Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-25 / 304. szám
A SOMOQYI NÉPLAP , ,. , . kulturális melléklete üünnn A somogyi íróesoport új terveiről Amikor e sorok írásához ké- Külön cikk vagy tanulmány jelentőségű folyóirataink egyszülöttem, éppen levelet ho- kellene ahhoz, hogy ezt iga- egy számának bírálata és zott a posta. A levél írója zoljuk a somogyi íróknak kü- hasonlók. Az első ilyen érte- ■ ' Ionosén azokkal a próbálkozó- kezletet januárban tartjuk. amelyek nem a régi Egyik célunk az — amint már fújták, hanem újat a múlt évben is sikeres kí- akartak mondani, és a mához sérleteket tettünk ilyen irányveiről — mert lévén egy eleg- szóltak. Talán majd erre is ban —, hogy az irodalmi pro- gé központi jellegű irodalmi sor kerül! Most nem annyira pagandát az élő szó erejével fórumnak a szószólója, így ír hátra, a megtett útra, mint is kivigyük a tömegek közé. levelében* “Kérlek hogy So- inkább előre, az előttünk álló Ismét meghívott bennünket az monyban se hagyjátok ellapo- feladatokra akarjuk tekinte- MSZMP kaposvári I. központi sodni a munkát, mert...- És tünket irányítani. pártszervezete, valamint a Nőjönnek az érvek, melyek mind A múltról csak azért kellett ta"acs’, %, KLSZ’ a Magyar— arról szólnak, szinte a napnál néhány szót szólni, mert me- 5,?°y:,.et„?a1Tatl Tarsasag, as ? világosabban bizonyítják, gyeszerte, akivel csak beszé- ztl . egy“eg^ te101'7“0 mintha csak eltalálta volna, hogy miben töröm a fejemet saival, — hogy ti. cikket készülök ír- nótát ni a somogyi írócsoport tér- “ hogy a jól elkezdett munkát jjünk, szinte kivétel Somogybán sem szabad abba- mindenki felveti nélkül est nle§tartására. Ezek a felkérdést olvasó estek bizonyos mértékig profilírozott jellegűek lesznek, de egyben a somogyi is így például külön könyvankétot rendezünk Somogyi Pál Nagy iskola című regényéről. Általánosabb azoknak a munkáját, akik fent írócsoport is haldoklik. Téve- Íkaronk Tendern ^aD^várott és itt lent is egyaránt a párt dés ne essék, szó sincs ilyes- f irányvonalát követve nyúltak miről! A Somogyi Néplap kul- is TiJv ^heiyem hozzá az ellenforradalom utá- turális melléklete nem egyet- ni zavaros időben az irodalmi len, bár igen lényeges és fon- kérdésekhez. És amikor e leve- tos megnyilvánulási formája let olvastam, arra gondoltam, az írócsoport életének. hagyni nemcsak a megye, ha- hogy mi van az írócsoporttal nem a dunántúli táj vagy akár Ugyanis sokan azt gondolják, ae egyDen a s1amo§ az egész ország lassan vajúdó hogy mivel a Somogyi Nép- ™UVem*k propagalasat irodalmi újjászületésének az lapban az utóbbi hónapokban érdekében sem. ritkábban jelent meg az iroEz a levél kapóra jött. Do- dalmi, illetve újabb nevén a kumentum, mely igazolja ►»kulturális melléklet-«, hát az is. így elsősorban Tabon a Járási Könyvtár rendezésében. Irócsoportunk vezetősége és jjg tagjai szervezetten veszik ki részüket a Gábor Andor szühogy a párt művelődéspoliti- ha ez bizonyos nehézségek , c . V YA. . raoÍ7 szu' ; , , . - . hetesének évfordulóm alkalma■ swaart KÄS* - SSiJä!? ÍS*„.!S2K «21 mmmm» ~«**m*» mennyire a mai élet válóságáa jelek azt mutatják, hogy tu^ális é_ bál, a mi életünkből vannak a somogyi toMforgatók mindig A - . , véve. Hiszen többek között -a uiabb és egyre megtisztelőbb , “ °°T f i°vo 5V. feladatokkal találják magukat "an ,lsmet m€g akarjuk ren- “ ° o tirt szemben. irodalmi rendezvé- áprilisávidéki városok kulturális életének- fellendítését tűzik célul, »Budapest és a vidéki városok közötti erősebb kölcsön- írók antológiája, hatás« kialakulásának szükségességéről beszélnek. Ezek a folyamatok szemünk előtt játszódtak és játszódnak le az Második o££lion és után. És ha ez így van, akkor az »-irányelvek« által igazoltan még inkább el kell ködezni a somogyi irodalmi hetet. Erről már tárgyaltunk az I Itt van mindjárt a Somogyi Irodalmi Tanács illetékes szer- | veivel, és ígéretet kaptunk, Szerettük volna november h°£y 3 magyar irodalmi élet 7-re kiadni. Sajnos, nem sike- irányitól közül többen ismét rült. De a terv nem esett kút- meglátogatnak bennünket. Ezekből a tervekből is látván, kiadásának előkészítésére aa,tják az íróesoport tagjai minden intézkedés megtör- , , munkatársai, hogy eszünk 'irányelvek« megjelenése előtt ^ az antológia anyaga együtt , . 1 ____________ van. kiadasanak előkészítésére "aljas t ént, és megvan rá a reméágában sincs -megszűnni-, lekezdtünk, ugyanolyan jól folytassuk is. tenni a tollat és elhallgatni. az olvasók kezébe tudjuk ad- Söt’.é?Pen. az ellenkezője vetni mindent, hogy amit jól nyün.k> h°& a íöv° óv elején ,...1,«.,. ___/„í.. az olvasok kezebe tudiuk ad- oot> : jii. És ha a somogyi írók íg?z' Kétségtelen, hogy Szemében természetellenes fény. Válasz helyett inkább csak. bólintás jelzi az igent vagy a nemet. A szavak felébresztik benne a nehezen kövesedé emlékeket. Az -édesapám, édesanyám!- kiáltásokra már régóta nem jön válasz ... 1947, 1951! — kél koporsó, két új sírhalom a temetőben. Szülei elvesztése után az akkor még csak az asztalt is alig felérő Németh Lászlónak nem maradt más örökségül, mint a széles országút s becsukott kis ajtók. Surdot otthagyva járta a falukat. Rongyos ruha, éhség, gyerekes csínyek, ünneptelen évek, csak árnyék, árnyékos oldal — mindig ez. A kedves szó, a simogató kéz mintha kiveszett volna a világból. De nem! Valaki mégis észrevette, kinyújtotta kezét az árva felé. így került 195 7 augusztusában Kovács Sán- d or ékhoz. A csurgói Szorgalom Tsz elnöke otthonába hívta a hajléktalan vadócot. Azóta mintha más nap ragyogna felette. Egy kisebb és nagyobb család tagja lett egyszerre. S amennyire csak lehetséges, a kis és nagy közösség pótolja az első és igazi otthon melegét. A szövetkezet adott neki való munkát, s már az év végére volt saját pénze. Ebből egy öltöny ruhát és ló- denkabátot vásároltak Németh Lászlónak, ötvennyolc januárja óta pedig rendes szövetkezeti tagként dolgozik a Szorgalomban. — Vasárnap alig ismerni meg az utcán. Senki nem jár különbül nála — ezt mondta róla Kovács Józsefné, a közeli szomszédasszony. Ebben az évben 8910 forintot keresett a szövetkezetben. Ez a pénz nincs élére rakva Kovács Sándor erszényében. — Nekünk nem kell az övé — mondja az elnök. — Minden fillé/t, amit keres a Laci, ráköltünk. Akár meg is mutathatom a télikabátot, a bársony ruhát, mindent, amit vettünk. Vasárnap nyakkendösen, szépen felöltözve — úgy, ahogy az illik egy 16 esztendős fiúhoz — megy ki az utcára. Maga Laci mondta Tor- máéknál: — Nekem még ilyen ruhám sosem volt. A Kovács-családdal együtt megy színházba, moziba. Nem kötik az ágy lábához. Amit az ilyen korúnak szabad, az nincs elzárva előle sem. Velük eszik és azt, amit ők, s any- nyit, amennyi jólesik. — Sorsa, jövője? — Mi nem szólunk és nem is szólhatunk bele. Mehetett volna ipari tanulónak, de ez nem tetszett neki. A traktorokért viszont kimenne a világból. A motoromon nem volt kuplung, Lacinak ez nem számított. En rá sem mertem volna ülni, ö meg egyik társát utasként is meghurcolta. Hát ilyen gyerek ez. Talán még ő maga sem tudja, hogy mit akar. Ha 18 éves lesz — akkor már meg tud állni a saját lábán — döntsön. Ha akar, választhat más pályát, de maradhat a szövetkezetben is. És ha így határoz, szó lehet arról, hogy iskolára küldjük, mert nem rossz eszű gyerek. Laci hallgat. — Lehet, hogy traktoros leszek — vágja rá nagy sokára. — Akárhogy is dönt később, mi belenyugszunk — szól lassan és megfontoltan Kovács Sándor. — Nem fogjuk vissza, de ha rosszat talál választani, és ... — nem ad hangot többi gondolatának —, az már nem a mi lelkiismeretünkön szárad. Míg gyámoltalan és segítségre van szüksége, addig mi családtagként becsüljük, és gondoskodunk is róla. Csintalanság van benne — mi sem voltunk angyalok —, de azért ért a szóból. Ha a tsz idősebb tagjai megkérik vagy megbízzák valamivel, szívesen elvégzi. — Rokonok, ismerősök? — Vannak. Két idősebb nővérem férjhez ment, a harmadik gimnáziumba jár — sorolja Laci. Látogatóba? Én megyek hozzájuk ünnepek alkalmával. Kevés szavú fiúnak ismertem meg Lacit. El-elgondolkozó, Sok rosszat átélt gyermek szomorúságát láttam az arcán. Beszélgetésünk közben a karácsony szóra lehajtotta a fejét. Nem tudja, nem is emlékszik, mikor volt utoljára az asztalon csillagszórós fenyő, mikor volt együtt a család, s mikor kapott ajándékot az Édestől. Lelkében ilyen kérdésekre nin»* válasz. Kalácsról és cukorról legtöbbször csak álmodott, s csak a képzelete simogatta a kirakatok játékszereit. Most meg? Nem gyermekfantáziát lobbantó ajanaeiuu, másra van szüksége. És ezt meg is kapja. Az első, az elveszített otthon helyett másikra talált. Szerető és pártoló emberek vigyáznak rá, segítségükkel teljes értékű emberré válhat, ha ő maga is ezt akarja. G. S. ^EzVlénvese annak amit elsö közös kiadványának si- lrocsoPort életében voltak Ez a lényégé annak, amit kere jesz hol van a vannak zökkenők, nehézségek.# ismét el kell mondanunk^ ha ír ho*y a^lógia k!- Ezek kbzül talán a legsúlyo-} a somogyi irodalmi élet eddig f ^d ^ sabb az, hogy egyes - iróúÜij megtett-«tjaiml beszelünk^ És formában _L ^t^^. saink, akik nagy lendületteÚ meg többet is lehetne agy defc)b időközökben nem ismé- kezdték el a munkát, mintha f kellene szólni arról, amiről az hirtelen elnémultak volnaA egyik tóvárosi lap irt a közel- & Arra kérjük ezeket az el-i múltban az Irodalmi Tanács A továbbiakban az írócso- némult nőtársainkat hogy ne! munkáját értékelve, hogy ti.: port vezetőségének az a célja, hagyjanak cserben bennünket! »elvileg nincs különbség vidé- hogy havonta vagy kéthavonta és a somogyi dolgozókat akik! ki és fővárosi író között«, és rendszeres összejöveteleket igénylik és szívesen olvas-ák I hogy: -az úgynevezett vidéki tartson tagjai részére. Ezek- a somogyi toliforgatók írásait'! szemlélet már régen a múlté, nek az összejöveteleknek Azért is kérjük őket, mert! hogy a vidéki értelmiségiek— munkaértekezlet jellegük lesz. minket újabb és újabb kéz-' s köztük az írók — ugyanúgy Tárgysorozatukon szerepel iratokért ostromolnak. A So-1 országos célokat és távlatokat majd időszerű irodalmi kér- mogyi Néplap a kulturális( látnak maguk előtt, mint akik dések, egy-egy megjelent, vagy melléklet számára, aztán a pé- ^ a fővárosban élnek és dolgoz- még meg nem jelent somogyi jelenkor szerkesztősége is nak«. írásmú megvitatása, országos isméteken kért kéziratokat. Sőt, elárulhatjuk, van olyan tervünk is, hogy a jövő év m a Villamoson A fotókiállítás e kitűnő életképének (Budapesti. alkotója Beller Iván elejétől kezdve kéthavonta vagy negyedévenként megjelenő önálló irodalmi és művészeti lapot adunk ki Somogybán. Ezért van szükségünk sok és jó írásra! Befejezésül még annyit: ne feledje el senki, hogy aki tollhoz nyúl, annak munkáját éber figyelemmel kíséri a nép állama és maga a dolgozó nép. A párt' művelődéspolitikai i irányelvei is utalnak erre, # éppen azért most, amikor a # jövőről beszélünk a megtett út szemszögéből, helyénvaló, ha számon kérjük írótársainktól, ismerik-e az »irányelveknek» a művészetekről szóló célkitűzéseit és alkalmazzák-e saját\ munkájukban. Ugyanis az, irányelvek megállapítják töb-i bek között, hogy ►►a flegna-J gypbb támogatást éppen a j szocialista realista törekvések-J nek. Hajtjuk«, viszont ezzel egyidejűleg: »«messzemenő szabadságot biztosítunk a népet szolgáló művészeknek«; de *'• • elvetjük a művészet szabadságának polgári, individualista értelmezését«. Az »irányelvek« tudományos alapossággal, félreérthetetlenül megfogalmazzák mindazt, amit mi is és mindenki, aki marxista esztétika szemszögéből nézi az irodalmat, eddig is munkánk vezérfonalának tekintettünk. Szeretnénk, ha írótársaink és munkatársaink az »irányelvek« tanulmányozása alapján tovább fejlődnének, és még az eddiginél is jobb írásokkal gazdagítanák a . csoport munkáját. ^ Dr. Bellyei László»/*/«/«, A rablók között talán a lélekrabló a leg- nagyobb gonosztevő. A gyermekkor kedves emlékeinek feldúlói, az ünnepi napok csillogó hangulatának tolvajai a lélek megrablói között is a legembertelenebb bűnösök. Tizennégy év óta minden karácsony köszöntésekor ünneprontóként azokra emlékezem, akik tőlem és még néhány ezer embertől ellopták a karácsonyok fenyőszagú, vidám hangulatát, s a rémséges emlékezés feketeségét lopták helyébe. Mikor a falusi és városi sokaság a kirakatok fényében szórakozik és válogatja örömhozó ajándékait, mikor a formás, illatos fenyőkkel a természet megújhodásának kedves gondolata vonul be a megbékélt családi körökbe, engem egy óriás lemezből készült műfenyő emléke kísért. Egy csillagtakaró nagy fenyőt látok, kétemeletes magast, soksok színes villanylámpával, és fényében valami rettentőt, valami irtózatosat. És az élmény mint elkergethetetlen látomás évről évre feltör, idézés nélkül megismétlődik.-1 944 karácsony estéje volt. Nem ünne- * pelte senki a flossenbürgi német koncentrációs táborban. A halálgyár éppen úgy működött, az éhség éppen úgy gyötörte a csontvázakat, mint más napokon. Fürdetésre szorongtunk egy nagyobb szobányi vagy ha úgy tetszik, kisebb teremnvi helyiségben talán ezren is, magyarok, németek, franciák, lengyelek, kínaiak és négerek is. A meztelenül egymáshoz préselt tömeg meredt tekintettel tapadt a mennyezeten feke- téllő bádog rózsákra. A mellkasokra fony- nyadt bőrön átdobbánt a szívek riadt verése, és a zavaros tekintetekben ott ült a rémes kérdés: víz vagy gáz... víz vagy halál a karácsonyi sors. Dermesztő hideg víz sugárzott alá. Élet!... Élet!.. . De nem hallatszott a felszabadult- ság sóhaja. Csak elodázódott a vég. > A fogvacogáson átsikoltott a sziréna riasztása. Alarm!... Alarm' Gumibotos üvöltő őrültek kergettek bennünket csurgó vizesen, meztelenül a tábor főterére. Az óriás karácsonyfa tarka fénye ijesztő szürkére világította a rabtömeget. Érdektelenül dideregtem az udvar közepén. A tömeg elejéről elindult a hirtelen csend. Mindenki felfigyelt. Fegyveres SS-legények három hátrakötöft kezű, meztelen férfit kísértek a karácsonyfa alatti emelvényre, amelyen összeácsolt gerendákon három hurok himbálódzott. Még sohasem láttam életet akasztani! Belül is fázni kezdtem. Az emelvénnyel szemben egy szószékszerű deszkatákolmányon elegáns, fehér kesztyűs SS- tiszt mint egy ördögi szekta átkozott prédikátora olvasta egykedvűen »a vezér, Adolf Hitler nevében« hozott ítéletet. A három halálraítélt nem értette a gö' ' gösen pattogó német szót, de megértették a nyakukba dobott kötelet, és az élet utolsó, kapaszkodó tekintetével rácsodálkoztak a karácsonyfára. Egy orosz, egy lengyel és egy szerb. A fehér kesztyűs kéz könnyed jelére egy láthatatlan gépezet dolgozni kezdett. Láncok csikordultak láthatatlan kerekeken, és a három éhes rab lába alól kifutott a deszkázat. Félrecsapott fejjel lógtak a karácsonyfa fényében, mint egy megbomlott világ karácsonyfadíszei. Mert rakodás közben egy marék savanyú káposztával csillapították embertelen éhségüket. A félvilág náci kirablói halált mértek egy marék káposztáért. Szörnyű gondolatainkat szétkergették a hátunkon pattogó ostorok. Az őrtornyok fényszórói és géppuskacsövei fenyegetően köröztek a csíkos ruhás tömeg felett. A tábort övező drótkerítésben csendesen száguldott a magasfeszültségű áram. Nemrég a Haláltánc című lengyel film egy kis mozaikot adott a náci rémségekből. Megviselten botorkáltam ki a szabadba, és # valósággal fejbe kólintott egy mellettem to- i valibbenő ifjú megjegyzése: »Fantasztikus, i mit ki nem agyainak!« ^ Nem hiszi el, amibe milliók belepusztultak! Boldog ember! Szerettem volna megrázni és fülébe harsogni, hogy fantasztikus mindez, de nem ű*ói találmány, hanem egy pokqji rendszer szörnyűségesen igaz valósága. Igaz a film témája, és igaz, amit most elmondottam. Él a tizenötezerből még egy maroknyi tanú! De nem szóltam egy szót sem. Hisz nem minden igazság érthető könnyen. Megnyugodtam. ~T~ alán megszületik egykoron az új Dan- ‘ te, akit már nem zavar alkotásában a valóság, az átélés szörnyű élménye, és képes lesz megírni a náci pokol Istentelen Színjátékát. Addig csak hitetlenkedjék, fiatal barátom, de vigyázzon, és mindenki őrködjék, hogy soha senkinek ne legyen sorsa barna, náci karácsony! Kellner Béla
