Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-07 / 263. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Péntek, 195». november 7. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmes zászlaja alatt Irta: Nagy Lajos, a megyei párt VB osztályvezetője Negyvenegy esztendővel ezelőtt az »Auróra« cirkáló ágyúinak dörgése egy új kor kezdetét jelentette. A pétervári munkások rohamra indultak a földbirtokos és kapitalista rend megdönthetetlennek hitt bástyája ellen, s a kommunista párt, Lenin pártjának vezetésével ezt a bástyát be is vették. Megdöntötték a földesurak és tőkések hatalmát, s a szétrombolt kizsákmányoló rend romjaira kitűzték a munkásosztály sok vérrel áztatott győzelmes vörös zászlaját Az 1917-es forradalom világraszóló bizonyítékot szolgáltatott a világ dolgozói számára a néptömegek legyőzhetetlen erejéről, s azirányú képességéről, hogy a társadalmat, az államot, a gazdasági életet a tőkések és földbirtokosok nélkül, sőt azok ellenére is él tudják vezetni. A második nagy tanulság, hogy ilyen, történelmet formáló, világraszóló hatalmas tettek végrehajtására csak az a nép képes, melyet a forradalmi munkásosztály, annak marxista—leninista pártja vezet. Ezért hódít egyre nagyobb teret az egész világon a marxizmus—ttendnizmus, ezért igyekszik ezt elsajátítani, megtanulni, s valójában magáévá tenni a világ egész munkás- osztálya. A kommunista pártok ma már 33 millió tagot számlálnak szerte a világon. E 33 millió kommunistának jelentős része hősiesen dacol az önkényuralmi rendszerekkel, nem rettenti meg őket börtön, kínzás, bitófa, mert tudják, hogy a végső győzelem az egész világon a munkásosztályé lesz. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom mélyen hatott az egész világtörténelemre, a munkásmozgalomra. Igen mély hatással volt a magyar munkásokra és parasztokra is. Büszkeség tölt el bennünket, ha arra gondolunk, hogy mintegy százezer öntudatos magyar munkás és paraszt fegyverrel a kezében részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban, és harcolt az orosz munkások és parasztok oldalán, amikor a tizennégy kapitalista állam, szövetkezve az orosz földesurakkal, és kapitalistákkal, intervenciót szervezett a fiatal munkás-paraszt hatalom, a szovjet köztársaság ellen. Büszkék vagyunk arra is, hogy az októberi forradalom hatására a magyar munkás- osztály a kommunista párt vezetésével elsőnek a világon követte az orosz munkásosztály példáját, és 1919 márciusában megdöntötte hazánkban a földesurak és kapitalisták hatalmát, létrehozta a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaságot. Az elnyomatás 25 esztendeje alatt sem felejtették el soha a munkások, dolgozó parasztok százezrei Leninnek a szavait: »... az első elbukott Magyar Tanácsköztársaságot követni fogja a győzelmes második«. Leninnek igaza lett: követte, lett, és van Magyarországon proletárdiktatúra, szabad a dolgozó magyar nép. A szabadságot annak a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak fiai hozták el számunkra, melynek győzelméhez a mi magunk szerény erejével annak idején hozzájárultunk. A cári Oroszország területi nagyságáról, mérhetetlen ember- és nyersanyag-tartalékairól, elmaradottságáról és kul- turálatlanságáról volt közismert. 1917 előtt Oroszország lakosságának 73 százaléka írás- tudatlan volt. Ipari termelése is elenyészett, a főbb kapitalista országok voltak nyersanyagszállítói. A Szovjetunió mostani össz- ipari termelése 35-szőröse, a termelőeszközök gyártása 74- szerese az 1913. évinek. A gépipar és fémfeldolgozó ipar termelése kétszázszorosa az 1913- asnak. Ez azt jelenti, hogy az alapvető nyersanyagokból akkora mennyiséget, melynek megtermeléséhez — az 1920-as évet véve alapul — egy egész esztendő kellett, ma ugyanany- nyi mennyiséget villamosenergiából egy nap alatt, nyersvasból másfél nap alatt, szénből nyolc nap alatt, kőolajból pedig húsz nap alatt állítanak elő. E gyors ütemű kiemelése az elmaradottságból a polgár- háború és a második világháború ellenére egy olyan hatalmas országnak, mint a Szovjetunió, bizonyítja a szocialista rend felsőbbrendűségét a kapitalizmussal szemben. A történelem nem ismer hasonló példát. Az Egyesült Államoknak, Németországnak, Angliának, 80—150 évre volt szüksége, hogy ipari termelését hozzávetőlegesen 30-szo- rosára emelje. A Szovjetunió ezt lényegében 25—30 év alatt tette meg. Igaz, hogy a Szovjetunió az ipari termelés abszolút magassága és az egy főre eső termelés mennyiségének tekintetében még nem érte utol az Amerikai Egyesült Államokat, de az ipari termelés legfontosabb ágaiban abszolút számokban is ma már a második helyen áll a világon. Az elkövetkezendő tervek feladata lesz, hogy rövid idő alatt az egy főre eső átlag szempontjából is megelőzze a legfejlettebb kapitalista nagyhatalmat, az Amerikai Egyesült "Államokat. Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy ez meg is fog történni. A tudományos kutatásokat illetően is hatalmas sikerekről számolhat be a Szovjetunió. Az atomtudomány területén — szerényen szólva is — egyenrangú hatalom az Egyesült Államokkal. A Szovjetunióban használták fel első ízben békés célokra az atomerőt. Itt állították a polgári utasforgalom szolgálatába a lökhajtá- sos repülőgépeket, a híres TU 104-et. A szovjet tudósok alkották meg elsőnek az interkontinentális irányítható rakétát, felbocsátottak három szputnyikot, amelyek közül az utolsó több mint másféltonnás súlyú. Világszerte ismert tény, hogy o szovjet állam évente kétszerannyi mérnököt képez ki, mint az Egyesült Államok. A Szovjetuniónak ma már több mint 720 000 mérnöke van. A kapitalista sajtó kénytelen-kelletlen elismeri, hogy a Szovjetunió, amelyet nemrég még elmaradott, fél-barbár országnak bélyegeztek, a tudományok terén elsőrendű nagyhatalommá vált. A kolhozrendszer győzelme a Szovjetuniót a világ legnagyobb mezőgazdasági országává változtatta. A Nagy Októberi Szocialista Forradalmat megelőző években a mezőgazdaságban az 1913-as esztendő hozta a leggazdagabb termést. Ehhez a gazdag terméshez mérten napjainkban a Szovjetunió árugabona-termelése megháromszorozódott, gyapot-, napraforgó- és zöldségtermelése hatszorosára, cukorrépa- és burgonyatermelése háromszorosára nőtt. A Szovjetunióban van ma a világ leggépesítet- tebb mezőgazdasága. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének első dekrétuma a békedekrétum volt. Az elmúlt négy évtized története bizonyítja, hogy mindig a békés együttélésért, a nemzetközi biztonságért folytatott harc volt és marad a Szovjetunió s most már az egész szocialista tábor külpolitikájának alapja. A Szovjetunió ma is küzd a béke és biztonság megszilárdításáért az egész világon. Küzd a fegyverkezési verseny megszüntetéséért, a leszerelésért, s azért, hogy tiltsák el az atomfegyverek háborús célokra való felhasználását, semmisítsék meg az atomfegyver-készleteket. Küzd azért, hogy helyreálljon az egymás iránti bizalom a nemzetek között, és minden vitás nemzetközi kérdést tárgyalások útján oldjanak meg. Ha a nyugati imperialisták elfogadnák a Szovjetunió annyiszor hangoztatott felhívását, hogy a két világ- rendszer gazdasági versenyben bizonyítsa be, melyik rendszer életképesebb, s ha a tudósok a világ anyagi erőforrásait, a technikát az emberiség jólétének szolgálatába állítanák, akkor a világ népei jólétben és bőségben élhetnének. Ez irányban dolgozik és fáradozik a szovjet külpolitika, ezt a külpolitikát támogatjuk mi is. Az egész világ dolgozó népe mérhetetlen sokat köszönhet az orosz proletariátusnak azért,,hogy utat és véldát mutatott a dolgozók felszabadulásáért, a tőke, a kizsákmányolás megszüntetéséért folyó harcban. Az orosz munkásosztály tudta, hogy saját népének felszabadítása a szolgaság és elnyomatás alól, a munkásosztály hatalmának megteremtése nem lehet öncél. Mi, magyar dolgozók, magyar kommunisták külön is köszönettel tartozunk a szovjet népnek. Köszönettel azért, mert hazánkat a szovjet nép fiai szabadították fel a hitleri fasizmus alól, segítséget nyújtottak népünknek, hogy megszabaduljon kizsákmányolói- tól, hogy hazánkat a dolgozó nép országává tegyük. Való1 sággá vált az, amiért Petőfi, Kossuth, az 1919-es kommunisták küzdöttek, amiért any- nyi kiváló kommunista elvtársunk a Horthy-fasizmus évtizedei alatt félelmet nem ismerve harcolt, s közülük nagyon sokan életükkel fizettek. Hazánk szabad és független lett, népünk kezébe vehette saját sorsának intézését, meghódította a politikai hatalmat, kiszorította a kizsákmány ölókat a gazdasági életből. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az elmúlt tizenhárom év leforgása alatt a dolgozó nép életében, hazánk gazdaságában olyan alapvető változások történtek, melyek fényesen bizonyítják, mire képes egy hazája gazdájává vált, független és szabad nép. Felszámoltuk a földbirtokos rendet, államosítottuk a nagyipart, hatalmas fejlődést értünk el az ország iparosítáBEVETTÉK A TÉLI PALOTÁT (V. A. Szepov festménye) sában. A kultúra és népünk életének megjavítása terén is nagy lépéseket tettünk előre. Megszüntettük a létbizonytalanságot, a holnaptól való félelmet városon és falun egyaránt. De ez csak egy része annak, amit tettünk. S mert munkánk közben hibákat is ejtettünk, ellenségeink ezzel azt akarták bizonyítani, hogy a munkások hatalma nem biztosíthatja a jövőt, más osztálynak, rétegeknek kell átvenni a munkásosztály kezéből a hatalmat. És 1956 októberében ennek alapján a belső és külföldi ellen- forradalmi erők támadást indítottak a magyar népi demokrácia ellen. Súlyos veszélyben forgott a munkások, parasztok hatalma. Az ellenforradalmi erők minden eszközt felhasználtak ellenünk, ócsárolták eredményeinket, hintették a fasizmus mérgét: az antiszemitizmust, sovinizmust, a kommunistagyűlöletet, szovjet- ellenességet. A »demokratikus szabadságjogok« örve alatt bűnösök, huligánok ezreit szabadították rá a néphatalomra. A »népakarat megnyilvánulása« hamis jelszava alapján kommunistákat, haladó gondolkodású embereket gyilkoltak, kínoztak és állati módra megcsonkítottak. Népgazdaságunknak huszonkét milliárd forintnyi anyagi kárt okoztak. Megjelentek a porondon és követelőztek a földbirtokosok, csendőrök, jegyzők, a régi rend kisebb- nagyobb urai. Már megkondí- tották a halálharangot, temették a magyar népi demokráciát. Nyugati körökben már biztosak voltak a magyar ka-' pitalizmus restaurációjában. »Ottó király« kérte a szent koronát, mert úgy érezte, felvirradt végre az ő napja. S ebben a bábeli zűrzavarban akadtak magyar kommunisták — Kádár János, Mün- nich Ferenc, Marosán György elvtársak —, akik felelősséget érezve a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép jövője iránt, határozott lépésre szánták el magukat. A Szovjetunió segítségét kérve szembeszálltak a szennyes áradattal, és — dacolva mindenfajta nehézséggel, meg nem értéssel — az ország legjobbjaival karöltve helyreállították a munkások, parasztok hatalmát a Magyar Népköztársaságban. A szovjet nép a szocialista tábor országaival egyetemben 1956 után is önzetlenül segített bennünket, hogy nagy nehézségekkel küzdő népgazdaságunkat mielőbb rendbehozzuk. 41 évvel ezelőtt még a szovjetek köztársasága sziget volt a kapitalizmus tengerében. A nemzetközi munkásmozgalom rokonszenvén és erkölcsi támogatásán kívül saját határain túl más nem támogatta. De az imperialisták a túlerővel sem tudták legyőzni, megsemmisíteni a szocializmus országát. Ma már egészen más, megváltozott a világ képe. A szocializmus útjára lépett a 600 milliós Kína, létrejöttek és erősödnek az európai és ázsiai népi demokratikus országok. Ä szocializmus átlépte egy nagy ország határát, és világrend- szerré vált. Olyan korban élünk, amikor szemünk láttára változik meg a világ, s a szocializmus egyre nagyobb teret hódít. A történelem kereke előre forog, a. jövő az új, az emberibb, az igazságosabb társadalmi rendé, a szocializmusé. A világ elnyomott és kizsákmányolt milliói ebben a rendszerben látják jövőjüket, ezért harcolnak az egész földkerekség dolgozói. A kapitalizmus nem tudta megakadályozni a szocializmus győzelmét és terjedését akkor, amikor az még a jelenhez mérten igen gyenge volt. A világ fejlődésének útja feltartóztathatatlanul a szocializmus győzelme felé vezet az egész világon, s nincs olyan erő, mely a szabadságért harcoló népeket ez útról le tudná téríteni
