Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-29 / 24. szám
Csütörtök, 1969. január 29. 6 SOMOGYI NÉPLAP 40 éve történt Sxerveskednek a tanárok és tanulók Ma 40 éve annak, hogy a szociáldemokrata párthoz tartozó tanárok és tanulók szervezkedni kezdtek. Az események gyorsan követték egymást 1918. október 30. óta. Aki bekötött szemmel járt-kelt a forrongó országban, elvesztette tájékozódását, s a tömeg elpártolt tőle. A nevelőmunkások Somogy megyei kamarája kimondotta, hogy nem. foglalkozik pártpolitikával. Ez azonban nem a nevelők többségének véleménye volt. Csupán néhány, politikamentességet hirdető, de nagyon is politizáló pedagógus szeretett volna ezzel gátat emelni a tanárok, tanulók és a tömeg közé. A nevelők állásfoglalását bizonyította, hogy január 29-én a főgimnázium tornatermében mégis megtartották a Magyarországi Tanítók Szakszervezete kaposvári csoportjának alakuló gyűlését. Emelte a gyűlés jelentőségét, hogy Latinka Sándor is beszédet mondott. Szólt a poliiikai helyzetről, a munkások és parasztok jogos követeléseinek megvalósításáról, az alakuló gyűlés jelentőségéről és a tanárok politikai munkába való bevonásáról. A gyűlés végén megválasztották a tisztikart. A reformbizottság elnökévé. Vaj- thó Jenőt választották, aki később, a Tanácsköztársaság kikiáltása után helyettes tanügyi népbiztosként működött. A Magyarországi Tanítók Szakszervezete kaposvári csoportja alakuló taggyűlése azt bizonyította, hogy a tanárok és diákok nem akartak az eseményeknek hátat fordítani, nem akartak politikamentes politikát folytatni, ahogy azt a nevelőmunkások Somogy megyei kamarája szerette volna. Együtt akartak menetelni a jövőt látók egyre erősödő táborával. Nem marad el a siker A kisasszondi művelődési ház színjátszó csoportja január 25-én előadta» Kodolányá: Végrendelet című háromfelvoná- sos színművét. A színjátszó csoport tagjai lelkesedéssel készülteik fel a színdarab előadására, és megérdemelten arattak sikert e komoly felkészültséget igénylő darab bemutatásával. Miben rejlik a kisasszondi színjátszók sikerének titka? Abban, hogy a háromszáz lelket számláló kis falu lakói, öregek, fiatalok, férjes asszonyok, házias emberek összefogtak, hogy a falu téli életének egyhangúságán változtassanak. Fáradozásuk megteremte a várt gyümölcsöt, x Reméljük, hogy a Végrendelet előadásán felcsattant tapsok, a nézők szemében felcsillant könnyek arra lelkesítik a kis csoportot, hogy első sikere után új meg új munkához lásson. Dicséretet érdemelnek szereplésükért valamennyien. Mostani előadásuk után reméljük, hogy a közelgő Latinka Sándor Kulturális Seregszemle körzeti és járási bemutatóin sem marad el majd a siker. LENGYEL AJÁNDÉK A nagyatádi gimnázium énekkarának vezetője, Kallós Károly tanár novemberben levelet írt a Lengyel Rádiónak. Kérte, hogy küldjék el a V1T- en népszerűvé vált világhírű »Kukku« című dal lengyel szövegét. Két hónap múlva megérkezett a Lengyel Rádió küldeménye, egész kötetnyi lenSzínházi eMz&i Mondják: az emberiség jótevői a nagy nevettetők, s nincs derítőbb látvány, mint amikor a zsúfolt nézőtéren fodrozik, hullámzik, tombol a derű. így igaz. Mégis, most arról kell vallanom igen sokak nevében, hogy a mát kereső és tüzének élményét is keresi. dráma az utóbbi évtizedek egyik legérdekesebb színpadi alkotása. Hatása alól nem tud szabadulni az ember, aki a színházban már nemcsak a szórakozást, a nevettetést, hanem a művészet emberré, jobb, tisztább emberré edző tisztítóa mát megmutató modem dráma tolmácsoló művészetének legigazabb ajándéka mégiscsak az, ha a néző szívének eleven mérlege együtt játszik a hozzánk oly hasonló, a hétköznapok megtagadhatatian rokoni szálaival hozzánk kötődő hősök szívével. Ha az életből a színpadra vetített élet — anélkül, hogy ábrázolásában naturalizmusba csapna át — hatalmába kerít, könnyeket csal a szemekbe, mert gondolatban cselekvő részesévé avatta a nézőt egy történetnek. Ez történt a Pécsi Nemzeti Színház művészeinek tolmácsolásában látott Kohout-darab, az Ilyen nagy szerelem előadásán. Utána nem tudtuk nem folytatni azt a komoly, embernek, való játékot, amit az igazság, emberség szenvedélyes és szüntelen tartó keresése jelent. Színházban voltunk és mégsem ott, hanem egy izzó levegőjű tárgyalóteremben, melynek egyszerűségében nagyszerű képe — két oszlop között a fel-fellebbenő feledés fátylával — nem szakadt meg a rivaldafény határán; a tárgyalóterem határát a földszintre, páholysorokra, a karzatra nyíló ajtók jelezték. Sokakkal beszéltem az Ilyen nagy szerelem előadásáról, s néhány kivételével egybehangzóak a vélemények: — Ez a Lida Matysova hétköznapisá- gában megrázó története olyan tudott lenni a pécsi művészek tolmácsolásában, amit sokáig nem tudunk elfelejteni. Emberi sorsokat vizs- gálgató cselekménye olyan tanulságot nyújt számunkra, amelyről megfeledkeznünk egyenlő azzal a veszedelemmel, hogy önzésünk, közönyösségünk, egyéb emberi hibánk, gyengeségünk könnyen a »vádlottak« padjára juttathat bennünket. Hiszen az Ilyen nagy szerelem arról beszél legtöbbet: mennyi még mai életünk mélyén a meghúzódó polgári csökevények csapdája. S milyen könnyen bűnrészessé válik az ember egy tragédiában, anélkül, hogy sejtené, be merné vallani bűnösségét A délutáni előadáson sok diákfiatal ült a nézőtéren. Közvetlenül a hátam mögött egy középkorú nő igen rosz- szallta, hogy ilyen darabot meg engedik nézni középiskolásoknak, mert komolytalanságukkal zavarják az előadást. Nos, erre csak azt válaszolhatjuk: bár több diákfiatal látta volna délután az Ilyen nagy szerelem előadását; ezen túlmenően: bár valahány kaposvári színházlátogatónak módjában állna megnézni ezt a darabot! Akiknek igényük a melegszívű emberség, a modem, a mai emberről, a mai embernek szóló dráma, azoknak ismerniük kellene ezt az átkötést! Végezetül: mivel nem részünk az Ilyen nagy szerelem előadásának elemző bírálata köszönetét kell mondanunk a szép színházi estért a Pécsi Nemzeti Színház kitűnő művészeinek. L. I. MI ÚJSÁG A FILMVILÁGBAN? MIKOJAN MEGHÍVTA SOPHIA LORENT A SZOVJETUNIÓBA Mikojan hollywoodi látogatása során megismerkedett Sophia Lorennel, és megkérdezte a filmcsillagot, nem volna-e kedve a Szovjetunióban filmezni? Sophia Loren lelkesedéssel fogadta a meghívást és kijelentette, hogy nagy‘örömmel játszana orosz környezetben, orosz színészek társaságában. Mint mondotta, legszívesebben Csehov valamelyik müvétől készült filmben lépne fel, mert ennek az írónak könj’vei legkedvesebb olvasmányai közé tartoznak. INGRID BERGMANN ELREJTI GYERMEKEIT Ingrid Bergman, a világhírű svéd filmszínésznő, aki nemrég kötötte meg harmadik házasságát, most attól fél, hogy elvált férje, Roberto Rossellini el akarja venni tőle a házasságukból született három gyermeket. Rossellini Párizsban mindent elkövet, hogy neki ítéljék a gyermekek gyámsági jogát. Ingrid Bergman attól tart, hogy volt férje esetleg »-ellopja-« a gyermekeket, és ezért egy idő óta nem meri őket Párizs környéki új villájában tartani. gyei dalfeldolgozás, külön szólamkottákkal. A kottafüzeteknek és a mellékelt kedves levélnek nagyon örült a kórus vezetője, a tantestület, és kitörő örömmel fogadták a kórus tagjai is. A lengyelek levelükben elmondták: öröm számukra, hogy népdalaikat, melyeket az Állami Mazowsze Tánc- és Énekegyüttes énekel, hazánkban is kedvelik. Tudatják, hogy 16 dalfeldolgozás gyűjteményét küldik. Közöttük szerepel a két Kakukk-dal is. A budapesti Lengyel Kulturális Központ támogatását ígérik, ha nehézségeink keletkeznének a lengyel szöveg kiejtésében. Végezetül sok sikert kívánnak Kallós Károly tanár, és a kórus további munkájához. Jó kívánságukhoz mi is csatlakozunk, s ezúton is köszönetét mondunk a Lengyel Rádió baráti segítségéért, ajándékáért. Kiss Ferencné tanár, Nagyatád A Kinizsi Pál utcán szállítja legnagyobbrészt terményeit e környék földműveléssel foglalkozó lakossága a Kaposfüred felé eső és a fo- nyódi vasútvonal melletti földjéről. Az utca kocsi járója még mindig kövezetlen, s az esős, téli időjárás, az őszi fokozott forgalom következményeként csaknem járhatatlan. A lovaskocsik tengelyig süly- lyednek a sárba. Néha tájékozatlan sofőrök autóval is idetévednek, de meg is járják alaposan. Az itt lakók nevében kérjük a város vezetőit, hogy e rövid utca (kb. 300 méter) kocsijáróját is kövezzék le. .Ugyancsak ígérjük, hogy a köves- út építéséből társadalmi munkával mi is kivesszük részünket. Horváth József, Kaposvár, Kinizsi Pál utca 21. sz. FONTOS HATÁRIDŐ! Február 10-ben állapította meg a bank a gazdálkodási tervek elkészítésének végső határidejét. Ez a határidő a termelői árrendezés miatt valamivel kitolódott. De éppen e késés, áz új termelői árrendszer bevezetésével jelentkező feladatok kívánnak alapos, gyors, felelősségteljes munkát a vállalatoktól és a tanácstól egyaránt, hiszen sok vállalatnál — főképp a szolgáltatóknál — ideiglenes árakkal dolgoznak. A Finommechanikai Vállalat órásrészlege például azzal a feltétellel adja ki a javított órákat, hogy ha több lesz az ára. utána kell fizetnie a rendelőnek, ha kevesebb, visszakap a kifizetett összegből. Át kell tehát árazni a készleteket, megkezdeni a termelvények szállítását, elkészíteni a gazdálkodási tervet, és az elmúlt évi mérleget. Az átárazás és az ennek alapján készítendő terv újszerű munka, s nagyon gyorsan el kell végezni. Sajnos azonban, a Somogy megyei vállalatoknál se az átárazás, se az első negyedévi gazdálkodási terv elkészítése nem halad megnyugtató ütemben. A késlekedést főként az átárazás elhúzódása okozza. Mint kiderült, az egész megyében egyetlen példány új árjegyzék állt a vállalatok rendelkezésére. Hogy miért nem jutott belőle több, nem tudjuk. S még ez az egy példány sem jutott el a vállalatokhoz, vagy ha egy-kettőhöz igen, akkor — mint legutóbb az Ingatlankezelő Vállalatnál — a szükségesnél több nanot időzött ott. Miért nem lehetett az új árjegyzéket sokszorosítani, hogy mindenki megkaphassa? Aligha fogadható el az az »érvelés«, hogy a késedelmeskedés oka az ár-előadó betegsége. A késés kapkodásra készteti a vállalatokat, mert határidőre szeretnék elkészíteni a gazdálkodási terveket, hiszen mindaddig csak »globálisan«, átmenetileg hitelez nekik a bank. Márpedig semmi szükség arra, hogy a vállalatok elhamarkodva — vagy esetleg sakkhúzásként —, rosszul állapítsák meg az új árak alapján hiteligényük mutatóit (indexeit), mert ezzel csak pillanatnyi előnyökhöz, látszólagos eredményekhez jutnak, de hónapok múlva felfutva az anyagkészletük, pénzügyi zavarok támadnak. Az idő sürget! Minden percnyi késlekedés az üzem, a dolgozók rovására megy. Ezért említjük a Rendeltsza- bóság esetét is, ahol ma egymillió forint értékű készáru vár elszállításra. De addig nem adhatják tovább készítményeiket, míg Budapestről az árjóváhagyás vissza nem érkezik. A jóváhagyás azonban — noha korán elment — egyre késik, mert — mint hallottuk — az illetékes szervnél, a Könnyűipari Minisztérium árosztályán, gépíróhiány van ... (?). A Rendelt- szabóság pedig az egymillió forint bankhitel után fizeti az önköltségét romboló 3 százalékos kamatot. Vártuk, s a vállalatok még inkább, hogy e kritikus hetekben a megyei és a városi tanács pénzügyi és ipari osztályáról több szakember látogatja meg az üzemeket, s szakmai segítséget nyújtanak a gazdálkodási tervek készítőinek. Az a cél, hogy az új termelői árrendszer kialakítása után most jó gazdálkodási tervek szülessenek. Ezért a könyvelők, adminisztrátorok, kalkulátorok éber munkája mellett szükséges, hogy jobban nyitva legyen az irányító szervek szeme is. Sz nem eegee! A közmondás azt tartja: a jó bornak nem kell cégér! De azért nem árt, ha a »jó bort« is reklámozzák egy kicsit. így jobban felihívja magára a vásárlók figyelmét. Barcson is ezt az elvet vallják. A földműveszövetkezet áruháza előtt néhány kisgép jelzi az utcán, hogy ebből a fajtából az üzletben többet is tartanak. Csak abban kételkedünk, hogy a kint levő gépek láttán akár egyetlen gazda is kedvet kapott volna a vásárlásra. A valamikor fényes forgórészek vastagon berozsdásodtak, s valamennyin látni az idő fogát, pedig még nem is használták. Ki az a gazda, aki ,az ilyen rozsdamarta, időrágta gépeiktől kedvet kap, hogy ilyennel »Díszítse« gazdaságát, megkönnyítse munkáját? Igaz, lehetne arra hivatkozni, hogy az eső, a hó nem használ az utcára kitett gépeknek. Ez így van. De tudomásunk szerint már régebben feltalálták azt a szert, amely megóvja a gépeket a rozsdásodástól. Ne rozsdás gépekkel próbálják a gazdák figyelmét felhívni a vásárlásra, hanem olyanokkal, amelyek megnyerik tetszésüket. TYRONE POWER ÖZVEGYÉNEK GYERMEKE SZÜLETETT A Reuter hírügynökség jelenti, hogy valamivel több mint két hónappal Tyrone Power, a híres amerikai filmszínész halála után felesége fiúgyermeknek adott életet. Power Madridban, új filmje forgatása közben szívrohamban halt meg. NARANCS-VADÁSZAT ON Ahol már ÖT napot dolgoznak egy héten A napokban ellátogattam az ősi Volga menti városba, Kosztromába, ahol a lenkombinát 5000 dolgozója már csak öt napot dolgozik egy héten. Első kérdésem így hangzott: — Szokatlan-e az új munkarend ? A kérdésre nem egy, hanem sok-sok dolgozó válaszolt. Mindegyik elmondta, hogyan változtatta meg életrendjét az ötnapos munkahét. Ivan Szevosztjanov, a kombinát legidősebb dolgozója lányával. és fiával együtt dolgozik a gyárban. — Először nagyon furcsa volt, hogy még egy szabadnapot kaptunk — mondotta az öreg. —: Később azonban már »feltaláltuk« magunkat. Valentyina elhatározta, hogy befejezi a középiskolát. Jev- genyij több időt fordít kedvenc szórakozására, a sportolásra és az önművelődésre. Én pedig a ház körüli »pusztaságot- virágos kertté »varázsolom«. — No, és a kereset hogyan alakult? A. Lazebnyikov riportja — Jelenleg hárman havonta 650 rubellel többet keresünk, mint az ötnapos munkahét bevezetése előtt. Fizetésünk havonta körülbelül 3500 rubelre is felmegy. — Hogyan szervezték meg a munkát az ötnapos munkahét bevezetésekor? — kérdeztem Marija Szergijenko mérnököt, a szövődé vezetőjét. — Kettős feladat állt előttünk. Úgy kellett áttérnünk az ötnapos munkahétre, hogy se a kereset, se a termelés ne csökkenjen. Ezért áttértünk az ötnapos, de folyamatos munkahétre. Gépeink 30 órával többet dolgoznak, mint azelőtt. Ehhez új dolgozókat kellett felvennünk, s a kombinát létszáma az eddigi 3500-ról 5000-re emelkedett. Az új dolgozók nagy része olyan fiatal, akik már eddig is kapcsolatban voltak a textiliparral, és gyorsan elsajátíthatják a szakmát. Az átszervezés eddigi eredményeit a következőkkel jellemezhetem. Munkahetünk 38,5 órára csökkent, ugyanakkor pedig ebben a negyedévben 3,5 millió rubel értékű árut termelünk terven felül. — Nem tudna néhány példát említeni a munkások keresetének növekedésére? — kértük Jekatyerina Koleszova mérnököt, az üzemi bizottság elnökét. — Dehogynem, amennyit csak tetszik! Vera Sersztnye- va fonónő az ötnapos munkahét bevezetése óta havonta 300 rubellel keres többet. Alekszandra Zarubina fonó- nő keresete már eléri az 1169 rubelt. — Milyen érdekes tapasztalataik vannak az új munkahét bevezetésével kapcsolatban? — kérdeztem az ü. b.-elnököt. — Csupán egyet szeretnék megemlíteni: mióta hetenként öt napot dolgozunk, nagymértékben csökkent a megbetegedések száma. Az üzemi orvos már kiszámította, hogy a vizsgálatra jelentkezők száma az eddigiek egyharmadá- val csökkent. I Másfél óra múlva ♦ indul a vonatom. Az t utolsó, mellyel még í hazamehetek. Köny- | nyű szívvel veszem | tudomásul, hogy akár | tizenötször végigsé- | tálhatok a kirakatok I páros sora előtt, nem I kések el az irodából, ! a tej sem fut el a tűz- I helyen. Bámulom a | szemet simogató szép ♦ holmikat, válogatok | gondolatban. (Venni {nem akarok semmit.) | Megvallom, nagyon ♦ befolyásolható va- igyok, mindig a leg- | utolsónak ítélem a i pálmát.. Néhányszor X végig kell néznem X ugyanazt, míg vala- j mi eredményre jutok. ♦ Most bőkezűen áldo♦ zom női ösztönömnek. X Először csak az es- | télyi ruhákra tapad $ pillantásom. Aztán X sorra kerülnek a ko- I moly szövetruhák j majd felváltva a ha♦ bős nylonok, vonzó j és meghökkentő ka- i lapok, cipők, egyre | hegyesebbek. Átme- igyek a másik oldalra, a bútorüzlet mindig gyengém volt. (A kísértés teljesen kizárva, lapos a pénztárcám.) A virágüzlet háromszor csalogat vissza. Kabátgallérom felhajtva, a csontig ható szélben és az üveg mögött a tavasz mosolyog üde zölden, bólogatnak a piros virágfejecskék. A következő kirakatban csokoládés csemegék között egy tál füge. Mellette jobbról datolya. — Valamit vinni kellene a gyerekeknek! — tér vissza gondolatom a valóságba. Fügét? Fáj a foguk tőle. Datolyát? Fiam azt mondta a múltkor, miután megállapította, ilyen magot még nem látott: »Nagyon fino-m, majdnem olyan jó. mint az aszalt szilva!« Narancsot veszek — határozom el 'églegesen. Az üzletben udvariasan közlik velem, ma délelőtt fogyott el az utolsó. A következő boltban fél órával • ezelőtt még kaptam volna, és lesz holnap is. Tovább. — Kifogyott kérem, de van datolyánk, fügénk, mazsolánk, vagy tessék citromot vásárolni! — szólnak utánam a hatodik helyen, mikor már az ajtóban vagyok. De nekem narancs kell. Most már csak \azért is viszek haza Kaposvárról narancsot. Térdem roskad a fáradtságtól, de a hidegtől sem hátrálok meg, fűt a vadászláz. Valahol csak találok egy csendes utcát, benne egy tiszta kis boltocskát, ahol kérdésemre kérdéssel felelnek: — Lehet pár dekával több? Fél órám van a vonatindulásig. Még egy utolsó kísérlet. Az eladó mosolyog míg eldarálom reménytelen mondóké- mat. — Lesz holnap. Látva kétségbeesett ábrázatomat, hozzá- teszi: — De ha olyan sürgős, pár száz méterrel feljebb van egy bolt, ott kap bőven. — Narancsot? —■ kételkedve rázom a fejemet. •— Amennyit tetszik. Az utcán két-há- rom lépés után ész- reveszem, hogy szembe fúj a szél. Megfordulok. A végén még elkések az állomásról! Azért mégsem megyek haza üres kézzel. Egyik útba eső édességboltban kérek húsz deka nápolyit, azt, becsomagolják egy két- kilós zacskóba, és többet nem nézek se jobbra, se balra. Narancsot majd veszek Atádon a népboltban! Naeyné Gyánó Ágota
