Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-09 / 265. szám

K°A-> S ________ T? VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. évfolyam, 265. szám. ÁRA 60 FILLÉR Vasárnap, 1958. november 9. Mai számunk tartalmából Igaz sióval, őszintén Ezt a harcot végig kell vívni TANÍTÓJELÖLTEK _____________________________* Hétfőn indul a választási munka- verseny a Nagyatádi Konzervgyárban A Nagyatádi Konzervgyár KISZ-fiataljai nemrég azzal a kéréssel fordultak az üzemi bizottsághoz, indítsanak válasz­tási heti munkaversenyt a gyárban. Mivel munkaverseny eddig is folyt, az üzemi bi­zottság és a gyár vezetősége úgy határozott, hogy ezt a munkaversenyt kiegészítik, és egy héttel a választások előtt különböző módosításokkal in­dítják el. A verseny elsősoriban az anyagtakarékosságra vonata koziik. A munkások ügyelnek arra, hogy minél kevesebb üvegzáró gyűrűt kelljen kül­földről behozni. Az üzem gyártmányainak eddigi jó hírét a minőség javí­tásával igyekeznek továbbra is versenyképessé tenni. Ezért az egyes üzemrészek termékednek minőségét a gyár laboratóriu­mában pontozással bírálják el, s így első és másodosztályú árut különböztetnek meg. A verseny szerves része a szállítások gördülékenyebbé tétele. Kicsi ugyanis a raktár­tér, ezért különös gonddal kell megszervezni a szállításokat. Kellő igyekezettel, a külföldi megrendelések mellett is ha­táridőre ki tudják elégíteni az egyre nagyobb belföldi igénye­ket. A választások befejezésével sor kerül a választási heti munkaverseny értékelésére. Mint a gyér dolgozói mond­jad, ez nem jelenti egyúttal a verseny végét, mert elhatáro­zásuk, hogy ezt az év végéig folytatják. Nem elég jól dolgozni, | politizálniuk is kell az egészségügyi dolgozóknak Tegnap délelőtt a Hazafias Népfront rendezésében megtar­tott gyűlésen előadást tartott dr. Wilmon Gyula, az egészségügyi miniszter helyet­tese a Somogy minden részé­ből összegyűlt egészségügyi dolgozók előtt. Szántó József, a nép­front megyei titkárának meg­nyitója után a miniszterhe­lyettes a szocialista egészég- ügy eredményeit taglalta. Rá­mutatott arra, hogy a kapita­lista országok egészségügyével szemben legszembetűnőbb a minőségi fölény, valamint az, hogy az államhatalom, az egészségügyi dolgozók és a tö­megek akarata ugyanaz. Be­szélt a hivatástudatról, elért 1sh o 1 a av at á s A múlt árnyékát eltűn- tette a jelen fénye. Két épület áll egymás mel­lett. Egyik időrágta, ócska, dugódéit, tetején töredezett cserepek, s levegője dohos, egészségtelen. A másik hatal­mas mellette. Széles folyo­sók, tágas termek, s a nagy ablakokon csak úgy özönlik be a fény. Egyik a múlt át- kos iskolapolitikájáról regél, a másik látványa megdobog­tatja a szívet, mert otthont jelentő falai között boldogabb, tudományszerzésben gazda­gabb életet jelent új nem­zedékünknek, mint a régi apáiknak. A régi épületre most nem tekint senki, vagy talán csak azért, hogy még óriá- sabbnak, szebbnek tűnjék az az új. Csokonyavisontán is­kolát avatnak. Az emeletes épület előtt ünneplő közön­ség; gyermekek, vörösnyak- kendős úttörők, s felnőttek, öregek és középkorúak. Va­lamennyiük szíve, jóindulata és szeretete benne van a kultúra várában; arcukról ol­vasni: elégedettek... Gyermekek szavalnak. Út­törőkről, november 7-ről. Az­tán egy kedves bevezető szín­folt: úttörőavatás. S a foga­dalomtételt úgy mondják el a kis pajtások, hogy szemük mosolygósán, büszkén csüng az új iskolán, második ott­honukon. Mintha azt is mon­danák: köszönjük a szépet, a jót, s úgy vigyázunk rá, mint szemünk fényére... A mikrofon előtt Magyar Sándor beszél a művelődés­ügyi osztály képviseletében. Az 6 öröme is, az ő büszkesé­ge is ez az új létesítmény. Itt nevelkedett a régi iskolában, ide járt együtt a kis mezít­lábasokkal, akik kora hajnal­ban bandukoltak sáron, ví­zen át, s egész héten hideg ebédet ettek, ha ugyan nőit mit enniük. A felszerelésre emlékezik, mely egy méter- rúdból, törött közlekedő- edényből és néhány képből állt csupán. Most? O, hol va­gyunk már attól? Fizikai, kémiai szertára van az új iskolának, a tantermekben vadonatúj csőbútor, a falakon szemléltető képek, táblák és virág, mely otthonosabbá te­szi a légkört. J^Jindennél ékesebben be- szélö számokat hal­lunk, fejlődésünk ezernyi je­lét, melyet most egy cso- konyavisontai példa gazdagít. Igen, másfélmillió forintot áldozott államunk az iskolára, s ez a szám egyenlő a község egész évi adójával. Nagy dolog ez, s Csokonyavisonta lakói nem hálátlanok. A szü­lői munkaközösség tagjai, a felnőttek milyen áldozatké­szen, segíteni akarón álltak munkába, amikor rövid idő alatt rendbe kellett tenni az iskola környékét! És jóitidu- latukról, segítőkészségükről most is biztosították a veze­tőket, hisz annyi munka van még hátra, a parkosítás, a környék csinosítása... Szülőket lelkesít az elő­adó áldozatos munkára, kul- túrház építésére; gyermekeket, úttörőket a jó tanulásra, s tizenöt nevelőt Szalóki Dániel elhunyt tanító példájának követésére, aki már az ő korában is haladó szellemű volt, életét a falu­nak áldozta, s olyan szeretet, megbecsülés övezte cserébe, amilyennel kevés ember di­csekedhet. S aztán kedves, közvetlen szavakkal szocialis­ta megőrzésre adja át a cso- konyavisontaiak büszkeségét. Az iskola igazgatója, Kál­mán Ferenc az építőknek, az ügy lelkes támogatóinakl szülőknek, nevelőknek és gyermekeknek mond köszö­netét, hisz mindannyian oly sokat tettek, hogy november 7-én sokszoros ünnep legyen a faluban! Táncos lányok perdülnek az iskola felé. Ügyesen, kul­túráltan, hangulatosan tán­colnak; úttörők. Szól a har­monika, egy kis pajtás kö­szönő szavakat mond az is­koláért, s a kórus ajkán fel­csendül egy dal, mely örö­mük, jókedvük, bizakodásuk kifejezője: »Dalolva szép az élet-«. Aztán megindul a közönség az iskola felé. Látni öreg anyókát, aki ráncos kezével végigsimít a lépcsőház kor­látján; markáns arcú férfit, amint kipróbálja a csőpadot; más gondosan vizsgálgatja, hogy jól szórja-e fényét a tábla feletti lámpa, s a szer­tárban száz és száz szem mered a szekrényben sora­kozó apró üvegekre, kísér­leti eszközökre... T jnnepnap ez Csokonya- visontán. Hármas ün­nep, mert egybeesett a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom évfordulójával; mert az iskolák államosításának évfordulóján avatták a barcsi járás első új iskoláját, és mert a létesítmény az övék, a falu drága kincse, melyet csak szeretni, megbecsülni, értékelni lehet. Jávori Béla eredményeinkről, és leszögezte, hogy ma már nincs helye az elefántcsonttoronyba való be­zárkózásnak, nem elég csak jól dolgozni, és nem politizál­ni. Végezetül a közelgő válasz­tásokról ejtett szót a minisz­terhelyettes. Igen sokan szóltak hozzá az előadáshoz. Dr. S i v ó Jó­zsef, főorvos, országgyűlési pótképvisélőjelölt kérte, hogy fordítsanak nagyobb gondot a megye egészségügyi fejleszté­sére. Dr. Berend Ernő fo- nyódi tisztifőorvos bejelentet­te, hogy a járás 12 körorvosa közül nyolcat jelöltek a közsé­gi tanácsokba. Komáromi István, a megyei tanács szo­ciálpolitikai csoportjának ve­zetője a csökkent munkaké­pességűek foglalkoztatásának, a hadigondozási járulékoknak és a TBC-s betegek kórházi ápolási díjának kérdéseit ve­tette fel. Több felszólaló be­szélt a védőnők és szülésznők újszerű munkábaállításáról és még sok egyéb fontos problé­máról. Miután dr. Wilmon Gyula egészségügyi miniszterhelyet­tes vá laszolt a hozzászólások - ra, Szántó József zárszavával ért véget az igen jól sikerült értekezlet. „Én a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagja, elvtársaim előtt fogadom..." A Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat KlSZ-szervezeté- nek tagjai ünnepélyes fogada­lomtételre gyűltek össze pén­teken este. Az ünnepségen megjelent Csákvári Já­nos, a városi pártbizottság első titkára és Kovács Ró­zsa, a KISZ városi bizottság kiküldötte. Kiss László, a KISZ- szervezet titkára a Nagy Októ­beri ‘ Szocialista Forradalomról és a Magyar Tanácsköztársa­ságról beszélt, majd a fogada- lomtétel következett. László Tibor, a vállalat igazgatója rö­vid köszöntésében a hős szov­jet fiatalok, a Komszomol pél­dáját idézte. Csákvári János a nyomdász ifjúsági mozgalom hagyományait méltatta, beszélt személyes élményeiről, a nyom­dászok s általában a dolgozók felszabadulás előtti életéről. Galina János, a pártveze­tőség tagja, az elmúlt idők fia­taljainak tiltott és titkos ösz- szejöveteleiről beszélt, amikor a rendőrt kellett lesniök, mert abban az időben nem klubter­meket rendeztek be rádióval, televízióval, könyvekkel a munkásfiataloknak, hanem sok esetben megaláztatás és bör­tön volt osztályrészük. A fogadalomtétel ünnepé­lyes része lezárult, a vendé­gek és vendéglátók baráti be­szélgetése, ünneplő jókedve töltötte meg a termet. Jó egy kicsit üldögélni a parkban, amikor előbujik néha az őszi nap. II római katolikus, a református és az evangélikus egyház üzenete híveihez a választásokról A három legnagyobb ma­gyarországi egyház, a római katolikus, a református és az evangélikus a november 16-i választásokkal kapcsolatban üzenetekkel fordult híveihez. Az üzeneteket ezekben a na­pokban olvassák fel a feleke­zetek valamennyi templomá­ban. A római katolikus püspüki kar pásztorlevelében többek között hangoztatja: »Tudjuk, hogy a jövendő országgyűlés dolgos népünk érdekében akar működni, amint dolgozott szép eredménnyel az előző ország- gyűlés is.« A pásztorlevél rá­mutat, hogy a római katolikus egyház továbbra is ki akarja venni részét a béke védelmé­ből, helyesli és támogatja az országgyűlés és a helyi taná­csok munkáját az állampolgá­rok javáért. »Bízunk abban, hogy a Ha­zafias Népfront jelöltjei, akik­re szavazatainkat adjuk, józan tárgyilagossággal, becsületesen és megfontoltan intézik majd az ország ügyeit, és velük eredményesen tudunk együtt­működni hazánk jólétének emelésében« — hangzik a pásztorlevél. A magyarországi reformá­tus egyház zsinati tanácsának a gyülekezetekhez intézett üze­nete méltatja az állam és az egyház között megkötött egyezmény jelentőségét, azt az aktív együttműködést, amely az egyezmény megkötése óta az állam és az egyház között kialakult. »Szívből örvende­zünk az eddigi eredményeken, és egyre jobban megtaláljuk helyünket a sikerekben gazdag munkában, amely az 1956-os esztendő őszének súlyos meg­próbáltatása után újból meg­indult az országban. A zsina­ti tanács kifejezi azt a re­ménységét, hogy a Hazafias Népfront jelöltjei, akiket né­pünk az országgyűlésbe és a tanácsokba küM, az eddigi eredményeket tovább építve nemzetünk javát — ami egy­házunk java is — fogják szol­gálni. Fogadjátok őket szere­tettel bizalmatokba« — mond­ja többek között az üzenet, Az evangélikus egyház egye­temes presbitériuma a gyüle­kezetek tagjaihoz. intézett fel­hívásában hangsúlyozza: »Aki evangélikusnak tartja magát, annak életében nincs és nem is lehet lelkiismereti összeüt­közés egyházunkhoz tartozása és a szocialista hazához tarto­zása között. Kérünk és buz­dítunk benneteket, szeretett testvéreink, hogy november 16-án szavazatotokkal álljatok azok mellé, akik a dolgozó nép hatalmát védik, jólétén munkálkodnak, a népek békés egymás mellett élését szolgál­ják. Ezzel egyúttal a békét választjátok, hazánk jövőjét munkáljátok«. A HAZAFIAS NÉPFRONT MEQYEI TAN ACSTAQ JELÖLT JEI NAGY GYULA a barcsi Vörös Csillag Tsz tagja HORVÁTH VALÉRIÁ karádi egészségügyi védőnő MAJOR ISTVANNÉ, a Kaposvári Ruhaüzem dolgozója MOLNÁR ERZSÉBET,- a Csurgói II. Rákóczi FereM Iskola igazgatója SOVAK ISTVÁN ötholdas kisbár apáti dolgozó paraszt.

Next

/
Thumbnails
Contents