Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-25 / 304. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1958. december 25. Félmillió forinttal emelik a közsé'Illesztési hozzájárulás összegét a barcsi járásban Most folynak a községi ta­nácsülések, melyeken immár a jövő esztendő feladatait tár­gyalják. Ezzel kapcsolatban nyilatkozott Mátyás József edvtárs, a Barcsi járási Ta­nács V. B. elnöke: — Ahol már megtartották alakulás utáni — vagyis má­sodik ülésüket a községi ta­nácsok, mindenütt azt látjuk, hogy a tanácstagok nagy igyekezettel és hivatástudattal látnak inunkához. Először is megvizsgálják, végrehajtotta-e az előző tanács a községfej­lesztési terveket, örömmel ál­lapíthatom meg, hogy járás- szerte csak igen elenyésző az az összeg, melyet anyag vagy egyéb hiány miatt nem hasz­náltak fel a rendelkezésre ál­ló pénzből. Egyebek közt 13 kilométer betonjárda épült idén a járásban. Nem egyedül­álló a bolhái példa, ahol ugyanannyi pénzből a terve­zett 800 méter helyett 1500 méter betonjárdát építettek. Most az a célunk, hogy ahol alacsony volt a hozzájárulás, ott a tanácsülések emeljék fel ezt, így a jövő évben csak a mi járásunkban mintegy fél­millió forinttal több pénz áll majd községfejlesztési célok­ra — mondta befejezésül Má­tyás elvtárs. Mérlegkészítés előtt a lengyeltóti fmsz-ben (Tudósítónktól.) Folynak az előkészületek a lengyeltóti földművesszö­vetkezetben a mérleg készítésére. A munkálatokat Hor­váth D. Mihály főkönyvelő irányítja. Az álló- és fogyó­eszköz leltárak felvétele most van folyamatban. Ez Városi József belső ellenőr feladata. Ugyanakkor a könyvelésben is munkálkodnak már azért, hogy a mérlegkészítéskor ne legyenek függő téte­lek, Bárány József könyvelő a különböző folyószámlák rendezetlen tételeit igyekszik tisztázni, egyeztet a szövet­kezettel kapcsolatban álló válláratokkal, hogy lehetőleg egyetlen tételt se kelljen függő számlára vinni. A köny­velés többi dolgozója — Merky Ibolya, Takáts Ida és Soós Magdolna — azon fáradozik, hogy az ügyvitel napra­készségén ne essen csorba, és az új esztendő első nap­jaiban hozzáfoghassanak a mérleg elkészítéséhez. A pénz­ügyi előadó, Magyar Ernő az adósak ajtaján kopogtat, hogy a kintlévőségeket az év végére beszedje. A szövetkezet vezetői arra számítanak, hogy a három­negyed év jó munkája, valamint a negyedik negyedév feladatainak elvégzése meghozza eredményét. Nem ke­vesebb, mint 650 ezer forint tiszta nyereséget szeretnének a mérleg aktíváinak oldalára könyvelni az év végén. Öt gépállomás teljesítette éves tervét Gépállomásaink közül öt — a bálatonkiliti, a csokonyavi- sontai, a darányi, a kaposvári és a segesdi — már teljesítet­te évi tervét. A marcaliaknak, iharosberényieknek, nagybajo­miaknak, tapsonyiaknak még kell egypár százalék, hogy meglegyen a száz. Megyei szin­ten 5811 normálholdnyi a pó­tolni való munka. Százalék­ban kifejezve 98,8-nál tarta­nák a gépállomások. Nagy versenyfutás kezdődött az idővel. Szilveszterkor a tel­jesítmény rovatba szeretnének legalább egyest és két zérót írni. Hogy ez sikerül-e, az időtől és az emberektől függ. Az időjárás most kedvez, a többi pedig az emberek dolga. Rekordtermést takarított be kukoricából a barcsi Vörös Csillag A martonvásári 5-ös kukorica- fajta termesztésében az ország termelőszövetkezetei közül a legjobb eredményt a barcsi Vö­rös Csillag érte el. 160 kh. hold­ról 40 q 69 kg-os holdanként! át­lagtermést takarított be. Ezért jutalomban részesítette a Föld­művelésügyi Minisztérium. Az eredmény mögött alapos mun­ka rejtőzik. Időben és jól elő­készített földbe került ?- mag, az Mv—5-ös fajta hibridkukori­ca összes jó tulajdonsága teljes mértékben érvényesülhetett. A tervek szerint jövőre me­gyénkben is nagyobb területet vetnek majd be ezzel a fajtával. Előnye, hogy bő termő és időben beérik. Kereken 50 000 holdra ele­gendő vetőmag áll termelőszö­vetkezeteink és az egyéni gaz­dák rendelkezésére. A kapolyi Szabadság, a sávo- lyi Uj Élet és még több terme­lőszövetkezet is a, barcsiakat eléggé megközelíthető eredmé­nyekről adhat számot. A barcsin kívül nem kell több bizonyság arra, hogy megéri és kifizetődik az Mv—5-ös kukorica termesztése. KÉT TUDÓSÍTÁS a kaposvári járás tsz-mozgalmáról Megalakult a mezőgazdaság­fejlesztési bizottság A megyei mezőgazdaság-fej­lesztési bizottság útmutatása alapján megalakult a kaposvá­ri járás mezőgazdaság-fejlesz­tési bizottsága is. Ebben a 32 tagú társadalmi szervben részt vesznek a járás pártbizottságá­nak, tanácsának, népfront-bi­zottságának képviselői, a KISZ, a nőtanács, az MNB-fiók vezetői, állami gazdasági, er­dőgazdasági és gépállomási igazgatók, néhány termelőszö­vetkezet elnöke, párttitkára, egy körorvos és egy körállat­orvos. Az alakuló ülés négy tagú vezetőséget választott. Ezek szerint a bizottság elnö­ke Simon Lajos járási ta­nácselnökhelyettes, titkára Tátrai János, a járási tsz- politikai csoport vezetője, el­nökhelyettesek pedig Berta­lan József, a járási párt- bizottság osztályvezetője és Szöllősi Ferenc, a ré- pási Első ötéves Terv Tsz el­nöke. Bertalan elvtárs ismertette a járás tsz-mozgalmának helyze­tét, s a fejlesztés lehetőségeit és feladatait. Hangsúlyozta, hogy a termelőszövetkezetek többsége példamutatóan gaz­dálkodik, s a felvilágosító, meggyőző munka fellendítésé­vel mind több egyéni parasz­tot nyerhetnének meg a közös gazdálkodás ügyének. Végezetül elhatározták a je­lenlévők, hogy egyenként 2-2 községben segítenek létrehozni a helyi mezőgazdaság-fejlesz­tési bizottságokat, és igyekez­nek azoknak a munkáját a to- iftbbiakban is támogatni. 67 új belépő a közös gazdaságokban A kaposvári járás termelő­szövetkezetei is lezárták a gaz­dasági évet. A meghívott egyé­ni gazdák közül többen az ünnepi zárszámadó közgyűlé­sen írták alá a belépési nyilat­kozatot. Ebben az időszakban 45 családdal, 67 taggal nőtt a szövetkezők létszáma a já­rásban. A legtöbben — 7 család 12 tagja — a répása egyesült szö­vetkezet somodon üzemegysé­gébe kérték felvételüket. A somogyjádd Augusztus 20 Tsz tagsága 6 családot fogadott so­raiba. Az osztopáni Győzelem 5 családdal gyarapodott. Hen- csén és Nagybajomban 4—4 család felvételi kérelmére mondták ki az igent. Ugyan­csak 4 családdal erősödött a somogygeszti Uj Barázda is, amelynek közgyűlésén az idén most szerepelt először ez a napirendi pont: új tagok fel­vétele. A keroseligetá Búzaka­lász és a kadarkúti Szabadság 3—3, a ráksíi Uj Elet, a szabadi Győző, a kaposvár—kaposfü- redi Szabadságzászló és a so- mogyszil—gadócsá Petőfi 2—2, az ecsenyi Előre pedig 1 csa­ládot vett feiL Az új belépők összesen 53 hold földet vittek a közösbe. Munkáscsalád A tűzfal sarkától néztem őket, az apát és két apró gyermekét. A faház előtt öreg fűrészbak állt. A kár­hozatra ítélt akácdorong te­tején nagy komoly arccal ült a kislány, mint aki tö­kéletesen tisztában van funkciójának jelentőségével. Az apa ingujjra vetkőzve húzta a nagyfűrészt, másik jutott akkoriban az élet örö­meiből... Beléptem a szentélybe. Hogy is írhatnám le? Egy­szerű és meghitt, tiszta, mint a kristály, s a vaskály­ha pattogó tüzének melegét is felülmúlja a családi élet belső egyetértésének, szere- tetének és optimizmusának forrósága. Együtt ebédel a család. hattam egy családi élet rej­tekeibe... Az édesapát — szőke, iz­mos, zömök férfi — még gyermekkorából ismerem. Ma is előttem van, amint kora hajnalban bandukolt a réten át a cukorgyárba; er­dei rőzsét cipelt a hátán, vagy éppen mezítláb rúgta a labdát a donneri sétákért piros salakján. Látom, amint fazekat vitt az iskolába né­hány csepp levesért, s ugyanígy a másik hat Tóth- gyerek, akiknek vajmi kevés marad. És bármennyire meg­van minden fillérnek a he­lye, azért vasárnaponként mindig jut húsra, az ebéd­hez egy liter borra; a ma­mának vajra, kiflire, no meg gyógyszerre, orvosra is. És tudom, ez a beosztás, a minden apró holmira spóro­lás a sója életüknek. Ezért becsülnek úgy mindent, ezért értékelik és szeretik az életet.. Egyenként vették a bú­tordarabokat, aztán befestet­ték egyformára, csinosra. Ki-ki érdeklődésének megfelelően délutánra már nyoma sem marad az esti viharnak... Az apróságok alig vár­ják, hogy hazaérkezzék édesapa* Úgy csüngnek rajta, mint fán a gyümölcs. S az anyuka, a családi rend, béke és szeretet őre boldogan nézi stoppolás közben övéinek játékát, kedvtelését. Ott voltam náluk, egy kicsit bepillantottam éle­tükbe, bevallom, sóit olyat leshettem el, amire nem számítottam- A harmonikus családi élet, a szeretet és megbecsülés, az elégedettség és küzdeniakarás szép pél­dáját hoztam magammal. Jávori Béla — Apu, építsünk várat! — csacsogja Józsika. Munka közben Most már rádió is van meg sezlon. És ahogy a jókedvű családapa mu­tatja izmait, domború mellkasát, azért a »kon­diban« sincs hiány. A lakás? Hát iste­nem, kicsi bizony az egy szoba-konyha. Már kaptak volna másikat, dz éppen akkoriban egy munkástársára szakadt a tűzfal. Szívesen át­engedte, amit neki ígér­tek. Jó meleg a szoba, csak vizes a fal. De vigasztal odahaza: — Vannak anyukám olyanok, akik nálunk is rosszabban laknak. Én tudom. Majd jut ám nekünk is... És nincs gond a csa­ládban. Csak annyi, hogy mikor mit vásárolja­nak. Az élet ma sokkal töb­bet fizet a becsületes mun­káért, mint régen... Veszekedés? Van-e anél­kül családi élet? De nem gyötrők ezek az öszeszó- lalkozéLSok. Ritkák, s a gye­rekneveléssel kapcsolatosak. Marika jó kislány, de Jó­zsika raplis, olyan, mint egy eleven ördög. Aranyos gyerek különben és barát­ságos. De felemeli kezét az édesanyjára. Az apa néha nadrágszíjjal nevel, s a két asszony összefog, hogy véd­je a fiút. — Mért te mm szereted a gyereket — su­gallja az anyai szív, és be borul az ég. De másnap reggel fél hatkor azért oda­készíti felesége a reggelit, s A délutáni séta jót tesz a gyerekeknek Csak egy hiányzik ebből a családból. A művelődés vágya. Igaz, szól a rádió, hallgatjáki a zenét, az elő­adásokat, s az újság is el­jut néha a családi fészek­be. De három év óta nem voltak moziban. Színházban se. S a könyv úgy hiány­zik az éjjeliszekrényről! Pe­dig értékes ember a család­fő, érdemes lenne tovább­jutnia. Talán senki sem mondta neki? — Tényleg, anyu, hát nem bírnánk ki azt a nyolc forintot? — így reagál., s hi­szem, hogy lassan életszük­séglete lesz a könyv, a mo­zi. A Vaskombinát csoport- vezető segédmunkása meg­becsült ember ott is. Azt mondják: őszinteségéért sze­retik úgy, mintha testvérük lenne. S ezt odahaza is tudja, érzi a család­végén pedig Józsika, a há­roméves kisfiú ismerkedett a favágás mesterségével. Ap­ja gyakran rátekintett mé- lyenülő szemével, láthatóan Meleg vízzel várja a gondos feleség tetszett nagy igyekezete. De világért sem mosolyodon volna el. Férfias komoly­sággal kísérte a fiú minden mozdulatát... Tetszett ez a kép. Azt hi­szem, sokáig élni fog ben­nem. Kifejező volt, beszéde­sebb a szónál: egy kis rés, ahonnét később bekukkant­öten élnek egy fizetésből. Elégedettek. Itt tölti öreg napjait Tóth mama is, aki alig várja az alkalmat, hogy valamit szólhasson gyerme­keiről, hogy egyszerűen, de áradóan hagyják el ajkát a szeretet és hála szavai. Pe­dig bármily sokat kap, örök­re adósai maradnak. — Hét gyereket neveltem fel, de mind szeret, mind na­gyon jó gyerek. Egyik sem mondta soha, hogy »mama, menjen az utamból«, pedig már 74 évet megértem. — Kisimultak arcán a gond és küszködés ráncai, úgy mondta: — Spóroltam is a kapcaszárba 75 forintot, kesztyűt vettem ennek a Jó­zsi fiamnak.» Csodálni tudom megfon­tolt életüket. Ezerhatszáz forintnál sohase jut több a családi kasszába. De azért Olyan szépen, beosztással, mégis gazdagon élnek, hogy sokan megirigyelhetnék. Igaz, az asszonykának — alig huszonhat éves — so­hasem keli kérni a »cédu­lát«, férjeura minden fil­lért hazaad. Aztán kezdődik a tervezgetés. Nyolcszáz fo­rint a kosztra, kell annyi egy öttagú családnak. A többi ruhára meg bútorra

Next

/
Thumbnails
Contents