Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-25 / 304. szám
Csütörtök, 1958. december 25. 10 SOMOGYI NÉPLAP Py/uAAji&a /yzeMt--------------SS A z ügyvéd fáradt volt. Meglepetten nézett föl az újságból a csöngetésre. A család a másik szobában feküdt, neki kellett ajtót nyitni. A látogató tűnt. Hosszú, egyenruhaszerű — kabátot viselt és hajlongott őket, előtte. Alig tudott hová lenni az útra.. a mentegetőzéstől. — Ügyvéd úr, kérem, nagyon megkérném, ne haragudjon a késői zavarásért, de nemrégen végeztem a munkámnál, és magát annyira ajánlották. Ugye, nem haragszik? Csak pár percet szánna rám a pihenőjéből..; Szóval, lehet, hogy én kevés ni, ugye? Ez engem hülyének, lettem. Valami doktor kísér- ennyire korlátoltnak tartott, gette. Aztán megtudtam, hogy ő is — Megtudta? Vannak bizo- volt néhanapján, névnapon a nyítékai? — Az ügyvédben háznál... Szóval így volt ez, ismeretlennek már a szakember is felébredt. Baróti úr, kérem. Egyszer, miMindent. Meglestem kor véletlenül meglátogattam togatta. egyszer nem mentem el az asszonyt az irodában, a fő- Sohase hittem vol- nőké egész közel volt a fejé- na, hogy ez valamikor velem hez. Azt mondta, súgott neki is megesik. Lüktetett a ha- valamit lántékom, remegett a lábam. Az ügyvéd nagyot léleg- Este volt, és egy gyerekkori zett. emlékemen rágódtam. Nagy bérházban laktunk, és egy délután a nagyobb házbeli fiúkat láttam egy nővel bemenni a lakásukba. Rövidesen bér, megkérdezte tőlünk, láttunk-e két férfit és egy nőt. Mi azt feleltük, igen. Most visszaemlékezve értem csak meg azt a megrendülést, azt a kínt ami azon az arcon kirajzolódott. Valósággal összeesett. Néhányat lépett még, aztán visszafordult felénk, Az ügyvéd nem örült. Őre- utánuk jött egy idősebb em- gedett, érezte már, nem bír el annyit, mint azelőtt. Be kellene osztani az időt, határozta el magát sokszor. De valahogyan soha nem sikerült. Későn feküdt mindig. Tanult, olvasott. Magának egy kis ön- gúnnyal ezt azzal magyarázta, hogy fél a lemaradástól. Tálán az öregedéstől is. Aztán vont egyet a vállán ilyenkor. Majd csak lesz valahogy. — Hát, tessék kérem. Nemrég jöttem) meg a tárgyalásról ugyan..; — És előre sohase lát többé engedte a dolgozószobába. Elhallgatott, mintha Amaz nem vetette le kabátját, ezzel is jelezni akarván, valóban rövid lesz. Először mindig az arcot figyelte az ügyvéd, a szemet. Ez a férfiarc markánsnak tűnt, .de valószínűleg csalt a munkától volt érdes, nem a belső harctól. Erre vallott a kissé nyomott, széles áll, a szabályszerű ráncok a szem körül. A töprengő férfi szemsarkából eltűnnek a ráncok, esetleg igen finomakká válnak, csak a táskák lesznek nagyobbak. Ez az arc inkább a kötelességé volt. A szemek nyugodtan, szinte megülepe- detten kéklettek, a homlok eléggé sima és fehér volt. Valószínűleg sokat hordja a siinlisapkát a munkahelyén. Egy ember, aki mindennel leszámolt, nem tartja magát-^fontosnak, s az élettől annyit szegény gyerek voltam, tetszik kíván, amennyi mindenkinek tudni, és benősültem oda. Ezt kijár, gondolta róla, amíg el- is szememre hányták. »-Hát helyezkedett és várta szavait, mit kaptam én tőled, te ko— Kedves Baróti úr, tudja, szns?« — szokta kérdezni a az asszonyról van szó. Úgy feleségem. Pedig, akkor régen, hiszem, talán ismeri is, ma- ' ga jár a hivatalokba... Hor- dósné a párom, a rézfínomító- ban. — Igen, igen, magas szőke asszony. — Az ügyvéd jól emlékezett rá. Telt húsú, élveteg és mindentudó szemű teremtés. Mosolyában benne van az olvadó csábítás és az előre megadás is. Bizonyára tiszta ügy, a férj válni akar. — Már régebben figyelmeztettek, hogy amikor távol vagyok, kísérgetik. Mert tetszik — Ne haragudjon, nem értem magát... A kocsikísérő gyorsan a ' ' szavába vágott, mintha érezné a kérdés végét. — Igen, tudom, mások is mondták, váljak. De tudja, azt hiszem, ő most abban a korban van, amikor az asszonyok kitombolják magukat. Én elnézném neki. Mert nekem nyugalom kell. És asszony. Meg a tizenhárom év, az se mindegy. Én nem akarok reménykedjék, hátha visszajön még az asszony. De ő nem akart hazudni ennek a férfinek. Sajnálta. Derék ember, jobbat érdemel. — Nézze, még nem tudom, vállalom-e a dolgát, jöjjön pár nap múlva. De ha megengedi, mint férfi mondom, ne ragaszkodjék hozzá. Ha megbocsát, egész életére érezni fogja. Hisz az még gyereket se szült magának, nem érti? A másik toporgott, bólogatott, hogy érti, de azért haj- hogy segítsen rajta valahogyan. Láthatóan nem ezt várta tőle, inkább talán a rögeszme támogatását. Úgy is ment ki az ajtón, félig mosolyogva, félig tűnődve sorsán. Mint az olyan ember, aki tudja, hogy csalódott, de arra vár, hogy a vétket eltörölik az egek, vagy hogy a társadalom parancsa majd mindent jóra fordít. Az ügyvéd nehéz léptekkel ért vissza az asztalig. A férfi egy borítékot csempészett arra valahogyan. Nem bontotta fel. Kiszámította, hogy hány munkaórájának ellenértékét hagyta pénzben itt. legalább fél napig dolgozott érte. lyerekekhez. Lehet, azt se egyedül meghalni. Hozzám visszajöhet az asszony, én megbocsátok. Csak azt akarom, hogy ott a bíróságon jól mossák meg a fejét. És én önt szeretném erre megkérni... Kedves ügyvéd úr, vállalja el..: M tudta miért, de valakinek valamit mondania kellett. »Mondjátok meg neki, hogy megfizetett a hűségemért. Engem összeszedné gondolatait. Az ügyvéd kissé elgondolkozott. Semmi szomorúságot nem érzett ki hangjából. Mi lehet az oka? — Észrevették, hogy követem őket. A férfi lelépett. Az asszony semmit sem tagadott.. »Ez egy doktor. El akar venni, és én hozzámegyek«. Én figyelmeztettem, kértem, változzon meg. De ő nem tágított... Baróti a csodálkozástól, kerekre nyitotta a szemét. — Hogyan, hát maga nem akar válni? — Nem. Mert énnekem nincs okom válni. — De hát minden világos!... — Igen, de ő adta be a keresetet. . ; — Még 61. . . De hogyan? — Mert én aztán nem nagyon bírtam tovább. Üldöztek. Az anyósnál laktunk, mert Mint a forrásból, úgy buzogtak belőle a szavak. Az ügyvéd érezte, tulajdonképpen azért jött, hogy ezt az utolsó pár mondatot elmondja, hogy őst már döntött. Elvállalta az ügyet, bár tudta, ha valaki ennyire szeret, az több, mint amit elbír, s ha valaki ennyire gyűlöl, ugyanúgy. A két érzelmet nem egyenlítheti ki semmiféle paragrafus. Ahhoz több kell. Idő, emberek, sebek elmúlása, melyeket más kor osztogatott szét közöttünk, kinek-kinek a helyzete, akarata és cselekedetei szerint. Csákvári János TÖRÖK ZSÖFI: kapva kaptak rajtam. Jó vol tam nekik. Én a szegény ember gyereke. Mert hogy ők csendőrök voltak. Valami csendőrőrmester volt a papa. A z ügyvéd elképzelte azt ' ' a légkört, az ostobaság légkörét. Valaki, aki úgy érezte, leereszkedett, kegyet gyakorolt, most, mikor úgy véli, visszakaphat más úton min dent, mindent megtesz a feljutásért. De az az ostobaság benne, hogy a nő valójában nem ereszkedett le. A régi társadalom ranglétráján is voltaképpen legalul helyezkedett el. No, de persze egy doktor, azért érdemes. Az ügyek általában nem zavarták fel, erre az asszonyra mégis haragudott. — Érdekes ez. az ügy nagyon, ügyvéd úr kérem. Talán a mellékkörülmények nem túlságosan érdeklik, valamit mégis szeretnék mondani. — Tessék — mondta gyor- többi? Semmi különös. Négy- san Baróti, bár a dolgok rész- venegynéhány év körül, las- leteivel először nem szívesen san elnyúló arcvonások, erős, foglalkozott. Mellőzhetőnek tarfekete szőrzet, de egészében tóttá ilyen ügyekben, más dol- véve megnyerő, egyszerű ki- gokban pedig mértéktartóan íejezés. Ha nő volna, ember- mérlegelendőnek. tudni, én külszolgálatos kocsikísérő vagyok. Addig nyugodtan is voltunk mi ketten, amíg ‘a tizedik évfordulót meg nem értük..: Ennek három éve éppen. Hogy aztán mi történt, ma sem értem. V r alán megunta, mint férfit, gondolta szórakozottan, és újra megnézte. A haja, az volt a legszebb, szikrázott, mint a fekete szén. A — Ez a doktor úr sokat ült. A börtönben. Népellenes büntettek miatt. — Hordós most Várt egy kicsit, mit mond az ügyvéd. Az hümmögött. — És ő? Ebben az ügyben ségééft és tisztességéért szeretni tudná, döntötte el magában. — Mikor irodára került, azt hiszem, akkor kezdődött. Mert értelmes asszony, bár iskolája neki sincs különö- mi a szerepe? sebb. De valahogy fölém nőtt, — El akarja venni a páromért én munkás maradtam, mat feleségül. Pedig az anyja Valahogy jobban óvakodott tő- ellenzi. lem. Már megint ez a »párom«. — Nana, Hordós úr. meny- Az ügyvéd kezdett a férfire nyivel különb ma egy irodai is neheztelni. Hát nem érti, bérelszámoló a munkásnál? — vetette közbe az ügyvéd, talán, hogy többet megtudjon. — Hát hiszen, igaz, annyit én is tudok, hogy nem az. De tetszik tudni, azért mégis, nálunk még sokan így mérik, csak polgári esküvőt Meg aztán tényleg más az a tunk, és mivel én már hogy ez a nő nem hozzávaló. — Aztán beleszólt egy pap is a dologba... — Pap? — Igen. A lelkiatya. .; Behívatott. Hogy ő tudja, »ni tartot- nem munka. Mi dolgozunk, de ne- akarok pótlólag egyházi esünk kell hozzájuk menni, küvőt, halálos bűnt követek man irányítanak bennünket, el, ha nem engedem az asz- ■ minden ragad az ottaniak- szonyt a másikkal a szent fri- • . ha akarják, ha nem, u gyet megkötni. Tetszik érteA TENGER AJÁNDÉKA Homokban hevernek. Rajtuk oly kevés a ruha és a gond. S a semmittevés, mint sűrű méz-nektár, mámort hinteget. Benne forognak a kábult emberek. Vagy vízben sikongnak. Hullám zúdítja fejükre áldását, s az ár oly tiszta, mint cifrázott üveg. Mintája kusza: ezer színes sapka és fürdőruha. A parton dolgoznak. Fürge lányok tűznek a pázsit mellére virágot. A zenélő kékre nézni nincs idő! őket se nézi más, csak a víz, s csak ő üdvözli énekkel a fakó ruhás kis csapatot. A dal mély, csodás ... Majd csepp jeit nékik gyöngy ékül adja, s a nap illeszti arany foglalatba. GÖBÖLÖS SÁNDOR: Ölem aagq&k meuíás Nem zengett hozsanna, amikor jöttem, De ha elmegyek, azt sem veszik észre, ' És fejem körül nem ragyog glória; Nem tartok igényt isten jobb kezeire. Én ehhez a világhoz tartozónak Vallom magamat, aki itt porlad el — A cselekvő milliók egyikének, Ki nem tisztel bálványt, és nem térdepel. Égre néző, szegényt ütők világa Romjain épülő másikat tartom; Nem vagyok messiás — sok közül vagyok, S ami az ő harcuk, az az én harcom. A sok váll közt ott az én vállarn is, Biblia helyett, igaz, mást kutattam, Szépiáit törölve a mi egünknek, S naponta küzdve azt is megtanultam: Fejére lépni s nem tűrni kell a kint, Jézus (mennybe szállt!) minket meg nem válthat, Hiába bújsz Genezáreth tavába, Meg nem gyógyíthat isteni varázslat... Nem zengett hozsanna, amikor jöttem, De ha elmegyek, azt sem veszik észre, És fejem körül nem ragyog glória; Nem tartok igényt isten jobb kezére. I BERTÖK LÁSZLÓ: NAGYANYÁM Aszalt szilva arcú, görbült nagyanyám* december! varjú vén gesztenyefán, hócsillagos télben lelsz-e még magot? látsz-e hulló égen néha szép Napot? Lelkedet a vállad azért tartja csak, hogy a tűnő vágyak arra hulljanak? Vagy fel tudsz még szállni, ha a föld nehéz? Szemed csendje nyári mezőket idéz: Búzavirág-fényű reggelek tűzét, érett zizzenésű élet örömét, szikár nagyapám«* friss tarló fölött, derekán a nyárnak* akt megszökött. De messziről jöttél dűlőut&kon. Elmaradt négy testvér* egy tucat rokon. Cs most itt kucorgof eres küszöbön. Ajkad imát mormol* lesed: hátha jön nagyapa a csöndből hulló égen át, ellopni a földről saját asszonyát. BARÁTH SÁNDOR: TÁVOLI HANQOK A csontarcú földet kiszárították az észak felől feltörő szelek. A fákra a dér csókja ragadt, s hideg zihált a táj ormai felett. Andálgó paraszt nagy csizmáitól ropogott a föld, mint kerék alatt a jég, szeme szögletén könny tanyázott... A múlt bűne még szívében ég, de az élet halk zsongása éled. Gépek zúgnak füstös, dübörgő zenét. Subája alatt már halkan dúdolgatta a korszakot formáló ember énekét. Mifelénk úgy szokás — az illendőség ezt kívánja —, ha az embert disznótorba hívják, már kora reggel oda kell állítani a vendéglátó gazda házához, és segíteni a szegény, meghízott jószág végtisztességének megadásában. Városi embernek számítottunk, mivel a járás székhelyén dolgoztunk — Vácott —, s így örömmel fogadtuk Szabó János bácsi, a váchartyáni tanács egyik tagjának barátságos meghívását, amit BartaAla- dár kollégámhoz meg hozzám intézett: »Tiszteljenek meg bennünket, jöjjenek ki hozzánk jövő kedden disznótorba ...« Nehezen vártuk, de csak elérkezett a meghatározott nap. Álmosan szunyókáltunk a kis vicinális hideg kocsijában, míg a faluba érkeztünk. Egyszerre elmúlt azonban álmosságunk, amikor a kora hajnali órában leszálltunk, s megindultunk a falu hosszú utcáján János bácsi háza felé, miközben kutyák vonító hada kívánta barátságosan üdvözölni lábunk szárát... János bácsi már a kapuban várt bennünket, és szívélyesen tessékelt befelé. Néhány barátságos érdeklődő szó után >-no, kezdjük!« jelszóval elindultunk, hogy a mit sem sejtő, ártatlan jószágnak szörnyű véget vessünk. János bácsi közben csizmaszárába dugta az élesre köszörült kést. A pincénél meg kellett állni, mert disznóvágáskor a hideg ellen egyetlen védekező szer a jófajta kisüsti. Az első poharat egymás egészségére kívántuk. A másikat — így utólag visszaemlékezve — talán valamelyikünk kedves családtagjáéra, de ha jól emlékszem, ittunk még szegény disznóéra is... Amikor így sorra vettünk mindenkit, kezdtük az egészet elölről. Mennyi időt tölthettünk el, nem tudom. Tény, hogy házigazdánk feleségének, Erzsi néninek a jajveszékelésére indultunk feladatunk elvégzésére. Nekiindultunk a pincelépcsőnek, s végül újra csak lenn voltunk... — Sikos ez a lépcső — düny- nyögta János bácsi —, menbeszedett pálinka, s vele térvesztette össze a disznót János bácsi... Majd mégiscsak sikerült az egyik disznót befogni. Előkerült a kés, elérkezett a disznó vége ... Rátettük a taligára, mert ott az a szokás, hogy a pörzsölésre szánt disznót ki kell vinni a falu szélére, s ott AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA.AAAAAAAAAAAAAAAA « J Disznótorban jünk inkább négykézláb. — Hát így kapaszkodtunk felfelé, fejünkkel egymást támogatva, hogy jobban menjen. Nagy nehezen elérkeztünk az ól elé, s nem tudni kinek az indítványára, hamisan, fülsértőén, pálinkaízü hangon énekelni kezdtünk, hogy azt mondja: »Nyisd ki, babám, az ajtót...« De hiába. Vertük, rugdostuk az ól oldalát, hátulját, mert az ajtaját sehogy sem sikerült megtalálni. Sírva, sopánkodva szaladt segítségünkre Szabó néni, s valahogy feltárult az ajtó . . . Most következett az újabb bonyodalom. Úgy tudtuk, csak egy disznó vár az ólban levágásra, de mi kettőt, sőt hármat is láttunk. S ráadásul mindnyájan elérzékenyültünk. Ott álltunk, velünk szemben pedig a veszedelemről mit sem sejtő szegény jószágok. János bácsi letérdelt az egyik disznó mellé, s elérzékenyül- ten vakargatni kezdte a hátát ... Csak az volt a furcsa, hogy a földön fekvő kacarász- va felkiáltott: — Jaj, jaj, ne csikáljon!... — Akkor láttuk, hogy Barta kollégám került valahogyan a földre. Megárthatott neki a elvégezni ezt a műveletet, nehogy a faluban tüzet okozzon. Elégedetten néztük munkánk gyümölcsét, s János bácsi ennek örömére újabb pálinkát hozott, s megint csak ittunk. Hogy mennyit? Amennyi jólesett, illetve amennyi az üvegben volt... Végül felemeltünk még néhány marok szalmát, rászórtuk a taligán lévő disznóra, s irány, ki a. falu végére. Rövid volt az út, mégis sokáig tartott. Az egyik oldalról át a másikra, onnan pedig vissza ... — Rossz ez a taliga, a fene egye meg — mérgelődtünk, de azért valahogy elvergődtünk útunk céljához... A falu szélén megálltunk, fordítjuk a taligát felfelé, esik a disznó a földre, egyszer csak megszólal: — Elment az eszetek!! — Majd elégedett szuszogás, horkolás hallatszott. Hideg szél fújt, gyorsan kijózanított bennünket, s hamar rájöttünk arra, mi is történt tulajdonképpen. Leszúrtuk vagy nem szúrtuk le a disznót, rátettük v<\jy nem tettük rá a taligára, tény, hogy oda Szabó bácsi sógora került, aki előzőleg ugyancsak velünk iddogált a pincében... De hol lehet a disznó? — néztünk egymásra... Gyorsan haza. Most már egyenes volt az út és rövid is. Látjuk a disznót, amint éppen egy tyúkot kerget az udvaron. Rohan a disznó a tyúk után, mi meg a disznó nyomában. Barta kollégám, aki apró termetéről és fürge lábáról volt ismert, elsőnek érte el. Elkapja a lábát, de a majd kétmázsás állattal semmit sem bírt kezdeni. A disznó tovább futott, és húzta maga után a földre esett, kétségbeesetten kiabáló embert... Rohanunk, hogy segítsünk, János bácsi a söprűt kapta fel, hogy azzal kényszerítse jobb belátásra a levágásra szánt jószágot. Ügyesen, épp akkor sújtott le, amikor a fülét akarom a disznónak megmarkolni, és egyszerre mintha a csillagos ég szakadt volna rám ... Nagy nehezen mégiscsak sikerült végeznünk. Nekiálltunk, hogy a konyhában segítünk a sopánkodó asszonyoknak. Vágtuk a vöröshagymát, töltöttük a hurkát, kolbászt, s jóllaktunk a sülő zsír szagával.. . Este, mikor holtfáradtan asztalhoz ültünk, nem kívántunk mást, csak egy kis ecetes uborkát. Hiába rakták elénk a ropogósra sült hurkát, kolbászt és egyéb jó falatokat, méla undorral fordultunk félre. Késő este volt, mikor a kutyák ugatásától kísérve megtettük a hosszú utat a vicinálisig, s azon haza ... Nem beszéltünk össze, de amikor legközelebb ismét disznótorba hívtak bennünket, szinte ugyanazokat a szavakat mondtuk: — Köszönjük a meghívást... jó dolog a disznótor, de küldjenek belőle inkább egy kis kóstolót... SsaJüti Láa^é
