Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-12 / 293. szám
Péntek, 1958. december Ti. 6 SOMOGYI NÉPLAP Szabási Esték x Korán leszáll már az este, alig öt óra, és kigyulladnak a villanyok. Ilyenkor az idősebbek a tűzhely melegénél beszélgetnek, a férfinépség kukoricát morzsol, seprűt köt, kosarat fon, az asszonyok fonnak, kötnek, kézimunkáznak. Hogyan töltik a hosszú téli estéket a szabási fiatalok? —■ erre a kérdésre kerestünk választ, amikor ott jártunk. Már a tanácsházán Nagy elvtárstól, a tanács elnökétől megtudtuk, hogy a népművelési munka jó kezekben van. Rozina Zoltán iskolaigazgató és felesége (tanítónő) szívügyüknek tekintik az iskolán kívüli népművelést is. A kultúrotthon közelébe érve éneklésre leszünk figyelmesek: »A szabási kertek alatt folyik el a kanális ... « Megvárjuk, míg véget ér a dal, és belépünk. A tánccsoport tagjai éppen szünetet tartanak. Vezetőjükkel, Rozina Zoltápnéval beszélgetünk, érdeklődünk a csoportról. — Tánccsoportunknak tíz leány és hat fiú tagja van. Somogyi népi táncokat tanulunk. Kis Gyula KISZ-titkárral hetente kétszer megyünk Kaposvárra továbbképzésre, Egyiid Árpád tanít bennünket. A KISZ-munkára terelődik a szó. — A KISZ-szervezet a kultúrházban kapott helyet. Társadalmi munkával rendezzük be a klubhelyiséget Barátságossá, otthonossá tesszük. A leányok már készítik az asztalterítőket, a függönyöket. Még egy-két asztal és egy szekrény kellene. Reméljük, a községi tanács is segít bennünket. A KISZ-szervezet és a kultúrotthon vezetősége között a lehető legjobb a kapcsolat. Ez érthető is, hiszen a fiatal tanítóházaspár is tagja az ifjúsági szervezetnek. A szabásiak olvasni is szeretnek. A népkönyvtár a művelődési otthon egyik helyiségében kapott helyet. Mintegy 450 kötet könyvük van. A könyvtárat is Rozina Zoltánná vezeti. Az olvasók létszáma 120 körül van, havonta 120—150 kötet könyvet kölcsönöznek. Zákányi Istvánná, egy 35—40 év körüli parasztasszony minden héten visz könyvet. Balázs Mária, az állami gazdaság dolgozója, Szita Róbert, a termelőszövetkezet tagja ugyancsak gyakori vendég a könyvtárban. A szép- irodalmi és szakkönyveknek egyaránt nagy a keletük. A községi tanács támogatja a könyvtárat. Idén 500 forintot adott a könyvállomány gyarapítására, és a jövő évi költségvetésben is 500 forint szerepel erre a célra. A művelődési otthon másik termében a színjátszó csoport tartja foglalkozását Rozina Zoltán vezetésével. Tersánszky J. Jenő: Síró babák c. 4 felvonásos mesejátékát próbálják. M°st még csak hetente két alkalommal, de később 3—4-szer is próbálnak. A csoportban 25 fiatalt foglalkoztatnak. — Mit tartalmaz még a téli program? — 22 tagú énekkarunkat szeretnénk bővíteni — mondja Rozina elvtárs. — Az ezüst- kalászos tanfolyamra tízen járnak. Ismeret- terjesztő szakelőadásokat is tartunk, ezekre is szívesen járnak el a község lakói. A közelmúltban nem mindennapi kulturális esemény történt Szabáson. A Csíky Gergely Színház első ízben tartott tájelőadást a községben. A Nem vagyunk angyalok c. vígjátékot mutatta be. Szó esett az iskola kulturális munkájáról is. Az úttörőcsapat színjátszói Fehér Klára: Becsület c. 3 felvonásos színművét tanulják. Készül az elsősök könyve: a pajtások nagy igyekezettel gyűjtögetik az 1919-es tanácsköztársaságra vonatkozó adatokat. Az egész falu: kicsik és nagyok egyaránt bekapcsolódtak a kulturális munkába. Eleven, pezsgő élet van Szabáson. Alakul, változik, fejlődik a község. Szórakoznak, művelődnek azok, akik a múltban ilyesmiről álmodozni sem mertek. Dorcsi Sándor Somogy vári jegyzetek Szántó Jánosné háziasz- szonnyál beszélgetek, a szép kézimunkákkal otthonossá varázsolt lakásban a tanácsházán. Míg férje, a titkár a falu gazdasági, politikai életéről hivatott nyilatkozni, Szántó Jánosné illetékes beszélni arról, amiről érdeklődünk: hogyan működik a so- mogyvári asszonyok kézimunka szakköre? Bizony az első mondatoknál fagypont alá süllyed lelkesedésem, amit azóta hordozok, amióta egy nemrégiben megrendezett kézimunka-kiállításon, a megye székhelyén láthattam a somogyvári lányok, asszonyok gonddal kiválogatott, szép munkáit. — A szakkör rövid ideig működött, mivel éle tr ekeltő je, j Magyari Gyöngyvér tanítónő : elment a faluból. Az ő kez- j deményezésére alakult meg kézimunkázni szerető asszo- ! nyakból és leányokból a szakkör — mondja Szántó Jánosné. — Eredetileg csupán hasznos időtöltésnek szántuk s | ezért örültünk a vártnál na- ! gyobb eredménynek. Ugyanis ez év március nyolcadikat, a nemzetközi nőnapot azzal ünnepeltük meg, hogy munkáinkból egy kis kiállítást rendeztünk. Majd pedig részt vettünk a megyei kézimunka- kiállításon. A szakkör a lelkes vezető távozása után feloszlott. Most csak ki-ki a maga kedvtelésére dolgozik, mikor ráérő ideje van. — S nem hiányzik a közös munka? SZECSUAN a költészet és a dalok földje Ez a több mint 60 milliós lakosságú (az 1953-as nép- számlálás adatai szerint) gazdag nyugat-kínai tartomány Olyan hely lett, ahol »minden ember dalol*. Gyorsan fejlődik az irodalmi művek alkotásának széles körben élterjedt népi mozgalma, a termelésben bekövetkezett ugrásszerű fejlődés után, A parasztok büszkén így írják le ezt a helyzetet az itt kezö versben: Hol van tanya dalok nélkül, Hol van otthon versek nélkül; Minél többet dalolunk, annál többet termelünk, A versek rizzsé, a dalok gabonává változnak. ’zf a népi lelkesedést verés dalok költésére a helyi munista pártszervezetek ál- >.egindított mozgalom hoz- hogy véget vessenek an- a felfogásnak, mely sze- •saJc értelmiségiek tudnak Imi művet alkotni Egyes ei bizottságok felhívást tek a néphez, hogy »ír- ■ millió számra verseket, számra cikkeket és száz a. könyveket*, miközben Dél-Szecsuan három megyéjében, Kulinban, Szujung- ban és Hocsiangban csaknem minden család fenntart egy falat, ahol a család tagjai lejegyezhetik az általuk írt balladákat és verseket. Az egyik kiemelkedő parasztköltő, Vang Jüe-csung szegényparaszt, akinek apját a földesurak a felszabadulás előtt megölték, öt hónappal követ- ezelőtt még írástudatlan volt. De olyan sok jó balladát és verset énekelt vagy írt, hogy éppen mostanában jelent meg egy füzet válogatott költeményeiből. Azok az emberek, akik egyszerű verseket költöttek, most Urai és elbeszélő költeményeket írnak. Azok, akik eddig balladákat alkottak, most elbeszéléseket, riportokat és színdarabokat írnak. A Kulin megyében lévő Nanpo szövetkezet parasztjai néhány hónap leforgása alatt tízezer népdalt, hatvan rövid színdarabot, harminc balladát írtak, és tíz táncot komponáltak. Szujung egyes lakosai kollektiven egy harmincezer szavas regényt í> végzik szokott termelő- írtak, ami híven tükrözi újukat, úgyhogy »százember írjon, és minden ír daloljon*. nép gyorsan hozzálátott a diódák dalolásához és a ersek Írásához. Dalokat éneparasztok kulturális felemelkedését. Szecsuan tartomány művelődési irodájának szóvivője a helyzetet összefoglalva azt mondja, hogy a tartománynak több mint 4 millió műkedvekebtek az új korszak dicsére- lő írója és 86 700 írócsoportja van; 78 450 művet, főleg népdalokat írtok, s 3700 verset és balladát tartalmazó füzet jelent meg. • A nép soraiból jött írók buzdítására minden lehető eszközt felhasználnák, s lehe- .... , , , _ tővé teszik számukra, hogy a munkások es parasztok ko- nyilvánosságra hozhassák tőről, versekben fejezik ki a párt politikáját, és véleményüknek balladákban és rímekben adnak hangot. Ezer és ezer irodalmi tehetséggel megáldott ember bukkan fel zül, és egy lendületes kulturális tömegmozgalom bontakozik ki. A népnek a költészet és a dalok iránti szeretetét mutatja, hogy a Szecsuanba látoszerzeményeiket — falakat, ajtókat, hangszórókat, nyomtatott röplapokat, folyóiratokat és füzeteket. Ezenkívül kiállításokat, versenyeket és viJó ütemben halad a Vasksmbinát átszervezése gotok, ha nem tudnak néhány tcesteket rendeznek műveikről. verset írni, zavarba jönnek, mert vendéglátóik, akár parasztok azok, akár munkások, meleg versekkel üdvözlik őket, és kérik, hogy írjanak néhány verssort, mikor eltávoznak. Az emberek akkor is versben fejezik ki gondolataikat, amikor vitatkoznak, vagy nagy írásjelekkel írt faliújságot írnak. Egyes helyi kormánytisztviselők a gyűléseken is versben tesznek jelentést munkájukról, vagy cserélik ki tapasztalataikat. Most a tartomány a százezer művelődési egyesület és a nép áltál szervezett 1300 művelődési központ hálózatára és az aktivisták százezreire támaszkodva széleskörű kulturális mozgalomba kezdett, ami a politikát és a termelést szolgálja, s eljut a tanyákra, az építkezési helyekre, üzemekbe és az otthonokba. Nemrég »Az átszervezés nem jelent szervezetlenséget« címmel cikket közöltünk a Vaskombinátról. Bírálatunk a munkások többségének helyeslésével találkozott, noha a vezetőkön kívül rájuk is vonatkozott. Alig múlt el egy hónap azóta, de a korábbi szervezetlenséget — vagy ahogy ók ezt az időszakot emlegetik —, a hibájukból fakadó »krízist« megszüntették. Pedig nem műveltek csodát. Csak az történt, hogy az új TRANSZVIL Vállalat gyártmányaihoz, a vállalat jövőjéhez mérten láttak munkához. Aki mostanában bepillant az üzem életébe, meggyőződhet a nagyarányú udvarkövezésről és betonozásról, végigmehet a parkettázott és 'kibővített irodáikban, kultúrházban. Aki megáll a volt mérlegkészítőből átalakított modem műszaki iroda előtt, megszemléli a Pestről kapott, lealapozott gépeket és berendezési tárgyakat, az árbockapcsoló és a szakaszolók itt készült szép prototípusait vagy a több mint egymillió forinton felépülő öntöde helyének alapozásét, az csak helyeselhet, így kell ezt. Nyoma se legyen a fizetett alvászatnak, a naplopásnak. A Vaskómbinát decemberben tovatűnő napjai bizonyít-^ ják vezetőknek és munkások-^ nák, hogy a lakatos részlegé mindem dolgozóját foglalkoz- ( tathat ják, sőt úgy lehet őketj foglalkoztatni, hogy ma marj ez a részleg szinte kevésnek ( bizonyul a feladatok elvégzéséhez. De »besegít« neki a for-J gácsoló részleg is, és mindenki megtalálja a nagyon is cél-* ra vezető elfoglaltságát, ha —j mint most, ezekben a hetekben is — szervezetten jelölik * ki a munkát. A cél, hogy egy* új, nagy kapacitású, fontos* üzemet »hozhassunk egyenes-' be« Kaposvárott, alapos, megfontolt, felelősségteljes mim- ! kára késztet mindenkit. Ez] sürget! Ki ne látná világosan, ( hogy elsősorban a munkások. foglalkoztatása céljából törté-( nák az üzem áttelepítése? De J ha figyelembe vesszük a pro- ( fiit: az árbockapcsoló és sza-, kaszoló gyártását, akkor a fe-^ lelősségérzetnek még nagyobb-, l nak kell lennie. Hiszen ezek-j | nek a készülékeknek a selejt-j |mentes gyártásától, a magyari ♦ falvak sikeres, gyors viHamosí-1 « tása is függ! Ez az üzem fő( í profilja, amely ugyan jövőre j ! még csak tízmilliót tesz ki a j | 17-milliós termelési tervből, dej (Uj-Kína)« fokozatosan növekedni fog, ( mar fogkismíg lassan kiszorítja a inkább csak a munkások lalkoztatása miatt folyó gépgyártást. Az üzem pártszervezete hamarosan megint összeül, hogy a legfontosabb termelési és átszervezési kérdésekkel foglalkozzék. Az a vélemény a gyárban, hogy a párttagok segítségével a munka az eddiginél is szervezettebbé, céltudatosabbá, gördülékenyebbé válik. Csak a mindenki részémi megnyilvánuló megértés és szorgalom viheti előbbre a Vaskómbinát dolgát. így ké-, — Hiányzik, de mit csináljunk. Megfelelő helyünk sem igen volt. Itt működtünk a ta- vácsházán, mert a kultúrházban nincs szakköri életre megfelelő helyiség. Tüzelési gondok is adódnak, illetve adódtak. S itt mindig megtaláltuk a meleg zugot, ahol összejöhettünk. Megnézem a szebbnél szebb hímzéseket. Akad közöttük olyan is, amely motívumait a szomszédos Buzsáktól, a bűze áki hímzőművészet kincses- lázából merítette. De van az ország minden népművészeti tájegységének egy-egy hír- vu.ndója. S ezt látva ezt kell mondani: bizony kár, hogy újabban nem akad lelkes apostola a népi hímzőművészet művelésének. A búcsúzás előtti kérdésre kapott válasz utólag is gondolkodásra késztet. A kérdés szó szerint így hangzott: — Milyen az élet itt So- mogyváron? A háziasszony gondolkodás nélkül vágta rá: — Unalmas, eseménytelen. Különösen ilyenkor ősszel és télen. Nem történik semmi. Azt az egy szót, egyetlen jelzőt: »unalmas*, tüskeként hoztam magammal szívemben. Ami azt illeti, válóban sok helyütt kísért az egyhangúság, eseménytelenség falvaink életében. De meg kell, meg lehet ölni az unalmat, csak fel kell kelni ellene egy akarattal. Ahol a falu pedagógusai tanítás után nem bújnak kuckóikba, nem zárják magukra otthonuk ajtaját, ott nem eseménytelen az élet. Ott történhet egy és más, mert a tenni- akarás találkozik, az emberek igényeivel. Ott a férfiak a gazdakörben vagy az ezüstkalászos tanfolyamon, az asszonyok, lányok kézimunka körökben, a fiatalok a KISZ-ben, tánc- és színjátszó csoportokban üzennek hadat a régi ellenségnek, a lelkeket elszürkí- tő őszi és téli unalomnak, ese- ménytelenségnek. Somogyváron is lehetne ez igy? De még mennyire! Csák hozzá kellene látni munkához, nem lemondóan szülhetnek fel alaposan arra, ami a december 31-i átadás a után már a jövő év első hó-. belenyugodni, hogy »itt nem napjában a gyárra vár. í történik semmi.'* Sz. N.l László Ibolya AZ ILLETÉKES VÁLASZOL A Somogyi Néplap december 2-i számában »Még mindig ugyanaz« címmel bírálat jelent meg a Somogy megyei Mozi üzemi Vállalat munkájáról. A dkik írója Szilva G y u 1 á n é nagyberényi mozilátogatónk sajtóhoz küldött levele alapján kifogásolja a filmszínházban gyakran előforduló műsorcserét. Ezek a változások a panasz alapján a következők: A »Szállnak a darvalk« helyett a »Csodacsatár« c. filmet kapták, ugyanakkor még nem kapták meg az »Édes Anna« és az »ördögi találmány« c. filmeket A cikkíró a nagyberényi esetből általánosít, holott a nagyberényi példa, bár nem egyedül álló, mégis sajátos probléma. A nagyberényi mozi premier moziként szerepelt, s az újonnan megjelent filmeket játszotta. Azonban az utóbbi időben sorozatos rongálást követett el, mellyel tetemes kárt okozott. 25—30 százalékos rongálással csökkentette a film futási idejét, ami azt jelenti, hogy rövidült a kópia élettartama, s a tervezettnél kevesebb mozi játszhatta. Ezért a vállalat a nagyberényi mozitól megvonta a premier filmeket, s helyette rendes osztásban adott neki más filmeket A műsorcseréről értesítettük a mozi üzemvezetőiét. Műsorpolitikánkkal igyekszünk kielégíteni a dolgozók igényeit. Hogy ez nem siikerül mindig úgy, ahogy szeretnénk, annak legtöbbször nem mi vagyunk az okai. A Moziüzemi Vállalat a MOKÉP által forgalmazott filmekkel rendelkezik. Sajnos, a megjelenő filmekből kevés kópiát kapunk, s így a premier mozikat sem mindig láthatjuk el új filmekkel. A laboratóriumból kikerülő új filmek vetítése különös gondosságot igényel, különben megtörténik, hogy nyers állapotuk miatt 4—5 vetítés után selejtté válnak, le kell venni a műsorról, s emiatt nem kapják meg azok a mozik sem, amelyeknek műsorán később szerepelne. Ilyenkar válik szükségessé a műsorra tűzött film kicserélése. S mivel csak a raktáron levő régi filmek között válogathatunk, nem mindig adhatjuk azt, amit szeretnénk. Amíg új filmeket nem tudunk raktárra gyártani, addig sajnos, lesznek zökkenők. Somogy megyei Moziüzemi Vállalat ÉRDEKESSÉGEK — ^urcsrságok DOKTOR BRIGITTA BARDOT? Az Egyesült Államok princetomi és yaleá egyetemének diákjai komolyan fontolgatták, hogy tiszteletbeli doktorrá kellene avatni Brigitta Bardot filmszínésznőt. A diákok egy csoportja felvetette, hogy a Massa- chussetsá Műszaki Főiskola mérnöki diplomával örvendeztethetné meg a bájos filmsztárt. (Lehet, hogy a hölgy áramvonalai adták ezt az ötletet?) A SVÉD IFJÚSÁG ROCK AND ROLL-KIRÄLYA A svédek egyik rock and roll eszményképét, a 22 éves John Wahlberget Stockholmban 18 havi börtönbüntetésre ítélték, mert erőszakoskodott egy fiatal lánnyal. Bűntársát, a 20 éves Öve Grandquistet 16 havi börtönre ítélték. A tárgyaláson kitűnt, hogy a két fiatalember megfenyegetett egy 18 éves fiatal lányt, hogy égő cigarettákat nyomnak a bőrébe, ha nem vetkőzik le előttük. Wahlberg, aki rendkívül népszerű a svéd fiatalok között, egykedvűen fogadta az ítéletet. Vállvonogatva kijelentette: »Néha szükséges, hogy erőszakkal vegyük el azt, amit nem akarnak önként adni j. /* REPÜLŐGÉP IMASZŐNYEGGEL Az egyik cseh repülőtársaság TU-104-es repülőgépét, amely kétszer egy héten Prágából Kairóba repül, imaszőnyegekkel látják el, hogy a muzulmánok útközben is az előírásoknak megfelelően végezhessék imáikat. HOGYAN CSÓKOLÖZNAK AZ AMERIKAIAK? Sven Gade ismert svéd rendező Hollywoodban forgatta a Hamlet filmváltozatát. Egy újságíró megkérdezte tőle: »Mi érdekli önt legjobban Amerikában?« Sven Gade így válaszolt: »Az, hogy vajon csókolózás közben is a szájúkban tartják-e a rágógumit az ön honfitársai?« A SAS ELLOPTA A FUTBALL-LABDÄT Két jugoszláv falu futballcsapata -heves harcot folytatott á labdáért és sem a nézőik, sem pedig a játékosok nem vették észre, hogy egy nagy sas kering a -pálya felett. Mérhetetlen meglepetést keltett tehát, amikor az egyik játékos magasra felrúgta a labdát, és a sas elrepült vele. Mindenki kiabálni kezdett. A sast valószínűleg megzavarta a nagy lárma, s alig fél mérföldnyire a pályától leejtette a labdát. A játékosok megkeresték, és folytatódott az izgalmas mérkőzés. BÉKAEMBEREK AZ ÉGBŐL ESNEK Collioures dél-francia kikötővárosban a francia hadsereg több száz »békaemfoert« képez ki, akik kísérletképpen ejtőernyővel a tenger fölött ugranak ki a repülőgépből. A 24—26 éves katonák körülbelül 50 font súlyú búváröltözékben ugranak ki 400 méterrel a víz felett a gépből, majd körülbelül 10 kilométert kell úszniuk a víz alatt. A búváröltözékhez vízhatlan ruha, uszonyok, sisak és oxigéntartály tartozik, amelyben körülbelül 3 órára elegendő levegőmennyiség van. A békaemberek ólommal nehezített övét viselnek, és 7 méterrel a víz alatt kell meghatározott katonai feladatokat végrehajtaniuk. TÜL REÁLIS VOLT... Hartfordban (Connecticut) hátgerinc-operációról készült dokumentumfilmet mutattak be az orvosokból és ügyvédekből álló társaságnak. Az operáció azonban túlságosan realisztikus látványt nyújtott a jelenlevő mintegy száz ügyvédnek, mert az egyik szívrohamot kapott, két másikat pedig a film befejeztével eszméletlenül találtak a földön. Többen elmondották, hogy közel voltak az ájuláshoz, any- nyira megrázta őket az operáció láiváaya.