Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-13 / 294. szám

Szombat, 1958. december 13. 2 SOMOGYI NÉPLAP Péter János felszólalása az ENSZ közgyűlésén ' (Folytatás az 1. oldalról.) derült, hogy egy jelentős szá­mú csoport élén rejtett utakon már évek óta összeesküvést szőtt az ország törvényes rendjének megdöntésére, s így az egész nemzet sorsát kocká­ra tette. Az ellenforradalom vezetői­nek »erkölcsi« magatartását példákkal jellemezte. A magyar nép sokat szen­vedett az évszázadok so­rán és mint minden nem­zet történetében a magyar­ban is voltak árulók, de a magyar nép történelme so­rán sToha egyikük sem kö­vetett el nagyobb árulást, egyikük sem veszélyeztette jobban az egész nép életét, mint Nagy Imre és társai. Viszont semmilyen vádat nem emeltek a magyar hatóságok a Nagy Imre-csoport olyan tag­jai ellen, akiknek az áruló cselekményekben részük nem volt, csupán kormányának tag­jai voltak. A továbbiakban Péter Já­nos tényeket ismertetett, hogy milyen gyorsan rendezte a magyar nép az ellenforrada­lomból eredő összes problémá­kat. Ezek a tények és a magyarországi választá­sok eredménye bizonyít­ja, hogy a magyar nép he­lyesli ezt a politikát, amely kiküszöbölte az ellenforra­dalom veszélyét, s amely szoros barátságot terem­tett a szocialista országok­kal és baráti együttműkö­dést az összes békeszerető népekkel. A magyar nép, a magyar kér­dés egyetlen illetékes bírája döntött, s ezt a tényt mind­azoknak, akik e kérdésben ér­dekeltek, tudomásul kell ven­niük. Kormányom arra törekszik — mondotta ezután —, hogy ezekben a lényeges kérdések­ben diplomáciai úton meg­egyezésre jusson. Ha diplomá­ciai erőfeszítéseink révén nem sikerül elérnünk, hogy ezek a káros tevékenységek megszűn­jenek, akkor kormányom a nemzetközi béke és biztonság érdekében kénytelen lesz az ügyet az Egyesült Nemzetek elé terjeszteni. Nem szeretném, ha félreér­tenének — mondotta. — Ne­künk Magyarországon nincs szükségünk az Egyesült Álla­mok segítségére, hogy erősít­sük a barátságot a Szovjet­unió és Magyarország között. Nekünk valami másra van szükségünk, és itt nagyon ko­molyan és világosan szeretnék beszélni. Ha az amerikai külügymi­nisztériumnak valami vitá­ja van a Szovjetunióval, kímélje meg Magyarorszá­got attól, hogy fő fegyver­ként és faltörő kosként használja fel ebben a vitá­ban. Az Egyesült Államok nagyha­talom. Én magyarázzam meg ezt az Egyesült Államok kép­viselőjének? Ez kétségtelen, bár talán nem olyan nagy, mint egyesek gondolják. De elég nagy ahhoz, hogy ne használjon fel vitáiban babé­rok szerzésére egy olyan kis országot, mint Magyarország. Igen, Magyarország joggal köve­teli, hogy ne használják fel a hidegháború szítá­sára. Befejezésül Péter János megállapította: a magyar de­legáció meg van győződve ar­ról, hogy a legegyszerűbb lé­pés az volna, ha a kérdést tö­rölnék a napirendről, mivel annak minden jelenlegi vonat­kozása a Magyar Népköztársa­ság belső joghatósága alá tar­tozik, és ez a vita semmilyen hasznos célt nem szolgál, csak kárt okoz a magyar népnek, a világszervezetnek és a nemzet­közi helyzetnek általában. Kormányom azért fog dol­gozni, hogy csökkentse a nem­zetközi feszültséget, és javítsa a nemzetközi kapcsolatokat. Azért fog dolgozni, hogy az összes, Magyarországgal kap­csolatos határozatokat vissza­vonják. Ez hasznára fog válni a magyár ^népnek és ennek a szervezetnek egyaránt — mon­dotta Péter János. A TASZSZ NYILATKOZATA A BERLINI KÉRDÉSROLt Moszkva (TASZSZ). Két hét telt el azóta, hogy a szovjet kormány az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaor­szág, valamint a Német De­mokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kormányához intézett jegyzé­keiben közölte elhatározását: intézkedéseket tesz Berlin kül­földi megszállási rendszerének megszüntetésére, s egyúttal konkrét javaslatokat tett a ber­lini kérdés megoldásának mód­jaira A szovjet kormány kez­deményezése általános figyel­met keltett, és támogatásra ta­lált sok állam, valamint széles társadalmi körök részéről is — állapítja meg a TASZSZ nyi­latkozta, majd rámutat: A legszélesebb körökben megállapítják annak a szovjet javaslatnak elfogu­latlan jellegét, hogy Nyu- gat-Berlint nyilvánítsák szabad várossá. Sajnos azonban meg kell álla­pítani hogy egészen más jelle­gű az az álláspont, amelyet egyes nyugati hatalmak — NATO-tagállamok — hivatalos képviselői a Berlinre vonatko­zó szovjet javaslatokkal szem­ben elfoglalnak. Az Egyesült Államok elnö­kének és külügyminiszterének, Nagy-Britannia külügyminisz­terének, valamint az NSZK kancellárjának nyilatkozatából csupán egy következtetés von­ható le: az említett államok kormányai változatlanul vona­kodnak attól, hogy józanul ér­tékeljék azt a helyzetet, amely a nyugatberlini megszállási rendszere következtében kiala­kult. Eisenhower elnök ál­lást foglalt a szovjet javasla­tok ellen, s december 10-i saj­tóértekezletén kijelentette: az Egyesült Államokat, valamint Angliát és Franciaországot »terheli az a felelősség és kö­telesség .. hogy megóvják Berlin nyugati részének sza­badságát«. Helyénvaló, hogy megkérdezzük, ebben az eset­ben ki követ ,el -.merényletet, Nyugat-Berlin »szabadsága« ellen? Ismeretes, hogy a szov­NAZIM HIKMET: A bék ÜJABB QYÖZELMEK BIZTOSÍTÉKA Nemrégiben fejeztem be új darabomat, amely N egy Európa felett atombombát szállító amerikai pilótáról szól. Ezek a bombák Damok­lész kardjaként függnek a franciák, angolok, portugálok, belgák s az összes földrész más lakói feje felett. Dara­bom hőse — a pilóta — el­veszti az eszét. Mi lesz most? A világot háború ve­szélyezteti ... Ezt a témát az életből me­rítettem. Igaz, hogy az ame­rikai politikai személyiségek kijelentik, hogy az atombom­bát szállító repülőgépek a bé­ke fenntartásához szüksége­sek. A kapitalistáknak ez a de­magóg manővere mindennél súlyosabb ítéletet kap a né­pek szívében. Hiábavalónk a sötét erők próbálkozásai. A világbéke fennmarad. A béke erejérek és legyőz­hetetlenségének újabb bizo­nyítékát adják Hruscsov elv­társ beszámolójának tézisei. A tézisekben sok számmal találkozhatunk. Ezek a számok azonban él­nek, a szovjet emberekhez szólnak. De nemcsak hozzá­juk, hanem a világ vala­mennyi egyszerű emberé­hez. Október országának nagyszerű eredményeiről s azokról a feladatokról beszél­nek, amelyeket a lenini Központi Bizottság a követ­kező hét évre kitűzött. Élén­ken, meggyőzően, s reálisan érvelnek.... Talán nincs okunk az örömre és a büszkeségre, amikor megtudjuk, hogy ál­maink országa, a világ dol­gozóinak hazája, a Szovjet­unió az öntöttikis-, acél, szén- és elektromosenergia termelés abszolút színvona­lát tekintve túlszárnyalta az olyan fejlett kapitalista or­szágokat, mint Anglia, Nyu- gat-Németország és Francia- ország? Lehet, hogy amit most mondok, kissé csodálkozva fogadják majd az ellenséges tábor urai: mi sohasem ké­telkedtünk abban, hogy a Szovjetunió így és csakis így fejlődik majd. Emlék­szem, hogy a húszas évek­ben mint a Keleti Akadé­mia hallgatója barátommal — Emi Siao kínai költővel — arról az időről álmodoz­tunk, amely ma már való­sággá vált. De nemcsak ál­modoztunk, hanem meggyő­ződéssel váltottuk, hogy az új szocialista állam győzni fog. Biztos hitünket Marx és Lenin nagy tanításainak le­győzhetetlenségére, a forra­dalom ügyének rendithetet- lenségére és a kommunista párt köré tömörült tömegek egységére és erejére alapoz­tuk. Napjainkban mind maga­sabb csúcsokra emelkedik a szovjet ember, a kommuniz­mus építője, a kommunista holnap megteremtője. Ez az ember már nemcsak az álmo­dozók képzeletében létezik, hanem a szovjet szocialista társadalomban, amely neve­li és formálja őt. Mily nagy­szerű, történelmi gondolatok intődnek fel, amikor kom­munista brigádok indulnak a kommunizmus felépítésére — nemes szívvel, tiszta lélek­kel, erőtől duzzadó karok­kal. A szovjet tervek óriások, de teljesen reálisak. Csak a legelvetemültebb ellenség vagy a teljesen őrült kétel- lcedhet e tervek realitásá­ban, megvalósításában. A Szovjetuniót több más szocializmust építő ország követi az újabb magaslatok felé vezető úton. Ezekről a si­kerekről örömmel vesznek tudomást Európa, Ázsia és Amerika dolgozói. A hétéves terv számai nemcsak a szov­jet embereikhez, hanem a sztanbuli munkásokhoz, a francia, parasztokhoz, India és Burma lakóhihoz is szól­nak. Nem véletlenül beszéltem Indiáról és Burmáról. Ezek­ben az államokban csakúgy, mint az Egyesült Arab Köz­társaságban és a gyarmati igától megszabadult más or­szágikban különösen nagy figyelemmel kísérik a tézisek számait. Sokan talán el is gondolkodnak azon, hogy ezek a számok ragyogó csil­lagokként tudatják ország- gal-világgal: a Szovjetunió a béke, a haladás, a munka emberének hazája. Ebből az országból mesterséges hol­dak és nem atombombát szállító repülőgépek emel­kednek a magasba. A téziseket elolvasva sze­relném teljes szívből megkö­szönni a Szovjetunió Kom­munista Pártjának, hogy az emberek millióit a napfény, a boldogság felé vezeti. Újult erővel akarok harcolni a szocializmus minden rendű és rangú ellenségével szem­ben. A tézisek egyaránt lelke­sítik a munkást és a parasz­tot, az orvost és a költőt, a diákot és a professzort, min­denkit, aki becsületesen dol­gozik. Jet kormány javaslatai nem irányulnak a nyugatberlini társadalmi életfeltételek meg­sértésére. A Szovjetunió nem akar semmiféle kárt okozni a nyugati hatalmak tekintélyé­nek. Sőt, a szovjet kormány kifejez­te azt a készségét hogy a többi hatalmakkal együtt garantálja a szabad város státusának megtartását a nyugatberlini politikai és gazdasági életbe való be nem avatkozást. A TASZSZ nyilatkozata ezután sorra leleplezi a nyugati ál­lamférfiak kijelentéseinek kép­telenségét, és rámutat: A nyugati hatalmak uralko­dó körei ki akarnak bújni a berlini helyzet rendezése alól, és ezért újra a régi módszer­hez folyamodnak, amint ezt már nemegyszer tették, hogy meghiúsítsák fontos nemzet­közi problémák megoldását: Németország újraegyesítésének problémájához fűzik számítá­saikat. A négy hatalom — úgymond — ne a berlini kér­dést vitassa , meg, hanem »az egész német helyzetről« tár­gyaljon, ahogyan ezt nemrég Lloyd mondta. S emellett is­mét a régi, már eikoptatott ócska lemezt veszik elő »Né­metországnak szabad választá­sok útján történő egyesítésé­ről«. De kit akarnak becsap­ni a nyugati hatalmak politi­kusai, amikor előveszik a négy hatalomnak a német újraegye­sítésre vonatkozó tárgyalásait, ezt a hírhedt programot, mely már régen a történelem lom­tárába került. A Szovjetunió nem vesz részt semmiféle tárgyalá­son, amelynek az a célja, h»gy Németország egyesíté­sének kérdését a németek háta mögött és a németek helyett oldja meg. Más dolog a német békeszer­ződés előkészítése és megkö­tése. A szovjet kormány soha nem tagadta a négy hatalom­nak e kérdésben való illeté­kességét. A szovjet kormány bármikor részt vesz olyan tár­amelyek a német békeszerződés előkészítésére j irányulnak. J A nyilatkozat ezután hang- | súlyozza, hogy a Szovjetunió ♦ mindig Németország békés, de­♦ mokratikus egyesítése mellett ! foglalt állást, s ma is teljes | mértékben támogatja Német­♦ ország egyesítésének egyetlen ! reális programját: a két német J állam megegyezését. A német kérdés megoldá­sára csak egy alap kínál­kozik: a két német állam létének elismerése, azaz a Németországban kialakult | tényleges helyzet elisme­rése. ♦ | Elmondhatjuk, hogy a NA- ♦ TO-országok államférfiai kö- j zül senki sem bizonyult a ber- » lini kérdésben előterjesztett | szovjet javaslatok oly heves | ellenfelének, mint Adenauer, I az NSZK kormányának feje. A I * kancellárt a berlini kérdés megegyezésen alapuló rendezé­sének már csak a gondolata is kihozza sodrából, pedig ezt a , megoldást diktálják az európai } béke érdekei és a német nép | jogainak biztosítása. | A szövetségi kormány fejé- : nek féktelen nyilatkozatai azt l mutatják, hogy bár a kancel- ♦ lár sokéves politikai tevé- | kenységre tekinthet vissza, í mégsem tanulta meg, hogy i okulnia kell a történelem ta- ♦ pasztalataiból. I A kommunizmussal szem- | ben érzett gyű'ö'»te, am»- ♦ Írét A1 aju'rmn'in! 'an j elárul, iéptcn-nyomon a | Hitler által követett útra j viszi őt A szövetségi kan- I cellar az európai hideghá- I ború legfőbb sugallmazó- t jának szomorú hírnevét ! vívta ki. Í Adenauer elsősorban attól fél, hogy a külföldi csapatok |— isten ments — elhagyják 5 Nyugat-Berlint, és átadják a ♦ németeknek. Adenauer aligha- J nem jobban' szivén viseli a ♦ nyugat-berlini megszállók el- * avult jogait, mint maguk a j megszállók. Micsoda képtelen {helyzet! Nem véletlenül álla­pítják még, hogy Adenauer j a 7 j úgy vonul be Németország f történetébe, mint »a megszál-f lás kancellárja«, mint az* egyetlen német kancellár, aki­nek egész politikája Németor­szág külföldi megszállásának fenntartására irányult. A nyilatkozat hangsúlyozza továbbá: Adenauer kancellár és azok a nyugatnémet körök, ame­lyek támogatják a kancel­lár politikáját arra töre­kednek, hogy Nyugat-Ber­lin adott pillanatban a Né­met Demokratikus Köztár­saság ellen irányuló ag­resszió, testvérgyilkos há­ború kirobbantásának; tá­maszpontjává tegyék. Tudják azonban, hogy a nyu­gat-berlini felvonulási terüle­tet nem tarthatják meg saját erejükből, s ezért a megszál­lók szuronyaira számítanak. A szovjet kormánynak szi­lárd az az elhatározása, hogy megteszi mindazokat az intéz­kedéseket, amelyeket a Ber­linben uralkodó rendkívüli f helyzet megszüntetésének fel- f adata megkíván. A szovjet á kormány szívesebben szüntet- A né meg Berlin megszállási stá- } tusát a többi érdekelt hata­lommal való ésszerű megálla podás útján, s továbbra is re­méli, hogy ez az út járható. Ha azonban az Egyesült Államok, Anglia és Fran­ciaország kormánya nem akar együttműködni a Szovjetunióval ennek a fel­adatnak a megoldásában, akkor a szovjet kormány számára nem marad más hátra, mint ' hogy elhárít­sa magától a Berlin meg­szállási státusának fenn­tartásával kapcsolatos funkciókat és megfelelő egyezményt kös­sön a Német Demokratikus Köztársaság kormányával Nyugaton azonban vannak, akik fenyegetőznek, s olyan # hangok hallatszanak, amelyek * erőszak alkalmazását, a tan- f kok megindítását követelik a megszállók nyugat-berlini po­zícióinak védelmében. Mit le­het mondani az ilyenfajta kö­vetelésekről? Ezeket nem a jó­zan ész diktálja. Vajon nem világos-e, hogy minden olyan kísérlet, amely erőszak segít­ségével kíván Berlinbe beha­tolni, támadást jelentene a Német Demokratikus Köztár­saság ellen, s egyúttal a var­sói szerződésben résztvevő szö­vetségesei ellen. Felhívhatnék a figyelmet arra, hogy a szovjet csapatok nem azért vannak Kelet-Német- országban, hogy megmu­tassák az utat Berlin felé a nyugati hatalmaknak. A Német Demokratikus Köz­társaság ellen irányuló táma­dás esetén az agresszoroknalc megfelelő választ adnának a varsó' szerződésben résztvevő államok egyesült fegyveres erői. A Német Demokratikus Köztársaság biztonsága jó ke­zekben van. A TASZSZ-nyilatkozat vé­gül leszögezi: azoknak a lelki egyensúlyukat vesztett veze­tőknek nyomán haladni, akik ma Berlinnel kapcsolatban erő­szak alkalmazásáról kiáltoz­nak, egyértelmű lenne a há­ború veszélyének felidézésével az emberiségre nézve oly sú­lyos összes következményekkel együtt. A megkezdett háborús konfliktust aligha lehetne kor­látok közé szorítani. Mindkét részről bevetésre kerülnének a legújabb pusztító eszközök, a nukleáris és a rakétafegyver is. Vajon ezt akarják-e elérni azok, akik tankokat akarnak küldeni Berlin ellen? A Szovjetuniónak Berlin megszállási státusa megszün­tetésére vonatkozó javaslatai teljes mértékben lehetővé te­szi Nyugat-Berlin kérdésének az európai béke érdekei sze­rint történő megoldását anél­kül, hogy ebből kár származ­na bármelyik nagyhatalomra, és úgy, hogy az feltétlen hasz­nára válnék a német népnek. A szovjet emberek szeretnék hinni, hogy a nyugati hatalmak kormányai reális szellemben foglalkoznak ezekkel a javas­latokkal, elvetik maguktól mindazt, amit ma megbolyga­tott indulatok sugalmaznak, és józan ésszel, tárgyilagosan ítélik meg a helyzetet. Aki Hitlernek az ötleteket adta Még mindig nem dőlt el véglegesen az a kérdés, hogy Hitler maga kezdeményez­te-e a nácipárt fajvédő ámokfutását, vagy pedig Himlerre, Rosenbergre és egyéb tanácsadóira hallgat­va folytatta a zsidóüldözést. A bécsi politikai lélektan­nal foglalkozó intézet veze­tője, Wilfried Daim most újabb adatokat tár fel a kérdés megvilágításához. Ál­lítása szerint egy bizonyos Lanz nevű ember volt az, aki Hitlert fajvédő politiká­jának kialakítására »inspi­rálta«. Lanz eredetileg cisztercita szerzetes volt, majd egy nő miatt kilépett a rendből. Képzeletét megragadták a középkori feudális lovagren­dek, és ezért elhatározta, hogy megalapítja az Uj Templáriusok Rendjét. Fel­tehető, hogy ezzel polgári származását és zsidó nagy­anyját akarta feledtetni. Az új rend »felsőbbrendű« sző­ke, kékszemű faj kitenyész­tését tűzte ki céljául. Osta- ra címmel folyóiratot is ala­pított, amely fénykorában, 1909 körül 100 000 példány­ban jelent meg. Wilfried Daim szerint Hitler fiatal­korában jól ismerte Lanzot és olvasta az Ostara-t. A Mein Kampf analízise és Hitlernek Rauschninggal folytatott beszélgetései meg­lepően igazolják azt az ál­lítást, hogy fajvédő elméle­tének alapötletét Lanztól nyerte. Csak a következteté­sekben ment jóval messzebb­re: a zsidóság tömeges ki­végzése Hitler egyéni ötlete volt. Daim felfedezte, hogy Strindberg is tagja volt az Uj Templáriusok Rendjének és elmondja, hogy Lanz ko­rának sok kiváló személyi­ségével levélváltásban állt. Lanz egyébként csak 1954- ben halt meg és az általa alapított rend Ausztriában máig is létezik. Irak februárban lép ki hivatalosan a bagdadi paktumból London (Reuter). Az iraki vezetők elhatározták, hogy 1959. februárjában, amikor a bagdadi paktum értelmében a tagok bejelentik igényüket tagságuk fenntartására, az Ira­ki Köztársaság ezt nem teszi meg és ezzel hivatalosan is ki­lép a kommunistaellenes bag­dadi egyezmény tagállamai kö­zül. A kubai felkelők öikerei Havanna (AFP—AP). Mint az AP jelenti, a kubai felke­lők kormányt szándékoznak lé­tesíteni az általuk ellenőrzött területen, s a diplomáciai el­ismerésre törekszenek. A Fidelttrikai államok ré­széről is diplomáciai elisme­rést kapnak. Ez nagy lendüle­tet adna a Kelet-Kubában mindinkább kibontakozó fel­kelésnek. Még egy-két napig tart a szokatlan enyhe idő Péntekre virradó éjszaka nyárias jellegű nagy esők vol­tak az ország különböző vidé­kein. A dunántúli megyékben pl. 20—25 milliméter csapadék hullott le néhány óra alatt, ami így december derekán ritka jelenség. Budapest fe­lett két frontban vonult át az eső, s reggelre 15 millimétert mértek a megfigyelő állomá­sok. Mint a Meteorológiai In­tézet központi előrejelző osz­tályán elmondták, ez a meny- nyiség több, mint amennyi normális körülmények között egész decemberben esni szo­kott. A rendkívüli enyheség — a péntekre virradó éjszaka plusz három fok felett ma­radt a hőmérséklet — már csak egy-két napig tart, való­színűleg vasárnap már hide­gebbre fordul az idd.

Next

/
Thumbnails
Contents