Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-25 / 304. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1958. december 25. Félmillió forinttal emelik a közsé'Illesztési hozzájárulás összegét a barcsi járásban Most folynak a községi tanácsülések, melyeken immár a jövő esztendő feladatait tárgyalják. Ezzel kapcsolatban nyilatkozott Mátyás József edvtárs, a Barcsi járási Tanács V. B. elnöke: — Ahol már megtartották alakulás utáni — vagyis második ülésüket a községi tanácsok, mindenütt azt látjuk, hogy a tanácstagok nagy igyekezettel és hivatástudattal látnak inunkához. Először is megvizsgálják, végrehajtotta-e az előző tanács a községfejlesztési terveket, örömmel állapíthatom meg, hogy járás- szerte csak igen elenyésző az az összeg, melyet anyag vagy egyéb hiány miatt nem használtak fel a rendelkezésre álló pénzből. Egyebek közt 13 kilométer betonjárda épült idén a járásban. Nem egyedülálló a bolhái példa, ahol ugyanannyi pénzből a tervezett 800 méter helyett 1500 méter betonjárdát építettek. Most az a célunk, hogy ahol alacsony volt a hozzájárulás, ott a tanácsülések emeljék fel ezt, így a jövő évben csak a mi járásunkban mintegy félmillió forinttal több pénz áll majd községfejlesztési célokra — mondta befejezésül Mátyás elvtárs. Mérlegkészítés előtt a lengyeltóti fmsz-ben (Tudósítónktól.) Folynak az előkészületek a lengyeltóti földművesszövetkezetben a mérleg készítésére. A munkálatokat Horváth D. Mihály főkönyvelő irányítja. Az álló- és fogyóeszköz leltárak felvétele most van folyamatban. Ez Városi József belső ellenőr feladata. Ugyanakkor a könyvelésben is munkálkodnak már azért, hogy a mérlegkészítéskor ne legyenek függő tételek, Bárány József könyvelő a különböző folyószámlák rendezetlen tételeit igyekszik tisztázni, egyeztet a szövetkezettel kapcsolatban álló válláratokkal, hogy lehetőleg egyetlen tételt se kelljen függő számlára vinni. A könyvelés többi dolgozója — Merky Ibolya, Takáts Ida és Soós Magdolna — azon fáradozik, hogy az ügyvitel naprakészségén ne essen csorba, és az új esztendő első napjaiban hozzáfoghassanak a mérleg elkészítéséhez. A pénzügyi előadó, Magyar Ernő az adósak ajtaján kopogtat, hogy a kintlévőségeket az év végére beszedje. A szövetkezet vezetői arra számítanak, hogy a háromnegyed év jó munkája, valamint a negyedik negyedév feladatainak elvégzése meghozza eredményét. Nem kevesebb, mint 650 ezer forint tiszta nyereséget szeretnének a mérleg aktíváinak oldalára könyvelni az év végén. Öt gépállomás teljesítette éves tervét Gépállomásaink közül öt — a bálatonkiliti, a csokonyavi- sontai, a darányi, a kaposvári és a segesdi — már teljesítette évi tervét. A marcaliaknak, iharosberényieknek, nagybajomiaknak, tapsonyiaknak még kell egypár százalék, hogy meglegyen a száz. Megyei szinten 5811 normálholdnyi a pótolni való munka. Százalékban kifejezve 98,8-nál tartanák a gépállomások. Nagy versenyfutás kezdődött az idővel. Szilveszterkor a teljesítmény rovatba szeretnének legalább egyest és két zérót írni. Hogy ez sikerül-e, az időtől és az emberektől függ. Az időjárás most kedvez, a többi pedig az emberek dolga. Rekordtermést takarított be kukoricából a barcsi Vörös Csillag A martonvásári 5-ös kukorica- fajta termesztésében az ország termelőszövetkezetei közül a legjobb eredményt a barcsi Vörös Csillag érte el. 160 kh. holdról 40 q 69 kg-os holdanként! átlagtermést takarított be. Ezért jutalomban részesítette a Földművelésügyi Minisztérium. Az eredmény mögött alapos munka rejtőzik. Időben és jól előkészített földbe került ?- mag, az Mv—5-ös fajta hibridkukorica összes jó tulajdonsága teljes mértékben érvényesülhetett. A tervek szerint jövőre megyénkben is nagyobb területet vetnek majd be ezzel a fajtával. Előnye, hogy bő termő és időben beérik. Kereken 50 000 holdra elegendő vetőmag áll termelőszövetkezeteink és az egyéni gazdák rendelkezésére. A kapolyi Szabadság, a sávo- lyi Uj Élet és még több termelőszövetkezet is a, barcsiakat eléggé megközelíthető eredményekről adhat számot. A barcsin kívül nem kell több bizonyság arra, hogy megéri és kifizetődik az Mv—5-ös kukorica termesztése. KÉT TUDÓSÍTÁS a kaposvári járás tsz-mozgalmáról Megalakult a mezőgazdaságfejlesztési bizottság A megyei mezőgazdaság-fejlesztési bizottság útmutatása alapján megalakult a kaposvári járás mezőgazdaság-fejlesztési bizottsága is. Ebben a 32 tagú társadalmi szervben részt vesznek a járás pártbizottságának, tanácsának, népfront-bizottságának képviselői, a KISZ, a nőtanács, az MNB-fiók vezetői, állami gazdasági, erdőgazdasági és gépállomási igazgatók, néhány termelőszövetkezet elnöke, párttitkára, egy körorvos és egy körállatorvos. Az alakuló ülés négy tagú vezetőséget választott. Ezek szerint a bizottság elnöke Simon Lajos járási tanácselnökhelyettes, titkára Tátrai János, a járási tsz- politikai csoport vezetője, elnökhelyettesek pedig Bertalan József, a járási párt- bizottság osztályvezetője és Szöllősi Ferenc, a ré- pási Első ötéves Terv Tsz elnöke. Bertalan elvtárs ismertette a járás tsz-mozgalmának helyzetét, s a fejlesztés lehetőségeit és feladatait. Hangsúlyozta, hogy a termelőszövetkezetek többsége példamutatóan gazdálkodik, s a felvilágosító, meggyőző munka fellendítésével mind több egyéni parasztot nyerhetnének meg a közös gazdálkodás ügyének. Végezetül elhatározták a jelenlévők, hogy egyenként 2-2 községben segítenek létrehozni a helyi mezőgazdaság-fejlesztési bizottságokat, és igyekeznek azoknak a munkáját a to- iftbbiakban is támogatni. 67 új belépő a közös gazdaságokban A kaposvári járás termelőszövetkezetei is lezárták a gazdasági évet. A meghívott egyéni gazdák közül többen az ünnepi zárszámadó közgyűlésen írták alá a belépési nyilatkozatot. Ebben az időszakban 45 családdal, 67 taggal nőtt a szövetkezők létszáma a járásban. A legtöbben — 7 család 12 tagja — a répása egyesült szövetkezet somodon üzemegységébe kérték felvételüket. A somogyjádd Augusztus 20 Tsz tagsága 6 családot fogadott soraiba. Az osztopáni Győzelem 5 családdal gyarapodott. Hen- csén és Nagybajomban 4—4 család felvételi kérelmére mondták ki az igent. Ugyancsak 4 családdal erősödött a somogygeszti Uj Barázda is, amelynek közgyűlésén az idén most szerepelt először ez a napirendi pont: új tagok felvétele. A keroseligetá Búzakalász és a kadarkúti Szabadság 3—3, a ráksíi Uj Elet, a szabadi Győző, a kaposvár—kaposfü- redi Szabadságzászló és a so- mogyszil—gadócsá Petőfi 2—2, az ecsenyi Előre pedig 1 családot vett feiL Az új belépők összesen 53 hold földet vittek a közösbe. Munkáscsalád A tűzfal sarkától néztem őket, az apát és két apró gyermekét. A faház előtt öreg fűrészbak állt. A kárhozatra ítélt akácdorong tetején nagy komoly arccal ült a kislány, mint aki tökéletesen tisztában van funkciójának jelentőségével. Az apa ingujjra vetkőzve húzta a nagyfűrészt, másik jutott akkoriban az élet örömeiből... Beléptem a szentélybe. Hogy is írhatnám le? Egyszerű és meghitt, tiszta, mint a kristály, s a vaskályha pattogó tüzének melegét is felülmúlja a családi élet belső egyetértésének, szere- tetének és optimizmusának forrósága. Együtt ebédel a család. hattam egy családi élet rejtekeibe... Az édesapát — szőke, izmos, zömök férfi — még gyermekkorából ismerem. Ma is előttem van, amint kora hajnalban bandukolt a réten át a cukorgyárba; erdei rőzsét cipelt a hátán, vagy éppen mezítláb rúgta a labdát a donneri sétákért piros salakján. Látom, amint fazekat vitt az iskolába néhány csepp levesért, s ugyanígy a másik hat Tóth- gyerek, akiknek vajmi kevés marad. És bármennyire megvan minden fillérnek a helye, azért vasárnaponként mindig jut húsra, az ebédhez egy liter borra; a mamának vajra, kiflire, no meg gyógyszerre, orvosra is. És tudom, ez a beosztás, a minden apró holmira spórolás a sója életüknek. Ezért becsülnek úgy mindent, ezért értékelik és szeretik az életet.. Egyenként vették a bútordarabokat, aztán befestették egyformára, csinosra. Ki-ki érdeklődésének megfelelően délutánra már nyoma sem marad az esti viharnak... Az apróságok alig várják, hogy hazaérkezzék édesapa* Úgy csüngnek rajta, mint fán a gyümölcs. S az anyuka, a családi rend, béke és szeretet őre boldogan nézi stoppolás közben övéinek játékát, kedvtelését. Ott voltam náluk, egy kicsit bepillantottam életükbe, bevallom, sóit olyat leshettem el, amire nem számítottam- A harmonikus családi élet, a szeretet és megbecsülés, az elégedettség és küzdeniakarás szép példáját hoztam magammal. Jávori Béla — Apu, építsünk várat! — csacsogja Józsika. Munka közben Most már rádió is van meg sezlon. És ahogy a jókedvű családapa mutatja izmait, domború mellkasát, azért a »kondiban« sincs hiány. A lakás? Hát istenem, kicsi bizony az egy szoba-konyha. Már kaptak volna másikat, dz éppen akkoriban egy munkástársára szakadt a tűzfal. Szívesen átengedte, amit neki ígértek. Jó meleg a szoba, csak vizes a fal. De vigasztal odahaza: — Vannak anyukám olyanok, akik nálunk is rosszabban laknak. Én tudom. Majd jut ám nekünk is... És nincs gond a családban. Csak annyi, hogy mikor mit vásároljanak. Az élet ma sokkal többet fizet a becsületes munkáért, mint régen... Veszekedés? Van-e anélkül családi élet? De nem gyötrők ezek az öszeszó- lalkozéLSok. Ritkák, s a gyerekneveléssel kapcsolatosak. Marika jó kislány, de Józsika raplis, olyan, mint egy eleven ördög. Aranyos gyerek különben és barátságos. De felemeli kezét az édesanyjára. Az apa néha nadrágszíjjal nevel, s a két asszony összefog, hogy védje a fiút. — Mért te mm szereted a gyereket — sugallja az anyai szív, és be borul az ég. De másnap reggel fél hatkor azért odakészíti felesége a reggelit, s A délutáni séta jót tesz a gyerekeknek Csak egy hiányzik ebből a családból. A művelődés vágya. Igaz, szól a rádió, hallgatjáki a zenét, az előadásokat, s az újság is eljut néha a családi fészekbe. De három év óta nem voltak moziban. Színházban se. S a könyv úgy hiányzik az éjjeliszekrényről! Pedig értékes ember a családfő, érdemes lenne továbbjutnia. Talán senki sem mondta neki? — Tényleg, anyu, hát nem bírnánk ki azt a nyolc forintot? — így reagál., s hiszem, hogy lassan életszükséglete lesz a könyv, a mozi. A Vaskombinát csoport- vezető segédmunkása megbecsült ember ott is. Azt mondják: őszinteségéért szeretik úgy, mintha testvérük lenne. S ezt odahaza is tudja, érzi a családvégén pedig Józsika, a hároméves kisfiú ismerkedett a favágás mesterségével. Apja gyakran rátekintett mé- lyenülő szemével, láthatóan Meleg vízzel várja a gondos feleség tetszett nagy igyekezete. De világért sem mosolyodon volna el. Férfias komolysággal kísérte a fiú minden mozdulatát... Tetszett ez a kép. Azt hiszem, sokáig élni fog bennem. Kifejező volt, beszédesebb a szónál: egy kis rés, ahonnét később bekukkantöten élnek egy fizetésből. Elégedettek. Itt tölti öreg napjait Tóth mama is, aki alig várja az alkalmat, hogy valamit szólhasson gyermekeiről, hogy egyszerűen, de áradóan hagyják el ajkát a szeretet és hála szavai. Pedig bármily sokat kap, örökre adósai maradnak. — Hét gyereket neveltem fel, de mind szeret, mind nagyon jó gyerek. Egyik sem mondta soha, hogy »mama, menjen az utamból«, pedig már 74 évet megértem. — Kisimultak arcán a gond és küszködés ráncai, úgy mondta: — Spóroltam is a kapcaszárba 75 forintot, kesztyűt vettem ennek a Józsi fiamnak.» Csodálni tudom megfontolt életüket. Ezerhatszáz forintnál sohase jut több a családi kasszába. De azért Olyan szépen, beosztással, mégis gazdagon élnek, hogy sokan megirigyelhetnék. Igaz, az asszonykának — alig huszonhat éves — sohasem keli kérni a »cédulát«, férjeura minden fillért hazaad. Aztán kezdődik a tervezgetés. Nyolcszáz forint a kosztra, kell annyi egy öttagú családnak. A többi ruhára meg bútorra
