Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-12 / 293. szám

JtLiéft tanút r&uzul a ronz tanula? Ha megkérdezzük a szülőket, mit gondolnak, miért tanul rosszul gyermekük, különböző válaszokat hallhatunk. »Mert lusta.« »Mert máson jár az esze.« »Mert játékos.« Legtöbb­ször így összegezik véleményü­ket: »Haszontalan.« Ha a rosszul tanuló gyer­mekkel behatóbban foglalko­zunk, látni fogjuk, hogy a rossz tanulás tünet, éppen olyan tünet, mint a láz vagy a fejfájás. S ha a tünet okát pontosan meg akarjuk ál­lapítani, a rossz tanulót ép­pen úgy meg kell vizsgálnunk, mint a lázas, köhögő vagy fej­fájós gyereket. A »rossz tanulás« különböző munkahelyről és a szükséges nyugalomról. Rendezzük be a szoba egyik sarkát a tanuló gyermek szá­mára. Legyen ebben a sarok­ban asztal, ahol dolgozhat, ahol füzeteit, írószereit, könyveit tarthatja. Gondoskodjunk meg­felelő világításról, és tartsunk a tanulás idején csendet. E feltételeknek hiánya már ele­ve lehetetlenné teszi, vagy legalábbis nagyon megnehezí­ti a jó tanulást. Önállóságra nevelés Gyakori hiba a szülőknél, hogy elkényeztetik gyermekü­ket, nem nevelik, nem szoktat­ják kellő időben önállóságra. Az önállóságra nevelés lénye­ge: ne legyünk szükségtelenül segítségére a gyermeknek sem­mi olyan tevékenységében amelyre idegrendszeri fejlett­sége képessé teszi. Inkább tá­mogassuk önállóságra való tö­rekvését. Ez gyakorlatilag any- nyit jelent, hogy bízzuk meg kisebb feladatokkal, amelyeket el tud végezni, hagyjuk önál­lóan játszani, rajzolni és épí­teni. Az önállóságra nevelt gyermek önálló lesz a tanulás­ban is! A <2)lVAT Q[örténelemkönyvéböl A tunikától a zakóig A kabát őse | bátban járjon, mint maga a l I király. Az udvari nép viszont < a római tunika volt, ez az ing- maj(j meghalt ezért a grá-1 nek is használt zubbonysze- • diáért, hogy külsőségekben is * rűen bő, térdig érő rövid ujjú, a nagy királyhoz hasonlíthas- j son. Valami kiegyezésféle jött létre közöttük: a király ritka kivételes kegyként egyeseknek megengedte, hogy kabátjukat sujtással díszítsék. És nemcsak úgy, röptében elejtett szóval adta meg az engedélyt, hanem pecsétes okmányt is állítottak ki róla, melyet a király saját- kezűleg aláírt, és az első mi­niszter ellenjegyezte. Úgy hív­ták az ilyen kiváltságos kabá­tot: justausorps á brevet —f vagyis engedélyes kabát. if A justaucorps belül pompás, színes ve. Hogy ez a drága j Az elnyomorodott láb | formában jelentkezik. Akadnak nem kellemes látvány, fájdal­gyermekek, akiknek már az is­kola kezdetén nehézségeik voltak, mások viszont eleinte, sőt évekig jól tanultak, és csak azután kezdenek hanyat- lani. A »rossz tanulás« okait ak­kor láthatjuk legvilágosabban, ha tisztázzuk, melyek a »jó tanulás« feltételei. Jó tanuló­vá akkor válik az iskolás gyermek, ha eleget tesz az ál­talános iskola köve (élményei­nek. A gyermek az első osz­tályban elég értelmes ahhoz, hogy megfeleljen azoknak a feladatoknak, amelyeket az iskola kíván: elsajátítja az írást, olvasást és a számtan alapműveleteit, s beleilleszke­dik az iskola rendjébe. Ehhez az szükséges, hogy érdeklődés­sel és figyelemmel kövesse s megértse a pedagógus magya­rázatát, elvégezze házi felada­tait. A jó tanulás előfeltételei A tanulás egyik előfeltétele az érzékszervek: a fül, és a szem működésének, azaz a hallásnak és látásnak Egyes gyermekeknél hallás kisebb mértékű csőkké- | nése vagy a szem olyan fény­törési rendellenességei állnak fenn, amelyek megnehezítik a tanulást. Figyelmetlenségnél, írás és olvasási nehézségnél te­hát elsősorban arról kell meg­győződnünk, hogy épek-e a gyermek érzékszervei. A másik nem kevésbé fontos előfeltétel az, hogy a gyer­meknek meglegyen a módja a tanuláshoz. A felnőtt sikeres munkateljesítményének felté­mat is okoz — mégsem óva­kodnak a nők a szűk cipőtől. Akadnak, akik azt szeretik, ha a cipő »visítva« húzható csak fel. Az ilyen cipőben kínlód­va járunk. Elrontja kedvünket, arcunkon a fájdalom eltitko­lására kényszeredett mosoly kövül. Sokan tartósan kínozzák ma­gukat a szűk cipőben, és ami­kor már nem bírják a színház­ban, moziban vagy étteremben — legutóbb az egyik cukrász­dában is láttunk ilyent — le­vetik a cipót, és harisnyában »legeltetik« fájdalomtól meg­kínzott lábukat az asztal alatt. Vannak, akiknek tetszését megnyeri egy szép cipő, és megvásárolják, ha szűk is, szo­rít is. Néhány perc öröméért: nagy lábon kis cipő. Viselni azonban nem viselik, mert a szenvedést elviselni már nem tudják olyan tartósan, mint mások. Ezért kínálgatják ba­rátnőiknek természetesen »elő­nyös« áron. A pazarlásnak ez is egy formája, ha nem is fáj­dalmas. Az ápolt arc kényelmes ruhadarab. A fejen keresztül bújtak bele, s a de­rék körül övvel fogták össze. A középkorban a tunika meg­hosszabbodott és bokáig ért, alig volt valami különbség a férfi és a nő ruhája között. A lovagkor vége felé megint megrövidült, s követte a szűk nadrágok divatjának példáját, összeszűkült, és a testhez ta­padt. Igen ám, de az ilyen szűk ujjast bajos volt a fejen ke­resztül ráncigálni, a találé­kony elme tehát azt eszelte ki, hogy az ujjast elöl egész hosz- szában felhasította, és végig gombokkal látta el. Ezzel meg­született a mai kabát alapfor­mája. Sok ide-oda tévelygés után XIV. Lajos alatt abban a for­mában jelenik meg, mely de­rékba szabott, modern szalon­kabátra emlékeztet. Persze, se­lyemből vagy bársonyból ké­szült, és dúsán kivarrták csip­kével, sujtással, passzomány- nyal. Azaz nem mindenki varr- hatta ki, csak az, akinek a ki­A nőtanácsok néhány feladata A választások előkészítésé­ben sok nőtanács megerősö­dött, munkája rendszereseb­bé vált. A feladat, hogy az aktivitást ne engedjék elalud­ni. Használják fel a kedvező helyzetet a tömegkapcsolat erősítésére. A nőtanácsok működjenek együtt a szülői munkaközös­ségekkel. Szervezzenek a téli estékre pedagógiai, jogi, egészségügyi, nemzetközi kér­désekkel foglalkozó előadás­sorozatokat. Az asszonyokkal való fog­lalkozás fő módszereként a jól bevált csoportos beszélge­téseket, kisgyűléseket rend­szeresítsék a nőnapokon kí­vül. A fölüművesszövetkezeli szervezzenek staucorps belül pompás, / nőbizottságok szervezzenek selyemmel volt kibélel-# mezőgazdasági, baromfineve- gy ez a drága bélés kel-# lési, sertéshizlalási, takarmá­termelési szakcsoportokat. Mindenütt az asszonyok ér­A kabát történetének ez a legfurcsább fejezete. Eb­ben áz időben justaucorps volt a neve. XIV. Lajosnak kedves ruhadarabja volt, s mivel 0 magát földi istennek tekintet­te, nem tűrte, hogy közönséges halandó ugyanolyan díszes ka­igen kellemes, és hozzátarto- zik, hogy a leányok, asszonyok I-ály külön engedélyt adott, üdék, szépek legyenek. Ahhoz, hogy az arcbőr üde legyen, el­sősorban az szükséges, hogy rendszeresen tisztítsák. A szá­raz bőrt esténként tisztítsuk le zsíros krémmel vagy tejszín­nel. Mosdáshoz a forralt víz használata előnyös. A zsíros arcbőrt minden es­te hideg vízzel kell lemosni glicerines szappannal. Fontos, hogy a mosdásnál alaposan ki­tisztuljanak a pórusok. Mind a száraz, mind a zsí­ros arcbőrnek használ, ha es­te mosdás után lanolinos krémmel kenik be, de nem vastagon, és ne hagyjunk raj­ta felesleges krémet. Papírszal­vétával vagy gézzel kell letö­rölni azt a krémet, amelyet az arcbőr már nem vett be be- dörzsclés után. A nagyon zsíros arcbőr ápo­lásához ha-ználnrk a követj kező keveréket: egy evőkanál citromlé, ugyanannyi glicerin: Keverjük ezt össze két evőka­nál vízben. Ujjainkkal dör­zsöljük az arcbőrre, és a fe­lesleget töröljük le. lően érvényesüljön, a kabát ) nyozási, konyhakerti, zöldség két szárnyát jobbról balra fel-J hajtották, és rágombolták aj derék hátulján lévő két gomb- p deklődési körének megfele- ra. A két felhajtott szárny a kabátforma további fejlődésé­re vezetett. A XVIII. század­ban a finomkodó rokokó-ízlés­nek már nem tetszett az élénk színekkel hivalkodó kifordított bélés, tehát a két szárnyle­benyt ahelyett, hogy felgom­bolták volna, egyszerűen részútos irányban levágták, íme, előttünk áll a frakk.- ! A mai férfikabát egyéb változata mindezekből' fejlődött ki. A zakó, de a ka- j bátatyafiság többi tagja pedig \ aszerint jött a világra, amint . az óskabát szárnyait többé-ke- { vésbé lemetélték. lően kell megválasztani az előadásokat, szakköröket. A szakmai jellegű oktatáson kí­vül sor kerülhet politikai, szépirodalmi, földrajzi, kér­dések ismertetésére is. A tö­megkapcsolat szélesítésében sokat segíthetnek a különbö­ző réteg-találkozók, így pél­dául az egyéni parasztasszo­nyok, tsz-asszonyok, munkás —parasztasszonyok, kisiparos és kiskereskedő feleségek, szülök és pedagógusok talál­kozói. Ha a nőtanácsok helyesen használják fel a téli estéket, jövőre sokkal erősebbek, munkaképesebbek lesznek. JO TANÁCSOK Hogyan tisztítsuk a konyhakövet? Szép tiszta lesz a konyhakő, ha sűrű Hypo-oldatot 20-30 percig áll­ni hagyjuk rajta, s utána több­ször alaposan felmossuk a kony­hát. A felmosóruhát ilyen alka­lommal fanyélre tegyük, s a mun­ka befejeztével alaposan öblítsük ki, mert a sűrű Hvpo-oldat szét­marja a ruhát, s a kéz bőrének is árt. Mindig csinos lesz a konyhánk, ha a terítő he­lyett nylonnal borított virágos kar­tont terítünk áz asztalra, és oda­szegezzük az asztallap aljához. A szekrénypolcokon különösen cél­szerű ez a módszer. A terítő so­káig friss marad, mert elegendő, ha a nylon borítást langyos víz­zel, szappanos ruhával naponta le­mossuk. Vadak elkészítése A vadakat elejtés után közvetle­nül nem tanácsos feldolgozni, mert húsuk rágós,Remény. Azért a va­dat érlelni szÄtäk, vagyis pár na­pig az állatot bőreben vagy tolla­zatában hagyjuk, szellős helyen kiakasztva. A vadak húsa zsír­szegény, azért szalonnával tűzdel­jük. Bepácolással ízletességét fo­kozzuk. Frissen sült nyúlszeletek Hozzávalók: egy nyúlgerínc, 4 dkg zsír, 10 dkg szalonna. A ge­jük, gyengén kiverjük, borsozzuk, sózzuk, és kevés forró zsírban hir­telen átsütjük mindkét oldalát. Ve­le együtt sütjük a vékonyra vá­gott szalonnaszeleteket. Párolt rizst, sült burgonyát adunk mellé­je. Nagyon jól talál hozzá az áfo­nyadzsem. Bár nyúlnak a legérté­kesebb része a gerinc és a hátulsó combok, azért az elejét, bordáit és belsőrészeit is igen ízletesen elké­szíthetjük. így nyúlbecsinált le­vest, pörköltet, pástétomot készít­rincről a súst lefejtjük, felszeletel-hetünk belőle. azaz a Győzött a modern vonal a női kabátoknál, őszi, teli ruhák­nál. Minden kabát és ruha rövi- debb, mint eddig volt. A bő vona­lú, köpenyszerű, nagy gallérosak vagy gallér nélküliek a legdivato- , sabbak. A ruhatervezők már nem is készítenek fiúkabátokat. Ma j mar nem divatos az ilyen fazon. A kabátok angol szabásúak, egyenes vonalúak. Az ujjak ja- I pán szabasúak és többnyire nyúj­tottak. A lc'gfontosabb ruhadarab I most is a kosztüm, de már készí- I tik az ismert, klasszikus angol formájú kosztümöket. A modern leányok és asszonyok is. Sokan a sapkát úgy képzelik el, hogy csak a fej tetejét fedje, mint a nyári selyemkendők. Ez helytelen. Az egészség rovására nem szabad di­vatozni. A sapka a hideg idők viselete, és ennek a szempontnak kell ér­vényesülni. Látni parókasapkákat, amelyek már csupán fél paróká­nak felelnek meg, mert csak a fej tetején szerénykednek, a hajkoro­nához erősítve, nem praktikusak, nem is szépek. telei közé tartozik, hogy a mű- I vonal győzött. Készítik hétnyol­helvben a evárhan az írőasz- cariosra> bs- Harang vagy rakott neiyDen, a gjaroan, az iroasz | szoknyával. Az anyaga: tweed, halszálkás és kockás szövet. A kabátok divatszínel inkább a vi­lágosak. A kosztümöknél azonban már nagy a változat: barnás, sár­ga és a zöld levélszínárnyalatok a divatosak. A szövetruhák egyfor­mán divatosak a szűk és bő szok­nyával, de a derékrész magasabb­ra került. tálnál meglegyen a megfelelő munkahelye és nyugalma. A gyermek a tanuláskor éppen olyan komoly munkát végez, mint a felnőtt a termelésben, tehát éppen úgy kell gondos­kodnunk számára megfelelő Divatba jött a sapka Itt a hideg, és bizony szükséges a fej védése. Az átfázás sokféle be­tegségnek lehet okozója. Igen hasznosak és csinosak a horgolt sapkák vagy a paróka mintájú sapkák. Horgolt sapkát odahaza is lehet készíteni, mindenki tudja ezt, aki ért a horgoláshoz. A ke­rek fejű, mintásán horgolt sapká­kat lehet díszíteni színes ripsz- szalaggal és a sapka egyik oldalán brossal. I A horgolt és a paróka mintájú sapka nagy előnye, hogy olcsón állítható elő, s viselhetik fiatal j rózsás terítő A KÖZtPSÖ ROZSA LEIRASA: 80-as horgolócérnából készül. A terítő középső motívuma 6 levél­ből, 6 kis virágból és 1 nagy szir- mos virágból áll. Első sor: 12 láncszemből gyűrű. Második sor: A gyűrűbe 30 rövidpálca kerül. Harmadik sor: 1 egyráhajtásos pálca és 5 lánc­szem váltakozása mindért ötödik rövid prIcába. Negvedik sor: Az ötláncszernes ívékbe 1 rövid­pálca, fi egyráhajtásos pálca és 1 rövidnálca kerül. ötödik sor: A baloldalon az előző sor pálcá­jától kiindulva 6 láncszem és 1 rövidpálca váltakozásával 6 ívet készítünk. Hatodik sor: Az ívekbe 1 rővidpálcat. 1 egy­Második sor: 22 egyráhajtásos pálcából áll. Harmadik sor: 5 láncszem, 1 rövidpálca válta­kozásával 11 ívet készítünk. A sort 2 láncszem után 1 egyráhajtásos pálcával fejezzük be. Negyedik sor: 7 láncszemet 1 rövidpálcával öl­tünk az első ötláncszemes ívbe, 4 láncszemet 1 rövidpálcával kap­csolunk Utána 3 láncszem és 1 rövidpál kerül az előző sor láncívébe, 3 láncszem, 1 rövidpálca pedig a le­vél soron következő negyedik pál­cájába. 3 láncszem, 1 rövidpálca és 7 láncszem. 1 rövidpálca követ­keznek. majd 3 láncszemet l rö­vidpálcával a középmotívum utol­só sorának pikói közé öltünk. A másik oldalt szimmetrikusan is- _______ ______ ___^ ^__ m ételjük, s a levelek között hét- zéprészhez és egymáshoz a láncszemes íveket horgolunk. vumokat úgy, hogy 7 ívet I a, i Ha 6zt a középrészt elkészítet- tünk 3 láncszem, 1 négylái tük- az egészet körülhorgoljuk 10 mes pikó, 2 láncszem, 1 láncszem és 1 rövidpálca váltako- láncszemes pikó, 3 láncszem pálcát. 1 egyrahajlasos pálcát és zásával. A kis virág és a levelek rnvirináifn váitnknyásá-uni kező sorban 1 rövidpálca, 13 lánc­szem váltakoznak a tízláncszemes ívek közepébe. A SZÉLSŐ RÓZSA LEÍRÁSA: Az első hat sor azonos a közép­rész készítésével. Hetedik sor: 1 rövidpálca, 6 láncszem éu íssjt? ä sri neszem es 1 roviapai.a ca a harmadik pálcánli 6 lánc! és 1 rövidpálca a következő rom második pálcájára, ösf 16 ívet horgolunk. Nyolcadik sor: Azonos az előzővel, de 9 lánc és 1 rövidpálca váltakozása. Kilencedik sor: Ezzel a sorral horgoljuk a QYERMEKEKNEK A HÁLATLANSAG BÜNTETÉSE Egy hajcsár men- degél az úton, s lát­ja, hogy egy égő bokron kígyó vergő­dik, tekereg, sziszeg. Megszánta a hajcsár a kígyót, és így szólt: — Megmentelek, s ezzel jó tettet hajtok végre. A bokorhoz lépett, és kinyújtotta a bot­ját. A kígyó menten rácsavarodott a bot­ra, onnan a hajcsár vállára siklott, majd szorosan átfonta a nyakát. — Af it vétettem neked — kiáltott a hajcsár —, hogy így bánsz velem? Hiszen megmentettem az éle­tedet! — A jó tettet nem szokás jóval viszo­nozni! — nevetett a kígyó. — Ne siess úgy! — rimán ködöt $ a haj­csár. Nézd, ott legel egy ökör, kérdezzük meg tőle, vajon nem rút dolog-e olyan embert bántani, aki megmentette élete­det. Megkérdezték az ökröt, de az így vála­szolt: — Én húzom az igát, egész nap szán­tok, boronálok, ke­serves munkával szol­gálom az embert. És mi a hála? Ha meg­öregedtem, odaad a mészárosnak. Az em­ber nem érdemel kí­méletet. A kígyó ismét szo­rongatni kezdte a hajcsár nyakát, de ez újra könyörgésre fog­ta a dolgot: — Hallgassuk meg azt a fát is, megér- demlem-e, hogy meg­ölj. A fa igy felelt: — Itt állok a nap­sütötte síkságon, a vándor az én árnyé­komban pihen. És mit tesz az ember? Leszaggatja lomb­jaimatj, lefűrészeli ágaimat tüzelőnek, kapanyelet és egyéb szerszámokat készít belőlem. A kígyó már ép­pen végre akarta hajtani gonosz tettét, amikor arra ment a róka, és megkérdezte, miért perlekednek. A hajcsár előadta nagy baját, és kérte a ró­kát, tegyen igazságot: meg érdemli- e, hogy a kígyó ilyen hálát­lan módon bánjék ve­le. — Szívesen teszek közietek igazságot, de a kígyó szálljon előbb le a nyakadról, hogy a két perlekedő egy­más mellett álljon előttem! — szólt a ró­ka. A kígyó lesiklott a hajcsár nyakáról, alá a rókának egy titkos intésére felkapta bot­ját, és agyoncsapta a hálátlan kígyót. 1 rövídüáloát hórgolunk. Hetedik sor: Hamispálcával felmegyünk a má­sodik kétráhaltásos pálcáig. 7 láncszemet l rövidpálcával öltünk az ötödik pálca tetejére, 7 lánc­szem, 1 rövidpálca kerül a követ­kező szirom harmadik pálcájába. Ezt körbén ismételjük. A sort 3 láncszem után 1 kétráhajtásos pál­cával fejezzük be. Nyolcadik sor: 1 rövid pálca és 10 láncszem vál­takozása. Kilencedik sor: 1 rövid pálca. 3 láncszem, 1 négy- láncszemes pikó, 3 láncszem, 1 négyláncszemes pikó, 3 láncszem és 1 rövidpálca váltakoznak az előző sor íveinek közepére öltve. LEVÉL KÉSZÍTÉSE: Első sor: ló láncszem. Második sor: A láncszemsor mindkét oldalára 13—13, a csúcsláncszembe 3 rövid­pálcát öltünk. Harmadik sor: Megfordulunk, s a második rö­vidpálcától kezdve minden pálca hátsó szálát* l—l rövidpálcát öl­tünk. A levél alsó csúcspálcájába 4 rövidpálcát horgolunk. Negyedik-nyolcadik sor: Lényegében azonosak az előző sorral. A páratlan sorokban min­dig a második pálcából kezdjük a sort, és az alsó csúcsban 3 rövid- pálcával szaporítunk. A nyolcadik sorban a középső szaporított rö­vidpálcával kapcsoljuk a közép­motívum minden második ívébe a leveleket. A KIS VIRÁG LEIRASA: Első sor: 10 láncszemből gyűrű. zásaval. A kis virág és a levelek rövidpálca váltakozásával, között csak 3 láncszem van. A le- 5 láncszem és 1 rövidpálca \ veleken a rövidpálcák a páratlan kozásával kapcsoljuk a virág pálcasorokba kerülnek. A követ- egymáshoz és a középrészhez. ■ - -»-ww.-r. j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents