Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-13 / 294. szám
Szombat, 1958. december 13. 2 SOMOGYI NÉPLAP Péter János felszólalása az ENSZ közgyűlésén ' (Folytatás az 1. oldalról.) derült, hogy egy jelentős számú csoport élén rejtett utakon már évek óta összeesküvést szőtt az ország törvényes rendjének megdöntésére, s így az egész nemzet sorsát kockára tette. Az ellenforradalom vezetőinek »erkölcsi« magatartását példákkal jellemezte. A magyar nép sokat szenvedett az évszázadok során és mint minden nemzet történetében a magyarban is voltak árulók, de a magyar nép történelme során sToha egyikük sem követett el nagyobb árulást, egyikük sem veszélyeztette jobban az egész nép életét, mint Nagy Imre és társai. Viszont semmilyen vádat nem emeltek a magyar hatóságok a Nagy Imre-csoport olyan tagjai ellen, akiknek az áruló cselekményekben részük nem volt, csupán kormányának tagjai voltak. A továbbiakban Péter János tényeket ismertetett, hogy milyen gyorsan rendezte a magyar nép az ellenforradalomból eredő összes problémákat. Ezek a tények és a magyarországi választások eredménye bizonyítja, hogy a magyar nép helyesli ezt a politikát, amely kiküszöbölte az ellenforradalom veszélyét, s amely szoros barátságot teremtett a szocialista országokkal és baráti együttműködést az összes békeszerető népekkel. A magyar nép, a magyar kérdés egyetlen illetékes bírája döntött, s ezt a tényt mindazoknak, akik e kérdésben érdekeltek, tudomásul kell venniük. Kormányom arra törekszik — mondotta ezután —, hogy ezekben a lényeges kérdésekben diplomáciai úton megegyezésre jusson. Ha diplomáciai erőfeszítéseink révén nem sikerül elérnünk, hogy ezek a káros tevékenységek megszűnjenek, akkor kormányom a nemzetközi béke és biztonság érdekében kénytelen lesz az ügyet az Egyesült Nemzetek elé terjeszteni. Nem szeretném, ha félreértenének — mondotta. — Nekünk Magyarországon nincs szükségünk az Egyesült Államok segítségére, hogy erősítsük a barátságot a Szovjetunió és Magyarország között. Nekünk valami másra van szükségünk, és itt nagyon komolyan és világosan szeretnék beszélni. Ha az amerikai külügyminisztériumnak valami vitája van a Szovjetunióval, kímélje meg Magyarországot attól, hogy fő fegyverként és faltörő kosként használja fel ebben a vitában. Az Egyesült Államok nagyhatalom. Én magyarázzam meg ezt az Egyesült Államok képviselőjének? Ez kétségtelen, bár talán nem olyan nagy, mint egyesek gondolják. De elég nagy ahhoz, hogy ne használjon fel vitáiban babérok szerzésére egy olyan kis országot, mint Magyarország. Igen, Magyarország joggal követeli, hogy ne használják fel a hidegháború szítására. Befejezésül Péter János megállapította: a magyar delegáció meg van győződve arról, hogy a legegyszerűbb lépés az volna, ha a kérdést törölnék a napirendről, mivel annak minden jelenlegi vonatkozása a Magyar Népköztársaság belső joghatósága alá tartozik, és ez a vita semmilyen hasznos célt nem szolgál, csak kárt okoz a magyar népnek, a világszervezetnek és a nemzetközi helyzetnek általában. Kormányom azért fog dolgozni, hogy csökkentse a nemzetközi feszültséget, és javítsa a nemzetközi kapcsolatokat. Azért fog dolgozni, hogy az összes, Magyarországgal kapcsolatos határozatokat visszavonják. Ez hasznára fog válni a magyár ^népnek és ennek a szervezetnek egyaránt — mondotta Péter János. A TASZSZ NYILATKOZATA A BERLINI KÉRDÉSROLt Moszkva (TASZSZ). Két hét telt el azóta, hogy a szovjet kormány az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország, valamint a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kormányához intézett jegyzékeiben közölte elhatározását: intézkedéseket tesz Berlin külföldi megszállási rendszerének megszüntetésére, s egyúttal konkrét javaslatokat tett a berlini kérdés megoldásának módjaira A szovjet kormány kezdeményezése általános figyelmet keltett, és támogatásra talált sok állam, valamint széles társadalmi körök részéről is — állapítja meg a TASZSZ nyilatkozta, majd rámutat: A legszélesebb körökben megállapítják annak a szovjet javaslatnak elfogulatlan jellegét, hogy Nyu- gat-Berlint nyilvánítsák szabad várossá. Sajnos azonban meg kell állapítani hogy egészen más jellegű az az álláspont, amelyet egyes nyugati hatalmak — NATO-tagállamok — hivatalos képviselői a Berlinre vonatkozó szovjet javaslatokkal szemben elfoglalnak. Az Egyesült Államok elnökének és külügyminiszterének, Nagy-Britannia külügyminiszterének, valamint az NSZK kancellárjának nyilatkozatából csupán egy következtetés vonható le: az említett államok kormányai változatlanul vonakodnak attól, hogy józanul értékeljék azt a helyzetet, amely a nyugatberlini megszállási rendszere következtében kialakult. Eisenhower elnök állást foglalt a szovjet javaslatok ellen, s december 10-i sajtóértekezletén kijelentette: az Egyesült Államokat, valamint Angliát és Franciaországot »terheli az a felelősség és kötelesség .. hogy megóvják Berlin nyugati részének szabadságát«. Helyénvaló, hogy megkérdezzük, ebben az esetben ki követ ,el -.merényletet, Nyugat-Berlin »szabadsága« ellen? Ismeretes, hogy a szovNAZIM HIKMET: A bék ÜJABB QYÖZELMEK BIZTOSÍTÉKA Nemrégiben fejeztem be új darabomat, amely N egy Európa felett atombombát szállító amerikai pilótáról szól. Ezek a bombák Damoklész kardjaként függnek a franciák, angolok, portugálok, belgák s az összes földrész más lakói feje felett. Darabom hőse — a pilóta — elveszti az eszét. Mi lesz most? A világot háború veszélyezteti ... Ezt a témát az életből merítettem. Igaz, hogy az amerikai politikai személyiségek kijelentik, hogy az atombombát szállító repülőgépek a béke fenntartásához szükségesek. A kapitalistáknak ez a demagóg manővere mindennél súlyosabb ítéletet kap a népek szívében. Hiábavalónk a sötét erők próbálkozásai. A világbéke fennmarad. A béke erejérek és legyőzhetetlenségének újabb bizonyítékát adják Hruscsov elvtárs beszámolójának tézisei. A tézisekben sok számmal találkozhatunk. Ezek a számok azonban élnek, a szovjet emberekhez szólnak. De nemcsak hozzájuk, hanem a világ valamennyi egyszerű emberéhez. Október országának nagyszerű eredményeiről s azokról a feladatokról beszélnek, amelyeket a lenini Központi Bizottság a következő hét évre kitűzött. Élénken, meggyőzően, s reálisan érvelnek.... Talán nincs okunk az örömre és a büszkeségre, amikor megtudjuk, hogy álmaink országa, a világ dolgozóinak hazája, a Szovjetunió az öntöttikis-, acél, szén- és elektromosenergia termelés abszolút színvonalát tekintve túlszárnyalta az olyan fejlett kapitalista országokat, mint Anglia, Nyu- gat-Németország és Francia- ország? Lehet, hogy amit most mondok, kissé csodálkozva fogadják majd az ellenséges tábor urai: mi sohasem kételkedtünk abban, hogy a Szovjetunió így és csakis így fejlődik majd. Emlékszem, hogy a húszas években mint a Keleti Akadémia hallgatója barátommal — Emi Siao kínai költővel — arról az időről álmodoztunk, amely ma már valósággá vált. De nemcsak álmodoztunk, hanem meggyőződéssel váltottuk, hogy az új szocialista állam győzni fog. Biztos hitünket Marx és Lenin nagy tanításainak legyőzhetetlenségére, a forradalom ügyének rendithetet- lenségére és a kommunista párt köré tömörült tömegek egységére és erejére alapoztuk. Napjainkban mind magasabb csúcsokra emelkedik a szovjet ember, a kommunizmus építője, a kommunista holnap megteremtője. Ez az ember már nemcsak az álmodozók képzeletében létezik, hanem a szovjet szocialista társadalomban, amely neveli és formálja őt. Mily nagyszerű, történelmi gondolatok intődnek fel, amikor kommunista brigádok indulnak a kommunizmus felépítésére — nemes szívvel, tiszta lélekkel, erőtől duzzadó karokkal. A szovjet tervek óriások, de teljesen reálisak. Csak a legelvetemültebb ellenség vagy a teljesen őrült kétel- lcedhet e tervek realitásában, megvalósításában. A Szovjetuniót több más szocializmust építő ország követi az újabb magaslatok felé vezető úton. Ezekről a sikerekről örömmel vesznek tudomást Európa, Ázsia és Amerika dolgozói. A hétéves terv számai nemcsak a szovjet embereikhez, hanem a sztanbuli munkásokhoz, a francia, parasztokhoz, India és Burma lakóhihoz is szólnak. Nem véletlenül beszéltem Indiáról és Burmáról. Ezekben az államokban csakúgy, mint az Egyesült Arab Köztársaságban és a gyarmati igától megszabadult más országikban különösen nagy figyelemmel kísérik a tézisek számait. Sokan talán el is gondolkodnak azon, hogy ezek a számok ragyogó csillagokként tudatják ország- gal-világgal: a Szovjetunió a béke, a haladás, a munka emberének hazája. Ebből az országból mesterséges holdak és nem atombombát szállító repülőgépek emelkednek a magasba. A téziseket elolvasva szerelném teljes szívből megköszönni a Szovjetunió Kommunista Pártjának, hogy az emberek millióit a napfény, a boldogság felé vezeti. Újult erővel akarok harcolni a szocializmus minden rendű és rangú ellenségével szemben. A tézisek egyaránt lelkesítik a munkást és a parasztot, az orvost és a költőt, a diákot és a professzort, mindenkit, aki becsületesen dolgozik. Jet kormány javaslatai nem irányulnak a nyugatberlini társadalmi életfeltételek megsértésére. A Szovjetunió nem akar semmiféle kárt okozni a nyugati hatalmak tekintélyének. Sőt, a szovjet kormány kifejezte azt a készségét hogy a többi hatalmakkal együtt garantálja a szabad város státusának megtartását a nyugatberlini politikai és gazdasági életbe való be nem avatkozást. A TASZSZ nyilatkozata ezután sorra leleplezi a nyugati államférfiak kijelentéseinek képtelenségét, és rámutat: A nyugati hatalmak uralkodó körei ki akarnak bújni a berlini helyzet rendezése alól, és ezért újra a régi módszerhez folyamodnak, amint ezt már nemegyszer tették, hogy meghiúsítsák fontos nemzetközi problémák megoldását: Németország újraegyesítésének problémájához fűzik számításaikat. A négy hatalom — úgymond — ne a berlini kérdést vitassa , meg, hanem »az egész német helyzetről« tárgyaljon, ahogyan ezt nemrég Lloyd mondta. S emellett ismét a régi, már eikoptatott ócska lemezt veszik elő »Németországnak szabad választások útján történő egyesítéséről«. De kit akarnak becsapni a nyugati hatalmak politikusai, amikor előveszik a négy hatalomnak a német újraegyesítésre vonatkozó tárgyalásait, ezt a hírhedt programot, mely már régen a történelem lomtárába került. A Szovjetunió nem vesz részt semmiféle tárgyaláson, amelynek az a célja, h»gy Németország egyesítésének kérdését a németek háta mögött és a németek helyett oldja meg. Más dolog a német békeszerződés előkészítése és megkötése. A szovjet kormány soha nem tagadta a négy hatalomnak e kérdésben való illetékességét. A szovjet kormány bármikor részt vesz olyan táramelyek a német békeszerződés előkészítésére j irányulnak. J A nyilatkozat ezután hang- | súlyozza, hogy a Szovjetunió ♦ mindig Németország békés, de♦ mokratikus egyesítése mellett ! foglalt állást, s ma is teljes | mértékben támogatja Német♦ ország egyesítésének egyetlen ! reális programját: a két német J állam megegyezését. A német kérdés megoldására csak egy alap kínálkozik: a két német állam létének elismerése, azaz a Németországban kialakult | tényleges helyzet elismerése. ♦ | Elmondhatjuk, hogy a NA- ♦ TO-országok államférfiai kö- j zül senki sem bizonyult a ber- » lini kérdésben előterjesztett | szovjet javaslatok oly heves | ellenfelének, mint Adenauer, I az NSZK kormányának feje. A I * kancellárt a berlini kérdés megegyezésen alapuló rendezésének már csak a gondolata is kihozza sodrából, pedig ezt a , megoldást diktálják az európai } béke érdekei és a német nép | jogainak biztosítása. | A szövetségi kormány fejé- : nek féktelen nyilatkozatai azt l mutatják, hogy bár a kancel- ♦ lár sokéves politikai tevé- | kenységre tekinthet vissza, í mégsem tanulta meg, hogy i okulnia kell a történelem ta- ♦ pasztalataiból. I A kommunizmussal szem- | ben érzett gyű'ö'»te, am»- ♦ Írét A1 aju'rmn'in! 'an j elárul, iéptcn-nyomon a | Hitler által követett útra j viszi őt A szövetségi kan- I cellar az európai hideghá- I ború legfőbb sugallmazó- t jának szomorú hírnevét ! vívta ki. Í Adenauer elsősorban attól fél, hogy a külföldi csapatok |— isten ments — elhagyják 5 Nyugat-Berlint, és átadják a ♦ németeknek. Adenauer aligha- J nem jobban' szivén viseli a ♦ nyugat-berlini megszállók el- * avult jogait, mint maguk a j megszállók. Micsoda képtelen {helyzet! Nem véletlenül állapítják még, hogy Adenauer j a 7 j úgy vonul be Németország f történetébe, mint »a megszál-f lás kancellárja«, mint az* egyetlen német kancellár, akinek egész politikája Németország külföldi megszállásának fenntartására irányult. A nyilatkozat hangsúlyozza továbbá: Adenauer kancellár és azok a nyugatnémet körök, amelyek támogatják a kancellár politikáját arra törekednek, hogy Nyugat-Berlin adott pillanatban a Német Demokratikus Köztársaság ellen irányuló agresszió, testvérgyilkos háború kirobbantásának; támaszpontjává tegyék. Tudják azonban, hogy a nyugat-berlini felvonulási területet nem tarthatják meg saját erejükből, s ezért a megszállók szuronyaira számítanak. A szovjet kormánynak szilárd az az elhatározása, hogy megteszi mindazokat az intézkedéseket, amelyeket a Berlinben uralkodó rendkívüli f helyzet megszüntetésének fel- f adata megkíván. A szovjet á kormány szívesebben szüntet- A né meg Berlin megszállási stá- } tusát a többi érdekelt hatalommal való ésszerű megálla podás útján, s továbbra is reméli, hogy ez az út járható. Ha azonban az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormánya nem akar együttműködni a Szovjetunióval ennek a feladatnak a megoldásában, akkor a szovjet kormány számára nem marad más hátra, mint ' hogy elhárítsa magától a Berlin megszállási státusának fenntartásával kapcsolatos funkciókat és megfelelő egyezményt kössön a Német Demokratikus Köztársaság kormányával Nyugaton azonban vannak, akik fenyegetőznek, s olyan # hangok hallatszanak, amelyek * erőszak alkalmazását, a tan- f kok megindítását követelik a megszállók nyugat-berlini pozícióinak védelmében. Mit lehet mondani az ilyenfajta követelésekről? Ezeket nem a józan ész diktálja. Vajon nem világos-e, hogy minden olyan kísérlet, amely erőszak segítségével kíván Berlinbe behatolni, támadást jelentene a Német Demokratikus Köztársaság ellen, s egyúttal a varsói szerződésben résztvevő szövetségesei ellen. Felhívhatnék a figyelmet arra, hogy a szovjet csapatok nem azért vannak Kelet-Német- országban, hogy megmutassák az utat Berlin felé a nyugati hatalmaknak. A Német Demokratikus Köztársaság ellen irányuló támadás esetén az agresszoroknalc megfelelő választ adnának a varsó' szerződésben résztvevő államok egyesült fegyveres erői. A Német Demokratikus Köztársaság biztonsága jó kezekben van. A TASZSZ-nyilatkozat végül leszögezi: azoknak a lelki egyensúlyukat vesztett vezetőknek nyomán haladni, akik ma Berlinnel kapcsolatban erőszak alkalmazásáról kiáltoznak, egyértelmű lenne a háború veszélyének felidézésével az emberiségre nézve oly súlyos összes következményekkel együtt. A megkezdett háborús konfliktust aligha lehetne korlátok közé szorítani. Mindkét részről bevetésre kerülnének a legújabb pusztító eszközök, a nukleáris és a rakétafegyver is. Vajon ezt akarják-e elérni azok, akik tankokat akarnak küldeni Berlin ellen? A Szovjetuniónak Berlin megszállási státusa megszüntetésére vonatkozó javaslatai teljes mértékben lehetővé teszi Nyugat-Berlin kérdésének az európai béke érdekei szerint történő megoldását anélkül, hogy ebből kár származna bármelyik nagyhatalomra, és úgy, hogy az feltétlen hasznára válnék a német népnek. A szovjet emberek szeretnék hinni, hogy a nyugati hatalmak kormányai reális szellemben foglalkoznak ezekkel a javaslatokkal, elvetik maguktól mindazt, amit ma megbolygatott indulatok sugalmaznak, és józan ésszel, tárgyilagosan ítélik meg a helyzetet. Aki Hitlernek az ötleteket adta Még mindig nem dőlt el véglegesen az a kérdés, hogy Hitler maga kezdeményezte-e a nácipárt fajvédő ámokfutását, vagy pedig Himlerre, Rosenbergre és egyéb tanácsadóira hallgatva folytatta a zsidóüldözést. A bécsi politikai lélektannal foglalkozó intézet vezetője, Wilfried Daim most újabb adatokat tár fel a kérdés megvilágításához. Állítása szerint egy bizonyos Lanz nevű ember volt az, aki Hitlert fajvédő politikájának kialakítására »inspirálta«. Lanz eredetileg cisztercita szerzetes volt, majd egy nő miatt kilépett a rendből. Képzeletét megragadták a középkori feudális lovagrendek, és ezért elhatározta, hogy megalapítja az Uj Templáriusok Rendjét. Feltehető, hogy ezzel polgári származását és zsidó nagyanyját akarta feledtetni. Az új rend »felsőbbrendű« szőke, kékszemű faj kitenyésztését tűzte ki céljául. Osta- ra címmel folyóiratot is alapított, amely fénykorában, 1909 körül 100 000 példányban jelent meg. Wilfried Daim szerint Hitler fiatalkorában jól ismerte Lanzot és olvasta az Ostara-t. A Mein Kampf analízise és Hitlernek Rauschninggal folytatott beszélgetései meglepően igazolják azt az állítást, hogy fajvédő elméletének alapötletét Lanztól nyerte. Csak a következtetésekben ment jóval messzebbre: a zsidóság tömeges kivégzése Hitler egyéni ötlete volt. Daim felfedezte, hogy Strindberg is tagja volt az Uj Templáriusok Rendjének és elmondja, hogy Lanz korának sok kiváló személyiségével levélváltásban állt. Lanz egyébként csak 1954- ben halt meg és az általa alapított rend Ausztriában máig is létezik. Irak februárban lép ki hivatalosan a bagdadi paktumból London (Reuter). Az iraki vezetők elhatározták, hogy 1959. februárjában, amikor a bagdadi paktum értelmében a tagok bejelentik igényüket tagságuk fenntartására, az Iraki Köztársaság ezt nem teszi meg és ezzel hivatalosan is kilép a kommunistaellenes bagdadi egyezmény tagállamai közül. A kubai felkelők öikerei Havanna (AFP—AP). Mint az AP jelenti, a kubai felkelők kormányt szándékoznak létesíteni az általuk ellenőrzött területen, s a diplomáciai elismerésre törekszenek. A Fidelttrikai államok részéről is diplomáciai elismerést kapnak. Ez nagy lendületet adna a Kelet-Kubában mindinkább kibontakozó felkelésnek. Még egy-két napig tart a szokatlan enyhe idő Péntekre virradó éjszaka nyárias jellegű nagy esők voltak az ország különböző vidékein. A dunántúli megyékben pl. 20—25 milliméter csapadék hullott le néhány óra alatt, ami így december derekán ritka jelenség. Budapest felett két frontban vonult át az eső, s reggelre 15 millimétert mértek a megfigyelő állomások. Mint a Meteorológiai Intézet központi előrejelző osztályán elmondták, ez a meny- nyiség több, mint amennyi normális körülmények között egész decemberben esni szokott. A rendkívüli enyheség — a péntekre virradó éjszaka plusz három fok felett maradt a hőmérséklet — már csak egy-két napig tart, valószínűleg vasárnap már hidegebbre fordul az idd.
