Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-25 / 304. szám
CsfltBrfBk, 1958. deeember 2S. 2 SOMOGYI NÉPLAP A PARTTITKAR C ok olyan ember él a megyében, mint ° Szíjártó János, a göllei párttitkár. Ha egy kicsit szétnézünk, nem nehéz meglátni, mennyi elvtársunk hirdeti a párt szavát rendíthetetlenül, töretlenül a felszabadulás óta. Idősek és fiatalok, de egyben egyformák: hittel hisznek a jövőben, a szocializmusban, a marxizmus—leninizmus tanainak megvalósulásában, s nemcsak hisznek, hanem meg is tesznek mindent, hogy környezetükben az új győzedelmeskedjék a régi fölött. Ebből a fajtából való Szíjártó elvtárs is. Még csak a harmincegyedik évét tapossa, mégis sokat tett Göllén az élet megszépítéséért. »Köztiszteletben álló ember, akit egyaránt becsülnek a szegény- és középparasztok. Nyílt és egyenes, amit mond, meg is teszi: csak olyant ígér, amit teljesíteni is tud« — mondja róla Kiss Ferenc tanácselnök. Üveges István szerint áídózatkész, józan ítélőképességű, igazi kommunista. Bárkit kérdezzen az ember a faluban, hasonló véleményt hallhat Szíjártó Jánosról. Szemben ülök vele Árpád utcai lakásában, s amint elnézem barna haját, csillogó kék szemét, pirospozsgás mongolos arcát, Pákozdy Ferenc tersének sorai kavarognak a fejemben: »Este biciklijén terem, várja a párt, tanács, gyűlések. Síól, javasolgat szüntelen, álmái telkesek, merészek. CsSndes beszédű, halk, szerény, szégyenkezik, ha megdicsérik. Bizakodás ragyog szemén, hiszen vetése zsendttl, érik.« C zijártó János, az egykori cselédszülők ■ gyermeke negyvenöt után emelte fel először büszkén a fejét. Három hold földet kapott és házhelyet. 49-ben már fel is építette új otthonát. Kétlaki életet élt, művelte a földet, s eljárt zsákolni, kubikolni is, mert a három hold jövedelme egymagában nem futotta a család szükségletére. Ráadásul még társadalmi teendőkkel is megbízták. Vezetője a szegényparasztok érdekképviseleti szervének, a DÉFOSZ-nak. ötvenben belép a pártba, majd tanácstaggá választják. Ezerkilencszázötven- egy őszén néhány lelkes elvtársával megalakítják a Lendület Termelőszövetkezetet. Utána mezőgazdasági akadémiára küldik, aztán párttitkár lett a községben. Ebben a funkcióban találja az ötvenhatos ellenforradalom. Dióhéjban ez Szíjártó János életrajza. Nincs benne semmi rendkívüli, száz meg száz más kommunista mondhatja el magáról ugyanezt, Egy töretlenül előrehaladó ember képe bontakozik ki ezekből a sorokból. ,, -L- A feleségem éjjeleket végigsírt azokban á szörnyű napokban — mondja homlokát rán- óolva az ellenforradalomra gondolva Szíjártó János. — Állandóan attól rettegtünk, mikor jönnek értünk. November 3-án három fegyveres ember érkezett a községbe, úgy hírlett, azzal a szándékkal jöttek, hogy kivégzik a vezetőket. Ittasak voltak már akkor is. Az egyik házban pedig végképp eláztak a poharazgatástól. Utóbb kiderült, hogy én is rajta voltam a halállistán. Hej, keserű, nehéz órákat mértek akkor számunkra. Erősnek kellett lenni, hogy az ember tisztán lásson, meg ne hátráljon. Úgy érzem, nem voltam gyenge. öllén ötvenkét márciusában hat kommu- nista megalakította a pártszervezetet. M EKlMZfi Pannónia motorkerékpárral a nádasok között A reggelben vadlibák húz- zsenyből idekerült talpfákat haza, hogy a köd a szívünket nak délnek. Oldalkocsis Pan- farigcsálják és rakják a rét- is megülté... nóniánkkal Fonyódligettől ben. Negyven-ötven körüliek Valaki elkiáltja magát: .jobbra kanyarodunk. Mész- valamennyien. Fáradhatatla- _ Kirakták a salakot! GyeBizalmatlansaggal, hitetlenseggel, neha-neha szebbre Ordacsehi házai in- nők, szélfútta arcuk elnyűhe- rünk! — Indulhatunk át a réfenyegetozessel találták szembe magukat, tenek. Egyszerre csak meg- tetlen, mint az új pályához gj feketebézsenyi telepre, Megnehezítette a helyzetet, hogy az akkor állunk. Pannóniánk erőlködik, igazított talpfa, amelynek ahol még folyik egy kis munmegvalasztott párttitkár sem volt hibátlan be tapodtat sem jutunk to- kátrányos pórusait nem bírta ka December 31-re akarják vább. A markáns arcélű, elmarni a tőzeg. Legtöbbjük befejezni a telep áthelyezését, bundasapkás fiatalember, Lórá- tíz-húsz éve »szaggatja« ezt a vicinális onnét hordja a Sanyi Vilmos, a Tőzegüzem be- az üzemet. Hallgatag, gon- iakot. Annak, hogy mi innen ruházási előadója és sofőrje, dolkozó fajta valahány, mint levők a masinával felkerekemessziről »dobja« magát a ott nem messze a vízen a ha- bünk nyomós oka van: ü. b.motorra. A gép lassan tovább lásznép. Makacs is: Csonka ülés ’lesz fél egykor odaát, a dagasztja a sárat. Nádasok Nándor nem a »halomnál« ke- rakodási telepen. Még az inközt, azon a területen járunk, ni be a megfaragott talpfát, bulás előtt Bognár Pista báahová Feketebézsenyből most — Miért? — kérdik a többi- csiék tudtunkra adják: 29-én A ek. Nem szól vissza. Cse- ünnepi párttaggyűlésük lesz, vállalat célja, hogy lecsapolja lekszik. A tolókocsira rakja a ahol a nyereségrészesedésről itt a két halastavat, és tőzeget talpfát, és az épülő vágány és a jövő esztendő elindításátermeljen, — a miénk, hogy végére viszi. Ott mondja oda rói égik szcj No és Szász elérjük az ingoványbán dől- csendben a szőke, régi »bútor- perkó 11-t is itt veszik fel gozó embereket. Lecsúszunk darab« Nagy Jánosnak, hogy: tagjelöltnek. __ Régi munkás, a z útról, de a Pannónia ren------No, ugye, jobb így ide hoz- berék ember — mondják — ’ d ithetetlenül dolgozik. Az én ni a fákat. Nem cipelem a megérdemli a gyerek! __ Mö» élőadó sofőröm« maga is kátrányos bödönt is. Ez olyan götte áll a pártszervezet Szimindennap megcsodálja ezt a újításféle, mi...? He-he-he... motort. Már negyvenezer kilométert futott, és még duk- kozva sem volt. ember, s ez gyengítette a kommunisták térhódítását a községben. Ám a párttagok, ha kicsit késve is, de észrevették a huzavonát, s rendet csináltak saját portájukon. Júniusban leváltották vezetőjüket, és közmegelégedésre ismét Szíjártó Jánost választották meg titkárrá. Szinte fellélegzett a falu. Azóta a község tényleges vezetőjévé nőtt a ma már 42 kommunistát számláló pártszervezet. Ennek jelentőségéről szövi a beszéd fonalát Szíjártó , költözött át a tőzegüzem. elvtárs is: — Minden erőnkkel azon voltunk, hogy megerősítsük a pártqt. Nem múlott el hónap, hogy ne vettünk volna fel egy-két tagot. Úgy érezzük, most már elég erősek vagyunk ahhoz, hogy harcba vigyük a falu népét az előttünk álló feladatok megvalósításáért. Megerősítettük a mufikásosztály hadállásait Göllén is. Együtt vagyunk a falu népével, úgy ismerjük gondjait, örömeit, mint a magunkét. A télen azt tekintjük legfontosabbnak, hogy a hozzánk tartozó Hetény-, Szentivány- és Inám-pusztára is eljusson a párt szava. Itt laknak a legszegényebb emberek, s szeretnénk meggyőzni őket, hogy tömörüljenek tér• Mennyire hasonlítanak lágyi Bélával, a csupaszív párttitkárral az élen, aki izzadt homlokkal Dzsipet ajánlottak egymáshoz! Nagy Lajos, aki az ü. b.-elnök tisztét viseli az Fonyódról lohol> hogy üzemben, ugyanilyen tántorít- fontog ügyeket intéz míg odamelőszövetkezetbe, mert csak így javíthatják a megyétől — de hát — tárja hatatlan volt, amikor a tőzeg- benn kultúrtermet is bizto (szét a kezét, ahhoz külön so- őrlőt úgy újította hogy az s]tson az üzem csoportjának' for kellene, nagyobb karban- eddigi nyolc helyett ma tizen- Nvakában a naev bőrtarisztartás, egyéb rezsi, nem paza- négy vagon tőzeget darálhat- N-'aKat>an a oortarisz roljuk rá a pénzt. nak vele. Hallott is érte, a töbCombig sáros bőrruhájában biektől, amíg kísérletezett. előre tuszkolja a motort. Lám, »Mindig álló masinának« ne- a központban nemcsak szép vezték darálóját. De hát, ha szavakat mondtak a takaró- most megkérdezzük, hogy kosságról! végül is ki győzött? — No, Az egvik halastavat érjük, van is tekintélye az öreg nem fér hozzá zet. Feketéink mögötte az itt kétség. Amikor arról kérdem, | termelt tőzeg, amely már- milyen díjat kapott érte: így j ciusig biztosítja majd a szál- válaszol: lítást. Megint magasabb szint- — Nem az volt a lényeg, re kerülünk. A Pannónia el- kérem. Menjenek itt a dol- söpör a füves úton arra, gok... Újítási díjat? Hát azt ahonnét a rét közepéről lka- is kaptunk a főmérnökkel vicinálisra. Ezen megyünk torusz autóbusz teteje látszik, együtt vagy háromezret. vább, a Pannóniát nem haszs egy kisvasúti dieselmozdony A nádasból Babina László nálhatjuk már, hiszen szárduruzsol a távolból. érkezik, a vasútépítés főmes- csák, vadkacsák kiáltanak »Kulturált« területet ér- tere. öt már a főmérnökkel, körülöttünk a vízen. A vízen, meg gazdasági helyzetüket. Az ellenforradalom után súlyos gondokkal kellett Szíjártó Jánosnak magának is megküzdenie. A tsz feloszlása őt is arra kényszerítette, hogy újra nekivágjon az egyéni gazdálkodásnak a három holdon. Ha ez olyan köny- nyen ment volna! Előbb igásállatot, szerszámot kellett venni... Szóval nem volt diadalmas Szijártóék útja, míg sikerült úgy-ahogy megszilárdítani gazdaságukat. Idén nyolc és . fél hold földön gazdálkodtak. Apjától négy és arnelyrol leszivatták már a vi- Nagynak, fél holdat bérel, felesége örökölt egy holdat. zet- Feketellik mneritte az itt kótcS.» A így szaporodott meg a föld. Neki azonban sokkal nagyobb erőt kellett kifejteni, hogy megmutassa a falunak: meg tud állni a saját lábán. Vigyázni kellett, hogy el ne maradjon az adóval, nehogy ujjal mutogasson rá akárki is: ni, a párttitkár csak másoktól követel példa- mutatást. Pedig van úgy, hogy hetente négyszer is elhívja munkájától a társadalma kötelesség. Mégis viseli az áldozatot szívvel-lélek- kel, a nép iránti alázattal. Aszerint él, cseleknya, könyvek benne, iratok, látogatja a munkásokat. Mondták is: — Minek ez a nagy tarisznya. Szilágyi, elhúzza a válladat, te! — De hát mit tegyen az ember — így a mosolygós párttitkár —, nem vagyok függetlenített. S amíg buzgón ügyködik, észre sem veszi, hogy mindenki segít neki, hisz egy a céL Felszállunk hát a kisvasúti szik,"ahogy vallja: a kommunistának jpgból' ; • * ná^ilágt>an. Hat- Szörényi Bélával folytatott amely a főmérnök képzeleté ___ i. _____cm i,Ai .... j-: nyolc ■ n em, csak kötelességből, áldozatból jut ki több, mint más állampolgárnak: TJosszú téli estek jönnek. Hol itt, hol ott bukkan majd fel a községben a párttitkár, hogy elvigye az emberekhez pártja igazát, hogy tervezze, építse az új, szebb és köny- nyebb jövőt Göllén. L. G. 4♦«♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦« A harmonikus még mindig a álmából is arra a gondolatra, »Gyújtsunk egy cigarettára, hátha valami helyrehozhatataz aggasztotta, hátha lemond a kutatóintézet elleni akcióról, elvtárs* kezdetű dalt nyeker- lan hibát követett el, s ilyen- s új célt tűz maga elé. Potagette, de most már basszus ki- kor nem bírt elaludni, sérettel. Potapov mostanában a váKolja Borkov a régi ismerős rosban aludt. Felesége megér- bizalmasságával leült Okaje- tette, hogy jobb, ha egyedül mov mellé. hagyja férjét, csak akkor jött — No, hogy megy a munka, be a nyaralóból, mikor nem pilóta? tartózkodott otthon, elkészí— Megyeget — válaszolta tette a vacsorát és a reggelit, mogorván. — Miért? s nem hagyva egy sor írást — Csak érdekel. Elhoztad a sem, visszautazott. povban megbízott az ezredes, ezért inkább a többi csoportot ellenőrizte házsártosan ... Kudrjavcev részletes jelentést tett Potapovnak az intényólé' pufájkás ember utolsó telefonbeszélgetésből ismerem ben már nem is létezik. Az szakaszát rakja a kisvasúinak olyan embernek, aki az ész- ő gondolataiban a tó már nád- olyan talajon, ahol nem tudok szerű utasítást ésszerűen tói, víztől megtisztított te- egy helyben állni, mert las- hajtja végre. Nem. lehet em- rület, amelynek, földjét a gép san a mélybe süllyednék, ök bereket szállítani a gőzösön, feltárcsázza majd, s a nyári itt az előőrs! Törik a szűz- mért veszélyes és időpocséko- nap kiszárítja. A dúsított vidéket, és a régi telepről — lás? Úgy szervezi meg a dől- vagy korpatőzeg innen kel amelyet átadtak az állami got, hogy itt is meg a berek útra az állami gazdaságokba gazdaságnak — Feketebé- túlsó felében is legyenek, talajjavításra, fekál keveNem közömbös, mit mutat résére. Jövőre már nem kéz- j fel esztendő végén az üzem. zel, hanem gyűjtő kombájn♦ Mit-e? Bognár István és Ko- nal rakják prizmába a tőze- I csis Lajos szerint alighanem get. Lényeges, hogy nagyok | a megyében legszebb tervtel- legyenek a prizmák, be ne ; jesítést és a legtöbb nyereség- ázzanak, mert az időjárás itt | részesedést. Különös zama- nagy ellenség. A szél hol i tűk van ezeknek a szavaknak |itt az ingoványbán, ahol a viharfelhőt Sodor ♦ bömbölő szivattyúgép a két | halastó között húzott víziévé- tőzegből, hol sarat pacskol Jzető árokból másodpercenként belőle az eső. A munkásból ! * 600 liter vizet küld tovább. ietf igazgatónak, Péter I«t- A számok az elejtett szava- vánnak és a jó szervező fókát igazolják, ötvenháromban mérnöknek éppen úgy, mint a Í 310 munkás négyezer vagon többi lápi embernek meg tőzeget termelt, az idén száz- keh birkózni vele. De ha a tízen tízezer vagonnal. Ennyit több mint száz ember egyet az önköltségről. De hát a ta- akar, akkor lám — az idei esz- valyinak majd kétszeresére tendő példa rá — minden si- emelt vállalati rentabilitás fe- kerül. Ahol most a szivattyú lett is már a harmadik ne- bübörög, majd két szép ha- gyedév végéig mintegy 370 lastó ad halat a környéknek, — Hibát követtem el mondta halkan Kudrjavcev. — Kész? — Igen. — Köszönöm. Potapov szórakozottan nézte j a Kudrjavcev mögött becsukó- j zetnél tapasztaltakról, s kicsit dó ajtót, miközben a jelentés Jezer forint a nyereségüké Az- a víz mélyre húzódik a talajaz 125,4 százalékos a tervtel- ban, nem veszélyezteti a mű- jesítés. utat. Nincs megállás. Ha itt végeznék, a rét másik oldalára megsértődöt, hogy az őrnagy részletein járt az esze. figyelmetlenül hallgat ja: ő iga- Csengetett a telefon. Felvet- zán nem tehet arról, hogy te a kagylót, s váratlanul Asz- j Kultúra Házából a kellékeket vagy csak a díszleteket pakol tad fel? — Mit tudom én. Amit felraktak, azt elhoztam. Potapov korán bement dolgozni reggelente. Amíg lassan bandukolt a városon keresztül, azon bosszankodott, hogyan tréfálkozhatnak, nevetgélhetilyen jelentéktelen dolgok tőr- tangov ezredes vidám hangját} Menjek az autóbuszba, kerül a »csatatér«. fán to Is i_________________ ♦ J 5 —- Hát-ez hogy lehet? — cső- nek, fecseghetnek a gondtaladálkpzott el Kolja Borkov. — Hisz akkor a kellékekért külön kell elmenni. — Majd elmegyek, ha szólnak, nem kell ebből ügyet csinálni! Van benzin elég ... — Az államét könnyű pazarolni! Okajemov feldühödött: — Megbolondultál! Három nul sürgő-forgó emberek, amikor valahol közöttük rejtőzik az ellenség. Asztangov ezredes —• bár rajta nem látszott — még iz- gatottabb volt. Míg Potapovot csak a saját csoportjának gondjai foglalkoztatták, addig az ezredes öt nyomozócsoport munkáját irányította, ő felelt téntek. — Világos. Tovább! — sürgette Potapov. — Tehát az asszony eltévesztette a házszámot. — Világos. Van még valami? — Egy tehergépkocsi állt meg az intézettel szemben. Elromlott a motorja. — Mikor? — kérdezte Potapov közömbösen. hallotta meg: — Mit csinál? — Gondolkodom, elvtárs. liter benzinhez mi köze van az fontos objektum védelmé- államnak? — Szégyen forgat- ert— Nem mondom, dolog — tréfálkozott Asztangov. — Jöjjön át hozzám, ha tud, s gondolkodjunk együtt. — Megyek. KMrjJcn. ” ° ínnMMinm«! taáltb — Azt kérdeztem, mikor Felragyog a nap. Tévedtek h?. “*?« - ,testekelnf,k' Ke- voIna vadiibak? Hát csak rek helyett fatönkön áll a ki- ... , ezredes |selejtezett Ikarusz karosszéria. n€ jönne meg a hideg, ezt Kályha duruzsol benne. Miszi szeretnék a tőzeg bányászai. hasznos $ főbűnné, a szerény asszonyka Aztán megint köd. Mintha a vízhordó és a védőétel-készífogy megállt volna az idő. Játéknak tűnő vonatunkon szinte számi ezért a nyelvedet! Kolja Borkov felállt, s csu- dálkozva bámulta Okajemovot, majd szó nélkül fáképnéí hagyta. Asztangov ezredes öreg cse- kista volt, az idők folyamán hozzászoktatta magát ahhoz, hogy a legnehezebb feladat esetén is nyugodtan elemezze a helyzetet. A Mezőgazdasági y. Ellátó sofőrének vallomása Potapov elképzelését erősítette Minden esemény nélkül tel- meg, s így a nyomozás jelentek a napok. Az ellenség nem fősen leegyszerűsödött. Az ez- adott életjelt magáról. Pofa- redes feltételezte, hogy Okaje- povnak azonban szüntelen ö mov valahol a szovjet emberek gárt eszében. Gyakran felriadt közösségében lapul. Leginkább állt meg a gépkocsi? — Hat órakor. — S valóban rossz volt a motorja? — Igém. A sofőr a benzinadagolót pucolta ki. Megkértem a rendőrt, hogy ellenőriz- hogy csapnivalóan rossz halá- ze. Ö is azt állította, hogy el- szók vagyunk. Okajemov ezerromlott a motor. tő az »otthonban«. Itt el az ebéd is, nem is akármilyen, mert ölik már a ma- guldunk az ü. b.-iilésre, ahol lacokat. A beruházási előadó majd arról döntenek, ki menymost nem sofőr. Ott ül az nyjt iíap év végén a több ezer mellett, és éwégi leltárt esi- f°™tc6 segélyből, s ahol kiaz~emberekkel. ~Most"azonban t™1 Fenyvesi István kuksol mondják a szót: meg kell igen jó hangulatban találta őt Jmellette es diktálja a hol- ajándékozni a munkások gye— mit; védőszemüveg, bakancs, rekeit karácsonyra. A bol- csizma, pufajka, munkaruha... , . . . , , . ... . % Nagy János bácsival az aj- Ragért dolgoznak M mmd- tónak támaszkodunk, és néz- ahányan a lápon, a szivaty- , zük a lápot Az öreg, aki a tyúnál, a vonaton és az ü. b.- - Na, Potapov, valljuk be, felszabadulás előtt is itt dől- ülésen gozott, halkan Potapov. »Talán tisztázódott valami?« — gondolta Potapov, s várta, mit mond az ez redes. — Felirta a gépkocsi rend• számát? — Nem. Azt hittem ... — Azt hitte, hogy nem érdekes. Pedig feltétlenül meg kellett volna jegyeznie. szer ravaszabb, mint mi; olyan öblöt talált magának, amiről nem tudunk... Potapov hallgatott. — Folytatjuk — ismétli:... — Bakancs, pufajka akkor? Mezítláb csattogtunk a kocsik után, és vérzett a körmünk. Azt mondta a tulajdonos: itt van, gyerekek, két cigaretta, aztán dolgozni! És mi rohan- gásztunk sötétedésig. De este olyan fáradtan tántorogtunk Fordulunk. Napot kap a Balaton túlsó oldala, s mintha üvegheggyé varázsolná a Badacsonyt. Valaki megérinti a vál lámát: — Megérkeztünk.:. Szegedi Náadsí
