Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-21 / 301. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Vasárnap, 1958. december 21. GAZDÁRA LELT a kultúrterem a Kutasi Állami Gazdaságban VOLT KULTÚRTERMÜNK EDDIG IS, mégis hiányát éreztük mostanáig. Úgy vol­tunk, mint az egyszeri öreg­ember, aki összevissza kutat­ta, forgatta házát a pipájáért, míg a nagy mérgelődés köz­ben eszébe jutott, hogy hiszen a szájában lóg. Szóval ott volt előttünk a helyiség sokáig, mégsem tudtunk vele mit kezdeni. Az ellenforradalom után csak nagy sokára alakult meg nálunk a KISZ-szervezet. De még hónapokkal ezután sem tudott mihez fogni. Ha noszo­gattak bennünket a járástól a tétlenség miatt, könnyen ki­rukkoltunk az »érvvel«: — Mit csináljunk, hiszen még csak helyiség sincs, ahol gyű­lésre összejöjjünk. — Valóban nem volt KISZ-helyiségünk. Arra meg nem is gondoltunk, hogy hisz azért van a riépte- lenül szomorkodó kultúrterem, hogy megtöltsük élettel. így tartott ez sokáig, míg egy napon új igazgató jött a gazdaságba. Az első napokban, hetekben az épületekkel, az anyaggal ismerkedett, de csak­hamar sort kerített arra is, hogy megismerkedjék azokkal, akiktől függ a gazdaság jöve­delme: az emberekkel. Meglá­togatta a tömegszervezetek ve­zetőit, és mindegyiktől kérde­zősködött: milyen problémák nehezítik munkájukat. Erre mindenki felfigyelt. Az őszin­te szóra őszinte válaszokat kapott Kopecsni István elvtárs, az igazgató. S hama­rosan azt is láthattuk, Ijogy nem formaságból gyűjtögeti csokorba a hibákat, problé­mákat, hanem mert segíteni akar. Tudja, hogy a tervek teljesítésének legfőbb letéte­ményesei az emberek, s ha ők megelégedetten, szívesen dol­goznak, akkor a gazdaság sor­sát is szívükön viselik. Ami­kor velünk is . szóba elegye­dett az új gazdaságvezető, el­mondtuk, mi hátráltatja legin­kább a KISZ-szervezet előre­jutását. S a bajra, amit azelőtt évekig nem tudtunk meggyó­gyítani, most közösen szinte napok alatt megtaláltuk az or­vosságot. Kopecsni elvtárs — mint aki alaposan feltérképez­te az egész gazdaságot — azt mondta, panaszkodás helyett fogjunk össze és dolgozzunk. Egyszeriben megleltük, mint áz elveszett aranyat, az eddig gazdátlan kultúrtermet, mely ott állt ki'használatlanul a gaz­daság középpontjában. Rövid idő alatt barátságos és csinos klubot varázsoltunk belőle, s nemcsak a lemezjátszó készü­lék meg a különböző szóra­koztató társasjátékok csalo­gatják a klubba a fiatalokat, hanem állandó, érdekes prog­ramot is készítettünk, miután meghallgattuk a dolgozók kí­vánságát. MOST ÖRÖMMEL ÉS KIS BÜSZKESÉGGEL is mondhat­juk el: van gazdája a kultúr­teremnek. Mint nyáron a vi­rágra szálló méhek, úgy lepik el új klubunkat azok a fiata­lok is, akik nemrégen még a környékét is elkerülték. Sőt, klubestéinket ma már a falu­si fiatalok és idősebbek is rendszeresen látogatják. Kit ne érdekelne az olyan hasznos előadás, mint amilyet a kör­orvos tartott a tuberkulózisról, a rákbetegségekről? Nem lesz­nek üresek a hátralévő téli es­ték sem. Tanárokat, mérnökö­ket kérünk fel különböző té­májú előadások tartására. Ezek fél óránál többet nem1 vesznek el az estéből, utána lehet olvasni, szórakozni, ki­nek mi tetszik. A kultúra házának kultúrá­val, élettel való megtöltése I szinte új vért vitt az ifjúsági mozgalom ereibe is... Életre kelt a KISZ, a fiatalok szíve­sen tanulnak. Nagyon jólesett, hogy a gazdaság igazgatója nem azt mondta, »nos, itt a kultúrterem,, és teremtsetek benne kultúréletet«, hanem ő is közénk állt, s tevékenyen, ifjú lelkesedéssel kapcsolódott bele munkánkba Tánccsopor­tot alakított, és megtanította őket egy népi táncra, amelyet már egyik klubesténken meg is tapsolt a nézősereg. Mond­ják is a fiatalok: »Lám, ilyen vezető kellett volna régen, aki nemcsak a munkát követeli meg tőlünk, hanem kulturális és szórakozási lehetőségről is gondoskodik«. EZ A TUDAT ARRA INT BENNÜNKET, hogy kedvvel, teljes energiával, végezzük el mindazt a munkát, melyet ránk bíznak. Biztatnak min­ket az idősebbek is: »Látjátok, most sokkal érdemesebb dol­gozni, mint azelőtt, a-gyümölcs érik«. Lesz gazdája a gazdaság kultúrtermének, mert mi is megleltük az igazi gazdát, a segítőt vezetőinkben. Kovili Lajos Kutas. fi párfmyitita hétköznapjai Az agitációs és a propagan­da munka megjavításáról ta­nácskoztak járási és megyei pártmunkások a minap a me­gyei pártbizottságon. A vitá­ban részt vevők helyeselték az agitációs csoportoknak utcán­ként, körzetenként való felállí­tását. Az agitáció hatékony módszereként említették a kis- gyűléseket, .mert ezeken arány­lag kevés ember vesz részt, s nagyobb teret nyit a különbö­ző vélemények kifejtésére is. * * * Hatékonyan részt vettek a községszépítési terv kidolgozá­sában a csökölyi kommunisták. A tanácsülés is magáévá tette a pártszervezet arra irányuló kezdeményezését, hogy fásít­sák, szépítsék, rendezzék a község belterületét. * * * Nyolc főből álló oktatási bi­zottságot hozott létre a me­gyei pártbizottság, amelynek tagjait felkérték: segítsék a megyénkben folyó párttanfo­lyamck propagandistáit és hallgatóit. * » * Még az idén fel akarják avatni pártklubjukat a barcsi és a csckonyavisontai kommu­nisták. * * * Megtartotta második ülését a rinyaújlaki tanács. Az ülé­Horvátkút: a „létszámfeletti" község Ez a 820 lakosú falu mind­össze hat kilométerre fekszik Marcalitól, mégis olyan elma­radott, mintha ezer kilométer választaná el a civilizációtól. A völgyekben megbúvó házak­ból nemigen kívánkoznak el az emberek a község határain túlra; sokan közülük még nem láttak vonatot, várost, vil­lanyt, mozit, színházat. A fel- szabadulás után — miközben lakói még ma is hangoztatják ezt. Ami leginkább »istenháta- mögötti« faluvá teszi Horvát- kutat, amiért a megye és a já­rás vezetői messzire elkerülik, az a kerékagyig érő sár. Ha megrakva igyekszik a köz­ségbe egy szekér, felborulás falvaink rohamos fejlődésnek j vagy tengelytörés nélkül alig indultak, villanyt, bekötő utat, j ússza meg. "Egylovas ember kultúrházat, orvosi lakást, óvo­dát kaptak — Horvátkút szin­te egy tapodtat sem mozdult előre. »Semmit sem kaptunk a 13 év alatt!« — fakadt ki Báj- buher Lajos tanácstag. Ez per­sze így nem igaz, mivel a fel­nem is mozdulhat ki a faluból« — mondta Kelemen László ta­nácstag. Félig-meddig érthető, ha sokan nem mozdulnak ki Horvátkútról. Aki pedig nem néz körül a környező fejlődő községekben, az megszokja a szabadulás nekik is ^meghozta régit, ragaszkodik hozzá, a szabadságot, a földosztást. Az viszont igaz, hogy mivel nem kaptak kellő segítséget, a falu csak a kultúra morzsáit csipegr theti, míg a többi község bőven ré­szesedhet belőle. Egy fmsz- bolt, egy múltból visszamaradt nemigen kívánja a fejlődést. Gadaságilag is megsínylik a kövesút hiányát. A gazdák mázsaszámra vermelték el a gyümölcsöt, burgonyát, mivel nem tudják elszállítani. A szállítási nehézségek miatt nem szerződnek cukorrépára sem. Heczer József tanácstag szerint mindennapos kérdés a kövesút. Ez lenne az első lé­pés a falu felemelkedéséhez. iskola, rozzant tűzcltószertar | kjsz az évtizedes bezártságtól ez minaen, amijük van. A szabadítaná mea őket. Nem tanács bérelt épületben műkö­dik, s nagy vívmány, hogy be­vezették á telefont. Nincs vi­szont tej csarnok, posta, kultúr- beleveszik az emberek«. A szabadítaná meg csoda, ha Nagy József tanács- titkár ezt mondta: »A köves- utat. lassan a miatyánkba is ház, italbolt, rendőrőrs, vil lány, kövesút, hogy csak a leg­fontosabbakat említsük; nin­csenek középületek, a vándor­mozi nem jár ki, kovácsiparo­son kívül semilyen iparosuk, de még kontárak sincs. Nincs legelő, kaszáló, erdő, nincs szülésznő. Ha figyelembe vesszük, hogy Horvátkút 1526 körül települt, sen megvitatták és elfogadták valóban messze elmaradt még a községfejlesztés 1959-1960- ra szóló kétéves tervét. Egy­hangú határozattal a község- fejlesztési hozzájárulás össze­gét az idei 3 százalékról 10 százalékra emelték. a fiatal, 20—30 esztendős köz­ségek mögött is. A Horthy- korszakban tudatosan hagyták sötétségben. Abban az időben terjedt el a »sötét horvátkú­tiak« gúnynév is. A környék w Uj tsz-tagok A legutóbbi napokban is nőtt a tahi járás termelőszö­vetkezeti tagjainak száma. Nágocson 3, a gamási Haladás­nál és a bedegkéri Uj Életnél 2—2 család jelentkezett- felvé­telre. A torvaji Táncsics és a tabi Május 1 Termelőszövetke­Va^zlllj -Ardama^zHj múltban a képviselők jól be­vált fogásként minden vá­lasztáskor megígérték az utat. A felszabadulás után remény­kedve gondolták, hogy hama­rosan részük lesz nekik is az áldásban. Mentek a kérvények és küldöttségek a megyéhez, a minisztériumba, s jöttek a papírok az útépítés elhalasztá­sáról: 48-ra, 50-re, 52-re, 54-re, 56-ra ígérték. Az ellenforradalom után 58-ra tűzték ki az útépítést, nemrég 60-ra halasztották. Ez a hetedik ígéret a felszabadulás óta. Bizony megingott a horvátkútiak hite; a pártszervezet hiába igyek­szik az emberekbe »lelket ver­ni«, nem sok sikert ér el. Min­denki úgy érzi itt, hogy ez a község »mostohagyerek«, létszámfeletti« a járásban, a Fordította: Lajo$ Géza Okajemov a pultra tette a kért igazolványt. A portás néhány perc el­teltével kinyitotta Okajemov személyazonosságiját. A* első oldalt egy félbehajtott százru­beles takarta el. Lejjebb tolta annyira, hogy elolvashassa a tulajdonos nevét. — Filatov a minisztériumból itt van? — kiáltotta. — Én vagyok az — válaszolt Okajemov, s újra odament a pulthoz. — Töltse ki a kérdőívet. »Filatov Ivan Iljics, született 1910-ben — írta Okajemov —, születési helye Gyemidova, Szmolenszki terület. Munka­helye, foglalkozása: jaroszlavi ruhaüzem anyagbeszerzője. Tartózkodási ideje hét nap...« * * * Okajemov fürdés után lefe­küdt. A csokoládéban lévő serkentő hatása még mindig érződött, nem tudott elalud­ni... »No, kedves anyagbe­szerzőm, összegezd a történte­ket, ha már van rá időd: egy csekistát eltettél láb alól, de nem ezért küldtek téged ide. S bár minden simán megy, valid be, egy lépéssel se jutottál kö­zelebb a legfqntosabbhoz. Bár az első találkozás megtörtént küldetésed tárgyával, az egy ácsit veszélyes volt... Hát edves anyagbeszerzőm, nem úgy dolgozol, ahogy kellene. Vagy talán félsz? Mindenek­előtt Volszkijra. kell gondol­nod. Ideje támadásba átmen­ned. A játszmát csak akkor nyerheted' meg, ha gyorsan és pontosan cselekedsz. Ehhez azonban jó lenne kiszimatol­nod, csend van-e a hátad mö­gött ... Igen, valahol• el kell helyezkedned, 1 törvényesíteni kell létezésedet, s akkor pá, csekista urak! Keressétek csak mezőn a szelet! Így is cse­lekszünk. Először azonban jól kipihenjük magunkat: ugyan miért ne dönthetné ágyba in­fluenza az agyonhajszolt anyagbeszefzőt? Közben kinő a megmentő szakállacskánk. Aztán elővesszük a hármas számú igazolványt: Szergej Míhajlovics Gudkov középfokú jogosítvánnyal rendelkező so­főr. Munkát keres. Pont. Le­het aludni...« Okajemovot nyomott-zagyva álmok rohanták meg, miköz­ben a Centrál szállóba Pota­pov őrnagy lépett be. Amikor a portás megtudta, kivel áll szemben, rókaarca még jobban megnyúlt, úgy ficánkozott, mint a csík a hálóban. — De mit tegyek, mit te­gyek? — lefetyelte. — Két napja nincs üres szobánk. Látja, hol alszanak az embe­rek? Potapov villanyt gyújtatott, s figyelmesen végignézte a bó­biskolók arcát. Okajemov nyu­godtan alhatott. A rókaarcú gazember vigyázott az álmára. Ötödik fejezet 1. zetbe 1—1 család lépett be. A járási szervektől nyert ér­tesülések szerint több egyéni gazda határozta el, hegy rövi-j megyében. Hogy mennyire be- desen kéri felvételét a bonnyai,' leivódott már az emberekbe ez bábonymegyeri és a nagyberé- a szemlélet, bizonyítja a kö- nvi termelőszövetkezetbe. j vetkező eset: Nemrégiben bon­I tasi engedélyt k°rt a község. A legtöbben azt hangoztatták, úgyse kapják meg az enge­délyt. Olyan gazda is akadt, aki egész birtokába fogadott, hogy nem lesz az egészből semmi. Más községben az em­berek sokkal inkább tudnak várni, hisz nemcsak a falujuk, hanem a megye, sőt az ország szemszögéből nézik a fejlő­dést. Horvá4 kúton azonban az emberele távol esnek minden­től, ritkán járnak máshova, csak azt látják, ami náluk van, ez pedig kevés. A falu vezetői hiába beszélnek az or­szágban elért eredményekről, 4 az itteniek kétkedve fogadják. könyvbe? Érti? — A portás ap­ró szemével huncutul s bizal­masan pislogott Okajemovra. — Nekem mindegy — ne- vette el magát. — Ha így jó, akkor legyen. Ha keres valaki, mondja meg, hogy két óra múlva itthon leszek! A portás az ajtóig kisérte ) Elmaradottak életmódjukban Okajemovot s eszébe se ju-A^ A g bek az iskola el- tott, hogy utoljára latja venae- ) , A jarosziavi ruhanzem Bét Különben nem izgatta az^ése: után nermgen mennek anyagbeszerzője enész héten idegen eltűnése, hisz a tőle ka- el máshová dolgozni, legfel- gvengélkedett. Eovik reanel Poii pénzt nem tette a kasszá- jebb idénymunkára az erdé­vénre elhatározta, hogy sétál ba- , f szetbe vagy Nagyberekbe. To­- Okajemov körül a munkabaj , . . , , e9Vet■ .. „ siető táros zajlott. Csilingelve t v°bbtanulm sem farnak, a , . Hornt érzi marja,. Hony robogtak a tömött villamosok, i felszabadulás óta csupán érzi magot? udvarmskn ott A veszettül dudáló tehergép- f egyetlen tanuló jutott el gim­Jnt ’ ml ven kocsik szétrebbentették a gya- ? náziumba, egyetemre egy sem. szakain növesztett! lopjárókat az utcakeresztező- f Még a szakmától is idegen­szakállt növesztett! — Kinőtt az átkozott. míg déseknél. Egy épülő ház felett akadt teküdtem — masolnnott Oka- emelődaru karja lengett, az f Recinek- Iden ugyan — El kell int"zV»m va- emberek érdeklődéssel figyel-\má r egy kőműves-, vájár-, ................... —- — -jváoatom. fék, milyen könnyen repíti fel; borbély tanulójuk, de ha felsza­M egkanhatnám a. személynzo- az egybekötött betonlapokat a Vadulnak, biztosan nem men- n.ossani.m.at? Tessék itt van * f nek vissza falujukba. A fiata- Okajemov más szemmel néz-a , , . __... . . , . . , .. x lók fejlodesenek, muvelodese­te mindezt, mint a többiek: Ha j , , , egy új tehergépkocsi mellett) nek> szorakozasanak az a gat- haladt el, megjegyezte márka- i ja, hogy az iskolán kívül ...... ját és teherbírását. A ház ke- ij nincs hely, ahol összejöhetné­kieveszítette: Úgyse vettem ütésén elolvasta a kifüggesz-} nek Ritkán van bál is A le­magat nyilvántartásba. Akkor íe(t plakátot: Júllus {.re /eí Jnek' “ltkf" vdn bal IS‘ A 16 éjszaka, amikor ideérkezett, te- hnzznir ,, fniav-nt í genyek felmennek a hegyre, lejönéit a rendőrség: egyik ofc , szakember szó- * isznak és kártyáznak, ez min­amberüknek akartak szobát VKajemov a szakember s-? > „úr-kórósuk Van olvan kapni, én meg azt mondtam, mevel nezte végig az epulo ha- . den szórakozásuk. \an ólján nincs szabad szobánk. S most zat> s megjegyezte: i 18 eves fiatalember, aki mikor 'lemov. Tarait, közben ma jd levóoa.tom Megkaphatnám a szem nőssé óimat? Tessék, itt van magas állványokra, még három, napra a szoba di­ja. Ne adjon vissza. — Hálásan köszönöm — a portás odanyáltatta. Okajemov- na.k az igazolványt, és súgva vezessem be a nevét a vendég­— Foly-latjult. — Böhönyére kellett mennie fut­ballozni, nem mert felülni a vonatra, félt tőle. Még mindig szedi áldozatait a babona, a kuruzslás. Hiába jár ki kéthetenként az orvos, a sebre még mindig szárított tehéntrágyát tesznek, az elvágott kézre élesztős ke­nyeret, a csecsemő egészségi állapota a vízben fennmaradó vagy lemerülő széndarabtól függ. I Vajon a község vezetői segí­tették-e kellőképpen a fejlő­dést? Nem nagyon. 1953 óta 14 tanácselnök fordult meg Horvátkúton. A járási tanács­nak mindig nehéz dolga volt, amikor ide kellett embert ke­rítenie. S legtöbbször olyano­kat küldött, akik már sehol sem állták meg helyüket. So­kan közülük itt fejezték be — elég csúfos véggel — pályafu­tásukat. Az emberek fejében amolyan »büntető táborként« él a község, ezért vonakodnak itt megtelepedni pedagógusok is. Ez az oka Bakó Béla tanító kifakadásának: «Ha bányába megyek, se tanítok tovább Horvátkúton, legszebb hat éve­met töltöttem itt ebben a sár­i fészekben.« Ez az átjáróház-jelleg is gát­ja az egészséges fejlődésnek, hisz egyetlen elnök se melege­dett meg igazán Horvátkúton. : Nem csodálható ezek után, hogy községfejlesztésből egy hídmérlegen kívül semmit sem épített magának a falu. Igaz, a horvátkútiak nem 'is erőltették meg magukat. Erre vallanak a következő számok: 1955-ben két, 1956-ban két és fél, 57—58-ban öt százalékos volt csak a községfejlesztési hozzájárulás. A jövő év azonban — úgy mondják a tanácsnál — nagy változást ígér. A járási párt- bizottság közbenjárására enge­délyt kaptak a cserháti is­tálló elbontására. A 80 000 téglából és tetőanyagból, a ta­nács 50 000 forintjából és a la­kosság társadalmi hozzájárulá­sából épül fel a tanácsház és a kultúrotthon. A járási tűz­oltóság tízezer forintot ígért tűzoltó-szertár építésére. A Tejipari Vállalat pedig tejcsar­nok építéséhez ad segítséget. A tervek szerint 59-ben a vil­lany is kígyúl Horvátkúton. A község 170 000 forinttal és 30 000 forint értékű társadal­mi munkával sietteti a sötét­ség elűzetését. Csak egy kis jó­szándéktól vezetett erőfeszítés kell, s a járási, megyei szer­vek segítségével ugrásszerű fejlődés következhet be a falu életében. Megérdemlik a hor­vátkútiak, hogy erősebben fogják kézen őket. Határozott szándékuk, hogy ki­mozdulnak az elmaradottság­ból. Ezt bizonyítja, hogy a le­endő kövesút megépítéséből már 370 ezer forintot vállaltak magukra. A fiatalok már Íz­lelgetik a kultúrát, lelkesed­nek a sportért, szeretnének másként élni, mint szüleik. S hogy a lelkesedésen kívül aka­rat és szorgalom is van ben­nük, azt eredményeik bizonyít­ják: a járási spartakiádon öt számban elsők lettek, a KISZ vegyeskórus első lett a járási kultúrversenyen, az úttörő fiú és leány tűzoltócsapat az or­szágrészi második helyezésig felvitte. Horvátkút, sajnos, még túl­ságosan fehér folt a megye térképén. Saját erejéből kép­telen utolérni a fejlődő falva­kat. Segíteni kell neki. Áz első és legfontosabb teendő, hogy bekapcsolják a járás, a me­gye vérkeringésébe. Épüljön meg hát minél előbb a köves­út! Ha segítjük, akkor kilábal a sötétségből, felemelkedik oda, ahol szerencsére, ma más sok község áll.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents