahogy nem lesz könnyű átformálni, nívóssá tenni a munkások ■ műveltségi színvonalát sem. Ezernyi akadály áll az útban. A megyében a munkásoknak eddig alig 8—10 százaléka vett részt a rendezvényeken, jórészt, mert többségük otthon is gazdálkodik néhány holdon vagy vidéki bejáró. De éppen ezek a nehézségek köteleznek kitartó munkára, a műveltség terjesztésére. Ahhoz, hogy a vidéki munkások is bent maradjanak egy-egy előadásra, az eddiginél sokkal többet kell nyújtani számukra. Ha őket megnyertük a kulturális rendezvényeknek, ez a mag majd terebélyes fát hajt, nagyobb tudásuk révén felkeltik a többiek érdeklődését is. Biztos, hogy a párthatározatra megmozdult a megye, mint ahogy az elsők között serkent tettekre a decentralizációs iparpolitikával kapcsolatban is. Ha nagy erőfeszítések árán is — ahogy a vidéki ipartelepítésben rövid idő alatt számottevő eredményt értünk el — a munkások műveltségi színvonalának emelésében hamarosan sikerre számíthatunk. Még inkább akkor, ha maguk a munkások is segítenek véleményükkel, elképzelésükkel. A határozat 'megjelenése előtt őket kérdezte meg a párt. Vegyenek részt, segítsenek a végrehajtásban is. A terveket meg kell valósítani. A munkások kulturális színvonalának emelése nem veszhet el a közömbösség hínárjában. Nem divat vagy idényfeladat ez. Kötelesség, amelyet nem lehet többé levenni a napirendről. A köröshegyi tanács életéből (Tudósítónktól.) Már javában dolgoznak a Kőröshegy! Községi Tanács állandó bizottságai. Az utóbbi hetekben, napokban különösen a szociálpolitikai állandó bizottság tagjai tüntették ki magukat a munkában. A karácsonyi ünnepek alkalmából a tanács mintegy 2800 forintnyi ajándékot juttatott a falu sokgyermekes családjainak. Ennek odaítélését, elosztását nagy körültekintéssel a szociálpolitikai állandó bizottság tagjai végezték. Dara Petemé, Bartos Gyuláné a bizottság elnökének, Németh Ferencnek a közreműködésével környezettanulmányt folytattak, hogy az arra legííletékesebbek kapják a szép ajándékokat. Végül is hét család aitaján kopogtatott be a szociálpolitikai bizottság, s adta át a 300—500 forintos karácsonyi csomagot. Az állandó bizottság elhatározta, hogy nem kampányszerűen dolgozik, hanem — miként az a nevében is van — t állandóan munkában lesz, j hogy ahol szükség van rá, ' azonnal segítsen a rászorulókon. Vf ilágos nappal volt, bé’ késen dolgozott az or- _ topád cipőn kis műhelyében, I mégis úgy törtek rá a java- jkorabeli cipészre, mint elvete- I mült bűnözőre. Még ma is {fülébe csengenek az állig fel♦ fegyverzett nyilas rendőr pat♦ togó parancsszavai: I — Maradjon nyugodtan, és ♦ ne mozduljon. Magát a német I véderő ezennel őrizetbe veszi. Í A cipész kezéből kiesett a félig kész cipő, ijesztő gondoláitok rohanták meg. Nem elő- Iször vitték el a rendőrök, né- S hányszor alaposan ki is »kézimunkázták«, mégsem fogta be a száját, de most igen rosszat sejtett. Német véderő, őrizet, Szálasi... — cikáztak át agyán a gondolatok, s érezte, * aligha ússza meg veréssel. ♦ Harmadik napja tartott a I Szálasi-uralotn Magyarorszá' gon. — De kérem, nincs itt tévedés? — kockáztatta meg a ! kérdést — mi közöm nekem a német véderőhöz, hisz magyar állampolgár vagyok. Különben is, nem tettem semmi olyant, amiért letartóztathatnának. — Nem érdekel engem a maI ga fecsegése, nem politizálni ♦ {jöttem ide. Gyorsan pakoljon ♦ össze, és úgy számítson, hogy |ott is marad. Na, igyekezzék. ♦ A cipész látta, nincs menek- I vés, engedelmeskedni kell a I fegyveresnek, ha nem akar 1 meghalni. Magához vette a hazulról hozott ebédet, öreg .édesanyja főztjét, bezárta az ♦ ajtót, s a fegyveresre nézett ♦ nagy-nagy gyűlölettel és el- I szántsággal: »Tégy velem, Janiit akarsz, nyilas disznó.« I A rendőr ijedten a puska I ravaszára tette a kezét, s meg- ♦ kérdezte a cipésztől: — Volt katona? A cipész tekintete önkéntelenül is a bal tenyerén levő behegedt seb forradására esett. Még tizenkilencben kapta vörös katonaként a cseh fronton, de nem szóit semmit, csak bólintott a rendőr kérdé- Jsére. t Va^zíllj -Ardamakzld) sorokiban, végtelen hosszú menetoszlopokban. Olyanok voltak, mint a kivert kutyák. Cimbalek elvtárs, a cipész így emlékszik erre az iszonyatos útra: — Hármas sorokba állítottak bennünket. Rajtunk, kommunistákon kívül voltak ott szociáldemokraták és más, nem kommunista, de hazafias érzelmű, fasizmust gyűlölő emberek. A sorban középen menetelőket a két szélsőért, a szélsőket a középső emberért tették felelőssé. Ha a sorból valaki szökni merészelt, lelőtték a másik kettőt is. öt-hat kilométeren futtattak bennünket. Hogy lépést tarthassunk a többiekkel, elszórtuk a magunkkal cipelt kisebb-nagyobb csomagot. Ha valaki nem bírta az iramot, s elesett, ott nyomban lelőtték, mint a kutyát. Megtették azt is a nyilasok, hogy teherautókat állítottak le, és megkérdezték: ki akar felülni rá. Aki jelentkezett, felszállították a kocsira, és mindet lepuffogatták, az értékes holmit meg leszedték róluk. A határtól nem messze ■r*‘ vagonba raktak minket. 75—80 ember zsúfolódott össze egy-egy kocsiba. Az ajtókat lezárták, az ablakokat bedrótozták. Enni, inni nem kaptunk, egymást tapostuk: Mire megérkeztünk célunkhoz, Dachauba, húszán megőrültek, többen meghaltak közülünk. — A koncentrációs táborban még a nevünket is elvették. Én is csak egy számot, a 137 675-öset jelentettem a sok rab között Munkára hajtottak bennünket az augsburgi repülőtér építéséhez, erdőt irtattak velünk, s a fából sátort építettek maguknak az erdő fái közé az SS-ek, hogy elbújhassanak a szovjet és az angol bombázók elől. — Rettenetes módon bántak velünk. Az SS-legények állandóan ütöttek-vertek bennünket. Az egyik SS a cölöpverésnél rám támadt, puskatussal agyba-főbe vert, több csontom eltörött, rajtam van minden nyoma. A táborba úgy cipeltek be este erőtlen fogoly társaim. Úgynevezett kórházba fektettek. Ettől féltem legjobban, mert hallhattuk, hogy aki kidőlt a sorból, elvitték, de vissza sose jött. Enni még kevesebbet kaptam, a bőrömön többrétű piszok gyűlt ...........................................................♦♦♦♦♦össze, s a sebek között tetűk I hemzsegték. De élt, dolgozott bennem az életösztön. Vártuk a napot, amikor felszabadítanak bennünket és hazajöhe- i.o,rv tunk. — Gyorsabban — siettette j — Hát akkor tudja, mi a parancs. Úgy viselkedjék, hogy egy golyó a csőben, egy pedig a tárban. A szurony is fel van tűzve... Érti?... Magát élve kell, élve akarom előállítani! A letartóztatott cipész szótlanul lépdelt őre előtt a Baross utcán. Az OTI- hoz érve jobbra akart kanyarodni, de az őr ridegen másfelé parancsolta. — Nem arra, hé, fel a vasúti átjáróra! A cipészben meghűlt a vér. Az jutott eszébe, hogy tizenkilencben is a Donner felé cipelték az el fogottakat, és ott végeztek velük. Hirtelen megragadta a korlátot. »Levetem magam, mindegy, hogy itt pusztulok, vagy tarkón lőnek« gondolta magában. Az őr azonban visszatartotta. »Nem érti, hogy élve akarom bekísérni? Lóduljon előttem gyorsan!« — rivallt rá, és a feltűzött szuronnyal hátba lökte. A Sétatér utcai iskolába parancsolta az őr. A folyosón ismerős arcokat látott. Az őr az egyik szobába tuszkolta. Az asztalnál ülő Hegedűs detektív szúrás, kárörvendő szemmel fogadta. »Na, Cimbalek elvtárs, hát újra csak találkozunk, úgye, megjósoltam én magának. No, nem fog unatkozni, itt vannak kedves elvtánsai is, elszórakozhatnak, szőhetik az eszméiket nyugodtan, de megnyugtathatom, többé nem lesz módjuk a népet felforgatni velük. A maguk idejének örökre befellegzett. Érti...?« — Akkor már többen voltak a teremben — meséli Cimbalek elvtárs. — Ott volt Sinkovics, Egyed, Vámosi elvtárs, akik között a legtöbbet forgolódtam. Később annyian jöttek, hogy átszorultunk egy másik tanterembe. Voltak ott iparosok, orvosok, ügyvédek, mindazok, akiket baloldali érzelmű, politikailag veszélyes embereknek nyilvánított az utolsó napjait élő rendszer. Tele voltak fegyverrel, mégis féltek ezektől az emberektől. Még saját hazájukban sem hagyták őket. 1944. október 18-át írtak akkor. Cimbaleké- ket gyalog hajtották ki az országból. Pestről — mert innen oda vitték őket — nyilas su- hancok kísérték őket hármas Fordította: LaJo$ Géza 33. imbalek Károly elvtárs , „ ...♦ ma 57 éves. Mlnduntaha.. egysz^ jsak. | ian megtörik emlékezőtehetsége. A koncentrációs tábor »ajándéka« ez. Mondja, hogy 1945-ben, amikor az első szálPotapov. S mit »ME 64—07, az opera kocsija. Északi és déli országút...« — Elég is. Köszönöm. — Po— Itt a három X. Az akciót megkezdtem. Határidő háromnégy nap. A hajói a megbeszélt liPlyre kérem. Állandóan figyeljék jelzéseimet. Okajemov kivezette a kocsit az orsjzágútra. Tíz kilométert el arrább ismét megállt, s működésbe hozta a készüléket. Amikor beért a városba, athaladt rajta északról délre, s egy másik úton elhagyta, majd kb. húsz kilométernyire onnan megint letért az útról, s az éterben újra felhangzott a »három X« hívójele. Okajemov a városba visszaérve a kocsit bevitte a garázsba. Mielőtt a munkásszállásra ment, felvitte Akszencsukhoz a becsomagolt rádióadót. — Felbontottam minden köteléket. A lakást és a berendezést a feleségemnek hagytam, adjon túl rajta ő. Ez a csomag minden vagyonom. Üj életet kezdek. Akszencsuk biztatta Okaje- movot, maradjon nála. Az új barát nem ellenkezett, csak azt felelte, ma este az igazgatónál alszik, mert véglegesen megbeszéli vele felvétele ügyét. A munkásszálláson hamar lefeküdt. Kolja Borkov ment »da hozzá. — Gudkov elvtárs, a személyzetis holnap kilencre kéreti magát — fürkészve bámulta Okajemov arcát. Ennek a berendelésnek hosz- szú története volt. Kudrjavcev szerette volna jóvátenni múltkori hibáját, hogy elfelejtette felírni az intézet előtt veszteglő gépkocsi rendszámát. Eszébe jutott, hogy a kocsin volt egy trón, amire a sofőr azt mondta, »az operai cáré«, elment az operaház garázsába, ahol azonnal kiderült, hogy a gépkocsi aznap a Kultúra házából a Borisz Gudonov díszleteit hozta el, a sofőr neve Gudkov. Amikor a személyzetis megtudta Kudrjavcev jövetelének célját, végre rászánta magát az új sofőr adatainak átvizsgálására. Miféle ember lehet? Kolja Borkovnak nem hagy békét, az Államvédelmi Hatóság is érdeklődik utána. A sofőr adatai teljesen rendben voltak. Már épp el akarta rakni személyi lapját, amikor önéletrajzában egy rég megszűnt rövidítést pillantott meg: Krimi ASZSZK. Igen, saját kezével írta a sofőr, hogy 1949-től 1951-ig a Krimi Autonom Szovjet Szocialista Köztársaság Teherforgalmi Vállalatánál dolgozott, pedig Krim akkor már nem volt autonóm köztársaság. Emiatt hívatta Gudkovot másnapra magához Kolja Borkov útján. 3. Okajemovnak nyoma veszett. Napok óta nem látta senki sem még csak a táján sem Volszkij kutatóintézetének. Potapov őrnagy újra és újra átgondolta csoportja erejének megosztását. Szívét hideg járta át, amikor arra gondolt, hogy amíg ő itt problé- mázik, az ellenség véghez viszi sötét szándékát. Elmélkedését gyenge kopogás szakította félbe. Kudrjavcev lépett be. — Kérek engedélyt, jelenteni, őrnagy elvtárs. Megtudtam annak a gépkocsinak a számát, amely a múltkor az intézet előtt megállt. ME 64—07. A kocsi az operáé, a gépkocsi- vezetőt Gudkovnak hívják, s a Borisz Gudonov díszleteit szállította.-» Na és? — nézett Potapov ingerülten Kudrjavcevre. — Semmi, csak jelentek, őrnagy elvtárs. A cár trónja, Borisz Godunov ... Akár valami lázálom. Potapov szeretett volna valami nagy gorombaságot mondani, de csengett a telefon, s ez megakad,ályozta ebben. Asz- tangov ezredes kérette az őrnagyot. Potapov azonnal érezte, hogy történt valami, amikor benyitott az ajtón. Az ezredes Uj 5: 3* az asztal mögött ült, s annyira belemélyedt egy papírba, hogy észre sem vette a belépő Po- tapovot. Amikor végre észrevette, hogy az őrnagy ott áll előtte, odatolta eléje a papírt: — Nézze csak. A papíron ötjegyű számok sorakoztak három oszlopban. — Sifrírozott szöveg? — Igen, Potapov. Jelentkezett az éterben az emberünk. Az adó kis szüneteket tartva háromszor lépett működésbe. — Bemérték az adás helyét? — Be. Mindháromszor máshonnan adta a jelzéseket. A második és harmadik adás között nem sok idő telt el, s mégis a jó ég tudja, milyen messziről jelentkezhetett utoljára. Hívja fel azonnal a közlekedésrendészetet, nekik tud- niok kell minden gépkocsiról, amely a várost elhagyja. — Várjon! — szaladt, ki önkéntelen a kiáltás Potapov száján, mivel eszébe jutott Kudrjavcev előbbi jelentése. — Ezredes elvtárs, jelentem, megtaláltuk azt a gépkocsit, amelyik az intézet előtt megállt. Kudrjavcev szerint az operáé. — Hát ezt a variációt is meg kell vizsgálni, először azonban hívja fel a közlekedésrendészetet, mégpedig innen ... tapov lecsapta a kagylót, s j lítmánnyal hazajött> ^ olvas_ szorakozottan nezte az ezre- J ^ ^ írni nem tudottj - dest - Az operához kocsija fra tönkretették idegeit. Ma az Északi es Deli országúton tmár néhány ^ elolvas, szá- }art" , , * mól ni is kezd már, s remény.V,gy az ezredes ürssan.kedik, hogy egyszer még tel- átsetalt a szooa másik sarka-tjesen rendbejön ^ ugyan_ ba. — Érdekes. Hívja csak feli , , , , * , a személyzetist, s tudakoljon |olyan energlaval kapcsolódhat meg mindent a sofőrről, kieső-1 be a mozgalomba, mint régen. da, mikor vették fel... I Hetvenhárom kiló volt, amiPotapov még végig se mond-1 kor elhurcolták és negyvenöt ta, amit akart, amikor a sze-l^;,A. ____.. ., , mélyzetis magától kitalálta lkllot njomott- am,kor hazg‘ szándékit. | )ott- Nemrég óta dolgozik, Ugye, hogy Gudkov érdekli, t amióta úgy-aihogy felépült, és a sofőrünk? |szerető elvtársak, régi kisipaEngem az a gépkocsiveze-; rostársak mellé álltak, és se- to erdekel, aki hétfőn az Esza-Z. ... . . A ki és Déli országúton járt. ! f tett<;k.nekl. allást “erez™. — Csak egy gépkocsink van. | Éjjeliőrösködik havi nyolc— Rendszáma? ♦ száz forintért, napközben peMB 64 07. I dig, ha akad munka, cipőt ja= SÄÄ {Vi«„.. A* lovics Gudkov. | orvosság neki ez a foglalatos— Mikor vették fel? 5ság, leköti figyelmét. Egysz.e— Nemrégen. De nem tu-Jrúen, nagyon szerényen, úgy dóm, hogy mi van vele, mert%. _ _ _ .... , , , . „ Sis mondhatnám, szegényesen, ma nem jött be dolgozni. Reg- ♦ ’ ’ gelre kérettem ide az irodám- ♦ e'hagy°ttan él. Párttagsági ba. Se hozzám, se a garázsba {könyvében ez áll: a munkás- nem jött be. I mozgalomban részt vesz: 1919 — Miért hivatta? I óta. Arra gondol az ember — Tisztázni akartam vele♦ azt a hibát, amit az önéletraj-\hlzany neha-neha, nagyobb tö- zában találtam. jrődést érdemelne a városi — Azonnal jöjjön ide Gud- f pártbizottságtól, de különösen kov káderanyagával. Azonnal! ♦ régj társaitól Cimbalek elv— Potapov levágta a kagylót. ♦ ,. — A ninnn'iin alak! t A pipogya alak! Folytatjuk í Varga Jogsa*
