Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-09 / 265. szám

Vasárnap, 1958. november 9. 6 SOMOGYI NÉPLAP K oszorúcska elevízen Libben a szoknya, pörögnek a lányok — hej, de szépen jár­ja a népi táncot a Kaposvári Textilművek tánccsoportja a Kilián György Ifjúsági Házban. A féligkész, padlózattam művelődési otthonban ott szo­rong a fél falu: legalább két­száz ember, felnőtt és fiatal, nagymama és serdülő unoka. Ilyen sem volt több mint húsz éve Kelevízen: koszorúcska. Nyílik az öltöző ajtaja, és a sötét öltönyű fiúk kissé elfo- gódva vezetik be a hosszú, ró­zsaszín ruhába öltözött pár­jukat. Körállás, csárdás, majd a modem táncok bemutatójá­ban gyönyörködnek az ágas­kodó szülők, ismerősök. És ott szorong az első sorokban Varga Antal tanító, a művelődési otthon igazgatója is, aki a tanfolyam szervezője és az oktató segítőtársa volt. Vastag szemüvegén át meg­hatva nézi a még kissé feszé- lyezetten forgolódó párokat, és csak akkor hajlandó beszélge­tésre, amikor már a nem tánc­iskolások is belevegyülnek a zene ütemére a hullámzó, szí­nes forgatagba. — Régi tervem volt már e tánciskola megvalósítása — kezdi a beszélgetést, miután a táncolok elöl egy sarokba vo­Szalli álra kél... PÁLFI ALIZ, akit színházlátogató közönsé­günk mint »vendég«-et ismert meg a Cigány­báró nagysikerű előadásaiban Szaffiként, ci­vilben egyszerű, derűs lélek, közvetlen és ba­rátságos művészasszony. Egyértelmű megbízás nélkül ugyan, de a közönség képviseletében fordultunk hozzá, amikor hírét vettük, hogy ma, vasárnap énekli utoljára Szaffi szerepét színházunkban; szerződése ugyanis visszaszólítja Békéscsabá­ra, ahol Lehár; Mosoly országa cimű operett­jében Liza szerepe vár rá. Arcán lát™, hogy őt is szomorítja a Kapos­vártól való megválás gondolata, de nem le­het temű semmit, mert Békéscsaba vissza­várja, s nemcsak a társulat, hanem férje is, az ottani színház bonvivánja, aki egyébként partnere lesz a Mosolyországában. Szóval lehetetlenség megkockáztatni a so­kak kívánságát kifejező kérést, hogy marad­jon. Igen megszerette őt a közönség, megsze­rette, és már most hiányozni fog operett- együttesünkíbőL — Maradnék szivesen, mert kölcsönös a ro- konszenv, megszerettem Kaposvárt — mondja kis sóhajjal. — De ha nem lehet! Különben második éve vagyak Békéscsabán. Kedves vá­ros, és az emberiek ott is nagyon szeretik a színházat. i— Jobban, mint a somogyiak? — Hát. -. j neveti el magát, aztán bevallja, hogy kedves szerepe Liza, amit most fog ját­szani otthon. Fáj is, hogy el kell mennie, meg örömöt is jelent számára. S reménykedik ab­ban, hogy valamikor visszatérhet. Ha már hamarabb nem is, de a jövő évadra. Akkor feltétlenül. — Előbb nem lehet? — Semmi esetre sem — tiltakozik riadtan. — A színház világának szigorúak a törvé­nyei. Nem lehet csak úgy elhagyni a társula­tot. Hetedik éve vagyok a pályán, miután el­végeztem a Zeneművészeti Főiskola énektan­szakát. Megelőzően édesanyám kívánságára megszereztem a hegedű tanári diplomát, s két színházban dolgoztam. Szolnokon öt évig s most második éve Csabán. Megvallom, sze­retnék már eljönni az Alföldről. Volt szó ar­ról is, hogy véglegesen ide szerződöm, de nem engedtek el. Jövőre bizonyára sikerül. — Ha addig el nem feledkezik Kaposvár­ról! — vetjük közbe tréfásan. — Nem felejtem el Kaposvárt, mert mint mondtam, rokonszenvünk közös. A kollégák kedvesek, a közönség szintén. Szép a színház, és szép a város is. — Akkor ígv búcsúzunk a kaposvári kö­zönség nevében: a viszontlátásra mihama­rabb! — Viszontlátásra! Szaffi, aki mint vendég lopta be magát a nézők sokaságának szívébe szép hangjával, egyszerű játékával, útra kél. Ma este csen­dülnek fel ajkán a mi színházunkban utoljá­ra a Strauss-operett könnyű melódiái. Re­méljük, hogy vendégjátékának utolsó színhá­zi estéjéről úgy viszi magával a tapsokat, mint szíves visszahívást. S nem felejti el a kaposvári közönséget, a társulatot, melyet je­lenlétével, ha kevés időre is, de gazdagított. S amelyből, miután a közönség szeretete a »-vendégből« kaposvárivá avatta, hiányoz­ni fog. László Ibolya nultunk. — Sajnos, eddig csak szélhámosok keresték fel fa­lunkat: előre összeszedték a pénzt, és anélkül, hoo-< csak el is kezdték volna az okta­tást, eltűntek az összeggel. Az idén azonban Drexlerné, a Táncoktatók Munkaközössé­gének tagja vezette a tanfo­lyamot, és mondhatom, igen szép eredményt ért el, mind a mozgáskultúrát, mind a he­lyes társasági viselkedést ille­tően. — Mennyi volt a beiratko­zottak száma? — Huszonkettő. Nem is igen van több 16—18 éves fiatal a faluban. De akik vem jöttek el, már százszor meg­bánták. Csárdásra zendít a zenekar. A most vizsgázó ifjú táncosok déré,kori fogják párjukat, és ha nem is cifrázva, de mégis igazi csárdást járnak a »Ré­ten, réten...« ütemére. Előt­tem azonban egy kiszolgált katonaforma legény »modem fogással« ráncigálja partnerét, szwing-lépéseket erőltetve a magyar csárdás ritmusára. O már »nagyfiú*!. Elbúcsúzunk a marcali já­rás első őszi koszorúcskájától, és csak azt kívánjuk a gond­talanul szórakozó fiataloktól, hogy a téli népművelési terv megvalósitásából is olyan jó­kedvvel, lelkesedéssel vegyék ki részüket, mint ahogy a tánciskolába jártak, és ott az egyes alaplépéseket tanulták. Teljék meg úgy a művelődési otthon terme egy-egy színda­rab, műsoros est, vagy eset­leg ismeretterjesztő előadás alkalmával is, mint ahogy az idei koszorúcskán. p- L­Könyvtárává tás Simonfán Saját maga az oka... Idős, borostás arcú öreg­ember kopogtatott be hozzánk: — öreg, magányos ember vagyok, szeretném, ha segíte­nének — mondta. Megtudtuk még, hogy 82 fo­rintos hadirokkant-járulékból él hónapról hónapra, meg ab­ból, amit favágásért s egyéb háztáji munkákért keres. (No, meg másból is, ezt csak később és nem tőle tudtuk meg.) El­mondta még, kérte a városi ta­nács szociálpolitikai osztályát, adják meg neki a szegénysé­gi ellátást, de kérelmét eluta­sították. — Segítsenek, hogy a hadi­rokkanta díjamat emeljék fel, vagy megkapjam a közsegélyt — kérte. Elmondta, hogy nyo­morog és éhezik, meg beteges is, de nem segít rajta senki sem. Röviden ennyit tudtunk meg róla akkor, de annál többet a későbbiekben. F ... Dezső hetvennéhány éves, egy szobában lakik. Egy vagy két éve vált el a feleségé­től, aki tulajdonképpen nem is volt törvényes felesége: csak úgy összeálltak. Miután egye­dül maradt, szobájának egyik ágyát fiatal lányok számára rendezte be, akik (illetve láto­gatóik, s ezek gyakran akad­tak) az albérlet díján kívül egyéb jövedelmekhez is juttat­ták főbérlőjüket. Egyik albérlője a börtönből való szabadulás után jött hoz­zá, & lakott nála nem sokáig — hamarosan visszakerült. — Én figyelmeztettem, mondtam neki, hogy ne csava­rogjon, mert nem lesz jó vé­ge, de nem hallgatott rám — mondja erről az esetről, s őt a bíróság csak a második eset után figyelmeztette: ha még egyszer előfordul ilyesmi, ak­kor őt is felelősségre vonják. Ez a másik ügy pedig abban különbözött az elsőtől, hogy eddigi albérlőjét nem csavar­gásért és lopásért zárták le, hanem az erkölcsrendészet ta­Kedves ünnepség zajlott le j iáit kifogásolni valót életmód­november 7-én este a Simon- jóban. fai tanácsházán. Az esős idő ellenére mintegy negyven fel­nőtt jött össze, hogy a község nevében átvegyék a falu új népkönyvtárát. aaaaaaaaaaaaaaaAaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaAAAAAaai A A A A A AA A A A A AA A A A A A A AA A AÍAA AA a A A a a aA^vA a a i Zolika első osztá­lyos. Régi vágya tel­jesedett ezzel. Az óvodát már igen un­ta, mert ott aludni kellett. De nagy lel­kesedése már az első nap alaposan meg­csappant, mert ezzel állított haza: — Jó iskoláiba jár­ni, csak sokat kell ülni. És úgy látszik, emiatt lesz a legtöbb baj vele: a második nap már panasz van rá. önkényesen el­hagyja a helyét és szabadon közlekedik az osztályban, nem akarja megérteni, hogy ez tilos. A har­madik nap bent ma­rad az osztályban tíz­percben, és a varázs­latos színes krétákat hihetetlen szenve­déllyel táblára és fal­ra keni, a kezén ra­gadt maradékot pe­dig a nadrágja fene­kére. Sarokba állít­ják. Aztán verekszik. Ismét sarokba^ áll. Majd fütyül órán, és ezután ismét a sarok következik. Bünte­tés után bánatosan megjegyzi: — Ez már ezután mindig így lesz? Olvas, igazi kínok közepette. Sehogy sem ismeri fel az »a*< betűt. Nézi a könyvét, nézi, és könnyekig elkesered­ve kijelenti: — Szeretnék megint kisgyerek lenni. Az írás is nehezen megy, de hogy az első oldal »Ö« betű ötösre sikerül, elvi­szik horgászni. Ez szenesvödörből a szeneslapát segítségé­vel. A »putnik** má­sik nagy szenvedélye. Felfedezi a holdat. 'Az avatóünnepélyen a ta­nács vezetői és a bensőséges kis ünnepség résztvevői meg­ígérték, hogy az olvasók tá­borának állandó növelésével és a könyvtárról való gondosko­dással bizonyítják be a könyv­tár és a könyv szeretetét. Az ünnepség után azonnal -izenegyen iratkoztak be, s vitték magukkal a kölcsönzött könyveket. nem szabad akkor ^ simonfai népkönyvtár sem. megyénk kétszázhuszonhete­— Akkor te miért; dik népkönyvtára. mondtad az előbb/ -----------------------------------------------­é des Vilmám, de örü-j, lök, hogy eljöttél és' mikor elment a Vil­ma néni, azt mond­tad, no hála isten- Nemcsak a mezőn, hanem nek, hogy végre el-[ itt a városban — a sétányo- mcnt? ^ } jíon> parkokban, tereken is Oltják őket. Az, folynak a betakarítási munká- óvodában nagyon sok} latok ilyenkor ősszel. A fák kapott. Aziri ágai már csaknem teljesen ko­Ettől kezdve, vagy azért, mert baljóslatú híre lett a la­kásnak, vagy mert használt a bírói figyelmeztetés, nem jött újabb albérlő, illetve nem fo­gadott mást az öreg. Egyedül maradt, s még kevesebb »fa­vágás és más munka« akadt a házaknál — éhezett, nyomor­góit. Mit tehetett mást, elment a városhoz: — Adjanak nekem gyorsse­gélyt, mert nincs pénzem ke­nyérre sem. S a város adott. Vagy mert nem ismerték még eléggé, vagy mert segíteni, joibb belátásra akarták bírni. Tavaly két al­kalommal kapott egyszer 200, később 300 forintot, ez évben 150 forintot utaltak ki neiki. F. Dezső hosszú élete során sokfelé járt, sokat tapasztalt, megkenődött sokféle hájjal. — Vásárolok egy sötét szem­üveget — gondolta egyszer, s az elhatározást hamarosan tett követte. Fogta nyikorgó, folto­zott harmonikáját, szemén az új szemüveg-szerzeménnyel meg-megállt egyik másik for­galmasabb uitca sarkán, s a járókelők némelyikének szíve néha meglógyülit, erszénye megnyílt a vak, rongyos öreg­ember láttán. Kék szeme ha­ragosan villant, ha 10 vagy 20 filléres hullt a kalapba, s kö­pött egyet a fukar adakozó után. Ez a mesterség is tűrhe­tően jövedelmezett, de még jobbak voltak a vásárok, ma­jálisok és hasonló rendezvé­nyek, ezek még többet hoztak a konyhára. Ilyenkor ehetett, ihatott (persze nem vizet). S F. Dezső bácsi — mint láttuk már — nem ment kis ügyessé­gért a szomszédba. Összeszedte a maradék szalámi-, kolbász-, sült hús-, virslidarabokat, a poharak alján is hagytak né­hány kortyot a részeg iddogá- lók. Hamarosan ezeknek tábo­rába szegődött a mi öregünk is, s ekkor törtrént a baj: ösz- szetörte valahogyan kopott harmonikáját. Hiába volt a szemüveg, szív­telenek manapság az emberek. Hiába vak egy koldus, ha még harmonikája sincs, amellyel szórakoztathatná őket, nem­igen dobtak az eléjük tartott kalapba. Itt van még a város, adja­nak ők — jutott egy napon eszébe az öregnek. — Adják meg nekem a köz­segélyt, a rendes havi ellátást, ha már pénzt nem adnak — kiabált, hangoskodott a tanács szociálpolitikai osztályán. Uzelmeinek, viselkedésének híre azonban az illetékesek fü­lébe is eljutott. F. Dezsőt sok­felé megismerték már. Ennek ellenére javasolták felvételét a közsegélyesek közé, de a vég­rehajtó bizottság elutasította kérelmét. — Dezső bácsi, menjen be szociális otthonba — fogadták legközelebb —, ott nyugodtan, gond nélkül eléldegélhet, meg­lesz mindene, összes ügyfelük nem emlegette annyit őseiket és leszármazottaikat, mint er­re a javaslatra Dezső bácsi. Szí. dott mindenkit, akit csak kéz­be vagy szájba kaphatott, míg meg nem mondták neki, ha így viselkedik, akkor odakinn tá­gasabb. Kiabált, kért, fenyege­tőzött, szidta az embereket és a szociális osztályt, próbálták jobb belátásra bírni — haszta­lan. Sem ekkor, sem később nem értette meg: saját maga az oka, hogy így él, hogy nem gond­talan élheti öreg napjait, mint annyian, akikről társadalmunk, államunk gondoskodik. Virányi Pál Őszi lombhullás — tavaszi tervek igen nagy szenvedé­lye. Utána megkérde­zem, mi az ered­mény. — Óriási halat fog­tam. — Mekkorát? Gondolkodás nél­kül megindul az ud­varon. Megy vagy öt­ven lépést, azután megáll, visszanéz rám, és jelzi, hogy ekkorát. —• Mit csináltál ekkora hallal? — Hazavittem a nagy mamámnak, hogy süsse meg. — És mit szólt hoz­zá a nagymamád? — Azt mondta, mit csináljak ezszel a vacakkal. Mindenki azt hiszi, hogy szorgalmasan ír, olyan csendben van a másik szobá­ban. És ott találják a kályha mellé borí­tott szénkupac tete­jén, ahogy éppen »putnilwt« gyárt a — Ott a putnik — jelenti ki. — Az a hold, te csacsi — oktatja a nagyanyja. — A hold az ke­rek — mondja igen komolyan —, ez a putnik, látom a csa­varját. A szomszédban ugat a kutya. Zolika felemeli a mutatóuj­ját, és még hozzáfű­zi: — Ugat a kutya putnikban. Nem mondja meg, hogy a sarokban állt, megpróbálja letagad­ni. — Hazudni nem szabad — mondják neki. — Mikor lesz sza­bad? — Hazudni soha­sem szabad. — Ha felnőtt le­szek, majd szabad. — Miket beszélsz, te gyerek! — álmél- kodik a nagyanyja —, rületet vettek megmunkálás alá, és faiskolát létesítenek, ahol különböző fajta fákat — vadgesztenye, juhar, kőris, _____ ________ _____ tölgy — nevelnek. o ltást kapott. Aztágai már csaknem teljesen ko- A város egyik legelhanya- gondolta, hogy ettől^ pasza'k, s alattuk itt-ott nagy f goltabb pontja a Jókai liget, is megszabadul, ha*kupacokban várják az elszállí- iskolás lesz. És most* tást a lehullott, összetöpörö- radobben, hogy ezidött levelek. Városunk mint itt is folytatódik Tű-£ »virágos Kaposvár« szerepel a ri az oltást, jérfia-%köztudatban, s a tanács nagy san ki: csak utána tört gondot fordít arra, hogy e ► jelzőre méltó maradhasson Most aztán töö-£ Somogy székvárosa. Társadal­bet ne adjanak, merít mi munkával virágház épült, elfogy a türelmem, ►mely a jövő évi virágosítást Bizony, kevesebb a 30—40 százalékkal növeli. idő jut a játékra. Igyt A kertészeti vállalat már azután, mikor kisza-lösszészedte a virággumókat, hadul az udvarra,t anyatőmuskátlikat elhelyezte a vágtázik, mint ?9Vi melegházban, hogy szakszerű megvadult csikó, £ kezeléssel fejlődjenek a télen. Mint most is. Lángol► Jelenleg a levelek eltakarító- az arca. ►sa, a virágágyak trágyázása Mit csinálsz, Zo-£ folyik. Most végzik az összes like.? — kiáltok rá. ► előkészületi munkákat, most .. Yer‘Jen^zek. £ tervezik el, hogy tavasszal hol Körülnézek, sehol ► és mit fognak csinálni, hogy senki. £még szebb képet mutasson a Kivel? f város. 130 fát ültetnek el a kö­— Magammal. £ zeljövőben a Dózsa György, Erre a feleletre^ a Noszlopy Gáspár utcában és csak ezt lehet kér-»a Szabadság parkban. A dezni: ► KISZ-fiatalok felajánlották — És ki győzött? ► segítségüket ehhez a munká­__ En! __ kiáltja* hoz. Lelkesedéssel vállalták, v issza, és továbbihiszen mindnyájunk érdeke, nyargal a szoimorú-fchogy a kiszáradt, derékba fűz megritkult lomb~ttört íák helyett; egészséges, ja alatt. »viruló csemeték díszítsék az ► utak mentét. Ecélból a szenny- Mihályi Margit víztelepen 500 négyszögöl te­Hosszú ideig a hídépítés miatt nem lehetett itt semmit kez­deni, mióta pedig elkészült a Kapos szabályozása, az esővíz nem folyik le, és a tócsák le­hetetlenné teszik a közleke­dést a parkon keresztül. A víz levezetésére csatornázzák, csö­vezik a ligetet, még az ősz­szel, hogy a tavasszal hóol­vadás után minden akadály nélkül rendezhessék, parkíroz­hassák. Az árok melletti sé­annak cserjéit már beszerez­ték. Szép, rendezett volt eddig is a Színház park, de jövőre még inkább fog pompázni. 180 tő vadrózsát gyűjtöttek össze a dolgozók, s a télen beoltják, a tavasszal elültetik őket. Á Beloiannisz utcában a virág­ágyakat hosszítják, mivel esz­tétikailag így szebb képet nyújt a fasor. Nem lesz pá­zsit többé a Dózsa György ut­cában. teljes egészében virág­gal ültetik be a járda szegé­lyét. Szorgalmasan folynak a munkák, hogy a tavasszal jó talajba, erős, egészséges vi­rágok kerüljenek, hogy jövő­re még szebb, még virágosabb tényt sövénnyel szegélyezik, legyen »virágos Kaposvár«. Felolvasó-gép Az odesszai Elektrotechni­kai Intézetben nemrégiben rendkívül eredeti gépet szer­kesztettek. Az elektronikus be­rendezés félvezető anyagokkal működik. Ha a gép falai közé írott szöveget helyezünk, elektronikus fénycsövei átvilá­gítják a lapot. Különféle be­rendezések segítségével a szö­veg minden egyes számát vagy betűjét több, úgynevezett zónára osztják. Különleges számológépek ugyanakkor pil­lanatok alatt megállapítják, hány fekete folt található egy­egy zónában, hány függőleges és vízszintes vonást tartalmaz a betű, milyen távolság van az egyes betűk között stb. A fenti vizsgálat alapján te­hát a gép megkülönbözteti az egyik betűt a másiktól. Ennek megfelelően elektronikus jele­ket bocsát ki, amelyek auto­matikusan működésbe hozzák az elektronikus relé-sorozato­kat. A reléhez viszont olyan berendezéseket kapcsolnak, amelyek az impulzusokat táv­író jelekké változtatják át.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents