Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-29 / 24. szám

SOMOGYI NÉPLAP

5

Csütörtök, 1959. Január 29

Az úf szerelmese

A téli

mezos:azda§ás:i szakiskolában

TAVALY. AMIKOR A MINISZTÉRIUM megbízottai a Kaposvári Cukorgyárban folyó munkát ellenőrizték, kételkedve olvasták a jelentésekben, hogy a szeletszárítóban felére csökkent a balesetek száma. Először tévedést sejtettek a számok mögött, de amikor saját szemükkel győződtek meg a legelmaradottabb üzemegység óriási fejlődéséről, csodálkozva tették fel a kérdést: — Hát ezt hogyan csinálták az elvtársak?

A felelet egyszerű: a szelet- szárító gárdája olyan fiatal munkásokból tevődik össze, akik sajátjuknak érzik a gyárat, egyre azon munkálkodnak, hogyan lehetne könnyebben, gyorsabban, olcsóbban balesetmentesebben, egészségesebb körülmények közt termelni. Az újítási könyv »szeletszárító brigád-“ néven tartja számon Nedenics András, Major István és Puska Károly lakatosokat, akiknek nevéhez sok-sok újítás, ésszerűsítés fűződik. A három újító közül bemutatjuk a legfiatalab- bat.

PUSKA KÁROLY még csak a harmincegyedik életévét tapossa. Kék svájcisapkát visel, olajfoltos, bélelt kabátot. Barna szemében az újat keresés tüze parázslik. Újító. Minden napja, minden órája, perce a töprengésé. Sose hagyja nyugton az újat teremtés vágya, állandóan olyan új alkatrész, új szerkezet izgatja képzeletét, amelynek segítségével könyCsütörtökön reggel jönnek a megrendelők az első csirke- szállítmányért a Kaposvári Baromfikeltető Állomásra. Az Alsóbogáti Állami Gazdaság csomhárdi üzemegységébe ötezret, a Kaposvári Mezőgazda- sági Technikum számára pedig mintegy kétezer darabot szállítanak el a januárban napvilágot látó első eresztés- ből. Tavaly ilyenkor még híre sem volt a naposcsibének.

Ebben az évben korábban munkához kezdett az állomás. A következő turnusokban már hétezernél jóval többet keltetnek, hisz számos tsz és sok

nyíthet munkáján. Érzi, tudja, hogy mint párttagnak mindig élen kell járnia az új kutatásában.

Tizenkét évvel ezelőtt került a cukorgyárba. 49-ben szabadult, első újítását három éve adta be.

— Eddig hány újítását fogadták el. Puska elvtárs?

— Körülbelül 14—15-öt. Ebből tíz saját, .a többit közösen csináltam Nedenics Andrással és Major Istvánnal.

Puska elvtárs kicsit szerényen állapította meg újításai számát; Magyar fi József újítási felelős szerint még tízzel meg kell toldani.

Amikor első újításáról érdeklődünk, mosolyogva legyint:

— Már nem is igen emlékszem az elsőre. Úgy vagyok az újításokkal, hogy mindig az köti le gondolataimat, amelyiken épp dolgozom.

— Miért újít?

Puska elvtárs rövid gondolkozás után így válaszol:

— Először is a mi üzemrészünkben mindig akad tennivaló. Másodszor, mi úgy élünk itt, mint egy család. Hozzánk nőtt a gyár, az üzemrész, a gép, a műhely; innen szeretnénk nyugdíjba is menni, érdekünk hát, hogy minél otthonosabban rendezkedjünk be. minél gazdaságosabban termeljen a szeletszárító.

SZEBBEN NEM IS ÖNTHETTE VOLNA szavakba PuSka elvtárs azt az érzést, amely állandóan hajtja, fűti,

egyéni gazda tart igényt a keltetőgép »termékeire«. Minden darab csirke megéri az árát. Négy kiló abrak feletetése egy kiló baromfihúst jelent. A piacon primőr áruként a naposcsirke és az eleség értékének kétszeresét is megkapja az eladó.

1959-ben mintegy félmillió naposcsibét hoz forgalomba a Kaposvári Baromfikeltető Állomás. A nagy kereslet kielégítésére 20 keltetőgépre volna szükség Kaposvárott Az illető szervek mielőbbi segítsége kell, különben nem lesz elég a fóka a sok eszkimónak ...

nem hagyja nyugodni. »Otthonosan berendezkedni«... Ez nagyjából már megtörtént: a szeletszárító brigád újítása megoldotta a lakatosműhely gőzfűtését és egyben meleg vizes mosdóját is (azelőtt 13 lakatos mosdott egy vödörben). Minden szükséges gép és szerszám megtalálható a műhelyben, minden gépre szerkesztettek védő felszerelést. Az erőtelepnek szűk méretű volt a kéménye, s amikor leállt a szeletszárító. az eltüzelt gáz nem bírt elmenni. Az újító brigád azonnal munkához látott, és egy bővebb méretű kémény, egy zárósuber beállításával megszabadította a dolgozókat az egészségtelen gáztól. Elég hosszú időbe telt, míg eljutottak a vödörtől a mosdóig. Ahhoz, hogy végre fürdőjük is legyen, mái- csak néhány hónapra van szükség. A brigád tagjai már törik a fejüket, hogyan lehetne egy újabb ügyes újítással meleg vizes fürdőt létesíteni.

Az újítónak állandóan képeznie kell magát. Puska és Major elvtárs ősszel elvégezte a hegesztő-tanfolyamot. Az idén induló főgépészi tanfolyamon is részt vesznek.

— Két évvel ezelőtt húsz

darab műszaki könyvet vásároltam részletre — mondja Puska elv társ —. mindegyikből sokat tanultam. Leginkább télen olvasok. Mostanában a »Vas- és Témforg ácsolás«,

»Fúrógépek alapismerete« című könyveket lapozgatom esténként.

Puska elvtárs a zsebén is érzi, hogy érdemes újítani, tavaly több mint 4000 forint újítási pénzt kapott. O is, Major elvtái-s is Csepel-motor tulajdonos. Serkenti a szeletszárító állandóan újító lakatosait hogy javaslataikat hamar vé» leményezik, s ha hasznosak, azonnal be is vezetik.

— Ha gátolnák az ember

munkáját, csak elvennék kedvünket. nem szívesen újítanánk — állapítja meg Puska elv.társ

___ i

A kedv és a lelkesedés azonban a jelek szerint nem hiány-1 zik a szeletszárítóban se Puska ' elvtársból, se a többiekből. A januári karbantartási tervet már rég teljesítették, most a 'februárin dolgoznak. Ez is bizonyítja Kiss János művezető szavait:

JŐílzze* íiafiúseúbe

A termelőszövetkezetekben,

^ állami és egyéni gazda-» Ságokban egyaránt szünetelnek a munkák. A mezők nagy téli álmukat alusszák, de dolgos népünk ilyenkor sem tétlenkedik. Tanul, művelődik. Kik az ezüstkalászos tanfolyamokon, kik otthonaikban lapozgatják a különböző szakkönyveket. Gyarapítják tudásukat, hogy az elkövetkező nemes küzdelemből. melyet a természettel vívnak, még győztesebben kerülhessenek ki, még jobbat, többet és korszerűbbet termelhessenek. mint ezelőtt.

A Csurgói Mezőgazdasági Szakiskola tanulói is, akik a nyáron a mezőn verejtékeztek, most az iskola padjaiban ülnek. Hogy mit tanulnak, és miként használják ki a téli négy és fél hónapos tanulási időt, megtudjuk, ha betekintünk az iskola életébe.

A tanítás megkezdése előtt még hangos az épület. Zöld sapkás diákok hancúroznak a folyosókon, nemrégen érkeztek a két irányból befutó vonatokkal. Nagy részük vidékről jár, de vannak bentlakók is, akik nem tudnának mindennap beutazni. Játszanak, pingpongoznak. kergetőzneik, azok pedig, akik még nem biztosak felkészültségükben, átnézik az aznapi leckét.

Czól a csengő. A diákok

^ elfoglalják helyüket a november 1-e óta (ekkor kezdődött az oktatás) immár megszokott padokban. Kinyílnak a könyvek, a füzetek, az arcok komolyra válnak Utolsó bepillantás a napi anyagba, ilyenkor már nem lehet tanulni ugyan, de arra jó, hogy megnézzenek egy-egy furcsa szakkifejezést.

Földes Lajos tanár lép be a II. osztály növénytermelési órájára. Kinyitja az osztálykönyvet, s a feszült csendben tompán csengnek a nevek: »Kijönnek felelni Varga J áéwel ezelőtt aranka tenyészett,' mert ez a gyomnövény nyolc évig megtartja csíraképességét.

— Jól van, ötös a feleleted.

Vörös László, aki most szerződik le a Kutasi Állami Gazdaságba, a vörösheréről beszél.

— Fiatal korában vigyázni kell az etetésével, mert fullasz- tó hatása van ... Első kaszálását május-, júniusban végezzük. Magfogásra a második kaszálást hagyjuk meg.

— Meg tudnád mondani, hogy búzából mikor kell az átlagosnál többet vetni egy- egy holdba?

— Ez a vetési időtől függ, ha később vetek, többet kell vetnem. De a talaj minősége is közrejátszik. Például a homokos talaj több magot igényel.

— A mobsíkospajor milyen növényt támad a legjobban? — kérdi a tanár. Egyik felelő sem tudja.

— No, Kantó, mi a véleményed, mint tsz-esnek. Nem láttál még ilyet a határotokban?

— Nem. •

— Örülj neki, fiam. A zöld részeket szereti, tehát a levél- zetet támadja: a répát és a fiatal zöldvetéseket.

A z első osztályban négy lány is van. Itt állattenyésztési órát tart S z i k s z a i László tanár. A fehérje és keményítő helyes arányának megválasztásáról magyaráz.

Ma gyakorlati ellenőrző kérdéseket tesz fel a tanulóknak.

— Jó tulajdonság szempontjából hogyan választunk ki egy állatot? Te mondd meg, K óvá c s Imre.

— Az edzettséget, ellenállóképességet, szervezeti felépítést és a vérmérsékletet vizsgáljuk meg.

— Helyes. De miről tudjuk meg, hogy melyik rendelkezik élénkebb vérmérséklettel?

Jelentkezésre emelkednek a kezek.

— Ha például egy istállóban több tehén fekszik — magyarázza Cár György iharos- berényi fiatal —, és benyitunk, csak azok ugranak fel először, melyek hevesebb vérűek.

Rövid, nagyon rövid ez a négy és fél hónap elméleti felkészülés, mégis a tanuláson kívül másra is jut idejük, önképzőkört alakítottak a falusi ifjúsági munka fellendítése végett. Két szakkör is működik az iskolában. Egy barkácsoló és egy kosárfonó. Megtanulnak szerszámokat köszörülni, kapa-, kaszanyelet készíteni, de- mizsonokat befonni stb. A szekrényekben eddig sok szép munkadarab bizonyítja már a szakkörök eredményességét. Hetenként egy-egy gyakorlati napjuk is van, melyet a Kerti- magtermelő Vállalat szentai üzemegységében töltenek.

— Ha eljön március 15-e, az elméleti oktatás befejezésének ideje — mondja D i c e n t y Ernő igazgató —, minden tanuló még feladatokat is kap a termelés tanulmányozására, figyelemmel kísérésére. S hogy ezt jól végzik-e, ezért mi, nevelők vagyunk a felelősek. Nyaranta legalább kétszer meglátogatjuk a tanulókat, s számon kérjük tőlük feladataik elvégzését.

A tanárok megteszik a

^ magukét, hogy a kétéves szakiskola végzett növendékei jó felkészültséggel munkálkodjanak mezőgazdaságunk előbbre juttatásán.

Szentai Sándor

A BÖHÖNYEI PATIKÁBAN

r ö s László«.

Az első kettő fő kérdése a j baltacím termesztés. az utób-. bmak a vőrösherérol kell ej7 mondani, amit tud róla. Varga János, a szabási egyéni gazda fia már felkészült

— A baltacim jelentősége, j hogy nem fúvódik fel tőle az állat, ezenkívül kevésbé talaj- igényes. Első munkája a simíHarminc.ot esztendeje segít a betegségek elűzésében Brassai Béla, a böhönyei gyógyszer- tár vezetője. Az elmúlt esztendőben »Kiváló dolgozó-« jelvényt és oklevelet kapott. A gyógyszertárban másodmagával, Szabó Tibor technikussal dolgozik. Havonta mintegy 30

lítanak le. Nemcsak a böhö- nyeiek, de négy szomszédos község lakossága is idejár orvosságért. Jól felszerelt raktárral rendelkeznek, s minden orvosságot megkapnak az igénylők. Brassai Béla és Szabó Tibor technikus mindenkor barátságosan fogadják az or*

A TSZ-MOZQALOM HlREI

Lapunk múlt szombati számában hirt adtunk arról, hogy Balaton-1 szabadiban Kossuth néven terme- j lőszövetkezetet alakított 14 paraszt- | család. A további szervező munka eredményeként 18 családra, 24 tagra nőtt azóta a létszám. 186 hold- nyi földterületükhöz az újabb belé- | pők 30 holdat csatoltak. A megyei 1 tanács végrehajtó bizottsága ked- [ den megadta a működési enge- | délyt a balatonszabadí Kossuth Tsz-nek.

...

Egyesültek a patosfai termelő- szövetkezetek. Az Uj Élet 392 és a Búzakalász 251 holdját ma már nem választja el mezsgye. A Bü- < zakalász néven működő közös gazdaságba a január 16-1 egyesülés óta 15 család kérte felvételét. Az új tagok 150 holdjával együtt 193 holdasra nőtt a patosfai tsz.

Az egyesülést jóváhagyta a megyei tanács végrehajtó bizottsága.

— Olyan lelkes gárdám van, hogy szinte madarat lehetne velük fogatni; nincs olyan feladat, amelyet szívesen, ügyesen, gyorsan el ne végeznének.

ESTÉNKÉNT olykor még hét óra után is fény szűrődik ki a szeletszárító lakatosműhelyének ablakán. Biztosra vehető, hogy ilyenkor a Nedenics, Major és Puska alkotóbrigád dolgozik valamelyik újításán.

L. G.

tózás.

— Miért keresik külföldön aprómagvainkat?

— Azért, mert nagy a csíra- képességük, jó minőségűek, s egyes külországokban n—n felelnek meg az időjárás és í . íaj- lati adottságok a magfogáshoz.

— Még egy kérdés. Ölomzá- rolt pillangós aprómagvakat vetsz, és mégis arankagyomos lesz a vetésed. Miért?

— Nem szabad olyan földbe pillangóst vetni, ahol néhány

!

9.

— Majd mindjárt megtudja. •— Brajcev pontosan kiszámította a csapásokat. — Pénteken nem bérelt taxit?

— Nem.

■— Hát csütörtökön?

— Nem. És szerdán sem, és kedden sem, és hétfőn sem. Ha nincs ellene kifogása, a metrón szoktam utazni.

Brajcev felállt, rágyújtott, figyelmesen végignézett Kova- lenkón.

— Nincs — mondta, és hirtelen, hogy a másiknak ne legyen ideje gondolkodni, megkérdezte: — Pénteken hány órakor állt munkába?

— Éjfélkor. Ellenőrizheti.

— És hol volt este kilenctől éjfélig?

Kovalenko csapdát szimatolt.

— Valahol.

— Próbáljon meg pontosan válaszolni! — figyelmeztette Brajcev emelt hangon.

— Megtagadom a választ.

— Rendben van, hagyjuk figyelőre a pénteket. — Braj- mv szemlátomást izgatott, lett.

•— Akkor azt mondja meg, hol volt ma reggel óta.

Kovalenko elsápadt.

— Mi jogon avatkozik be más ember életébe?

— Itt egyelőre én kérdezek! — Brajcevet egy kissé meghökkentette Kovalenko hangja- — Válaszol, Kovalenko, vagy nem?

— Nem.

— Kitűnő. — Brajcev felállt az íróasztala mellől. — Akkor én fogok válaszolni maga helyett. — Pénteken két barátjával, akik közül az egyiknek forradás van az arcán...

— Forradás? — kérdezte Kovalenko, és még jobban elsápadt.

— Úgy van. Látja, már kezd emlékezni. Szóval este kilenc órakor két barátjával a Földsánc előtt taxit bérelt, és az Északi pályaudvar felé mentek, ahol kirabolták a sofőrt. Visz- szafelé kidobták a kocsiból, a Mescsanszkáján. így volt?

Kovalenko nem felelt.

— Éjszaka, körülbelül fél kettőkor barátai kicserélték a

taxi rendszámát — folytatta Brajcev —, és a Kasirai útra hajtottak, ahol kirabolták Löszén lakását. A részletekre most nem térek ki, bár azokat is ismerjük. Nos, folytassam?

Kovalenko hallgatott.

— S mi történt azután? Alig vártak egy napot, megpróbáltak ellopni egy másik taxit. A lóversenytér pénztára előtt.

— Nem igaz. Egy szó sem igaz az egészből — mondta alig hallhatóan a fiú.

— De igaz. Az első szótól az utolsóig. És ezt maga éppoly jól tudja, mint én.

Odalépett az asztalhoz, felvette a daktiloszkópiai vizsgálatokról készített jelentést, és átnyújtotta Kovalenkónah.

— Tessék. Ezt a három ujjlenyomatot a maguk által ellopott taxi egyik szélvédőjén találtuk. — Brajcev éberen figyelte a fiú arcát. — Sajnos, megszoktuk, hogy elsősorban a tényeknek higgyünk. ,4 tények, mint mondani szokás, makacs dolgok.

— Lehetetlen! — mondtat Kovalenko nehezen, kapkodó | lélegzettel, mintha nem kapna t levegőt. — Valamilyen ostoba * tévedés történt!

— Ez is ostoba tévedés? — { s előhúzta a fiókból a kabátot. |

— Az enyém — nyúlt utána j lemondóan Kovalenko.

— Na látja — mondta Braj-1 cev szinte gyengéden. — Tud-* tam, hagy végül mégiscsakj meg fogjuk érteni egymást, j Remélem, most már könnyeb ben megy.

Ebben a pillanatban a fiúban j érthetetlen változás ment vég-'< be. Az ajka remegni kezdett,1 szemébe könnyek gyűltek, és | gyerekesen szipogva kiáltotta: t

— írjon, amit akar! Igen, j betörtem, raboltam, gyilkol-!

tam, agyonvertem az anyámat,} megfojtottam az apámat!... I Nekem már úgyis mindegy. ♦ Hallja? Minden mindegy ... — í és arcát kezébe temetve zo- { kogni kezdett.

Brajcev kezdte magát kelle- ♦ metlenül érezni. Erre egyálta- ♦ Ián nem számított. |

— Figyeljen ide, amit most |

mondott, azt nem vehetem ko- í molyán — mondta, s igyekezett ♦ ménéi nyugodtabb hangon be- J szelni. — Nagyon komoly az J ügy. I

Kovalenko egész testét ráz-l ta a sírás. S Brajcevet ismét { elfogta a tegnapi kettős érzés: * egyrészt a tények, másrészt... t

— Folytatjuk — I

ezer forintnyi forgalmat bonyo- vosságért betérőket.

Brassai Béla gyógyszerész, mielőtt kiadja az orvosságot, vizsgálatnak

veti alá.

Szabó Tibor technikus orvouigci iá Ak