Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-25 / 21. szám

Vasárnap, 1959. január 25. 2 SOMOGYI NÉPLAP Mikojan sajtóértekezlete Moszkvában (Folytatás az 1. oldalról.) válaszolta Mikojan. Ez volt a célja tavalyi látogatásomnak is. Úgy éreztem, hogy Nyu- gat-Németország népe és üz­leti körei békében akarnak élni velünk. Vannak azonban revansisták is. Adenauer úr akkor úgy beszélt velem, hogy az bizonyos reményekre jogosított fel. Később azonban ellenséges hangú nyilatkoza­tot tett a szocialista álla­mokról és elsősorban orszá­gunkról. A Bundestag berlini ülését is provokatív lépés­nek tekinthetjük, hiszen Nyu- g Berlin nem Nyugat-Né- metország része. Mindazonál­tal nem veszítjük el remé­nyünket és mindent megte­szünk, hogy' • megjavuljanak kapcsolataink Nyugat-Német- országgal. Az AFP tudósítója azt kér­dezte, hozott-e valami újat a szovjet űrrakéta és annak fo­gadtatása a nemzetközi poli­tikában. Mikojan válaszában hang­súlyozta: — Az űrrakéta felbocsátása újabb bizonyítéka volt hazánk erejének. Ezt az erőt azonban mi nem a háború, hanem a béke megőrzésének javára akarjuk felhasználni Egy kérdésre válaszolva Mi­kojan szólt róla, hogyan fo­gadták az Egyesült Államok­ban a szakszervezetek vezetői és tagjai, elmondotta, hogy eredetileg nem szerepelt ter­vében találkoznia szakszerve­zeti vezetőikkel, azonban Ca­rey, az AFL—CIO vezetője ________ v iliásreggelit adott látogatása adódott zetőknek mondott. »Nem ér­tem önöket — mondottam ne­kik —, a kapitalisták tárgyal­nak velünk, ellátogatnak hoz­zánk, önök azonban nem. A legszovjetellenesebb kijelenté­seket nem a tőkésektől, ha­nem önöktől halljuk. Miért nem lehet önöktől legalább olyan kapcsolatok megterem­tését várni, mint hazájuk tő­késeitől? Szerintem ez nem túlságosan nagy követelmény«. Mikojan a tudósítóknak vá­laszolva hangsúlyozta: az üze­mekben a szakszervezetek he­lyi vezetői nagyon barátsá­gosan fogadták. Meany, az AFL—CIO elnöke azonban még azt is helytelenítette, hogy a szakszervezeti vezetők meghívták viliásreggelire, én ezt érthetetlennek tartom. Nem veszítem el azonban a reményt, hogy Meany felül­vizsgálja nézetét és a közös villásreggeli hívévé válik — A PÁRTHATÁROZAT SZELLEMÉBEN A kaposvári üzemi konyhákról Napról napra több a mun- ] feüzemben. Megelégedettek a ! ről? így az is ebédelhet, aki got, máskor meg soványabb, kás, tehát a beiratkozok száma ; Baromfifeldolgozó Vállalat be sem fizetett, ha a felszol­is egyre szaporodik az üzemi konyhákon. Sajnos, üzemi konyháink régiek, kapacitásuk kicsinek bizonyul, berendezé­asszonyal és leányai, kedve- : gáló is éppen úgy akarja. A zően vélekedtek a posta kony- j Mélyfúró Vállalat konyháján még hét üzem ipunkásai ét- I keznek. Mi a biztosíték arra, háján étkezők. A szakácsok és felszolgálók seik elavulnak. Igaza van j megfelelnek az egészségügyi ' hogy nem vámolják meg az azoknak a dolgozóknak, akik | követelményeknek. A tiszta- í ebédeket, ha minden bizonylat Ságra is vigyáznak. Kifogásol- : és biztonsági zár nélkül kel­azt mondják, jobban esne ne­kik az ebéd a Lenin utcai ét­J ható azonban, hogy a raktá- ] nek útra a szállító edények az des árut a zsírral és a fűszer- a spekulációnak csakúgy, mint félékkel. ! a Mélyfúró konyháján tapasz­A kis helyiségekben, a zsú- talt, enyhén szólva furcsa folt asztalok között a felszol- j nyersanyagbiztosítás. Ez az Molnár Jenő, Takács Ferenc, Kardos János, Balogh József .... ... .... ; ipari tanulók, a vetőmagfel­Steeíe közötte tudos toK ügyelőség dolgozói pl. cáfolták w , azokat a képtelen állításokat, J an.gzo? el az_~ amelyeket a Lenin utcai ét­SAS ^áa °“y ■ 3 i kezdéről városszerte híresztel­gepe, nek egyesek. Az ételek ízét, az Eevesült Alfám X'?aíairldldt minőségét, mennyiségét kielé- az Egyesült Államokból, mo- rftfinék tárttól* Lertöliehh art torhiba miatt kénytelen volt kényszerleszállást ví«™. -J róják fel hibának, hogy idon­gálóknak nehéz dolguk van. A rendelkezésre álló rövid ebéd­szünetekben azonban igyekez­nek mindenkit gyorsan, csalá­diasán kiszolgá’ni — bár ez a Lenin utcai étkezdében a leg­kezdében, ha barátságosabb ét- rakban együtt tárolják a föl- j ebéddel? Mindez alapja lehet terem fogadná őket a jelenlegi omladozó falú étkezdénél. A város több üzemi konyhá­ját, a vendéglátóipari vállalat közétkeztetését vizsgáltuk meg a Szakszervezetek Somogy me­gyei Tanácsával. A konyhák főztjéről igen megoszlanak a vélemények. üzemi konyha a posta kony­hájával együtt a Mecsekvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalathoz tartozik. Ottjártunkkor is megkapta az egy nappal előbb elkészített kalkulációs étlapot nagyobb erőfeszítéssel sem ! a postán lévő közös gondnoki mindig sikerül, főként azok számára, akik magukkal vi­szik az ételt. Érthető ez, hi­szen kileneszázan étkeznek 21 irodából. Ám ez az étlap az állítólagos »technikai zavar« miatt nemcsak hogy felborult, hanem kevesebbet is nyújtót' asztalnál. Sz. M., a Gyógyszer- ! a valóságban, mint amennyit tár Vállalat dolgozója a sor­baállás miatt hosszú időre ki­esik a munkából. Szerintünk csak úgy lehetne ezt megszün­tetni, ha tizenkét óra előtt is adnának ki ebédet azoknak, akik hazaviszik. az étlapon ígértek szerkesztői. Hová lett pl. a feltüntetett sa­vanyúság? A munkások nem kaptak belőle! A kalkulációs étlapon 40 kg szarvas- és 20 kg marhahús szerepel. A va­lóságban azonban csupán 60 kg szarvashúst kapott a Mély­ampHVai egy ként hideg a tészta Persze Nem lehet egyetérteni ^ró konyhája. Igaz, hogy a 20 amerikai tengerészek tamasz- mbBee Ugatja. Egy iszony -.rh.hús alkalmával, s ezen a villás- reggelin több szakszervezeti vezető vett részt — A találkozáson — mondot­ta Mikojan — igen éles han- ’ gú beszélgetés alakult ki. A miniszterelnökheilyettes ezután idézte saját szavait, amelyeket az amerikai szaikszervezeti ve­ponton. Jó, hogy nem egy órával később romlottak el a moto­rok. Egy óra múlva ugyanis mar az óceán fölött lettünk volna, s valószínűleg nehezen találtunk volna közben le­szállóhelyet Általában sze­rencsém van, s ezúttal is így A repülőtársaság azzal a kijelentéssel kelt fel a a felszolgálás módjával a pos- Lenin utcai étkezde egyik ta és a Mélyfúró Vállalat asztalától, hogy »pocsék« volt konyháján. Itt ugyanis nem a az ebéd. Mellette ülő férjének konyha kéri el az ebédjegye­megvizsgálta az ügyet, és az objektív vizsgálat mindenki­nek javára szolgál. Végül Mikojan vöv 'i í szólt dániai tartózkodásáról is. Dániai fogadtatásáért a mi- nisztrrelnökhelyettes meleg­hangú köszönetét mondott a dán kormánynak. merőben más a véleménye. Panaszkodnak a kosztra a Mélyfúró Vállalatnál és a Ke­ket, hanem a felszolgálók, de vajon a konyhák mivel szá­molnak el a kiadott ebédek­Pusztító árvizek világszerte A szélsőséges időjárás egyik j melőmunkáját, ennek következményeként Ameriká- 1 keztében a munkások ban, Angliában és Indonéziá­ban árvizek pusztítanak. Jég-archivum Amerikában a közelmúlt­ban »jég-archívumot« létesí­tettek. A speciális hűtőszekré­nyekben Grönland gleccserei­ből és a déli sarkvidék kü­lönböző mélységeiből vett jég­próbákat őriznek itt. A cél az, hogy a jégpróbákban fel- ’ tító árvíznek lelhető meteoritpor és vuliká- dozata van. nikus hamu, pollenszemecs- kék és mikrobák alapján érté­kes következtetéseket vonja­nak le a tudomány számára. Halálos áldozatok, százmilliós károk Az ÁP jelentésé' szerint'lJkz Egyesült Államok keleti lés közép-nyugati vidékén pusz­váltak munkanélkülivé, országút víz alá került. követ­ezrei Több Árad a Themze A nagy esőzések követ­keztében a Themze szintje több mint egy méterrel növe­kedett, s a folyó több helyen kg szarvas-, illetve marhahús között árban csak 20 forint az eltérés, de esetleges spekulá­cióval ez is 1200 forint »mel­lékkeresethez« juttathatia ha­vonként a megtévedőt. S ezt a korántsem igaz kalkulációs ét­lapot a Mélyfúró szakácsnői habozás nélkül aláírták, pon­tosabban — a rendetlenség na­gyobb igazolására — kettőt aláírtak, egyet nem a három példányból. A postai gond­nokságon azt mondták, össze­tépik ezt az étlapot, és mási­kat csinálnak helyette. Az a kérdés, vajon összetéphető-e csak úgy egy sorszámozott bi­zonylati lap? oo ál- kilépett medréből. Nyugat­Angliában több országút víz kár több száz alá került- Az Avon-folyó víz- ...... Ohio államban szintje 12.éyve nem. volt olyan váltak hajléktalanná. ™aSf-™u’t Angliából es Skóciából hófú­vásokat jelentenek. „Európa—Ázsia olajvezeték A hétéves terv során Szibé­riában és a Szovjetunió távol­keleti területein 5000 kilomé­ter hosszú földalatti olajveze­téket építenek. Ennek legfon­tosabb része az »Európa— A.zsia« interkontinentális olaj­vezeték lesz, amelynek építé­sét a baskír iái olajtelepeknél (a Szovjetunió európai részén) ‘ £ö,bb acélgyár, szénbánya Az anyagi millió dollár, ezrek Columbus város egy résíe víz alatt van.. New York ál­lam valamennyi folyója fel­duzzadt, és az ár több falut elvágott a külvilágtól. Egyes helyeken a hőmérő higany­szála alig néhány óra alatt húsz fokot is süllyedt. Pennsylvánia, Ohio és New York államban az árvíz miatt és már megkezdték. I egyéb vállalat beszüntette tér­Az otthon visszahív ö Izu. Horváth Györgyné hirtelen felriadt álmá­ból. Maga sem tudta, miért, nyomasztó érzés, nyugtalanság vett rajta erőt. Reszkető kéz­zel gyufát gyújt, nézi az órát... 11 óra felé jár az idő ... Körülnéz a szobában a gyufa fényénél, s nem látja a szomszédos ágyban kisebbik fiát, Janit... Szólongatni kez­di: — Jani... Fiacskám! A válasz elmarad. Riadt balsejtelem szállja meg. Eszébe jut, hogy Jancsi elment az este valahova, s ő, mielőtt lefeküdt, bezárta az aj­tót. Máskor is így szoktak. Jancsi, ha elmaradt, hazajőve kopogott az ablakon. De most nem tette. Mi történhetett ve­le? ... Kabátot kapott magára, s a hidegtől vacogó fogakkal ki­szaladt az utcára. Nagy pely- hekben hullott a hó. Két sötét alakot látott közeledni. — Jan­csi, Jani! — kiabált, de ahogy közelebb értek, látta, egyikük sem a fia, hanem két asszony az utcából. Az egyik megszó­lítja: Horváthné! Jani haza­jött ... ? — Nem —, válaszol remegő hangon... — Hiszen ságba távozott fiát, saját szo­morú jövőjét. — Nem látom őt többé, tu­dom ... — sírta kétségbeeset­ten, és bevánszorgott az üre­sen maradt házba. 1956. december 23-a volt. Äz óra e pillanatban kezdte ütni az éjfélt. S valahol, a határ­szélen talán éppen ebben a, percben lépi át fia a határt, hagyja el hazáját... pTorváthné azonban té- vedett. Jani majd két­évi bolyongás után mégiscsak hazajött. S most itt ülünk ve­le szemben Nagyatádon, a Szigetvári utca egyik kis há­zában, és hallgatjuk a vékony, szőke fiút. Merre járt, mi késztette arra, hogy hazatérjen az édesanyjához? — Itt dolgoztam Nagyatá­don az erdőgazdaságnál. Von- tatókezelö voltam. Havonta 1200—1300 forintot kerestem. Az emlékezetes decemberi na­pon fizetést kaptunk. Este ha­nem jelentett különösebb ne­hézséget. Százával mentek So­mogybái, az ország más részé­ből, gyalog, gépkocsival, vo­nattal. Csatlakoztunk egy csa­pathoz, mely Jugoszláviába igyekezett. Somogyudvarhely- nél léptük át a határt, s kez­dődött meg világot megismerő utunk... A fogadtatás nem volt va­lami kedvező. 24 éves vagyok, s a második világháború fo­golytáborairól, büntető láge­reiről csak hírből hallottam. A Gerovoban eltöltött öt hó­nap azt az érzést keltette ben­nem, hogy rabok, súlyosan bűnös emberek vagyunk. Hiába szónokoltak a különbö­ző nyugati államok ügynökei, hogy a rabságból megérkez­tünk a szabadságba, nem ezt tapasztaltuk. A háromszoros drótkerítéssel körülvett tábor­ban géppisztolyos őrök vi­gyázták minden lépésünket. Pénzünk nem volt, az ellátás rátáimmal összejöttünk, és sem volt valami kiváló. Nem iszogatni kezdtünk. Ki kezdte, ki javasolta, nem emlék­szem... — Fiúk — szólt egyi­kük — menjünk el világot látni. — Ki gondolt arra, mit hoz a jövő, mi lesz itthon a őt lesem, várom... Akkor ne családunkkal; én sem törődtem várja — folytatta amaz... —, Jani nem jön haza. Elment nyugatra... Villámcsapásként érték e szavak. Hangos zokogásra fa­kadt. Siratta a bizonytalan­azzal, mi történik az édes­anyámmal. Hamar megegyez­tünk. Boros fejjel könnyen ha­tároz az ember, ha később megbánja is. Mi is így jártunk. A határon átjutni akkor így gondoltuk a kezdetet. No de majd a folytatás jobb lesz — reménykedtünk. Ketten kö­zülünk, Dezső Jancsi és Kraf- csics Jancsi haza is jöttek. De mi ketten, én meg Bakos Feri kitartottunk... Egy Franciaországba induló csapatba osztottak be mind­kettőnket. Olaszországon ke­resztül jutottunk el egy fran­cia kisvárosba, Montbéliárdba. Rendőrök fogadtak s kísértek Hajléktalanok ezrei Jáván Jáva középső vidékén az ár­víz két hét alatt mintegy 22 millió rúpia anyagi kárt oko­zott. 315 ház rombadőlt, 1896 pedig megrongálódott, s ezrek váltak hajléktalanná. bennünket egy régi laktanyá­ba. Itt sem volt jobb a hely­zet, mint Jugoszláviában. Fegyveresek őrizték a lakta­nyát, naponta csak egyszer: délután 2 és 5 óra között me­hettünk ki munkát keresni. Három hétig jártuk a vá­rost üzemről üzemre. Szeren­csére összetalálkoztunk egy ott dolgozó magyar munkás­sal, s az ö segítségével egy vasöntödébe kerültünk. A fel­vételkor erőpróbát kellett ten­ni, s csak azt vették fel, akit erősnek találtak a vasöntödéi munkára. Tíz hónapig dolgoz­tam ott, napi 9 órát. Szállá­sunk — melyért havi 3 ezer frankot fizettünk — 3 kilomé­ternyire esett az üzemtől. Az utat mindennap gyalog tettük meg. Magyarok, olaszok, és arabok zsúfolódtak össze e tö­megszálláson, pihenni nem nagyon lehetett. Harmincöt-negyvenezer fran­kot kerestünk havonta, ebből különböző levonások után har­minc-harmincötezret kaptám kézhez. Kevesebbet kerestünk, mint az ottani munkások, no­ha a mi munkánk nehezebb volt. Havi húsz-huszonötezer frank ment el az élelemre. Egy doboz cigaretta 95 frankba került, egy mozijegyért néha 400 frankot is fizettem. Félre­tenni jóformán semmit sem tudtam. Egy öltöny ruha 25— 30 ezer frankba, egy kabát 25 ezer frankba, egy pár cipő pe­dig 4—5 ezer frankba került. Édesanyámtól gyakran kap­tam. levelet. Irta: »Fiacskám, gyere haza! Apád meghalt a Rossz a főzési ~ kalkuláció a BARNEVÁL konyháján. A szakácsnő — bár jószándékú — nem egy főre, hanem egy nagyon is nem hivatalos anyagmutató alapján »globáli­san« álapítja meg az ebéd anyagösszetételét és mennyi­ségét. Az ilyen utólagos kal­kulációk aligha válhatnak az étel és a társadalmi tulajdon védelmének javára. Ezekből az adminisztrációs hibákból, a pénzügyi és anyagrend felbon­tásából fakad, hogy gyakran gyengébb az ételek minősége, s a dolgozók sehogy sem értik meg, hogyan lehet ugyanazon a konyhán egyszer zsíros ada­kevesebb ételt kapni. Nem lenne haszontalan, ha az üzemi konyhák adminiszt­rációjában sürgősen elmélyed­nének a revizorok. A hibák felszínre hozásával tisztázni lehetne a konyhavezetők, sza­kácsok és felszolgálók feladat­körét, és kioktatni őket a leg­fontosabb szakmai és pénzügyi tudnivalókra. Az ételek minősége a befi­zetésekhez mérten változó. A BARNEVÁL-nál és az állami gazdaságban, ahol a m : s- anyagot, főként a húst és a zsírt suiá/t vállalatuknál meg­szerezhetik. könnyebb a főzés­ben is gazdálkodni. A Barom­fifeldolgozónál 4 forintért olyan minőségű ebedet főznek, mely kielégíti az igényeket. Az állami gazdaságban és a pos­tán is elégedettek a dolgozók. A Lenin utcai étkezdében he­ti 17—20 forintba kerül az ebéd és az itt étkezők többsé­ge úgy vélekedik hogy ezért a pénzért jobb minőséget és töb­bet nem is kívánhatnak a je­lenleginél. Sokan szeretnék azonban, ha felemelnék vala­mivel a típusebédek árát. Szí­vesen hozzájárulnának ehhez, hiszen a szakértők véleménye szerint például 80 filléres ár­emeléssel ilyen nagy konyhán már számottevően javíthatnák az étel minőségét. Nagy baj van a választékokkal. Három, legfeljebb négy ételfé­leség jelenti a »változatossá­got«. Miért “nem lehet például a Mélyfúró konyháján a pör­költön kívül rostélyost is süt­ni? Ez anyagban, sőt fárad­ságban sem igen jelentene töb­bet. Hiányzik a leleményesség, a lelkiismeret ezen a téren. Hiszen a burgonyát legalább tízféleképpen, a káposztát há­rom-négyféleképpen is ei le­hetne készíteni, ha a szakácsok nem »fáznának« a munkaigé­nyesebb ételektől. A dolgozók jogosan kifogásolják a válasz­ték szegénységét. Szakmai gyengeség, a kezdeménygzés hiánya, a bátortalanság min­dennek a forrása, amit nagyon sürgősen meg kell szüntetni. Hiányzik sokszor a rugalmas­ság is! A Kefeüzem ben pél­dául — amely a Lenin utcai étkezdéből kapja az ebédet — sokan az asztalon hagyják az j ételt, mert ehetetlen. A 17 fo- I rintos típusebéd persze nem | bírja az újramelegítést, s a [legnagyobb jószándék ellenére 1 is ehetetlenné válik a főzelék, összsragad a tészta. De miért I nem oldja meg a vállalat, hogy zsírosabb ételt kapjanak a J Textilművekből vagy más X konyháról. Mindent egybevetve: való­szükséges az üzemi étkezdék gyors korszerűsítése, második világháborúban, s t most te is elhagytál. Mi lesz { . velem? Ném azért neveltelek, ; n hogy világcsvaragó legyél.«| Ereztem, hogy anyámnak iga- j za van, s ez az érzés egyre % jobban elhatalmasadott raj-; tam. ♦ Sokszor eszembe jutott, mii lehet édesanyámmal, hogyan :a berendezések felújítása. Ká­éi, mit csinálnak baratahn,; P^árott- most; azert * nehe- volt iskolatársaim. Valamikor jzeob a .h,elyz6t’ mert megszú- 1956-ban részeg fejjel elhatá- $ "l‘k “ .Ady *fdre utcai etxez- roztam, világot látok. Éreztem1. de‘ k«vendeglo lesz­egyre óbban, hegy amit akar- \ Gondoskodni^eüene egy meg- tam, elértem, sőt meg is «W-|Ä étkezdéről. A geltem. Ezért döntöttem “py,;a to‘R«vrK«™ g ^ e ^ e.ceJ,'3 T *« *-» «<*—••• S-3K825I j. MviKOT LA ege is az elbeszélésnek, -ugyanis kiköltözik a város- ’ Horváth János itthon; bői). van, s minden vágya, hogy t Nagy, közös ügyről van A tó.don, vagy Kaposvárott! Az állam sokat költ az üzemi gépkocsivezető lehessen. Hor- £ konyhákra. A Baromfifeldogo- váth néni szeretettel néz fid- j zbnál negyedévenként 75 ezer ra, s megkönnyebbülten sóhajt ♦ forintot térítenek meg a dol- fel, hogy vége a sok szenve- ♦ §°zók. A lassan javuló szín- dést ismertető emlékezésnek. | vonalnak gyorsan kell tovább , , i emelkedni. A szakácsoknak, az Besötetedett. A kis hazban ' adminisztrátoroknak, a válla- lámpát gyújtanak. Jancsi, | jay igazgatóknak éppen úgy mint máskor, most is elmegy t kötelességük, mint a szakszer­barátaival esténként szórakoz-1 vezetnek, hogy a konyhát a ni, táncolni. De amikor eljön f legjobb ’ körülmények ‘ között az ideje, hazamegy... Kopog- • tartsák fenn, és a legjobb el- tat a kis ablakon, s édesany- 5 látásban részesítsék. A párt és ja ajtót nyit, beereszti fiát. ja SZOT határozata módot ad Horváhnénak nem kell többel J erre, sőt elő is írja. félni, hogy Jancsi nem jön ha-1 Addig is, míg korszerűsíthet- za. Most már erős szálak kö-1 jük üzemi konyháinkat, első­tik otthonához. x sorban a szakácsok képzésé­IVem másoktól hallotta, saját Iv?}’ a kab?ukíciós adminisztrá- maga győződött meg arról, ♦c1.? meSbízhatóságával, a fő- hogy bárhova megy is, sehol i kpnyyelők részletesebb segít­sem lehet olyan jó dolga, mint t spsadá.saval, a változatosabb az egyszerű atádi házacskában. | etrenddel lehet az üzemélel­X mezest javítani. Szalui László j Szegedi Náudxx

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents