Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-21 / 301. szám

Vasárnap, 1958. december 21. 4 SOMOGYI NÉPLAP Gyáros László elvtárs nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) gye községfejlesztési tervét, egyes helyeken megvizsgálják a megye munkásainak helyze­tét, a termelőszövetkezetek fej­lesztésének problémáját, másutt a helyi ipar vagy az egészségvédelem helyzetét, és így tovább. A megyei képvise­lőcsoportok elsősorban azokkal a kérdésekkel foglalkoznak majd, amelyek a megyében mindinkább előtérben állnak. A pedagógusok béremeléséről érdeklődőiknek ezután, a szóvi­vő közölte: A kérdéssel a Mi­nisztertanács csütörtöki ülése foglalkozott. A munkásosztály helyzetének megvizsgálása so­rán sok munkás szóvá tette, hogy ezt a hosszú évek óta megoldatlan problémát rendeznünk kell. Illetékes szerveink ezekkel a javaslatokkal egyetértettek an­nál is inkább, mert a kormány véleménye szerint a jövő ge­neráció oktatóinak és nevelői­nek megbecsülését társadal­munkban elfoglalt helyzetük­nek megfelelőbb fizetésben is kifejezésre kell juttatni. Az ellenforradalom okozta súlyos károk helyrehozása után most lehetővé vált fizetésük újabb emelése. 1959. január 1-től az alsó- és középfokú oktatási in­tézmények pedagógusai globálisan IS,6 százalékos alapbér-, illetve átlagbér­emelést kapnak. összesen körülbelül 82 000 pe­dagógus részesül béremelés­ben. A bérrendezés most csak a felsőfokú oktatási intézményeit pedagógusait nem érinti. Az alsó-, közép- és felsőfokú ok­tatási intézmények, valamint a tanfolyamok egyes óradíjait a rendelet, értelmében szintén felemáLik. A tanácsapparáius- ban dolgozó pedagógusok pe­dig. köztük a járási és kerüle­ti felügyelők, pótlékot kapnak. A Művelődésügyi Miniszté­rium a fizetésrendezéssel pár­huzamosan több más. a peda­gógusok helyzetét érintő kér­dést is rendezni kivan. Ezekre a célokra évente több mint 22 millió forintot használ fel. A bérrendezésről szóló kormány­rendelet egyébként hamarosan megjelenik a hivatalos lapban. Az alkoholfogyasztás csökkentésére vonatkozó je­lenlegi kampányról érdeklőd­tek ezután a sajtó munkatár­sai. Gyáros László kijelentette: Több társadalmi szerv fog­lalkozott az alkoholizmus kér­désével, a kormány elé eddig azonban nem került a kérdés átfogó rendezésére vonatkozó előterjesztés. A számítások azt bizonyítják, hogy 1955—1957-ig a rum- és páiinkafogyasztás körülbelül a felére csökkent. Ugyanezen idő alatt a borfo­gyasztás kisebb mértékben, a sörfogyasztás viszont jelentő­sen emelkedett. Nemzetközi viszonylatban nem állunk rosszul az alkohol- fogyasztással: Franciaország­ban 28,1 liter, Olaszországban 14,2 liter, Svájcban 12 liter, az Egyesült Államokban 8,3 liter az évi átlagos szeszes ital fo­gyasztás, Magyarországon pe­dig az azonos alkoholtartalmú italra átszámítva csupán 6,6 liter. Végül a Ganz Vagon és a MÁVAG gyár összevonását in­dokolta Gyáros László, a Tá­jékoztatási Hivatal elnöke. Közzétették Elsenhower elnök karácsonyi üzenetét Washington (MTI). Nyugati hírügynökségi jelentések sze­rint a Fehér Házban közzétet­ték Eisenhower elnök karácso­nyi üzenetét. Mint James Hagerty, a Fe­hér Ház sajtófőnöke újságírók­kal közölte, Eisenhower üzene­tét korábban magnetofon-sza­lagra rögzítették és a hangot most az új mesterséges hold közvetítette a Cape Canave­ral-! kísérleti állomásnak? Az igen rövid üzenet békére és jóakaratra szólítja fel az em­beriséget. SZOVJET—ANGOL KÖZÖS FILM Desmond O’Donovan an­gol filmrendező a napokban tért haza Moszkvából, ahol megállapodott a szovjet kul­turális ügyek minisztériumá­val egy szovjet—angol kő- produkciós film forgatásá­ban. Ellentétek az „Európai Közös Piac64 körül 1957 márciusában Belgium, Franciaország, Hollandia, Lu­xemburg, Nyugat-Németország és Olaszország az Európai Gazdasági Közösség létrehozá­sára vonatkozó egyezményt írt alá. Az egyezmény — más né­ven -— Európai Közös Piac­ban részvevő államok össz­területe 1 666 500 négyzetkilo­méter, lakosainak száma 163 millió. A közösség székhelye: Brüsszel. A »Közös Piac-« 6 országa Nyugat-Németország — — Franciaország — — — — Olaszország -— — — — BENELUX-államok (Belgium, Hollandia, Luxemburg) — összehasonlításul; Nagy-Britannia hosszas vita után 1959. január 1-től egymás közötti külke­reskedelmük elősegítésére 10 százalékos vámcsökkentés be­vezetését tervezi. Az új vámtarifában rész­vevő országok közül a leg­kedvezőbb helyzetben az ipa: rilag legfejlettebb Nyugat- Németcrszág kerül. A gazda­sági szövetségen belül Nyu- gat-Németorszég vezető szere­pét szemléltetően ábrázolja az alábbi táblázat. kőszén 1956. évi nyersvas acél termelés millió tonnában 150,4 23.6 26 6 55.1 11.5 13.5 1.1 2,0 5,9 41.5 9.8 10,9 249.1 43.9 56,9 226,0 13,4 21,0 A »Közös Piac« 6 országa egyúttal tagja az Európai Gaz­dasági Együttműködés Szer­vezetének is. Ez az összesen 17 európai kapitalista országot felölelő gazdasági , szervezet többek között az ún. szabad­kereskedelmi övezet létrehozá­sát tűzte ki céljául Európában. Az erre vonatkozó megbeszé­lések ez ideig nem jutottak eredményre. Jelmagyarázat: 1. Az »Európai Közös Piac« államai. 2. Az Európai Gazdasági Együttműködés Szervezetének tagjai. 3. Egyéb országok. az EURÓPAI KÖZÖS Pl TAGÁLLAMAI ícocjkm »KGST TA6ÁLUMAI f t »' hjxembiirg Nemzetközi Fegyvercsörgetés és civódás Párizsban Aki a héten figyelmesen, ol­vasta az újságok külföldi je­lentéseit s köztük a Párizsból keltezett híreket, volt min el­gondolkoznia. A hét elején va­lóságos »diplomáciai fesztivál" kezdődött a francia főváros­ban. A nyugati országok kor­mányai persze nem valami ün­nepélyes alkalomra gyűltek össze, hanem belső ellentéteik megszüntetése és nem utolsó­sorban a Szovjetunió elleni fegyverkezési verseny fokozá­sa céljából. A nyugati közvé­lemény azt várta volna első­sorban a párizsi tanácskozás­tól, hogy kivezesse a nyugati diplomáciát abból a zsákutcá­ból, amelyben megrekedt. Nagy csalódással tapasztalták azonban, hogy a nyugati ha­talmak a Kelet és Nyugat vi­szonya tekintetében makacsul ragaszkodnak merev nézeteik­hez. Ráadásul nem oldották meg azokat az ellentéteket sem, amelyek elválasztották őket a NATO-tanács ülésszaka előtt. A párizsi tanácskozások na­pirendjén három fő kérdés szerepelt: a Szovjetunió ja­vaslata Nyugat-Berlin helyze­tének megoldására, Anglia és Franciaország összetűzése az európai közös piac miatt, és nem utolsósorban a NATO ka­tonai kérdései. Egyetlen pont, amiben megegyeztek A tanácskozás után kiadott záróközlemény a vitás kérdé­sekről hallgat, s csak egyetlen pont egyértelmű benne, amely a katonai problémákat érinti, és megerősíti a NATO válto­zatlanul szovjetellenes, ag­resszív jellegét. Az összesereg- lett 15 külügyminiszter újfent hivalkodóan írásba foglalta »elszánt akaratát«, hogy nuk­leáris. megtorló fegyvereket ve­gyen igénybe. Forma szerint ugyan kijelentették, hogy a szocialista tábort és a tőkés vi­lágot elválasztó politikai kér­dések igazságos rendezése mel­lett foglalnak állást, de egy árva szót sem szólnak a Szov­jetunió konkrét javaslatairól, amelyeket a NATO tagálla­mainak tett. A NATO tanácsa mindezekről nem vesz tudo­mást ... Egy azonban mégis megállapítható; az Atlanti Ta­nács ülését a berlini kérdés uralta. E tekintetben a szov- jetellenesség felülkerekedett a más téren megmutatkozó éles ellentéteken. Ismeretes, hogy Adenauer a legdurvább módon akarta visszautasítani a Szov­jetunió javaslatát Berlin ügyé­ben. Ezt az álláspontját azon­ban mégsem tudta kívánsága szerint keresztülvinni, szövet­ségesei — mint Dulles is — nem akarták becsapni az aj­tót a további tárgyalások előtt. Dulles, Selwyn Lloyd és tár­sai immár harmadszor, de most kórusban mondták azt, amit kétszer külön elmondtak: nem fogadják el a Berlinre vonatkozó szovjet javaslatot. Ez az egyetlen pont, amiben a nyugati politikusok meg tud­tak egyezni. A Szovjetunióval közlendő ellenjavaslatok dol­gában azonban a Nyugat nem mutatja a megegyezés legki­sebb jelét sem. Az angol kor­mány legalább belátja, hogy pusztán tagadó válasz nem ele­gendő, ezt azonban nem haj­landó hangosan kimondani... Berlin kérdéséről egy olyan tanácskozáson hajlandóak a nyugati nagyhatalmak a Szov­jetunióval tárgyalni, ahol az össznémet kérdést vitatnák meg. Kereskedelmi háború Európában ? A másik -konkrét naplrend«- ien, a szabad kereskedelmi vezet ügyében Franciaország s Anglia nem tudott meg- gyezni, s a kilátások sem bi> atóak, sőt az összeütközés ványai csak most kezdenek ^bontakozni. Angliának az a igyelmeztetése, hogy megtor- ásokkal vág vissza a hátrá- iyos megkülönböztetésért, csak ilajat öntött a tűzre, így fe­zültté vált a gazdasági hely­et. Egyre többen emlegetik, logy kereskedelmi háború tör :i Európában. A nyugatnéme- ek valamiféle közvetítőként kariak részt venni a vitában, le az angolok ezt kétes érté­inek tartják. Mondják, való- zínűleg Bonn titokban örül nnak, hogy exportőrei előnyö­st élveznek majd Angliával zemben a Franciaországgal, Dlaszországgal és a Benelux- írszágokkal folytatott kereske- íelemben. Mindenesetre meg- .llapitható, hogy a vitában a randák húzták a rövidebbet z angolokkal szemben. Az an- .oloknak sikerült éket verniük ’ranciaország és az európai kö- ös piac öt másik tagállama :özé. Erről Sir David Eccles ngol kereskedelmi miniszter z alsóházban kijelentette, iogy »az újabb angol javas­atok Fárizsban nagyon ked- ező visszhangra találtak«, legerősítette, hogy az angol javaslatot nemcsak a közös piachoz nem tartozó országok támogatják, hanem még egyes személyiségek és kormányok is a közös piacon belül. Viszont az is tény, hogy Anglia örül­het majd, ha európai kereske­delmét a jelenlegi színvona­lon tudja tartani január else­je után, amikor kedvezőtle­nebb elbánásban fog részesül­ni. Az eredménytelen tárgya­lást január 15-re napolták el. Ez azonban az előjelek szerint kevés eredménnyel kecsegteti a gazdasági téren szembenálló európai országokat. A NATO-tanács párizsi ülé­sének egyik igen jellegzetes új vonása Nyugat-Németország politikai és katonapolitikai előretörése. Nyugat-Németor- szágnak sikerült elfoglalnia a NATO-ban azt a légüres te­ret, amely annak következté­ben állt elő, hogy a francia hadsereg nagy része Algériá­ban van lekötve. Az egész vi­lágsajtó ismételgette a múlt napokban, hogy a »tanácsko­zásokon Konrad Adenauer igen sokat nyert, míg Charles de Gaulle igen sokat vesztett«. Azaz más szavakkal: a nyu­gatnémetek elérték, amit akar­tak, a franciák azonban nem. Mindez azokban a kérdések­ben jutott kifejezésre, amelye­ket a NATO atomháborús gé­Az országos kukoricatermesztési tanácskozás második napja Az Építők Rózsa Ferenc Mű­velődési Házában szombaton folytatódott az országos kuko­ricatermesztési tanácskozás. A délelőtti vitában felszólalt Fe­hér Lajos, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja is. Hasznos termelési tapasztala­tokról számolt be A. Sevcsen- ko szovjet silókukorica-ter­mesztési szakértő. A délelőtti vitában még dr. Ubrizsi Gá­bor, a Növényvédelmi Kutató Intézet igazgatója és Izinger Pál, az állami gazdaságok fő­igazgató-helyettese kapott szót. Befejeződött a magyar'—cseh­szlovák műszaki tudományos együttműködési bizottság 11. ülésszaka A december 17—20. között Budapesten tartott ülésszakon megállapodás jött létre az együttműködés kiszélesítésére, a tapasztalatok kicserélésére. A bizottság elhatározta, hogy megteremti a két ország ko­hászati, energetikai, gépipari, geológiai, üvegipari és élelmi­szer kutató és tervező intézetei közötti közvetlen együttműkö­dést pezetének felépítésében és meggyorsításában a nyugati országok számára megjelölt az amerikai erőpolitika. Az eu­rópai fegyverkezés, a NATO európai támaszpontjainak ki­építésében ma már egyre in­kább Bonn szabja meg a Nyu­gat politikáját. Adenauernek ma jelentős befolyása van Franciaország és a többi or­szág politikájára. Ezzel volta­képpen megakadályozza, hogy a Nyugat valamiféle építő jel­legű választ adhasson Moszk­vának. A nyugatnémetek új szerepének eredménye az is, hogy a tanácskozásokon nem vitatták meg a Rapacki-ter- vet, mert — mint ahogy NA- TO-körökben hangoztatták — a Rapacki-terv halálos csa­pást mérne a NATO terveire. A NATO-tanács ülésén elemi erővel robbant ki ismét az amerikai— francia ellentét Egyes nyugat-európai kormá­nyok ellenállást tanúsítanak az amerikai rakéta- és nukleáris támaszpontok tervével szem­ben. Ezek között is Franciaor­szág a legmakacsabb. Guillau- mat francia hadügyminiszter a vitában nyíltan beismerte, mily súlyos az a teher, amit a ka­tonai kiadások rónak Francia- országra. Rámutatott, hogy a katonai kiadások nagyságái te­kintve országa az Egyesült Ál­lamok után a második helyre kerül a NATO tagállamai kö­zött, Franciaország egymillió embert tart fegyverben, s a katonai szolgálat idejét 26 és fél hónapra emelték. A had­ügyminiszter azt próbálta bi­zonygatni, hogy az algériai gyarmati háború »megfelel az atlanti tömb érdekeinek«. En­nek hangsúlyozása nem vélet­len, De Gaulle tábornok ugyan­is Afrikára is szeretné kiter­jeszteni az atlanti paktum ha­tárát, s így biztosítani a szö­vetségesek támogatását, az al­gériai háborúhoz. Az ameri­kaiak ellenzik a francia el­gondolást, mert ezzel még in­kább magukra vonnák az arab államok és az afrikai népek amúgy sem titkolt ellenszenvét, A franciák azzal is ellenté­teket támasztottak a NATO-n belül, hogy követelték az ame­rikai atomtitkok kiszolgáltatá­sát. Az elutasító amerikai vá­laszra a franciák azzal felel­nek, hogy elvben elzárkóznak az amerikai kilövőpályák fran­cia. területen való megépítése elöl, mivel a hatalmi politikát követő de Gaulle-nak ebben is az az álláspontja, hogy az amerikai atomlövedékeknek francia ellenőrzés és francia parancsnokság alá kell kerül­niük. A de Gaulle-kormény a katonai természetű problémá­kon kívül a hírhedt “atlanti direktórium« elgondolásának hangoztatásával is növelte a véleménykülönbségeket, Wash­ingtonban továbbra is tiltakoz­nak- ez ellen, nem akarják ma­guk ellen Ingerelni Franciaor­szág európai riválisait, Nyu- gat-Németországot és Olaszor­szágot. A nyugati atomháborús gépezet felépítésének meggyor­sításában hathatós eredménye­ket akar elérni a NATO. Egy nyilvánosságra nem hozott döntés szerint megegyeztek ab­ban, hogy Spaak főtitkárt el­küldik az összes NATO-fővá- rosokba, hogy »fizetési és fegy­verkezési kedvet öntsön a szö­vetségesekbe«. Le akarja törni bizonyos NATO-kormányok ellenállását, amelyek nem haj­landók támaszpontok építését engedélyezni területükön. A főtitkárnak ezenkívül még sok egyéb teendője is lesz, mint például megegyezést elérni a ciprusi kérdésben, az izlandi— angol halászati vitában stb. összegezve, a nyugati diplo­maták párizsi nagy fesztiválja a háborús propaganda és ké­szülődés jegyében zajlott le. Közösen megfogalmazott véle­mények ködös formulái mö­gött világosan felismerhető a NATO-nak az a szándéka, hogy egyáltalán nem szándékoznak abbahagyni az Egyesült Álla­mok diktálta fegyverkezés versenyt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents