Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-21 / 17. szám

% Az ember harca a fertőzés ellen* Hogyan lehet a lakosságot | van: mesterséges védetté tenni a fertőzések el- j (védettséget) kell le«? A fogékonyság meg- I immunizátoi kell. szüntetésének egyetlen módja j immunitást teremteni A himlő legyőzése A kínaiak már 3000 évvel ez­előtt próbá&cstak ezzel. Lát­ták, hogy a himlőt esek egy­szer kapja meg etetőben az ember, megkockáztatták hát, hogy maguk idézik elő veszély­telenebb formában. Elporiasz- tották a himlős betegek pörk- jeét, és a port befújták a gyer­mekek orrába. Ezáltal súlyos hidegséget okoztak ugyan, de ez csak ritkán végződött ha- lállal, s aki átvészelte, annak nem keltett többé félnie a jár­ványtól Később más módszer­re tértek át: a megkarcolt bőr­re kenték a himlős nyirkot Ez a hánlőeítés Indián és Török­országom keresztül elkerült Európába is, de nem vált ál­talánossá. Két hátránya volt: egyrészt előfordultak súlyos, sőt halálos esetek is, másrészt az oltott fertőzővé vált, és széthurcolta a ragályt Ezért az oltást némely országban be is tiltották. Jenner angol sebész találta meg azután a védőol­tás biztonságos módját; erre voltaképpen népi tapasztalatok vezették rá Abban az időben gyakori volt a tehenek tőgyén egy hólyagos kiütés; olyan volt mint a himlőé, tehénhim­lőnek is nevezték. Sokszor a fejőnk ujjám is kiütöttek ilyen hólyagok, elkapták őket a te­héntől. S észrevették, hogy akinek egyszer ilyen tehén­himlője volt, azt a himlőjár­vány megkímélte. Ezt a meg­figyelést hasznosította Jenner. s elvégezte nagy kísérletét: be- karcoita egy tehénhimlős hó­lyag nyirkát egy fiú bőrébe. Az oltás megfogant, helyén hólyag keletkezett. Amikor az­után a hólyag leszáradt, Jen­ner beoltotta a fiút emberi himlő gennyével és — a meg­betegedés elmaradt. Bebizo­nyult, hogy a tehénhimlővel immunizálni lehet az emberi himlő ellen. Sikerült olyan oltó eljárást találni, amelytől nem támad himlő, csak egy himlős hólyag a karcolás helyén. S emellett az oltott egyén nem fertőz a levegőn át. Jenner felfedezése legyőzte a himlőt: ahol az oltás kötele­ző, onnan a himlő kipusztul. Európában ma csak Anglia nem mentes tőle, mert ott nincs oltási kötelezettség. A Szovjetunió a cári örökségként maradt himlőt tökéletesen fel­számolta a védőoltásokkal. A himlőoltás nem véd az egész életre, s ezért a csecse­mőn végzett első oltást hétéves korban ismételni kell. S ha va­lahol himlő bukkan fel, ott az egész lakosságot újra kell ol­tani. A tehénhimlőt vakcinának nevezték, a Jenner-féle oltást pedig vakcinálásnak. Később azután minden cssratartalmú oltóanyagra ráragadt a vakci­na név. Ezért a tehénhimlő ne­vét vakcinára változtatták. A himlőoltásra mondhatni a véletlen vezetett rá, jet katonákon ritkaság volt a | járványossá válik, kivált igen tetanus a háború alatt, pedig | fertőzött talajú helyeken, mert ez az egyébként szórványos be- ! a harci sérülések sok alkalmat tegség háborúban valósággal ] adnak a fertőződésre. Aa alkotó és a passzív immunizálás SOMOGY MEGYE 1919. ÉVI ESEM É \ YN 4 P TÁR A Mindezek az oltások a szer­vezetet serkentik arra, hogy védekezőkészséget fejlesszen magában; ezért ezt az immuni­záló módot aktív immunizálás­nak nevezzük. Voltaképpen egy kis betegséget állunk ki az oltás után s előfordul láz, né­mi rosszullét is. De éppen ezért a védettség tartós; a leg­rövidebb is eltart a járvány- idény végc'g. Lehet immunizálni máskép­pen is, úgyhogy kész ellen­anyagokat fecskendezünk be. Ilyenkor a szervezet nem ma­ga munkálja ki aktíve, csak get, vagyis passzív immunizá­lásban van része. Az ellen­anyagokat többnyire lovakban termelik aktív immunizálásuk­kal, s az ellenanyag a vérsavó­jukban van; az ilyen lóvérsavó a szérum. Főként antitoxinos szérumokat alkalmaznak; leg­hatásosabb a diftéria- és teta­nusz-szérum. A diftéria-szóru­mot ma inkább gyógyításra használjuk. Védőcélból csak igen ritkán van rá szükség, mert hiszen minden gyermek aktjv immunizálásban részesül. A tetanusz-szérumot egyaránt alkalmazzuk megelőzésre (nyomban a fertőzőgyanús sé­elfogadja passzíve a védettsé- rülés után) és gyógyításra. Védenek-e az oltások biztosan? Az alábbiakban folytatóla­gosan közreadjuk Somogy megye 1919. évi eseménynap­tárét zu Kaposvári Levéltár dolgozóinak, szerkesztésében. Úgy gondoljuk, a naptár ta­nulmányozása segítséget nyújthat mindazoknak, akik ezekben a napokban a Ta­nácsköztársaság történetének kutatásával foglalkoznak, egyben átfogó képet ad me­gyénk 1919. évi történetéből. JANUÁR 25. JANUÁR 12. Az uradalmi cselédek or­szágos értekezletén Somogy megye 33 küldöttel vett részt. A Somogyi Hrrlap e napi számában Latinka Sándor cikket irt. »A tüzes trónon megégetett Dózsa György hamvaiból virágzott ki a magyar szabadság... A for­radalom lehúzta az ezerhol­dasok lábáról a csizmát, mellyel évszázadokon ke­resztül belénk rúgtak, és végre emberré lett a cseléd is. Eddig csak rablánc volt számunkra, ezután azt akar­juk, hogy a föld a dolgozó munkásnépnek teremjen« — írta cikkében. JANUAR 31. JANUÁR 16. a veszettség elleni oltást ellenben Pasteur már tervsze­rűen dolgozta ki. A cél az vott, hogy a veszettség vírusát megszelídítse, vagyis olyanná tegye, hogy immunizáljon, de ne betegítsen. S nagyszerű gondolata támadt: kényszeríte­ni kell a vírust, hogy a nyúl szervezetéhez alkalmazkodjék. A veszett kutya nyálát — az úin. uteai vírust — nyúl vele­jébe oltotta, s azután hosszú sorozatban vitte tovább nyúl- velőről nyúlvelőre. S valóbán a vírus mindinkább a nyálhoz szokott, egyre rövidebb, idő alatt beterítette meg a nyulat, kutyára viszont egyre csök­kent a betegítő ereje. Végül az oltott kutyák már nem bete­gedtek meg a nyúlvelővel való oltástól, de immunizálódtak tőle: védetté lettek az utcai vírus ellen is. Emberen sokáig nem merte Pasteur az oltást kipróbálni, de egyszer nagy könyörgésre mégis beoltott egy veszett kutya marta gye­reket; az oltáshoz szárított ve­lőt alkalmazott, hogy a vírus még gyengébb legyen. A pró­ba sikerült: a gyermek baj nélkül el vielte az oltást, s megmenekült a veszettségtől’ immunizálódott, még mielőtt letelt volna a betegség lappan- gási ideje. Ezután hamarosan elterjedt a Pasteur-féle oltás az egész világon, többnyire a ma­gyar Hőgyes Endre módosítá­sában; újabban aetherrel ke­zelt vakcinát alkalmaznak. A tudomány egy újabb szörnyű betegséget győzött le: hazánk­ban a kutyák kötelező oltásá­val sikerült a veszettséget tel­jesen kiirtani. Rengeteg tapasztalat bizo­nyítja, hogy a bevált, elrendelt védőoltások valóban alkalma­sak a lakosság fogékonyságá­nak megszüntetésére, s ezzel a járvány elfojtására. Igen fontos tehát, hogy senki se vonja ki magát alóluk, s igyekezzék másokat is meg­győzni a szükségességükről, igyekezzék megértetni, hogy a velük járó kellemetlenség el­enyésző ahhoz a veszedelem­hez képes), amelybe egy sú­lyos fertőző betegség dönti az embert (♦Részlet a TIT “Az ember har­ca a fertőzés ellen« c. előadás út­mutatójából.) ( A Népszava mai száma szerint a somogyi uradalmi cselédek bérkövetelését Lo- zsics Lajos (Lengyeltóti) ad­ta elő az országos értekezle­ten. (A Pestmegyei Gazdasá­gi Egyesület szerint a somo­gyi követelések túlzóak vol­tak.) A Somogyi Hírlap e napi számában (valamint február 9-i és február 23-i számá­ban is) arról írt, hogy az uradalmi cselédek igen je­lentős támogatást kaptak bérharcaikhoz a kaposvári munkástanácstól. (Folytatjuk.) Hogyan viseli el a% élő szervesei a kozmikus sebességet? Vaszilij Parin fiziológus pro­fesszor, a szovjet orvostudo­mányi akadémia rendes tagja, a Lityerantura Izsizny elmúlt vasárnapi számában foglalko­zik az élőlények kozmikus út­jának néhány problémájával. A szovjet tudós szerint Lajka viselkedéséből levonható az a következtetés, hogy az élő szervezet a kozmikus repülés során elviseli a nagyfokú gyor­sulást, valamint a dinamikus súlytalanság állapotát is. Parin professzor cikkében megjegyzi, hogy a tudomány már ismer bizonyos módszere­ket, amelyek megóvják az em­bert a nagyfokú gyorsulás kö­vetkezményeitől. Most már e módszerek további tökéletesí­téséről van szó. Az űrrakéta kabinjában tar­tózkodók oxigénellátását érint­ve a szovjet tudós ezt írja: »Lehetséges, hogy olyanféle fo­toszintetikus reakciókat kell majd felhasználni, mint ame­lyek a széndioxidot könnyen elnyelő és oxigént nagy ará­nyokban kiválasztó növényi szervezetekben zajlanak le«. Idős korban veszít súlyából a szervezet A tuberculosis elleni immunizálásra Közismert tény, hogy az em­berek idősebb korban alacso­nyabbak lesznek. Egy 75 éves ember »az évek terhe alatt« átlag 7,5 centimétert veszít ab­ból a magasságból, amelyet 40 eves korában elért. Parisat francia orvos-professzor 20 évi orvos-statisz\'kai kutatómun­kája eredményeként megálla­pította, hogy az öreg emberek szervezetének súlya csökken, így például egy fiatal férfi mája 1,5 kg, a 75 éves emberé pedig csak 800—900 gramm. A normális agy átlag súlya 1165 gramm, az öregebbeknél pedig csak 990 gramm. _A 170 gram­mos vese idős korban már csak 100 grammot nyom; a lép pe­dig súlyának felét veszíti el. Érdekes, hogy a szív viszont elnehezedik. Idősebb emberek szívénél átlag 100 grammos súlygyarapodást figyeltek meg. EMBERI TEST Uj színfolttal gazdagodott tudományos irodalmunk. A napokban jelent meg a Bib­liotheca kiadásában Az embe­ri test című kétkötetes könyv. Á csaknem ezerkétszáz oldal terjedelmű mű méltán lehet büszkesége könyvkiadásunk­nak. Nemcsak azért, mért »a modem orvostudomány ered­Öntözés tengervízzel A Boky izraeli kutatóházas­pár 11 évi megfeszített kísérle­tezés után arra a meggyőződés­re jutott, hogy a sivatagi ta­lajt tengervízzel is öntözhetik, csak sok vizet kell a talajra engedni. Ha nagy mennyiségű vizet juttatnak a talajra, akkor a víz kimossa a sót a talajból, és a visszafelé vezető csatornán a tengerbe sodorja. A házaspár a fenti módon öntözött talajon datolyát, fü­gét, gyapotot, cukorrépát és különböző főzelékfajtákat ter­melt Véleményük szerint bi­zonyos körülmények között még gabonát is termeszthetnek. menyeinek áttekintése« (és méghozzá milyen nagyszerű áttekintése: harmincöt kiváló szaktekintély közreműködésé­vel készült), hanem mert az egyéb természettudományok, eredményeinek olyan szintézi­sét adja, amilyen a legkénye­sebb igényeket is kielégíti. E könyv »kétségtelenül hite­les adatokat ismertető, és mégis olvasmányos«. Ezért a szakember és a mű­velődő, olvasó laikus számára is egyaránt élvezetes és hasz­nos. És még van valami, ami e mű jelentőségét nagyban eme­li. Ez pedig az, hogy modem természettudományos világné­zetet nyújt ohmsójának. A. bizonyítékok tömegével a fejlődés nagy eszméjét, az evo­lúciót, valamint a »mindem, mindennel összefügg« elvet gondolkodásunk megingatha­tatlan alapjává szilárdítja. A szakszerű és közérthető stílus, a nagyszerű illusztrá­ciók és a nagyon ízléses ki­vitel mind-mind dicsérik szakembereinknek és könyv­kiadásunknak ezt a remekét. H. Z. Calmette és Guerin szelídített meg egy bacüus-törzset. Ezt 13 évig tenyésztették úgy, hogy mindig olyan táptalajok­ra oltották át, amelyekbe epét kevertek. E hosszú idő alatt a törzs ártalmatlanná vált. BCG-nek nevezik ezt a baci­llus-törzset; beoltásával ugyan­olyan védettséget lehet elő­idézni, mintha az oltott gyer­mek veszélyes gümőkóros fer­tőzésen esett volna át. A, toxintermelö (méregter­melő) baktériumok ellen to­Anatoxinnal a difté Igém nagy jelentősége van tehát Ramon felfedezésének, hogy tudniillik formaiinnal a ■ legtöbb toxint ártalmatlanná . lehet tenni: mérgessége meg­szűnik, de immunizáló ereje megmarad. Ezt a méregtelen toxinantigent anatoxinnák ne­vezzük. Belőle is lehet lassan felszívódó csapadékot készíte­ni a lassú, tartós hatás bizto­sítására. Ilyen csapadékos anatoxin a diftéria eHeni oltóanyag. Eb­ből is elegendő egy oltás. Ha­tásosságát legjobban megmu­tatta az 1946. évi járvány; ez­xinnal immunizálhatunk. A toxin hatására keletkező anti­toxin megakadályozza a meg­betegedésit, mert a csírákat nem öli ugyan meg, de ártal­matlanná teszi a mérgüket, s az így lefegyverzett baktériu­mokkal könnyen elbánik a szervezet. A toxin azonban rendkívül erős méreg, befecs­kendezése halált okozhat. Ele­inte toxin és antitoxin keveré­kével oltottak, de eaeel né­hány súlyos baleset történt. ■ia és tetanus ellen alatt úgyszólván csak azok be­tegedtek meg, akik nem voltak oltva, vagyis az egészen fiatal gyermekek és a 16 évesnél idő­sebbek. A 4—10 éveseket a járvány csaknem teljesen meg­kímélte, pedig azelőtt ezekből került ki a betegek javarésze. Az oltást háromszor kötelező végezni: csecsemőn, 2 éves és 7 éves korban. Anatoxmnal immunizálha­tunk tetanus ellen is. Több ol­tást kell elviselni, de érdemes, mert egy rendkívül kínos és gyakran halálos betegség el­len véd. Az immunizált laov­Százezer kilométer a Csendes-óceánon A »Vityjaz« kutatóhajó már több mint másfél éve szeli a Csendes-óceán vizét. Ez idő alatt több mint százezer kilo­métert tett meg. A szovjet ha­jó ellátogatott Japán, Kanada, az Egyesült Államok, Uj-Zé- land, Uj-Kaledónia és sok más ország kikötőibe. E láto­gatások során 38 ezer ikülflökü tekintette meg a hajó korszerű berendezéseit. A hajó tudományos munka­társai az ún. ultraóceáni mély­séget tanulmányozzák. Vagyis hét kilométernél mélyebbre hatoltak be műszereikkel. Két ízben rekord mélységet mér­tek, egyszer 10 846 métert, máskor pedig 10 990 métert Megállapították, hogy 1000— 1500 méter mélységben a víz másodpercenként 30 centimé­teres sebességgel áramlik. A kutatások azt bizonyítják, hogy még tíz kilométeres mélységben is — ahol minden négyzetcentiméterre egy ton­na nyomás nehezedik, a víz hőmérséklete 0 fok, és ahová a napfény sohasem hatol be — különféle élőlényeket találha­tunk. A parittyától az automata fegyverekig Amióta háborúk vannak, az emberek egymással versengve készítették a külön­böző támadó és védő fegyvereket a parity- tyától az interkonti­nentális ballisztikus rakétáig. Ahogy fejlő­dik a társadalom, úgy fejlődik a fegy­verzet és a hadsereg is. A háborúk a me­gán tulajdon és az osztályok kialakulá­sával egy időben je­lentek meg az őskö- zöseégi társadalom felbomlása és a rab­szolgatartó társa­dalmi rend kialakulá­sa időszakában. Eb­ben az időben főleg a zsákmány- és rab­szolga-szerzés: céljá­ból viseltek egymás ellen háborút a kü­lönböző népek. Ez időben ismerte meg az ember a fé­mek megmunkálás''*, és harci eszközeit is már fémből készítet­te. Ekkor jelentek meg az első kardok, amelyek évezredeken át a katona fő fegy­verét képezték. Az első kard 40—60 cm hosszú, egyenes pen­géjű, bronzból ké­szült fegyver volt. Párhuzamosan .jelen­tek meg a fém lánd­zsahegyek, valamint az első hadifokosok. A védő fegyverek, vért, sisak, pajzs bőr­ből és fából készül­tek. Ebben az időben alakultak ki az első várak, erődítmények is, amelyek földből, sövényből és cölöpke- rítésből épültek. Az ókori egyiptomi harcosok eleinte csa­tabárddal, íjjal és pajzzsal voltak fel­fegyverezve, a későb­biek folyamán azon­ban már külön íjász, ,ándzsás. parittyás, karddal és buzogány­nyal felszerelt oszta­gokat szerveztek. A fáraók vitorlákkal felszerelt hajókkal is ellátták hadseregüket. Ebben a hadseregben a lovas harci szeke­rek csak jóval ké­sőbb jelentek meg. Az ókor hadseregeinek egyik legjelentősebb fegyvere a harci sze­kér, amelyről nyu­godtan mondhatjuk, hogy a mai harckocsi legelső őse. A kard és a hosszú lándzsa, valamint az •íj használata megte­remtette a szervezett harcászatot, azaz a hadvezérek a csataté­ren előre elkészített terv szerint állították fel csapataikat. Ilyen szervezett felállítási módokkal találkozunk például az ókori gö­rögöknél és római­aknál. Az ókorban meg­jelentek a tüzérség ősei is, a hajttógépek. Működtetésükre több­nyire a becsavart ál­lati inak és belek ru­galmasságát használ­ták fel. Az egykori források szerint e gé­pek az 50—60 kilo­grammos kődarabokat 200—400 méterre >s eldobták. Később a hajítógépekből — a köveken kívül — Ólomgolyókat, nehéz nyilakat és tűzzel megtöltött hordókat is hajítottak ki. Egy- egy hajítás leadására néha órákra volt szükség. A romád magyar lovas hadsereg fő­fegyvere az i) volt. Ezt lóhátról me»et közoen, vágtából is kiválóan kezelték. Közelharc . fegyve­réül az úgynevezett kopját és szablyát használták, védel­mé] pedig bőrsisakot es bőrvértet visel te't, (Folytai)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents