Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-21 / 17. szám

SOMOGYI NÉPLAP „Megbuktatom •i ••• ~ Téli napok Inkén t Ritkaságszámba menő »pe- } dagógiai elv« érvényesül az | egyik kis zselici faluban. í Másutt arról beszélnek az i emberek, tanítók, vezetők, 3 hogy a könyv a felemelkedés I eszköze, a tudás kincsestá- i ra, az élet megszépítő je, s • eme tulajdonságainál fogva i világért sem hiányozhat a 3 mai ember életéből. Simon- j fán van egy másfajta elkép­* zelés is ... ♦ De mielőtt még a dolgok i elébe vágnék, hadd mond- I jam el, hogy voltaképpen itt i is becsülik és értékelik a t könyvet. Ezért »verekedtek« J úgy a könyvtárért. Azért 1 kérték oly nagy buzgalom- 1 mai, hogy a 650-es kis falu- 3 ban, ahol még nincs villany, I nincs kultúrház és mozi, leg- 3 alább népkönyvtár legyen. ♦ Mert szeretnek olvasni az S emberek. t A falu óhajának nem le­het ellenállni. Egy hét múl­va megkapták a könyveket, s a községi tanács falára fel­került a büszkélkedő tábla. November 7-én volt az ün­nepélyes megnyitó, s aznap 26, egy hét múlva már 60 olvasóval dicsekedhetett az új létesítmény. Igaz, hogy nem akadt könyvtáros a pe­dagógusok köréből. De van ott egy nagyon agilis, jó- akaratú tanácselnök, Szita Lajos, aki ideiglenesen vál­lalta, és azóta is becsülettel ellátja a könyvtárosi teen­dőket. (Más kérdés, hogy ez nem ok a dicsekvésre, éppen elég dolga van amúgy is a falu elnökének.) Még csak egy számadatot: a 280 kötetes könyvtárból december 29-ig 322 kötetet kölcsönöztek, s a nyilvántar­tás 102 olvasó nevét árulja el. Ugyan hol tartanánk már, ha v a bizonyos más­fajta elképzelés nem érvé­nyesülhetett volna a falu­ban ... Személyi ellentét? Lehet, hogy ez a — nem túlságosan meggyőző — indok. De tény, hogy Tóth Istvánná, az iskola igazgatója kijelentette tanítványainak: »Aki köny­vet kölcsönöz a könyvtár­ból, azt megbuktatom«. Az ijedősebb gyerekek gyorsan visszaadták az ol­vasójegyet. Csak néhányan maradtak, akiknek most szü­leik kérik a mesekönyveket, az ifjúsági regényeket, »ne­hogy baja legyen a gyerek­nek ...« Megvallom, először nem akartam hinni a dolgot. Egy- | Inke községben is mozgalmas szerűen nem tudtam elkép- | az élet a hosszú téli estéken zelni, hogy egy pedagógus \ A KISZ-fiatalok a Zsuzsi cí- ellensége legyen saját hiva- ♦ mű színdarabot tanulták meg, fásának, s amit az iskolában i s nagy sikerrel adták elő nem- felépít, azt azon nyomban le t csak idehaza, hanem Vésén is. is rombolja. Az eltiltást 3 Vésén meleg vendégszeretet- azonban sokan bizonyítják, 3 tel fogadtak bennünket, segít- s a személyeken kívül jegy- j séget nyújtottak a színdarab zökönyv is. A gyerekek nem { rendezésében is. A KlSZ-szer- olvashatnak, mert az igazga- 3 vezet színjátszó csoportjának tó néni haragszik.., {tagjai: Kis Berkes Imre, Ge­Micsoda »pedagógiai elv« | lencsér Tibor, Bíró Sándor, ez? Közoktatásunkban egyik ♦ Pintér István, Márton Zoltán, legfőbb törekvése pedagógu- | Borongics István, Hiti Anna, sainknak, hogy olvasásra |Tímár Ilona, Pintér Mária és szoktassák a gyerekeket, | Czippán Rózsa; valamennyien hogy szinte minden szabad j szorgalmasan és lelkiismerete- idejüket a könyv mellett tölt- í sen vették ki részüket a tanu- sék. Ismereteik gyarapod- {lásből, s annak idején a vá­riak, érdeklődési körük szé­lesedik, kifejezőkészségük fejlődik a rendszeres olvasás következtében. Miért hát az eltiltás, a fenyegetés? Má­sutt megbecsülik az olvasó lasztási munkálatokból is. Az ifjúság szervezett életet él, minden kultúráiig megmoz­dulásban része van. Kezdemé­nyezéseiket a művelődési ott­hon igazgatója, Helyes Jenő gyermeket, Simonfán meg- | elvtárs támogatja, ö tanítja be buktatják? 3a színdarabokat, s foglalkozik Olyan hírek is keringtek, {a népi tánccsoporttal is. hogy a könyvkölcsönzés és olvasás a gyerekek tanulmá­nyainak rovására megy. Na­gyon oktalan magyarázat­keresés ez. Megfigyelhettük: általában azok a jó tanulók, akik sokat olvasnak, azok tudnak összefüggő, szép, ke­rek feleleteket adni, akiknek szókincse éppen az olvasás következtében gyarapodik. S a rossz tanulók sem azért rosszak, mert meséskönyvet Az idősebbek sem tétlenked- ínek: most tanulják a Mágnás í Miska című színdarabot. E f kultúrcsoport tagjai is szor- > galmasan tanulnak, járnak a ! próbákra. A nőtanács hathetes főző- ; tanfolyamán 35 hallgató is- í merkedik hetenként két alka- | lommal a főzés ismereteivel. ; Elismerés illeti Csikinét, a tan- | folyam vezetőjét, aki nemcsak 3 a különféle ételek elkészítési olvasnak. Másutt kellene ke- {módjára tanítja meg a tanfo- resni az okokat, talán éppen 3 lyam résztvevőit, hanem az íz- a nevelői munkában vagy az 3léses tálalásra is. otthoni felügyeletben. ♦ a községi tanács megszer­Ott jártam Simonfán, és {vezte az ezüstkalászos gazda- szerettem volna megtudni ♦ tanfolyamot. 25 hallgatója Tóth Istvánné véleményét. 3 mindig érdeklődéssel látogatja Nem sikerült. Bár megegyez- ♦ az előadásokat. tünk, hogy tíz perc múlva találkozunk, de eltűnt a fa- { luban. Lakásán és másutt is 3 hiába kerestem. Lehet, hogy ♦ nem pontos a következtetés, ♦ mégis arra gondolok: nem i talált volna magyarázatot { megmagyarázhatatlan elkép- 3 zeléseire. Ezért kerülte a ta- j lálkozást... . A Simonjai gyerekek azóta i se járnak a könyvtárba. * Félnek. A szülök pedig fe- í lettébb csodálkoznak, hogy % éppen az iskola vet áthidal- | hatatlan gátat a gyermek és ♦ kedvelt, könyvei közé. Tu- $ dom, hogy egy gyerek sem | bukik meg azért, mert olva- { sott. Mégis, kár lenne fe- 3 nyegetőzéssel kiölni gyerme- j keink szívéből az olvasás « vágyát... Jávori Béla 3 Vida István, v. b.-titkár „(Bátkii szív esen Látunk!” NEM SZÄMLÄL MÉG FÉLSZÁZ TAGOT SEM a zá­kányi nőtanács. Hivatalos nyilvántartásuk szerint mind­össze harminc asszony vallja magát a nőtanács tagjának. Éppen ezért érdemel említést az a tény, hogy ez a harminc asszony mondhatni az élesztő szerepét tölti be a kis falu nő­társadalmában. Mivel az álta­lános iskola szülői munkaikö­zösségével karöltve tevékeny­kedik, a valóságos taglétszám sokkal magasabb a harminc­nál. A nőtanács ugyanis idő­ről időre olyan munkához lát hozzá, amelyekből a fain la­kóinak jobb életét szívén vise­lő asszonynak szégyen kima­radnia. Bármihez kezdett a nőta­nács, véghez vitte tűzön-vízen keresztül. Jó példa erre, hogy nem hallgatva a vészmada­rakra, akik annak idején azt hangoztatták, hogy a nyári mezőgazdasági munkák miatt nem lehet összeharangozni senkit semminemű közösségi munkára, a nőtanáosiak me­részen nekivágtak egy há- romfelvonásos színdarab ta­nulásának. Mint Kiss L á s z- 1 ó n é, a nőtanács elnöke mondja: — Nem könnyű, mert az aratás nem gyerekjáték, ki­szívja az ember erejét. A sze­replőik közül mégis alig hiá­nyozott egy-egy. Az igaz, hogy előfordult, hogy el-elbófcdskol- tunk a próbán, oldalba bökö- déssel kellett egymást fi­gyelmeztetnünk a végszóra, de csak elkészültünk. Augusztus­ban előadtuk a Vén bakan­csost. Szép anyagi sikerrel. Ez volt a célunk, a bevételből mosógépet szándékoznunk ven­ni. — És sikerült? — De mennyire! Tavaly au­gusztus végén már itthon volt a mosógép, azóta is üzemben van szüntelenül. Ma például Spolár Gézáné vasutas­asszony hozta haza. Nála volt a gép. — Csak a nőtanács tagjai használhatják? — Dehogy! Mindenki, csak­hogy a -tagok napi öt, a kívül állók tíz forintért vehetik igénybe. Szép pénzt keresünk vele. Szükségünk is van rá. Függönyöket szeretnénk vásá­rolni. — Hova? — Az épülő (kultúrházba. Ne csak azt mondhassuk majd, hogy a zákányi asszo­nyok az építkezésből 'kivették részüket, haném azt is, hogy ott voltak akkor is, amikor szépíteni kellett a kultúrhá- zat. A TOVÁBBIAKBAN arról folyik a szó, milyen aprósá­goknak látszó cselekedetekkel növeli tekintélyét, ébresztgeti a kívül álló asszonyok ro- konszenvét, érdeklődését a nő­tanács. Itt volt karácsony ün­nepe. Másnak aligha jutott eszébe, mint a nőtanácsi asz- szonyoknak, hogy van a fa­lunak néhány elesett öregje, akikkel törődni kellene, akik­re szomorú ünnepek köszön­tének, ha a közösség nem for­dul feléjük szerető gondosko­dással. Alig röppent fel a ja­vaslat, jelentkeztek a kívül álló asszonyok. Csakhamar ruhaneműt, élelmiszereket, cukrot, zsírt, rizst, mézet, lisz­tet, kávét, tarhonyát tartalma­zó csomagok vártak arra, hogy eljussanak a magatehetetlen kis öregekhez. Szabó Gyu- 1 a bácsihoz — akinek élnek ugyan gyerekei, de elfelejtet­ték, hogy édesapjuk is van. — özv. Palotást Jánosmé- hoz, Horváth nénihez, J a- kab Treszka nénihez. A nőtanácson kívüli asszo­nyok közül különösen Luké ticsné, Ormódiné, Szá­raz Györgyné . serényke­dett sokat és segített abban, hogy szép karácsonya legyen a magukra hagyott idős embe­reknek. Szegény öregek! alig akartak hinni a szemüknek, amikor beköszöntöttek hozzá­juk az ajándékot vivők, bol­dog karácsonyt kívánni a fa­lu nevében. A férfiaknak még pipadohány is került szépen, tíz-húsz paklival, hogy legyen füstölnivaló az ünnepek után is. A tanács nemrégiben oda­adta kistermét az asszonyok­nak. Itt indul februárban sza­bó-varró. kézimunka tanfo­lyam. Ormódi Jánosné felajánlotta varrógépét a tan­folyam céljára. Már sokan je­lentkeztek, hogy szívesen részt vennének a hasznos tan­folyamon. ha lehetne. — Persze, hogy lehet! Bár­kát szívesen látunk, nyitva áll mindenki előtt az ajtó! Minden esetben így fogad­ják a nőtanács asszonyai a kö­zéjük kívánkozókat. Ez a ma­gyarázata. hogy aktíváik szá­ma lényegesen több, mint amennyit hivatalosan nyilván­tartanak. NEM BŐVELKEDIK UGYAN megyére szóló nagy tettekben a zákányi nőtanács, tevékenységével mégis jelen­tősen hozzájárul ahhoz, hogy a közösség önzetlen, áldozatos szolgálatára nevelje az asszo­nyokat. S ez magában véve is megbecsülésre méltó ered­mény! ÉRDEKESSÉGEK JURCSÜSÉGOH ALIGÄTOR-AD0 Cairns ausztráliai város­ban új adót vezettek be. A városban lakó gyermekeknél ugyanis szokássá vált, hogy szüleiktől kis aligátorokat kémek ajándékba. A ker­tekben és az utcákon ren­geteg aligátor mászik. Ez a látvány azt a gondolatot éb­resztette a város pénzügyi szakembereiben, hogy az aligátorok jó »adóforrás­nak- kínálkoznak. Tüstént be is vezették az aligátor­adót. A Vörös Csillag Filmszínház műsorából (január 22—25-ig) HÁZ A SZIKLÁK ALATT Magyar film Makk Károly rendező új filmje a Balhton partján, a ba­dacsonyi hegyekben játszódik. Három ember izgalmas drámá­ját mondja el mindvégig le­nyűgöző történet keretében. Kós Ferenc nagy betegen tér haza a háborúból. Feleségének ___________ h alálhíre csak növeli lelki el- zába, amelynek fele őt illeti esettseget. Naphosszat csak meg fekszik semmi nem érdekli a Tera gyúlöli Zsuzsát, és min- vüagbol. Sogornoje, a púpos dent elkűvet> h a házastar- Tera odaadóan apaija, es sza- sak életét gyötreimessé te_ mit a férfi halajara. Gondos gye Zsuzsa már nem bírja to- apolása nyomán Ferenc egesz- vább az erd6be menekül< és sege helyreáll. megadja magát az erdésznek, Egy nap Ferenc a balatoni aki már régúta üldözi szerel_ *Rue nr.dasban találkozik a csábi- mével. Mikor hazatérve férje tóan szép Zsuzsával, s szüret szemébe vágja gyávaságát, Fe- után feleségül veszi. Zsuzsa renc ütni-verni kezdi. Zsuzsa szerelme feledteti vele régi ismét az erdész karjaiba me- szenvedéseit. Tera boldogta- nekül. Ferencben pedig meg- lanságában öngyilkosságot kő- érlelődik a szándék, hogy vet el, de nem hal meg. Szü- megszabadul életük megrontó- lei visszaköltöztetik Ferenc há- jótól, a púpos Terától. A film Tatay Sándor neves írónk művéből készült. A ren­dező, Makk Károly sok sike­res magyar film rendezője. A három főszerepben Bara Mar- gitot, Görbe Jánost és Psota Irént látjuk viszont. Illés György operatőr gyö­nyörű balatoni felvételei ne­künk, somogyiaknak különö­sen kedvesek. Fi’ir.hírek Poéma két szívről címmel szovjet—hindu közös gyártású film készül. * * * A Szovjetunióban és Kíná­ban készül a Keleti szél című kínai—szovjet színes, széles­vásznú koprodukciós film, melynek témája a szovjet— kínai barátság lesz. * * * Imre István befejezte a Ve- télytársak című bábfilmjét, mely két vetélkedő iparosról szól, akik sok mulatságos hely­zet után tanulják meg becsül­ni egymás munkáját A TANITÖ BÍRÁLATA Guimard francia író de Havre« című könyvét Nemzetközi Irodalmi díjjal tüntették ki. Az író Blandi- ne nevű 11 éves leánya el­határozta, hogy hasznot húz apja dicsőségéből. Amikor az iskolában dolgozatot kel­lett írni arról, »Mit lótok az utcán«, Blandine egyszerűen lemásolta apja könyvének első három oldalát. A taní­tó a dolgozat végére a kö­vetkezőket írta: »Elég jó megfigyelő, stílusán azon­ban sokat kell javítania«. BANKJEGY-MOSODA Az Egyesült Államok pénzügyminisztériumában kü­lönleges géppel fertőtle­nítik és mossák ki a hasz­nálatban bepiszkolódott bankjegyeket. A mosószer közönséges szappanból és egy vegyi anyagból áll, amely a tisztítás mellett a papírban lévő ártalmas kór­okozókat is elpusztítja. A gépet két ember kezeli, akik óránként több mint négy­ezer bankjegyet tisztítanak meg. Bdcsfiíjűk meg községi tűzoltóink munkájá Tűzrendészeti szerveink a tűzrendészeti* szabályoknak a dolgozó tömegek széles rétegei­vel való megismertetése vé­gett rendszeres propaganda- és ismeretterjesztő munkát fejtenek ki a tűzesetek meg­előzése céljából. Az 1958. évi tűzkár-statiszti­kából megállapítható, hogy az állami és a községi tűzoltóság felvilágosító munkája kevés eredménnyel járt, a tűzrendé­szeti szabályok megszegése következtében lakóházak, gaz­dasági épületek, egyéb vagyon­tárgyak égtek üszkös rommá. Lábodon Boros Lacika halt meg szülei gondatlansága miatt. A gyermeket felügyelet nélkül hagyták, a gyufát nem zárták el előle, s játszás köz­ben a kisfiú meggyújtotta ru­háját, és a tűz martalékává vált. Az elmúlt évben több ízben is keletkezett gyermek- játékból tűz, és csupán a sze­rencsés véletlennek volt kö­szönhető, hogy gyermekek nem lelték szörnyű halálukat a pusztító tűz lángjai között. Az említett, »gyermekjáték­ból« keletkezett tűzesetek bár nem követeltek emberéletet, de a tűz martalékává vált sek család évtizedes munkájá­nak gyümölcse. Nem tartották meg a köte­lező tűzrendészeti szabályokat azok a gazdák sem, akiknél gondatlanságból (eldobott égő cigaretta- és gyufavég, tüzes hamu kiöntése, éghető anyag közelében disznóperzselés, sza­bálytalan húsfüstölés stb.) keletkezett tűz. Számtalan család vált már hajléktalanná tűzeset követ­keztében. Pedig ez elkerülhe­tő lett volna a megelőző tűz­rendészet! előírások megtartá­sával. Ezek az emberek a téli es­téken és vasárnaponként időt nem kímélve, fáradságot nem ismerve dolgoznak, tanulnak, hogy megtanítsák szomszédai­kat, ismerőseiket, a falu dol­gozóit arra, miként kell meg­védeni saját és gyermekeik életét, ingó és ingatlan va­gyonukat a tűz pusztításától. Ezt a célt szolgálja a lakó­házak tűzrendészeti felül­vizsgálata is. Arra kérjük me­gyénk lakóit, hogy a községi tűzoltók által tapasztalt tűz­rendészeti hiányosságokat, el­sősorban saját érdekükben szüntessék meg. Fogadják meg a tűzoltók tanácsait, akkor nem vész kárba fáradságos, felelősségteljes és megbecsü­lést érdemlő munkájuk. Egyed Dezső A múltkor talál­kozom Mancival, re­mek új kabát van rajta. Fregoli. Egyik oldala ballon, a má­sik szövet. Sálgallé­ros. Illegve-billegve - jön felém, tudja, hogy pukkasztani fog az irigység. — Mikor vetted? — kérdezem. — Kaptam! — vá­laszolja fennségesen. — A, lehetetlen... — Miért lehetet­len? A régit ellopták, ahelyett kaptam! — Hol lopták el? — ragadom meg a karját. Érdekelni kezd a dolog. Az év kabátom még ócs­kább, mint az t régije volt. Jó lenti' hát tanulni valam U — Meséld el, hoc történt! Nekem ve zán elmondhatod! — Bandival ittv egy duplát a grillb Mikor készülünk h za, hát nincs meg a kabn'rym jy ruhatá­rosnő mindent fel­forgat. .. Kabát nincs. Hogy meg ne fázzam, szép kártérítést! Az­után Bandi eljött ve­lem, és megvettük ezt... Valóban majd szét­A kábái t ► ► ► t t rám húztak valami ottmaradt vacakot. Persze én sírógör­csöt kaptam, Bandi fenyegetőzött. Hív­tuk a gondnokot... Én akkor már őr- öngtem. A gondnok edlében mindent égig ért... — No és? — És két nap múl- i kifizették az árát. mái tanúskodott, g-y még nagyon jó bát volt, alig hord- m, Adtak hát elég vet az együtt-nem érzés. — Ilyen szerencséd csak neked lehet! — sóhajtom. De titokban nagy elhatározást teszek. Én is ellopatom a kabátomat! Azóta is járok, megpróbálok min­dent, otthagyom, ott­felejtem, szinte kö­nyörögve nézek em­bertársaimra, hogy lopja már el valaki... Nem megy! A ruha,­tárosnők mindig ud­variasan visszaadják. Pedig otthon már azt is kipróbáltam, hogyan fogok siró- görcsöt és őrjöngést rohamot kapni, ha szükség lesz rá... Hiába! Tegnap azután, mit tesz a sors, összefu- tok Bandival. Mon­dom neki, hogy ér­tesültem Manci szerencséjéről. Bandi vigyorog. — Te elhitted? — Miért ne? — Ugyan! Manci találta ki az egészet! — Nem értem... — Hát értsd meg... Egyszerűen a fizeté­séből vette, s a régit eladta a húgának... — Biztos? — Hát csak tudom! — De akkor miért mesél ilyeneket ? — No, hallod! így sokkal érdekesebb! Szabó Ibolya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents