Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-13 / 294. szám

,£\ K GNy, ö' *> y '■ ------------*> •fyPQS'J^ fILÁG PROLETÁRJÁT, EGYESÜLJETEK) Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. évfolyam, 894. szám. ÁRA 50 FILLÉR Szombat, 1958. december 13. Mai számunk tartalmából Pártírányítás és a tanácsok ÁTTÖRÖK KÖZÖTT Egész heti rádióműsor ZÁRSZÁMADÁS A FELSŐMOCSOLÁDI PETŐFI TSZ-BEN Dögéi Imre Tegnap, pénteken tartotta zárszámadó közgyűlését a fel- sőmocsoládi Petőfi Termelőszö­vetkezet. Ebből az alkalomból ellátogatott a községbe Dögéi Imre, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja, földműve­lésügyi miniszter, megyénk or­szággyűlési képviselője is. Dö­géi elvtárs a kora délelőtti órákban érkezett Mocsoládra, Először a tanácsházán beszél­getett a község vezetőivel, majd megtekintette a termelőszövet­kezet gazdaságát. Mihálypusz- tán, a tsz majorjában megláto­gatta az egyik tehenészt, Fü- löp Istvánt otthonában. — Jól élünk, 32 ezer forintot kapunk részesedésre — válaszolta Fü- löp István a miniszter elvtárs kérdésére. Ezt követően hossza­san elbeszélgetett Tóth Károly 72 esztendős juhásszal. A gaz­daság megtekintése utón került sor a zárszámadási közgyűlés megtartására a község művelő­dési házában. A beszámoló A gazdálkodás eredményeit Szita János tsz-elnök ismertet­te. A múlt gazdasági évben mintegy 280 hold közös szántó­ja volt a tsz-nek. A 32 család 37 tagja minden munkát idejé­ben el tudót végezni, hiszen a családtagok is részt vettek például a növényápolásban. Volt olyan nap, hogy 93 em­ber dolgozott a szövetkezetben. Ennek is köszönhető, hogy az aszály okozta károkat nem érezté meg a szövetkezet. Amennyi veszteség volt a kalá­szosoknál, értékben ugyanany- nyi többlettermést takarítottak be a kapásnövényekből. Cu­korrépából például 247, bur­gonyából 137, takarmányrépá­ból pedig 220 mázsa holdankén- ti hozamot értek el. Persze eb­ben része van a jó traktor­szántásnak meg annak is, hogy holdanként 170 kg műtrágyát elvtárs is részt vett a szórtak ki a növényekre. Mind­ezek eredményeként 158 ezer forint bevételt adott a nö­vénytermelés. Az állattenyésztésből pedig mintegy 540 ezer forintot vet­tek be. Tehenészetükben a tej­hozam évről évre ugrásszerűen növekedett. 1956-ban 710, ta­valy 1542, az idén pedig 2979 liter tejet adott átlagosan egy- egy tehenük. Tíz koca után át­lag 160 malacot neveltek fel. Az állattenyésztés sikerét szol­gálta a helyesen kialakított ve­tésszerkezeti arány is: szántó­juk 21 százalékán termelnek pillangóst. Ezek a számok szívós munkát rejtenek maguk mö­gött, amelyből 43 forint 80 fillér értékű munkaegységenként! ré­szesedés fakadt. Bíztató ígéret a jövőre Dr. Bíró Gyula nyugalmazott professzor, aki színén meg­szemlélte a termelőszövetkezet állatállományát, a legnagyobb elismeréssel szólt a látottak­ról. Felszólalásában a többi között ezt mondta: — Amit itt látck, az nagy biztatás nemcsak e termelőszövetkezetnek, nem­csak a környék, hanem az egész magyar mezőgazdaság jö­vőjét illetően. Szépek a ter­méshozamok. Ez annak az eredménye, hogy sok állatot tart a tsz, és az én számításaim szerint is legoptimálisabb mó­don tudják pótolni a talajerőt. Bár ilyen volna országosan is az arány — mondta a profesz- szor a miniszterhez fordulva. A továbbiakban több hasz­nos szakmai tanácsot adott ah­hoz, hogy még jelentősebb sike­reket érhessen el ez a szövet­kezet: — Kevés a 24 tehén eb­ben a gazdaságban, bár 60 da­rab a szarvasmarhájuk. A pénz beszél, és megmondja, hogy érdemes a marhatenyész­téssel még behatóbban foglal­kozni. Én fanatikus állatszere­közgyűlésen tő vagyok, ezért is javasolom, hogy próbálkozzanak silókuko­rica termeléssel, s ne csak ele­gendő abrakot, hanem fehérjét is adjanak az állatoknak — mondta a többi között. Megtapintható eredmények A tsz-tagokhoz és a jelenlevő egyéni gazdákhoz intézte sza­vait Dögéi elvtárs. — A Petőfi- beliek méltán lehetnek büsz­kék végzet munkájuk gazdag eredményeire. A község egyéni gazdái pedig saját szemükkel láthatják, hogyan erősödik napról napra ez a hároméves szövetkezet — mondta beveze­tőben. Ezután mezőgazdaságunk út­járól szólva kijelentette: — A jövő a szövetkezésé. A szövet­kezet többet, jobbat és olcsób­ban termel, mint a kisparasz­ti gazdaság. Ezt az igazságot mindenki számára érthetően bebizonyította ez a helybeli termelőszövetkezet is. Ezért ezt az utat, a szövetkezés útját mu­tatja a párt, a kormány a ma egyéni gazdáinak is. Végezetül arra buzdította a Petőfi tagjait, hogy ismértés-1 sék termelési sikereiket a köz­ség egyénileg dolgozó pa­rasztjaival, és hívják őket ma-l guk közé. — Jó munkát, jófi erőt és egészséget kívánok al felsőmocsoládi tsz-tagoknak ésl egyéni gazdáknak további mun­kájukhoz — fejezte be nagya tapssal fogadott felszólalását aa földművelésügyi miniszter. I A közgyűlés végeztével Dö-1 gei elvtárs hosszas és szívélyesl beszélgetést folytatott a terme-í lőszövetkezet tagjaival és egyé-j ni gazdákkal. Kutas Józsefi Elkészült a Gorkij utcai Kapos-híd Két és fél évvel ezelőtt kezd­ték meg a Gorkij utcai Kapos- híd építését. A híd elkészült, s a szakemberek tegnap délelőtt tartották meg a teherpróbát. Ennél a műveletnél megjelent Fogarasi Mihály, a KPM Ter­melési Osztályának vezetője, Baczoni István, a KPM Híd- osztályának főmérnöke, Kovács György, a KPM Útügyi Kutató Intézetének vezetője, Amon Tibor kutatómérnök, valamint a Hídépítő Vállalat igazgatója, Ganczer Ferenc és a KPM Közúti Igazgatóságának So­mogy megyei vezetői. A szakemberek és az össze­gyűlt kiváncsiak érdeklődéssel nézték a honvédségtől kölcsön­kért 34 tonnás harckocsi moz­gását, mellyel a híd teherbírá­sát tették próbára. A próba si­került. A műszerek azt mutat­ták, hogy a híd a nagy súlyú harckocsi nyomása következté­ben az előre kiszámított lengé­seket végezte. Mint már megírtuk, a Gorkij utcai új Kapos-híd hossz- és keresztirányú utófeszített ge- rendahíd. Hazánkban ez az el­ső ilyen típusú híd. Baczoni István, a KPM főmérnöke, aki a hidat átvette és Erdős Zoltán, a Hídépítő Vállalat mérnöke, irányításával a híd épült, el­mondották, hogy a híd hossza 30 méter, a kocsipálya 7 méter, s mindkét oldalán 2 méter 45 cm-es gyalogjáró épült. A híd építési költsége 3 millió fo­rint. A teherpróba után meg is indult a forgalom az új hí­don. Az ünnepélyes átadásra december 18-án kerül sor. A jövőben két hasonló híd épül Kaposvárott hatmillió fo­rintos költséggel. Az egyik a Cseri úton, a másik a hűtőház­nál. A felvonulási munkálato­kat már ebben az évben meg­kezdik, az építkezés január el­ső felében indul meg. 1960-ra készüli el a két új híd. Megérkezett a NARANCS Tegnap érkezett meg Kapos­várra a várt narancsszállít­mány. A megye 100 mázsa na­rancsot kapott, ennek mintegy fele jut Kaposvár boltjainak. A többit a járásokba juttatják el arányosan elosztva. Az Élelmiszer Kiskereskedel­mi Vállalat gondoskodott arról, hogy áruhiány miatt a meg­növekedett forgalom ellenére se legyen fennakadás egy üz­letben sem. Fűszer-, csemege­félékkel, édességgel, bor, pezsgő, és egyéb szeszes ita­lokkal jól ellátva várják a bol­tok a vásárlókat. A vállalat megkezdte a ka­rácsonyfák árusítását is. A vá­ros különböző pontjain elárusí­tó helyieket állítanak fel. A fe­nyőfa centiméterenként 20 fil­léres árban kapható j Budapest lengyel szemmel A Trybuna Ludu csütörtöki számában riportot közöl bu­dapesti tudósítójától. A tudósí­tó beszámol arról, hogy Buda­pesten vidám, kellemes az élet, a szórakozóhelyek zsúfoltak, a kirakatok tele árukkal, az üz­letek vásárlókkal. A nagykörút szebb mint valaha, a neonfé­nyek igazi világvárosi hangu­latot árasztanak. A magyar dolgozók most láthatóan job­ban élnek, mint 1955-ben — ír­ja a tudósító, aki három éve nem járt Budapesten, Holnap nyílik meg a művészi fényképkiállítás Vasárnap délelőtt 11 árakor a Béke Szálló nagytermében nyílik meg a Pécs—Kaposvár Országos Művészi fényképkiál­lítás és a kaposvári Fotoklub első tárlata, amely Pécs után most Kaposvár foto kedvelő kö­zönségének nyújt élményt. A kiállítást Takács István, az MSZMP Somogy megyei Bi­zottsága Agit.-prop Osztályának vezetője és Vadas Ernő, a Ma­gyar Foto Művészek Szövetsé­giének elnöke nyitja meg. A megyei szervek által ajándé­kozott díjak kiosztása után Va­das Ernő szövetségi elnök tár­latvezetést tart. Az országos kiállítás anyaga Kaposvárról a prágai ünnepi hetekre Csehszlovákiába kerül. Péter János felszólalása az ENSZ közgyűlésének az úgynevezett magyar kérdéssel kapcsolatos ülésén New York (MTI). Az Egyesült Államok általános propa­gandahadjáratra akarja felhasználni a 13. ülésszak utolsó napjait. Harminchat országot toborzott össze annak a javas­latnak a támogatására, melyet az úgynevezett magyarországi helyzetről nyújtott be. A hangzatos szavakban bővelkedő javaslat köszönetét fe­jezi ki Van Vaithajakon hercegnek, a »magyarországi ügyek<- külön ENSZ-megbízottjának, s támogatja az ötös bizottság 1958. július 14-i jelentését. A továbbiakban sajnálattal veszi tudomásul, hogy a szovjet és a magyar kormány ismételten visszautasította az együttműködést a »magyar ügyekre« ki­jelölt különmegbízottal és az ötös bizottsággal; sajnálattal ve­szi tudomásul, hogy »Magyarországon továbbra is elnyomják a magyar nép alapvető jogait a szovjet fegyveres erők jelen­létének árnyékában«. Elítéli Nagy Imre, Maiéter Pál és más magyar »hazafiak« kivégzését, »a közgyűlés határozatainak semmibevételét«. Ezért Sir Leslie Munrot jelöli ki, hogy be­számoljon a tagállamoknak és a közgyűlésnek a Magyaror­szágról hozott ENSZ-határozatok megvalósításának jelenlegi helyzetéről, felkéri a főtitkárt, hogy adja meg Sir Leslie Munronak a szükséges támogatást. Csütörtökön igen sok delegátus távollétében kezdődött meg az ülés. Először az ausztráliai Walker mint az ötös bizottság tag­ja szólalt fel, hogy Ismertesse a bizottság jelentését. Ezután Henry Cabot Lodge, az Egyesült Államok képvi­selője szólalt fel, s képmutatóan azt állította, hogy az Egye­sült Államok örülne, ha nem lenne szükség magyar vitára. Felszólalása azonban ennek éppen az ellenkezőjét bizonyí­totta. Lodge egész beszéde minősíthetetlen hangú támadás volt a magyar nép és a Szovjetunió ellen. Beszéde végén ismer­tette a harminchat ország által benyújtott határozati javas­latot. Ezután az elnök megadta a szót Péter Jánosnak, a ma­gyar külügyminiszter első helyettesének. Magyarország joggal követeli, hogy ne használják lel a hidegháború szítására Péter János a következőkép­pen kezdte beszédét: Az idei közgyűlés végéhez érkeztünk. Már csak néhány napirendi pont van hátra, s ezek közül az egyik az ENSZ legteljesebb figyelmét érdemel­né. Azt hiszem, mindenki tud­ja, hogy az algériai kérdésre gondolok. Ahelyett azonban, hogy va­lóban létező problémákkal foglalkoznánk, most azért jöt­tünk össze, hogy a »magyar helyzetet« vitassuk meg. A Magyarországon valóban létező helyzetnek nincsenek nemzetközi vonatkozásai, nem veszélyezteti a nem­zetközi békét és biztonsá­got, nem vet fel olyan problémákat, amelyek bár­melyik nemzetközi szerve­zet jogkörébe esnének. De a magyarországi helyzet­nek, mint a közgyűlés napi­rendi pontjának, okvetlenül vannak nemzetközi vonatkozá­sai. A vita nemcsak hogy a közgyűlés légkörét mérgezheti, hanem hatással lehet a nem­zetközi kapcsolatokra is. Noha e pont napirendre tű­zését elleneztem, teljes fele­lősséggel részt veszek a vitá­ban, hogy amennyire csak le­hetséges, megszabadítsam az ügyet mérgező elemeitől. Péter János utalt arra a mi­nősíthetetlen magatartásra, amelyet a közgyűlésen a ma­gyar delegáció egyes országok részéről tapasztalt. Megállapí­totta, hogy ez a magatartás és a magyar delegáció ellen irá­nyuló támadások a modern gyarmatosítás legfőbb képvi­selőitől erednek. A napirendi kérdéssel kap­csolatban Péter János rámu­tatott, mennyire nem tartot­ták szem előtt a gyökeres el­lentmondást a magyar nép jo­gos érdekei és a jelenlegi ame­rikai külpolitika nyilvánvaló szándékai között. A Magyar nép legfőbb ér­deke, hogy a lehető leg­gyorsabban fejlessze szo­cialista gazdasági rendsze­rét, társadalmi és kulturá­lis életét, szoros barátság­ban a többi szocialista or­szággal és legelőször a Szovjetunióval. Ez nem­csak a magyar nép érdeke, hanem azt követeli az, egész középeurópai térség békés fejlődése is. Az Egyesült Államok jelen­legi kormánya, amelynek kül­politikáját a Szovjetunióval való csökönyös szembenállás határozza meg, azt tartja ér­dekének, hogy a szocialista or­szágokat, főleg a Szovjetuniót katonai támaszpontokkal kerít­se be. Az amerikai kormány érdekének tökéletesen megfe­lelt volna, ha Magyarországon sikerrel jár az ellenforrada­lom. Ezért üdvözölte az Egye­sült Államok kormánya az el­lenforradalom kitörését, ezért ajánlott fel 20 millió dollárt annak támogatására, és ezért volt bajban, amikor az ellen- forradalom meghiúsult. A közgyűlés jól tudja, hogy a kérdés napirenden tartását elvileg elleneztem. Az 1956-os őszi magyaror­szági események egyetlen illetékes döntőbírája: ma­ga a magyar nép. A »magyar kérdést« az alap­okmánnyal ellentétben tűzték napirendre. Ha az ellenforra­dalom sikerrel járt volna, ak­kor következményeivel való­ban foglalkoznunk kellett vol­na ebben a szervezetben, mert ez veszélyeztette volna a nem­zetközi békét és biztonságot. Felszólalásomban később ki­mutatom, hogy minden, ami Magyarországon az októberi eseményekkel kapcsolatban történt, Magyarország belső joghatósága alá tartozik. Ezután Péter János ismer­tette a magyarországi esemé­nyek hátterét, majd rámuta­tott: A Horthy-rendszertől örökölt gyűlölet szomorú ha­gyománya tovább élt egyes re­akciós csoportokban, s ezek­nek egy része a második vi­lágháború után eltávozott Ma­gyarországról, másik része vi­szont otthon maradt. Ez a rej­tett gyűlölet csak alkalomra várt, hogy újból életre keljen. S ehhez igyekeztek is az al­kalmat előkészíteni. Ez a va­lóság. A második irányzat azzal a szociális változással kapcsola­tos, amelyen Magyarország a második világháború után ke­resztülment. Általános tapasztalat az em­beriség történelmében, hogy amikor gyors változások tör­ténnek a társadalom túlnyo­mó többsége javára, kell, hogy legyenek olyanok is, akik szá­mára ezek a változások hátrá­nyosak. Ezek a csoportok, a volt földbirtokosok, gyártulaj­donosok és bankárok Magyar- országon és a határokon túl csak az alkalomra vártak, s azon dolgoztak, hogy ezt a történelmi fejlődést megállít­sák. Egészen természetes, hogy számíthattak a nemzetközi re­akció erőinek és a Nyugat egyes politikai hatalmainak tá­mogatására, hiszen ezek min­denkor hajlandók befogadni reakciós elemeket bármely olyan országból, ahol nagy szociális változások történnek a tömegek javára. Ez elkerül­hetetlenül hozzátartozik annak a változó világnak a termé­szetéhez, amelyben élünk. A nemzeti és nemzetközi reakciós erők szövetkezé­se egyáltalán nem magyar sajátosság. A harmadik irányzat Gazzal a törekvéssel volt kapcsolatos, hogy több figyelmet fordítsunk az új társadalom építésének emberi oldalára. A negyedik irányzat egészen rejtett volt. Olyan emberek egy csoportja, akik látszólag a nép ügyének hívei voltak, tit­kos szervezkedésbe fogtak az­zal a szándékkal, hogy fel­használva az új társadalom emberi oldalának megjavításá­ért megindult folyamatot — és az előbb említett irányzatokra támaszkodva — megdöntsék az alkotmányt, lerombolják a népi demokrácia társadalmi, politikai és gazdasági rendsze­rét, s hogy az országot és a népet beláthatatlan katasztró­fába taszítsák. Mindeme tényezők együtte­sen vezettek az 1956-os őszi magyarországi eseményekhez. Mi forgott kockán? Nemcsak az alkotmány, nemcsak maga az állam, hanem az egész nemzet léte, s egyben Európa, sőt az egész világ békéje is. Magyarország általános pol­gárháború küszöbén állt. Né­hány nap alatt 234 embert öl­tek meg a haladó mozgalmak képviselői közül. Tízezer sze­mély nevét vették fel a kivég­zendők listájára. Ezek. és egyéb tények hosszú polgárhá­ború árnyékát vetették előre. Ha ezeknek a törekvéseknek idejük lett volna, hogy meg­szilárduljanak, Magyarország romjain, a magyar nép sírján és egy új háború üszkein, önök közül sokan rájöttek volna, hogy a tragikus események egész folyamatát bármilyen ál­dozat árán — hangsúlyozom: bármilyen áldozat árán — meg kell állítani. A* eseményeknek ezt a tragikus fordulatát a ma­gyar nép legfelelősebb ve­zetőinek döntése akadá­lyozta meg, amely cselek­vésre hívta fel az ország­nak a néphez hű erőit, és a szovjet csapatok segít­ségét kérte. Minden intézkedés — bele­értve a szovjet fegyveres erő fellépését is — a Magyar Nép- köztársaság _ kormányának fennhatóságán és illetékessé­gén alapult. Péter János ezután Nagy Imre szerepével foglalkozott. Megállapította, hogy Nagy Im­réről feltételezték, gyenge em­ber volt, akit az események vi­hara sodort végzetes cseleke­detekbe. Később azonban, ami­kor az események egész., me­netét ki lehetett vizsgálni, ki­CFolytatás a 2. oldalon^

Next

/
Thumbnails
Contents