Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-11 / 292. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1958. december TL A MINDENES ELNÖK lEgy gyár, amely a művelődés fóruma volt... V éget ért a zárszámadást megerősítő tár­gyalás a járási mezőgazdasági osztá­lyon. Zóka D. Viktor, a hedrehelyi Uj Tavasz elnöke ránézett induüni készülő társára, Né­meth László gazdasági felügyelőre: »Marad­junk még« — ezt mondta pillantása. — Vág- völgyi elvtáns — szólt az elnök a járási fő- állattenyésztőnek —•, ajánljon egy megbízható juhászembert. Mert nem tudok a birkák mel­lé is odaállni. f Szó szót követett, s megtudtuk, hogy Zóka I1 D. Viktor nemcsak elnöke a szövetkezetnek, ^feleségével együtt ő gondoz-a a 17 szarvas- . marhát, sőt a 10 hasas disznót is. S még a < | mezei munkában is serénykedik. X — Azt még jobban szeretném, ha valaki .más elvállalná az elnökséget, én meg az al­ólatok mellett dolgozhatnék. Hogy félreértés ne ' essék, mesrnondom, hogy nem a tsz-től, ha- ' nem az elnöki pozíciótól menekülök — mond- X ta nagyot sóhajtva. Aztán kiöntötte szíve .bánatát: milyen nehéz a meg nem értő embe­rekkel boldogulná a Ez év tavaszán alakította meg 17 család szövetkezetei. Szántóföldjük 74 parcellában (»bevert. Nem volt mélyszántás, gyenge lett La termés. A közösen vetett növények egyik- Jjnásik földdarabon nem kaptak kapát, mert Ja méreten felüli háztáji gazdaság magának 5 követelte a tagság munkaerejét. Tizenhét (•hold helyett 32 hold maradt a háztájiban! J — Persze jövőre másként lesz — folytatta Jaz elnök. Az őszi vetésiekkel idejében vé- j geztünk. Mindent megmozgatok, hogy sok takarmányunk teremjen. Van 19 hold őszi . árpánk, 65 hold kaszálónk, 19 hold régi lu- $ cérnánk, 22 hold lóherénk. A- tavasszal ve- f tünk 40 hold zabot, s annak felére lucernát, f A járási főállattenyésztő közbeszólt a k ' ' vetésterv fejben történő összeállítása J során. Javasolta, hogy 10—10 hold silókuko­ricát és borsós takarmánykeveréket is termel­jenek. Az elnöknek tetszett az ötlet. És hiá­ba mondta, hogy menekül az elnökségtől, mert nem állatgondozóként, hanem hozzáértő ve­zetőként beszél tovább szövetkezetük gond­jairól, a tennivalókról. — Az a tervünk, hogy a malacoikat soványtejjel neveljük fel. Vagy megalakul a tejszövetkezet a faluban, vagy mi veszünk szeparátort a tavasszal. Elkeze­lem én azt is. Persze, hogy megtenné, hiszen nemcsak a mezőgazdasági szakiskolát járta ki, hanem már tejüzemi szakmunkásként is dolgozott Megint csak a tagságra tereli a szót. — Nem akarok velük veszekedni (pedig néha az is jót tesz). Ha lesz a járásnál vagy a me­ggyénél nagyobb értekezlet, elhozok magam- imal két-három embert a szövetkezetből. Hadd ^hallják ne csak otthon tőlem, hanem itt bent az előadóktól is, hogy milyen rendnek kell $ lennie minden tsz-ben. gészen beletüzesedett ebbe a műsoron kívüli beszélgetésbe. Jól mondta: — $Hadd lássanak, hadd halljanak az emberek, Hát ilyen is lehetséges? — | kérdezhe tné valaki gyanakvó 1 csodálkozással. Lehet egy gyár 1 — melynek első feladata a tér. 1 melés — a művelődés fóruma? 1 Igen, lehet! A példáért nem is 1 kell messzire menni, nem kell 1 a város határain kívülre fá- [radni. Az Arany utcai Tégla- ’ gyár hírét nemrég még úgy 'hordta a hír sebes szárnyain, mint olyat, mely képes volt arra a csodára, hogy a műve­lődés fórumává vált,, anélkül f azonban, hogy első feladatát akár egy százalékkal is rosz­tudják meg, mi van a falujuk határán túl. így majd gondolkodóba esnek és jobb belá­tásra térnek. Mert hogyan vettük meg a bir­kákat is? Ilyen tapasztalatszerző látogatást kellett szerveznem. Beszéltünk róla, hogy juhállományt kellene beállítani, mert a gyap­júból már a nyár elején van haszon. És több pénz jön a juhászaiból, mint a májusi cseresznyéből, mert a korai cseresznyét meg­eszi a gazdája, nem jut belőle a piacra. Mondom, elővettem a szétehetségemet, de csak nem akarták támogatni javaslatomat. No, gondoltam, van ennek más módja is. Összekészülődtünk néhányan, és átmentünk aí^biüíáttTwto el/A mü- kadarkuti tsz-be. Megtetszett a birkaállo- mány a tagoknak. Azóta már nekünk is van 130 birkánk. A növénytermelésre, állattenyésztésre okos elképzelések születtek az elnök agyában. Igen ám, de azok megvalósításához ember kell — több ember. — Lesz belépőnk. A napokban jelentkeztek hárman. Felmegy a családok száma harminc­ra — mondta bizakodva Zóka D. Viktor, a mindenes elnök. Egy kis gondolkodás után hozzáfogott előbbi állítása bizonyításához. — Én minden alkalmat megragadok a tag- szervezésre. Nem vagyok párttag, de meghív­tak a múltkor pártgyűlésre is. Kérdeztem ^ az egyik párttagtól, aki vidékre jár dolgoz- J ^ ^TeÍMig. a »Szocialista ni, hogy »Sándor, mi a számításod? Gyere. \ Kukúráért« érdemérem, a régi állj közénk« — hívtam. »Hogyan élnék meg $ dicsőség egyre fakul A gyár- a teeszben?« kérdezte. »Hát úgy, mint \ dán, ahol a kultúrmunka oly mi« — feleltem neki. Aztán megmordta, hogy \ szeretett volt? ny0m<ytt a Ifi- mennyit keres. Mindjárt számítást végez- Jvegő, ha szóba kerül a múlt és tem. Az üzemi konyhán a napi koszt hét fo-iaz> hogy miért állt meg a tég- rint, de mellé elkel egy buci meg tíz deka* lagyár kuiturális életének ér­felvágott is. Reggel féldeci pálinka, délben f verése Az emberek látszólag és este egy-egy pohár sör vagy kisfröccs. Hét * beletörődtek, hogy volt, nincs végen üres kézzel nem jöhet haza, mert a kis-J kulturális élet. Ez pedig nem gyerek elvárja a zacskó cukorkát vagy kék- ? j^j van jgy szét. Azt pedig nem ad az esztéká, hanem f történ velődés ügyének olyan szószó- ■ lói termettek itt, akik nem , sajnálták az éjszakába nyúló i próbák fáradságával a napi I munka fáradságát megtetézni. I A meghitt kultúrterem azon- I ban — ahonnan annyiszor in- I dúlt a siker, az elismerés ba- I bárjait a gyárnak hódítani a I tánc- és színjátszó csoport — I üresen áll. Elárvult. Míg az ) oklevelek, dicséretek felett I ott díszeleg a legnagyobb fci- i tüntetés is, amelyet csak ke- ) vés öntevékeny kultúrcsoport pénzbe kerül az édesség is. Szóval ezekre a’ dolgokra elmegy a félhavi kereset. »Ráadásul* csak látogatóba jársz haza feleségedhez« —J tettem hozzá. Hallgatott az én barátom, hall-] gattak mindannyian. Egyikük sem mert vá-j laszt adni.. A mindenes elnök tizenhatezer forint ér­Mi történt ezzel a nagymúl­tú, a szocialista kultúrát oly sokszor győzelemre segítő együttessel? Hova lett az es­téiket szívesen feláldozok ré­gi kedve? Nevén kell nevezni a gye­reket, hogy értsünk a szóból, tékű részesedésre számít. Április óta ennyi i Az A’rany uitcaä Téglagyár kul- . túrcsoportját az elszervezés, a kiemeltség tette tönkre. Ki­emelték a meghitt falak, a lel­kesítő közönség melegéből, át egy ikultúrházba, ahol idegenek­nek érezték magukat. Pedig a szándék nem volt rossz, csak az eszközök nem bizonyultak mindig helyénvalónak. Az Építő- Fa- és Építőanyag­ipari Dolgozók Szakszervezete intézkedése folytán az Arany utcai téglásokat áttelepítették az Építők Szakszervezete Ily- jj lyés Gyula Művelődési Házá­hasznot hajtott a szövetkezetben végzett munkája. — Jobb így, mint egyénileg. Ha magángazdaként dolgoztam volna, jóval ke­vesebb lenne a tiszta jövedelmem. L ehet tanulni szorgalmat, szakértelmet Zóka D. Viktortól. Életre való tervek­kel vágott neki az új gazdasági évnek. Jól teszik az Uj Tavasz tagjai, ha hallgatnak szavára. Biztosan több szó esik ezután a tsz-ről a tanácsban is, ahová november 16-án bevá­lasztották Zóka D. Viktort, a termelőszövet­kezet mindenes és fáradhatatlanul dolgozó elnökét. Kutas József ba, minek előtte az országos központ ku 1 túrnevelési osztá­lya évente tízezer forintot sza­vazott meg a többszörösen ki­tüntetett kultúrcsoport fej­lesztésére, működtetésére. A jószándékú központosítás azon­ban, mely az állami támogatás összegének megszerzését kö­vette, balul ütött ki, nem hoz­ta magával a várt eredményt, azt, hogy az Arany utcaiak jó­voltából majd fellendül az épí­tők kultúrházának élete, a mű­velődési ház tartalmi munká­ja. Csakhamar láthatóvá vált, hogy a gyár ösztönzőbb gaz­dája volt a csoportnak, mint a szakszervezeti fcultúnház, amelynek abban az időben egy, a munkáját meglehetősen könnyen vevő művészeti elő­adója volt. így e tény figyel­men kívül maradt — mind a mai napig! A régi gárda, a többszörösen kipróbált, amely mindig megállta helyét, céltu­datos irányítás, megfelelő se­gítés híján szétbomlott. Amúgy is szegényes munkás- kultúránk e feloszlás követ­kezményeként elveszített egy nem jelentéktelen művelődési fórumot. A meglepő és megdöbbentő egyben az, hogy a téglagyá­riak kulturális életében bekö­vetkezett megtorpanás, s az azóta is tartó egy helyben to- pogás senkinek nem tűnt lei az elmúlt másfél esztendő alatt. Jóllehet ahány értekez­leten szóba kerül művelődés­ügyünk, annyiszor akad né­hány felszólaló, aki üzemeink, vállalataink öntevékeny kul­turális életét 'hiányolja és tartja rendkívül szegénynek. Még az sem ébresztette az illetékeseket kötelességükre, hogy a megszavazott támoga­tás összege nem két fillér, s nem mindegy, hogy milyen ro­vaton számolják el az évi 10 ezer forint felhasználású',, amelyet az Arany utcai téglá­sok kaptak eredetileg. S ez sem jó így! Észrevételeinkkel figyel­meztetni kívánjuk az illetéke­seket olyan dologra, ami nem mellékes. A téglagyáriakban nem csappant meg a másfél esztendős téblábolás ideje alatt sem a művelődés szeretete. Közösen kell megkeresnünk a lehetőségét annak, hogy is­mét munkához lássanak! László Ibo! .a Marad, nem marad Valkó Klára? A gamási KISZ-szervezet a múlt év tavaszán alakult meg, s azóta becsületet szer­zett magának a községben. Egy betegsége mégis van, s ha kigyógyulna belőle, sokkal eredményesebben dolgozhatna. Ez a betegség: az állandó tit­kárcsere. Még jóformán meg sem melegszik a titkár, már újat kell helyette választani, mivel más elfoglaltsága miatt nem tudja e tisztséget ellátni vagy -r- mint) Horváth Ár­pád esetében is — vidékre jár dolgozni, s emiatt képtelen feladatának eleget tenni. Első titkáruk £ á r f i Sándor volt. öt követte Horváth Ár­pád, majd Valkó Klára, je­lenleg ő tartja 'kézben a fiata­lok művelődését, szórakozását, nevelését. Klára talpraesett, erőskezű lány, az 6 működésé­nek ideje alatt 46-ra szaporo­dott a szervezet taglétszáma. •«■#< 4~*4 ♦♦♦>♦♦ fi M ifi ^-1 Veszíti] -Ardamatolaj visszafojtani, zott. gyorsan távo­Forditotta:taío$ Géza IS. A könyvelő, akiről mellesleg kiderült, hogy kutyabaja sincs, beszámolt Potapovnak a ktsz elnökének sötét üzelmeiröl. Azt is elmondta, hogy Gorbi-, lev mester már el is ment va-1 gítseget adna a fiataloknak, s lahova panaszt tenni. Tyulev ♦ yéigre olyan fiút vagy lányt Azonban történt valami a no­vemberi taggyűlésen, Klára is lemondott a KlSZ-titkársag- ■ról azzal: »Nézzétek, szüleim féltenek, Gyulád-puszta mesz- sze van, rendszeresen nem tu­dok bejárni onnan, nem lát­hatom el jól a feladatom«. A tagság nem fogadta el ezt a magökolást, egymásután szó­laltak fel a fiatalok, s kije­lentették: »Ha be tudsz járni táncolni, el tudod végezni a KlSZ-munkát is«. Klára maradt hát, s végzi társadalmi teendőit, de közben otthon és vőlegényétől (a szö­vetkezet agranómusa) állan­dóan azt hallja: »Hagyd abba, csinálja ezt a munkát helyet­ted más, aki bent lakik a fa­luban«. Pedig Valkó Klára igen megfelelő a KlSZ-titikárságra. Szegény paraszt szülők gyer­meke. A tagok bíznak ben.ie. Az ifjú választék gyűlésén olyan lelkes beszédet mondott, hogy utána tíz fiatal kérte fel­vételét a KISZ-be. A kíszeseknek nagyon meg kell fontolniuk: megfelelő-e vajon Klára a további mun­kák elvégzésére, képes lesz-e tökéletesen ellátni a KlSZ-tit- kári teendőket. Jó lenne, ha a pártszervezet sokkal több se­Hát ez nem háború? Csak tudja, hogy itt lakik, holnap azért nem utasítom el javas­at belső ellenséggel állunk elmondta valakinek ... Fájda- szemben. Vagy talán nem érti, lom, hogy el kell mennie, de miről van szó? Ide figyeljen... nem kockáztathat semmit... A szövetkezet négyféle bádog- El kell jutnia a tisztásra, ahol edényt gyárt. Mindegyikből a holmiál elrejtette, összesze- 3200 darabot negyedévenként, di, amire szüksége van, s más Igen ám, de mi 2000-nél töb- bőrbe bújik. A fene egye meg, bet képtelenek vagyunk ké- mindent ez a fecsegő vénasz- sziteni, de ha az egyik fajtá- szony rontott el. Újra dühhé bél.... gurult. — Elég, Gorbilev elvtárs! — Ne haragudjon rám, Gri­Engem ez nem érdekel! Érti gorij Makszimovics — jelent végre? meg Adalija Petrovna az ajtó- társ. — Hát jó —- törődött bele ban. * . .. , váratlanul Gorbilev -, ha már - Hogy bocsássák meg? Még Hd a kannák es edenyek nem er- egyszer kerem, ne csapjon ne- nyomozásban’ deklik, az talán csak érdekli, kém piaci reklámot! — mond- y hogy egy embert ki akar nyír- ta Okajemov, de alig tudta Húsz. A többinek szabad­én- tartóztatni magát. lalát — mondta az ezredes. — Hány vasipari ktsz van a városban? — Négy — felelte Potapov. — Mennyi időt vesz igény­be a nyomozás? — Azt hiszem, nem sokat... — Goncsarov telefonált már? Mi újság? — Semmi, ideges és össze­vissza kapkod, ezredes elv­nyomozást, hátha a szövetke­zetben bújt meg a diverzáns. Ha nincs egyik szövetkezetben mester'> azért ment betegállományba, nehogy Pirikov szentesíttesse vele a hamis jelentéseket. — Kihez ment el Gorbilev sem, akkor meg teljesen vilá­gos, hogy csak az lehetett Vol- szkij fogadóóráján, akit ke­resnek ... Elment hát a következő vas­ipari szövetkezetbe is. A hatalmas műhelycsarnok kiabálta Pi­ni! Egy embert! Vagyis szélgetést. — Mit akar? rikov. ., ... ... Potapov némán felmutatta napot adtam, hadd pihenjek ^zoiványát. Pirikov görcsö­— Azt mondta, hogy vala­mi nagyon nagy emberhez. — Hol találom most őt, a szövetkezetben? — Már hogy lenne ott, hisz Pirikov felmondott neki. ... Gorbilev mester háza sarkában kis fabódé húzódott. szomszédos volt Adalija Pet- X adatanak elvégzéseben. Ha^ Ajtaján tábla: »G. G. Pirikov rovnáéval s az orgonabokrok i tegsaS bízik Klárában, kár len- elnök«. Potapov benyitott, de annyira beborították, hogy*™ 'v"HaTVia a Rw,rw­akkora zaj volt, hogy hirtelen potapov alig találta meg a ház­nem tudta, mint kezdje a be- számot. A bokrok olyan sötét ár­nyékot vetettek, hogy csak állítanának a szervezet élére, t aki megállapodna ezen a posz- í ton. Most már nem »átmene- * ti« titkárokra van szükség Gamáson. Persze a oártszír- vezet sokat tehetne azért is, hogy Klárába hitet öntsön. Tisztázni kellene szüleivel, hogy miért ellenzik lányuk KISZ-munkáját, s az okok is­meretében él kellene érni, hogy ne gátolják Klárát fel­a ne róla lemondania a szerve­zetnek. Oldja meg végre a gamási KISZ-szervezet a pártszerve­zettel karöltve a titkár-problé­sen levegő után kapkodott, halottfehérré vált. — A könyvelőjükkel szeret­gem! Ha nem. segítek neki tér- — Soha senkinek egy szót J0* magukat, jót tesz nekik egy ve keresztülvitelében, kirúg az sem! — felelte ünnepélyesen , “ ‘c’->caVcsolódas. Goncsarov utcára és kész. Talán ez se ér- Adalija Petrovna. közölte velem, hogy vasárnap _ ^ _____ d ekli? — Nagyszerű... — Okaje- mindenkinek pihenőt ad, hisz beszélni — mondta Pota — Értse meg, Gorbilev elv- mov órájára pillantott. — Egy ° jen__ ^.9,^ hete kint van- pov> áthajolt az asztalon, s társ — állt fel Okajemov —, óra múlva Borszkba utazom hogy nekem nincs időm a ma- néhány napra. Egyik baráto­ga siránkozását hallgatni, mat látogatom meg. Ha lehet, Megkérem, hagyjon nekem bé- senkinek se adja ki a szobá­két mat — Tehát kidob? — kérdez- — De Grigorij nyewL nuyy - má, h nagyobb léptekkel hosszas tapogatózás után ta- | hala’dh^on elöre. Valkó K1á- lalta meg az ajtóban. Kopog- - tatott. Kis szünet után mély férfihang válaszolt: nak az erdőben. — Szabad! Ki az? Potapov bemutatkozott Gór- j bilevnek. A? Biztos szövetkezetünk j ügyében: ra pedig végre döntse ei szí­ve szerint: marad, nem marad a KISZ-szervezet élén. L. G. te bánatosan Gorbilev. — Gondoljon, amit lát. Viszontlátásra. Gorbilev fejébe nyomta sapkáját: Makszimo­vics, hogy beszélhet így? jónak — jói van, jól, szent a bé­ke — Okajemov kezet fogott a háziasszonnyal. — Aztán bocsásson meg egész az arcába beszélt Piri- százalék-varázslója — Bezzeg ö nem fekszik le kovnak. egy percre sem, mi? — Épp betegállományban — Hát, ezredes elvtárs, azt van — hebegte az elnök, hiszem, hogy rég elfelejtette, — Mióta? mi az az alvás. — Harmadik napja... De — Hát jó. Akkor lásson tudom, miről van szó. Lehet, munkához... hogy hibát követtünk el. Mi... Amikor Potapov sikertelenül — Adja meg a lakáscímét — FMSZ-HÍREK jött. — Erről majd később, rill Jergenyevics, azonban arra szeretnék felele-1 a kisbárapáti tej szövetkezet is. Ki- X — Január 1-én kezdi működését először éa nemrég alakult bonnyai tejszö- % vetkezet. Ugyanakkor lát munká- “ X hoz a kisbárapáti tej szövetkezet is. tét kapni, járt-e múlt csütörtö-i _ A tervezett 118 hoId helyett kön Volszkij elvtársnál, a Leg­felső Tanács küldötténél? Csütörtökön? hagyta ott a harmadik szövet- szakította félbe Potapov az el- __ Gorbilev értetlenül t — A somogyacsaí 1------- — -í- *-- -•*»---------'e —* _ , , X nőbizottság szabó­k ezetet is, már hajlandó volt nököt. — Éj, te iró! Egy gyékényen azért, ha néha kicsit erősebb igazat adni Asztangovnak, aki — Azonnal! — Pirikov fel- re azfán egyik percről a má árulsz a tolvajokkal! — le- hangot használtam. Viszontlá- kétségbe vonta a könyvelő kapta az asztalon heverő fü- si^g elkomorult ____ Szóval g yintett, s bevágta maga mö- tásra. megkeresésének fontosságát, zetet, de nagyon nehezen ta­golt az ajtót. — Jöjjön vissza minél ha- Volszkijt végeredményben egy látta meg a szükséges oldalt, * * * marább, Grigorij Makszimo- igazi könyvelő is felkereshet- mivel úgy remegett a keze. meredt Potapovra, a feleségé• ráadásul még küldött is? — Ki? 123 hold cukorrépa termelésére kö­tött szerződést a gamási földmii- Küldött- | vesszövetkezet.- - — 4 eiaw.nwtrai.5ai szövetkezeti ■varró és főző­tanfolyamot szervez a télre. — 100 mázsa majoránna felvá­sárlására számítanak ebben a hó­napban a zicsi fmsz-ben. — Az andocsi földművesszövet­kezet nőblzottságának tagjai segí­Okajemov képtelen volt dü- vies, várni fogom, hét elfojtani... Ostoba törté­net! Holmi Pirikov..» gyárt­mányok... kannák... S most egy ilyen semmiség miatt vál­jon meg Adalija Petrovna — Kedd este megjövök 4. Nem értem, miért te, s azzal, hogy ezt megkere­si, még semmire sem megy, ha meg valaki csak kiadta ma­gát könyvelőnek, keresheti, úgyse találja meg a ktsz-ben. van Két dolog azonban mégis ar- resem Tyulev elvtársat. — No, megvan... Gornaja utca 20. Prokov Anyiszimovics Tyulev. — Pirikov felállt. — Kövessem? a szomszédban lakik. — Gór- j bilev kimutatott az ablakon - Adalija Petrovna házára. „ Megint elmentem hozzá, Nem kell. Először felke- kidobott. Ennyi az egész. .Ki, ki!... OZ az író, aki ♦ tik a részjegyalap növelését. Tele­Po­csendes házától. Ez az alak szükség arra a könyvelőre, de ra sarkallta, hogy folytassa a tapov alig tudta mosolyát — Folytatjuk — vízlós készüléket akarnak vásá­rolni az ily módon összegyűjtött pénz egy részén. —” $ — Befejezték a 2. sz. bolt át­de ♦ alakítását Miklósiban. Az üzlet ♦ korszerűsítéséhez 20 ezer forint ér- X tékű részjegy vásárlásával és tár­♦ sadalmi munkával járult hozzá % szövetkezeti tagság.

Next

/
Thumbnails
Contents