Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-09 / 265. szám

Vasárnap, 1958. november 9. 4 SOMOGYI NÉPLAP Angol vélemények az amerikai választásokról London (MTI). A szélsőjobb- oldali Daily Mail vezércikke szerint ostobaság az az állí­tás, hogy az új helyzet nem hoz változást az amerikai kül­politikában. A különbség szük­ségszerűen nagy lesz. Senki sem állíthatja, hogy Amerika barátai 1952 óta mindig helyeselték az Egye­sült Államok külpolitikáját. Túl sok volt benne a határo­zatlanság, a kapkodás, a vi­szály, és túl kevés a közös tanácskozás. Nyugat-Luróp.ít túlságosan gyakran hurcolták a hábo­rú örvényének szélére, ami súlyosan zavarta nyu­galmát. A Daily Mirror arról ír: Hogyan lehetséges, hogy Eisenhower két évvel ezelőtt még olyan nagy többséget ka­pott? Úgy, hogy akkor hasz­nálták fel először a választá­son a korszerű reklámtechnika óriási gépezetét. A republiká­nus pártot támogató üzlet­emberek elhatározták, hogy becsapják az amerikai népet. Világgá kürtölték, hogy Eisen­hower a nagy vezér, akit is­mét meg kell választani. Ne­héz muníka volt, mert Eisen- howeren már akkor is lát­szottak az elöregedés és az akaraterőgyengülés jelei. A Daily Héráidban Michael Foot, a Tribune szerkesztője állapítja meg, hogy az ösz- szes jelentések megegyeznek abban, miért nem szereti tö> bé az amerikai nép Eisen- howert. Elnökségének két legna­gyobb szégyenfoltja Dulles, valamint a munkanélkü­liség növekedése volt. Eisenhower itt szenvedte legsúlyosabb kudarcait. Az amerikai nagy üzletemberek több mint tízmillió dollár fel- használásával csempészték vissza a Fehér Házba az el­nököt 1956-ban úgy, hogy hi­vatásos propagandisták éjjel­nappal igyekeztek népszerűsí­teni a híres Eisenhower-mo- solyt. Most Macmillan hasonló ke­zelésben részesült. A City em­berei ontják a 'pénzt a toryk pártkasszájába. A reklámem­berek eget-földet megmozgat­nak, hogy elfogadhatóvá ken­dőzzék a miniszterelnököt. Eisenhower semmit sem tett Dulles örvénytánca ellen, és szakértői közö­London (MTI). A Time cí­mű amerikai hetilap írja: — Strauss, bonni hadügymi­niszter — akinek egyik legfőbb gondja a német harci szellem fejlesztése — új név alatt fel­állította a világháború után megsemmisítő vereség azonban mutatja, hogy új szelek fújnak Amerikában. Sok amerikai halálosan megundorodott és megcsömör- lött a hollvágányos Dulles csökönyös, hájfejű politikájá­tól. A cikk ezután hosszasab­ban emlékeztet arra, hogy az első Rapacki-tervet Dulles és Selwyn Lloyd gáncsolták el. és most a módosított terv el­len megint az angol és az amerikai külügyi hivatal mor­mol kifogásokat. Mindaddig nem lehet új diplomáciát remélni, amíg Eisenhower és Macmillan pozíciójában tartja Dul­lest és Selwyn Lloydot, e borzalmas ikret. Lesz azonban remény, amint Amerikában új elnököt vá­lasztanak, Angliának pedig munkáspárti kormánya lesz. Le az öregemberekkel, a régi eszmékkel és a régi zsákut­cákkal. eltiltott német'vezérkart. Egyik beszédében hangoztatta, hogy a német katonáknak nem kell szégyellniük a német haderő régi hagyományait és eszmé­nyeit »amelyeket korunk szük­ségleteihez kell kapcsolnunk«. nyösen nézik a munkanél­küliség növekedését. A Úfro felállították a világháború után eltiltott német vezérkart Külföldi Hírek néhány sorban Izrael pénteken panaszt tett az ENSZ fegyverszüneti fel­ügyelő szervezeténél a tüzér­ségi párbaj miatt, amely csü­törtökön zajlott le a Huleh- tó térségében. * * * Szmirnov, a Szovjetunió nyugat-németországi nagy­követe pénteken a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmával foga­dást adott a nagykövetségen, amelynek 500 vendége sorá­ban a nyugatnémet kormány, valamint a politikai és társa­dalmi élet több vezető szemé­lyisége is megjelent. * * * A keddi kongresszusi válasz­táson több mint 46 millió amerikai szavazott. A válasz­tóknak ez a nagy száma szo­katlan jelenség olyan évben, amikor elnökválasztásra nem kerül sor. A legutóbbi nem hivatalos jelentések szerint 46 069 496 választó járult az urnákhoz. * * * A Le Monde beszámol ar­ról, hegy a párizsi Santé bör­tönben Ben Bella és négy al­gériai minisztertársa tíz nap­ja éhségsztrájkot folytat. A lap szerint az éhségsztrájk le­gyengítette a sztrájkolókat. Egészségi állapotuk súlyosbo­dása bizonyára további sür­gető diplomáciai tevékenysé­get fog kiváltani. * * * Katolikus körök szerint Já­nos pápa a bíboros-jelöltek jegyzékének összeállításán dol­gozik. A hírek szerint a jegy­zéket hamarosan nyilvános­ságra hozza, és karácsony tá­ján egyházi tanácsülést hív össze az új bíborosok jelölésé­re. Megbeszélés céljából haza­utazik az Egyesült Államok varsói nagykövete. Mint az AP hírügynökség jelenti, Beam, az Egyesült Államok nagykövete pénteken közölte. Washingtonba repül, hogy fontos megbeszéléseket foly­tasson . Eisenhower elnökkel és Dulles külügyminiszterrel. A nagykövet visszatérése után folytatja megbeszéléseit Vang Ping-nan nagykövettel. * * * Az Egyesült Államok keres­kedelmi minisztere 250 áru­cikkre megszüntette a kiviteli tilalmat. Ezek az árucikkek azonban továbbra sem szál­líthatók a szocialista orszá­gokba, Hongkongba és Ma­kaóba. * * * Ollenhauer, az SPD elnöke pénteken Hannoverben kije­lentette, szükség van az új Rapacki-terv megvitatására annál is inkább, mivel a terv megvitatása során szóba ke­rülhet Németország újraegye­sítésének kérdése is. * * * Mehti asszony, indiai kül­dött az UNESCO párizsi kon­ferenciáján kijelentette: a vi­lág iskoláskorú gyermekeinek 45 százaléka nem jár iskolába, a 15 évesnél idősebb felnőttek 45 százaléka pedig írástudat­lan. * * * Eisenhower elnök pénte­ken üdvözlő táviratot küldött K. J. Vorosilovhoz, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnökéhez. A táv­iratban az F—esült Államok népének jókívánságait tolmá­csolta a Nrgy Októberi Szo­cialista Forradalom 41. évfor­dulóján. * * * A Fehér Házban pénteken nyilvánosságra hozták Eisen­hower elnök nyilatkozatát az atomfegyver-kísérletekről. A nyilatkozatból kitűnik, hogy az Egyesült Államok kormá­nya folytatni készül a nukleá­ris kísérleti robbantásokat, jóllehet korábban íeéretet tett. í hogy október 31-től, a genfi tárgyalások kezdetétől számít­va egy évre megszünteti a kí­sérleteket. Az elnök nyilatko­zata ugyanakkor kísérlet ar­ra, hogy a genfi értekezlettel kapcsolatban gyengítse annak a szovjet javaslatnak a vi'ág- közvéleményre gyakorolt ha­tását, hogy világszerte egyszers- mindenkorra szüntessék meg az atomkísérleteket. A KÖZEL-KELETI HELYZET Az utóbbi napok­ban a közvélemény figyelme ismét a Kö­zel-Kelet felé irá­nyult. Izrael csapat­összevonásairól és hadikészülődéséről számol be a környe­ző arab országok saj­tója. Az imperialista hatalmak repülőgépe­ket, harckocsikat és különböző más fegy­vereket szállítanak I zraelbe. Jelmagyarázat: 1. Jordániái rész­ről csapatösszevoná­sokat hajtanak vég­re, hogy megelőzzék az esetleges megle­petésszerű izraeli tá­madást. 2. Az Egyesük Arab Köztársaság, valamint Irak köl­csönös védelmi szer- eődése. íTerra) Ne ŰZET KÖZI Sz EMLE Eisenhower és a ^yésziuha Az Egyesült Államokban véget ért a választási színjá­ték. A hosszú hónapok óta folytatott rádió-, televízió-, sajtó- és reklámhadjárat után az egyszerű amerikai végre a szavazóurna elé léphetett, s dönthetett arról, kit választ, köztársasági vagy demokrata- párti szenátort, képviselőt, il­letve kormányzót. Leadhatta ■■ szavazatét a sokszoros millió-, mos Rockefellerre. Harriman- : ra vagy a monopóliumoknak, j trösztöknek a választáson fel­lépő bármely más képviselője re. i A választás eredménye: a hatalmon lévő köztársaság' pártnak a vártnál súlyo3abD veresége. A szenátusban a de­mokrata páit 62 mandátumá­val szemben a köztársasági pártiak csak 34 mandátumot mond hatnak maguknak. Az új kápviselőházban 283 demokra- ( ta párti képviselő mellett csu-! pán 151 republikánus kápvise- ■ lő foglal helyet. Ugyanakkor a most megválasztott kormány- ' zók közül 24 került ki a de­mokrata párt soraiból és mind- 1 össze 8 a köztársasági párté­ból. így, mint a londoni Reu­ter Íred a a választásról szóló beszámolójában rámutat: »F.i- senhower szerdán az Egyesült E zsákutcába jutott külpoliti­kának egy-egy állomása, Ko­rea, Libanon, Tajvan stb. min­dig új világháborús veszélyt jelentett. Ennek a gazdasági anarchiába, külpolitikai zsák­utcába torkolló politikának mondtak nőmet kedden az amerikai választópolgárok tíz­milliói. E^ég okos lesz-e En-eobower? Hogy az amerikai átlagem­ber miért szavazott a köztár­saságiak helyett a demokra­táikra, azt nagyon jól tudják Washingtonban és New York­ban is, a Pentagonban és a Wall Síreet-en is. Mint a Combat című francia lap meg­állapította, most »Eisenhower józan eszére hárul, hogy le­vonja a keddi választások ta­nulságait«. Az első köztársasá­gi párti megnyilvánulások azonban nem ezt mutatják. Azt remélik, hogy a déli, fajelmé- ieten nevelkedett demokrata párti és a reakciós köztársasá­gi pártiak nem hivatalos koalí­ciója továbbra is fennmarad. Az U. S. News and World Re­port című lap véleménye sze­rint »az üzleti köröknek az új kongresszusban ülő képviselői biztosak lehetnek abban, hogy az új kongresszus együttérez érdekeikkel«. Nyugat-európai megfigyelők viszont azt han­goztatják, hogy a nagy demok­rata párti többség mellett ala­posan »meg lesz kötve« Elsen­hower keze, s a mostani vá­lasztások eredményének jelen­tős hatása lesz majd az 1960- ban esedékes elnökválasztásra is. A demokrata párt ugyanis olyan helyzetiben van, hogy si­kerrel pályázhat az elnöki székre. Természetesen sok függ at­tól, hogy a demokrata párt ele­get tesz-e a választási hadjá­ratban hangoztatott ígéretei­nek, s többségét felhasználva rábírja-e a republikánus kor­mányt az amerikai bel- és külpolitika irányvonalának megváltoztatására. Miért utazott Couve de Murville Londonba? Államok történetének első olyan elnöke lett, aki kormány­zati ideje alatt háromszor érte meg, hogy a kongresszus több­ségét az ellenzéki demokrata párt alkotja«. Érthető tehát, hogy Eisenhower sötét gyászru­hában jelent meg szerda esti ■a.itóéríekezletén. és szomo­rúan hajtogatta: »Csak any- nyit mondhatok, nagyon csa­lódtam«. Az amerikai kisember és a választások Az amerikai kisember, a munkanélküliségtől fenyege­tett vagy már részleges, :>3t leljes munkanélküliségre kár­hoztatott munkás, az igen szá­mot tevő eladatlan termékfe­lesleggel rendelkező, s ugyan­akkor növekvő adókkal sújtott 'armer persze nem Rockéie' - leírt és Harriman, nem Ford és Du Pont között akart vá­lasztani. Amikor leadta vok- sát a demekratapárti szenátor, kormányzó- vagy kiápvise'ője- löltre, az uralmon lévő Eisen­hower—Dulles kormány bél­és külpolitikája felett mondott Heuss nyugatnémet szövet­ségi elnök után ismét előkelő vendége volt a szigetország fő­városának. Ezúttal Couve de Murville francia külügymi­niszter látogatott el Londonba. Heuss látogatásához hasonlóan, az ő utazása sem egyszerű ud­variassági gesztus. Couve de Murville útján elsősorban azok a mélyenszántó ellentétek tet­ték szükségessé, amelyek Nagy- Britannia és Franciaország kö­zött az európai közös piac és NATO-átszervezés terve miatt fennáll. Az európai közös piac a nyugat-európai országok gaz­dasági integrációjának tokozá­sát szolgálná. Franciaország azt reméli, hogy a közös piac révén kiszoríthatja Nyugat- Európábóil Angliát, s megsze­rezheti a gazdasági vezetősze­repet ezekben az országokban. Nayy-Britannia természete­sen nem nézi jó szemmel szö­vetségesének ezeket a prófoál­í teletel. Amerika, »a korlátlan lehe­tőségek hazája« immár csak­nem hatmillió polgárának kép­telen nyugodt megélhetést, megfelelő munkaalkalmat biz­tosítani. Az ipari pangás, az acéltermelés, a gépkocsigyár­tás nagyarányú visszaesése, a mezőgazdasági árukészletek felhalmozódása, a részletfizeté­sekbe belegabalyodott munká­sok, farmerek, kispolgárok fi­zetésképtelenné válása, a vá­sárlóerő csökkenése alapjaiban rázta meg az Egyesült Államok egész gazdasági életét. Ez az állapot mindinkább hasonlíta­ni kezd a 30-as évek válságje­lenségeire. A jelenlegi kormányzat úgyanakkor a csőd szélére jut­tatta az amerikai külpolitikát. hozásait. Az angol gazdasági életnek — különösen amióta elvesztette tengerentúli érdek- területeinek jelentős részét — nagy szüksége van arra, hogy megkapaszkodjék az európai piacokon. Nem véletlen tehát, hogy az angol és a francia kül­ügyminiszter tanácskozásairól kiadott szűkszavú közlemény a közös piacról folytatott esz­mecserét helyezte az előtérbe. A másik igen lényeges ellen­tét, amely Franciaország és angolszász szomszédja között fennáll, a NATO átszervezési tervei miatt robbant ki. vezetését háromhatalmi direk­tóriummal igyekszik felválta­ni, amelynek az Egyesült Álla­mok és Anglia mellett magától értetődően Franciaország len­ne a harmadik tagja. De Gaul­le szeretné helyreállítani Fran­ciaország nagyhatalmi tekinté­lyét. Ennek a célnak a szolgá­lataiban áll a francia atom- bombagyártás követelése, s most az Észak-atlanti Szerve­zet átszervezésére irányuló ja­vaslat. A háromtagú NATO-direk- tórdum gondolatát azonban nemcsak a vezetésben eddig érdekelt 'két angolszász hata­lom fogadta hűvösen, hanem a NATO csaknem valamennyi tagállama. A kis NATO-orszá- gok — hozzá kell tenni, jog­gal — attól tartanak, hogy így még kevesebb beleszólá­suk lesz a szervezet ügyeinek irányításába. A nagyobb ha­talmak — elsősorban Nyugat- Németország és Olaszország — egyáltalán nem tartják olyan nagyhatalomnak Franciaorszá- bot, amely megelőzhetné őket a »NATO-protokollban«. A francia külügyminiszter ang­liai útja nem járt sikerrel. Er­re mutatnak mind az angol, mind pedig a francia lapok el­ső kommentárjai. A londoni Financial Times például meg­állapítja: »A francia külügy­miniszter londoni tárgyalásai arra vallanak, hogy a közeljö­vőben igen csekély remény van kielégítő megállapodásra, ha csak a franciák gyökeresen nem változtatnak magatartá­sukon«. Couve de Murville londoni kudarca a világ-közvélemény előtt szemléltetően bizonyítot­ta azt a súlyos válságot, ame­lyet a NATO — a többi agresz- szív csoportosuláshoz hason­Franciaország. mint ismere­tes, a NATO eddigi angolszászlóan — mostanában átél. „Kötelességünk közreműködni a Kelet és a Nyugat ellentéteinek áthidalásában“ Bécs (MTI). Figl osztrák külügyminiszter a minap elő­adást tartott Stuttgartban. Ebben — bécsi lapjelentések Cape Canaveral (MTI). A Reuter jelentése szerint is­mét kudarcba fulladt az újabb, immár harmadik ame­rikai holdrakéta-kísérlet. A Pioneer II. nevű holdrakétát szombaton lőtték ki a Cape Canaveral-i rakétatámaszpont­ról. Az első hivatalos közlés sze­rint a holdrakéta kilövése »a legnagyobb rendben« meg­szerint — részletesen foglalko­zott Ausztria közvetítő-szere­pével. A többi között a követ­kezőket mondotta: történt. Félórával később azonban újabb hivatalos köz­leményt adtak ki, amely meg­állapította, hogy a kísérlet kudarcot vallott, mert a har­madik rakéta lépcsőzet nem gyulladt be. .. Későbbi jelen­tés szerint a Pioneer II. Kö- zép-Afrika keleti része felett zuhant vissza a Föld légköré­be, ahol megsemmisült. — Ausztria ma két világ határvonalán fekszik. Ezért a két világtábort látszólag le­küzdhetetlen ideológiai ellen­tétek választják el egymástól. Eléggé reális gondolkodásúak vagyunk ahhoz, hogy lehetősé­geinket ne becsüljük túl. Et­től függetlenüil, azt1 hiszem, hogy tehetünk egyet-mást a Kelet és a Nyugat közeledésé­ért. Fontos feladatunk az ál­lamok békés együttműködésé­nek népszerűsítése. — Ausztria Kelet és Nyugat közötti helyzete arra kötelez bennünket, hogy szerény le­hetőségeinkhez képest közre­működjünk az ellentétek át­hidalásában és a politikai fe­szültség csökentésébea. Kudarcba fuhadt az újabb amerikai iioEdrskéta-kiséríe!

Next

/
Thumbnails
Contents