Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-23 / 302. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Kedd, 1958. december 23. határozott az új tanács Sötét a falu. Langyos eső szemerkél, pépes sárrá lucs- kolja az utakat. Este hat óra. Csak innen-onman szűrődik ki némi fény, mintha már nyugovóra tértek volna a házak lakói. A művelődési otthon környéke azonban megcáfolja a féltételezést. A sötétből nagy- kabátos, bekecses parasztembereik körvonalai bontakoznak ki, s igyekeznek a kultúrott- honba nyilvános tanácsülésre. Somagysámson tan-ácsa most ül össze először. Mindenkit érrakoztat fel javaslata mellett, papírt, ceruzát ragad, és a számokat is segítségül hívja a bizonyításhoz. A tanács asszonytagjad és a néhány holdas parasztok a leghangosabb szószólói a Villanyfény ügyének, tik alkotják azt a tábort, mely mindenáron, még súlyosabb áldozatok árán is akarja a villanyt. Es ők győznek. Élénk, szenvedélyes vitáktól átforrósodott volt a tanácsülés, de a sok helyes érv nem röppent el hiába: 1959-toen már Jobb későn, mint soha! * * A téli hónapokban élénk, az lány nincs — érheti csak el a ) nini- 7-on-i M’tó ro l/’Vi n irt T-iZ i Z 'i a -. _ iz Z . deklő ügyről tárgyalnak: a .... ___ _ j övő évi községiéjlesztésd alap világűr Somogysamson értékéről és az összeg felhasználásáról. A hirdetett időpontban már nem akadt üres szék a nagyteremben. Miég az előtérben is szorongtak az érdeklődők, amikor Szili László tanácselnök megnyitotta az újonnan megválasztott tanács első ülését. Az első napirendi pont: az 1958. évi községfejlesztésd alap felhasználása. A két évre? megszavazott 18 százalékos | járulékot óvoda építésiére for- $ dították. A miég rendelkezés-| re álló 90 ezer forintból negy-í vénét az óvoda építkezésének! a befejezésére szánnak. Nem j is volt sok vita. A hozzászólók | a még kint levő húszezer fo-J ránt behajtását követelték, és| azt javasolták, hogy aki nem ♦ tud fizetni, dolgozza le tartozását az óvoda építésénél. A napirend első pontját egyhangúlag elfogadták. A második napirendi pont: a község villamosítása. Ehhez 360 ezer forinttal kell hozzájárulnia a lakosságnak. Nem kis összeg, annyi bizonyos. De egyszer kell befektetni, előnye pedig felbecsülhetetlen. Kezek emelkednek, javaslatok hangzanak el, az emberek egymástól veszik a szót. Vitatkoznak, érvelnek, latolgatják, hogyan lenne könnyebb, miképp tudnák miinél igazságosabban elosztani a község egészére jutó összeget. Példákat sorolnak a környező falvak villamosításáról, néha indulatos megjegyzések is zavarják az ülést. A tanácselnök azonban határozottan irányít. Érveket sóban is. így határozott az új tanács. élet a falusi könyvtárakban. Könyvtáraink felkészültek a téli évadra, gyarapították könyvállományukat. Egy-egy kölcsönzéskor 20—30 olvasó is megfordul a könyvtárban, hogy olvasnivalót vigyen haza. Jákó községben ez azonban nem ilyen egyszerű. Ha az olvasni akaró ember elindul szombaton este a tanácsháza- kultúrotthon épületében levő könyvtárba, nem biztos, hogy szándéka sikerrel jár. A jámbor olvasó meg a könyvtáros az alig hat méter hosszú folyosón zabkupacon, abrakos ládán, széttört szin- paddíszleteken keresztül bukdácsolva — sötétben, mert vilGyermekek a munkapadnál könyvtár ajtaját. Az ajtóra f egy szellemes olvasó Vörös- í marty sorát írta fel krétával »Országok rongya, könyvtár a UeA könyvtárszoba nem sok-*]áno* is'ioJába’ megkapkal előkelőbb, mint a hozzá-\ ** « esztergapadot. A gyere1957 őszén tanúja voltam az örömteli izgalomnak, amikor értesítés érkezett a tabi ál-tavezető terep. A vizes, dohos és hűvös helyiséget egy diile dező, leszakadt ajtajú szekrény és egy rozoga asztal "díszíti«. Az asztalon gyertyacsonk pislákol, ezzel világit ott az igaZ|gatói könyvtáros, amíg a vállalkozó* szellemű olvasóknak kiadja a penészedé könyveket. A könyvtárhoz méltatlan, kultúrálatlan környezet ellenére is majd 100 olvasója van a népkönyvtárnak. Sajnos, a község vezetői nem nagyon becsülik meg könyvtárukat. Körülbelül két éve, hogy egy jóval megfelelőbb helyiségből kitessékelték a könyvtárt (a szekrényajtó is akkor szakadt le). Gondolták, egy kamra is megteszi a könyvtárnak. A tanács ígéretet tett, sőt rási párt- vagy tanácsfunkcionáriusnak: »Nos, elvtársak, ho- * l?.58' 3n'aynvvvtárszogyan is állunk azzal a téli tervvel«. Rossz érezni a kényei- T k°z°lte>., V- v1d metlen helyzetet, amibe kérdésünk juttat egynémely vezető í bat/e.?d.b.e^ v j elvtársat: oly kevésről tud számot adni. ! rende íetésenek megfelelő mu-é I kodest folytathat«. Igaz, kime- Előre kell bocsátani, nem a tervezéssel van a hiba. Min- i szelték a szobát, de villany den járási székhely pártbizottságán, tanácsán ott fekszik a! már nem jutott bele, a bútormegyei pártbizottság téli programja. A járások is papírra ve-jzat is maradt a régiben, tétették saját terveiket, s azokat elküldték a községekbe. Más | rötten. Pedig kedvező megol- kérdés, hogy sok helyen még ennyit sem tettek. Akadt olyan <yi tűm cqy,maq,ál%ati nem minden Az ember szinte fázik feltenni a kérdést egyik-másik já-: K.ek talán még nem is tudtak “£róla. Annál nagyobb ovációval fogadta a tanári testület. Azon nyomban kijelölték a műhelyszobát, s kapáéiból szőtt terveiket oly rajongással mondták irodában, hogy az ember szinte előre lát. ta a biztos sikert. Azóta sok minden történt. Mondom, alig múlt egy éve, hogy a jó hír fslaizotta az iskola növendéked*. És most délutánról délutánra benépesül a kis szoba ügyes kezű gyerekekkel. Ha valaki azt hinné, hogy az esztergapad kielégítette őket, téved. Csak kellett az induláshoz. az volt az első és ma is legféltettebben őrzött kincsük. S ha most körülnéz az ember is. Ahogy láttam, nagyon leköti a gyerekeik figyelmét a papírmunka. Szeretnek bánni az ollóval, a ragasztós ecsettel. Ügyes kis dobozaik igazán szépek. A fiúk is tanulnak majd női kézimunkát, s a lányoknak sem árt, ha belekóstolnak a férfimunka örömeibe. Persze az előbb említett három szakkör mellett két női kézimunka szakkör is munkába lendül (A jelentkezések alapján indíthatták volna tízet is.) A legnagyobb népszerűsége mégiscsak a műhelycsoport- nak van. A rádiós szakkört Benedek Lajos tanár vezeti. Hetenként egyszer olyan nagy izgalommal építene!?, tervezgetnek ott a fiúk, hogy azt szavakkal szinte ki se lehet fejezni. Már a tanév-végi kiállításon is szerepeltek olyan rádióval, morze adó-vevő készülékkel, amit maguk csináldásért nem is falusi vezető is, aki olvasatlanul a fiók mélyébe süllyesztette i menni, csak a a járástól kapott téli tervet. Márpedig világos, hogy hiaba vannak a megyének, járásnak akármilyen pompás ötletei, elgondolásai, ha azokért éppen ott nem tesznek semmit, ahol meg kell valósítani őket. Az ilyen terv fabatkát sem ér, csak : arra való, hogy megnyugtasson egyes vezetőket: íme, mi dől-: gozunk, itt a bizonyíték: a tervek. Mondani sem kell, hogy; az effajta vezető egy ideig ilyen módszerekkel elboldogul; ugyan, de az emberek hamar ki is ábrándulnak belőle. Pedig — emlékezzünk csak vissza — milyen jól elősegítette a munkát a tavalyi téli terv. Megyeszerte sok-sok em- .bert állított csatasorba. Most, a második téli terv végrehajtása közben nem mindenütt lehet ezt tapasztalni. A program sok hasznos pontja már eddig is papíron maradt. Érdektelen- j ség és közöny mutatkozik vele szemben sok helyütt. Sok elvtárs nenji érti, hogy ez a terú nem munkatöbbletet jelent, hanem az összes előttünk álló tennivalót foglalja egybe — s mintegy a különböző szervek tevékenységét összehangolandó —, azok megoldásához ad könnyítő vezérfonalat. A téli terv tehát jó. Semtpivel sem magyarázható, hogy közönnyel kezeljük. Megvalósításához nem elegendő a fél szív. Egész szív, lelkesedés, a mostaninál sokkal nagyobb fe-] lelősségérzettel végzett munka fakaszthat csak gyümölcsöt a J holt betűkből. t kellene messze < szomszéd szobáig. Ehhez persze jóindulat, a könyvtár, a művelődés iránti több megbecsülésre lenne ^ szükség. A szépen festett pad-J lós szoba, amely régebben \ könyvtár és DIS7,-helyiség \ volt, most az apaállatok ab-\ rak-raktára. Talán még ott » díszlik a régi jelmondat: "A ) tudás hatalom«. Csak jobban^ illene ez a könyvtárhoz, mint a a takarmányraktárhoz. j Jó volna, ha a már két évi) mostohasors után a jákói könyvtár r endeltetésének megfelelően működhetne e célra alkalmas helyiségben, ahol télen jól erezhetné magát minden jákói fiatal és felnőtt olvasó egyaránt. Ráadásul nem menne tönkre a több ezer forint értékű szép könyvállomány sem. Jobb későn, mint soha! Szita térén c Czabula Klári és Küszter Margit dobozai szebbek. lesznek legVckzUí] -Ardama^zkll a műhelyben, a büszke esztergapad körül szalagfűrészt, fúró- és gyalugépet, köszörűt lét a rendszeres munka apró nyomai mellett. A sok-sok ígéret — bevallom, nem nagyon hittem benne — mind valóra vált, s egy- egy gépben testesült meg, vagy éppen szakmai tanácsadásban nyert kifejezést. A községi tanács csakúgy, mint a gépállomás vagy a minisztérium pénzzel, műhelyfelszereléssel, munkával segíti azóta is a gyerekeik politechnikai oktatását. S ők nagyon hálá- % sak ezért... \ A legapróbbtól a legnagyob- * big szinte minden gyerek szetak. Most detektoros készüléket gyártanak és kétcsöves, hangszórós rádiót. A repülőmodellezők munkájának különös jelentőséget ad, hogy szakkörüket társadalmi vezető. Futó Tibor, a Műszaki Ktsz elnöke irányítja. A gyalupad tele hajlításra váró lécekkel, kész bordákkal, szárnyakkal. A Csavargó modelljét készítik nagy-nagy igyekezettel. S az Ezermester szakkör tagjai Fenyvesi Péter csapatvezető irányításával itt tanulják meg a tábori felszerelések előállítását. A tabi gyerekek készülnek az életre. így fogalmaztam fordította: Lajo$ Géza retne fúrni, faragni a barátsá- meg magamban a gondolatot, 25. i Nagyon sietnek az építkezéssel, jó lenne megtudnom, vni lesz itt. Bármit látott, csak azért érdekelte, mert bevehet- te a mister Barchnak küldött jelentésbe. Okajemovot leginkább a hirdetőtáblák vonzották ma reggel. Sok állást kínáló hirdetés volt, s mindegyikben szerepelt az a szó, hogy »keresünk«: mérnököket, technikusokat, munkásokat keresünk, angol fordítót keresünk, több évi gyakorlattal rendelkező pedagógusokat keresünk... A városnak munkásokra, képzett emberekre volt szüksége. Olcajemov végül talált egy neki tetsző hirdetést: »Az operaház ZISZ 150-es tehergépkocsira tapasztalt sofőrt keres«. Nemsokára ott állt a színház személyzeti osztályának abla- ta előtt. — A hirdetésre jöttem. Talán műszerészre is szükségük van. Az ablak mögül mérgesen bámult ki egy lány. — Sofőrre van szükségünk. — Kár — mondta Okajemov — de egyáltalán nem sietett elmenni. Idős férfi lépett a lány mellé. — Maga műszerész? — Alapjában véve sofőr vagyok — válaszolta kényszeredetten Okajemov. — Csak az utóbbi időben dolgozom a műszerészi beosztásban. Az nyugodtabb munka. — ügy egyezzünk meg, hogy felvesszük sofőrnek, k i'-há- rom hónapig gépkocsit vezet, s közben biztosan megüresedik egy hely, aztán bedugjuk valahova műszerésznek. 1— Nem csapnak be? í— Már miért csapnánk be? ■— Munkásszállást biztosítanak? — Ezen ne múljon a felvétele. * * * Este új lakó jelent meg az operaház külvárosi munkás- szállásán, Szergej Mihajlovic.s Gudkov sofőr. A munkásszálláson csend honolt, mivel a lakók nagy része még dolgozott. Okajemov más vezető — Tehát te vagy az új sofőr? — Az. Borkov rámutatott az egyik üresen álló ágyra: — Ez lesz a te helyed. Rendezkedj be. Okajemov borotvát, tükröt és meleg vizet szerzett Kolja Borkov segítségével, s hozzákezdett szakálla rendbehozásához. Kolja az új sofőr háta mögött állt, míg az borotválkozott. — A szakállad nem vágod le? — csodálkozott. — Az teszi a férfit széppé. — Te is ezt tartod! — Kolja elmosolyodott — Volt nálunk a faluban... — Nincs valami dolgod? — szakította félbe Okajemov. — Csak tízre megyek dolgozni — felelte Borkov értetlenül. — Akkor meg feküdj le, vagy mit tudom én! — Tizenegynél előbb nem szoktam. Meghallgatom a híreket, aztán fal felé fordulok ... Okajemov hallgatott, egyre dühösebb lett, mivel Kolja Borkov csak nem tágított mellőle. Ekkor a barakk távoli sarkában valaki nyekeregni kezdett egy harmonikán. A fiú még csak most kezdte kitapo- hiányában Kolja Borkovnak, a gatni a zeneszerszám fortélyait. — De cifrázza a Petyka! —< mondta Kolja elragadtatva. —4 Egy hónapja tanul csak, jói munkájáért kapta a tangóhar-i monikát. Jó egy kis zenét i hallgatni. — Igen, ha az a zene jó! ■ válaszolta rosszindulatúan ] Okajemov. — Még csak tanuló! — mentegette Kolja Borkov a har- monikást. — Nincs még elegendő gyakorlata. — Igazán máshol is gyako-i Tolhatna! Okajemov felállt, s a fürdő-', szobába ment. Megmosdott, sj gyorsan levetkőzött, majd bebújt az ágyba. Holnap reggelj nyolckor az új sofőrnek mun- 4 kába kell állnia. A harmoni- kás tovább játszotta ugyanazt ) a dallamot. Nagy Pista a rádiós szakkör részére esztergál tengelyeket, Segítőtársai: Papp Lajos és Krutek Laci. szabóműhely tanulójának mutatta meg a beutaló papírját, aki a szociális bizottság elnöke volt. A talpraesett legény először az írást nézte meg, aztán Okajemovot: Állandóan ugyanazt a dallam- részt játszotta a »Gyújtsunk egy cigarettára, elvtárs« cimű dalból. Sehogyse találta meg a megfelelő kíséretet a dallamhoz. Okajemov könnyen megtalálta Volszkij professzor kutatóintézetét, csak a jól ismert ZIM-et kellett követnie tehergépkocsijával. Már esteledett. A körút fáinak árnyéka beborította a járdát, sőt már lassan az intézet falára is felkúszott. Az Államvédelmi Hatóság munkatársa, Kudrjavcev reggel óta figyelte az intézet bejáratát. Most már folyton az óráját nézegette, hamarosan meg kellett érkeznie a váltásnak. Egész nap nem vette le szemet a bejáratról. — Folytatjuk — 1 gos kis műhelyben. Ahogy iHorváth István igazgató 1 mondta: talán az is a baj, hogy túl nagy az érdeklődés. A sok 1 jelentkező közül azokat váüo- I gatták kd. akik tanulmányi I eredményük, érdeklődési kö- I rük és rátermettségük alapján la legmegfelelőbbek. így ala- ► kult ki három szakkör az is- 1 kólában, s ezárt van ma is I egv sereg apróság, aki csak I vágyakozva tekinthet a mű- 1 hely felé. De hát azért kezdik »lej- I jebb« a kézügyesség fejlesztéamikor láttam őket fúrni, faragni, amikor láttam nagyon komoly arccal, de gyermekes fontoskodással sürgölődni a gépek körül. A felnőttek pedig — akár tanár, akár ktsz-elnök, parasztember vagy bármelyik szülő — nagy-nagy szeretettel figyelik a gyermekeik kezében születő alkotásokat. Gyermekek állmaik ma a munkapadnál, de holnap már kemény öklű munkások ők. S mert együtt nevelődnek a munkával, a géppel, bizton számíthatunk rájuk a nagy lsét, hogy valahol minden ta _____________ I nuló kiélhesse magát. Poldtech- építőmunikábkban. I nikai oktatás tulajdonképpen * van már az ötödik osztályban Jávori Béla
