Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-25 / 21. szám

rtLÄG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK» Somogyi Néplap MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS Á MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. évfolyam, 21. szám. ÁRA 60 FILLÉR Vasárnap, 1959. január 25. Mai számunk tartalmából A párthatározat szellemében Gondolatok a párlsxertexeíek terveiről Meg nem írt regények Elutazott az MSZMP kSItfltsíge az SZXP XXI. kongresszusára Kádár János, a Magyar Szocia>'sta Munkáspárt Köz­ponti bizottsága első titkára vezetésével szombaton délben elutazott a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége a Szovjetunió Kommunista Párt­jának XXI. kongresszusára. A küldöttség tagjai: Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese, és Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A küldöttséget a Nyugati pályaudvaron Biszku Béla, Kiss Károly, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai és Szilágyi Dezső, az MSZMP Központi Bizott­sága külügyi osztályának ve­zetője búcsúztatta. A 3004-es határozat lehetőségeit kihasználva 463 ezer forint kedvezményben részesültek a nagyatádi járás tsz-el (Tudósítónktól.) Az elmúlt esztendőben je­lentős mértékben szilárdultak a nagyatádi járás termelőszö­vetkezetei. A szövetkezeti gaz­daságok megerősödését — a tagok lelkiismeretes és szor­galmas munkáján kívül — nagyban elősegítették a 3004- es kormányhatározat által nyújtott előnyök.* A járás szövetkezetei ösz- szesen 463 ezer forint ked­vezményben részesültek. A gépállomási munkáknál például 253 ezer, a mű­trágyafelhasználás után 84 ezer, az áruértékesítési terv teljesítése után pe­dig 35 ezer forintot kap­tak vissza, illetve ezt az összeget írták a javukra. Éreztette hatását a kormány­határozat az állatállomány fejlesztésében is. A járás termelőszövetkezetei 112 szarvasmarhát, 45 sertést, 256 juhot vásároltak. A tenyész­állatok vételárából 74 ezer forintot térített meg az ál­lam. A szövetkezetek erősödését jellemzi az is, hogy milyen mérvű gazdasági alapjaik van­nak. Termelési alapjuk 1957- ben 500 482, 1958-ban pedig 1 627 513 forintot ért. Jelentős kedvezményben részesült a csökölyi Mun­kásőrség (43 326 Ft), a kutasi Szabadság (32 000 forint) és a mikei Kos­suth (32 000 forint). A járás termelőszövetkeze­teiben elkészültek az 1958— 59-es gazdasági évre szóló ter­melési tervek. Az idén is nagy mértékben akarnak élni a 3004-es kormányhatározat ál­tal biztosított lehetőségekkel. Víztelenítik a község egész határát (Tudósítónktól.) A csökölyi vízgazdálkodási társulás 1958 augusztusában alakult 163 taggal 250 kát. hold területen. Célja a község nyugati határán húzódó Rinya- patak medrének tisztítása, szé­lesítése és mélyítése, s ezáltal a környező szántóterületek víz­telenítése. A megalakulás után a falu lakossága nagy buzga­lommal látott hozzá a tiszti­lakóját. Ez a munka jelenleg is folyik, és eddig 200 tagja van a társulásnak. A gyűlés határozata alapján célul tűz­ték a falu egész határának víztelenítését és a lehetősé­gekhez mérten az öntözés be­vezetését. A nagy munka mintegy félmillió forintba ke­rül, amelynek 60 százalékát az állam magára "vállalja. Az elő­zetes munkák költségeire ta­gonként 20 forintos hozzájáru­MIKOJAN A NÉMET KÉRDÉSRŐL ÉS AMERIKAI A szovjet miniszterein«; khelyettes sajtóértekezlete Moszkvái cn Moszkva (MTI). A. 1. Miko­jan, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának első elnökhelyet­tese az Egyesült Államokban tett utazásáról visszatérve szombaton délután sajtófoga­dást tartott Moszkvában. A miniszterelnökhelyettes sajtó- konferenciája iránt hatalmas érdeklődés nyilvánult meg: a Kreml Szverdlov-termében több mint háromszáz szovjet és külföldi újságíró, fotóripor­ter, filmriporter gyűlt össze. A. I. Mikojan Gromiko kül­ügyminiszter és Patolicsev kül­kereskedelmi miniszter kísé­retében jelent meg a terem­ben. Gromiko megnyitó szavai után Mikojan emelkedett szó­lásra. — A szovjet és a külföldi sajtó igen részletesen tárgyal­ta az Egyesült Államokban tett utazásomat és közzétette mind az én, mind pedig az amerikai személyiségek beszé­deit — mondotta bevezetőben Mikojan. — Igen érdekes beszélgeté­seket folytattam az amerikai nép legkülönbözőbb rétegei­nek képviselőivel, akik igen melegen fogadtak és a szov­jet nép iránti legjobb kívánsá­gaiknak adtak kifejezést. Meg­kértek bennünket, adjuk át a szovjet embereknek üdvözle­tüket, mondjuk meg, hogy az amerikaiak békében és ba­rátságban akarnak élni a szov­jet néppel. t — Mind New York, mind pedig a többi meglátogatott amerikai város üzleti körei nyíltan kijelentették, normált zálni kell kapcsolatainkat, biz­féle változást ebben az irány­ban. — Amerikai tartózkodásom során beszélgetést folytattam Eisenhower elnökkel, Nixon alelnökkel, Dulles külügymi­niszterrel és az Egyesült Ál­lamok más vezető személyisé­geivel. A véleménycsere, aho­gyan ezt mindannyian elis­mertük, hasznos volt. Elége­detten állapíthatjuk meg, hogy az amerikai politikai szemé­lyiségek — eltérően a közel­múlttól — a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavítása mel­lett foglaltak állást, aláhúzva ezzel kapcsolatban mindenfé­le szintű tárgyalások és kap­csolatok szükségességét és hasznosságát. Igaz, az Egye­sült Államok politikai szemé­lyiségeinek ez a véleménye még nem jutott kifejezésre gyakorlati lépésekben, s az Egyesült Államok kormányá­nak politikájában. Sőt a leg­égetőbb nemzetközi kérdések­kel kapcsolatban az amerikai kormány továbbra is olyan ál­láspontra helyezkedik, amely nem veszi figyelembe a fenn­álló helyzet reális tényeit, nem teszi meg a szükséges erőfeszítéseket azért, hogy va­lamennyi állam érdekeinek fi­gyelembevételével oldjuk meg ezeket a kérdéseket. — Az ilyen problémák meg­vitatása során az amerikai fél tartózkodó magatartást tanúsí­tott és nem volt érezhető az az óhaja, hogy a legfontosabb nemzetközi problémákat ille­tően megállapodás elérésére törekszik. — Természetesen kifejtet­tük, nem tartjuk normálisnak tosítani kell a Szovjetunió és a helyzetet, amelyben az egyik az Egyesült Államok közele- j fél, a Szovjetunió erőfeszíté- dését. Azt az egységes óhaj u- seit konstruktív megoldások el- kat fejezték ki, hogy üzleti érésére összpontosítja, az kapcsolatok létesüljenek oi»- egyik javaslatot a másik után i szágunkkal, a kölcsönös érdé- , teszi, a másik fél viszont ma- kek figyelembevételével széles 0a tartását arra korlátozza, körben fejleszthessük keres- hogy elveti ezeket a javaslato­km 390 tási munkákhoz, s eddig már j szavazott meg a közgyű­lés. Ennek befizetése folyamat­ban van. A csökölyi dolgozó parasztok önként vállalták ezt az áldozatot, és teljes odaadás­sal dolgoznak céljuk elérésé­ért, elsősorban a maguk hasz­nára. kitisztításra került a 3 hosszú csatornaárokból méternyi. A legutóbbi gyűlésen a ta­gok elhatározták, hogy kiszé­lesítik a társulást, és beszer­vezik a falu minden érdekeit kedelmi kapcsolatainkat. — Az amerikai üzletemberek e megfontolt véleményét fi­gyelembe kell vennünk. Tér- gedéssel mészetesen tudjuk, hogy ez a messég, kát és nem járul hozzá meg­felelően a megoldáshoz. — Kormányunkat megelé- töltötte el a figyel- amelyet Eisenhower, TÉLIDŐBEN Folynak az építkezések A Tatarozó és Építő Vállalatnál az enyhe tél következtében a munkálatok eddig semmi­nemű hátrányt nem szenvedtek, mindenütt a megszokott mederben folyik az építkezés, ma­gasodnak a falak. Igen sok helyen dolgoznak a Tatarozó dol­gozói a megye területén. Buzsákon, Mező- csokonyán, Kőkúton egytantermes iskolákat építenek, melyekhez tanítói lakás is járul. Kaposfőn a kéttantermes iskola építkezése olyan előrehaladott állapotban van, hogy a jövő héten már a tetőig emelkednek a falak. Folyik a marcali tanácsház átalakítása és a barcsi Széchenyi utca 10. számú ház átépítése lakóépületté. Erről az épületről írtunk már nemegyszer, romos külseje, üresen tátongó üzlethelyisége sokáig csúfította Barcs arcula­tát. A megye székhelyén két helyen is dol­gozik a Tatarozó: a kórház gyermekosztályá­nak fertőző részén és a Kossuth téri nép­büfé helyén végeznek átalakítást. A napokban Ádándon és Ságváron jelölik ki az új iskolák helyét, hogy még a télen megkezdődhessék az építkezés. Ha pedig az időjárás engedi, a patosfai termelőszövetkezet ötven férőhelyes tehénistállójának betonozá­sához is hozzákezdenek. Persze a február hoz­hat hidegebb napokat is, éppen ezért igyek­ezik kihasználni a Tatarozó és Építő Vállalat a mostani enyheséget, hangulat magában még nem az Egyesült Államok elnöke, dönti el országaink kereske- Nixon alelnök, Dulles külügy- delmének kérdését. Jelenleg ■ miniszter és más hivatalos sze- sok függ tőle, milyen mérték- ' mélyiségek tanúsítottak. Kor­ben jut kifejezésre ez a törek- j Hiányunk ugyanilyen vendég­vés az amerikai kormány po- j szeretettel válaszol majd er- litikájában. Ma még sajnos re azon amerikaiak iránt, akik nem figyelhetünk meg bármi- ellátogatnak a Szovjetunióba. — Megkértek, mondjam el, milyen általános benyomáso­kat szereztem utam során — folytatta Mikojan. — Erre kö­rülbelül így válaszolhatok: az a benyomás alakult kj ben­nem, hogy bár fennáll a hi­. i , ^ .... . .. degháború, s a Szovjetunió és A Patyolat VaUalatncd voltaképpen holt- áiláapontja iránt az Egyesült szezon van, a tavasz es a nyár ideje jelenti j Államokban számos előítélet nyilvánul meg, általában a Emelkedik a mosások száma náluk is a munka nehezét, akár a mezőgazda­ságban. Nem mintha a kettő összefüggésben lenne egymással: a Patyolat éppen a pihenés, üdülés által kap több feladatot. Most holt­szezon van, és ez két szempontból is előnyös a város lakossága számára: hamarabb el­végzik a beadott fehérneműk mosását, és sokkal alaposabb, körültekintőbb munkát ad­nak. Az elmúlt két hónap alatt a panaszok száma erősen lecsökkent. Valóban, a lakosság által beadott mosnivalók tetemes mértékben megnövekedtek. Tavaly júliusban 3140 kiló ruhát adtak be a Patyolathoz, ez év január­jában (csak 23-ig!) már 3646 kilogrammot. A lakosságnak nyújtott szolgáltatások közé tartozik a tisztítás, festés is. Ezek száma nem mutat különösebb fejlődést, általában napon­ta száz tétel festést végeznek el A közületek számára főleg fonalfestéssel foglalkozik a Pa­tyolat. A Kaposvári Mértékutáni és Vegyes­ruházati Vállalat, a Kaposvári és a Baranya megyei Háziipari Szövetkezet tartozik állan­dó megrendelői közé. Mindenesetre a Patyolatnál már várják a tavaszt, hogy megszaporodjék a munka, de addig sem ülnek ölhetett kezekkel, légiiör jelenleg kedvező az olyan lépések megtételére, amely lépések a béke meg­szilárdítására irányulnak. Mind több és több amerikai kezdi felismerni, hogy a há­ború és a háborús fenyegetés a jelen körülmények közölt teljességgel alkalmatlan mód­szer a nemzetközi kérdések megoldására, s különösen nem lehet erre alapozni a Szov­jetunióval és a többi szocia­lista országgal kapcsolatos ál­lásfoglalást. Ez a tény meg­szilárdítja meggyőződésünket, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok más orszá­gokkal együtt kifejtett erő­feszítéseivel meg lehet és meg is kell teremteni a népek békés és nyugodt életének elő­feltételeit. — Felhasználom az alkal­mat, hogy kifejezzem őszinte hálámat Eisenhower elnöknek, Nixon alelnöknek, Dulles kül­ügyminiszternek és mindazok­nak a szervezeteknek és egyéneknek az Amerikai Egyesült Államokban, akik olyan szívélyes fogadtatásban részesítettek. Mikojan ezt követően vála­szolt a tudósítók kérdéseire. A kérdések egy csoportja arra vonatkozott, mennyiben segíti elő a látogatás a szov­jet—amerikai kapcsolatok megjavulását, az esetleges csúcstalálkozót. A Reuter tu­dósítója például feltette a kérdést, elősegíti-e Mikojan út­ja esetleges kéthatalmi talál­kozó, illetve egy Hruscsov— Eisenhower találkozó létrejöt­tét. — Mi mindig hívei voltunk a legkülönbözőbb szintű ta­lálkozóknak — válaszolta Mi­kojan —, jóleső érzéssel vesz- szük tudomásul, hogy most az amerikai vezetők is ezen a véleményen vannak. — Gondolja-e, hogy a leg­közelebbi jövőben létrejöhet a csúcstalálkozó? — kérdezte a l’Humanité tudósítója. — önök többet akarnak tő­lem megtudni, mint amit ma­gam is tudok — válaszolta mo­solyogva Mikojan. Egy más kérdésre válaszolva a miniszterelnökhelyettes ki­jelentette: — Azoknak az akadályoknak megszüntetése nélkül, amelyek ma még fenn­állnak nem lehet szó a szov­jet—amerikai kereskedelmi kapcsolatok komolyabb fejlő­déséről. Az üzletemberek az akadályok megszüntetését kí­vánják, de az amerikai kül­ügyminisztérium a jelek sze­rint még nem kész erre. »►Vár­nunk kell tehát jobb időkre, ezek az idők eljönnek, mert az élet ezt követeli-« — mondotta Mikojan. A Mezsdunarodnaja Zsizny című szovjet folyóirat tudósí­tója megkérdezte, mi a minisz­terei nökhelyettes véleménye annak lehetőségéről, hogy a két ország sajtója »enyhítse kifejezéseit egymással szem­ben-«. — Erre akkor van lehető­ség, ha mindkét fél egyfor­mán cselekszik — válaszolta Mikojan. — A mi sajtónk eláll az erős kifejezések használatától, ha ugyanezt teszi az Egyesült Ál­lamok sajtója is. Nem azért használunk erős szavakat, mert tetszenek nekünk, hanem azért, mert ha olyan kérdések ke­rülnek szóba, mint a békeharc vagy a háborús veszély, akkor ezek az »erős kifejezések« tel­jességgel indokoltak. Többen megkérdezték, vár­ható-e, hogy válaszul Mikojan útjára, egyes amerikai szemé­lyiségek is ellátogatnak a Szovjetunióba. — Úgy hiszem, hogy erre sor kerül, mert a légkör ked­vező rá. Konkrét tudomásom azonban nincs erről — mond­ta a szovjet miniszterelnökhe­lyettes. A sajtó beszámolt arról a táviratról, amelyet Dulles amerikai külügyminiszter in­tézett Mikojanhoz elutazása után s amelyben a Szovjet­unió gazdasági rendszerét »ál­lamkapitalizmusnak« nevezte. Egy bolgár tudósító megkér­dezte Mikojant, mi a vélemé­nye a táviratról. — Csodálkoztam, amikor Dulles táviratában államkapi­talizmusról olvastam — mon­dotta Mikojan. — Amerikai tartózkodásom idején Dulles úr nagy tájékozottságot árult el a marxizmus—leninizmus kérdéseiben. Amikor egy al­kalommal egy vendég megkér­dezte, alkalmazzák-e az anya- , gi érdekeltség elvét a Szovjet­unióban, Dulles épp olyan ala­pos választ adott, mint ami­lyent magam is adhattam vol­na. Én még meg is dicsértem Dullest jó marxista—leninista tudáséért — mondotta Miko­jan a tudósítók derültsége kö­zepette —, s egyszercsak ilyen táviratot kapok a repülőtéren! Válaszomban kénytelen vol­tam erre reagálni, de felme­rült bennem az is, nem tréfá­ról van-e szó. A Pravda tudósítója megkér­dezte, amerikai utazása kap­csán mit mondhat a berlini kérdésről. — Majdnem mindenütt szó­ba került a beriini kérdéssel kapcsolatos álláspontunk — jelentette ki Mikojan. — Vita­partnereink nem tudtak meg­állni érvelésünk ereje előtt s nem tudtak ez ellen semmi ko­molyat felhozni. Ezt tárgyila­gosan állíthatom — egy do­logra azonban fel kellett fi­gyelnünk. A nyugtalanság egyik forrása az az értelmezés, hogy mi ultimátumot adtunk át nekik, határidőt szabtunk, egyoldalú megoldásra törek­szünk és fenyegetjük őket. Igyekeztem bebizonyítani, hogy álláspontunkat helytelenül ér­telmezik. Mind az ultimátum, mind a fenyegetés puszta ki­találás. Saját maguk találták ki, s meg is ijedtek tőle. — Berlin státusára vonatko­zó javaslatunk a lehető leg­békésebb javaslat, amely fi­gyelembe veszi mindegyik fól érdekeit, senkinek sem ad új privilégiumokat és senkit sem foszt meg a régiektől, mert a megszállás nem kiváltság. És mi lesz hat hónap elteltével? — kérdezték mégis. A határ­idő megállapítása egyáltalán nem abnormális dolog, hiszen a végtelenségig nem lehet tár­gyalni. Javaslatunkban a fő gondolat nem a hathónapos ha­táridő, hanem a tárgyalások gondolata. Ha a tárgyalások megfelelő mederben folynak, ha látszik a jóakarat, akkor meg lehet a határidőt néhány nappal, vagy akár néhány hó­nappal is hosszabbítani. Az a fő, hogy tárgyaljunk, hogy megszüntessük Nyugat-Berlin megszállását. így az ellenünk felhozott vád igaztalan. Ja­vaslatunk nem új konfliktus megteremtését, hanem a régi rendezését célozza. A Német Demokratikus Köz­társaság tudósítói az iránt ér­deklődtek, hogyan vélekednek az Egyesült Államok vezető körei a német konföderáció megteremtésének, illetve a né­met békeszerződés megkötésé­nek lehetőségéről. Mikojan a kérdésre válaszol­va felhívta a figyelmet Dulles kijelentésére, amely szerint az amerikai külügyminiszter nem­csak a szabad választásokat tekinti a német egyesítés egyetlen módszerének. A békeszerződés megkötésé­nek lehetőségéről szólva Mi­kojan hangsúlyozta, a Szovjet­unió javaslatára még nem ér­kezett nyugati válasz, de bi­zonyos, hogy a békeszerződés gondolatát nem utasíthatják eL A DPA nyugatnémet hír- ügynökség tudósítója meg­kérdezte Mikojant, véleménye szerint múlt évi nyugatnémet­országi látogatása óta rom­lott-e a Szovjetunió és a Né­met Demokratikus Köztársa­ság viszonya. — Jó kapcsolatunk van a Német Demokratikus Köz­társasággal és ilyen kapcsola­tokat kívánunk a Német Szö­vetségi Köztársasággal is — (Folytatás a 2. oldalon..)

Next

/
Thumbnails
Contents