Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-29 / 282. szám

Szombat. 1958. november 29. 2 SOMOGYI NÉPLAP Hruscsov sajtókonferenciája a berlini (Folytatás az első oldalról.) Nyugat-Berlin megszállása senkinek sem előnyös. — Ezt a helyzetet csak az igazolhatja, hogy valamelyik fél agresszív, célokat követ. A nyugati hatalmak számára Nyugat-Berlin kétségkívül al­kalmas a Német Demokratikus* Köztársaság, a Szovjetunió és a szocialista országok elleni aknamunkára. Ennyiben a helyzet előnyös számukra. Másrészt azonban náluk is je­lentkeznek problémák: Berlin olyan rákos daganattá vált, amely — ha nem számolják fel a kórokozót — nem kívá­natos ' következményekre is vezethet. Ezért sebészeti be­avatkozásra van szükség, me­lyet úgy kell végrehajtani, hogy a volt koalíciós partne­rek között ne ellentétek le­gyenek, hanem baráti kapcso­latok, miként a Hitler-ellenes háború idején. • A hidegháború felszámolását és a békés egymás mellett élést kívánó népek ezért üd- vözlik majd a Szovjetunió ja­vaslatát. A hidegháború hí­veit kétségtelenül elkeseríti ez a javaslat. Ellenállást tanúsí­tanak majd, de kisebbségben maradnak, reméljük, mind több nép áll ki a béke mel­lett. Ezután az UP tudósítója, Shapiró kérdésére válaszolt a szovjet kormányfő. A kérdés így hangzott: — Helyes-e a szovjet nyi­latkozatból azt a következte­tést levonni, hogy a Szov­jetunió féléven át nem tesz semmit a fennálló helyzet megváltoztatása végett? A következtetés helyes — válaszolt Hruscsov. — A Szov­jetunió félévig nem kívánja megbontani a fennáló helyze­tet. A nem normális állapoto­kat normális úton, tárgyalások és megbeszélések útján kíván­juk megváltoztatni. Ez azon­ban abban az esetben érvé­nyes csak, ha a másik fél nem provokál és nem tesz nemkívánatos lépéseket. Az AFP tudósítója a kö­vetkezőket kérdezte: ,, . — Berlin a Német De- " mokratikus Köztársaság fő­városa. Miért akarja a Szov­jetunió Nyugat-Berlint még­is szabad várossá nyilvání­tani? — A kérdés felvetése he­lyénvaló — mondotta Hrus­csov —, valóban Berlin a potsdami szerződés értelmében abban a szektorban van, amelynek területén megala­kult a Német Demokratikus Köztársaság s így természete­sen egész Berlin a Német De­mokratikus Köztársaságé. Ha azonban mi így vetnénk fel a kérdést, sok nép nehezen érte­né meg álláspontunkat. A legutóbbi 13 esztendőben a két Berlin különbözőképpen fej­lődött. Úgy járhatnánk, mint­ha mechanikusan akarnánk egyesíteni két különböző tu­lajdonsággal rendelkező folya­dékot egyazon edényben: ká­ros reakciót váltanánk ki. Jobb lenne ezt a kérdést vi­haros reakció nélkül megolda­ni. — Mi a valóságos helyzet­ből kiindulva törekszünk megállapodásra, ezért azt gon­doljuk, legjobb elismerni a Németországban kialakult helyzetet és saját kormánnyal rendelkező, állami és gazdasá­gi rendszerrel rendelkező Nyu­gat-Berlin szabad várost lét­rehozni. — Nem akarjuk nagy meg­rázkódtatásoknak kitenni Nyu­gat-Berlin népét, válassza meg szabadon a társadalmi rend­szert, s ha kívánja, tartsa meg a kapitalista rendszert. — Mi nagyra becsüljük a Német Demokratikus Köztár­saság kormányának álláspont­ját, amelyből kitűnik, hogy helyesen értékelik és támogat­ják a mi javaslatunkat. Ezzel engedményeket tesznek a bé­ke megőrzésének! érdekében. Ez a magatartás példaként szolgálhat a többi vitás nem­zetközi kérdés, így a két né­met állam kozott felmerült vitás kérdés megoldásában is. Mindenki, aki a békét meg­becsüli, értékeli és üdvözli ezt a magatartást. A TASZSZ tudósítója, Ge- raszimov a következő kérdést tette fel a miniszterelnöknek: — A nyugati sajtó azt ál­lítja, hogy a megszállási rendsier felszámolására irá­nyuló szovjet rendszabályod megrontanák' Berlinnek és lakosságának gazdasági hely­zetét. Van-e ennek a ki­jelentésnek valamilyen alapja? Hruscsov válasza így hang­zott: — Javaslatunk kifejti: a Szovjetunió biztosítja Nyugat- Berlin ipari kapacitásának teljes kihasználását. Ünnepé­lyes kötelezettségekben vál­laljuk, hogy gondoskodunk Nyugat-Berlini élelmiszerellá­tásáról, normális kereskedel­mi alapokon. Nyugat-Berlin munkásai, mérnökei és vállal­kozói számára ez a helyzet előnyökkel jár. Nemcsak, hogy nem vezetne a fennálló élet- színvonal hanyatlására, ha­nem még emelkedne is a tel­jes foglalkoztatottság révén. Nincs tehát ok az ilyesféle aggodalomra. — Hogyan értékeljük a Német Szövetségi Köztár­saság azon vezetőinek állás­pontját, akik fenn akarják tartani Nyugat-Berlin jelen­legi státusát — kérdezte áz Izvesztyija tu­dósítója. — A fennálló helyzetet csu­pán az akarja fenntartani, aki a világon uralkodó feszültsé­get is fenn akarja tartani — mondotta Hruscsov. Mert ennek a feszültség­nek egyik forrása éppen a ber­lini helyzet. A technika és a fegyverzet mai színvonalán ez a feszültség nemkívánatos kö­vetkezményekkel járhat. Az emberek nyugodtan akarnak aludni, nem akarnak a nuk­leáris töltetű rakétafegyverek robbantására ébredni. Felmerül a kérdés: vajon normálisak-e azok, akik fenn akarják tartani ezt a nem nor­mális helyzetet? A Reuter tudósítója a követ­kezőket kérdezte: — Milyen garanciát nyújt a Szovjetunió a nyugat-ber­lini szabad városnak? Visz- szalép-e a jelenlegi állás­pontjától a Szovjetunió, ha az NSZK lemond a fegy­verkezésről ? — Nyilatkozatunk magában foglalja a szükséges garanciá­kat is — válaszolta Hruscsov. — Mindent megtennénk avé­gett, hogy támogassuk a sza­bad várost és biztosítanánk a belügyeibe való be nem avat­kozást, ha ezt a többi nagy­hatalom is ünnepélyesen meg­ígérné, vagy egyezményt írna alá erre vonatkozólag, esetleg IIIIIIIHI!ll1lllllillllllllillllll!llllllli!lll||!l||ll!!!li|!|||!!:i!||!lMMi| CSIKY GLi GELY SZÍNHÁZ R _________________Kaposvár—Somogy megye M a, szombat este Nov. 30, vasárnap du. Nov. 30, vasárnap este Dec. 2, kedd délutál Dec. 3, szerda este Dec 4, csütörtök este Dec. 5, péntek este 7 óra. 3 óra. 7 óra. 3 óra. Ifjúsági előadás. 7 óra. 7 óra. 7 óra. EISEMANN MIHÁLY: sÁsíyflséinny n | Jazz-operett 3 felvonásban. = Rendes helyárú jegyek a bérleti előadásokra is válthatók. Jegyek elővételben válthatók a színház jegyirodájában (Május I u. 23., telefon: 11-03) de. 9-13, du. 16-18 óráig, előadás kezdés előtt , fél órával a színház pénztáránál. az ENSZ keretein belül is. Egy ilyen megállapodásba mi is beleegyezünk. — A szovjet politika nem változik meg akkor sem, ha ■ Nyugat-Németország lemond a fegyverkezésről — folytatta Hruscsov. — A potsdami egyezmény értelmében Nyu- gat-Nemetországnak egyálta­lán nincs joga fegyverkezés­re. Nem kívánhatják, hogy en­gedményt tegyünk engedmény ellenében akkor, amikor a két tényező nem egyenértékű. Ha Nyugat-Németország nem is folytatná a fegyverkezést, Ber­lin'négyhatalmi státusa akkor is megmaradna és ez mit sem változtatna a konfliktus me­legágyán. — Ettől függetlenül jó lem ne, ha Nyugat-Németország nem fegyverkezne, ha azok a hatalmak, amelyeknek fegyve­res erői vannak Nyugat-Né- metországban, illetve a Német Demokratikus Köztársaságban, kivonnák csapataikat, ahogy mi azt már sokszor javasoltuk. A megszállási rendszer felszá­molása Berlinben és a szabad város megteremtése, elősegíte­né a megszálló csapatok kivo­nását Németországból és elő­mozdítaná a leszerelést. — Milyen intézkedéseket kíván tenni a Szovjetunió kormánya, hogy a szabad város megteremtése esetén az áttérés sima, akadálymen­tes .egyen? — kérdezte az ADN tudósítója (Német De­mokratikus Köztársaság). — A legjobb természetesen az lenne, ha az érdekelt kor­mányok üdvözölnék javasla­tainkat és kijelentenék, hogy hajlandók velünk tárgyalni. Ennek a világon mindenütt örülnének — hangzott Hrus­csov válasza —, mi azonban realisták vagyunk, nem várunk üdvözleteket, de bízunk ab­ban, hogy a válaszok a józan ész jegyében fogannak majd Hat hónapig várunk, és ez ele­gendő ahhoz, hogy jól átgon­dolják a választ. , A Magyar Távirati Iroda, a Népszabadság és a Magyar Rádió tudósítója megkérdezte: — Mit szándékozik tenni a szovjet kormány abban az esetben, ha a nyugati ha­talmak elutasítják a szovjet javaslatot? — Nagyon nem kívánatos lenne, ha az érdekelt kormá­nyok nem egyeznének bele ja­vaslatunkba — mondotta Hruscsov. — Ha azonban ez bekövetkeznék, minket ez sem akadályozna meg abban, hogy bizonyos idő múlva keresztül­vigyük azt, amit javaslatunk­ban leszögeztünk. Hogy miért tettük így, azt részletesen megvilágítottuk nyilatkoza­tunkban. A DPA nyugatnémet hír- ügynökség tudósítója megkér­dezte: — Mi lesz a szovjet állás­pont, ha az Egyesült Álla­mok nem fogadja el a szov­jet javaslatot, nem vonja ki csapatait Nyugat-Berlinböl, és nem kívánna tárgyalni az NDK-val? — Mélyen sajnálni fogjuk ezt, de ez nem akadályozhatja meg terveink valóra váltását — állapította meg a szovjet miniszterelnök. — Számunkra nincs más megoldás, ök nem számoltak velünk, mikor meg­szegték a potsdami egyez­ményt. Ebben az esetben mi saját belátásunk szerint csele­kednénk. Nagy derültséggel fogadták a sajtókonferencia résztvevői a Daily Worker tudósítójának kérdését, amely így hangzott: — Meggondolva, hogy Nyugat-Berlinben különböző kémközpontok és rádióállo­mások működnek, hogyan foglalkoztatná ezeknek gz intézményeknek alkalmazot­tait a szabad város megte­remtése esetén? — Ezeknek az embereknek pályát kell változtatniuk és nem a népek kárára, hanem hasznára kell működniük — mondotta mosolyogva Hrus­I csov. — Ha valaki közülük munka nélkül maradna, nem sajnálkoznék. A Monde tudósítója megkér­dezte: • — Mivel Nyugat-Berlin a Német Demokratikus Köz­társaságé, állandó, vagy ideiglenes lesz-e Nyugat­Uérdésről Berlin szabad város státusa, nem javasolják-e majd a jö­vőben, hogy Nyugat-Berlin teljes egészében legyen az NDK-é? — Mi ezt a státust nem te­kintjük átmenetinek — mon­dotta Hruscsov. — Igaz. sem­mi sem örök, minden változik, de ameddig Nyugat-Berijn la­kói fenn akarják tartani ezt a státust, ezt elismerjük. A Welt című nyugatnémet lap tudósítója megkérdezte: — Ha Nyugat-Berlin sza­bad város lesz, lesz-e majd | folyosó Nyugat-Németország felől és ez olyan lesz-e, mint annak idején a danzigi kor- 1 ridor volt? — Erre még korai lenne vá­laszolni — állapította meg a szovjet miniszterelnök. A sza­bad városnak mindenesetre. meg kell adni a lehetőséget, hogy szabadon tartsa fenn kap- | csolatait mind a Nyugattal, t mind a Kelettel. A New York Times tudósí­tója felvetette: | I — A szovjet jegyzék meg- . állapítja, hogyha az Egyesült J Államok a jegyzékben ki­fejtett javaslatot nem fogad- | ja el, nem marad tárgyalási alap a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a berlini kérdésről. Úgy kell ezt értelmeznünk, hogy eb­ben az esetben a Szovjetunió nem lesz hajltfndó Nyugat- Berlinre vonatkozó egyéb javaslatokat megvitatni? — tette fel a kérdést a tudó­sító. — Ha az Egyesült Államok teljesen elveti javaslatunkat, akkor valóban nincs miről tárgyalnunk a berlini kérdés­ben — állapította meg Hrus­csov. — Ha azonban csak egyes részleteket nem fogad el, a kiegészítésekről, a változta­tásokról készek vagyunk tár­gyalni. Mi a kérdést nem ulti­mátum formájában vetjük fel, és a következő hat hónap fo­lyamán szívesen tárgyalunk. A Süddeutsche Zeitung cí­mű nyugatnémet lap tudósító­ja megkérdezte: — A Szovjetunió Nyugat- Berlin szabad városra vonat­kozó javaslata addig ma-' rad-e érvényben, ameddig ! fennáll a két német állam? | — A kérdés magától meg­oldódik, ha a két német ál­lam tárgyalások útján meg­állapodik Németország egye­sítésében — mondotta Hrus­csov. — Ebben az esetben Berlin az egységes Németor­szág fővárosa lesz és nem lesz tovább szükség arra, hogy sza­bad város legyen. — Lehet-e úgy tekinteni a szovjet jegyzéket, mint a potsdami egyezmény fel­mondását? — kérdezte a New York He­rald Tribune tudósítója. — ön szerint létezik ez az egyezmény? — kérdezte Hrus­csov a tudósítót, aki nemmel válaszolt. Sokan azt mondják, hogy azt egyezmény még lé­tezik, de azért mondják, hogy fenntarthassák Nyugat-Ber­lin megszállását — állapította meg a szovjet miniszterelnök. TIZENNEQY tvt SZABAD ALBANIA 1 944. november 29-e ... A vén Európában még ágyúk dörögnek, repülőbam- bák robbannak, de Albániá­ban már hallgatnak a fegyve­rek. Romokban hever az or­szág, felperzselt falvak, fel­robbantott hidak és épületek, frissen hántolt sírok ezrei jel­zik a pusztító háború útját. Az arcokon azonban öröm, re­mény és bizalom ragyog: Al­bánia, ez a sokat szenvedett, elnyomott és elmaradott or­szág kivívta szabadságát. Közel három évig tartott a fegyveres harc, ennek a sza­badié gszerető. bátor kis nép­nek a legragyogóbb haditette. Az olasz fasiszták már több mint másfél éve megszállás alatt tartották az országot, amikor egy borús novemberi reggelen szárnyra kelt a hír, hogy 1941. november S^an megalakult az Albán Kom­munista Párt. Sokszorosított röplapok indultak hosszú útra, kézről kézre, szájról szájra to­vábbadva a párt hívó szavát. Harcba hívott a párt, kemény, engesztelhetetlen harcba a fa­siszta megszállás ellen, az or­szág és a né a szabadságáért. És a rengeteg erdők mélyén, amelyek már annyi szabadság- harcosnak nyújtottak menedé­ket a történelem folyamán, férfiak, ifjak gyülekeztek. So­kan elhozták aoánjl fiúra szál­ló fegyverüket, de valameny- nvien magukkal hozták lán­goló hazaszeretetüket. Egymás után robbantak fel az olasz katonai raktárak, és menet­oszlopaik sehol sem voltak biztonságban az albán partizá­nok rajtaütései elől. Hiába volt minden terror, minden megtorlás: a pairtizánalakula- tok gomba módra szaporodtak, egyre nagyobb veszteségeket okozva a megszállóknak. Mussolini Olaszországénak kapitulációja után az Albá­niába bevonuló németek már 70 000-es létszámú albán had­sereggel találták szemközt ma­gukat. Egyetlen nagyszabású offenzívával akarták szétzúzni a nép ellenállását, de a híres téli offenzíva kudarcba ful­ladt, ahogyan kudarcot vallott a nagy nyári offenzíva is. Az albán partizánok éhezve, fáz­va bátran felvették a harcot a túlerőben lévő, jól felszerelt el­lenséggel. A keleti frontról egyre biztatóbb hírek jöttek, a hitleri hadigépezetre egyre sú­lyosabb csapásokat mértt a szovjet hadsereg. A z albán nemzeti felsza- badító hadsereg Enver Hodzsa vezetésével lépésről lé­pésre szorította vissza a néme­teket. November 17-én felsza­badult Tirana, majd 1944. no­vember 29-én egész Albánia. Két albán hadosztály jugosz­láv földön üldözte tovább a hitleri csapatokat, közremű­ködve Jugoszlávia felszabadí­tásában. A nemzeti felszabadító hábo­rúval együtt végbement a né­pi forradalom is. A felszabadí­tott területeken megalakultak az antifasiszta nemzeti fel­szabadító tanácsok, a demok­ratikus államhatalom első he­lyi szervei. Demokratikus választások, földreform, alkotmány, a nép- köztársaság kikiáltása, álla mosítás, tervgazdálkodás jelez­te azt, hogy az albán nép el­indult az anyagi és a kulturá­lis felemelkedés útján, és élni tudott a szabadsággal, amelyet tengernyi véráldozat árán ví­vott ki. Az igazi felemelkedést a kétéves terv (1949—50) hozta meg, amely a Szovjetunió se­gítségével lerakta az albán ipar alapjait. Az első ötéves terv (1951—1955) az Albán Munkapárt helyes politikájá­nak eredményéként tovább ve­zette az országot a szocialista iparosítás, a mezőgazdaság korszerűsítésének, útján. Or­szágszerte egymásután épültek a gyárak, kombinátok, nagy­arányú talajjavítási munkála­tok indultak meg. 40 éves kor­ig felszámolták az írástudat­lanságot, kiépült a közoktatási és az egészségügyi intézmé­nyek széleskörű hálózata. A második ötéves terv (1956— 1960) még ragyogóbb célokat tűzött az albán dolgozók éllé: hasznosítaná az ország minden nyersanyagkincsét, és virágos- kertté változtatni Albániát. Az albán nép 1938. előtti éle­tét össze sem lehet hasonlíta­ni mai életével. Albánia a múltban szörnyű anyagi és kulturális elmaradottságáról, az ijesztőén magas gyermek­halandóságról és halálozási arányszámról volt »-híres-«. Ma az egykori egymillió írástudat­lan hazájában egyetem, több főiskola és tudományos inté­zet működik. Az egykori ma­láriatermő mocsárvidékeken rekordterméssel fizet a cukor­répa és a gyapot. A változatos szépségű albán tájak új szín­foltokkal gazdagodtak: füstöl­gő gyárkéményekkel, vasút­vonalakkal, távvezetékekkel. Az ipar fejlődését ma már csak ezer százalékokban lehet ki­fejezni, az életszínvonal emel­kedéséről pedig az új lakóne­gyedek és városok, új falusi házsorok, több árleszállítás, fejlett üdülőhálózat, zsúfolt színházak és mozik beszélnek. Ma csupán a tiranai »Sztá­lin« textil,kombinátban több mérnök dolgozik, mint a fel- szabadulás előtt az egész or­szágban. A kórházi ágyak szá­ma tízszeresére emelkedett. A kezdetleges faekék helyét mindinkább traktorok és me­zőgazdasági gépek veszik át. Hatalmas országépítő munka folvik, amely gyökeresen meg­változtatja az ország minden zugának arculatát. A lbánia, a legkisebb eu­•^“-rópai népi demokrácia ragyogó példája annak, hogy mire képes egy kis nép, ha egyszer sikerült leráznia rab­láncait, és a néphez hű, mar­xista—leninista párt vezetésé­vel a szocializmus útjára lé­pett. Ez a kis ország, amely a múltban kiszolgáltatott, védte­len préda volt az imperialista ragadozók számára, ma nyu­godtan, jövőjében bízva épít. Már nincs magára hagyatva, ma már nem védtelen, hiszen a hatalmas szocialista béketá­bor tagja, és önzetlenül segítik nagyobb testvérei. Ezzel a sok­oldalú segítséggel, pártjának elvhű vezetésével az albán nép évről évre szebb sikereket arat a szocializmus építésében a maga és az egész békét óbor javára. Meghalt Georgi Damjanov, a Bolgár Nemzetgyűlés El­nöksége elnöke, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja. A magyar munkás-paraszt kormány elnöke — a Tá­jékoztatási Hivatal közlése szc- ri/t — a Minisztertanács pén­teki ülésén megemlékezett Damjanov elvtárs haláláról. A Minisztertanács jegyző­könyvbe foglalta mély együtt­érzését, melyei osztozik a bolgár párt és nép gyászában. LOTTÓ A 48. heti lottósorsoláson a következő számokat húzták: 1, 5, 31, 34, 57 A tárgynyere- mény-sorsoláson a 47. heti szelvényeket sorsolják. Megjelent a M4GYAR KŐOLAJTERMÉKEK KÉZIKÖNYVE Ára: 19,— forint. Kapható: A FOR, Kaposvár, Latinka Sándor utca 1.

Next

/
Thumbnails
Contents