Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-22 / 18. szám

s '%AP 0^l? FILÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AJ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAP Cl A XVI. évfolyam, 18. szám. ARA 50 FILLÉR Csütörtök, 1959. január 22. Mai számunk tartalmából Riadó a Balaton partján ÜTTÖRÖ HÍRADÓ Választ várunk műemlékvédelmi albizottság ülése SOK MŰEMLÉKET ÁLLÍTANAK HELYRE MEGYÉNKBEN AZ IDÉN Ez év! első értekezletét tar­totta tegnap a megyei tanács építési osztálya mellett műkö­dő műemlékvédelmi albizott­ság. Somogyi József osztályve­zető ismertette azokat a fel­adatokat, melyek részben az elmúlt évről maradtak, rész­ben 1959-ben kerülnek elvég­zésre, vagy indulnak meg. így a fonyódi vár és a présház ki­alakítása, renoválása, a bala­tonszentgyörgyi csillagvár be­rendezése, a szántódi révcsár­da tervezése és helyreállítása, a Rád-pusztai templom res­taurálása, a kaposvári Doroty- tya-ház befejezése, a kapos- szentjakabi kolostor ásatásai­nak megnyitása, a törökkop- pányi és babócsai török kút állagmegóvása, a balatonke- resztúri kúria helyreállítása és turistaszállóvá való berendezé­se, a kőröshegyi templom tor­nyának renová lása, valamint a keleti katonavár tereprendezé­se szerepelnek a programban. Csaknem valamennyi munká­lathoz rendelkezésre állnak az anyagi eszközök is, de számos kérdésben még tárgyalásokat kell folytatni. Az értekezlet a további rész­ben határozatokat fogadott el. Kéttagú küldöttség keresi fel még ebben a hónapban az Országos Műemlékvédelmi Fel­ügyelőséget anyagi fedezet biz­tosítására. Járási felügyelőket jelöltek ki az albizottság tag­jai közül, akik felmérik a me­gye területén található mű­emlékeket. Az Idegenforgalmi Hivatal még ebben az évben húsz táblát helyez el ilyen épületeken. Elfogadta az érte­kezlet a községi társadalmi műemlékkörök beállításáról 1 szóló jelentést, majd megbe­szélt néhány javaslatot, közöt­tük a bússüi kastély problémá­ját, a somodori kápolna bon­tását, valamint kérte, hogy a megyei tanács elnöke hozzon rendeletet olyan épületek s egyéb létesítmények megóvásá­ra, melyeket ugyan még nem nyilvánítottak műemlékké, de a bejelentés alapján induló vizsgálatok valószínűleg ide­vezetnének. Szóba került az Idegenfor­galmi Hivatal által nyáron rendezendő »műemlékvédelmi napok« is. Ezen tárgykörbe vágó előadások hangzanak majd el, és a résztvevők hely­színen megtekintik a Balaton­part közelében lévő műemlé­keket. Azt is elhatározta az al­bizottság, hogy ezentúl negyed­évenként vagy szükségesség szerint alkalmankint is össze­ül, hogy megbeszélje a műem­lékvédelmi munka állását, kér­déseit. Végezetül szempontokat dolgoztak ki az értekezlet résztvevői a felmérések mű­szaki és művészettörténeti megfigyeléseivel kapcsolatban. ,Meg kell érteni egy egyszerű igazságot: az államoknak egyenlőkként kell bánniuk egymással' Mikojan látogatása a washingtoni sajtóklubban •• ötnapos tudományos ülésszek Sesz a Magyar Tanácsköztársaság 40. évfordulója alkalmából A eficsőséges Magyar Tanács- köztársaság 40. évfordulója ünnepségeinek sorában a Párt­történeti Intézet, a Magyar Tudományos Akadémia Törté­nettudományi Intézete és a Hadtörténeti Intézet március 16-tól 20-ig ötnapos tudomá­nyos ülésszakot rendez, ame­lyen nagyszámú külföldi ven­dég is részt vesz. Az ünnepi tanácskozásra a Szovjetunió, a Kínai Népköz- társaság, Csehszlovákia, Len­gyelország, Románia, Bulgária, Albánia, a Német Demokra­tikus Köztársaság történettu­dományának képviselői és osztrák történészek már beje­lentették részvételüket. Ezen­kívül Franciaországból, Olasz­országból, Angliából és Finn­országból is hívtak meg törté­nészeket az ülésszakra. A párt meghívására a Tanácsköztár­saság 40. évfordulójának ün­nepségein számos olyan kül­földi veterán is részt vesz, aki annak idején a Tanácsköztár­saság Vörös Hadseregében har­colt. A külföldi történészek fel­szólalásaikban ismertetik, ho­gyan hatott országuk proleta­riátusára a Magyar Tanács- köztársaság, s hogyan támo­gatták azt. Február— márciutban rendezik meg a szovjet technika napját A magyar—szovjet barátság hónapjának az előző évekhez hasonlóan fontos részét jelen­tik a szovjet technika napjai, amelyeket az MSZBT műszaki szakosztálya, a SZOT, a TIT, valamint a műszaki és termé­szettudományi egyesületek szö­vetsége közösen rendez. A technika napjain ismertetik a szovjet műszaki tudomány vívmányait, a termelési és a technikai ei edményeket. A megyékben a szakszervezeti bi­zottságok és az MSZBT baráti körei beszámolókat rendeznek a Szovjetunióban járt mérnö­kök tapasztalatairól és azok helyi felhasználásáról. Több szakmai bemutatóval egybekötött ankét is lesz. A barátság hónapjában számos műszaki kiállítást is rendez­nek. Az Országos Béketanács ülése Az Országos Béketanács szerdai tanácskozásán Darvas József elnöki megnyitójában üdvözölte a külföldi vendége­ket, a hazánkban tartózkodó csehszlovák papi küldöttség tagjait, dr. Eduard OUva káptalani helynököt, dr. Sko­da László főszerkesztőt, dr. Záreczky István kanonok-plé­bánost, továbbá Erwin Koch evangélikus lelkészt, az Oszt­rák Békebizottság alelnökét. Ezután Hantos János, az Or­szágos Béketanács titkára mondott beszámolót, majd fel­szólalások következtek. Az ülés részvevői táviratot intéztek a Szovjet Béketanács­hoz, valamint az atomszakér­tők genfi értekezletéhez. A Szovjet Béketanácshoz intézett távirat a Magyar Or­szágos Béketanács szívből jö­vő szerencsekfvánatait tol­mácsolja a Szovjetunió Béke- tanácsanak és az egész szov­jet népnek. Az első mesterséges bolygó fellövése alkalmából a genfi nemzetközi atomkonferenciá- *val “LJ;l-1 '■ ö ““V“1 , hoz intézett táviratban hang- *kat tetteik neki amerikai rész­Washingtom (TASZSZ). Hét­főn reggel Anasztasz Mi­kojan ellátogatott az ameri­kai külügyminisztériumba és Dillonnal, a külügymi­nisztérium gazdasági ügyek­kel megbízott államtitkárával tartott megbeszélést. A be­szélgetés után az újságíróiknak elmondotta, hogy nem folyta­tott hivatalos tárgyalásokat, de az a benyomása, hogy az amerikai külügyminisztérium nincs felkészülve a szovjet— amerikai kereskedelmet gátló hátrányos megkülönböztetések és egyéb akadályok megszün­tetésére. Az amerikai külügymi­nisztériumban — mondot­ta — még mindig érezhe­tő a hidegháború, ami a nemzetközi kereskedelem­re is kihat. Hozzátette, hogy a korábbi "normális szovjet—amerikai kereskedelem felélesztéséhez az amerikai korlátozások meg­szüntetésére van szükség. Ezután Mikojan a washing­toni országos sajtóklubban a tiszteletére rendezett villásreg­gelin jelent meg. A klub elő­csarnokában nagy tömeg üd­vözölte a szovjet vezetőt. A villásreggelin körülbelül öt­száz amerikai és külföldi tudósító, szem le író vett részt A terembe lépő Mikojant valamennyi résztvevő felállás­sal és tapssal köszöntötte. A klub hagyománya szerint Lawrence, a klub elnöke bemutatta az újságíróknak a vendégeket — Mikojant és Menysikov nagykövetet, Szoldatovot, a szovjet külügyminisztérium amerikai osztályának vezetőjét, T ró­ja n o v s z k i j t, a szovjet külügyminisztérium tanácso­sát, Greent. az amerikai szenátus külügyi bizottságá­nak elnökét, Murphy kül- ügyminiszterhelyettest, Thompson moszkvai ame­rikai nagykövetet és a többi vendéget. Ezután Lawrence Mikojanhoz fordulva öröm­mel üdvözölte a Szovjetunió Minisztertanácsának első el­nökhelyettesét, majd megkér­te, mondja el, mi tette rá a legnagyobb benyomást ameri­kai útján, s milyen javaslato­súlyozzák, a békeszerető ma­gyar nép követelése az, hogy mielőbb megegyezés szüles­sen a nukleáris kísérletek megszüntetése tárgyában. Sokmillió forintos beruházás a „magyar tenger“ partján A kormányzat a Balatoni Intéző Bizottságnak az eddigi­nél nagyobb hatáskört adott, s az Intéző■ Bizottság újjá­alakult. Ez alkalomból Déri Tibor főtitlcár elmondotta, hogy a Balatoni Intéző Bizott­ság idejében hozzálátott az ez évi feladatok megoldásá­hoz. Ebben az esztendőben kü­lönféle tudományos konferen­ciákra, ankétokra kerül sor, s gondoskodnak arról, hogy a Balaton mentén üdülök va­lóban megtalálják a szórakozá­si lehetőségeket. Tervezik, hogy felújítják a Bálaton— Bódeni tó közötti autóversenyt is, mégpedig kora tavasszal és késő ősszel. 1959-ben nagyobb létesítmé­nyekkel gazdagodik a Bala­ton vidéke. Ezért négy he­lyütt, Tihanyban, Földvárott, Siófokon és Keszthelyen — hoteleket, idényjellegű szállo­dákat építenek. Az idén több mint kétezren utaznak külföldi tanulmányútra A szocialista országok mű­szaki tudományos együttműkö­dése keretében az idén 700 cso­portban több mint kétezer szakemberünk utazik a baráti országokba. A külföldre látogatók szá­mának nagyobbmérvű növelése helyett általában a tanulmány­utak időtartamát igyekeznek meghosszabbítáni, hogy szak­embereink minél több ismere­tet szerezzenek. Elsősorban a szovjetunióbeli tapasztalatcse­réknél szükséges, hogy a ta­nulmányút időtartama ne le­gyen rövidebb két hétnél. A legtöbb segítséget a Szov­jetuniótól kapjuk, de sok új módszer átadását ajánlotta fel Csehszlovákia, a Német De­mokratikus Köztársaság és a többi baráti állam is. Több száz, fontos kutatási eredményt a helyszínen tanul­mányozunk, mintegy 150 té­mára pedig dokumentációkat kapunk, s ezeket lehetősé­geinkhez képest viszonozzuk. Többek között rendelkezésünk­re bocsátják az automatizálás, a kibernetika, a dieselesítés, a műszálgyártás, a műbőrgyár­tás legújabb eredményeit. Szé­les körben tanulmányozhatják szakembereink a másolóberen­dezések gyártásának és alkal­mazásának, a városi gáz elő­állításának, az építőanyagipar fejlesztésének módszereit. Megismerik az új építőelemek, a habszili kát, a keramzitbeton, a habsalak gazdaságos felhasz­nálásának módját. Mezőgazda­ságunk a korszerű takarmá­nyozás, a nagyüzemi baromfi- tenyésztés, az öntözéses ter­melés, élelmiszeriparunk töb­bek között a kenyérgyártás gépesítésének módszereiről kap majd értékes tájékozta­tást. ről. Ezután nagy taps közepette Mikojan emelkedett szólásra. Elmondotta, hogy 1936-ban két hónapot töltött az Egyesült Államokban. Most csak két hetet tölthetett itt, s tapaszta­lataim ezért felületesebbek, mint akkor. «-Sok mindent nem nézhettem meg — fűzte hozzá —, nem mintha nem kaptam volna rá engedélyt, el­lenkezőleg — ilyen természe­tű nehézségeim egyáltalán nem voltak. Megismerkedtem / országuk­kal, az amerikai emberekkel. Egyet meg szeretnék jegyezni: nem érdeklődtem katonai objektumaik iránt, ilyen helyekre nem kértem be­bocsátást, de ezt meg sem tagadták tőlem.« . Mikojan ezután így folytat­ta: — Az önök hazájában nagy eredményeket értek el az anyagi kutúra területén. Uj házakat, gyárakat, utakat épí­tettek. Még gazdagabbak let­tek. Hadd mondjam így: szerencséjük volt. hiszen földjüket nem sújtotta há­ború. nem szenvedtek olyan hatalmas pusztításo­kat, mint a Szovjetunió. Pedig hát a múlt háborúban nem is vetettek be olyan pusz­tító fegyvereket, amilyenek ma vannak. Reméljük — s aki hisz Istenben, imádkozzék ér­te —, nem lesz új háború, s országainkat, de más orszá­gokat sem éri pusztulás. Azok az amerikaiak, akikkel az utazásom alatt találkoz­tunk, éppen olyan barátságo­sak voltak velünk, mint az­előtt. Az önök népe a mi szov­jet népünkre hasonlít. A mi népünk egyszerű, közlékeny, vendégszerető, mint az ameri­kai nép. A mi népünk a béke és a barátság szellemében, a háború elleni légkörben neve­lődik. Itt önöknél erősen hat a népre at «-hidegháború«, bár örömmel láttam. hogy akikkel találkoztam, bé­két akarnak. Ez különös örömömre szolgált. Nem volt ez meglepetés szá­momra. Tudtam, hogy a nép így fog viselkedni velünk. De az is pozitívum, hogy azok az üzletemberek és kulturális személyiségek, akikkel talál­koztam, szintén nagy érdeklő­dést tanúsítottak a Szovjet­unió iránt, meg akarták ér­teni álláspontunkat, s közele­dést akartak elérni országaink között. Az a benyomásom, hogy az amerikai nép és az- üz­leti körök belefáradtak a hidegháborúba, s végezni akarnak vele. Mindenki tudja, a hideghábo­rú melegháborúvá fejlődhet, s ha újabb háború tör ki, az üz­leti élet nemhogy virulni nem. fog, de bele is pusztul a hábo­rúba. A szovjet miniszterelnökhe­lyettes a továbbiakban el­mondotta, hogy az amerikai államférfiakkal őszintén, na­gyon korrekt módon beszélge­tett, s az eszmecsere hasznos volt. Eisenhower elnót, Nixon alelnök és Dulles külügyminiszter a beszélge Lé­sek során azt az óhajukat fe­jezték ki, hogy javítani keli az országaink közötti viszonyt. De amint konkrét javas­latok kerültek szóba, azt hallottuk, hogy az Egye­sült Államokban kétpárti külpolitika van, amelyet a szövetségesek is támo­gatnak, s így ezt a politi­kát nem fogják megváltoz­tatni- fűzte hozzá Mikojan. — Amikor megkérdeztem: »Jó-e ez, hogy a külpolitikának örökre változatlannak kell maradnia, azt a választ kap­tam, hogy a politika csak ak­kor változik, ha a körülmé­nyek is megváltoznak«. Mikojan ezután részletesen beszélt találkozásairól: a Los Angeles-i, Californiai egyetem hallgatóival és tanáraival; egyszerű amerikaiakkal, vala­mint az amerikai gyerekekkel. Majd az amerikai sajtóról szólt. »Nem mondhatnám, hogy nálunk, a Szovjetunió­ban túlságosan jó vélemény alakult ki az önök sajtójáról — jelentette ki. — Ez a sajtó gyakran fer­dít, kohol, s ezért óvato­san kell kezelni. Eleinte én is óvatos akartam lenni, de úgy látszik, az ame­rikai újságíróktól sehová sem bújhat el az ember, a tudósí­tók egyszerűen foglyul ejtet­tek. Egyébként volt egy érde­kes meglátásom. Azelőtt cl sem képzeltem volna, hogy a tudósítók ilyen szorgalmas emberek, hiszen ezek igazi proletárok! (Nagy derültség a teremben.) Akárhová indul­tunk. mindenütt követtek bennünket, és ha a pihenőre tértünk, ők türelmesen üldö­géltek az utcán, s várakoztak, vajon hova visz még útunk. Nagy tisztelettel szemlélem ezt a munkát. Persze egyes ferdítések nélkül nem ment a dolog, de általában lojálisán viselkedett az önök sajtója a mi utazásunkkal kapcsolat­ban. Viszont nem akarom, hogy édeskésen tűnjék, amit mondok, s ezért egy rossz ízű példát szeretnék megemlíteni. Tegnap »Találkoztam a saj­tóval« című televíziós adásban adott nyilatkozatom előtt S p i- v á k úr (a televízió program szervezője, a TASZSZ tudósí­tója), akit nem ismertem, azt mondta nekem, hogy az adás idején esetleg éles hangú és barátságtalan kérdéseket tesz­nek majd fel. Azt válaszoltam neki, hogy az éles hangú kérdésektől nem félek, de majd csí­pős feleleteket adok, az adás idején azonban Spi- vák úr Inkorrektül visel­kedett. Eszembe jut, hogy még a középkorban, a párviadalok idején voltak a becsületnek bizonyos szabályai. Majd meg­magyarázom, hogy miért em­lékeztetek erre. Amikor a program végén maradt még egy perc, s a vezető felhívta erre a figyelmet, Spivák kér­dés formájában kirohanásokat intézett a Szovjetunió ellen, amelyek mellesleg az önök New York Times című lati­jában teljesen 17 sort foglal­nak el. Nem adott lehetőségei még e »kérdés« lefordítására sem, már nem is beszélve ar­ról, hogy nem maradt idő a megválaszolásra. A párbaj nyelvén szólva úgy akart rám csapást mérni, hogy ele­ve tudta, nem lesz módom a visszavágásra. A régi időkben ilyen esetben a társadalom el­fordult az ilyen emberektől, mindenki megvetette őket, s egyesek közülük kénytelenek lévén elviselni a szégyent, még öngyilkosok is lettek. Én nem vagyok olyan ke­gyetlen ember, / hogy öngyil­kosságba kergessek valakit. Ami pedig Spivák urat illeti, nem hiszem, hogy ő becsület­beli motívumok miatt képes volna olyan cselekedetre. Le­gyenek nyugodtak, ő továbbra is tökéletes egészségnek ör­vend majd. (Nevetés, taps a teremben).. Uraim! Nagy szerepe van a saj­tónak. önök alakítják a közvéleményt, javítani is, rontani is tudnak rajta. Persze, nem minded, de sok) függ önöktől. Rajta hát, harcoljunk együtt a békéért. A sajtónak a né­pet kell szolgálnia, a nép pedig békét akar. A Szovjetunió Miniszterta­nácsának első elnökhelyettese ezután az amerikai államfér­fiakkal folytatott megbeszélé­seire tért át, kijelentette: »Azok közül a kérdések kö­zül, amelyekről eszmecserét folytattunk az önök államfér- fiaival, figyelemre méltó a német békeszerződés kérdé­se. Mint ismeretes, más or­szágoknak is megküldtük a német békeszerződés szovjet tervezetét. A békeszerződés együttes aláírásával akarunk véget vetni annak a helyzet­nek, amely 'a háború után ki­alakult, és mi ezért harcolni fogunk. Bármennyire furcsán is hangzik, Adenauer kancellár volt az, aki erről elsőként mon­dott »nem«-et. Úgy tűnik, (folytatás a 2. oldaloaj '■

Next

/
Thumbnails
Contents