Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-09 / 265. szám

Vasárnap, 1958. november 9. 2 SOMOGYI NÉPLAP Tabán rak területet, Nagyra- dán hidat, Becsehelyen és Bar­cson útat épít, Samogyaszaló- ban és Somogy babodon pá­lyát szélesít, Tamásában és Dombóvárott utat burkol álla­mi beruházásból a Somogy megyei Közúti Üzemi Vállalat. A tanácsok 'beruházásából is egész sor út készült vagy ké­szül el az idén. A felújításra és korszerűsítésre fordított ösz- szeg 1958-ban 38 milbó forint. Mindezt az irodában tudom meg Cellar Lászlótól, a vállalat igazgatójától. De lás­suk, hogyan épül az út, a híd? ÚTON Mindenki kedvére Köd. Alig látni tőle Csurgó szélső házait. Aztán ahogy szét- lebben a hideg reggeliben, vagy tizenöt-húsz munkás alakja és két henger bontakozik ki be­lőle. Megállunk, mert a régi gödrös útszakaszt új burkolat váltja fel. Ha nem csökkente­nénk a sebességet, könnyen mint az eredeti volt. — Külön­ben — mondják a munkások — a legtöbb bajt a vibrátor gépek okozzák. Nem tudják, .melyik üzem készítheti, de igen rosszul gyártja ezt a betontö­mörítőt, mert egymás után »dőlnek ki« a sorból a meghi­básodás miatt. Egyáltalán nem olyan közhasználatú cikk ez, amelyhez — mondjuk — Csá­kányban találhatnának vala­miféle alkatrészt. — Mire készül ez a hatvan tonnás teherbírású híd? — December 15-ne, a géphi­bák ellenére is átadjuk — hangzik a válasz. A hidászok a tetőszerkezet megépítéséhez előkészítik a nehéz állványt. Aztán végképp eltávolítják a régi híd meder­pilléreit. Hadd hömpölyögjön akár hétközben, akár a hét} végén valamilyen aktívabb ♦ társadalmi, kulturális életet ‘ élnének. Főként a mindennap eltávozóval van ekörül baj. Itt a sötét estében érezzük az idényjellegű és vidékről bejá­ró munkások kulturális életé­nek összes problémáit. A »két szék« hasonlata jut eszünkbe. A feltevéseket Cellar László elvtárs is megerősíti, mondván, hogy Tamásin kívül a munka­helyekre egyetlen újság sem jár. Mire a posta a lap-irá­nyítással kapcsolatos teendő­ket elvégezné, akkorra a mun­kát is befejezik. Megesett az is, hogy egyetlen munkásnak 17 elmaradt újságot küldtek utána. A »mit lehetne tenni« Pil lanahfelvéhel I. Zömök, pirospozs­gás arcú katona. Nem I kéredzkedett fel a | kocsira, szívességből | vettük fel, hogy ne j kelljen olyan sokat | gyalogolnia. A meny- ♦ asszonyánál volt lá- } togatóba, s most i azért olyan szomorú, ! mint ez az őszi dél- | előtt, mert időközben ( a lány férjhez ment. Azonban fokozatosan megnyugszik, mint a Balaton vihar után, kérdésre, sajnos, nem kaptunk _____________ ____ k ielégítő választ. Ezek a közhomlokáról eltűnnek úti munkások parasztemberek i 0 gmd hullámai is egyúttal otthon. így hát ne- 7 mi megokolással biztatna az, a beszélni , , , , . „ --------, magáról, h ogyha a falusi .pedagógusok, t családjáról, meggyő- kulturális vezetők utánuk néz- i zödéséről. Bátyját a nének, bekapcsolnák őket a * nyilasok t ráncok. S ; kezd, gyón szélesen, szabadon a zsitfaiák nenes. ^ x nyUasok verték és csákányiak új hídja alatt a <W°n, mert kamum tünk haladó gyorshajitó jármű vezetője, akire követ emeltek a munkásak. Az utat ugyanis nem lehet lezárni, és minden gyorsan haladó jármű beleváj a hengerelt alapba, emiatt két­szeres munkát kell végezniük az útépítőiknek. Már az utolsó vagon kőszállítmányok érkez­nek a kilométerenként mint­egy 320 000 forintos költséggel készülő csurgói útra, amely a porrogi elágazástól a pénzügy­őri épületig húzódik. A csur­góiak szorongva figyelik az útépítési minden mozzanatát, hiszen egyet jelent az a pocso­lyából való kikerüléssel. E1-- késtünik arról a kisebbfajta j gyűlésről, amely a falu főte­rén, a munka megkezdése előtt zajlott le. A szemtanúk szerint az egyik vitatkozó fél a Köz­úti Üzemi Vállalat, a másik a csurgói lakosok voltak. — Mert — mondták a tűzol­tók —, ha már a főtérig eljön az út, minket miért hagynak ki. — De hát a bíróság is van olyan fontos szerv, mint a ... — hozzák már ki addig azt az utat! Miért, talán a pénz­ügyőrök jelentéktelenebb mun­kát végeznek? Ha már a bíró­ságig eljön az út, miért ne menne tovább? Ennek a meg­ható makacsságnak az lett az eredményé, hogy most már a járási pártbizottság épületéhez is bekanyarodik az új út. Per­sze a csurgóiak még aggályos- kodnak, vajon jó lesz-e az új út. Csak a falu belsejébe kell elmenniük a válaszért, ahol most már a második zúzalék- réteget is megkapja az úttest, és egészen betonszerű felülete lett ott, ahol már hetekkel ez­előtt befejezték a munkát. Cel­lár elvtárs azonban azoknak is magadja a választ, és csákányiak új hídja alatt a . . , . . , , ... ------ —......­n ovemberi estébe levélsárgán ipám munkások sokat: lend t- \nista voit, apját azért tovagöirdülő patakvíz. Két szék között Siójut, Vaksötét vau. Ugyan hol lehetnek az útépítkezésnél dolgozó munkások? Ki erre, ki arra. A többség — úgy mond­ják — vidéki, mint ahogy nem az építkezés helyén lakik a munkások nagy része Becsehe- lyen, Csákányban és így to­vább. A közelebb lakóik este, a messzebb lakók a hét végen ülnek a kerékpárra, mennek haza anélkül, hogy sajnos, hetnének a falu kulturális helyzetén, és kapnának viszont műveltséget a falutól. Az egyik »székbe« mindenképpen bele kellene őket ültetni, vagy a fa­luba, vagy a munkahelyen kel­lene biztosítani számukra a közösségi kúltúréletet. És ha a posta valahogy az újságeilá- tást is biztosíthatná számukra, megnyugtatóbb lenne a helyzet e téren. Ezt gondoltuk, erről folyt a szó, amikor a siójuti estén utánuk jártunk. Sz. N. üldözték, mert tizen­kilencben a véphata- lom oldalán állt. — Nem akarok rá­juk szégyent hozni én sem... Csak fegy­verem lett volna az ellenforradalom ide­járt, megmutattam volna a hangosko- dóknak.,. — indula­tosan fújtat, majd másra vált át. — Ke­rülnének csak ke­zembe a bátyám gyilkosai, megkese- rülné.k amit tettek... Arcát) újra ráncok — piciny sínek, me­lyeken a harag és indulat robog tovább — futják be keresz­tül-kasul. Hatal­mas tenyerét ökölbe szorítja. Óriási ököl, piros ököl, munkás­ököl. — Itt még egyszer nem lesz ellenforra­dalom. .. Nem en­gedjük. .. Az ököl lesújt a kocsi ülésére. Na­gyot nyekken a ru­gó. Szivemet jóleső melegség önti el. Tu­dom, érzem, hogy en­nek a zömök, piros­pozsgás arcú katoná­nak minden szava leikéből, ebből a cso­dálatos tüzvirágból fakad. 2. Éjfél régen el­múlt. A párok zsong­va tangóznak a par­ketten. A zenekar unottan játssza a vér­pezsdítő melódiát. A dobos alig bírja a szemét nyitva tarta­ni. Az egyik asztal­nál jókedvű társaság. A nők kezében re­meg a boros pohár, amikor koccintanak, a férfiak dadogva kí­vánják a csuda tud­ja hányadik pohár italt a társaság egészségére. Ötéves kisfiú gunny ászt pilledten a széken. A pohárcsengésre fel­riad, sírásán nyöször­gő. »Menjünk haza!« »Igyál, öcskös, így nősz nagyra!« — hajtat 1« egy fél pohár bort a gye­rekkel a gondos apa. A fiú — nem az el­ső adagot kapja — visszaihullajtja elne­hezült fejét az asz­talra, s horkolni kezd. — Bruhahaha — robban ki a kacagás a társaságból. Az egyik nő han­gos csuklások kö­zepette rángatja a gyereket, míg ki nem nyitja újra a sze­mét. — Alszol? — kér­di a fiút röhögve, s nagyokat csap a há­tára, majd belediktál egy stampedli kever- tet, végül cigarettát dug a szájába. — Szívjad! A férfiak gratulál­nak a jól sikerült tréfához. Ejfél régen el­múlt. A párok zsong­va tangóznak a par­ketten. Mindenki el van foglalva mással, ugyan ki is védené meg azt a szegény gyereket a részeg tár­saság molesztálásá- tól? L. G. ♦ m* ♦♦♦♦♦♦ cAvSzőiup - litg,e£ziÄpi£ztäLb^al ELKÉSZÜLT az első száz méter Men Sikeresen gyártják a tömlőket a Kaposvári Kábelgyárban mindenáron csak a betonbur- kólát nyugtat meg. Eszerint az? Mint ismeretes, a Somogy megyei Mezőgazdasági Gépja­vító Vállalatot átvette a Ko­hó- és Gépipari Minisztérium. Az átszervezés során leszállí­tásra került gépek többségét már lealapozták a volt gépja­vító dolgozói. A három bovden- gépen a minap megindult a termelés. Kovács főmémöik és M a- g y a r József műszaki veze­tő tájékoztatása szerint látoga­tásunk napján, a délelőtti órák­ban már elkészült az első száz méter — motorkerékpárok fé­keiben használt — bovderjszál, amelyet 2,2, 2,5 és 3 mm vas­tagságban gyártanak. Ugyan­ebben az üzemrészben került ki a gépekből az első 200 mé­ter hosszú tömlő is, amely egyelőre fő gyártmánya lesz az üzemnek, hiszen világszer­te keresett cikkről van szó. Az eddig országosan szükséges 14 akiket millió forint értékű tömlőből 12 millió forintnyit importál­tunk. A korszerű tömlőüzem továbbfejlesztésével csökken­tik, majd végképp megszün­tetni igyekeznek ezt a költsé­ges behozatalt. A meginduló építkezések lehe­tővé teszik az üzem továbbfej­lesztését. Foglalkoznak azzal a gondolattal is, hogy a bovdent teljes egészében itt szerelik majd »készre«, és hogy letele­pítik a kábeldob üzemet is Pestről. Kétmillió forint érték­ben új, korszerű gépeket ren­deltek, de megvan a lehetőség arra, hogy maguk is készítse­nek szerszámgépeket. A régi profil egy ideig még szerves része marad az új kábelgyár­nak. Majd lassan kiszorul. Mint az üzem vezetői mond­ják, a Budapesti Kábelgyár Kaposvárra telepítését decem­ber hó folyamán befejezik. A Gépjavító Vállalat (ká­belgyár) udvarán hideg no­vembervégi szél söpör vé­gig, amelytől véd a csizma és a pufajka. Az asszony, akivel addig ismerkedem meg, míg kezében villog a hegesztőpisztoly, még ken­dőt sem köt. Szőke hajába beletúr a szél. A hosszú vas­sín, amelyet végig fektet maga előtt, másodmagával, egykettőre készre hegeszti. Pestről jött. Megtetszett ne­ki Kaposvár, hát egyszerűen felcserélte vele. Akinek szakmája van, itt is, ott is könnyen boldogul. Bár se szakmájából, se egyéniségé­ből, de még élettörténetéből sem tud semmi rendkívülit, itt Kaposvárott, ahol csak megjelenik, mégis »megle­petésnek« számít. Nem kell többet mondania a bemutat1 kozásnál, mint azt, , hogy Gyarmati Ilonka hegesztő szakmunkás. Nem mintha a kaposvári lányok, asszo­nyok még nem hallottak vol­na arról, hogy akadnak az országban szép számmal esztergályos, marós meg he­gesztő munkásnők, de hát mégiscsak furcsa, ha egy- egy idegenből jött ilyen női szakmunkás életben is fel­bukkan. — Hosszú volt ez az út a pesti fémbútorgyárban megtett első lépésektől idáig? — kérdem. — Időben hosszú — hang­zik a válasz. —, de erőfeszí­tésben semmivel sem na­gyobb, mint bármely más női szakmában. Hogyan szü­letett az elhatározás, hogy szakmunkás leszek? Apám a fémbútorgyárban dolgozott és én meg-meglátogattam. Próbálgattam hegeszteni. A művezető meglátta, és egy­szeriben felfedezett. És most, hét év után magam is igazat adok neki: ezt a szak­mát valóban a kezemhez szabták. Azóta oklevelek, újítási jutalmak tették még szebbé ezt az utat. Egyedül él, könnyen oszt­ja be idejét. Sokat olvas, színházba, moziba jár. És ha befejezve műszakját dél­után kettőkor kilép a gyár­kapun, senki sem nézné új út a tavasszal kap még egy záróréteget, és a nyáron kerül sor az aszfaltozásra. A két henger lassan kullog, nyomja a követ. Valamelyik nap egy másik útszakaszra mennek át, amelyet a csur­góiak társadalmi munkában építettek. Úgy látszik, annyi­ra belelendültek az útépítésibe, hogy csak győzze a vállalat hengerrel. IT arád népe korán elcsen- desedett azon a lan­A váratlan vihar »Állj!« Ez a tiltó tábla olyan útvonalon kerül elénk, ahol, még nem sok gépkocsi verhet­te fel a port. A nácik azonban) úgy vélték annak idején, hogy) azzal menthetik meg menékülő i utóvédjeiket, ha levegőbe kül-( dilk a csákányi hidat. A téglái boltozató b-jelzésű híd fel-l robbant. Az utána összeeszká-1 bált fahíd egy ideig úgy-uhogy* megfelelt a célnak. Az idén* szeptemberben azonban félre-! dobták a fahidat, és már áll a< két betonszárnyfal, amelyen a1 teher nyugszik majd. A mun­kások combig érő gumicsizmá-1 ban lépkednek a patak vízé-* ben, amely a beton zsaluzása* kor ugyancsak megijesztette a1 hídépítőket. Amikor bezsaluz-1 ták a betont, hogy szilárdan* azon a gyos júniusi estén. Még ki sem fényesedtek a csillagok, már elnéptelenedtek az utcák, hamar elsötétedtek a csukott ablakszemek. A napi munká­tól elfáradt emberek nyugta­lanul, álmatlanul forgolódtak a kövér dunyhák alatt. Valami készült. Idegfeszült­ség izzott az est sötétjében. A szegény ember a párosá­val járó csendőr láttán is szo­rongott. Ezen a délutánon pe­dig Krizsán Ferenc szolgabí­ró, választási biztos vezény­letével hatvan csendőr száll­ta meg a falut. Valamit forralnak, minden­ki sejtette. Igaz, hogy Karád ellenzéki- eskedő falu volt, mióta eszük­re emlékeznek az emberek. De senki nem készült olyas­valamire, aminek megakadá­lyozására ilyen bősz ármádiá­ra lett volna, szükség. Az is igaz hogy néhányan össze- súgtak-búgialc a szőlőkben, és oda lyukadtak, hogy nem kell nekik tovább Kálmán Jenő kormánypárti képviselő. A falu urai is sűrűn tanácskoz­tak. A minap az egyik tanács­kozás után Krizsán Ferenc magához idézett tizenkét em­bert, és figyelmeztette őket, feljegyezte a névsort, nyom­ban utasította a karádi csen­dőrőrs parancsnokát, I t a tíz egyént szedje össze, kí­sérje a tahi föszolgaoíróhoz. Este 11 ói -a felé járt az idő. Hideg fénnyel pislogtak a csillagok. Durva zörgéiés hangja, üvegkopogtatás törte meg az éjszaka csendjét. »Ki az? Mit akarnak?« — szep- pent hangok riadoztak Birkás Aztán hosszú csend borult rá­juk a tabi fogdában. Szótla­nul kuksoltak egész délelőtt. Gondolatuk otthon járt. A falu most választ. Milyen ag­godalom tölti el az otthon maradiakat! Délután 3 óra körül szep- penve riadtak fel a fogdaajtó kíméletlen ítéleteiről hírhedt csikorgására. »Mehetnek!« — mordult rájuk egy barátságta­Karádi emlék 1931-ből megkössön, a rét felöl megdör-J/lO0J/ ne merészeljék megza- dült az ég, és 45 mm eső hűl- , rami a rendet. Az idézettek lőtt a Csákány és Sornogy zsírt a “ ezi könnyen meg is ígérték, közti kis patakba. \ hisz eszük ágában sem volt — A szárnyfalak derekáig \ bármiféle rendzavarás. ért a víz — mutatja a 64 éves? Az esti órákban ismét ta- építésvezeto Véber Lajos —, de szerencsénkre megtör­tént, amit alig reméltünk, hogy mire lehullott az eső, a 600-as beton is gyorsan meg­kötött, és így megmenekült a teljes élázastól. És áll a két betonfal egymástól hét méter távolságra, hárommal többre, nácskozott a választási biztos vitéz Igmándy-Hegyessy ezre­dessel, a falu nagybirtokosá­val, Priszter főjegyzővel és Jeszenszky doktorral; összeír­ták azoknak az embereknek a nevét, »akikről feltéte­lezhető, hogy a rendet meg fogják zavarni.« Krizsán József, Mészáros József, Fá­bián József, Birkás András, Horváth József, ifj. Pintér Jó­zsef, Wagner György, Berényi János és ifj. Berényi Imre házából. Kitekintettek a sö­tét utcára, az udvar felé, a kert aljára. Mindenünnen csendőrszuronyok fénye csil­lant. Nem volt menekülés, kö­rülzárták házaikat. Bekísér­ték őket a csendőrőrsre, és a szemük láttára csőre töltött fegyverek között elindultak Tabra. Bizony, nehéz volt az út, nehezen szedték a levegőt még a fiatalok is. Nem a húszkilométeres gyaloglástól volt nehéz a szívük, meggya­logolták már máskor is ezt az utat. De nyomasztó volt a bi­zonytalanság. Nem tudták bű­nüket. Nem hitték el a csen­dőrhazugságot, hogy a Krausz kocsmáros adta fel őket. Reg­gel hét óra körül értek Tabra. A tabi csendőrőrs hangos ijesztegetéssel fogadta őket. lan hang. Nehezen mozdultak, mert nem értették a dolgot, aztán bátortalanul kitopogtak az utcára. Elindultak hazafelé. Nagyokat töprengtek azon, hogy mi is történt velük. Min­den világos lett volna előttük, ha elolvashatták volna Kri­zsán Ferenc levelét, amelyet a csendőrökkel küldött a tabi főszolgabírónak: »Fogvatartó- sukat csak a szavazás meg­kezdéséig tartom indokoltnak és szükségesnek«. Jdáig tart a história első x felvonása. De folytatá­sa is volt. A sok törvénytelen­ség miatt kibukott képviselő- jelölt megtorlást kívánt, és feljelentette Krizsán Ferencet. A törvény elé került a szolga­bíró úr. Nem is akárki elé! A Kelemen-tanács tárgyalta ügyét. Kelemen, ez a gömbö­lyű tanácselnök több száz év börtönbüntetést kimért már az eléje került kommunistagya­nús vádlottaknak. A magyar szent korona ne­vében hozott ítélet ki is mond­ta Krizsán Ferenc vádlott bű­nösségét »a Btk. 193. paragra­fusába ütköző 9 rendbeli sza­badság elleni vétségben«, és összbüntetésül 50 pengő pénz- * büntetést rótt a vádlottra. A i pénzbüntetés végrehajtását f azonban a Pn. ,1. paragrafusa i alapján 3 évi próbaidőre fel-p függesztette. Kötelezte a vád-f lottat 25 pengő 77 fillér bűn- q ügyi költség megtérítésére, de ■ »a költségeket a kir. törvény­szék az 1890. XL1II. te. 4 pa­ragrafusa alapján egyelőre be­hajthatatlannak nyilvánítja. A vádlottat a 9 rendbeli válasz- ^ tási vétség miatt emelt vádf alól a Bp. 326. paragrafusa l.f pontjának első esete alapján' felmenti«. A tárgyalás befejeztével dr. Krizsán Ferenc vádlott, jól va­salt úriember, sárga szarvas­bőr kesztyűjét igazgatva kezén, mosolyogva sétált ki az őszit napfényben melegedő Eszter- # házy utcára. A vármegyeházán . pedig mosolyogva mesélte a \ történeteket. ? Jutalma nem maradt el. Ha- é marosan a tabi járás főszolga■ bírája lett, A ki pedig kételkedne an- á nak igazságában, amit i —- -r------------------------------------------[ gj ' ő r-í tör-f cér-f olyannak, mint aki nehéz, férfias munkát végez. Talán ez is a meglepetések egyik oka. Szerinte ezt bármelyik munkás megteheti az üzem­ben, ha egy kicsit is törődik magával, csiszolja műveltsé­gét. — Hozzásegíthetné-e az üzem a művelődéshez azo­kat, akik még keveset tö­rődnek ezzel? Váratlanul érte a kérdés. Erre nemigen gondolt. Ö is beletörődött már abba, hogy a Gépjavító Vállalatnál szinte a nullával volt egyen­lő, amit a közös művelő­désért tettek. A kultúrterem, az üzemi könyvtár nyugal­mát nemigen bolygatják. Mindketten a kivezető utat keressük. De hogyan? Ab­ban meyeggezünk, hogy nem lehet az üzemi kultúra meg­rekedését csupán azzal ma­gyarázni, hogy sok a vidé­ki, a bejáró munkás. Kicsit megnyugszunk, amikor arra gondolunk, hogy az új üzemvezetőség, élén Lak elvtárssal, tud majd ízt, új színt vinni a vállalat kul­turális életébe, mihelyt helyrebillen az átszervezés. Persze, az igazgató maga nem sokat tehet. A munká­sok ébredjenek rá arra, hogy sokkal több a kulturá­lódási lehetőségük, mint amennyire ezt eddig kihasz­nálták. A hegesztőpisztolyt me­gint készíteni kell. Közben túlságosan is elkanyarod­tunk Gyarmati Ilonka szak­munkás életétől. — Lehet az, hogy az át­szervezés alatt más beosz­tást kap ? — A bovden gépre gon­dol? Lehet! Sok mindentől függ. — Megpendítem a kapos­vári megtelepedés gondola­tát. Még korai és kényes kér­désnek tartja. Egyet bizto­san tud. A munkától soha­sem fél. Ezt a hegesztöpisz- toly mellett igen jól megta­nulta. A kitartó, rend,es munkához hozzásegítette fér­fi munkatársainak becsüle­tes tiszteletet adó viselkedé­se is, és reméli, hogy ez a kölcsönös tisztelet akkor is megmarad, amikor most, az átszervezéssel több női mun­kással gyarapszik az eddig »csupa férfi« üzem. Szegedi Nándor Megírják a magyar szakszervezetek történetét most elmondottam, olvassa el a kaposvári levéltárban ör-( zött B. 4512/1931/3. számú tör­vényszéki ítéletet. Vagy kér- dezze meg ifj. Pintér Józsefe karádi cipészmestert, a törté-1 net egyik szenvedő alanyát A A Szaktanács elnöksége leg­De senki se ijedjen meg, ha z utóbb határozatot hozott a emlékezve a történtekre, ak- r magyar szakszervezeti moz- korát sújt kalapácsával a tér- f galom történetének feldolgo- de közé szorított cipő talpára, é zására. Már megkezdte mun- mintha nem is talpat kalapál- ^ kaját a háromtagú kutató­nál így tett a múlt napokécsöpört, amely összegyűjti a egyikén is, amikor nekem me- é szakszervezeti mozgalomra vo- sélte el ezt a históriát. f natkozó dokumentációt, írott Kellner Bélái anyagot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents