Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-25 / 304. szám
Csütörtök, 1958, december 28. 4 SOMOGYI NÉPLAP ROMÁN-MAGYAR FÖLDGÁZVEZETÉK 1958. december 18-án Csengéméi összekötötték annak az összesen 365 km hosszú föld- gázvezetéknek a két szakaszát, amely Tiszapalkonyát a romániai sármási gázmezővel kapcsolja össze. A gázvezeték magyarországi szakasza 135 km, romániai szakasza 230 km hosszú. A román földgáz a Szovjetunió segítségével Tiszapal konyán épülő Ti- szavidéki Vegyiművek nyersanyaga lesz. A Vegyiművek építkezésének béfejezéséig a földgáz egy részét a Tiszapal- konyai Hőerőműben égetik el áramfejlesztés céljából barnaszén helyett, másik részét a miskolc—diósgyőri Lenin Kohászati Művekben martinacél gyártására használják fel, ahova a gáz a Tiszapalkonya és Miskolc között lefektetett 35 km hosszú külön csőrendszeren keresztül érkezik. C S E H S Z L 0 V Á K t A J - , n , - _ „ w : h , •ssí r-'N •* SZOVJETUNIÓ luk) KihisutiMüvek ff * • (Diósgyőr- Miskolc) —*] Vegyiművek,^ Hőerőmű A Szovjetunió minden ereiével ' (Folytatás az 1. oldalról.) A nyilatkozat megállapítja: a szovjet kormány a közelmúltban javasolta Nagy-Bri- tannda, Franciaország és más európai államok, valamint az Egyesült Államok kormányának barátsági és együttműködési szerződés megkötését. A nyugati hatalmak ezt a javaslatot is elutasították. E tények fényénél jogosan vetjük fel a kérdést a NATO ülésszakának részvevői előtt: ki hagyja figyelmen kívül a megoldatlan politikai kérdések rendezésének szükségességét? A nyilatkozat hangoztatja: a nyugati hatalmak szavai és tettei nem egyeznek egymással. !U* Békeszerető politikájához híven a Szovjetunió a jövőben is küzd a hidegháború, a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, az atomfegyver megtiltásáért és az lállamck békés együttműködésének fejlesztéséért. A szovjet kormány nézete szerint igen nagy jelentőségű lenne, ha megegyezés jönne létre az európai biztonság halaszthatatlan kérdéseiben. Kellemes karácsonyi ünnepeket és eredményekben gazdag új esztendőt kíván a vállalat összes dolgozójának és megbízóinak Kaposvári Belsped Vállalat vezetősége, pártszervezete és szakszervezete. a jövőben is küzd a békéért Nem kétséges, hogy az államoknak az európai biztonság biztosítására irányuló erőfeszítéseit valamennyi nép mély megelégedéssel fogadná — állapítja meg .befejezésül a TAS2SZ nyilatkozata, Újabb Atlas-rakétát lőttek ki az Egyesült Államokban Cape Canaveral (Reuter). Az amerikai légierő kedden újabb Atlas rakétát lőtt ki, hasonlót ahhoz, amely a múlt hét csütörtökön a »karácsonyi műholdat« vitte a világűrbe. Nem közölték, vajon az újabb műhold kilövési kísérlet volt-e, vagy csak az Atlas interkontinentális rakétalövedék működésének kipróbálása. Nemzetközi Szemle Külpolitikai krónika helyett... Milyen jó is lenne egy két évtizeddel feljebb menni a végtelen idő létráján, onnan a magasból milyen pompáson kirajzolódnának a búcsúzó 1958-as esztendő legjellegzetesebb vonásai. De hát ez a könnyebbség — hogy az idő szűrőjén váljék el a lényeges a lényegtelentől —, csupán a történészeknek adatik meg. A világpolitikai események krónikásának meg kell kísérelnie, hogy a történések sodrában érzékelje a fő áramlatokat. A rohanó, egymást kergető események közepette jó lenne megmondani, hogy a majdani történelemkönyv az 1958-as év rubrikájában melyik eseménynek biztosítja a legelőkelőbb helyet. Talán az iraki forradalom győzelmének és az amerikai flottazsarolás kudarcának? Esetleg a Fekete-Afri- ka megszabadulása viszi el az 58-as események pálmáját? Vagy a de Gaulle sikere és a nyugatnémet atomfelfegyverzés megindulása szánt mélyebb nyomot a történelem lapjaira*' Lehet, hogy a tajvani kérdést, vagy a berlini helyzet napirendre tűzését illeti majd a fő hely? Remélhetjük-e, hogy a genfi tárgyaláson megfogan és alakot ölt az atomleszerelés és a nemzetközi biztonság átfogo terve? Vagy tán a gigászi ’Utolérni és elhagyni!-« szovjet program meghirdetése és Kína hatalmas ugrása nyomja majd rá bélyegét a most távozó esztendőre? De meglehet az is, hogy az utánunk jövő nemzedék naptárában az 1958-as év az univerzum első esztendejeként fog szerepelni, hiszen a szput- nyikok villámló útja új korszak határmezsgyéjét szabta meg. Egy esztendő torlódó esemé- f nyei között kell válogatni. Ré- ♦ gebben, lassúbb folyású ko- | rokban egy egész nemzedék- | nek elegendő lett volna! S ta- % Ián éppen ez a legjellegzete- 5 sebb vonása ennek az észten- i dőnek: a világpolitikai törté- i nések páratlan felgyorsulása, ♦ ami a múltban is az új kor- ♦ szak előhírnöke volt. Manapság valamiképpen benne van a levegőben, az ideges, nyugtalan világ hangulatában, hogy az emberiség a válaszúihoz közeledik. Ha a felszabadított gigantikus természeti erőket kezessé szelídíthetjük, ha nem engedjük, hogy az atomerőt a népek ellen fordítsák — felvirradhat a rég megálmodott aranykor, a jólét, a határtalan virágzás kora. De ha ma vagy holnap elvetjük a helyes utat — és az imperializmus erői újra és újra megkísérlik, hogy tévútra sodorják a világot — ez a tévút az atomkatasztrófa felé vezet. Aranykor vagy az alomkatasztrófa ... A Pravda Afsop amerikai szemleírónak a berlini kérdéssel kapcsolatos állításairól Moszkva (TASZSZ). Kra- m i n o v a Pravda szerdai számában megjegyzéseket fűz Joseph Alsop amerikai szemleíró napokban megjelent cikkéhez, amelyben Alsop azt állította, hogy a berlini megszállási rendszer feladása a nyugati hatalmak kapitulációja lenne. A berlini kapituláció pedig végeredményben egyértelmű lenne azzal, hogy mindenütt kapitulálnak. AJ- sop cikkében kijelentette: A nyugati hatalmaiknak nincs más kiút, mint az, hogy az atom- és hidrogánfegyver használatához folyamodjanak. Minden civilizált országban — írja Kiramrúnov — az ideggyógyászhoz küldik az olyan embereket, mint Alsop, akin világosan látszik, hogy elvesztette lelki egyensúlyát. Az Egyesült Államokban tábornokok, miniszterek, parlaKaposvári lerakatunkhoz 14—16 ÉVES FIÚT ált. iskolai végzettséggel, napi 4 órai elfoglaltsággal FELVESZÜNK. Jelentkezés írásban, önéletrajzzal: Déldunántúli Papír- es Irodaszerért. Váll., Pécs, Perczel u. 2. CSÍK V GERGELY iY Kellemes ünnepeket kivan a színház minden tagja Ma, dec. 25, csütörtök Délután 3 órakor Bástyasétány 77 Operett. Este 7 órakor Cigánybáró Nagyoperett December 26, péntek Délelőtt fél 11 órakor Piroska és a farkas Délután 3 ólakor Cigánybáró Este 7 órakor Bástyasétány 77 December 27, szombat Délelőtt fél 11 órakor Piroska és a farkas Este 7 órakor Cl D Verses dráma December 28, vasárnap Délelőtt 10 órakor Cigánybáró Délután fél 4 órakor Piroska és a farkas Este 7 órakor Bástyasétány 77 Jegyek elővétetben válthatók a színházi jegyirodában Május 1 u. 23, tel.: 11—0 & Karácsony napján délelőtt 10—1-ig és az előadás előtt fél órával a színháznál menti képviselők egyaránt, mint valami játékszerrel hadonásznak a hidrogénbombá- val. Ott az Alsop-féle szörnyű fantazmagóriákat normálisnak tartják, sőt terjesztik politikai kommentár formájában. A szovjet' emberek természetesen tudják, hogy az Egyesült Államok politikáját nem a hisztérikus Alsopok irányítják — folytatta Kraminov. —’ Mégis a szovjet dolgozók kényte- telenek megállapítani, hogy Alsop felelőtlen fecsegése mennyire megegyezik az amerikai kormányban magas tisztségeket betöltő személyiségek kijelentéseivel. Ezek az emberek mind a mai napig nem tudták megérteni azt az egyszerű igazságot, hogy a Szovjetunióval nem lehet a durva erőszak hangján beszélni. A kardesörtetés leleplezi, kiknek érdeke, hogy agresszív célból fenntartsák Berlin megszállási rendszerét — folytatta Kraminov. A szovjet kormánynak nincsenek hódító szándékai Berlinnel kapcsolatban. Többször is világosan kijelentette: legfőbb gondja, nogy megszüntesse ezt a veszélyes gócot, amely súrlódásokra adhat alkalmat a nagyhatalmak között, s lehetővé teeve, hogy a német nép maga döntsön jövőjéről. Csak a megrögzött provokátorok röppenthetik fel azt a rágalmazó fecsegést, hogy a Szovjetunió »el akarja foglalni Berlint«. A Szovjetunió arra törekszik, hogy enyhüljön a nemzetközi feszültség. Harcol a békéért, de nem »gyengeségből« — mint a szócséplő amerikai tábornokok és harcias diplomaták mondják. Az egész szocialista tábor egyöntetű támogatásával készen áll, hogy megsemmisítőén visszaverje az agresszorok minden kísérletét, amellyel ré akarnák kényszeríteni akaratukat a, szocialista országokra — írja befejezésül Kraminov. Aranykor, vagy atomkatasz- trófa, a két társadalmi rendszer békés versengése vagy a háború peremén táncolás dul- lesi akrobatikája — ez napjaink nagy sorskérdése, . erről kell a népeknek tevőlegesen dönteniük, s ez volt a szocialista, illetve az imperialista világ diplomáciai mérkőzésének nagy tétje az 1958-as esztendőben is. A béke híveinek minden okuk megvan a bizakodásra, mert a dolgok menetét többé l már nem az idejétmúlta ameLOTTÓ Ezen a héten rendezi az év utolsó sorsolását a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság. A lottó 52. játékhetének nyerőszámait ismét Budapesten húzzak. ; _ j rikai »erőpolitika« szabja I meg. Az év eseményei ta- | pinthatóan érzékeltették azt ! az új történelmi helyzetet, amelyben a világrendszerré ] vált szocializmus döntően be- I folyásolja a világ sorsának alakulását. Az Arab-Kelet izmosodó egysége, a Bagdad nélkül maradt bagdadi paktum messze mutató jelképe, a felszabadulásért küzdő Fekete-Afrika hangjának erőteljes felcsatta- nása, az indonéziai lázadás kudarca, Algéria és Ciprus népének meg nem alkuvó harca — mindmegannyi bizonyítéka annak, hogy az, új történelmi helyzetben, új távlatok nyíltak a gyarmati rendszer viszonylag gyors felszámolására. A most záruló év tanúja volt annak, hogy a gyarmati uralom fenntartásának hagyományos módszerei sorra- rendre kudarcot vallottak. A »szputnyik-testvérek« fémjelezte tudományos, technikai és katonai előretolódás következtében egyre kevésbé alkalmazható a flotta-zsarolás politikája. »Az amerikai első bőség szakasza, amint ezt most már megállapíthatjuk, átmeneti időszak volt« — írta Walter Lippmann a New York Herald Tribune augusztus 16-i számában. »Az elsőbbség ábrándjához való ragaszkodás minden bizonnyal hozzájárul külpolitikai baklövéseinkhez. .. ez a politika erős az ígéretekben, de gyenge a j végrehajtásban...« — ekkép- pen vonta le a tanulságot Lippmann az amerikai fegyveres erők libanoni beavatkozásának kudarcából. A valóságérzéket vesztett hivatalos Amerika kevéssé okult a libanoni kudarcból. Alig csitult valamelyest a közép-keleti válság, máris új válsággóc keletkezett a Távol- Keleten. Washington ismét nehéz helyzetbe került, mert azzal kellett számolnia, hogy Tajvan és a partmenti szigetek kérdésében a kínai nép oldalán van nemcsak a világközvélemény rokonszenve, hanem az egész szocialista tábor ereje is. Hruscsov emlékezetes figyelmeztetése — hogy »táma- j dás Kína ellen támadás a Szovjetunió ellen is« — megtette hatását. A tajvani válság közepette a Kína ENSZ-tagsá- gáról lezajlott közgyűlési vita azt is megmutatta, mennyire elszigetelődött az Egyesült Államok irreális kínai politikája. Kérdésessé vált, hogy a következő ülésszakon sikerül-é ismét elgáncsolni Kína ENSZ- jogainak helyreállítását. A bölcsesség mindenesetre azt diktálná, hogy a sok kudarc után Washington végre vegye tudomásul a való világ tényeit és ezek közül is a legnyilvánvalóbbat: a nagy nemzetközi kérdéseket — különösen a távol-keletieket — nem lehet rendezni a Kínai Nép- köztársaság nélkül s még kevésbé ellenére. Párizs—Bonn tengely Nyugtalanító események zajlottak le a háború és béke erőinek európai küzdőterén is. De Gaulle s az öt támogató francia szélsőjobboldal hatalomra kerülése súlyos csapás Európa kapitalista részének demokratikus erőire. A francia demokratikus erők átmeneti veresége magában rejti ugyan a jövő győzelmének lehetőségét, de máris megmutatkozik, hogy a gaulleista győzelem nemzetközi hatása semmi jóval sem biztat. De Gaulle. és Adenauer kézfogása — a Párizs—Bonn tengely kirajzolódása — csak aláhúzza azt a történelmi tapasztalatot, hogy a demokratikus erőkre mért csapások mindig a nemzetközi helyzet? súlyosbodását és a fokozódó háborús veszélyt jelzik. A tekintélyuralmi rendszer franciaországi hatalomra kerülése bátorítja a nyugatnémet revansista fasiszta törekvéseket. Ny ugat-Németors tágban ma már — amerikai segédlettel — nyíltan folyik a Bundeswehr atomfegyver-kiképzése. Az Elba túlsó oldalán mind fülsértőbb kijelentések hangzanak el a határok | »revíziójáról«, s a »drang nach osten!« jelszava ismét divatozik. Az ilyesfajta törekvé- 1 seknek az új világhelyzetben I természetesen nincs semmiféle reális lehetőségük, de ez semmit sem von le veszélyességükből. A francia és a nyugatnémet militarizmus összefogása — különösképpen a nyugatnémet atomfegyverkezés megindulása — parancsolóvá tette a béke erőinek átcsoportosítását az európai küzdőtérre. Amikor Hruscsov előterjesztette tervét, hogy demilitarizálják Nyugat-Berlint, és nyilvánítsák szabad várossá — Európa legérzékenyebb, legkényesebb pontjára tapintott rá. Ä berlini »frontvájTos« átalakulása a két német állam közeledésének és békés együttélésének városává, kezdete lehetne a német kérdés fokozatos megoldásának. S noha a NATO minisztertanács párizsi ülésszaka megint csak adós maradt a józan következtetések levonásával, a Nyugat sokáig már nem halogathatja, hogy a katonai »rendezés« helyett maga is a német kérdés politikai megoldását keresse. A NATO elutasító válasza ellenére is okunk van remélni, hogy az elkövetkezendő félév folyaméin ez meg fog történni. A boldogság terve A Szovjetunió előterjesztette a békés versengés impozáns programját. »A boldogság hétéves terve« — írta róla az Express című tekintélyes francia hetilap. »Ezúttal az (Egyesült Államoknak szóló kihívás nem tekinthető pusztán jelképes gesztusnak. Hruscsov megdönthetetlen számadatokkal vázolta az elmúlt évek szovjet gazdasági eredményeit, és elmondotta, hogy a következő hét évben miképpen akarja továbbfejleszteni a gigantikus szovjet ipar gépezetét« — állapítja meg az Express. A szocialista országok olyan magaslatra érkeztek, hogy már végigtekinthetik a nagy 'történelmi győzelemhez vivő célegyenes teljes hosszát Ebben a finisben a Szovjetunió azért küzd, hogy az egy főre jutó termelésben túlszárnyalja az Egyesült Államokat a másik szocialista nagyhatalom, a Kínai Népköztársaság pedig Nagy-Britanniát akarja maga mögé utasítani. A két világ mérkőzésének súlypontja lassanként áttevődik arra a frontra, ahol a küzdelem végső soron eldől. »Valamikor a csatatéren hozták meg a történelmi döntéseket, ma viszont az iparban és a gyáraltban folyó harc dönti el a világban az elsőbbséget... Végül is abba kellene hagyni a struccpolitikát és a veszélyeket ott meglátni, ahol valóban felénk közelednek. A gazdasági hidegháborúban nem zuhannak a bombák, ennek ellenére a meghozott döntések a világpolitikai helyzet forradalmi megváltozásához vezethetnek« — állapította meg a szovjet hétéves tervhez fűzött kommentárjában a Süddeutsche Zeitung című nyugatnémet lap. A kapitalista világ tehát kezdi felismerni, hogy a két rendszer versenye már régóta nemcsak — s nem is elsősorban — a fegyvergyárakban folyik, hanem az üzemekben, a szántóföldeken, a tudomány fellegváraiban, a laboratóriumokban, az iskolákban és az egyetemeken is. Ebben a versengésben pedig mind határozottabb vonásokkal rajzolódik fel a holnap horizontjára, hogy a szocializmus gazdasági, technikai és tudományos téren is képes maga mögé utasítani és végső soron legyőzni a kapitalizmust A béke híved tehát bízhatnak erejükben. A világot időről időre megrázkódtató nemzetközi válságok nem az imperializmus erejének, hanem hanyatlásának, térveszi lésének kísérő jelenségei. Az 1958-as év eseményeinek fejlődési iránya azt mutatta, hogy a világpolitika legválságosabb pontjain döntő félé érlelődik a helyzet. Ezzel pedig elkerülhetetlenül velejár, hogy időnként kiéleződik a háború és a béke erőinek küzdelme. A béke hívei nem emyedhetnek, mert csak a teljes készenlét biztosíthatja, hogy a csataterek helyett a tárgyalóteremben rendezzék a vitás nemzetközi kérdéseket. És végtére is a kemény leckéből okulva előbb-utőbb talán Washington is ráébred arra, hogyha fenn, a legmagasabb szinten a világűr peremién, egymás köreit nem zavarva békésen keringhet a szovjet szputnyik és amerikai öccse, akkor talán itt lenn, a földön is találhatnak a kormányfők egy kerékasztalt, amely mellé leülhetnek tárgyalni. Talán ez lesz az 1959-es év — az univerzum második esztendejének nagy eseménye?
