Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-12 / 293. szám

Péntek, 1958. december Ti. 6 SOMOGYI NÉPLAP Szabási Esték x Korán leszáll már az este, alig öt óra, és kigyulladnak a villanyok. Ilyenkor az időseb­bek a tűzhely melegénél beszélgetnek, a férfi­népség kukoricát morzsol, seprűt köt, kosarat fon, az asszonyok fonnak, kötnek, kézimun­káznak. Hogyan töltik a hosszú téli estéket a szabási fiatalok? —■ erre a kérdésre kerestünk vá­laszt, amikor ott jártunk. Már a tanácsházán Nagy elvtárstól, a ta­nács elnökétől megtudtuk, hogy a népműve­lési munka jó kezekben van. Rozina Zoltán iskolaigazgató és felesége (tanítónő) szív­ügyüknek tekintik az iskolán kívüli népmű­velést is. A kultúrotthon közelébe érve éneklésre le­szünk figyelmesek: »A szabási kertek alatt fo­lyik el a kanális ... « Megvárjuk, míg véget ér a dal, és belépünk. A tánccsoport tagjai ép­pen szünetet tartanak. Vezetőjükkel, Rozina Zoltápnéval beszélgetünk, érdeklődünk a cso­portról. — Tánccsoportunknak tíz leány és hat fiú tagja van. Somogyi népi táncokat tanulunk. Kis Gyula KISZ-titkárral hetente kétszer me­gyünk Kaposvárra továbbképzésre, Egyiid Ár­pád tanít bennünket. A KISZ-munkára terelődik a szó. — A KISZ-szervezet a kultúrházban ka­pott helyet. Társadalmi munkával rendezzük be a klubhelyiséget Barátságossá, otthonossá tesszük. A leányok már készítik az asztalterí­tőket, a függönyöket. Még egy-két asztal és egy szekrény kellene. Reméljük, a községi ta­nács is segít bennünket. A KISZ-szervezet és a kultúrotthon vezető­sége között a lehető legjobb a kapcsolat. Ez érthető is, hiszen a fiatal tanítóházaspár is tagja az ifjúsági szervezetnek. A szabásiak olvasni is szeretnek. A nép­könyvtár a művelődési otthon egyik helyisé­gében kapott helyet. Mintegy 450 kötet köny­vük van. A könyvtárat is Rozina Zoltánná ve­zeti. Az olvasók létszáma 120 körül van, ha­vonta 120—150 kötet könyvet kölcsönöznek. Zákányi Istvánná, egy 35—40 év körüli pa­rasztasszony minden héten visz könyvet. Ba­lázs Mária, az állami gazdaság dolgozója, Szi­ta Róbert, a termelőszövetkezet tagja ugyan­csak gyakori vendég a könyvtárban. A szép- irodalmi és szakkönyveknek egyaránt nagy a keletük. A községi tanács támogatja a könyv­tárat. Idén 500 forintot adott a könyvállo­mány gyarapítására, és a jövő évi költségve­tésben is 500 forint szerepel erre a célra. A művelődési otthon másik termében a szín­játszó csoport tartja foglalkozását Rozina Zol­tán vezetésével. Tersánszky J. Jenő: Síró ba­bák c. 4 felvonásos mesejátékát próbálják. M°st még csak hetente két alkalommal, de később 3—4-szer is próbálnak. A csoportban 25 fiatalt foglalkoztatnak. — Mit tartalmaz még a téli program? — 22 tagú énekkarunkat szeretnénk bőví­teni — mondja Rozina elvtárs. — Az ezüst- kalászos tanfolyamra tízen járnak. Ismeret- terjesztő szakelőadásokat is tartunk, ezekre is szívesen járnak el a község lakói. A közelmúltban nem mindennapi kulturális esemény történt Szabáson. A Csíky Gergely Színház első ízben tartott tájelőadást a köz­ségben. A Nem vagyunk angyalok c. vígjáté­kot mutatta be. Szó esett az iskola kulturális munkájáról is. Az úttörőcsapat színjátszói Fehér Klára: Be­csület c. 3 felvonásos színművét tanulják. Ké­szül az elsősök könyve: a pajtások nagy igye­kezettel gyűjtögetik az 1919-es tanácsköztár­saságra vonatkozó adatokat. Az egész falu: kicsik és nagyok egyaránt bekapcsolódtak a kulturális munkába. Eleven, pezsgő élet van Szabáson. Alakul, változik, fejlődik a község. Szórakoznak, művelődnek azok, akik a múltban ilyesmiről álmodozni sem mertek. Dorcsi Sándor Somogy vári jegyzetek Szántó Jánosné háziasz- szonnyál beszélgetek, a szép kézimunkákkal otthonossá va­rázsolt lakásban a tanács­házán. Míg férje, a titkár a falu gazdasági, politikai éle­téről hivatott nyilatkozni, Szántó Jánosné illetékes be­szélni arról, amiről érdeklő­dünk: hogyan működik a so- mogyvári asszonyok kézimun­ka szakköre? Bizony az első mondatoknál fagypont alá süllyed lelkesedé­sem, amit azóta hordozok, amióta egy nemrégiben meg­rendezett kézimunka-kiállítá­son, a megye székhelyén lát­hattam a somogyvári lányok, asszonyok gonddal kiváloga­tott, szép munkáit. — A szakkör rövid ideig működött, mivel éle tr ekeltő je, j Magyari Gyöngyvér tanítónő : elment a faluból. Az ő kez- j deményezésére alakult meg kézimunkázni szerető asszo- ! nyakból és leányokból a szak­kör — mondja Szántó János­né. — Eredetileg csupán hasz­nos időtöltésnek szántuk s | ezért örültünk a vártnál na- ! gyobb eredménynek. Ugyanis ez év március nyolcadikat, a nemzetközi nőnapot azzal ün­nepeltük meg, hogy mun­káinkból egy kis kiállítást rendeztünk. Majd pedig részt vettünk a megyei kézimunka- kiállításon. A szakkör a lel­kes vezető távozása után fel­oszlott. Most csak ki-ki a maga kedvtelésére dolgozik, mikor ráérő ideje van. — S nem hiányzik a közös munka? SZECSUAN a költészet és a dalok földje Ez a több mint 60 milliós lakosságú (az 1953-as nép- számlálás adatai szerint) gaz­dag nyugat-kínai tartomány Olyan hely lett, ahol »minden ember dalol*. Gyorsan fejlő­dik az irodalmi művek alko­tásának széles körben élter­jedt népi mozgalma, a ter­melésben bekövetkezett ugrás­szerű fejlődés után, A pa­rasztok büszkén így írják le ezt a helyzetet az itt kezö versben: Hol van tanya dalok nélkül, Hol van otthon versek nélkül; Minél többet dalolunk, annál többet termelünk, A versek rizzsé, a dalok gabonává változnak. ’zf a népi lelkesedést ver­és dalok költésére a helyi munista pártszervezetek ál- >.egindított mozgalom hoz- hogy véget vessenek an- a felfogásnak, mely sze- •saJc értelmiségiek tudnak Imi művet alkotni Egyes ei bizottságok felhívást tek a néphez, hogy »ír- ■ millió számra verseket, számra cikkeket és száz a. könyveket*, miközben Dél-Szecsuan három me­gyéjében, Kulinban, Szujung- ban és Hocsiangban csaknem minden család fenntart egy falat, ahol a család tagjai lejegyezhetik az általuk írt balladákat és verseket. Az egyik kiemelkedő pa­rasztköltő, Vang Jüe-csung szegényparaszt, akinek apját a földesurak a felszabadulás előtt megölték, öt hónappal követ- ezelőtt még írástudatlan volt. De olyan sok jó balladát és verset énekelt vagy írt, hogy éppen mostanában jelent meg egy füzet válogatott költemé­nyeiből. Azok az emberek, akik egy­szerű verseket költöttek, most Urai és elbeszélő költeménye­ket írnak. Azok, akik eddig balladákat alkottak, most el­beszéléseket, riportokat és színdarabokat írnak. A Kulin megyében lévő Nanpo szövet­kezet parasztjai néhány hó­nap leforgása alatt tízezer nép­dalt, hatvan rövid színdarabot, harminc balladát írtak, és tíz táncot komponáltak. Szujung egyes lakosai kollektiven egy harmincezer szavas regényt í> végzik szokott termelő- írtak, ami híven tükrözi újukat, úgyhogy »száz­ember írjon, és minden ír daloljon*. nép gyorsan hozzálátott a diódák dalolásához és a ersek Írásához. Dalokat éne­parasztok kulturális felemel­kedését. Szecsuan tartomány mű­velődési irodájának szóvivője a helyzetet összefoglalva azt mondja, hogy a tartománynak több mint 4 millió műkedve­kebtek az új korszak dicsére- lő írója és 86 700 írócsoportja van; 78 450 művet, főleg nép­dalokat írtok, s 3700 verset és balladát tartalmazó füzet je­lent meg. • A nép soraiból jött írók buzdítására minden lehető eszközt felhasználnák, s lehe- .... , , , _ tővé teszik számukra, hogy a munkások es parasztok ko- nyilvánosságra hozhassák tőről, versekben fejezik ki a párt politikáját, és vélemé­nyüknek balladákban és rí­mekben adnak hangot. Ezer és ezer irodalmi tehetséggel megáldott ember bukkan fel zül, és egy lendületes kultu­rális tömegmozgalom bonta­kozik ki. A népnek a költészet és a dalok iránti szeretetét mutat­ja, hogy a Szecsuanba láto­szerzeményeiket — falakat, aj­tókat, hangszórókat, nyomta­tott röplapokat, folyóiratokat és füzeteket. Ezenkívül ki­állításokat, versenyeket és vi­Jó ütemben halad a Vasksmbinát átszervezése gotok, ha nem tudnak néhány tcesteket rendeznek műveikről. verset írni, zavarba jönnek, mert vendéglátóik, akár pa­rasztok azok, akár munkások, meleg versekkel üdvözlik őket, és kérik, hogy írjanak né­hány verssort, mikor eltávoz­nak. Az emberek akkor is versben fejezik ki gondolatai­kat, amikor vitatkoznak, vagy nagy írásjelekkel írt faliújsá­got írnak. Egyes helyi kor­mánytisztviselők a gyűléseken is versben tesznek jelentést munkájukról, vagy cserélik ki tapasztalataikat. Most a tartomány a száz­ezer művelődési egyesület és a nép áltál szervezett 1300 művelődési központ hálózatá­ra és az aktivisták százez­reire támaszkodva széleskörű kulturális mozgalomba kez­dett, ami a politikát és a ter­melést szolgálja, s eljut a ta­nyákra, az építkezési helyekre, üzemekbe és az otthonokba. Nemrég »Az átszervezés nem jelent szervezetlenséget« címmel cikket közöltünk a Vaskombinátról. Bírálatunk a munkások többségének he­lyeslésével találkozott, noha a vezetőkön kívül rájuk is vo­natkozott. Alig múlt el egy hónap azóta, de a korábbi szervezet­lenséget — vagy ahogy ók ezt az időszakot emlegetik —, a hibájukból fakadó »krízist« megszüntették. Pedig nem mű­veltek csodát. Csak az történt, hogy az új TRANSZVIL Vál­lalat gyártmányaihoz, a válla­lat jövőjéhez mérten láttak munkához. Aki mostanában bepillant az üzem életébe, meggyőződhet a nagyarányú udvarkövezésről és betonozás­ról, végigmehet a parkettázott és 'kibővített irodáikban, kul­túrházban. Aki megáll a volt mérlegkészítőből átalakított modem műszaki iroda előtt, megszemléli a Pestről kapott, lealapozott gépeket és beren­dezési tárgyakat, az árbockap­csoló és a szakaszolók itt ké­szült szép prototípusait vagy a több mint egymillió forinton felépülő öntöde helyének ala­pozásét, az csak helyeselhet, így kell ezt. Nyoma se legyen a fizetett alvászatnak, a nap­lopásnak. A Vaskómbinát december­ben tovatűnő napjai bizonyít-^ ják vezetőknek és munkások-^ nák, hogy a lakatos részlegé mindem dolgozóját foglalkoz- ( tathat ják, sőt úgy lehet őketj foglalkoztatni, hogy ma marj ez a részleg szinte kevésnek ( bizonyul a feladatok elvégzé­séhez. De »besegít« neki a for-J gácsoló részleg is, és minden­ki megtalálja a nagyon is cél-* ra vezető elfoglaltságát, ha —j mint most, ezekben a hetek­ben is — szervezetten jelölik * ki a munkát. A cél, hogy egy* új, nagy kapacitású, fontos* üzemet »hozhassunk egyenes-' be« Kaposvárott, alapos, meg­fontolt, felelősségteljes mim- ! kára késztet mindenkit. Ez] sürget! Ki ne látná világosan, ( hogy elsősorban a munkások. foglalkoztatása céljából törté-( nák az üzem áttelepítése? De J ha figyelembe vesszük a pro- ( fiit: az árbockapcsoló és sza-, kaszoló gyártását, akkor a fe-^ lelősségérzetnek még nagyobb-, l nak kell lennie. Hiszen ezek-j | nek a készülékeknek a selejt-j |mentes gyártásától, a magyari ♦ falvak sikeres, gyors viHamosí-1 « tása is függ! Ez az üzem fő( í profilja, amely ugyan jövőre j ! még csak tízmilliót tesz ki a j | 17-milliós termelési tervből, dej (Uj-Kína)« fokozatosan növekedni fog, ( mar fog­kis­míg lassan kiszorítja a inkább csak a munkások lalkoztatása miatt folyó gépgyártást. Az üzem pártszervezete ha­marosan megint összeül, hogy a legfontosabb termelési és át­szervezési kérdésekkel foglal­kozzék. Az a vélemény a gyár­ban, hogy a párttagok segítsé­gével a munka az eddiginél is szervezettebbé, céltudatosab­bá, gördülékenyebbé válik. Csak a mindenki részémi megnyilvánuló megértés és szorgalom viheti előbbre a Vaskómbinát dolgát. így ké-, — Hiányzik, de mit csinál­junk. Megfelelő helyünk sem igen volt. Itt működtünk a ta- vácsházán, mert a kultúrház­ban nincs szakköri életre megfelelő helyiség. Tüzelési gondok is adódnak, illetve adódtak. S itt mindig meg­találtuk a meleg zugot, ahol összejöhettünk. Megnézem a szebbnél szebb hímzéseket. Akad közöttük olyan is, amely motívumait a szomszédos Buzsáktól, a bű­ze áki hímzőművészet kincses- lázából merítette. De van az ország minden népművészeti tájegységének egy-egy hír- vu.ndója. S ezt látva ezt kell mondani: bizony kár, hogy újabban nem akad lelkes apostola a népi hímzőművészet művelésének. A búcsúzás előtti kérdésre kapott válasz utólag is gon­dolkodásra késztet. A kérdés szó szerint így hangzott: — Milyen az élet itt So- mogyváron? A háziasszony gondolkodás nélkül vágta rá: — Unalmas, eseménytelen. Különösen ilyen­kor ősszel és télen. Nem tör­ténik semmi. Azt az egy szót, egyetlen jelzőt: »unalmas*, tüskeként hoztam magammal szívemben. Ami azt illeti, válóban sok helyütt kísért az egyhangúság, eseménytelenség falvaink éle­tében. De meg kell, meg lehet ölni az unalmat, csak fel kell kelni ellene egy akarattal. Ahol a falu pedagógusai taní­tás után nem bújnak kuckóik­ba, nem zárják magukra ott­honuk ajtaját, ott nem ese­ménytelen az élet. Ott történ­het egy és más, mert a tenni- akarás találkozik, az emberek igényeivel. Ott a férfiak a gaz­dakörben vagy az ezüstkalá­szos tanfolyamon, az asszo­nyok, lányok kézimunka kö­rökben, a fiatalok a KISZ-ben, tánc- és színjátszó csoportok­ban üzennek hadat a régi el­lenségnek, a lelkeket elszürkí- tő őszi és téli unalomnak, ese- ménytelenségnek. Somogyváron is lehetne ez igy? De még mennyire! Csák hozzá kellene látni munkához, nem lemondóan szülhetnek fel alaposan arra, ami a december 31-i átadás a után már a jövő év első hó-. belenyugodni, hogy »itt nem napjában a gyárra vár. í történik semmi.'* Sz. N.l László Ibolya AZ ILLETÉKES VÁLASZOL A Somogyi Néplap decem­ber 2-i számában »Még min­dig ugyanaz« címmel bírálat jelent meg a Somogy megyei Mozi üzemi Vállalat munkájá­ról. A dkik írója Szilva G y u 1 á n é nagyberényi mo­zilátogatónk sajtóhoz küldött levele alapján kifogásolja a filmszínházban gyakran elő­forduló műsorcserét. Ezek a változások a panasz alapján a következők: A »Szállnak a darvalk« helyett a »Csodacsa­tár« c. filmet kapták, ugyan­akkor még nem kapták meg az »Édes Anna« és az »ördögi találmány« c. filmeket A cikk­író a nagyberényi esetből álta­lánosít, holott a nagyberényi példa, bár nem egyedül álló, mégis sajátos probléma. A nagyberényi mozi premier moziként szerepelt, s az újon­nan megjelent filmeket ját­szotta. Azonban az utóbbi idő­ben sorozatos rongálást köve­tett el, mellyel tetemes kárt okozott. 25—30 százalékos ron­gálással csökkentette a film futási idejét, ami azt jelenti, hogy rövidült a kópia élettar­tama, s a tervezettnél keve­sebb mozi játszhatta. Ezért a vállalat a nagyberényi mozitól megvonta a premier filmeket, s helyette rendes osztásban adott neki más filmeket A műsorcseréről értesítettük a mozi üzemvezetőiét. Műsorpolitikánkkal igyek­szünk kielégíteni a dolgozók igényeit. Hogy ez nem siikerül mindig úgy, ahogy szeretnénk, annak legtöbbször nem mi vagyunk az okai. A Moziüze­mi Vállalat a MOKÉP által forgalmazott filmekkel rendel­kezik. Sajnos, a megjelenő fil­mekből kevés kópiát kapunk, s így a premier mozikat sem mindig láthatjuk el új fil­mekkel. A laboratóriumból ki­kerülő új filmek vetítése kü­lönös gondosságot igényel, kü­lönben megtörténik, hogy nyers állapotuk miatt 4—5 vetítés után selejtté válnak, le kell venni a műsorról, s emiatt nem kapják meg azok a mo­zik sem, amelyeknek műsorán később szerepelne. Ilyenkar válik szükségessé a műsorra tűzött film kicserélése. S mi­vel csak a raktáron levő régi filmek között válogathatunk, nem mindig adhatjuk azt, amit szeretnénk. Amíg új fil­meket nem tudunk raktárra gyártani, addig sajnos, lesznek zökkenők. Somogy megyei Moziüzemi Vállalat ÉRDEKESSÉGEK — ^urcsrságok DOKTOR BRIGITTA BARDOT? Az Egyesült Államok princetomi és yaleá egyete­mének diákjai komolyan fontolgatták, hogy tisztelet­beli doktorrá kellene avatni Brigitta Bardot filmszínész­nőt. A diákok egy csoportja felvetette, hogy a Massa- chussetsá Műszaki Főiskola mérnöki diplomával örven­deztethetné meg a bájos filmsztárt. (Lehet, hogy a hölgy áramvonalai adták ezt az ötletet?) A SVÉD IFJÚSÁG ROCK AND ROLL-KIRÄLYA A svédek egyik rock and roll eszményképét, a 22 éves John Wahlberget Stock­holmban 18 havi börtönbün­tetésre ítélték, mert erősza­koskodott egy fiatal lánnyal. Bűntársát, a 20 éves Öve Grandquistet 16 havi börtön­re ítélték. A tárgyaláson kitűnt, hogy a két fiatalember megfenye­getett egy 18 éves fiatal lányt, hogy égő cigarettákat nyomnak a bőrébe, ha nem vetkőzik le előttük. Wahlberg, aki rendkívül népszerű a svéd fiatalok között, egykedvűen fogadta az ítéletet. Vállvonogatva kijelentet­te: »Néha szükséges, hogy erőszakkal vegyük el azt, amit nem akarnak önként adni j. /* REPÜLŐGÉP IMASZŐNYEGGEL Az egyik cseh repülőtár­saság TU-104-es repülőgépét, amely kétszer egy héten Prágából Kairóba repül, imaszőnyegekkel látják el, hogy a muzulmánok útköz­ben is az előírásoknak meg­felelően végezhessék imái­kat. HOGYAN CSÓKOLÖZNAK AZ AMERIKAIAK? Sven Gade ismert svéd rendező Hollywoodban for­gatta a Hamlet filmváltoza­tát. Egy újságíró megkérdez­te tőle: »Mi érdekli önt leg­jobban Amerikában?« Sven Gade így válaszolt: »Az, hogy vajon csókolózás közben is a szájúkban tart­ják-e a rágógumit az ön hon­fitársai?« A SAS ELLOPTA A FUTBALL-LABDÄT Két jugoszláv falu futball­csapata -heves harcot folyta­tott á labdáért és sem a nézőik, sem pedig a játéko­sok nem vették észre, hogy egy nagy sas kering a -pá­lya felett. Mérhetetlen meg­lepetést keltett tehát, ami­kor az egyik játékos magas­ra felrúgta a labdát, és a sas elrepült vele. Mindenki kiabálni kez­dett. A sast valószínűleg megzavarta a nagy lárma, s alig fél mérföldnyire a pá­lyától leejtette a labdát. A játékosok megkeresték, és folytatódott az izgalmas mérkőzés. BÉKAEMBEREK AZ ÉGBŐL ESNEK Collioures dél-francia kikö­tővárosban a francia hadse­reg több száz »békaemfoert« képez ki, akik kísérletkép­pen ejtőernyővel a tenger fölött ugranak ki a repülő­gépből. A 24—26 éves kato­nák körülbelül 50 font sú­lyú búváröltözékben ugra­nak ki 400 méterrel a víz fe­lett a gépből, majd körülbe­lül 10 kilométert kell úsz­niuk a víz alatt. A búváröltözékhez víz­hatlan ruha, uszonyok, sisak és oxigéntartály tartozik, amelyben körülbelül 3 órá­ra elegendő levegőmennyi­ség van. A békaemberek ólommal nehezített övét vi­selnek, és 7 méterrel a víz alatt kell meghatározott ka­tonai feladatokat végrehajta­niuk. TÜL REÁLIS VOLT... Hartfordban (Connecticut) hátgerinc-operációról ké­szült dokumentumfilmet mutattak be az orvosokból és ügyvédekből álló társa­ságnak. Az operáció azonban túlságosan realisztikus lát­ványt nyújtott a jelenlevő mintegy száz ügyvédnek, mert az egyik szívrohamot kapott, két másikat pedig a film befejeztével eszmélet­lenül találtak a földön. Töb­ben elmondották, hogy kö­zel voltak az ájuláshoz, any- nyira megrázta őket az ope­ráció láiváaya.

Next

/
Thumbnails
Contents