Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-09 / 265. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Vasárnap, 1958. november 9­Ezt a harcot végig kell vívni ntni aífittitn a mzza Ü j világot építünk, a dol­gozó nép társadalmát, a szocializmust. Szép sikereket értünk el e történelmi feladat megoldásában. A felszabadulás utáni idők dolgos hétköznap­jaiban kiütöttük a gazdasági és politikai fegyvert a letűnt, népellenes rendszer képvise­lőinek kezéből. Népgazdaságot hoztunk létre, amelyben a bá­nya, a gyár a dolgozó mil­lióknak ontja kincseit. A vá­roson győzelemre segítettük az új világot, s a falun is elkezd­tük a szocializmus alapjainak lelakását. De csak hozzáfog­tunk a paraszti élet szebbé té­teléhez, ám nem fejeztük be e nehéz, de üdvös feladat meg­oldását. Minden sikerünk el­éréséhez a kommunisták ve­zették a népet, a mezőgazda­ság szocialista átszervezésének ügyét is elvtársainknak kell kézben tartaniuk. Hogyan is kezdte jobbá for­málni a falu életét pártunk? Emlékezzünk a negyvenötös tavaszra — hiszen nem volt olyan nagyon régen —, ami­kor szétosztottuk a nagybirto­kokat. Megyénkben mintegy negyvenezer család részesült földjuttatásban. Amint erősö­dött a néphatalom, létrejött a munkásegység, bekövetkezett a fordulat éve, megkezdtük a mezőgazdaságban is a nagy­üzemek szervezését. Állami gazdaságokat, gépállomásokat hívott életre pártunk, hogy munkalehetőséghez juttassa az agrárproletárokat, és a pa­rasztságnak segítsen a trakto­rokkal a föld megművelésében. A gép — a munkásosztály fa­lura küldött anyagi és politikai támogatásának hangos szószó­lója — ma már hozzánőtt a somogyi mezők arculatához is. Persze eredményesebben, gaz­daságosabban dolgozhat a traktor a nagytáblákon, mint a pár öl szélességű parcellá­kon. Ezért is üzente a párt 1948-ban a falu népének: »Fogjatok össze, húzzátok ki a cöveket a pár holdjaitok kö­zül; egyesítsétek erőiteket, meglátjátok, nem jártok rosz- szul«. A barcsi Vörös Csillag és néhány, ma tízéves so­mogyi szövetkezet alapító tag­volt nagybirtokosnak a »risz- sza a földet« követelése. Ádáz küzdelem dúlt akkor a nép­hatalom és a tőkés világ erői között. Ebben a harcban a front innenső oldalán — a proletárdiktatúra mellett — sorakozott fel a dolgozó pa­rasztság derékhada. Ötvenhat őszének politikai viharában is szorgalmasan szántott, vetett a falu népe. hogy »jövőre is legyen kenyere országunk­nak-«. A párt irányítását kö­vető forradalmi munkás-pa­raszt kormány intézkedései szilárdították a munkásosztály H a ezt a feladatot megol­dották, akkor van er­kölcsi alapjuk arra, hogy hí­vó, meggyőző szóval is széle­sítsék a szövetkezők táborát. politikai és gazdasági segítsé- i N bebordtak m4r , genek is nagy részé van a ♦ mezőkről, amit a nyár érlelt, a szövetkezetek sikerének elé- t nagy őszi hajrának csakhamar vé­vprpYípti A nőn pypv tÍ7P7Pr} ff®. A szél itt-ott täläl zör~ reseoen. A ncp ezer, tízezer} |ctnj val6 kukoricasz4rat. Hol­vagy enne! is számosabb fo- i nap talán már ez se lesz, s csak A répáspusztai Első ötéves rintjait nem azért kapta köl- ♦ a dűlöút menti fákba kapaszkod­Terv kommunistái, tagjai kö­vetendő példáját szolgáltatják a szövetkezetben szocialistává vált embertípus cselekedeté­nek. Két kisebb tsz-t vet­tek gondjaikba, s az egyesülés révén megteremtették annak alapját, hogy a somodori XJj Életben és a somogyaszalói Vörös Csillagban dolgozó, egy­kori cseléd-társaik is jobb nsönhe vissza nem térítendő 5hat bcle- Az éjszakák leheleté föl csak csonpe, vissza nem temenao . se sz4rad estig Ködde, birkózik v hitelkent. vagy — allami i az egyre bágyadtabb napfény. A földről, épületről lévén SZÓ —$ felhővel borított ég alatt lassab- örökös és ingyenes használat-J mozdn'atok: kabát van az ra egy-egy szövetkezet, hogy? sok parasztnak már nem is * Í£ húsz-harminc vagy száznegyven család e támogatás által is gyümölcsöket. A társadalom» az ekéjét a kocsiról. Napról nap éppen; igen akad dolga a mezőn. Zöltíell óloevzpí a földbe hintett mag, prizmákban -11(1* burgonya, répa, s ki-ki már érlelt, utolszor emeli le ebben az évben és a dolgozó parasztság test- életkörülmények közé kerül­őért szövetségét, kölcsönös bt- jenek. Megy ez máról holnap- zalmát. A helyes gazdaságpo- ra? Nem. De biztosak lehetünk litika tovább táplálta a szán- a sikerben, mert a répásiak tóföldön végzett termelői és az máris hozzáfogtak a cselekvés­istállóban végzett tenyésztői hez. Éppen ezért hatottak na­pénze nem egy szűkkörű em-t ra több l8SZ hanem az egész t ban. De azért, ha alaposan körül D£ munka hasznosságának pa­raszti reményét. A beszolgál­tatás eltörlése, a kötelező ve­tésterv áthúzása — az elmúlt két esztendőben történt meg. Hány meg hány kétkedő szó hangzott el eme — és más — intézkedés tartósságát illetően a falun! S a kommunisták fel- világosító munkájának ered­ményeként ma már nincsenek ilyen paraszti kételyek. e tekintsünk vissza a múlt esztendő első hó­napjaira, s emlékezzünk a szö­vetkezetük romjain tépelődő egykori agrárproletárok keser­ves gondjaira. Lengyeltótiban 1957 januárjának első napjai­ban tanácsot kérni jöttek a volt Táncsics Tsz tagjai a me­gyei párttitkárhoz: mitévők le­gyenek. A megmentett népha­talom — amint rendezte so­rait — menten küldte a segít­séget a falunak. Hivatásos pártmunkások és önként vál­lalkozó elvtársaink keresték fel a volt szövetkezeti csalá­dokat. így alakítottak újjá az ellenforradalom által megfé­lemlített tsz-tagok a szocializ­mus győzelmébe vetett hitük visszanyerése után, 1957 tava­szán 55 termelőszövetkezetet megyénkben. A párt felvilágo­sító szavát megértők később 21 új szövetkezetét hoztak létre Somogybán. Az idén 31 közös, gazdaság szerveződött megyénk falvaiban. Miről tanúskodnak ezek a számadatok? Arról, gyón is hitelesnek Szöllősi Fe­rencnek, az 1864 holdas egye­sült szövetkezet elnökének Ká­dár elvtársék látogatásakor mondott szavai: »ötmilliós be­ruházást valósítunk meg a jö­vő évben. Tovább erősítjük kö­zös gazdaságunkat, hogy meg­nyerjük a szövetkezés ügyé­nek az egész környék egyéni parasztjait, és csakha­mar ötezer holdassá fejlesszük szövetkezetünket«. Amit a répásiak csináltak, megtehetnék mások is. Még­sem csinálják mindenütt. Mi­ért? A példásan gazdálkodó szövetkezetek krónikus beteg­sége, a befeléfordulás miatt. Úgy vélik, és hangoztatják is e tsz-ek tagjai, hogy »jól vagyunk, ahogy és ahányan vagyunk, s a mi legbensőbb magánügyünk, hogy veszünk-e fel új tagokat vagy nem«. Hát ez bizony nem magán­ügy! Tiszteletre és elismerés­re méltó az a fáradozás, amellyel virágzóvá tették szö­vetkezetüket a közös gazdál­kodás útját hosszabb vagy rö- videbb ideje járó tsz-tagok és tsz-vezetők. De ne felejt­sék el ezek a szövetkezeti elvtársaink, hogy a saját jó­szándékuk vajmi kevés lett volna gazdaságuk hírnevének kivívásához. A párt, az állam ság jövője. bercsoport. társadalom anyagi szolgálja. Helyesen hangsú-$ lyozták a minap a kaposvári? járás pártbizottsági ülésén: a szövetkezeti mozgalom nem­csak a ma tsz-tagjaié, hanem a dolgozó parasztok összessé­géé. A párt és az állam hat­hatós támogatásában részesül­nek tehát termelőszövetkeze­teink. Ezt a segítséget azzal is kell viszonozniuk, hogy hívnak és be is fogadnak az egyéni gazdálkodásnál többet, jobbat adó közösségükbe újabb és újabb kívül álló gazdákat. A falusi kommunistáknak — köztük elsősorban a termelőszövetkezeti elvtár­sainak — nem időleges fel­adata a mezőgazdaság szoci­alista átszervezéséért folyta­tandó felvilágosító munka. Ha időnként más gazdasági és nolitikai tennivalók kerülnek is előtérbe, az egyéni paraszt­nak a szövetkezetbe vezető útját akkor is kell egyenget­ni az év minden szakában, az esztendő minden '—óján. A szocializmus felépítésének ve­zetése a falun is — kommu­nistáink állandó kötelessége a párt, a munkásosztály, a dolgozó parasztság iránt. E küzdelemhez újabb buzdítást kaptak megyénk kommunistái Kádár elvtárstól, aki ismétel­ten hangsúlyozta Répáspusz­tán: a termelőszövetkezeti gazdálkodás a dolgozó paraszt­néptelen dűlő, már most is alig látni embert a határ érdekét • nézünk, akad.. Közel Sántoshoz, a Bivaly­réti dűlőben is van mozgás. Gőzölög a mag alá készített föld, párát fújnak a lovak, s halkan zörren a vetőgép Harsányi Ferenc búzát vet. — Nem lesz késő? — Bizony, nem most van az ideje, de hát nem lehetett előbb. Ugyanis — védekezik a gazda — a vöm úgy örököl­te ezt az 1200 ölet, s csak most dőlt el, hogy hol és melyik darab lesz az övé. De lehet ebből még jó búza. Traktor szántotta a földjét, mag után is jó munkát kap, még sike­rülhet. A tavasszal meg adok neki egy zsák pétisót, az majd meglöki fölfelé. A föld végén árván álldo­gáló literes üveg felé mutat: »Húzzanak rá egyet, bár nem a legjobb fajtából való van benne, de ezért megteszi.« * * * * Három dobásnyira két sárga ló húzza az ekét. Feslik a csutaföld. -Tavaszi árpa jön bele — monrlja a pihenőt tartó Vajda Gyula — Ez az utolsó darab, a többi kész. Ebben a dűlőben feltűnően ki­csi parcellák vannak. A keskeny íöldszsdagokftt elhatároló baráz­dák egymást ér»k. Számítgatunk: ha a mezsgye-jelzőket termővé tennék és bevetnék, mondjuk bú­zával... — Sok-sok mázsával több gabo­nánk lenne — toldja meg Vajda Gyula. — Megyénkben is számos ilyen se rozsot, se kukoricát nem ter­mő barázda van. — Tudom — vágja rá —, az ®n nyolc holdam is tizenhárom da­rabban van. — Jobb volna... — A tsz? Gondoltam, hogy er­ről is szó lesz. Igaz, ez a legjobb megoldás. Ha egyben vannak a földek, akkor komótosan dolgoz­hat a traktor is. A táblásításnak már régóta híve vagyok. Szövet­kezet? A mi falunkban nincs, így egyénileg gazdálkodom. Jó volt ez az év — viszi messzebb a szót a ‘»kényes témától.« Vajda Gyula most épült házat. Amint mondja, nyolc év óta sze­degette a hozzávalót. Sok minden ráment a kétszobásra. Még jövő­re is érzi az építkezés terhét. * # * Cséplő G. J ózsef ki­fogta az egyest. A kocsi ott áll az istálló előtt. Az oldal­közben száraz pillangósféle. Tetején bucska. A hegyen járt a fogat... Az udvaron foyik a beszél­getés. Az asszonyok is bele­beleszólnak. Az üj sertésól felépítése adja a legtöbb gon­dot a családnak. Nagyon sok pénzbe került, de megérte. A cukorrépáról szólva di­csekszik a fonói gazda. Há­romszáz ölről harminckét má­zsát takarított be. — Talán még háromszáz öl se volt — mondja a mama, —■ Tizenhat kis rend volt az egész. — Serkentőnek a műtrágya sem hibázott — veszi vissza a szót Cséplő bácsi. Jövőre se sajnálom a földtől a kálit, szupperfoszfátot és a pétisót. — Beszállították már a ré­pát? — El is fogyott az érte ka­pott cukor egy része. * V * * Baiul Mihály kukoricaföld­jén — a fonói határban — tüzek lobognak. Tíz-tizenöt máglya ku- kukoricaszárból. Mihály bácsi fia viszi a fáklvát rakástól rakásig. — Nem kell ez már nekem, elé­getem. Mégpedig sürgősen, mert nem maradhat az eke előtt. Van vetett takarmányom, az jobb. Mihály bácsi a tűz fényénél egy pillanatra felvillantja gondja't, örömeit. Asszony nines a háznál, ketten dolgoznak a tíz holdban. A fia főz és mos. örömöt a ter­més és a keze munkája ad. Két és fél hold búzája 28 mázsát ter­mett. Az ekére váró másfél hold mellett zöldell az árpa. Haza és vissza a mezőre — így telnek Ba­nal bácsi napjai. — Ami terem, abból jut az ál­lamnak, s marad nekem is ele­gendő — mondja a tüzet piszkál­va. A szél belemarkol a pernyé­be, s viszi, messze sodorja a friss vetések fölött. Gőbölös Sándor .).....4.« » **.***♦*,* jai azon nyomban megfogad- hogy mind több dolgozó pa- : ták ezt az útmutatást. Példá­jukat — az évek során — mind többen követték. A hi­bákat, tévedéseket számítva is egyre terjedt a szövetkezés eszméje. Igaz, hogy az ellen- forradalom szétrombolta me­gyénk tsz-einek nagyobb ré­szét, de az is igaz, hogy raszt hallgat a párt szövetke­zésre buzdító szavára. j Nem nyughatunk meg ered- t ményeinken. A mezőgazdaság i szocialista átszervezéséért in-J díiott harcot következetesen ♦ végig kell vívnunk. Kommu-1 nistáink egy pillanatra sem f feledkezhetnek SZŐLŐS müstos- tllrtéi/ieteh BOROS szét, de az is igaz, hogy a feledkezhetnek meg erről at szőlőtőke. Edes tömött fürtö- part bátorító szavára ismét gazdasagot emberi gondolko- j ket da.jkáu a venyige. sokat “ tekézés hu- dast átalakító, történelmi kul-lfa jót termett aJ % Me- seges hívei. detesukrol. A falu szocialista t J . aonddá' daoadt Egész dolgozó parasztságunk jövőjéért természetesen a tsz- i nV hrn-ddr,™dV tudja: a Magyar Szocialista tagok tehetnek - 7ía öordogond. Előszedtek az Munkáspárt határozott kiállá­sának köszönhető, hogy két esztendővel ezelőtt nem telje­sült Mindszentynek és a többi vrTTn„ , legtöbbet.} gVek bta nem használt edé ■ , l f: t gyeket, újakat csináltattak Mindenütt kitett magéért a keresztül járnak az erdőre. Me- tíz hektónyi bortároló edényt szegénynek, de cselédasszony net is, jövet is betérnek egy bérbe. Hát a, balatonlellei tartott keresztvíz alá —| hat présházhoz. Az eresz alatti ha- Kruppai Márton hogyan segí- azért nincs pénzem.« Másnap, sas hordón ezt a feliratot ol- tett magán? Bizony jó párszor a kora reggeli mámor meg nó­tában vallatta be vele, hogy »vörös bort ittam az este ...« remtenek saját portájukon, és j i , kiváló gazdasági sikereket ér-tmelleiuk’ megis ahg tudiak he' hk' nek el. vashatják: »Ingyenes közfo­gyasztásra-«. Olyan iramban ürül az edény, amennyire a szomjas járókelők erejéből te­A Nagybaráfi Állami Gazdaság tehenészeiében «lyet teremteni a bőséges mur- Marcaliban a icinak. Bár elillant az őszi szél- boltban érdeklődi * lel a mustgáz, de a krónika kocsi négy utasa, hol lehetne megörökít néhány apró törté- mustot venni. — Legyenek szí­netet az idei gazdag szüret- vesek jöjjenek el hozzám, adok ingyen is — kérlelte őket az üzletben tartózkodó paraszt- ember. Elmentek a pincéhez. A gazda megtöltötte a négy demizsont, és megköszönte a szívességüket: — Igazán jót \ről. t A csurgói járás egyik közsé­gében különös felhívást tett \ közhírré a kisbíró. Valamelyik tgazda kérte, hogy bárki szed­ője le öt rend szőlőjét mindi­megvakarta kupáját, amíg fel­becsülte: a másfél hold szőlő csaknem hatvan hektót csor­gathat a kádba. A hordó űr­tartalma meg csak harminc szövetkezeti hektós. És a mustból tele sem gép- szabad szűrni az edényt — kell egy kis hézagot hagyni az erjedésnek ... Marci bácsi vé­gül is elhessegette magától a gondot: kétezerháromszáz liter mustot átfuvarozott Boglárra a pincegazdasághoz. Babócsán az elmúlt hetek­ben sok kapunyitó gazdát lát­tak esténként. A jelölőgyülé­Istvándiban azt hittem, hogy csal az emberismeretem. Pókos Jóska bácsiéknál beszélgettünk — természetesen poharazgatás- sal nedvesítve a száraz szava­kat —, amikor betoppant a szomszéd. Világfájdalmas ar­cára tekintve sajnálni kezd­tem: »Nagy betegség kínoz­hatja.» Miután eltávozott, tu­dakoltam a baját. — Járvány­ban szenved :— magyarázta a házigazda. — Minden évben ilyenkor, ősszel berúg, és jből. Egyetlen ellenszolgáltatást tettek velem ... Nem kell kién- sekről hazafelé tartó embercso- mindaddig ki sem józanodik, ) várt csupán: a vállalkozó je- • lentse neki a szüret befsjez- ) tét, hogy nyugodtan alhasson, j és ne kelljen attól tartania, ) hogy a hóvihar veri majd le az otellót. Ami most következik, ilyent az öregek is legutóbb néhány évtizeddel ezelőtt tapasztaltak. A tapsonyi favágók a hegyen gednem a gyepre ezt a piros mustot, lesz helye a hazai sző­portokat várták, jetek el a házam löm levének. A rizlinget csak hogy be sem tértek hozzám ezután tudom leszüretelni, ezt mondogatták utcahosszat az Hiába, kevés a hordóm — ivóvendég-toborzák. A járó- mondta, és »jótevőit« ráadásul kelők tíz-tizenötös rajokban meginvitálta ebedre is. végigkóstolták öt-hat szomszéd Nagyberényben azzal fogad- murciját is. ják az újságírót, hogy a megyét Ne men- amíg el nem fogy a bora (H- előtt úgy, letve, amíg az asszony el nem dugja előle a hébért vagy a pincekulcsot). járva, valahol szerezzen nekik A hegy leve addig kelendő a fehémép körében, amíg cu­korfokokban fejeződik ki leg­főbb belső tulajdonsága. Ha meg már a maligándokat le­het emlegetni, akkor a férfiak torkát nem fenyegeti a kiszá- , radás veszélye. A konty alá 4 való mustban csak Mint az örömhírt hozó pos­tást, olyan jó szívvel fogadják egyik bortermő vidékünkön a látogatókat. A jövő héten ka­tonaruhát ölt magára a Laci gyerek, kell a költőpénz, hát persze, hogy nem engedi el szomjasan az idegeneket. — Igyanak, hatért adom literjét — kínálja őket. Kapva kap­nak az ajánlaton, miután meg­ízlelték a még fortyogó olasz­os szonyi rizling-levet. — Nem gyengébb ez, mint a balatongyöröki szakcsoporté. Igazán nem is értjük, miért két forintjával mérték annak decijét a kapos- vári őszi vásáron — néznek kérdőn egymásra. \terefere, de a megforrt nedű­dben nóta terem. Ezért van az, fhogy a p.-i szövetkezet fogato- ísaira útbaigazítás nélkül is } rátalál a látogató a domb mö- ) götti mezőn: messze hallik d kadarkazamatú nótázásuk. » P. Feri bácsi rég elkerült ) szülőfalujából. A rokonok, is- jmerősök látásának vágya ép- ) pen a napokban hozta vissza ) B. községbe. De nem a lakóhá- ) zakba nyitogatott be, hanem a \ hegyben szedte sorra a Myu- kétségbe akkor’s£n,'te elhagy )kas« pincékét (a tart ajtajú bennünket a bánat Persze, azért megitták azt a drágát is az emberek. Mert a hegylevével úgy vagyunk, hogy háromszor szeretjük: ak­kor, ha örömünk vagy bána­tunk van, és végül akkor, ha borunk van. No, de nem esünk Csizma -iá “.irol.v jó segítőtársra lelt a fejögépben. A »Jolán« ne­vű tehén sem idegenkedik már a technika vívmányától: »neki« is leadja mindennap a 17 liter tejet. Büszkén néz a fényképezőgép lencséjébe »Eva«, a Nagybaráti Al­lami Gazdaság tehene. Büszkeségének meg is van az alapja: napon­ta átlag húsz liter tejet ad. présházaikat). Alkonyattájt már jól állt — azaz bizonyta­lanul állt a lábán. Fizetni nem akart, és nem is fizetett, mondván: »nem születtem A fő az, hogy jókedvünk és borunk le­gyen. Avagy ez a kettő együtt jár. Nemde? KUTAS JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents