Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-25 / 278. szám

$. ú—— * VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGN 'El BIZOTTSÁGA ÉS A MEGY El TANÁCS LAP3A XV. évfolyam, 278. szám. ÁRA 50 FILLÉR Kedd, 1958. november 25. Mai számunk tartalmából A franciaországi nemzetgyűlési választásokról A föld művesszövetkezetek életéből Tettek és vágyak '?'■......................—-------------1 M egtakarítottunk-e 2 400 000 forintot ? — Interjú a vállalati pénzgazdálkodás csoportvezetőjével — A párt és a kormány felhí­vására országszerte megindult a takarékossági mozgalom. A vállalatok célszerű takarékos- sági intézkedési terveket ké­szítettek, amelyekben forint értékben is kimutatták, hogy hol, mivel, mennyit tudnak megtakarítani. Az intézkedési terveik felülvizsgálása és ösz- szesítése után az egyik me­gyei értekezleten közölték, hogy a takarékossági intézke­dési tervek végrehajtásával mintegy 2 400 000 forint több­letnyereséghez jut a megye. Egy hónap múlva az év vé­géhez érünk. A legilletékeseb­bet, Bárány Gyulát, a vállala­ti pénzgazdálkodás csoportve­zetőjét megkérdeztük: Vajon hol állunk a takarékossági mozgalommal, elérjük-e a ki­tűzött 2 400 000 forint össze­get? — Az évvégi mérlegbeszá­molók eredményei még nincse­nek birtokunkban — mondot­ta Bárány elvtárs. — A taka­rékossági mozgalom eredmé­nyéről tehát csak az első há­romnegyedév alapján beszél­hetünk. Annyi bizonyos, hogy a kitűzött 2 400 000 forintot máris elértük, ahogy ez a vál­lalati harmadik negyedévi nyereségekből kitűnik. A nye­reség a jobb gazdálkodás tük­re, és kétségtelen, hogy min­den nyereségben benne van az igen sok lehetőséggel ke­csegtető anyag- vagy pénz- takarékoskodás eredménye. Az ipari szakágazatban például, ahol az első negyedévi ter­vezett nyereség 3 681 000 fo­rint volt, a tényleges nyereség 6137 000 forint lett. Ez a ta- korékossági mozgalom nélkül aligha lenne ilyen kedvező, csakhogy..; — Ebből mennyi írható pon­tosan a takarékoskodás szám­lájára. ..? — - • • Éppen ezt nem tudjuk ! kimutatni. Az a baj ugyanis, ' hogy bár minden vállalatnál! érezhető a takarékoskodás i in­tézkedések hatása, de hogy az egyes intézkedési tervek vég­rehajtásából pontosan hány fo­rint többletnyereséghez ju­tottak, azt nemigen tartják számon a könyvelések. Véle­ményem szerint idei takaré­kossági mozgalmunkban ez a legfőbb hiba. — Mit kellene tenni, hogy a kétségtelenül minden téren jelentős anyagi és pénzbeli ta- korékossági mozgalom ered­ményeit, az egyes intézkedési tervek végrehajtását elhatá- roltabban is kimutathassák és ellenőrizhessék ? — Azonkívül, hogy most már valamennyi vállalat szin­te minden egyes ügyviteli vagy műszaki csoportja a ter­vek kidolgozásakor messze­menően érvényesíti a takaré­kossági szempontokat, és a dolgozók nagy többsége taka­rékoskodik, jó lenne, ha a kö­vetkező esztendőben minden vállalatnál gazdát találnának ennek a mozgalomnak. Arra gondolok itt, hogy a vállala­toknál bízzanak meg valakit, aki irányítja és fel is méri az egyes intézkedési tervek vég­rehajtásával jelentkező ered­ményeket. Ez nemcsak na­gyobb tisztánlátáshoz, hanem az egyes intézkedési tervek végrehajtása során szerzett sok tapasztalathoz is hozzáse­gítené az üzemeket és válla­latokat. Sz. N. Bevált és tovább javult Aj bérgazdálkodási rendszerünk A Munkaügyi Minisztérium illetékes osztályától kapott tá­jékoztatás szerint bevált és tovább javul a múlt év elején bevezetett új bérgazdálkodási rendszer. Vállalatainknál általában a legmegfelelőbb bérezési formákat vezették be. Sok területen korlátozták a normák féktelen túltelje­sítését, s ezzel elejét vet­ték a minőség romlásá­nak. A felszabadulás óta most történt .meg első ízben, hogy az átlagos bérszínvonal a ter­vezetten belül mozgott. Az 1957-ben kialakított át­lagos keresetek aránya meg­lehetősen szilárd. Nagy segít­séget nyújtottak a bérarányok javulásához a szakszervezetek irányításával létrejött társa­dalmi bérbizottságok. Sokszor felmerül a kérdés, hogy az átlagbér ellenőrzése nem akadályozza-e a termelé­kenység növelését. A tények' ennek ellentmondanak — hangzik a tájékoztatás. Ez év első felében több mint három százalékkal Magyar pulykákat vesznek karácsonyra a német, az olasz, a francia és az osztrák háziasszonyok Jó híre, becse van az ízle­tes magyar bronzpulykának ma is, különösen az egyes nyugati államokban, ahol ha­gyomány a karácsonyi pulyka­pecsenye, akár nálunk az új­évi malac. Az exportra kerü­lő mennyiség két-háromszoro- sát is könnyűszerrel és jó áron értékesíthetnénk. Az idei szál­lítások november közepén kez­dődtek, s máris több ezer tonnányi kopasztott, • vágott pulykát indítottak útnak hű­tővagonokban Német-, Olasz-, Francia- és Olaszországba. cselei <s, Zárszámadás — melyen a jcvöé a szó nőtt a dolgozónkénti tel- jesitmény, s a vállalatok többsége túlteljesítette termelékenységi tervét. Hiba akkor következhet be, ha helytelen bérezési formát alkalmaznak, rosszul állapítják meg a követelményeket, ha meg nem felelő az átlagbér emelésének üteme. Figyelembe kell venni például azt, hogy az idő jobb kihasználásá­val a tervezettnél navy óbb mértékben növekedhetik egy-egy dolgozó teljesít­ménye, erre a célra helyes, ha a mi­nisztériumok, tanácsok tarta­lékolnak bizonyos összegeket. Az üzemeknek lehetővé kell tenni, hogy megfelelő gazdasági ered­mények esetén negyed­évenként jutalom formá­jában szétosszák átlagbér tartalékaikat. Rövidesen illetékes fórum elé kerül az a javaslat is, hogy bizonyos esetekben a béralapból megtakarított ösz- szegnek egy részét átlagbér­emelésre használhassák fel. Százezer forintot kapnak a szerződéskötésben legjobb eredményt elérő földműves- SEövetkezetek A SZŐ VOSZ igazgatósága határozatot hozott a szerződte­tésben legjobb eredményt elérő földművesszövetikezetek jutalmazásáról. A határozat szerint összesem százezer fo­rinttal jutalmazzák a földmű­vesszövetkezeti szerveknek azokat a dolgozóit, akik a nö­vénytermelésre előirányzott te­rületi terveket határidőn belül teljesítik, valamint azokat, akik a teljesítést irányító és ellenőrző munkával segítik. Az igazgatósági határozat szerint külön értékelik a földműves­szövetkezetek és külön a me­gyei, illetve a járási irányító szervek dolgozóinak tevékeny­ségét. A díjakat 1959. március 31-ig osztják ki. A szerződéses terv teljesíté­sében kimagasló eredményekét elérő földművesszövetkezetek dolgozód a megyei központok útján külön jutalmazásban is részesülnek. A két termelőszövetkezet fel­bomlása után egyáltalán nem vették szívesen a Béke Tsz megalakulását. »Minek az, már megint kezdik, úgyis szétfújja őket a szél« — mondogatták egyesek. És mikor már nem volt mibe belekötni, új nótába kezdtek: »-Tartozásuk van, nem érdemes közéjük menni, so­hasem lábalnak ki az adósság­ból«. így beszélt jó néhány kálmáncsai az ez év márciu­sában alakult szövetkezetről. Az új alapokat lerakó 12 tag mit sem törődve az ócsárolás- sal, a tavasz kezdetén munká­hoz látott. Dolgos kéz ükön meg a négy lovon kívül nem sok számba venni valójuk volt ak­kor. De hitük és akaratuk túl­segítette őket a megpróbál ta­tásokon. És a zárszámadásra összegyülekezett emberek nem leejtett fővel hallgatták a be­számolót. A hét hónap alatt — ennyi idős a szövetkezet — az egy úton haladók, egy célért fáradozók olyan fundamentu­mot raktak, melyre lehet eme­leteket építeni. Igaz, ma csak 34 és fél forintot ér egy mun­kaegység, de! És itt meg kell állni egy pillanatra. 52 hízó­sertésük van, 16 szarvasmarha áll a jászol előtt, és adtak is el jó párat. A földterület 155 holdról 300 fölé ugrott, 30-on felül van a taglétszám. Min­den más magyarázat nélkül is bizonyítanak ezek a számok. A zárszámadáson a jövőé volt a szó. Hogy mit ért el, meddig jutott a közösség, azt I mindenki tudta. Szabó Ist­ván elnök a holnap, az új gazdasági év lehetőségeit ku­tatta. — Benépesíteni az istállót és az ólat, ez a döntő — mon­dotta. — 16 gőbölyhöz kell még legalább 9, sertésből 100 db. Törzsállomány, jó tenyészegye- dek nélkül mit sem kezdhet a termelőszövetkezet. Az alaposan átgondolt ter­vet jóváhagyták a tagok. He­lyeslésük több volt, mint bó- lintás. Saját maguk ügyében döntöttek alakuláskor és most is. Csak akkor nehezebb volt — nem a döntés, hanem a munka. Ha hátranéztek, nem láttak maguk mögött semmit. A mostani visszapillantás meg­nyugtató. Van honnét nézni a jövőbe. A szövetkezet tiszta vagyona 168 000 forint. Ha ezt is kiosztanák, bizonyára nem 34 forintot érne egy munka­egység. De nem ez a cél, és kár lenne ma megenni a jövőt. Nem mintha a többet nem szí­vesebben fogadták volna a ta­gok, de hat-hét hónapi mun­ka után nem lehet tízezreket várni. Átlagban egy-egy szö­vetkezetbe li 900 forintot ke­resett havonta. A félretett fo­rintok jövő ilyenkorra meg­sokszorozódnak. Az állatokba fektetett pénz hozza majd a hasznot. A menetközben hoz­zájuk csatlakozók sem bánták meg elhatározásukat. Jut min­den tag asztalára kenyér, s az egykori, más földjén arató proletárok ajtaján nem kopog­tat az ínség. özvegyBíróIstvánné tsz-nyugdíjat kap. hang Vendel hónapok óta nem bír dolgozni. A közgyűlésen két mázsa rozsot szavaztak meg neki a tagok. Ezt soha nem gondolták volna a szövet­kezetre nem jó szemmel né­zők. Pedig tény és igaz mind a kettő. Ilyenre is fut a tsz- ben dolgozók erejéből. A sör­ből kifelé hajló és beteg tár­saikról nem feledkeznek meg. Hogy mit jelent a közösség melegsége, gondossága, ezt ta­lán Bíró néni tudná megmon­dani legjobban, öreg napjai­ra sem maradt egyedül, és ha kiesik kezéből a munka, nem­csak jó szót, megbecsülést, ha­nem kenyeret is kap. Érdemes ezen gondolkozni. A kívül állók látták, tanúi voltak a Béke Tsz erőfeszítésé­nek. A zárszámadásra meghí­vott egyéni gazdák hallhatták, hogy mit csinált mostanáig, és mire készül a számban is meg­gyarapodott szövetkezet. Nem terveztek lehetetlent. Erejük­höz mérten szabták meg a fel­adatokat, melynek valóra vál­tása öles előrelépést jelent. Napok, hónapok múlásával egyre bővül előttük a tér, s célbaéréskor újabb cél bukkan föl, ezerféle módot és lehető­séget bont ki a gazdagodást hozó idő. Akár a növényterme­lést, akár az állattenyésztést vizsgáljuk, egyik ágban sem juthatnak soha holtpontra. A nagyüzemi gazdálkodásban nincs ilyen fogalom, hogy te­tő, hogy ennél tovább pedig már nem mehet. Itt a maxi­mum csak a pillanatnyi hely­zet mércéje. A Béke Tsz 12 tagja mikor összefogott, nem volt közös ál­latállományuk. Fél év múltán meg szinte természetesnek tű­nik, hogy van, és vesznek még száz sertést és híznivalót a já­szol elé. Az is biztos, hogy jö­vő év ősién ismét változnak a számok és kedvezően. Mérhetnek, hasonlíthatnak az egyéni gazdák. Pedig a tsz- tagok sem dolgoznak többet, mint ők, csak annyi a különb­ség, hogy együtt és egy helyen végzik, ami sorra jön. Ez a mindenki által ismert titka az évről évre való gazdagodás­nak. Azok a tagok, akik vittek be földet, kapnak földjáradékot a közöshöz csatolt terület után. Láng Vendel volt kilenc hol­das gazda például 1520 forin­tot kap. Aranykoronánként 8 —8 forintot fizet ki a terme­lőszövetkezet. Zárszámadáskor Szabó Jó­zsef, Fodor János és Szabó Já­nos felvételéről döntött a tag­ság. Ezután három névvel több szerepel a nyilvántartás­ban. Hárommal több kéz ké­szíti, formálja majd a saját és a kívülmaradottak számára az egyetlen és széles utat... Gőbölös Sándor KÉT KÉP - KÉT PROFIL ízelítő az új profilból. A Transzvil Vállalat lépésről lépésre készíti elő az átvett vaskombinát új termelését. Képünkön fő gyártmány az árbockapcsoló nullszériáján dolgoznak a mun­kások. . Szemre is tetszetős ez az oszlopos szárnyas fúrógép, noha nem most került a vaskombinátba. Még a régi gyártmány darabjait munkálja rajta Bazsó Imre. Előreláthatólag hosz- szabb ideig, hiszen a régebbi gyártmányok az átszervezés után is csak fokozatosan adják át helyüket az újaknak. Vadászból Bolháson Már napokkal ezelőtt élce- lődő plakátokat láthattak a bolhásiak. »A helyi vadásztár­saság november 23-án vadász­bált rendez. Vacsora: nyúlpör- költ-: S a felirat alatt apró rajzos vadászkalandok dísze­legtek. Az egyiken Csikvár István vadőr ballag el a szarvas mellett, amit nem vesz észre. A másikon Sülé István, az állami gazdaság erdésze mászik fel a fára egy feldühö­dött vaddisznó elől. önkéntelenül eszembe jut egy valódi történet. A hely­beli erdész egy reggel így szólt feleségéhez: »Te asszony, rakd meg a tüzet, süss egy kis hagymát, én meg kimegyek a rétre, hozok valami vadat-«. Azzal vállára dobta a puská­ját és elment. Jó két óra múl­va tért haza. Keserűen nézte a sistergő hagymát, s csak eny- nyit mondott feleségének: »Me­télj bele egy kis krumplit«. A bolhási vadásztársaság va­csorája nem így készült el. Horváth István, a vadászok brigádvezetője előre gondosko­dott mindenről. Százharminc- hét adag pörköltet mértek ki. Vacsora után egy fácánkakas került kisorsolásra, egy nyu­lat pedig árverés útján adtak el. Mindenki jól szórakozott Sz. S. Jó hír a vadászodnak — gyarapszik a vadállomány Az idén kétszer tartottak vad- számlálást az országban: az el: kora tavasszal, a második most ősszel. A nyúltörzsállomány a ta­vasszal körülbelül 780 000 volt, ami őszre — szaporulattal együtt — elérte a kétmilliót. Most a szám­lálási adatok alapján állapították meg az őszi kilövési keretet. A té­len körülbelül 700 000 nyúl kerül terítékre. Egy részüket élve fog­ják be, egy-egy élő nyálért 75 forintot kapnak a vadásztársasá­gok. Ez évben kedvezett az időjárás a számyasvad szaporodásának is. A kétszeri vadszám: ^ás adatai szerint a fogoly- és a fácánállo­mány körülbelül 20—25 százalékkal nágyobb volt a tavalyinál. Nagyvad-állományunk sűrűdre általában kielégítő, sőt például a vaddisznó már túlszaporodott, ezért megkötés nélkül, bármikor lőhetik. A szarvasnál, őznél és muflonnál további minőségjavító selejtezésre vau «pyfrféff

Next

/
Thumbnails
Contents