Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-25 / 304. szám
GYERMEKEKNEK A hóemberke sok-sok esztendővel ezelőtt a nagyapa karácsonyfáján látott először gyertyavilágot. Akkor még vakítóan fehér volt, egy kis pipa lógott a szájában, kezében pedig fenyőágacskát szorongatott. Hogy vattából készült, azt nemigen lehetett látni, mert kerek fejebúbjától a köpenye aljáig be volt hintve ragyogó csillámporral. Egyszóval nagyon csinos volt, de világszépe hát azért túlzás lett volna a kis hó- emberkéről akkor még ezt állítani. Felette üvegmadarak szálltak, az ág szélén üveggomba-család honolt. Üvegből volt a teste annak a szőke hajú babának is, aki igazi legyezőt tartott a kezében: fején apró kis tollaskalapot viselt. Üvegből volt a bohóc is, akinek selyemsapkáján szemernyi aranycsengő csilingelt. A hóemberke megpróbált barátságot kötni velük, de azok már az első találkozáskor gőgösen elfordultak tőle: — Barátságot, veled ...? Hogyan képzeled? Behintettek ugyan csillámporral, de minket nem lehet megtéveszteni! Tudjuk, hogy csak közönséges vattatested van, az nem ér semmit! A hóemberke elszomorodott, annyira, hogy már nem is ízlett a pipa. Ki is vette a szájából. — Vattaemberke — motyogta —, mi van azon szégyellni való? — Es a szeme bánatosan csillogott. j Akkor vette csak észre, hogy közelében egy vidám gyertyaláng táncol. A langocska már meg is szólította őt: — Én örömest kötnék veled barátságot, de csak percekig tart az életem. Néhány lobbanás, és már el is alszom. Jól van ez így, hiszen amíg ébren vagyok, egyre csak táncolok ... A hóemberke szeretettel fordult a lángocska felé: — Azért csak kössünk ... Ha már te el is aludtál, azért én emlékezni fogok reád! A barátság nem alszik el, a szívben tovább él, és ez benne a legszebb! Hát ilyen volt az első karácsonya. Nem volt sokkal jobb a következő sem, mert a kalapos baba meg a többiek továbbra is elnéztek a feje fölött, szóba sem álltak vele. Igen ám, csakhogy múltak az évek, a hóemberke is új társaságba került. Hogyan, hogyan nem, a régiek eltünedeztek mellőle. Helyükre gyönyörű papírházacskák kerültek, egy kis szélmalom, apró trombita, piros szélű dob, arany- hegedű, s egy fából faragott kéményseprő is. Ez a kéményseprő, alighogy megérkezett, létrája segítségével felkapaszkodott arra az ágra, amelyen a hóemberke pipáz- gatott, s azt mondotta neki: — Kössünk barátságot! Elvégre mindannvian ugyanannak a karácsonyfának vagyunk a díszei! Elmosolyodott a hóemberke: — Kössünk bizony! Még egy barátság kényelmesen elfér a szívemben, mert már egyet őrizgetek ott! Egy lángocska iránt, amelyik régen alszik . .. A következő évben egy puttonyos télapóka érkezett a fára, aztán meg egy őzike, hosszú lábú gólya. A hóember valamennyit barátságába fogadta: — Én tudom, milyen keserves dolog, ha valakit magára hagynak, azért hát mindenkihez szívélyes vagyok! — gondolta. Közben egyre fakult, kopott, már alig volt egy kis csillámpor rajta. Szájából — maga sem tudta, hol, mikor — elveszett a pipa. Es eljött megint karácsony ünnepe, sok-sok évvel azután, hogy a nagyapa karácsonyfáján először látott gyertyavilágot... Bizony, már nem is a nagyapa, a gyerekek díszítették a karácsonyfát. Agaira aggatták a házacskákat, a szélmalmot, a dobot, a kis- trombitát. Aztán kezükbe került a hóemberke. — Nahát — mondotta az egyik gyerek —, ez a hóemberke már alaposan megkopott! Olyan, mint egy piszkos vattacsomó! Nem is illik már a mi karácsonyfánkra. A hóemberke meghökkent: — Micsoda ...? Milyen vagyok én? — és megnróbált egy kis aranvhegedü felé fordulni, hátha meglát magából benne valamit. Akkor egy másik kisfiú utána nyúlt. — Azért mégsem egészen olyan. Hóemberke formája van most is... A vitába beleszólt a harmadik is: — Tudjátok mit? Akasszuk a üó- emberkét a fa hátsó ágaira, ott úgyse látja senki! A hóemberke azt hitte, káprá- zik a szeme ... A hátsó ágakon ott látta a kalapos babát, de ka- lao nélkül, legyező nélkül; a bohóc is ott ült, méghozzá kopaszon, aranycsörgős sapkájának híre- hamva sem volt... Persze úgy tettek, mintha meg sem ismerték volna őt... Egyszerre mindent megértett. — Hát így vagyunk? Ide kerülnek azok, akiket sajnálnak kidobni a szemétre .*■ . De odaugrott hirtelen az a gyerek, aki először támadt ellene: — Ostobaság! Mit őrizgetjük? Dobjuk ki! — és elhajította. Repült, repült a hóemberke. A fa közelében egy asztalkán váza állott, a vázában vízbe állított virágcsokor. A hóemberke egyenesen a vízbe pottyant. — Végem van! — suttogta. Mert a víz abban a pillanatban áztatni kezdte vattatestét. Mindez pillanatok alatt történt. Felkapta a fejét télapóka: — Borzalmas szerencsétlenség! A kéményseprő gyorsan körülnézett. Felette a legfelső ágon a kis trombita himbálódzott. Gyorsan lekapta válláról létráját, felmászott a trombitához és belefújt. — Trárá, trárá — harsogta a trobita —, segítség, segítség! Az őzike is körülnézett, meglátta a piros szélű dobot, előre nyújtotta a nyakát, apró szarvaival elkezdett dobolni: — Tarn, tam — pattogta a dob —, segítség! A hosszú lábú gólya összeütötte a csőrét: — Kelep, kelep! Nagyapó, úgy látszik, meghallott valamit a másik szobában a nagy zenebonából, mert benyitott. Meglátta a vázát, a vízben fuldokló hó- emberkét. Odalépett, és sietve kikapta. — Hát veled mi történt? — kérdezte, de a hóemberke hallgatott. Kerek fejéről lerázta a vizet, száját keményen összeszorította ... — Hogyan? — gondolta — hát csak nem árulom el az unokáit... Nagyapa egy-kettőre mindent megtudott a gyerekektől. — Azt mondjátok hát, hogy meg- csúnyult, s hogy nem illik már a karácsonyfára ? — Én nem mondtam — mondotta az a kisfiú, aki védelmébe vette az előbb is. — Tudjátok mit? Ma idejön kö- zületek a legkisebb, Veronka! ö még nem ismeri a hóemberkét! Bízzuk reá a döntést! Ahogy megint magukra maradtak, a kéményseprő, a télapóka, a hosszú lábú gólya, izgatottan körülvették. — Rendbe kell hozzunk! — jelentették ki —, hogy estére nagyon szép legyél! Tapogatták, nézegették, télapóka fordított is egyet rajta. — Baj van! — mondotta a kéményseprő is. — A víz lemosta róla a csillámpornak még a nyomát is. A gólya is körülkelepelte: — Az ágacska is elveszett a kezéből! De ez a legkevesebb! Köny- nyen tudunk másikat szerezni, és legalább igazi lesz. —■ Drága barátaim — mondotta meghatottan a hóemberke —a köpenyem elázott, az igaz, és a víz lemosta rólam az utolsó csillámport is. De belül most minden ragyog. •SZABÓ IBOLYA: Karácsonyi ajándék Kis Piroska karácsonyra babát kért, L LUA 3 U J / f /r szívemben \ szép "fenyőfa ezüst lombfa Eljött a várva várt este is. A^ lámpát ért karácsonyfán sorra kigyúltak a 4 gyertyák, fényük olyan vidáman * táncolt, mint a hóemberke első f Volt Ott baba, kis barátjáé valamikor. Kinyílt az f folg zongora ajtó, s úgy volt, ahogy nagyapa 4 . , * mondotta. Veronka lépett be raj-^^ minden Jóf ta először. Bejött, és megállt a \ babaedény, S AbakékménPysePrö egy pillanatra ) "•**•*«*»», mindenről megfeledkezett. Aes . * — Nahát — suttogta —, még so-\ íánSyt? láttam ilyen gyönyörű kis-fj^ még volt otf Télapóka meg azt mondotta. i~..5 teffn&gyobb — Én meg ilyen kedves, ragyo-J öröme —, gó szemet! \pólyadíszben A piros szélű dob elragadtatásé- f ° 7 ban megperdült, a hegedű végig-i föl/ eleven húzta húrjain a vonót, megszólalt \ öcsike! a trombita is: “ Trárá, trárá! Veronka, hallod? f A kis Veronka csak állt a szoba közepén. Meglátta az ágat, amelyen a kis ázott köpenyű hóemberke himbálódzott, golyó formájú fejét kissé féloldalra hajtva, csillámpor nélkül, ágacska nélkül, csak éppen a szeme csillogott. — Hóemberke! — nevetett feléje a kislány, és egyszerre meglátta ázott köpenyén keresztül a szivét. Csak úgy vakított az aranyló csillámportól. Ragyogott bizony, mert a hóemberke szívére ez a sok szeretet vigyázott, amelyet annyi éven át jóságosán őrizgetett ott. Gondolkozott a kislány, és hozzátette még: — Világszép hóemberke! • • • Szervusz... Az üveg testű baba, a megkopaszodott bohóc sírt a hátsó ágon. Okét senki nem vette észre. Az ő szivük nem világít! És amíg a gyerekek a hóember- két nézték, a kis trombita, a piros szélű dob meg az aranyhegedű elégedetten ismételgették: — Világszép a hóemberke ...! — Világszép ... ÁCS KATÓ AyEMcfőÓ-m-GVl/fAsu'P Hol volt, hol nem volt, nem is hetedhét országon túl, hanem jóval innen, élt egyszer egy kis gyufaszál. Finom fából gyalulták, és hogy jól érezze magát, sok társával együtt kis házacskát kapott lakásnál. Arra nevelték, hogy hű szolgálója legyen annak, aki majd a trafikban megvásárolja. Hanem a kis gyufaszál ahelyett, hogy belenyugodott volna rendeltetésébe, egyre azon törte fejecskéjét, mely úgy fogott, akár a tűz, hogy megmutatja, így meg úgy, mire képes a gyufaszál, ha saját fejével kezd gondolkozni. — Papolsz, öreg, nincs már fejed, nem tudsz mivel gondolkozni. Szégyellem magam gyádobozból a gyufácskák, hogy a kis gyufaszál gyér tüzét miként oltja el pillanatok alatt egy szellő. A földre esett, meg- hengergözött, és zsupsz, bele- pottyant a kanálisba. — Láttátok, — szólt az öreg a többi gyufához —, tűzvészt akart csinálni, és még azt sem tanulta meg, mi a kötelessége. Higgyétek el nekem, jobb meggyújtani egy aprócska tüzet becsületesen, mint szájhősködés után becstelenül a vízbe pottyanni. Ha a vén gyufa bölcs szavát el nem hitték volna, lehet, hogy a mesém holnap estig szólna. ► ELEK ISTVÁN: Karácsony Í Halld a csengő szép szavát, Mily vidáman száll! ■ # Fényes titkok ajtaját i Nyitja, nyitja már. Tárul ajtó, tárul szív, : Lendül a szoba: Tündökölve ott virít A karácsonyfa! I Mennyi fény és mennyi dísz, l Mennyi csillogás. 5 Szívrepesve vártuk, és i Attól oly csodás. Fehér Kálmán J TALÁLÓS MESÉK Mi ex ? 1. Égből hullok, fehér vagyok. Szeretem a kemény fagyot Amikor a földre szállók, minden gyermek várva vár ott. Siklik rajtam szánkók talpa, víg csatákban vagyok labda, hogyha olvad vízzé válók, pára leszek, égbe szállók. •(pq *?) 2. Az alakom kerek, szeret minden gyerek, fenn lakom a fákon, piroslok az ágon. Ha megérek nagyon, fekete a magom. De ha rág a féreg, meg sohasem érek, •(uuq-B zó) (ösalafinta rajzok (Nézd meg fordítva is) MIT JÁTSSZUNK? Bumm vaságod miatt az egész gyufanemzetség nevében. Majd megmutatom én, hol az ész, hol a bátorság! — No, most megmutathatod — Olyan tüzet csapok, hogy lángba borúi tőlem az egész világI — hencegett a többieknek. — Különb eszem van nekem, mint hogy megelégedjek holmi cigaretta- vagy kályha- tüz-gyújtással. Majd én megpörkölöm azt, aki kezébe mer venni, meglássátok! Hiába intette az öreg gyufa, melyet használat után visz- szatett dobozába a gazda. — Bolond beszéd ez, fiam! Tudhatnád, hogy nem jó a tűzzel játszani. Úgyis rövid az életünk, igyekezni kell becsületesen élni. Ahelyett, hogy tűzvészen spekulálnál, inkább gondolj arra, hogy mire szolgálsz. Erre tanítottak a gyufagyárban, mi? De csak a kis gyufaszálnak Hit feljebb. A társaság tagjai körben leülnek és 1-től kezdve számolnak úgy, hogy mindenki egy számot mond. Tehát az első kezdi: 1! A második: 2! stb. Akinek 7-et kell mondania, az nem mondja ki a számot, hanem ehelyett azt mondja: bumm! Megint megy körbe a számolás, de a 14 helyett újra bummot kell mondani és így tovább, minden héttel osztható számnál és minden olyan számnál is, amelyben 7 előfordul. Tehát 7, 14, 17, 21, 27, 28, 35, 37 stb-nél. Persze választhatunk más számot is. Ha pl. a 4-et választjuk, akkor bumyiot kell mondanunk: 4, 8, 12, 14, 16 stb. helyett. Aki elhibázza, zálogot ad. — felelte az öreg gyufa, mivel ezenközben a gazda elővette a skatulyát, hogy a sötét utcán megnézze az óráját. — Sajnálom, hogy pórul jársz, édes fiam, de hiába intettelek a jóra. < Még látták a félig nyitott t A hottentották királya Először abban állapodik meg a társaság, hogy melyik betűt nem szereti a hottentották királya. Pl. nem szereti a k betűt Most a játékvezető azt mondja: a hottentották királya éhes, mit adsz neki ebédre? A sorban az első felel: levest Utána a második: húst A harmadik: tésztát A negyedik: gyümölcsöt Az ötödik (ha kevesebben vannak, az utolsó után újra az első jön sorra): tejszínhabot stb. Tehát mindent adhatunk neki, ami ennivaló és amiben k betű nem fordul elő. Aki sokáig gondolkozik, vagy elhibázza a választ (pl. tököt vagy kávét adna szegény királynak), az zálogot ad. Ha már hárman adtak zálogot, a játékvezető új kérdést ad fel. Pl.: A hottentották királya unatkozik: mivel szórakozzék? Más kérdések: mit olvasson a király? (Lapot, levelet stb., de nem képeskönyvet.) Hova utazik a király? (Magyarországra, haza, szabadságra stb., de nem Törökországba.) Hol lakik a király? stb. Ha nem találunk újabb kérdést, választunk egy másik betűt a k helyett és elölről kezdjük a játékot. Ki tudja? | _______Bábel torony | T öbben játszhatták. Mindenki kap húsz szál gyufát. Aki kezd, az a gyufáiból egy szálat rátesz a pohárban lévő gyufára. A következő ismét A társaság körbe ül, középre ül a játékvezető, és valakitől megkérdezi: Mi gömbölyű? A kérdezettnek gyorsan válaszolnia kell. Azt mondja pl.: a labda. A játékvezető most nagyon gyors ütemben felteszi ugyanezt a kérdést a társaság többi tagjának is. Nem kell sorban kérdezni, hadd érje a kérdezettet egy kicsit váratlanul a kérdés. Aki sokáig habozik a válasszal, vagy hibásan felel, vagy olyat mond, amit más már mondott, zálogot ad. Ha már mindenki felelt az első kérdésre, akkor újabb kérdést tesz fel a játékvezető, pl.: Mi kék? Azután: Mi folyékony? Mi szegletes? Mi szilárd? Mi könnyű? síifc egyet. És így tovább körben. Az nyer, akinek leghamarabb fogy el a húsz szál gyufája. Ha azonban a gyufaépítményből leesik egy, két vagy több szál, amikor az egyik játékos ráteszi gyufáját a többire, akkor ezeket mind a sajátjához kell vennie. Szigorított fajtája a játéknak (s ez egyedül is játszható), ha a pohárból kiszedendő gyufákat kell a pohárra rárakni! (Lásd az utolsó poharat.)
