Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-17 / 297. szám
Szerda, 1958. december 17. 6 SOMOGYI NÉPLAP Számos könnyítés és olcsébbítás a MflV-nál 1959. január 1-től a vasúti menetdíjszabásban több változás lép életbe, amelyekről a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumban a következő tájékoztatást adták: Elöljáróban közölhetjük az utasokkal — mondották —, hogy nem lesz drágább a vasúti utazás, nem drágulnak a jegyek, sőt számos egyszerűsítés olcsóbbá teszi a jegyeket. Kiterjesztettek egyes kedvezményeket, és az utazó közönség néhány panaszát orvosolták. Az utasok kívánságára húsz forintról tíz forintra csökkentik azt a bírságot, amelyet akkor fizetnek, ha nem a megváltott jegy szerinti osztályú kocsiban tartózkodnak, vagy tovább akarnak utazni az eredeti jegy szerinti távolságnál. A MÁV az új menetdíjszabásban is vállalja a visszafizetési kötelezettséget, vagyis ha nem sebes, hanem rendes vonaton, vagy ha nem I., hanem II. osztályú kocsiban, esetleg rövidebb távolságra utazik valaki, mint ameny- nyire jegye szól, azon az állomáson, ahol leszáll, visszakérheti a különbözetet. A MÁV-nak csak az az egy kérése van, hogy az utasok ilyenkor legyenek türelmesek, mert a pénztárak kötelesek előbb az elutazni kívánókat kiszolgálni. A menettérti jegyeknél eddig 8 féle utámfizetési módot alkalmaztak, ezt háromra csökkentették. Kedvezményt jelent a közönségnek, hogy ha az_ ország egyik részéből a másikba a főváros érintésével utazik, az eddiginél olcsóbban kapja a jegyet, mert megszüntették Budapest metszőpont jellegét Az útiköltség ugyanis annál olcsóbb, minél messzebbre szólnak a jegyek. Ezután folytatólagosan kell kiszámítani az egész utazás kilométerenkénti menetdíját akkor is, ha Budapestet érintette az utas. Kiterjesztették a szüleiket eltartó vagy segítő dolgozók kedvezményeit is. Január 1-től havonta nem egyszer, hanem kétszer utazhatnak haza fél jeggyel. A jövő évtől kezdve egy sor jegy- típus nyomását megtakarítják, mert rájöttek arra, hogy számos kedvezményes jegy ára azonos más osztálybeli jegy árával. Ezek a jegvti- pusok a nyomtatás költségeivel, 10—60 fillérrel olcsóbbak lesznek; Qjinßcal, dáliái, zmixxei Földművesszövetkezeti kulturális bemutató Nagyatádon Nincs igazuk azoknak, akik azt állítják, hogy az öntevékeny művészeti csoportok produkciói iránt nem érdeklődnek az emberek; hogy a népi együttesek működése, szerepeltetése idejét múlt dolog, mert a mai ember csak a modern felé vonzódik. Szerintük a hivatásos együttesek vidéki szereplései, a rádió és a film s ma már a televízió adásai úgy elhomályosítják a népi kultúra jelentőségét, hogy rövid időn belül minimálisra csökken vagy éppen meg is szűnik az öntevékeny művészeti mozgalom, mert igény hiányában nem lesz rá szükség. Egyáltalán nem így van! Igaz, az örvendetesen kiszélesedett magasfokú kulturális szolgáltatás az egész népre kiterjed, és ennek áldásai nyomán nagymértékben nőtt népünk általános műveltsége, s ezzel párhuzamosan nőtt és egyre nő kulturális igénye is. Ez azonban nem a népi kultúra kiszorítását célozza, hanem a népi kultúra még erőteljesebb gyarapítását, a követelményeknek, a megnövekedett igényeknek megfelelően még magasabb színvonalra való emelését sürgeti. Efelől eddig sem volt kétségem, de a nagyatádi földműves szövetkezeti kulturális bemutató ebben a hitemben még inkább megerősített. A vasárnapi földművesszövetkezeti kulturális bemutatóra tömegesen özönlöttek az j nagynak. Nagy érdeme a kó- emberek a nagyatádi művelő- rusnak a helyes műsorválasz- dési házba, pedig a bemutató tás, ez már évek óta erőssége, alatt bajnoki futballmérkőzés A kórus mindig bátran tűz is volt. (Néhányan elmentek műsorára mozgalmi és tömeg- ügy un a bemutatóról a meccs- j dalt is a népdalokon kívül. Jó re, de még ők is két óra hosz- ! hatású volt a népdalcsokor szat gyönyörködhettek a szí- előadása népi zene kísérettel, nes műsorban.) Igazán felejthetetlen, szép és összességében kerek bemutatónak lehettek szemtanúi a nézők. Nem is voltak mostohák a szereplő együttesekhez, s viharzó tapsorkánnal jutalmazták számaikat. Nehéz volna eldönteni, hogy melyik műsorszám volt a legszebb, mert a változatos műsor úgy állt ösz- sze, hogy a különböző műfajokat más-más községek részéről képviselték, és ezek mindegyike igényes volt, kivéve a színjátszást. Egyedül a népi tánc szerepelt több község részéről. A bemutatón tulajdon- ; legnagyobb sikerét s egyképpen a dél-somogyi földmű- ~en a zenekarok legnagyobb de jó lenne zenekarukat kiegészíteni és felerősíteni. Egyetlen szavalatot hallottunk. Kishalmi Piroska, a nagyatádiak szavalója Arany: Tetemrehívás c. balladáját mondta el. Kár, hogy nem könnyebb verset választott. A babócsai tánccsoport a Ci- gándi csárdást mutatta be megérdemelt sikerrel. Táncuk harmonikusan ölelkezett a népi zenekari kísérettel, s ez az együttes hatás jó hangulatot teremtett a hálás nézők körében. A tánc befejezése azonban fura. A babócsai együttes vesszövetkezeti csoportok lálkoztak. A gyorsan pergő műsort tasikerét is — a babócsai népi zenekar bravúros tehetségű cimbalmosa: Kovács Janika kadarkúti énekkar nyitotta vívt& ki- Boszorkányos gyorsa- meg. Őket már ismerik a me- zeneileg mégis kifogásgyében, többször szerepeltek j cimbalomszólója (Dinxcu: megyei bemutatón, s örvende- . Pacsirta) olyan fergeteges sii i—* —’------ a rendezős zám engedélyezésére kényszeritette. tesen tapasztaltuk vasárnap, j kfrt alptott, hogy a hogy a kórus ismét magára ta- 1 se®et raadas-s Iáit: az év eleji visszaesés után újból felfelé ível. A kórus lelkes tagjainak töretlen munkáján kívül ez az új kórusvezetőnek, Orbán Gézának köszönhető, aki méltó utóda lesz a nyugalomba vonult régi karFelkutatják a Russzanov-expedíció maradványait A Russzanov-expedíció 1912-ben felfedezte a Sze- vemaja Zemlja-szigetet a Kara-tengerben, és elsőnek kísérelte meg, hogy a sarki jégen keresztül utat törjön a Csendes-óceán felé. Az expedíciót Vlagyimir Russza- nov orosz kutató vezette; tíz tagja között volt Juliette Jean francia egyetemi hallgatónő is. Az expedíció tagjai 1912 nyarán indultak útnak a «■Herkules« motoroshajón. Augusztusban jelentést küldtek az orosz hatóságoknak a Matoskin-szorosból. Jelentésükből arra következtettek, hogy a »Herkules« igyekszik utat tömi a Csendes-óceán felé. Ez volt az utolsó hír az expedícióról. Húsz évvel később a Kara-tenger egyik szigetén felfedezték a »Herkules« egyik mentőbójáját. Legutóbb ugyanazon a vidéken megtalálták Russzanov és társai felszereléséhez tartozó apróbb tárgyakat: órákat és egy fényképezőgépet. 1959-ben szovjet expedíció indul a Szevernaja Zemlja-szi- getre. Abban reménykednek, hogy sikerül tisztázni az expedíció sorsát. Vasárnap éppen a Néplapot tam, tott reggel Somogyi olvasgat- amikor beron- feleségem a Víz és tűz konyhából, s szigorúan kijelentette: — Ma nem kapsz ebédet! Hirtelen számba vettem: ugyan minő főbenjáró bűnt követhettem el, amiért ily szigorún ítél a konyha koronázatlan királya. Rémlik, hogy még szombaton készítettem fel tüzelőt, végigjártam az üzleteket és bevásároltam. Igaz, reggel elmulasztottam a takarítást, s a gyereket se tettem tisztába. Talán innét a szörnyű bosszú.., — Mégiscsak disz- uöság — füstölgőit ő. i— Éppen elegem vem a városodból. (Ahá, másfelé terelődik a szó.) Ezt véded te minduntalan, ezt dicsérgeted nekem. Es ráadásul itt akarod leélni az életedet? De nem velem, vedd tudomásul. .. Eleiem párja mindig kifogásokat emel szülővárosom ellen. Elvégre nem ide való. Csak győzzem naphosszat hangoz» tatni, hogy itt szép, itt jó, hogy nincs is nagyszerűbb város a világon. Nevezzenek bár megalkuvónak, gyomromról lévén szó, ezúttal engedtem, — Igazad van, valóban nem is csodálom, hogy eleged van ebből a városból. De azért igazán főzhetnél egy kis ebédet... — Mfijd ha lesz víz! Először arra gondoltam, áramszünet van. Olyankor szokott kiapadni a csap, mely működése idején sokszor mosza- tokkal, apró szálas növényekkel teli vizet áraszt. Bekapcsoltam a rádiót. Szólt. Diadalittasan rohantam a konyhába. Majd én megmutatom, hogy mégiscsak van víz. Nem fogadhatok, el ilyen kifogásokat. S a csap odakint kajánul ellenszegült. Valami víz nélküli bugyborékolást hallottam csak, mintha azt mondaná: nem eszel ma, azért sem eszel,.. Nincs áramszünet — ez már szinte hiányzott az ünnepi napirendről. — De akkor mfért nincs viz ? Lehorgasztott fővel próbáltam megmagyarázni: — Lehetetlen, itt valami tévedés van. Éppen most olvastam a Somogyi Néplap vasárnapi számának hírei között, hogy javult a város vízellátása. Hogy naponta 100 köbméterrel többet kap a lakosság az új kút beállításával. Hát csak nekünk is jut abból néhány köbcenti__ — Bánom is én, hogy mit írtok ti. Nincs víz, nincs ebéd és kész! Talán tíz óra lehetett akkor. A rádióban tudományos előadást hallottam arról, luogy az emberi test kétharmad része víz. Rettentő szomjú- ság gyötört. Legszívesebben kicsavartam volna magam. Feleségemet már nem mertem szólítani. Leült kézimunkázni, s én a konyhába rohantam. A tejeslábos üresen bámult rám. A rádió szólt, bekapcsoltam az ösz- szes villanyt, hogy ellensúlyozzam a vízhiányt. Aztán próbálkoztam, hogy hozok egy kis bort. — Nem jó a húslevesbe — mondta 5. — Szódavizet hozok. — Nem ajánlom neked. — Menjünk a Békébe ebédelni. — Mit gondolsz, ott talán murcival mosogatnak? = Hozok vizet a Donnerből, ott vannak kutak. — Csak nem gondolod ? Elszoktam már a tiszta víztől — mondta kényesen... így ment ez délután négyig, nélkül, víz Osztatlan sikert aratott a nagyatádi népi zenekar is. Kulturált előadásmód jellemezte minden számukat. A zenekart Horváth Ferenc prímás kitűnően fogta össze. Szépen kísérte a nagyatádiak »magánénekesét«: Farkas Józsefet is, akinek szívesen tapsolt a közönség. A lakácsai délszláv népi együttes kiforrott, könnyed táncaival, lágyan zsongó, meleg délszláv dalaival és szép csengésű pengetős zenekarával gyönyörködtette a közönséget. Az egész együttes olyan felszabadult, természetes maga- biztossággal adta elő többrészes műsorát, hogy az ember néha úgy érezte: nekik tán ez a főfoglalkozásuk. Két színjátszó csoport mutatta be műsorát: a babócsaiak Magyar: »A férj is valaki« c. vidám jelenetét hozták színre, a nagyatádiak pedig »A zsebek és emberek«-et toldoz- gatták, amely Cseres Tibor vígjátéka. A babócsai színjátszók könnyebb feladatra jobb színjátszókkal vállalkoztak, és szépen oldották meg. Kár, hogy a sivár környezet, az esztétikailag rossz hatású háttér zavarta és megbontotta a cselekményt. Sajnos, a nagyatádiak próbálkozása nem járt kellő eredménnyel. Kidolgozatlan, elnagyolt volt a rendezés. Mindkét színjátszó csoport dicséretére válik, hogy EbédJmai témájú darabot választott. nélkül.) A barcsiak népi tánccsoportAztán egyszer csokija komoly ígéret. Szép, igé- csöpögni kezdett. ) nyes tánckompozíciókat mu— Van víz! — ro-itattak be, amelyeknek ko- hantam be ujjongva. ) reográfiáját Szerecz József ké— Csak nem gon- 4 szítette. Különösen szép és vádolod, hogy négy) lóban somogyi lelkiségű a Sodrakor nekiáJlok főz-i mogyi kanásztánc. A táncot ni? Mosd ki, légy ) csiszolgatni kell még. Román szíves, a pelenkákat, 4 népi táncuk azonban magyar töröld Jel a konyhát, 4 verbunknak sikerült. A Vizs- az előszobát, csinálj 4 lási párosban pedig nagyon a gyereknek limoná-i nőies az éltáncos fiú páros áét. Mire kész leszel,# karlengetése. felöltözöm, és me-4 A csokonyavisontai lányok gyünk a moziba! 4 tánca magán viselte a nemrég Gyorsan bementem f alakult csoport kezdeti nehéz- a kamrába, me get-\ ségeit, de nincs okuk a csüg- tem hat almát és egyJ gedésre, mert kellő gyakorlásiéi citromot. Ittam* sál formás tánccsoporttá válhatnak. Végül a hedrehelyi népi együttes örvendeztette meg ragyogó műsorával a nagyatádiakat. Ismert műsor, a Komalakodalom tárult a nézők elé, amelyet a hedrehelyiek két év múltán ismét felújítottak. Az együttes igazi népi zamattal Aztán megnyugod- \ tolmácsolta a kedves népszo- tam. Újra kezembe i kást, és életteli alakjaival fedettem az újságot, sj ledhetetlen élményt nyújtott. A gyönyörű előadás igazán megérdemelte a sok vastapsot. Dicséret illeti a Szövetkezetek Somogy megyei Központját a bemutatóért. Igazolódott, hogy helyes a kulturális találkozókat bemutató jelleggel megrendezni, mert így komoly művészi élményt kapnak a né- eloltotta é zők és megérdemelt tapsot a csapból t szereplők, s ez kedves emléke rá egy liter vizet mo- szattal, aztán leültem olvasni. Mondanom sem kell, hogy a vízhiány után a pelenkamosás hiánya okozott konfliktust családi életünkben. fennhangon olvasni kezdtem, »Javulj a város vízellátása...« Feleségem rám nézett, s mint aki elégnek minősítette *büntetésemet, felállt. — Sütök neked egy kis rántottét, jó? Mégiscsak a tüzet a Könyvekről — olvasóknak :i VÁDIRAT NÁCIZMUS ELLEN A magyarországi nácizmus végtelen sok bűnének egy sajátos fajtáját leplezd le ez a vádirat: a zsidóüldöziést. A hazugság »jogrend«-jéne k megdöbbentő fénykép« tárul elénk e lapokon. Hiteles dokumentumok : minisztertanácsi jegyzőkönyvek, bizalmas feljegyzések, titkos jelentéseik, látszatra »törvényes« alapú rendeletek követik egymást időrendben. 1944. március 19- től két hónap zsidóellenes intézkedései sorakoznak fel, képet adván a Sztójay-bábkor- mány kapkodó, hazug, képmutató, jogrendet imitáló, a jogászi műnyelv ködébe burkolózó, embertelen, bűnös politikájá- ról. GOETHE: RÓMAI ELÉGIÁK Goethe világhírű, huszonnégy elégiából álló szerelmes- vers-ciklusa önálló kötetben Magyarországon most lát első ízben napvilágot. Amit Goethe Eckermann-nak mondott »A napló« című költeményéről, az a Római elégiákra is találó volt a maga korában: »Céljában ... nagyon erkölcsös, egyes motívumaiban azonban any- nyira szókimondóan természetes és igaz, hogy a világ az ilyenféléket erkölcstelennek szokta nevezni«. A kötetet, mely bibliofil kiadásban jelenik meg, méltán egészíti ki Max Schwimmer német Nemzeti-díjas grafikusművész huszonnégy illusztrációja. GELLERT OSZKÁR: DALOLÓ HUNGÁRIA Ez a lírai vallomás a magyar múzsáról, a magyar költészetről, különösképpen a magyar költészet XX. századának négy nagy nemzedékéről, melynek mindegyikével a kortársi és baráti, költőtársi viszony ezer szála fűzte össze Gellért Oszkárt, újszerű és semmihez sem hasonlítható vállalkozás. Értéke és eredménye méltó a költő életművéhez, s az olvasó számára különösen azáltal válik vonzóvá és közvetlenné, hogy itt egy valódi költő beszél, versben, a magyar költészet útjáról, feladatáról, szívünket eltöltő nagyságáról. BERTOLT BRECHT: GALILEI ÉLETE A kiváló német író a harmincas évek végén írt, s az atomkorszakot előrevető darabja sokrétűen állítja elénk Galilei alakját. Megmutatja a harcos tudóst, aki tudományos eredményeivel, felfedezéseivel új kort készít elő az emberiség történetében, de ugyanakkor a kényelmes életért megalkuvó gyenge öregembert is. Galilei maga mond ítéletet önmaga felett, s ezzel kifejti a darab alapgondolatát: a tudós és átvitt értelemben az egész értelmiség felelősségét a társadalomért, a haladásért. HERMANN LIPÖT: A MÜYÉSZASZTAL A kiváló művész megszokott munkaeszközei: az ecset és a ceruza mellé ezúttal besorolta az írótollat is, hogy olvasóival maradéktalanul megoszthassa gazdag életének derűs pillanatait. Szó és rajz egyaránt jóízű humort áraszt ebben a könyvben, azt a sajátos, máshoz alig hasonlitható humort, amely ott villan fel a művészasztalnál, a pillanatnyi helyzet szüld, s éppen ebből ered frissesége, amely ellenáll az időnek, s amelyet az évek múlása sem fonnyaszt el. A művészasztal hangulatát közvetíti Hermann Lápót olyan elragadó közvetlenséggel, ami az élő szó varázsával hat. A könyv lapjain megelevenednek a század eleji magyar művészeti élet nagy alakjai: Szinyei Marsé Pál, Lechner Ödön, Fényes Adolf és még solkan. A kötet 82 szöveg közti rajza egészíti ki a szöveg mondanivalóját c söpörgő sárga folya- r marad minden résztvevőnek. dák-*. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: ÍRÓK. FESTŐK, TUDÓSOK A XX. századi magyar irodalom nagy literátorának életművéhez éppemannyira hozzátartoznak tanulmányai és kritikái, mint költeményei, regényei, elbeszélései. Ez az új kétkötetes mű Kosztolányinak magyar kortársakról való portréit, kritikáit cikkeit, tanulmányait gyűjti össze: csak egy- harmad része jelent meg tizenöt évvel ezelőtt a Kartársak című kötetben, a többi mindeddig folyóiratok és napilapok hasábjain lappangott, írókról, festőkről, zenészekről, tudósokról szólnak a választékosán megírt és gondolatokban gazdag írások, melyekből egy kor irodalmának és egy kivételesen érzékeny lelkű nagy írónak ízléstörténete tárul az olvasó elé. Felvonulnak többek között Bartók, Ady, Móricz, Babits, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Rippl-Rónai, Krúdy, Karinthy, Füst Milán, Osváth Ernő, Gombócz Zoltán; ELEK ISTVÁN: MERÉNYLET A VILÁGŰRBEN A Hold kiaknázása után sor kerül a Mars bolygó gazdasági kiaknázására. A feladattal a világkormány az Euráziai Regionális Államszövetséget bízza meg. Ez a döntés a Világal- lam ellenségeit bűnös manipulációkra indítja, amelyek következtében a Mars-kolónia halálos veszélybe kerül. Egy fiatal újságírónak a világűrben tanúsított hősiessége azonban megmenti a Marson dolgozó sok ezer embert a biztos pusztulástól. Az izgalmas, fantasztikus regény cselekményét egy kedves szerelem fordulatos története teszi teljessé. BARCSAY JENŐ: EMBER ÉS DRAPÉRIA Barcsay Jenő: »Művészeti anatómia« című világsikert aratott művében az emberi test felépítését vizsgálta a művészi ábrázolás szempontjából. Uj könyvében tovább lép: ezúttal az élő emberi alakon redőződő drapériát tanulmányozza. E kötet a vizsgálódásai során megállapított törvényszerűségeket sommázó rajzait foglalja magában. A könyv 68 képtábláját kisebb, összefüggő képcsoportokra bontja a világos, közérthető magyarázó szöveg, SPORT ÉS SZÉPSÉG (Jávori) < Az album seregnyi ragyogó fényképen mutatja be valamennyi sportág szépségét, izgalmát, testet-lelket nemesítő nagyszerűségét. A képek túlnyomó része riportkóp. Sportolókat, sportoló gyermekeket, sporteseményeket örökítenek meg legkiválóbb művészfotogHonfi István ráfusalnk, akik egyaránt ismerik a sportolás fortélyait és a fényképezés technikáját. De akad ebben az albumban számos olyan felvétel is, amely ragyogó példája az úgynevezett módszeres spartfényké- pezésnek, az oktató, nevelő sportképeknek. Ezekben is tökéletesen egymásra talál s sport és a szépség.