Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-25 / 304. szám

GYERMEKEKNEK A hóemberke sok-sok esztendő­vel ezelőtt a nagyapa karácsony­fáján látott először gyertyavilágot. Akkor még vakítóan fehér volt, egy kis pipa lógott a szájában, ke­zében pedig fenyőágacskát szoron­gatott. Hogy vattából készült, azt nemigen lehetett látni, mert ke­rek fejebúbjától a köpenye al­jáig be volt hintve ragyogó csil­lámporral. Egyszóval nagyon csi­nos volt, de világszépe hát azért túlzás lett volna a kis hó- emberkéről akkor még ezt állí­tani. Felette üvegmadarak szálltak, az ág szélén üveggomba-család ho­nolt. Üvegből volt a teste annak a szőke hajú babának is, aki igazi legyezőt tartott a kezében: fején apró kis tollaskalapot viselt. Üveg­ből volt a bohóc is, akinek se­lyemsapkáján szemernyi arany­csengő csilingelt. A hóemberke megpróbált ba­rátságot kötni velük, de azok már az első találkozáskor gőgösen el­fordultak tőle: — Barátságot, veled ...? Ho­gyan képzeled? Behintettek ugyan csillámporral, de minket nem le­het megtéveszteni! Tudjuk, hogy csak közönséges vattatested van, az nem ér semmit! A hóemberke elszomorodott, annyira, hogy már nem is ízlett a pipa. Ki is vette a szájából. — Vattaemberke — motyogta —, mi van azon szégyellni való? — Es a szeme bánatosan csillogott. j Akkor vette csak észre, hogy kö­zelében egy vidám gyertyaláng táncol. A langocska már meg is szólította őt: — Én örömest kötnék veled ba­rátságot, de csak percekig tart az életem. Néhány lobbanás, és már el is alszom. Jól van ez így, hi­szen amíg ébren vagyok, egyre csak táncolok ... A hóemberke szeretettel fordult a lángocska felé: — Azért csak kössünk ... Ha már te el is aludtál, azért én em­lékezni fogok reád! A barátság nem alszik el, a szívben tovább él, és ez benne a legszebb! Hát ilyen volt az első karácso­nya. Nem volt sokkal jobb a kö­vetkező sem, mert a kalapos baba meg a többiek továbbra is elnéz­tek a feje fölött, szóba sem álltak vele. Igen ám, csakhogy múltak az évek, a hóemberke is új társaság­ba került. Hogyan, hogyan nem, a régiek eltünedeztek mellőle. He­lyükre gyönyörű papírházacskák kerültek, egy kis szélmalom, apró trombita, piros szélű dob, arany- hegedű, s egy fából faragott ké­ményseprő is. Ez a kéményseprő, alighogy megérkezett, létrája se­gítségével felkapaszkodott arra az ágra, amelyen a hóemberke pipáz- gatott, s azt mondotta neki: — Kössünk barátságot! Elvégre mindannvian ugyanannak a ka­rácsonyfának vagyunk a díszei! Elmosolyodott a hóemberke: — Kössünk bizony! Még egy ba­rátság kényelmesen elfér a szí­vemben, mert már egyet őrizgetek ott! Egy lángocska iránt, amelyik régen alszik . .. A következő évben egy putto­nyos télapóka érkezett a fára, az­tán meg egy őzike, hosszú lábú gólya. A hóember valamennyit ba­rátságába fogadta: — Én tudom, milyen keserves dolog, ha valakit magára hagynak, azért hát mindenkihez szívélyes vagyok! — gondolta. Közben egyre fakult, kopott, már alig volt egy kis csillámpor rajta. Szájából — maga sem tudta, hol, mikor — elveszett a pipa. Es eljött megint karácsony ün­nepe, sok-sok évvel azután, hogy a nagyapa karácsonyfáján elő­ször látott gyertyavilágot... Bi­zony, már nem is a nagyapa, a gyerekek díszítették a karácsony­fát. Agaira aggatták a házacská­kat, a szélmalmot, a dobot, a kis- trombitát. Aztán kezükbe került a hóemberke. — Nahát — mondotta az egyik gyerek —, ez a hóemberke már alaposan megkopott! Olyan, mint egy piszkos vattacsomó! Nem is il­lik már a mi karácsonyfánkra. A hóemberke meghökkent: — Micsoda ...? Milyen vagyok én? — és megnróbált egy kis aranvhegedü felé fordulni, hátha meglát magából benne valamit. Akkor egy másik kisfiú utána nyúlt. — Azért mégsem egészen olyan. Hóemberke formája van most is... A vitába beleszólt a harmadik is: — Tudjátok mit? Akasszuk a üó- emberkét a fa hátsó ágaira, ott úgyse látja senki! A hóemberke azt hitte, káprá- zik a szeme ... A hátsó ágakon ott látta a kalapos babát, de ka- lao nélkül, legyező nélkül; a bo­hóc is ott ült, méghozzá kopaszon, aranycsörgős sapkájának híre- hamva sem volt... Persze úgy tettek, mintha meg sem ismerték volna őt... Egyszerre mindent megértett. — Hát így vagyunk? Ide kerülnek azok, akiket sajnálnak kidobni a szemétre .*■ . De odaugrott hirtelen az a gye­rek, aki először támadt ellene: — Ostobaság! Mit őrizgetjük? Dobjuk ki! — és elhajította. Repült, repült a hóemberke. A fa közelében egy asztalkán váza ál­lott, a vázában vízbe állított vi­rágcsokor. A hóemberke egyene­sen a vízbe pottyant. — Végem van! — suttogta. Mert a víz abban a pillanatban áztatni kezdte vattatestét. Mindez pillanatok alatt történt. Felkapta a fejét télapóka: — Borzalmas szerencsétlenség! A kéményseprő gyorsan körül­nézett. Felette a legfelső ágon a kis trombita himbálódzott. Gyorsan lekapta válláról létráját, felmá­szott a trombitához és belefújt. — Trárá, trárá — harsogta a trobita —, segítség, segítség! Az őzike is körülnézett, meg­látta a piros szélű dobot, előre nyújtotta a nyakát, apró szarvai­val elkezdett dobolni: — Tarn, tam — pattogta a dob —, segítség! A hosszú lábú gólya összeütötte a csőrét: — Kelep, kelep! Nagyapó, úgy látszik, meghallott valamit a másik szobában a nagy zenebonából, mert benyitott. Meg­látta a vázát, a vízben fuldokló hó- emberkét. Odalépett, és sietve ki­kapta. — Hát veled mi történt? — kér­dezte, de a hóemberke hallgatott. Kerek fejéről lerázta a vizet, szá­ját keményen összeszorította ... — Hogyan? — gondolta — hát csak nem árulom el az unokáit... Nagyapa egy-kettőre mindent megtudott a gyerekektől. — Azt mondjátok hát, hogy meg- csúnyult, s hogy nem illik már a karácsonyfára ? — Én nem mondtam — mondot­ta az a kisfiú, aki védelmébe vet­te az előbb is. — Tudjátok mit? Ma idejön kö- zületek a legkisebb, Veronka! ö még nem ismeri a hóemberkét! Bízzuk reá a döntést! Ahogy megint magukra marad­tak, a kéményseprő, a télapóka, a hosszú lábú gólya, izgatottan kö­rülvették. — Rendbe kell hozzunk! — je­lentették ki —, hogy estére na­gyon szép legyél! Tapogatták, nézegették, télapóka fordított is egyet rajta. — Baj van! — mondotta a ké­ményseprő is. — A víz lemosta ró­la a csillámpornak még a nyomát is. A gólya is körülkelepelte: — Az ágacska is elveszett a ke­zéből! De ez a legkevesebb! Köny- nyen tudunk másikat szerezni, és legalább igazi lesz. —■ Drága barátaim — mondotta meghatottan a hóemberke —a köpenyem elázott, az igaz, és a víz lemosta rólam az utolsó csil­lámport is. De belül most minden ragyog. •SZABÓ IBOLYA: Karácsonyi ajándék Kis Piroska karácsonyra babát kért, L LUA 3 U J / f /r ­szívemben \ szép "fenyőfa ezüst lombfa Eljött a várva várt este is. A^ lámpát ért karácsonyfán sorra kigyúltak a 4 gyertyák, fényük olyan vidáman * táncolt, mint a hóemberke első f Volt Ott baba, kis barátjáé valamikor. Kinyílt az f folg zongora ajtó, s úgy volt, ahogy nagyapa 4 . , * mondotta. Veronka lépett be raj-^^ minden Jóf ta először. Bejött, és megállt a \ babaedény, S AbakékménPysePrö egy pillanatra ) "•**•*«*»», mindenről megfeledkezett. Aes . * — Nahát — suttogta —, még so-\ íánSyt? láttam ilyen gyönyörű kis-fj^ még volt otf Télapóka meg azt mondotta. i~..5 teffn&gyobb — Én meg ilyen kedves, ragyo-J öröme —, gó szemet! \pólyadíszben A piros szélű dob elragadtatásé- f ° 7 ban megperdült, a hegedű végig-i föl/ eleven húzta húrjain a vonót, megszólalt \ öcsike! a trombita is: “ Trárá, trárá! Veronka, hallod? f A kis Veronka csak állt a szoba közepén. Meglátta az ágat, ame­lyen a kis ázott köpenyű hóember­ke himbálódzott, golyó formájú fejét kissé féloldalra hajtva, csil­lámpor nélkül, ágacska nélkül, csak éppen a szeme csillogott. — Hóemberke! — nevetett feléje a kislány, és egyszerre meglátta ázott köpenyén keresztül a szivét. Csak úgy vakított az aranyló csil­lámportól. Ragyogott bizony, mert a hóemberke szívére ez a sok szeretet vigyázott, amelyet annyi éven át jóságosán őrizgetett ott. Gondolkozott a kislány, és hozzá­tette még: — Világszép hóemberke! • • • Szervusz... Az üveg testű baba, a megkopa­szodott bohóc sírt a hátsó ágon. Okét senki nem vette észre. Az ő szivük nem világít! És amíg a gyerekek a hóember- két nézték, a kis trombita, a pi­ros szélű dob meg az aranyhege­dű elégedetten ismételgették: — Világszép a hóemberke ...! — Világszép ... ÁCS KATÓ AyEMcfőÓ-m-GVl/fAsu'P Hol volt, hol nem volt, nem is hetedhét országon túl, ha­nem jóval innen, élt egyszer egy kis gyufaszál. Finom fá­ból gyalulták, és hogy jól érezze magát, sok társával együtt kis házacskát kapott la­kásnál. Arra nevelték, hogy hű szolgálója legyen annak, aki majd a trafikban megvásárol­ja. Hanem a kis gyufaszál ahelyett, hogy belenyugodott volna rendeltetésébe, egyre azon törte fejecskéjét, mely úgy fogott, akár a tűz, hogy megmutatja, így meg úgy, mi­re képes a gyufaszál, ha saját fejével kezd gondolkozni. — Papolsz, öreg, nincs már fejed, nem tudsz mivel gondol­kozni. Szégyellem magam gyá­dobozból a gyufácskák, hogy a kis gyufaszál gyér tüzét mi­ként oltja el pillanatok alatt egy szellő. A földre esett, meg- hengergözött, és zsupsz, bele- pottyant a kanálisba. — Láttátok, — szólt az öreg a többi gyufához —, tűzvészt akart csinálni, és még azt sem tanulta meg, mi a kötelessége. Higgyétek el nekem, jobb meggyújtani egy aprócska tü­zet becsületesen, mint szájhős­ködés után becstelenül a vízbe pottyanni. Ha a vén gyufa bölcs sza­vát el nem hitték volna, lehet, hogy a mesém holnap estig szólna. ► ELEK ISTVÁN: Karácsony Í Halld a csengő szép szavát, Mily vidáman száll! ■ # Fényes titkok ajtaját i Nyitja, nyitja már. Tárul ajtó, tárul szív, : Lendül a szoba: Tündökölve ott virít A karácsonyfa! I Mennyi fény és mennyi dísz, l Mennyi csillogás. 5 Szívrepesve vártuk, és i Attól oly csodás. Fehér Kálmán J TALÁLÓS MESÉK Mi ex ? 1. Égből hullok, fehér vagyok. Szeretem a kemény fagyot Amikor a földre szállók, minden gyermek várva vár ott. Siklik rajtam szánkók talpa, víg csatákban vagyok labda, hogyha olvad vízzé válók, pára leszek, égbe szállók. •(pq *?) 2. Az alakom kerek, szeret minden gyerek, fenn lakom a fákon, piroslok az ágon. Ha megérek nagyon, fekete a magom. De ha rág a féreg, meg sohasem érek, •(uuq-B zó) (ösalafinta rajzok (Nézd meg fordítva is) MIT JÁTSSZUNK? Bumm vaságod miatt az egész gyufa­nemzetség nevében. Majd megmutatom én, hol az ész, hol a bátorság! — No, most megmutathatod — Olyan tüzet csapok, hogy lángba borúi tőlem az egész világI — hencegett a többiek­nek. — Különb eszem van ne­kem, mint hogy megelégedjek holmi cigaretta- vagy kályha- tüz-gyújtással. Majd én meg­pörkölöm azt, aki kezébe mer venni, meglássátok! Hiába intette az öreg gyu­fa, melyet használat után visz- szatett dobozába a gazda. — Bolond beszéd ez, fiam! Tudhatnád, hogy nem jó a tűz­zel játszani. Úgyis rövid az életünk, igyekezni kell becsü­letesen élni. Ahelyett, hogy tűzvészen spekulálnál, inkább gondolj arra, hogy mire szol­gálsz. Erre tanítottak a gyufa­gyárban, mi? De csak a kis gyufaszálnak Hit feljebb. A társaság tagjai körben le­ülnek és 1-től kezdve számol­nak úgy, hogy mindenki egy számot mond. Tehát az első kezdi: 1! A második: 2! stb. Akinek 7-et kell mondania, az nem mondja ki a számot, hanem ehelyett azt mondja: bumm! Megint megy körbe a számolás, de a 14 helyett újra bummot kell mondani és így tovább, minden héttel osztható számnál és minden olyan számnál is, amelyben 7 előfor­dul. Tehát 7, 14, 17, 21, 27, 28, 35, 37 stb-nél. Persze választhatunk más számot is. Ha pl. a 4-et vá­lasztjuk, akkor bumyiot kell mondanunk: 4, 8, 12, 14, 16 stb. helyett. Aki elhibázza, zálogot ad. — felelte az öreg gyufa, mi­vel ezenközben a gazda elővet­te a skatulyát, hogy a sötét ut­cán megnézze az óráját. — Sajnálom, hogy pórul jársz, édes fiam, de hiába intettelek a jóra. < Még látták a félig nyitott t A hottentották királya Először abban állapodik meg a társaság, hogy melyik betűt nem szereti a hottentot­ták királya. Pl. nem szereti a k betűt Most a játékvezető azt mondja: a hottentották kirá­lya éhes, mit adsz neki ebéd­re? A sorban az első felel: le­vest Utána a második: húst A harmadik: tésztát A negyedik: gyümölcsöt Az ötödik (ha kevesebben vannak, az utolsó után újra az első jön sorra): tejszínha­bot stb. Tehát mindent adhatunk ne­ki, ami ennivaló és amiben k betű nem fordul elő. Aki so­káig gondolkozik, vagy elhi­bázza a választ (pl. tököt vagy kávét adna szegény királynak), az zálogot ad. Ha már hárman adtak zá­logot, a játékvezető új kérdést ad fel. Pl.: A hottentották ki­rálya unatkozik: mivel szóra­kozzék? Más kérdések: mit olvasson a király? (Lapot, levelet stb., de nem képeskönyvet.) Hova utazik a király? (Magyaror­szágra, haza, szabadságra stb., de nem Törökországba.) Hol lakik a király? stb. Ha nem találunk újabb kér­dést, választunk egy másik be­tűt a k helyett és elölről kezd­jük a játékot. Ki tudja? | _______Bábel torony | T öbben játszhatták. Minden­ki kap húsz szál gyufát. Aki kezd, az a gyufáiból egy szálat rátesz a pohárban lévő gyufára. A következő ismét A társaság körbe ül, közép­re ül a játékvezető, és valaki­től megkérdezi: Mi gömbölyű? A kérdezettnek gyorsan vá­laszolnia kell. Azt mondja pl.: a labda. A játékvezető most nagyon gyors ütemben felteszi ugyanezt a kérdést a társaság többi tagjának is. Nem kell sorban kérdezni, hadd érje a kérdezettet egy kicsit váratla­nul a kérdés. Aki sokáig habo­zik a válasszal, vagy hibásan felel, vagy olyat mond, amit más már mondott, zálogot ad. Ha már mindenki felelt az első kérdésre, akkor újabb kérdést tesz fel a játékvezető, pl.: Mi kék? Azután: Mi fo­lyékony? Mi szegletes? Mi szi­lárd? Mi könnyű? síifc egyet. És így tovább körben. Az nyer, akinek leghama­rabb fogy el a húsz szál gyu­fája. Ha azonban a gyufaépít­ményből leesik egy, két vagy több szál, amikor az egyik já­tékos ráteszi gyufáját a többi­re, akkor ezeket mind a sa­játjához kell vennie. Szigorított fajtája a játék­nak (s ez egyedül is játszható), ha a pohárból kiszedendő gyu­fákat kell a pohárra rárakni! (Lásd az utolsó poharat.)

Next

/
Thumbnails
Contents